Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-15 / 162. szám
8 Dunántúli Napló Interjú 1996. június 15., szombat A bencés rend és a magyar iskola milleneumán Ezer esztendőből nyolcat, négyet... Még Géza fejedelem hívására, 996-ben érkeztek az első bencések Magyarországra Prága mellől, s telepedtek le a számukra kijelölt helyen, Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. Megjelenésük egyben a magyar iskola kezdetét is jelentette, hisz a bencések a kezdeti időktől oktattak. Első tanítványaik között találjuk Szent Imre herceget és Mórt, Szent István későbbi pécsi püspökét. A ma élő bencés öregdiákok nyolc, illetve négy évet járhattak a rend valamelyik iskolájába. Dr. Kelényi Gábor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem patoló- gus professzora:- Nyolc évet jártam a bencések budapesti gimnáziumába 1934-től. Utólag visszagondolva - hisz oly régen volt, sajnos! - egyik fő erényük a tekintélytiszteletre való nevelés volt. És ezen nem a feltétlen vakfegyelmet értem, hanem azt, hogy az ember igenis ismerje el a másik kvalitásait, eredményeit. Ez persze már morális háttér is egyben: a kemény munka tisztelete. Tény, hogy számunkra, diákok számára szinte csak utólag derült ki, milyen kiváló egyéniségek, elsőrendű koponyák oktattak bennünket, egy Szu- nyogh Xavér, Radó Polikárp, akiknek voltaképp az egyetemeken lett volna a helyük. Ami a fegyelmet illeti: nem kell letagadni, hogy elcsattant egy-egy pofon, de mindig jogosan. Máskülönben minden téren szabad légkör uralkodott. És ami még fontos, hogy nevelésük sose volt nacionalista, sokkal inkább hazaszeretetből fakadó! Báling József, az Új Dunántúli Napló nyugalmazott szerkesztője:- A háború kellős közepén, 1940-44 között jártam a számomra, falusi gyerek számára „nagy iskolába”, a kőszegi bencés gimnáziumba. Az ottani tanítás színvonala nekem ma is a csúcs. Rengeteget követeltek, mégis úgy, hogy élvezni lehetett a tanulást, nem lehetett nem tudni! Intő és dicséret - együtt hangzott el, - s az igazgató személyesen olvasta fel minden osztályban. A Teleki-program keretében jártak oda ösztöndíjjal tehetséges parasztgyerekek, katolikus és evangélikus polgárfiúk, még miniszteri csemete is akadt, de ott a származás senkit sem érdekelt, csak az, hogy ki mit tud. Jellemző, hogy kiváló tanárunktól. Rezek Romántól hallottunk először József Attila-verset, akkor, a 40-es években! Az utolsó, 1943/44-es tanévben már gyakoriak voltak a légiriadók, de így is, késő ősztől márciusig mindent megtanultunk, ami elő volt írva. A híreket minden nap felolvasták, mégis olyan légkört tudtak teremteni, hogy mi, gyerekek a háborúból alig vettünk észre valamit. Fontosnak tartom az iskolaév koreográfiáját megemlíteni az évnyitó Veni Sancte-tól az állami-egyházi ünnepeken át a Te Deum- ig. Ezek az ünnepélyek formálták a közösséget. Andrásfalvy Bertalan, a Janus Pannonius Tudományegyetem néprajz-professzora: A pannonhalmi bencés apátság-Tíz éves koromtól, 1942- től az államosításig, vagyis négy és fél évet végeztem a soproni bencéseknél. Tanáraim, osztályfőnököm, Hites Kristóf is, nagyrészt Amerikába mentek, és az ottani bencés gimnáziumban folytatták az oktatást. Hogy mi volt a vonzerejük? Értettek a tehetséggondozáshoz. Nálunk az osztály háromnegyede falusi gyerek volt, akiket a plébános szemelt ki továbbtanulásra. Ezek ösztöndíjat, ellátást