Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-27 / 203. szám
6 Diinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. július 27., szombat Új kiadvány Pécsről Egy városról sosem lehet elég kiadvány, így minden új megjelenése üdvözlendő. A Corvina Kiadó most megjelentetett füzetkéje mindenképp hasznos: ugyanis rövid és szép. Meggyőződésem, hogy nincs az a turista, aki egy-egy épület történetét aprólékosan végigolvasná, viszont nem elképzelhetetlen, hogy otthon egy téli estén veszi elő a Pécs-könyvet és utánanéz, mire is emlékszik. Ezt segíti Bezerédy Győző gonddal megírt, alapos és nagyvonalú „idegenvezetése”, mely az angolul vagy németül olvasóknak sem okoz megerőltetést. A magyar, német és angol nyelven megjelent kiadvány fő ékességei Körtvélyesi László fotói. Illusztrációi egyrészt pontosan mutatják be Pécset, „ahogy kell”. Am egy sereg fotó azoknak igazán meghökkentő, aki talán évtizedek óta a város lakói, s ha van rá idejük, csak most, a fotók láttán méláznak el Pécs szépségein, vagy töprengenek, egy-egy ház, kapualj vajon mely részén is található a városnak? Arról az élményről nem is szólva, ha a Király utcán, az egyetemen vagy valamelyik kiülős étteremben lekapott sokaság között önmagunkra vagy barátunkra ismerhetünk! M. K. Besenczi Árpád, a hentes Besenczi Árpád színművész három éve tagja a budapesti József Attila Színháznak, de rendszeresen játszik a Pécsi Nemzeti Színházban is, és gyakran jön Pécsre, ahol a családja él. Legutóbb arról számolt be, hogy szerepet kapott a Bacsó Péter rendezésében készülő „Helló, doki!” című 6 részes tévéfilmben, amelyet a napokban is forgatnak a budapesti Vekerle-telepen.- A történet egy kisvárosban játszódik - mondja, - ezért alkalmas helyszín ez a Kispesten a 20-as években épült, egyemeletes, kertes házakból, árnyas utcákból álló városrész. A főszereplő egy háziorvos, aki a sokat mondó Másik Olivér nevet viseli a filmben (egyébként Vasvári Csaba játssza). Ez az orvos természetesen kapcsolatba kerül a település minden jellegzetes polgárával, a pékkel, benzinkutassal - és persze, a hentessel is, akit én alakítok. Bacsó azt mondta rám: „Egészséges kinézetű ember, jó lesz hentesnek!” A szerep szerint egy elvált, 40 év körüli figura ez a hentes, ahogy dukál, bajusszal, s egyedül neveli egy- szem leányát, akiért nagyon is aggódik. A kicsike (a nálam alig 10 évvel ifjabb Koós Rékáról van szó) ugyanis hol kórosan fogyókúrázik, ahol meg agyonzabálja magát. Ezért járnak folyvást a dokihoz tanácsokért. Besenczi szerint a forgatás jó hangulatú, ami nem is csoda olyan színészekkel, mint Kállai Ferenc, Benkő Gyula, Nagy Kálózy Eszter és az énekes, Charlie. Méhes K. A Somogy erdélyi száma Mesék és puncsok A kaposvári Holló és Társa nemrég lepte meg a ritkaságok iránt érdeklődő olvasókat JRR Tolkien: Az elveszett mesék könyve című - mivel is?, hiszen a könyvbontóra az van írva: Fiction/Fantasy. Tolkien a Dél-Afrikai Köztársaságban született 1892-ben, Angliában halt meg 1973-ban. Nyelvtörténész, regényíró. Tolkien összegyűjtött az angolszász mítoszokból számos ismert és kevésbé ismert tényt, történetet, és ebbe a képzeletvilágba ágyazta bele azokat a meséket, amelyeket egy tengerész kalandos utazásai alatt megismer. A történetek a század elején nem kerültek közölhető formába, de később az iró fia jegyzetekkel látta el és kiadta 1991-ben. Ennek az angol kiadásnak magyar fordítása ez a könyv: nem könnyű, de - Tandori Dezső fordításának köszönhetően - élvezetes olvasmány. Ugyancsak a Holló adta ki a Koktélok és puncsok című albumot. Szerzője Sue Mi- chalski cordon blue séf, aki hosszú ideje vezet bárokat, éttermeket, és a BBC televíziós műsorai számára is ír étel- és italrecepteket. A könyv 150 italreceptet közöl, ebből 25 alkoholmentes frissítő. Bemutatja az italkészítéshez szükséges eszközöket is. A recepteket színes illusztrációk egészítik ki. Gyakorlati célokat szolgál A virágkötészet művészete című album is, amelynek szerzője Jane Newdick bútor- és ékszertervező, újságíró, fotóművész. A sokoldalú hölgy több mint húsz népszerű vágott virágot mutat be, segít a fajok, fajták, színek kiválasztásában: egyszerű háziasszonyoknak és profi virágkötőknek egyaránt. E lőfordul, hogy langyos nyári esten az ember egy rövid