Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-31 / 237. szám

1996. augusztus 31., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 „Pécsett vagyok itthon” „De ömlők művésznő, hogy Budapestre szerződött! Mostan­tól nem kell mindig leutaznom Pécsre, hogy színpadon lás­sam!” - mondta boldogan a Ci­gánykerék bemutatója után egy hölgy Vári Évának. Öröme négy éve kezdődött, amióta a kitűnő színésznő a Budapesti Kamaraszínház tagja. Ám hűt­lenségről szó sincs.- En továbbra is Pécsen va­gyok itthon - mondja hangula­tos házának teraszán -, hetente hazajárok, mert nagyon szere­tem, és hiányzik a város, a laká­som. Harminc évig voltam a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Nagyon kedves szerepek, cso­dálatos színpadi partnerek és rengeteg élmény köt ide. Annak idején Nógrádi Róbert operett szubrett szerepkörre szerződte­tett. Erős társulatba kerültem, ahol pár év alatt többet tanul­tam, mint az, aki a főiskolára jár. A színészmesterséget a gyakorlatban lehet csak elsajá­títani, ha az embert a deszkákra engedik és minden műfajban kipróbálják. Ez nekem itt meg­adatott, és hálás vagyok érte.- Később prózai szerepeket is kapott.- Amíg egy színésznő fiatal, jól áll neki a szubrett szerep. Engem is megkedveltek már e műfajban, amikor úgy éreztem, váltanom kellene, mert színé- szileg már nem elégít ki. Ele­inte három-négy mondatos pró­zai szerepeket kaptam, aztán egyre komolyabbakat. Persze, zenés vígjátékban és musical­ben is játszottam, nem is tudnék ezek nélkül élni. Legjobban a zenés színházat szeretem.- Voltak kedvenc szerepei?- Általában kijöttem azokkal a figurákkal, akiket kaptam, de előfordult, hogy úgy éreztem, nem tudom megoldani, s ilyen­kor kővel a gyomromban lép­tem színpadra. Akadtak má­morszerepeim, amelyek ün­neppé tettek minden estét, ami­kor eljátszhattam őket. Ilyen volt a Nem félünk a farkastól Maithája, a Tetovált rózsában Szerafina, Aldonza a La Man­cha lovagjában, sok Feydeau- bohózat szerepe és természete­sen Edith Piaf alakja.-A „Nem bánok semmit sem ” óriási sikert aratott.-A színpadi változatot há­rom évig a Mecsek cukrászdá­ban játszottuk, aztán egy Piaf- évfordulón megkérdezték tő­lem, nincs-e belőle egy estem. Ekkor született meg az az ön­álló műsor, amit a mai napig játszom, mert a közönség na­gyon szereti. Van, aki már tíz­szer látta. Életem nagy aján­déka, hogy a Budapesti Kama­raszínház műsorára tűzte azt az angol darabot, amely Piafot élete végén mutatja be, amikor már nagyon beteg, összeesik a színpadon, kábítószeres élő roncs, de egy ország zokog a temetésén. Aki megjárta a mennyországot és a poklot, s akit a hibáival együtt szerettek.-Az „Én, Shirley" című mo­nodrámára is sokan emlékez­nek.-Meglepő volt számomra a fogadtatása. Rengetegen azo­nosítottak a szereppel, azt hit­ték, hogy a darab rólam, Vári Éváról és az én magánéleti problémáimról szól. Leveleket írtak, és telefonáltak nők, hogy elmondják: az ő férjük is, az ő gyerekük is így viselkedett. Ilyenkor éreztem azt, hogy ér­demes színésznek lenni. Ha a nézők ennyire azonosítani tud­nak a szereppel, akkor eljutott hozzájuk valami abból, amit adni akartam nekik. Hiszem, hogy a színház jobbá teszi az embereket, mert erkölcsi példát nyújthat. Színház pedig egé­szen addig lesz, amíg két ember él a földön, mert ők játszani fognak egymásnak.