Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-24 / 200. szám
8 Dunántúli Napló Társadalom 1996. július 24., szerda Pécsi nyugdíjasok Sepsiszentgyörgyön A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete és a Sepsiszentgyörgyi Nyugdíjasok Önsegélyező Pénztára között 1995-ben kezdődött a kapcsolat. Akkor egy 42 fős csoportunk látogatott el az ottani nyugdíjasok meghívására Sepsiszentgyörgyre, majd viszonzásként egy 52 fős csoport érkezett Pécsre. Személyes barátságok szövődtek, s a közelmúltban a pécsi nyugdíjasok 45 fős csoportja ismét utazott.- Autóbusszal tettük meg a közel 19 órás utat - mondta Petrovits Béla, az egyesület alelnöke. - Kissé fáradtan érkeztünk a szállásunkra, ahol a vendéglátóink népes csoportja várt bennünket. A fogadtatás, a rólunk való gondoskodás - ottlétünk egész ideje alatt - csodálatos, szinte megható volt. Sok helyen jártunk, de mivel a meghívóink által elkészített programnak is eleget akartunk tenni, egy-egy helyen keveset tudtunk időzni. De voltunk és megcsodáltuk azokat a fenséges hegyeket, a csodálatosan szép fenyveseket, amilyenek csak Erdélyben vannak. Voltunk Szent-Anna tónál - ahol jó időben több napot is nagyon kellemesen lehetne tölteni a Gyilkos tónál, a Békás szorosnál, zuhogó esőben Bálványoson, Korondon, ahol bőven válogathattunk a népművészeti tárgyakból. Sétáltunk Brassóban, Csíkszeredán, Kézdivá- sárhelyen és természetesen megnéztük Sepsiszentgyörgy nevezetességeit is. Eljutottunk az Olt és a Maros folyók eredetéhez is. Kellemesen töltötték az estéiket. Bálványoson eredeti erdélyi ételeket kaptak vacsorára. Gazdagon fűszerezett kolbász alakú húst olajban sütve, illetve mesterien készített, roston sült flekként. Sepsiszentgyörgyön korábban nem működött nyugdíjas klub. Az 1995-ös pécsi, szentlőrinci, villányi nyugdíjas kluboknál tett látogatás példájára 1995 végén alakították „Reménység” néven. Létszámuk egyre nő.- A „Reménység” elnevezést nem véletlenül választották - magyarázta Petrovits Béla. Mint mesélték ez a név sok mindent magában foglal. Például azt is, hogy ez a kapcsolat, amely a két egyesület között kialakult, tartós lesz és egyre több nyugdíjas jut el Pécsről hozzájuk és tőlük hozzánk. Arról is beszélgettünk, hogy jó lenne, ha egyre több nyugdíjas klub kapcsolódna ebbe a barátitestvéri kapcsolatba. A sepsiszentgyörgyi nyugdíjasok egyébként ma, július 24-én érkeznek hozzánk és 29-én utaznak el. Mi is nagyon készülünk a fogadásukra. Támogatott szociális célú megyei pályázatok A Népjóléti Minisztérium ebben az évben is pályázaton elnyerhető támogatással járul hozzá azoknak a szociális fejlesztési elképzeléseknek a megvalósításához, amelyekre igény és szükség van, ám csak saját erőből képtelenek megvalósítani az önkormányzatok, intézmények. A segítés feltétele, hogy a kérelmezők saját anyagi forrással is rendelkezzenek. Baranyában összesen tíz gondozó, gondoskodó hely részesül anyagi segítségben. Közülük öt idős emberekkel, illetve felnőttekkel törődő intézmény. A Mohácsi Önkormányzat Szociális Betegotthona 910 ezer forint támogatást kért és kapott támogatást építőanyag vásárlásra, szakipari munkákra. A Baranya Megyei Közgyűlés által fenntartott Értelmi Fogyatékosok és Szenvedélybetegek Otthona, amely Helesfán van gyógytornát szeretne rendszeresíteni a bentlakók számára. A megfelelő helyiség kialakításához kért a minisztériumtól 522 ezer forintot. Félmilliót