sétára vágyik. A vágy még önmagában nem minden, ezért csak akkor indulhat el, s akkor már tényleg elindulhat, hogyha a kényelmes cipő, a könnyű ruházat felvétele előtt a mindenkiben, így a benne is ottlévő természetes lustaságot már legyőzte. Ezek után az ember kiválasztja a sétára leginkább alkalmas útvonalat, amely ezúttal - fogadjuk el - a pécsi Színház térnél kezdődik, és a város szíve felé tart. A Király utcában ilyenkor még elég sok ember van, a kirakatok fényesek, tehát látnivaló lesz majd biztosan. Ahogy elindul az ember, mindjárt a Corso kávéház elegáns üvegablakai tűnnek a szemébe, a kávéház oldalán pedig a Holsten, Pizzeria, Coca Coce kivilágított reklámai. Ahogy tovább halad az új, nagyon szépen berendezett áruház feliratát láthatja: Drogerie Markt. Majd az Olasz divat, Terranova, Moda Italiana feliratok tűnnek fel nemesen tömör betűikkel. Aztán a Gyermekkönyvtár kapuja elé érünk ... és, hát, persze! Ebből eredt a hiányérzetünk az előbb! A Gyermekkönyvtár felirattal egy sorban ott szerénykedik - ez hiányzott - a Ha- merli üzletház. Ennek a helyét is (ki tudja, hány évtizede volt ott), az illatos Drogerie Markt tetszetősen sima frontálja foglalta el. De nincs megállás. Kedves kis üzlet a Vízipók játékbolt - valahogy olyan érdekes itt színes ákombákomaival! Vele szemben a világhírű márka, a LEWIS Store hirdetését látjuk. Közben friss szél borzongatja az embert, és kissé sietősebbre fogja. A tarkabarka Betűdzsungel, a Méteráru, rövidáru (betűi eszköztelenek) a Női fodrászat, s igen, a Gand Tours következik (ajánlatai csábítóak az ajtó előtti szőnyeggel), s ahogy közeledik az ember a város szíve felé, már ott is van a Gösser Bier sörözőnél. Utána mindjárt, a Palatínus szálló falán az emléktábla Bartók Béla 1923-as látogatásáról ad hírt. Bartók, 1923 . . .Hogy múlik az idő! Rég volt, tán igaz sem volt. Most önkéntelen ez, ti. a jobb oldal köti le az ember figyelmét. A vendéglők elé kitett székek és színes napernyők fölött színes, már-már kápráztató kavargás köti le az ember figyelmét. Mindenféle gusztusos kisiizlet, vendéglő felirata - reklámja tűnik szembe: Arena Reusch, Pizzeria, Hoffbrau München, s az Uno-t nehogy kifelejtsük, Dreher sör, Ofotért, Virágbolt (ez virágbolt), Pizzeria, Pizza Hut ... A Royal Kávéház esővédő ponyváit pedig Amstel beer feliratok szegélyezik, mint a görög meanderek az arra érdemes szegélyeket. Ezek után balra fordul a tekintetünk. Itt talán nincs annyi és olyan változatos látnivaló, viszont. . . A Bartók Béla táblával nagyjából szemben, pontosabban tőle átlósan a Julius Meinl igazán tetszetős portáljait látjuk. Többen emlékeznek rá, valaha itt volt a legendás Nagycsemege. És most már hamarosan rövid sétánk végéhez érünk, a méltó befejezéshez. K étségtelen, hogy a legelegánsabb a portálostól feliratostól, egész kinézetében az előkelő angol vendéglők mintájára létesített John Bull Pub. Mintha a Király utca is megemelődne vele, hozzá, ha tudna. Az ember önkéntelenül arra gondol, ha holnap a Pub utcai asztalához koradélután leül, kedvére nézegetheti az Unoban s az Unó körül sétálgató igazán kedves és szép lányokat. asszonyokat. Egy az egyben, miközben néha belekortyol jóféle sörébe is.' D e még mindig nem értünk a végére. Ha nem lenne olyan szépen kivilágítva, ha sokkal kisebb, s ha sokkal kevésbé feltűnő színezésű lenne, az ember talán nem is venné észre (esetleg csak úgy elmenne alatta) az egész Király utcában a legmagasabbra tett és legfeltűnőbb feliratot, a McDonald’s-ét. De nem megy el csak úgy, észreveszi, hogyne yenné észre, sőt kis vizsgálódás után, ha nem káprázik a szeme, ha nem kapott görcsöt a nyaka a fölfelenézéstől, akkor kis vizsgálódás után a McDonald’s mellett közvetlenül észreveheti (szóval észreveszi) az utca régi névadójának, Kossuth Lajosnak kőbe vésett portréját. Nem művészi igényű ez, nem is annak készült, tetejébe ennél a megvilágításnál vagy inkább fénytörésnél mintha feszélyeze- tebbnek is látszana a megszokottnál. Míg az ember ezen a rövid úton végigmegy, látható, hogy rengeteg mindent lát. Meg is elégeli a sétát előbb-utóbb. Egy kicsit még álldogál, nézelődik a hegyet még a sötétben is felfedő nyüzsgő, de azért korlátozott végtelenségű Széchenyi téren (igaz is: Széchenyi és Kossuth