Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-31 / 237. szám
6 DUnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. augusztus 31., szombat Képek Baranyáról - Az Új Dunántúli Napló fotóriportereinek munkáiból látható kiállítás Pécsett, a Hungária úti Gyöngyszem Galériában. A szeptember közepéig nyitva tartó tárlaton, amelyet Lombosi Jenő, a lap főszerkesztője nyitott meg, Müller Andrea, Läufer László, Löffler Gábor és Tóth László mutatkoznak be a millecentenáriumot ünneplő megyénk tájait bemutató képeikkel. Müller Andrea fotója Óbányán (balról), míg Läufer László képe a zengővárkonyi tájházról készült. A varázslat felidézése Underground Glass - Bárdibükköt már jegyzik „Az első üvegszerű képződmény létrejöttének varázslatát szeretnénk felidézni, keresve az üvegben kevésbé értékelt esztétikai és fizikai tulajdonságokat, az üveg művészi működése számára új helyet, helyzetet, funkciót." A kissé emelkedett hangvételű mondatok egy meghívón olvashatók: a VI. Nemzetközi Üvegszimpozio- nén, amelyet augusztus 18. és 25. között rendeztek a Somogy megyei Bárdudvarnokon. A szimpozion címe: „Underground Glass?,, A művészek a Goszthony Kiskastélyban vertek tanyát. A parkkal övezett ház Goszthony Mária keramikus és festőművész tulajdona volt, aki a negyvenes évek végén rendezte be itt műhelyét, Bárdudvarnoknak azon a részén, amelyet akkor Bárdibükknek neveztek. A művésznő 1989-ben, 96 éves korában halt meg, és Somogy megyére hagyta házát: az önkormányzat 1991-ben ajánlotta fel „az üvegeseknek”. Korábban Pécsett szervezkedtek az üvegművészek, de - mint mondták - hely és támogatás híján elhalt a kezdeményezés, hogy aztán öt művész - Bohus Zoltán, Házi Tibor, Horváth Márton, Kertészfi Agnes és Sigmond Géza - alapítványával Bárdibükkön találtak helyet. (A pécsi Jegenyés János egyik fő mozgatója volt az eseményeknek.) Az Alapítvány birtokba vette a házat: Goszthony Máriára és az időközben elhunyt Házi Tiborra egy-egy kiállítás emlékezik - a többi szobában műtárgybemutató és műhely van. A szimpozion kezdettől fogva nemzetközi. Az idén 18 magyar - köztük a Pécsről Bi- csár Vendel, Jegenyés János és Kertészfi Agnes -, három orosz és egy-egy lett, belga, amerikai és izraeli művész érkezett. A szimpozion vendégei részben jelentkezés, részben meghívás alapján kerülnek ide. A magyar üvegművészek elkezdtek járni a külföldi műhelyekbe: Növi Borba, Frauenauba, az így keletkezett ismeretségek jelentették az első kapcsolatokat. Másrészt Gaál Endre, a telep művészeti vezetője az évente változó programhoz illeszkedve hívja meg a művészeket. A külföldiek 200 német márkát, a hazaiak tízezer forintot fizetnek egy hétre: ezért szállást, étkezést, nyersanyagot és technikát kapnak. Az itt készült műveken az alapítvány, a Somogy Megyei Múzeum és az alkotó osztozik egyharmad-egyharmad arányban. A megnyitón köszöntőt mondott Alfonz Hannes, Fraue- nau polgármestere. Ez a német város az üvegművészet európai centruma: a „stúdióüveg” névvel jelzett mozgalom itt találta meg központját. S az a tény, hogy a város polgármestere eljött Bárdudvarnokra, jelzi: a kis Somogy megyei falut is jegyzik már. Néhány fanyar megjegyzést hallhattunk azért a művészektől, hiszen a részvételi díj szinte jelképes ahhoz képest, amibe kerül a program: a működés költségeit évente kell megpályázni, a fenntartásra viszont nincs pénz, az Alapítvány anyagi nehézségekkel küszködik. Az egy hét azonban így is megadja