kapnak. Az Ivánbattyáni Önkormányzat a község idős polgárainak szeretne klubot létesíteni. A 20 személyes klub létrehozásához 2 millió 738 ezer forint támogatásra adtak be igényt, amit 38 ezer forint híján teljesített a minisztérium. Rehabilitációs helyiségek kialakítását tervezi a Pécsett lévő Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon. Pályázatukban 3 millió forint támogatást kértek, a minisztérium 2 millió 200 forintot adott. Az akadálymentes közlekedés feltételeit akarják javítani a pécsi Tüzér utcai Égyesített Szociális Intézethez tartozó Idősek Otthonában. E célból 367 ezer forint segítségre lenne szükségük, 350 ezer forint támogatást áll a minisztérium. Kiss Lajos otthona a természet FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Gyermekkorától járja a Mecseket Az Örökös Természetbarát címet, ha lenne, bizonyára a mecseki turistaházak istápolója, a Pécsett élő 77 esztendős Kiss Lajos érdemelné ki. A mecseki turistaházak és a természetjáró túrák kötik le idejét. Gondozza, ápolja, karbantartja, építi a létesítményeket. Még szerszámoskamrából is kulcsosházat varázsol. Erről tanúskodhat a pusztabányai Betyár-tanya, a Csengő-lak, de keze nyomát őrzi a Vágót pusztai, a sasréti, Hermahegyen az Ordas-tanya, Orfű közelében a Gubacsos-ház és a koszonyatetői Elektromos kulcsosház is. A ma is aktív nyugdíjas Kiss Lajos minden energiáját a természetbe fekteti. Az egykori villanyszerelő 43 évet dolgozott a DÉDÁSZ-nál. Részt vett a nagyszabású faluvillamosításban. Soha nem tudott egy helyen megmaradni, ezt a vándorlást éli át újra a természetjárásban. Az ormánsági, síkvidéki embert mindig vonzotta a hegyvidék. Gyerekkorában a cserkészet vitte a Mecsekre, majd annak megszüntetése után a természetbarátokhoz pártolt át. Fél évszázada természet- járó, aki a Mecsek és tájrészeinek minden zeg-zugát jól ismeri. Nevéhez fűződik a Szek- szárd és Kaposvár közötti 150 kilométeres dél-dunántúli Kék Túra útvonal kijelölése. Sok mecseki forrás feltárásában és kiépítésében is munkálkodott. Szeretett természetbarát tanítómestere vitéz Csokonay Sándor, a mecseki források atyja tiszteletére szervezi a hagyományos Csokonay Sándor Emléktúrákat. Minden évben más útvonalon vezeti a természetjárókat a Mecseken. Albumában rengeteg képet őriz a turistalétesítményekről és a természetjárásról. A Baranya Megyei természetbarát Szövetségben 40 éven át technikai vezető volt. Országosan elismert természetbarát, aki sokszor képviselte külföldön a magyar turistamozgalmat. Ötször kapta meg a „Testnevelés kiváló dolgozója” kitüntetést, de átvehette a „ Természetjárás fejlesztéséért” elismerést is. Első osztályú versenybíró és aranyjelvényes túravezető. A június végi zalaegerszegi 600 résztvevős versenyről a legidősebb résztvevőnek járó díjjal tért haza. Gallov Rezső', az OTSH elnöke mondta róla 1994-ben, amikor az „Eszterházy Miksa Emlékérem” kitüntetést Kiss Lajosnak átadta: - Egész élete a természetért való munkálkodásban telt el. Rozvány Gy. Európai Idősek I. Baráti Találkozója Az „Életet az éveknek” Nyugdíjasok Klubszövetsége három olyan találkozót rendezett korábban, amelyeken néhány ország időseinek képviselői, művészeti együttesei vettek részt. Napjainkban került sor az Európai Idősek I. Baráti Találkozójára, amelyre 16 ország kulturális, érdekvédelmi, művészeti küldöttségei jöttek el. A Budapest Sportcsarnokban, több