kaptak. A háború után, mikor mindenki borzasztó nehéz helyzetben élt, megértették, ha valaki képtelen volt fizetni, sőt, tőlük telhető módon még segítették is a szegényebbeket. Az ember valóban egy nagy család tagja lehetett, ahol rászorulóként, a rendház lakójaként nem felejtődött el, pedig bizony az atyák sem álltak túl jól... Én minden érettségi találkozón ott vagyok, annak ellenére, hogy végül Budapesten érettségiztem. Összetart bennünket az elmúlt évtizedek lelki ellenállása, amikor a köz és a magyarság ügyének fontos őrhelyei voltak a vidéki bencés gimnáziumok. Bíró László, kalocsa-kecske- méti segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora:-Nagy kárnak tartom, hogy Magyarországon az iskoláknak csak 2 százaléka egyházi iskola, melyek közé a Győri Bencés Gimnázium is tartozik, ahová én jártam. Hiszek benne, hogy ezek az iskolák olyan embereszményt közvetítenek, mely által a társadalom számára valóban hasznos emberek termelődnek, és ebből mindenki csak profitál. Én szerencsésnek tartom magam, hogy egy monolitikus világban lehettem bencés diák, hiszen ott egy három, négy dimenziós látásmódot kaptam, amit a mai napig használni tudok. Jellemző, hogy én Győrött hallottam először a hazaszeretetről beszélni Kelemen Atanáz atyát, abban az időben, mikor az internacionalizmus volt a divat. Mondanom sem kell, ma is sokat tanulhatnánk a bencésektől, akik sose érdek-, hanem mindig értékcent- rikusak voltak. Bízom benne, hogy eljön még az az idő, mikor nem olyan rövid távú céloknak rendeljük alá magunkat, amik fölfalják az embert! Hábel János, a pécsi Lenau Ház igazgatója:- 1978-82 között jártam Pannonalmára, és a mai napig vallom, hogy a bencés szerzetesek által közvetített hit és műveltség életem meghatározó élménye. A kiváló tanáregyéniségekből sugárzó elhivatás és szakmai tudás példaértékű. A gimnázium nem csak ismeretek halmazát adta, hanem szellemiségével, értékrendjével alapvetően formálta a világszemléletemet. Ha eljutok Pannonhalmára, soha nem turistának érzem magam, aki a magyar egyház- és kultúrtörténet felbecsülhetetlen értékű kincsesházában jár, hanem egy, a családtól messze került fiúnak, aki hazalátogat. Méhes Károly Magyarul magyarán Hamv Magyar-román „civil parlament” Negyedik alkalommal ülésezik a magyar-román „civil parlament” június 21. és 23. között, mégpedig Erdély két nevezetes városában: Gyulafehérvárott és Nagye- nyeden. A Magyar-Román Baráti Társaság minden évben megrendezi a polgárok fórumát, felváltva a két szomszédos országban. A háromnapos dialógus témája: „Történelmi megbékéléssel Európába”. A megbékélés gondolatát éppen a pécsi társaság hirdette meg az 1989 tavaszán kiadott „Húsvéti Nyilatkozat”-ban. A fórumon nem a megbékés elméleti és politikai vonatkozásairól, hanem annak gyakorlati megvalósításáról tanácskoznak a Társaság tagjai. Magyarország 16 városából és községéből utaznak küldöttek az erdélyi „civil parlament" ülésére, legtöbben Pécsről és Baranyából, ahonnan különbusz indul a találkozóra. A tanácskozás a gyulafehérvári vár dísztermében zajlik majd. A fórum záró- nyialtkozat kiadásával ér véget vasárnap délután. A fórumhoz kapcsolódó kulturális programok során a vendégek megismerkednek a két ősi város nevezetességeivel, s ellátogatnák Erdély legrégibb (XIV. századi) ortodox kolostorába, amely a remetei sziklaszorosban fekszik. A magyarországi