Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-12 / 129. szám

1996. május 12., vasárnap Magazin Runántúli Napló 7 Terjeszkedik a Balaton Füszért Új üzletek a déli parton Dévényi Zoltán nyitotta meg a nagyatádi új áruházat Az idegenforgalmi szezon kez­dete előtt sorra nyitja új üzle­teit, a régieket pedig igyekszik megújítani érdekeltségi terüle­tén (Somogy és Zala megye) a Balaton Füszért Részvénytársa­ság. A közelmúltban nyűt meg Nagyatádon és Lengyeltótiban a társaság két új áruháza, a héten pedig Balatonbogláron egy új, 1200 négyzetméteres C+C raktáráruházzal bővül a Balaton Füszért immár 16 szu­permarketet és 8 viszonteladó­kat kiszolgáló egységet szám­láló hálózata. A napokban megnyílt új ba- latonboglári, hűtőkkel és tech­nikai felszerelésekkel megfele­lően ellátott C+C áruház tej­termékeket, töltelékárút, gyü­mölcsöt, zöldséget és minden olyan árucikket forgalmaz, amelyekkel segítheti a balatoni üzletek teljeskörű ellátását, va­lamint a színvonalas vendéglá­tást. Mint Dévényi Zoltán, a rész­vénytársaság vezérigazgatója lapunknak nyilatkozva el­mondta, nemcsak új egységek megnyitásával készülnek a sze­zonra. A mintegy 800 alkalma­zottat foglalkoztató cégnél ma már szinte állandóak különféle képzések a 600 nagykereske­delmi üzleti partner és a vásár­lók megelégedésének kivívása érdekében. Az eredményről mindennél jobban tanúskodik a cég tavalyi 8,5 milliárd forintos forgalma. A részvénytársaság vezetői úgy gondolják, hogy az utóbbi évek fejlesztéseivel még ko­rántsem fejeződött be a Balaton Füszért hálózatának kiépítése, és az előttünk álló évek tervei között szerepel további üzletek megnyitása is. Arról, hogy a gyors ütemű, és nagyszabású fejlesztésekből vajon mi jut el a mindennapi vásárlóhoz, így nyilatkozott Dévényi Zoltán:- A szezonra úgy készültünk fel, hogy minden üzletünkben tisztaság, rend, kellemes kör­nyezet és kulturált kiszolgálás várja vevőinket. Ennek jó pél­dája például a Fortuna üzletház, ahol teljes egészében felújítot­tuk a belső berendezéseket. Ugyanakkor hangsúlyozni kí­vánom, hogy nem alkalmazunk szezon árakat, a vásárlók min­den Balaton Füszért áruházban ugyanazokkal az árakkal talál­kozhatnak termékenként a nyár folyamán. Kaszás E. Kártya Remény jeligét választott egy vidéki olvasónk, aki arra kí­váncsi, visszatér-e hozzá ba­rátja, akivel másfél éve szakí­tottak. Igazuk van azoknak, akik azzal bíztatják, hogy a fiúval még találkozni fog. Lesz még olyan helyzet, amelyben majd eldönthetik, mit is várnak el egymástól. Ez a fiatalember nagyon nagy hangsúlyt fektet pénzre, és ez meghatározza minden döntését. Ön előtt most más feladatok is állnak, egy költözés terve sejlik fel, amit az is motivál, hogy ön már szeretne igazi női felada­tokat ellátni. Közel állna ön­höz minden olyan munka, mely a háztartással függ ösz- sze, ilyenben ügyes, és van hozzá tehetsége. Hozzáértőn tudna bánni a kisgyermekek­kel is. Ne siesse el a házassá­got. Az ilyesmibe nem helyes csak azért belevágni, mert a szokások így kívánják, vagy mert fél, hogy vénlány marad. Nagyon fontos, hogy olyan partnert válasszon, aki tiszteli és megbecsüli. Kerülje a durva férfiakat, s azokat is, akik kevésbé értelmesek. Ne féljen kitenni az ilyen fiú szű­rét, lesz helyette jobb! Eresz alatt fecske fészkel jeligéjű olvasónk néhány kér­désére korábban már vála­szoltam, azokban most sincs változás. Ami az elkeserítő anyagi helyzetét illeti: sajnos nagyon óvatosnak kell lennie. Ne bánja, hogy idáig nem tudta eladni a házát, mert va­lószínűleg becsapták volna a vásárlásnál. Továbbra is fi­gyeljen, mert egy ideig még nehéz napok jönnek. Gondolt valaha a visszatelepülésre? Káros szenvedélyére vonat­kozóan azt látni a lapokból, hogy ez olyan szokás, mely eltávolítja a barátoktól, akadá­lyozza a munkában, a párkap­csolatban, és rongálja a men­tális képességeit. Egyelőre csak azért figyelmezteti