ezren vettek részt a műsoros megnyitón. A második és a harmadik napon a főváros közelében lévő településekre utaztak a külföldi résztvevők, ahol a helybeli klubok tagjai gondoskodtak a programjukról. A negyedik nap különleges eseményt is adott. A Szent István Bazilikában került sor az 50 éves házassági évfordulósok aranylakodalmi szertartásának megrendezésére. A szertartást - negyven házaspár részvételével - , a Bazilika plébánosa vezette. Délután a Parlament elnöke köszöntötte a résztvevőket, utolsó programként pedig a Rákóczi sétahajón töltöttek néhány órát a külföldi vendégek. Magyaros diéta Béla bácsi nem dicsekvő, halk szavú ember. Bőre cserzett, keze kérges, a lelke bársonyos. Nyugdíja a létminimum feletti. Takarékos és beosztó. Béla bácsi tele van extrákkal, igaz, ezt az orvosától tudta meg, az EKG- vizsgálat után. Azt, hogy aranya is van, szintén tőle tudja, bár sokszor érezte is. Igaz, egy kis cukra is van - mondta az orvos. A jó Isten áldja meg, hogy észreveszi, mi mindene van! A baj az, hogy a cukor a vérében van, a spájzban meg nincs. Az meg nincs a vérében, hogy panaszkodjon, bár néha gyógyszer is kellene, de az meg olyan drága. Ingyen nem kap. A létminimum fölött él. A konyhában üldögél a tűzhely előtt, paprikáskrumplit főz. Néha-néha megkeveri és nagyokat csettint. Hangyaszorgalommal sikerült annyit elcsípni a nyugdíjából, hogy vehetett egy pár szárazkolbászt, ott fő a fazékban. A paprikáskrumpli lassan elkészül. A kolbászt kiveszi a fazékból Béla bácsi, és a konyharuhával gondosan megtörli. Visszaakasztja az éléskamrába. Ez már a negyedik, alkalom, hogy megfőzte. Azt mondja, több nap, mint kolbász. Takarékos és beosztó ember, nem pocsékol. Kinyitja az ablakot, hogy a gőz kimenjen. A gőz kiment, a szomszédból pedig bejött a fokhagymás sülthús finom illata. Többször nyit ablakot és jókat szippant a frissen sült töpörtyű és a sültkolbász szagú levegőből. Ilyenkor szódabikarbónát kénytelen bevenni, hogy ne kapjon gyomorrontást. Az orvos is javasolta: vigyázzon a nehéz ételekkel, azok ártanak az egészségnek. Giziké a szomszédban délben főzi a kávét és a pompás illatok átjárják Béla bácsi szobájának levegőjét. Ebéd után kényelmesen hátradől a kopottas kanapén és nézegeti a szép színes szakácskönyvet. Olyan szép sütemények, torták vannak benne. Atlapöz- gatja többször is, majd félreteszi és elszunyókál. A szociális védőhálóról álmodik. Sántha László Ki adja át a helyét a buszon? Jó lenne, ha senkit nem kellene felkérni a buszon, hogy adja át a helyét az időseknek, kisgyermekes anyáknak, de sajnos a gyakorlat teljesen más. Aki előbb ér oda, azé a hely. Életkép csúcsidőben, kánikulában a pécsi buszon. Idős emberek toporogtak a tömegben, kapaszkodtak, igyekeztek félre állni, majdhogy nem elnézést kértek, amiért nem olyan mozgékonyak, hogy még járnak, élnek, esetleg koruknál fogva ingyenes utazás illeti meg őket. Mások viháncolva ültek az elfoglalt trónuson.