Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-27 / 203. szám
1996. július 27., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Nem kerülnek zúzdába a Jelenkor-könyvek Olvasói bejelentés alapján lapunk arról értesült, hogy a pécsi Jelenkor Kiadó nagy mennyiségű, nem régen megjelent könyvet zúzatott be ez év tavaszán. Olvasónk ugyanis a Nevelők Háza előtt elhaladva arra lett figyelmes, hogy egy platós teherautóra munkások rakodják fel a könyveket. Tőlük tudta meg, hogy mind zúzdába kerülnek. Nem érti, miért nem ajándékozták el inkább őket? A hírt megerősítette Vincze Csilla, a Nevelők Háza Egyesület vezetője is. Úgy emlékszik, hogy márciusban több teherautónyi könyvet szállítottak el a Nevelők Házából, ahol a kiadó két szobában raktározta a köteteket. Ők is megdöbbentek, hogy a szép albumok, verseskönyvek megsemmisítésre kerülnek. Csordás Gábor, a kiadó igazgatója kérdésemre elmondta, szó sem volt zúzdába küldésről. Egyszerűen csak elköltöztették a könyveket új raktárukba, a Munkácsy Mihály utcába. A könyveket még most is tartogatják, nem akarják bezúzni őket. Elmondta, azzal nem lennének kisegítve, ha alapítványoknak egy-egy példányt ajándékoznának a készletből. Információink szerint, a Jelenkor Kiadót több más könyvkiadóhoz hasonlóan érzékenyen érintette a könyvpiac összeroppanása az elmúlt években. így vannak olyan könyveik, melyeket túl nagy példányszámban jelentettek meg, és most nagyon nehezen tudják őket eladni. A könyvkiadók helyzetét nehezíti, hogy szépirodalmi munkákból ma már csak egy-két ezer példányt lehet értékesíteni, versekből pedig még az ezret sem éri el a példányszám, hacsak nem nagyon ismert, sikeres szerzőről van szó. U. G. Bertók László: Ne siessen ha elkövet Lesz hogy megint gyönge leszek zavarba hozok valakit aki nagy gépen utazik jobban teszi ha megijed én erősen is tévedek kerülöm a csihi-puhit de a levegő ekrazit a türelem meg sistereg hl: ne siessen ha elkövet úgy is arrébb megyek kicsit ezek nem azok a kocsik magától jár a szerkezet s ha nem tudja hogy mit tegyek számoljon előbb háromig. Sarkady Sándor: Orgonalevél Szerettem kislány kezedet, Orgonalevél tenyered. Bogoztam titkos vonalát, Akárha sorsom fonalát. Azt hittem, bölcső s temető: Pólyácska, nászágy, szemfedő. Parányi, mégis végtelen - Elfért benne az életem. S most elmegyek, és meghalok, Azt sem tudtad meg, ki vagyok. Add még ide a kezedet, Belehajtom a fejemet: Mondd, mennyit ért az életem Orgonalevél mérlegen? „Beleszülettem a muzsikába” Bornemissza Máriával a jazz-ról, a családról és a pécsi Nádorról Idén végre nem nagyítóval kell keresnünk a kellemes szórakozást ígérő nyáresti programokat Pécsen. Mindenki találhat kedvére valót, például az augusztus 20-ig tartó Tettyei Fesztivál kínálatában. A dzsesszrajongók júliusban már élvezhették, s augusztus 5-én újra meghallgathatják azt a magyar-angol nyelvű Gershwin-dalestet, melynek előadója neves budapesti zenészek partnereként Bornemissza Mária. Dzsesszé- nekeseink közül ő az egyetlen, aki nem engedett a főváros csábításának, s hű maradt Pécshez.- Mindig családcentrikus voltam, ma is ez a legfontosabb az életemben - mondja. - Elsősorban feleség és anya vagyok, s csak azután dalénekes. Mondják, több exhibicionizmus is lehetne bennem, de hiába. Sosem a külső csillogás érdekelt, inkább a belső értékek.- Miért döntött úgy magyar- történelem-testnevelés szakos tanárként, hogy előadóművész lesz?- Olyan családban nőttem föl, ahol szinte belém kódolták a zenét. Édesapám Bácskatopo- lyán volt magisztrális gyógyszerész, aki egyetemista korában dzsesszzenekar tagja volt, kamarazenekart vezetett, műkedvelő színészként is jeleskedett, s ha úgy adódott, karmesteri pálcát fogott. Édesanyám zongorázott, nagynénémet Ba- silides Mária próbálta az Operaházhoz csábítani. Nagyanyám húga vizsgázott operaénekesnő volt, de mint a főispán lánya, nem engedték, hogy csepűrágó legyen.