erre a kártya, mert később, a kora előrehaladtával gyengítheti egészségét. Hodnik Ildikó Gy. Idegen lények földi inváziója A XX. század végére fölvirág­zottak azok az elméletek, me­lyek lehetségesnek tartják, hogy ki tudja mióta idegen lé­nyekkel osztozunk Földünkön. Vannak, akik úgy tudják, hogy például a németek a má­sodik világháború előtt és alatt az Aldebaran nap körül keringő hatalmakkal akadtak össze. A vendégségbe érkező magas szőkék ekkor a déli sarkon egy bázist építettek ki, s később az SS menekülő vezetői is erre az úgynevezett Új-Svábföldre ké­szültek visszahúzódni. Az USA harci erői állítólag csapást is mértek erre a központra. Mások szerint több galakti­kus birodalom vívja jelenleg is a csillagok háborúját, köztük a Rá nevű jelenleg már romjai­ban van, míg a Mu nevű ma is létezik. A téma szerelmesei hisznek abban, hogy a Rá biro­dalom örököseit Egyiptomban találjuk meg, persze a törté­nelmi időkben. Mások egy Mu nevű, egykor elsüllyedt földi birodalmat a Csendes-óceán mélyébe helyeznek. A kérdés azért fontos, mert szerintük még ma is folyik az állandó ter­jeszkedés, a keletkezés és fel­bomlás párharcában. Hogy helyileg hol találjuk az idegen lények bázisait, arról is megoszlanak a vélemények. Lehetnek a hegyek, illetve a tengerek mélyén is. Többen úgy hiszik, hogy a Föld két­harmadát kitevő vízfelület alatt rejtelmes támaszpontok bújnak meg, még akkor is, ha ma már az óceanográfusok hitelt ér­demlően feltérképezték nagy vizeinket. A földi érzékelők változatos formában írják le az idegen lé­nyeket. A nagyfejű, nagyszemú változat mellett megjelentek a kis barnák, akik úgy egy méter körüliek, négy ujjuk van, és kelkáposztaszagot árasztanak. A kis zöldek szúrós ammóniák - szagúak, míg a magas szőkék nem bocsátanak ki illatokat. Vannak egészen emberszerű lé­nyek is. A magas feketék már teljesen ámyszerűek, ez azért van, mert más rezgésszinten él­nek, mint az emberek. Persze az emberiség történetében cso­dalények mindig is voltak, hi­szen sok mese szól sellőkről, törpékről, óriásokról, tündérek­ről. Más vélemény szerint az alakszerű jelenségek nem föl­dönkívüli látogatók, hanem egyszerűen szellemek, vagy kí­sértetek. Korrekt bizonyítékok sokat nyomnának a latban, de mind a mai napig nincsenek minden igényt kielégítő nyo­mok. A legutóbbi ufóboncolás­ról is az a hír járja, hogy nem leppottyant űrlényt láttunk, ha­nem a korai öregedésben, egy rendkívül ritka betegségben szenvedő gyermek tetemét. Mindenesetre az egyre több hazai ufóklub alakulása azt mu­tatja, sokan vannak, akik hisz­nek az idegen intelligencia lé­tezésében. Képünkön Sharon Stone, új filmje, a „Last Dance” bemu­tatóján, a Beverly Hills-i Sámuel Goldwin színházban. FEB-Reuters Kutyát harapott az ember Ismét megtörtént az, amit a vi­lág újságíró iskoláin a figye­lemre méltó esemény példája­ként szoktak emlegetni: ember harapott meg egy kutyát. Neve­zetesen az egyiptomi Ahmed Szaid 22 éves munkanélküli követte el a fenti cselekményt, mégpedig azért, mert a kutya vonyított. A kutyát Szaid el­lopta gazdájától azzal a céllal, hogy jó pénzért eladja. Első dolga volt a kutyát elkábítani, és szájkosarat tenni rá. Az eb kábulatából ébredezve a jelek szerint rossznéven vette a száj­kosarat, továbbá a gazda hiá­nyát és sírni kezdett. Szaid annyira dühbe jött attól, hogy semmiféle csitítás nem hatott az ebre, hogy mérgében megha­rapta az állat mindkét fülét. A, kutyaharapó tolvajt őrizetbe vették, s a sérült ébet bekötött fülekkel visszaadták gazdájá­nak. Főzzünk változatosan! Nagyanyáink éléskamrájából nem hiányzott a bodzalekvár, sa házipatikában is megtalál­ható volt a a hurutoldó, meg­hűléses panaszokat enyhítő bodzavirág-tea. A friss virág­ból „pongyolás” bodzát, ször­pöt, bort, a bogyóból szörpöt, dzsemet, színezőlét készítet­tek. Mindezekre azért hívjuk föl a figyelmet, mivel rövide­sen, május végén, június