- Én is fizettem a jegyért - hangzott a már egyáltalán nem meglepő válasz. Egy anyuka még védelmébe is vette fiacskáját. Más elfordította a fejét, mintha nem is hallotta volna a felkérést. Miért éppen ő? Hát igen. Vajon miért kell egyáltalán kérni? Magától is észrevehetné az ácsorgó, idős embereket, a várandós asszonyokat, a kisgyerekkel egyensúlyozó anyákat, a begipszelt kezű, lábú embertársát. Utazási kultúra vagy viselkedés? Szerencsére az emberek többsége udvarias, átadja a helyét, segíti azt, aki erre rászorul. Arra is volt példa, hogy a leszállásnál segítőnek már nem maradt ideje lelépni, és tovább vitte a busz. Mégsem mérgelődött. De jó hallani: - Néni kérem tessék leülni! - vagy látni valakit csupán szó nélkül felállni és átadni a helyet. Tessék! Még egy felirat is felkérhetné a buszon az erről megfe- ledkezőt. Nem muszájból, csak emberségből. R. Gy. A szabadság korlátái Nem arról a szabadságról kívánok írni, amelyet a francia forradalom írt egykoron a testvériség és egyenlőség jelszavai mellé. Inkább arról, amelynek - nyár lévén - éppen most van divatja. Amikor megcsappannak az író- és munkaasztalok mellett serény- kedők, amikor a strandokon napimádók grillezik magukat az önkontroll és az óvatosság minden jele nélkül, amikor csak az erdő hűvöse ad felüdülést egyedül s amikor a homlok redőin hívatlanul a hízott izzadtságcseppek guminak csiklandósan nyakunkba. Nekünk, „nyárutósoknak” persze már más mértékegységünk van, mint azoknak, akik még tesznek valamit mindannyiunkért. Mi már életfogytiglan szabadságon vagyunk. A kívülálló bizony irigyel bennünket. Hogy nem kell nap- ról-napra monoton menetrend szerint élnünk, hogy - látszólag azt tehetjük, amihez éppen kedvünk szottyan, s hogy azok a veszélyek, amelyek mostanság Damoklész kardjaként lógnak az aktív állomány feje felett, - az elbocsátások fenyegetése - bennünket nem érint. Pedig a mi szabadságunk tán jobban korlátozott, mint azoké, akik ilyen vagy olyan módon irigyelnek bennünket. Nyugdíjas társaim és barátaim tudják és vallják, hogy amióta penzionisták lettünk, sokkal kevesebb idő jut önmagunkra, kedvteléseinkre, mint azt valaha is hittük, terveztük volna. Nekem például egyszerűen nincs időm semmire - hirdetem néha. Ami persze nem igaz. De részint tetszelgem magamnak az elfoglalt ember képében, részint szívesen csinálom mindazt, amire éppen megbízást kaptam. Mert rendben van, a reggeli úszások a kondíció érdekében történnek. De hát hogy onnan csak a déli harangszó után érek haza, az már korántsem természetes. Pedig nem heverészek a fúvón, nem töltöm időmet sziesztával. De mindig akad valami, amit el kell intéznem, amire éppen megkértek. Hiszen én - így a rólam alkotott vélemény! - ráérek, mert nyugdíjas vagyok. Aktív koromban egy-egy utcai találkozás barátaimmal csupán egy röpke ,Jiogy vagy?”-ra korlátozódott. Most meg képesek vagyunk az utca sarkon negyedórákat elcseverészni. Ilyenkor nem a régi emlékek felidézése van műsoron, hanem az a szelíd magamutogatás, amely nélkülözhetetlenségünket helyezi a dolgok homlokterébe, nyomatékosan kihangsúlyozva egyedülálló képességeinket, amelyek nélkül ezek a dolgok elintézhetetlenek, meg- oldhatatlanok lennének. Aztán a valóban szabadságon lévő családtagok tehermentesítése. Ők kötetlenebben és gondtalanabban tudják eltölteni két-há- rom hetüket, ha gondjaik egy részét átvállaljuk tőlük. A szabadság tehát - mint az fentiekből is kiszűrhető - relatív fogalom. Mint minden ezen a ke- rekded világon. De azért tudni, hogy öröklétű szabadságunk arra is alkalmat ad, hogy tervezetlenül, ám szervezetten mindig rendelkezésre állhassunk másoknak, szeretteinknek és persze önmagunknak is, felére azzal az agyoncsépelten hangoztatott szabadsággal, amelynek örve alatt a történelem oly sok jóvátehetetlen bűnt követett el. Mit hogy felér? Bőven meg is haladja azt! Bokrétás András