egymás mellett!). Aztán nagyot szagol a hegyről leáradó levegőbe, majd megfordul, és lassan elindul hazafelé. S emlékeztetőül, a rövid séta végén még fölidézi magában az ember, hogy merre is járt: igen, a pécsi Király utcának a Magyar Nemzeti Színház és Kossuth Lajos névtáblája közti részen, a Széchenyi térig. Amit pedig látott, az a sok, az mind e kettő között volt. Tóth Károly A folyóirat gazdag és változatos tartalommal ad képet a mai erdélyi és erdélyi gyökerű magyar irodalomról. A Sütő Andrással készített személyes hangú interjú még azokat is meglepi és új információkhoz juttatja, akik jól ismerik az író munkásságát. Kolozsvári Papp László derűs hangulatú elbeszéléseiben erdélyi színházi élményeit eleveníti föl. Dalos Margit erdélyi utazásainak tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Bisztray Adám az anyanyelv értékéről és szépségéről vall. Beke György aforizmái mögött gazdag élettapasztalat rejlik. A Kaposváron szerkesztett folyóiratban verssel - többek között - Galambosi László, Ju- hoss-Kiss János, Kádár Ferenc, Lackfi János, Mandics György, Méhes Károly, Szé- kely-Magyari Ferenc és Veress Gerzson jelentkezik. A folyóirat Illyés Gyula hagyatékából három kiadatlan verset közöl. A tanulmányok közül figyelmet érdemel Veress Dániel írása, mely egy Bocskay-dráma viszontagságait mondja el. Lászlóffy Aladár esszéje Berzsenyiről szól. Cseke Péter a két háború közti időben létező Erdélyi Fiatalok című folyóiratot értékeli. Varga Ferenc az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület pécsi csoportjának működését ismerteti. Bodó Barna az otthonmaradás és az áttelepülés problémáját mérlegeli. A Somogy erdélyi számát gazdag szemlerovat zárja. A kritikák erdélyi témájú könyvekre hívják fel a figyelmet. Futnak A Képek jegyzet Mi lesz ebből? Esküvő vagy horgászat? Zöld, zöldebb, még zöldebb... Talán megharagszanak rám né- hányan, ha ismét azt mondom; A szomszéd nője mindig zöldebb című film. amely a tavalyi év egyik nagy sikerének számít, nem volt igazán jó. Legalábbis nekem nem volt rokonszenves e vígjáték helyenként érdes stílusa, nyers, néha faragatlan humora. Ellenben volt benne két szerep, Goldman és Gustafson, a veterán pecabajnokok, akikből Jack Lemmon és Walter Matthau, a hajdani, nagyszerű furcsa pár eleven figurákat tudott fabrikálni. Két goromba öreg medve, akik folyvást veszekszenek, igazából persze, elválaszthatatlanok. És hajlott koruk ellenére rendszerint szerelmi rivalizálásba is kezdenek. Legutóbb azért, mert a szomszédban megjelent egy csinos asszony, Ariel, vagyis Ann-Margret. Világos, hogy folytatni kellett a sztorit! A Még zöldebb a szomszéd nője (Grumpier Old Men), Howard Deutch rendezésében, úgy kezdődik, hogy Ariel már Gustafson hitvese, Goldman viszont ettől még magányosabban és mogorvábban savanyodik. Miközben folytatódik az ádáz küzdelem a cimborák közt, s szokás szerint tönkreteszik egymás holmiját, a nézők és a biztosító örömére. Szóval minden a régi kerékvágásban menne tovább. Ám ekkor csoda történik. Fellép Sophia Loren ... Egy olasz asszonyt alakít, Maria Ragettit, aki vendéglőt nyit a mi vén harcosaink falujában, számtalan kacagtató bonyodalmat okozva. De ez mellékesnek tűnik. Az a fontos, hogy Sophia Loren jelenlététől minden megváltozik. A színészek még inkább kitesznek magukért, igényesebb lesz a rendezés, szebb a fényképezés, pontosabb a vágás, a stúdió lámpája fényesebben világít, még a mozi széke is kényelmesebbé válik. Az egész film megemelkedik, szinte átlép egy másik dimenzióba. És nem csupán azért, mert „az utolsó díva” most, hatvanévesen is gyönyörű, meg, hogy ezúttal is remekül komédiázik. A film azért lényegül át, mert Sophia Lorennel az olasz vígjáték szelleme költözik bele ebbe a kommersz amerikai vígjátékba. Goldman és Maria esküvője a film végén ezért kicsit jelkép is. Sophia-Maria természetesen jól tudja, hogy kaphatott volna ennél különb férjet is. Ám elnéző mosollyal veszi tudomásul a realitásokat, s titokban arra gondol, hogy egy házasság úgyis olyan lesz, amilyennek az asszony akarja. Reméljük, most is így lesz. Mint hallom, már készül is a folytatás. Az első részben tél volt, a másodikban kitavaszodott. Jön a nyár. Szerintem az lesz a legzöldebb . . . Nagy Imre Egy rövid séta