- Tavaly örökös tagja lett a Pécsi Nemzeti Színháznak.- Nagyon boldog vagyok, mert ez az elismerés azt jelenti számomra, hogy nem múlt el nyomtalanul az a három évti­zed, amit e falak között töltöt­tem.- Milyen volt az elmúlt évad Budapesten?- Nagyon jó. A közönség még mindig követeli a Vértest­vérek című musicalt és a Piai­ról szóló előadást. Utóbbira Hollandiából, Németországból is érkezett néhány busznyi kö­zönség. Szerettem a Jóccakát, anya! című kétszemélyes dara­bot, amiben a lányomat Lang Györgyi játszotta. Júniusban fölvette a Magyar Televízió, várhatóan előbb-utóbb képer­nyőre kerül, blagy megtisztelte­tés volt, hogy a Vígszínház ju­bileumi gálaestjén Gábor Mik­lóssal én képviselhettem a Bu­dapesti Kamaraszínházat. Eb­ben is Helyey László volt a partnerem, s vele játszom szep­tembertől a Budapesti Kamara- színházban a Texasi kis kuple­ráj című westem-musicalben is. Ő lesz a seriff, én a Madame.- Miben láthatjuk még?-Az amerikai musical után az Amit a lakáj látott című da­rabban vár egy szerep, utána Csehov Sirályában leszek Ar- kagyina. Meghívtak a debre­ceni Csokonai Színházba, ahol Ács János viszi színre saját át­dolgozásában a Szent Lajos ki­rály hídja című regényt. Műso­ron marad néhány korábbi elő­adás is. Sajnos, egyeztetési gondok miatt a következő évadban nem játszom Pécsen, pedig Vincze János hívott Mro- zek Tangójába.-A nyarat pihenéssel töl­tötte?-Igen. Nagyon elfáradtam, de megérte, mert sikeres évem volt. Még Alan Parker készülő filmjében, az Evitában is ját­szottam. Az első válogatásra elmentem, a másodikra nem akartam, gondoltam, úgysem sikerül, de Lang Györgyi (aki­vel épp akkor próbáltuk a két­szereplős darabot) beültetett az autójába és elvitt. Mindenki, a rendező is nagyon udvarias volt, mondták, majd értesíte­nek. Nem hittem benne, de egyszer csak szóltak, hogy menjek ruhapróbára. A filmben Mrs. Magaldit játszottam, aki­nek a férje felfedezte és a színé­szi pályán elindította Evitát. Nem nagy szerep, de tanulsá­gos munka volt egy igazán profi stábbal dolgozni, és egy jelenetben szerepelni Madon­nával. Négy napi előkészület (frizura-, smink- és ruhaválasz­tás) után sok próbával, egy nap alatt végeztem a forgatással. Itt nem lehetett csúszni a munká­val. Mindenki tudta és ponto­san, egyetlen hangos szó nélkül tette a dolgát. A színészt tökéle­tesen kiszolgálták, hogy csak a feladatára kelljen koncentrál­nia. Én is külön lakókocsit kap­tam, amiben a kakaótól a gyü­mölcsökig minden rendelkezé­semre állt. S a gázsival sem vol­tak szűkmarkúak. A nyáron 2-3 hétre Hollandiába utaztam, az­tán itthon voltam. Olvasgattam, sétáltam, igyekeztem feltöl­tődni, és várom, hogy kinyisson a színház, s elkezdődjenek a próbák. Csató Andrea Vári Éva a Tóték című produkcióban fotó: Tóth László II. János Pál pápa Pannon­halma 1000 éves monosto­rába látogat szeptember 6- án. A magyar bencések 1000 évéről dr. Várszegi Asztrik főapátot kérdeztük nemrég Pécsváradon, ahol újraszen­telte a XI. századi templomot.- Főapát úr miért válasz­totta Asztrik kalocsai érsek, pécsváradi apát nevét ?