- Egyszóval: beleszülettem a muzsikába. A családi legenda szerint, amikor még nem tudtam beszélni, már énekeltem. Apu föltett a patikai táraasztalra, és én ott zengtem a Holdvilágos éjszakán-t a betérő orvosismerősöknek. Általános és középiskolában kórustag voltam, s mivel igen nagy hangterjedelemmel rendelkeztem, gyakran énekeltem szólót. Főiskolai vizsgáim előtt, amikor mások sápadoztak idegességükben, én mit csináltam? Énekeltem. Egyszer odajött hozzám tanárom, Vass Karcsi bácsi és azt kérdezte: Édesem, megy az improvizáció? Igenlő válaszomat mosolyogva nyugtázta: Folytassa csak, jó az a léleknek.- Főiskolás korában megnyert egy városi énekversenyt.- Nekem eszem ágában sem volt jelentkezni, de az ének szakos főiskolások, akikkel nagyon jóban voltam, beneveztek. Első lettem. Az ígért rádiófelvétel elmaradt ugyan, de ott ismertem meg férjemet, Bornemissza Gézát, akivel azóta is boldogan élek.- A 70-es években hosszú külföldi turnén vett részt.-Egy budapesti zongoristával és zenekarával 18 hónapra Skandináviába mentünk férjemmel, aki remekül trombitált. Lappföldtől Helsinkiig rengeteg koncertet adtunk. Akkora sikerünk volt, hogy sokan, akik már hallottak minket, utánunk jöttek egy-egy újabb helyszínre. Több külföldi, köztük amerikai zenésszel ismerkedtem és léptem föl. Nagy szó volt ez akkor, amikor itthon a dzsessz a három „T” közül a tűrt kategóriába tartozott.- Mekkora szabadságot ad ez a műfaj az előadónak?- Van egy téma, amit ki kell bontani. A hangszeres improvizál, az énekes scattel. Engem a melódia sosem dlégített ki. Mióta az eszemet tudom, a hallott dallamot azonnal cifrázva, tördelve adom elő, hozzátéve a magam egyéniségét. Sok függ az előadó pillanatnyi kedélyállapotától, a partnerektől, a helyszíntől, a közönség fogékonyságától. A dzsessz ugyanis intellektuális műfaj. Az énekesnek egy hullámhosszon kell lennie a zenészekkel, s a közönséget is rá kell hangolnia erre. Filozófiám az: csak úgy szabad kiállni a színpadra, hogy át akarom ölelni a világot, mert tele vagyok érzelemmel, szeretettel, s ebből adni akarok azoknak, akik hallgatnak engem. Művészi alázat nélkül nem születhet igazi siker. Bosz- szant, ha azt látom, hogy az előadó lenézi a közönséget, s kicsinyes rivalizálásba kezd a többiekkel.- Mennyire népszerű ma a klasszikus dzsessz?- Azt tapasztalom, hogy nemcsak a középnemzedék szereti, hanem a fiatalok is, bár ők inkább a rockosabb változatát hallgatják szívesen. Nagyon szomorú, hogy a régi klubok, s velük a kiváló pécsi együttesek is megszűntek, nincsenek állandó kísérők és egyre kevesebb a fellépési lehetőség. Sokszor gondolok drága Sasa bácsira, az egykori Nádor kávéház majdnem vak zongoristájára, akivel sosem kellett próbálni, elég volt, ha a hangnemet megbeszéltük.- Tervei?-Jövőre, Gershwin születésének századik évfordulójára szeretném a mostani dalestet kiegészíteni a Porgy és Bess- szel, és tovább bővíteni a Fehér karácsony című összeállítást. Nagy álmom egy Webber-mu- sicalekből álló műsor, később pedig szeretnék Vári Évával, Moravetz Leventével és Dunai Tamással egy Fényes Szabolcs- Cole Porter estet csinálni. De ezeket a heteket még nem erre szánom, hanem óvodás unokámmal, Márkkal hallgatjuk kedvencét, Az operaház fantomját, s nézzük Foxi Maxit. Csató Andrea „Sok függ az énekes pillanatnyi kedély állapotától” MEGGYESI GYÖRGY FELVÉTELE Éljen a szerelem! Kálmán Imre szülővárosában, Siófokon immár második éve igyekeznek a külföldi turisták kedvében járni könnyed, ámde színvonalas produkciókkal. Az operettgálák és a Marica grófnő után idén a zeneszerző másik ismert műve, a Csárdáskirálynő (eredeti címén: Éljen a szerelem!) várja a szórakozni vágyókat Moravetz Levente rendezésében. Az előadásban (mely rekordidő, mindössze 20 próbanap alatt állt össze) pécsi, debreceni és budapesti művészek lépnek a közönség elé. A címszerepet a szekszárdi Deutsche Bühne tagja, Iván Ildikó, valamint a budapesti Sudár Gyöngyvér énekli, akit a közönség Pécsett az elmúlt évadban a Mágnás Miska Rollájaként láthatott. Cecíliát és Edwint a debreceni Csokonai Színház opera tagozatának művészei: Simon Katalin és Balogh László keltik életre. Bóni grófként Fillár István arat megérdemelt sikert, Stázi grófnőt Dévényi Ildikó játssza. Új szerepkörben mutatkozik be Herczog István, a Pécsi Balett igazgatója: Kerekes Ferkót, az öreg bohémet alakítja. Énekel-táncol- komédiázik, nyelvtudása