küldöttség százkötetes könyvajándékot ad át a híres nagyenyedi könyvtárnak és - a fórum emlékére - elülteti a „nagyenyedi két fűzfát". A szokatlan cím a tévé HÉT című műsorában elhangzott propagandaszöveg zárszava volt. A Vasárnapi Újságból ismert László atya ezzel fejezte be a halottainknak kijáró végtisztesség legújabb megadási módjának ajánlását, amellyel a Fővárosi Temetkezési Intézet a jövőben bővíteni kívánja szolgáltatásait. Az ismertetés szerint legújabban repülőgépről a Dunába lehet szóratni az elhunytak haló porait, közismert szóval az elhamvasztottak földi maradványait. A mondat, amely a címben adott szóalakkal végződött, föltevésem szerint a nézőkben támadó esetleges ellenérzést volt hivatva eloszlatni, vagyis hogy ez az eljárás nem kegyeletsértő, s az ilyenkor mindenkinek kijáró tiszteletet igenis megkapja a HAMV. A sajtóvisszhangokból következtetve és ismerőseim véleménye szerint is sokan világnézeti, sőt pontosabban hitbéli ügynek fogták fel, s a vallások közötti párbeszéd el- túlzásaként értékelték, s pan- teista-brahmanista hatásnak minősítették, amit a repülőgép belső falán látható felirat is alátámaszt, amely szerint: „A mindenség az otthonod.” A vallási, világnézeti eszmefuttatásnak, párbeszédnek is megvan a jogosultsága, de most nyelvi-nyelvhasználati szempontból veszem szemügyre a címszót: stílusosan így is írhattam'volna: cím- SZAVAT. Nem kell széleskörű nyelvtani tájékozottság annak megállapításához, hogy vannak úgynevezett v-s tövű szavaink, mint a kő-kövek, lólovon, fű-füves, lé-leve stb. Közéjük tartozik a hamu szavunk is. A dunántúli magyar nyelvjárásokban a v-r tő régebben nem volt használatos: két kivételt nem számítva. Az egyik közmondás, amely így szól: „Ha- mari hamvasnak sz..os a vége.” - Ez azt az igazságot fejezi ki példás tömörséggel, hogy az elkapkodott munkában nincs köszönet. Szorosan kapcsolódik ez az egykor hagyományosan végzett nagymosáshoz. A füstösruhát (szennyest) a párló- sajtárba rakták. A tetejére ráterítették a hamus lepedőt. Erre az összegyűjtött fahamut réte- gelték. A lepedő szabad részeivel befedték, s forró vízzel öntözték, amely kioldotta a hamuból a lúgot. Ez átszivárgón a tisztítandó ruhán, de többször is fölhevítették, és újra ráöntötték. Ez volt a párolás. A másik eset hamvazószerdához kapcsolódik. Ugyanis ha valakiről kiderült, hogy megszegte a böjtöt, annak fenyegetésként azt mondták: „elvisz a hamvas ördög.” A köznyelvben gyakoribb a v-s tő használata, de mindig csak toldalékos alakban: hamvak, hamvas stb. Egyetlen kivételről tudok. Ez a hamvveder, amely azonban már kikopott a használatból. A múlt század irodalmi nyelvének a stíluseszköze volt. A régi síremlékeken is ez olvasható. Béke poraira - újabban: Béke hamvaira. - amely akármilyen kevés is, megérdemli, sőt követeli a többes számot. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés június 21-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34., VII. em. A június 8-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Sokkal rosszabbul jártál volna, ha a vasaló került volna a kezem ügyébe.” Utalványt nyertek: Vicze Lajos, 7633 P&s Faludi F. u. 14; Maul Vanda, 7900 Sziget^ Batthyány u. 2/1; Kudranyik Istvánná, Bóly, Puskás T. u. 5.; Hideg Károlyné, Pécs, Nagy I. u. 37; Marthy János, Pécs, Littke J. u. 28. Az utalványokat postán küldjük el. '775J 763^ 763-