-Amikor 18 évesen, 1963- ban eldöntöttem, hogy bencés szerzetes leszek, ösztönösen úgy láttam, hogy Magyaror­szágon az egyháznak újra kell kezdenie, más módon kell be­szélnie Istenről. Ahogy 1000 éve a missziós bencések tették. A magyar egyház megszerve­zésében Asztriknak óriási sze­repe volt. Pannonhalmán ott áll a szobra a szent koronával, ez a hagyomány engem erősen mo­tivált, ezért kértem az ő nevét.- Pannonhalma hogyan éli meg 1000 éves jubileumát?- Amikor hívő ember, ma­gyar ember az elmúlt ezred­évre, az ezeréves keresztény­ségre emlékezik, a gyökereket kell kérdeznie arról, hogyan tovább. A kezdet ugyanilyen keserves volt, mint most. Ugyanaz az élő hit vezette és erősítette 1000 évvel ezelőtt is Asztrik maroknyi csapatát, mint bennünket, akik bízunk a jövőben, és minden nehézség ellenére vágunk neki a tenniva­lóknak. A múltból erőt mentve hiszem, hogy Magyarország jövője csodálatos lesz. Minden nehézség és fájdalom ellenére.-Miben segítették a bencé­sek a magyar uralkodókat?-Szent Adalbert tanítványi köre állam, egyház és oktatás számára nyújtott „szolgáltatá­sokat”. A királyi udvarnak írás­tudó emberekre volt szüksége, akik a határozatokat, a törvé­nyeket, a kiváltságokat meg tudták fogalmazni. Oktattak, felneveltek egy olyan nemze­déket, amely már nem tolmács segítségével, hanem anyanyel­vén tudott szólni a néphez, hir­dette Isten igéjét. A kódexek másolásával szellemi párbeszéd indult az egyházi és monostori helyek között, amelyek monos­tori, káptalani iskolát tartottak fönn. Ezért Pannonhalma most az 1000 éves magyar iskolára is emlékezik. Gállos Orsolya Kórussiker Olaszországban A Pannon Volán Bartók Béla Férfikara augusztus 20-án in­dult olaszországi vendégszerep­léseire. Az út első állomása Trieszt volt, ahol a vendéglátók külön kérésére a honfoglalá­sunk 1100. évfordulója alkal­mából és az ünnep tiszteletére rendezett koncerten énekeltek. A S. Giovanni templom kö­zönsége ízelítőt kapott a ma­gyar kórusrepertoárból, külö­nösen Bartók és Kodály műve­iből. Az útról Lakner Tamás karnagy elmondta:- Két napig élveztük a ten­gert és az igazán szeretetteljes vendéglátást itt, aztán az út kö­vetkező és nagyon várt állomá­sára, Arezzoba indultunk, a kó­rusversenyek Wimbledonjának tartott 44. Arezzoi Guido Nem­zetközi Kórusversenyre. Első­sorban tanulni mentünk, hiszen itt díjat nyerni nagyon nehéz, ráadásul nem írtak ki külön fér­fikari kategóriát, együtt kellett versenyeznünk a nőikarokkal. A világ minden részéből ér­kezett 23 kórusnak a Santa Ma­ria della Pieve templom, és a város szülöttéről elnevezett Petrarca Színház adott otthont. A versenyzők öt kategóriában indultak, a pécsiek reneszánsz, romantikus és XX. századi programmal neveztek.- Mindent megtettünk az eredményért - folytatta a kar­nagy. -Különösen a kötelező művek sikerültek jól, Kodálytól a Huszt és a Fölszállott a páva, ■ illetve a Karádi-nóták. Hogy milyen sokra értékel­ték a férfikar tudását, azt fénye­sen bizonyítja, hogy megosztott második díjat kaptak a Kínai Filharmónia Központi Nőika­rával. Első díjat nem is adtak ki. A kórus és a karnagyok, Lakner Tamás mellett Schóber Tamás eddigi legnagyobb sikere ez az elismerés, így hát minden okuk megvolt rá, hogy felszabadul­tan daloljanak a gálakoncerten, ahol szűnni nem akaró tapssal hálálta meg a közönség a cso­dálatos élményt. Ugyanitt han­gulatos és sokszínű volt az a folklórbemutató, ahol a pécsi Mátyás király úti általános is­kola gyermekkórusa is szép si­kert aratott Bárdos és Kodály műveivel.