tökéletes, hisz mint balettművész, évtizedekig Németországban dolgozott. Miska főpincért a budapesti Foga- rassy András formálja meg. Őt Mágnás Miskaként zárta szívébe sok pécsi néző. Ferdinánd főherceget Szálai Attila játssza, aki a Pécsi Nemzeti Színházból ment nyugdíjba, de nem színészként. Leopold Maria herceg szerepében Juhász László lép színpadra. Tíz éve Pécsett, a Bagossy László rendezte szabadtéri előadásban már játszotta ugyanezt, akkor magyarul. Ä tábornok megformálásával Stenczer Béla szerez kellemes perceket. A díszletet a Munkácsy- díjas Gyarmati Agnes, a ruhákat Hammer Edit tervezte. Koreográfus: Tóth Sándor, karigazgató: Witterle Gábor. Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház ének- és tánckara, valamint a nyolctagú Hunnia Kisegyüttes. Az előadást hangszerelte és vezényli: Papp Zoltán. A Csárdásfürstin bemutatója július 20-án volt, mostantól kezdve szeptember 21 -ig minden szombaton este fél 9-kor látható Siófokon, a kulturális központban. Cs. A. Az embernek vannak érzései Mihalik Zsolt Dal ha... Dal ha rezdül: ír sebedre? Eljő majd a szép halál? Pilátusok állnak lesbe. Megváltód meg nem talál. Meliorisz Béla / Évszakváltás szelek bolondoznak füstölög a nyár viseltes kabátban vacog a határ A délceg őrmester, s a rendfokozatban lentebb álló, de csinosságban őt felülmúló rendőrnő járőrözött a forgalmas városi utcán. Olyan szépen mutattak így párban, hogy a járókelők szívesen nézték őket. Az őrmester arcán a hivatástudat komolysága az éberséggel ötvöződött, a rendőrnő - vélhetően kezdő - a szolgálati előírások magatartás-formáját mindjobban elsajátítva igyekezett bajtársának alájátszani. De sehol semmi zavaró jelenség, ami beavatkozásra késztet. Egy épület előtt azonban nagy erővel ömlött a víz a járdán keresztül az úttestre. A járművezetőknek egyike- másika lelassította kocsiját a gyalogosokra ügyelve. Egy metálszínű gépkocsi vezetője azonban fittyet hányva a felgyülemlett latyakra, teljes gázzal vezetett, és a piszkos vizet nagy ívben felfröcskölte a járdára, és egy arra sétáló idősebb hölgyet pontosan telibe talált. A sáros lé, mint húsvétkor a falusi locsolásnál a kútvíz, végigcsurgott az asszony ruháján, és a kezében tartott kosárba is befolyt. Rendőrünk karjával leintette a vezetőt, de még a sípját is használnia kellett, hogy megálljon az illető. A kocsihoz érve tisztelgett, és kérte a vezető igazolványát, aki arra hivatkozott, hogy nem lépte túl a megengedett sebességet, a csőtörésről pedig nem tehet. A rendőr az útviszonyoknak megfelelő vezetés fontosságát említette, és elővette kis tömbjét. A vita közben odaért a kárvallott, és méltatlankodva mutatta még mindig csepegő, latyakos öltözetét és arcát tö- rölgetve a féloldalt tönkrement frizuráját. A vezető csak szabadkozott, és próbálta védeni a maga igazát. Az asszony viszont a kárát említette, ami a ruhatisztítás és a fodrász költsége miatt érte. Hozzátette: hiába bünteti meg a rendőr a vétkest, őrajta az nem segít, mert a pénz az államé lesz. A rendőr egy pillanatra megdöbbent e vitathatatlan igazságot hallva, és a rendőrnőre nézett, aki az asszony szavaira bólogatva egyetértését fejezte ki. A rendőrnek intézkednie kellett, beleszólni nem akart a vitába ezért némileg tanácstalanná vált, azután végignézte alaposan az asszonyt, és megkérdezte tőle, menynyibe kerül a ruha tisztítása. Az asszony hamar feltalálta magát, és közölte: a tisztítóban ezért legalább ezer forintot elkérnek, de a fodrász is pénzbe kerül. Az intézkedő ekkor így szólt a gépkocsivezetőhöz.- Hajlandó kétezer forintot adni önszántából a hölgynek, vagy én bírságoljam meg, de az legalább ennek a duplája lesz? A vétkes gyorsan számolt, és átadta az említett összeget a nőnek. Amikor a kocsi már mesz- sze járt, és a hálálkodó asz- szony is továbbment, szólalt meg a csinos járőrtárs.-Ez nagyszerű megoldás volt, de gondolom, nem egészen szabályos. A rend kötelességtudó őre vállát vonogatva mondta - végeredményben szabálytalanságnak sem lehet nevezni a dolgot. Inkább humánusnak. Elvégre a rendőr is ember, és vannak érzései, nézett jelentőségteljesen szoknyás kollégájára. Köves L. Imre