azt, amit a művészek elvárnak tőle: Kertészfi Ágnes szavaival „ismeretségek, barátságok létrejöttét, az együtt dolgozás, a tapasztalatcsere és a kísérletezés örömét”. Gaál Endre a szimpozion programjáról szólva azokról az elméleti, gyakorlati problémákról beszélt, amelyek ma foglalkoztatják az üvegművészeket. Milyen legyen a tervező művész és a kivitelező kapcsolata? Hol van a helye az üvegből készült autonóm képzőművészeti alkotásnak, hol a „dizájnos” dísztárgynak és hol a használati tárgynak? A válasz attól is függ, hogy a művész tervezőnek jobb-e vagy technikusnak, s attól is: a stúdió műhelyeiben azt csinálja-e, amit otthon, vagy megragadja a kísérletezés lehetőségét. Bognár Inke, a szimpozion titkára kalauzol a műhelyekben, ahol reggeltől estig szorgos munka folyik. Általában este rakják fel az üveget a kemencébe, és kora délelőttre olvad meg úgy az anyag, hogy dolgozni lehet vele. A művészek órára be vannak osztva a műhelyekbe és a huta elé is. Az éppen nem dolgozók tisztes távolságból figyelik a művészt, aki - gyakran tolmács segítségével - irányítja technikusát: hogyan formázza az izzó anyagot. Az érdeklődőkhöz sok turista is társul: a kapuban, ahol 100 forintos belépőt kell fizetni, nem papírlapot, hanem a stúdió jelével díszített üvegdarabkát adnak belépőjegy gyanánt. G. T. Üvegfúvók Bárdudvarnokon fotó: kovács Tibor Sarkady Sándor: Berzsenyi Keszthelyen Keszthely csöndes ölén versemet olvasod. Szél rezdíti puhán búzakalász hajad. Mért vet kék szemeden árnyat a mélabú? Hozzád nem közelít a tél. Feldúlt, balga szívem titka, Takách Judit! Bérc omlik, mikor én dalra kevélyedek, S most, hogy rám mosolyogsz, félsz lakatolja szám - Hallgat Berzsenyei Dániel. Meliorisz Béla: Virágzói bennem idegenné lettek a szavak de virágzói bennem mint régi álom mesékben történhet ilyen szívem szívedre tetoválom André András^ Mélyülő ősz Szergej Jeszenyin emlékére Avas vitorlarongyból lángoló sirályt szítanak suhancok: szájmeleg szelek. Iramló ménes árad mellkasomra, gyanútlan vérem zendítve meg végigáradni e tájon! Hazámon! Menteni vérehulló bokrok illatát. Jegyezni minden pusztuló színét, befröcskölt mályvát, sárvert elégiát. Lehajolni szekfűk s iringók magasába. Hallgatni mit mond búcsúzva a kel. Elidőzni kimúló kaprok árnyékánál, hulló dália-szirmokkal alélni el. Majd fölkelni. Föl! Egész az ember mélyire. Bevallni összes zugát, homály-szögletét. Fontolóra venni a becsapottak arcát, hasztalan reménykedők tekintetét. A héten eltemették dr. Nádor Tamást, a pécsi rádió zenei szerkesztőjét, lapunk állandó külső munkatársát. Tavaly megjelent életrajzának részletével búcsúzunk tőle. Életutamnak ahhoz az állomásához érkeztem, amelyről Csorba Győző pécsi költő verssorai így vallanak: „Nagyrészt megtettem már a dolgom, / hátra kevés maradt. ” Ez számvetésre, summázásra készteti az embert. Én pedig keresem azt az egyetlen szót, amivel jellemezhetem, összefoglalhatom életem eddigi 70 esztendejét. És ez a szó: MUZSIKA. Nagyszüleimet nem ismertem. Hiányukat nagybátyám, Vasváry Ferenc dr. egyetemi tanár és nagynénéim pótolták. Nekik köszönhetem gyermekkorom sok-sok boldog, zenéléssel, zongorázással teli óráját. Téli kora estéken a Király utca 19. számú Vasváry házban a családi összejöveteleken előadott színdarabokra készültünk, színfalakat festettünk. A kora nyarat a Szkókóban lévő villában (ma PAB székház) töltöttük. A nyár további hónapjait pedig Makárban, ahová mindig az