-A versenyprogramok kö­zött volt időnk ismerkedni Arezzo, Cortona műemlékeivel is - zárta a beszélgetést Lakner Tamás. - Hazafelé azonban már a következő nagy feladatról, a szeptemberi 1. Bordal Világfesz­tiválról beszélgettünk... Futnak a képek FILMJEGYZET Merre vonulnak a hangyák? Hangyalesők, lepkegyűjtők Philip Haas Angyalok és rova­rok (Angels and Insects) című filmje úgy kezdődik, akár egy fordított robinzonád. Zoológus hőse, William Adamson, Dél- Amerikából hazafelé tartva ha­jótörést szenved, jóformán mindenét elveszíti, de ő maga visszakerül szülőhazájába. Az is sziget, bár lakatlannak éppen nem mondható, hanem azért ott is lehet magányos valaki, ha nagyon igyekszik. Sir Alabaster azonban elő­kelő házába fogadja a sorsül­dözte természettudóst. Az 1860-as években vagyunk, s Darwin tanai, amelyeket az uraság is respektálni kénytelen, no meg a közös rovargyűjtő szenvedély, elegendő magyará­zatul szolgálnak e nagylelkű gesztusra nézve. Am a folytatás mégis inkább olyan, mint egy hangulatos viktoriánus regény, igaz, vannak, akik A fajok ere­deté-t is annak tartják. Szóval a derék William a dolgok rendje és módja szerint beleszeret a szép-szomorú Eugenia Alabas- terbe, s lássunk csodát, a büszke apa hozzá is adja lányát a szorgos iparosszármazékhoz. Úgy tűnik, Éugénia fivére, a rá­tarti Edgar kivételével min­denki boldog, de még az égiek is örülhetnek, minthogy éven­ként egy-egy bájos aprósággal áldják meg a frigyet. Áztán persze jön egy várat­lan fordulat, látunk egy különös jelenetet, s hirtelen egészen más rendben áll össze a film. Újra kell gondolnunk az egé­szet, mintegy visszafelé ha­ladva, s nagyon is más jelen­tést kapnak a látottak, mint ko­rábban. Éppen ettől jó Philip Haas műve, ha olykor kilóg is a posztmodern angyal de- konstruált szárnya vége, de hát az azért van, hogy időnként ki­lógjon. S egyszerre értelmet kapnak az addig alig észlelt utalások, a lepkék metamorfózisa, a han­gyák készülődése, s a jelenet­fűzés cseles jelbeszéde. Meg­értjük, miért is voltak bizo­nyos beállítások olyan hangsú­lyozottan színpadiasak (hiszen más vonatkozásban is színjá­tékot láttunk), mit üzentek a palota alagsorát ellepő rova­rok, s mit rejtett a szolgák fur­csa némasága. Sőt, arra is rá­jövünk, homlokunkra csapva, hogy már a hősnő neve, de a film címe is szójátékos utalást hordozott: Eugenia - euge- nika, insect - incest. Lateine- rek s anglisták előnyben, de csitt. .. Ennyi már akár elég is lenne egy figyelemre méltó filmhez. De hősünk ráadásul közben maga is megír egy viktoriánus regényt, természetesen a han­gyákról, afféle jövőlátomást, amelyhez az illusztrációkat a család . szegény nőrokona, a szép kacsójú Matty készíti. Ám ez a mozzanat már a törté­net befejezése felé terel ben­nünket, mikor a csavar, régi jó angolszász szokásként, ismét fordul egyet. Nagy Imre A pannonhalmi főapát szentelte újra a pécsváradi monostor templomát fotó: patonai Asztrik főapát a bencések 1000 évéről

Next

/
Thumbnails
Contents