általam annyira kedvelt sárga pécsi villamossal utaztunk ki. 1939 nyarán a régi kis ház helyére felépült egy új, többszintes villa, amely már az egész családnak nyári pihenőül szolgált. (...) Egyik legkoraibb zenei emlékem, ahogy detektoros rádióm fülhallgatóján a reggeli tornát, illetve az azt kísérő, számomra oly vonzó zongora- játékot hallgatom. Szerencsésnek, lényegesnek érzem a kezdetet: azt, hogy a zenével valótalálkozásom egybeesett, párhuzamosan futott a rádiózás, a gramofonlemezek megjelenésével. Ezeknek köszönhetem legdöntőbb, egész későbbi élet- utamat meghatározó zenei élményeimet. Életem első rádió- készülékének és gramofonjának. Számomra azóta is ezek a ma már sercegő, 78-as fordulatit lemezek jelentik mindazt a csodát, amit rádióműsoraimban azóta is igyekszem visszaidézni. Hogy közben feltalálták a magnetofont, a mikrobarázdás sztereó lemezt, meg a CD- t? Örvendetes technikai eredmények ezek, de számomra a megörökített hang csodáján nem változtatnak. (...) A püspöki tanítóképző gyakorló elemi iskolájában az Anna utcában, Kádár Lajos bácsi völt a tanítóm. (...) Zongorázni a házunk földszintjén lakó Szoboszlay Margit zenetanárnőtől tanultam, de aktív muzsikálásra sohasem gondoltam. Inkább leírtam zenével kapcsolatos gondolataimat. 1939-ben kaptam meg Continental írógépemet, melyet a mai napig használok, Ézzel pötyögtettem le első önképzőköri előadásomat: A zene eredete és fejlődése Palestrináig címmel. 1940. december 2-án olvastam fel. Zenei szakkönyvek olvasásával, önképzéssel, sok-sok zene- hallgatással sikerült elmélyednem a zenei ismeretekben. (...) 1935 őszén a ciszteri rend újonnan felépült, országos viszonylatban is rendkívül korszerű Nagy Lajos Gimnáziumában kezdtem meg tanulmányaimat. Egy lemezhallgatással összekötött énekórán tanárom jóvoltából feltárult előttem a zene végtelen birodalma. E tanárom, aki életpályámon elindított és akinek oly sokat köszönhetek: Nyolczas Ipoly volt. Radó Árpád, a rádió legendásan zengő orgánumé, tragikusan elpusztított bemondója vitt be először a Sándor utcai stúdiók titokzatos világába, és amit ott láttam, hallottam, egy életre rabul ejtett. Amikor kissé bódultán kiléptem a rádió épületéből, már tudtam, hogy Pécsett, a gimnáziumban, diáktársaimmal (...) mi is csinálunk egy stúdiót és megkíséreljük a csodát: lemezek barázdáiba zárni az addig elröppenő emberi, zenei hangot. Ézért is izgatott diákkorom óta a hang- rögzítés, a még kezdetleges lemezvágás. így jött létre 1942 őszén, amikor még híre-hamva sem volt a magnetofonnak, a C.G.S., a Ciszterci Gimnázium Stúdiója, az első és sokáig egyetlen diákstúdió.(...) 1943-ban érettségiztem, majd családi hagyományként 1948-ban az Erzsébet Tudományegyetemen megszereztem a jog- és államtudományi doktorátust. (...) Ilyen előzmények után léptem be 1953 őszén a további életemet meghatározó Szent Mór utcai, földszintes szürke épületbe, az akkor még alig néhány hónapja működő pécsi rádió stúdiójába, életem egyetlen igazi munkahelyére. 1953. október 3-án hangzott el először zenés műsorom a Pécsi Rádióban, a Tarka tarisznya. Hálás vagyok a sorsnak, hogy életemet a zene töltötte ki. A pécsi rádió zenei szerkesztőjeként lehetőségem nyílt arra, hogy ott, de nagyon gyakran az országos adókon vagy újságokban is bemutassam, megismertessem, megszólaltassam, propagáljam városom zenei értékeit. így vált a diákköri kedvtelésem egész életemet kitöltő hivatássá. r Életem - muzsika