ele­jén virágzik a bodza, érdemes kihasználni a természet aján­dékát. Az erdőszéleken növő igénytelen cserjéről csak ak­kor gyűjtsünk virágot, bo­gyót, ha az a közlekedési út­vonalaktól távol, tiszta leve­gőjű helyen nő. A bodzavirá­got felhasználás előtt mindig öblítsük le tiszta vízzel. A gyors bodzaszörp hoz­závalóid darab, szárától rö­vidre vágott tenyérnyi bodza­virág, 5 liter víz, 1 kiló cukor, csipet só, 2 deka citromsav vagy egy doboz (25 szem) cit­rompótló, 2 egész citrom. A fölforralt és kihűtött vízbe tá­nyérjával lefelé tesszük bele a bodzavirágokat, a sót citrom­pótlót és a héjával együtt föl- karikázott citromot. Hűvös helyen 2 napig állni hagyjuk. A harmadik napon sűrű szö­vésű anyagon átszűrjük, hoz­zákeverjük a cukrot. Ha a cu­kor elolvadt, üvegekbe téve ledugaszoljuk, és hűtőben tartjuk. Szikvízzel hígítva há­rom hétig fogyasztható az üdítő, muskotályra emlékez­tető illatú és zamatú, enyhén bélmozgató hatású, szörp. Ha az üvegek alján üledék kelet­kezik, fejtsük át a szörpöt má­sik üvegbe. W. M. RÁDIÓ MELLETT Jegyzet Akik a vendéget átvágják a palánkon... Régi, jó kis barátommal évente egy­szer találko­zom, amikor hazatér Franciaor­szágból. Egy esztendő alatt annyi minden történik velünk, hogy tulajdonképpen semmit sem tudunk mesélni egymás­nak. így aztán egymás szavába vágunk, majd rihegünk-röhö- günk és jól elvagyunk. Két éve hazahozta népes családját, lyoni férjét, apóst és anyóst, hozott volna egy kismacskát is, de erről előtte lebeszéltem, mert nem tudok franciául. El­vitte őket Budapestre - ahogy illik -, hazafelé megtekintették a zsúfolt Balatont, ahogy illik, és beültek egy szolidabb, de azért rangos étterembe, jó ma­gyaros vacsorára. Ahogy illik. Aztán a pincér számolt, majd az após is számolt - mert gazda­sági szakember - és felhívta a pincér figyelmét: a végösszeg 300 forinttal több, mint ameny- nyi illő. A pincér meglepődött, majd azonnal visszaadott há­rom darab százast, majd elné­zést nem kérve, szó nélkül távo­zott. Az eset hallatán mélysége­sen felháborodtam és egy kicsit szégyelltem is magamat, holott tudtam, hogy szép hazánkban mást is átvágnak, főként kül­földieket. A rádióból gyakran hallani valóságos legendákat a zug-taxisokról, akik például Fe­rihegy környékén parkolnak és elképesztően nagy dohányért fuvarozzák az utasokat. A na­pokban a rádióban egy idős asszony a szakorvosi rendelő­höz hívott taxis-ügyét pana­szolta el. Majdhogynem járó- képtelen és a szokásos 700 fo­rintos tarifa helyett kettőezer fo­rintot kért tőle a sofőr. Én már meg sem merném említeni - e fentiek után -, hogy tavaly ősz­szel engem egy taxis (nem VOLÁN-os volt!) plusz 130 fo­rinttal vágott át, holott annak az útvonalnak tarifája most sem több száznegyven-százhatvan forintnál. így hát jobb is, ha hallgatok. Am azonban ... ... A napokban egy orszá­gos lapban olvasom négy olasz turista esetét. A józsefvárosi éj­szakai mulatóhelyen eléjük tette a pincér a számlát: 478 ezer 220 forintról. Ez nagyjából háromezer dollár. A négy olasz nem vádolható bélpoklossággal és alkoholizmussal. Csak hát ebben az előkelő kocsmában egy fél konyak ára - a számla szerint - 8400 forint. A pezsgő már olcsóbb, egy pohárra való „pözsiért” 5600 forintot szám­lázott a derék pincér, az egy pohár tonic ára pedig szóra sem érdemes: mindössze 600 forint. Igaz, vacsorázott is a négy olasz és például a két vegyes haltálért 58 880 forintot fizet­tek. Természetesen többet is fo­gyasztottak az itt felsorolt mennyiségnél, hiszen a másik két olasz szintén vacsorázott, hogy mit, azt nem tudni, de ha mondjuk bélszint rendeltek, vagy libamájat, mindjárt kide­rül, mi lett a sorsa, milyen „cí­men” a háromezer dollárnak. Tudom, hogy a szkeptikus ol­vasó most azt mondja: nem kö­telező az elithelyek látogatása, ha valaki betér, hát fizessen. Vessen magára. Nagyjából ez igaz is. Csakhogy olyan észtveszejtő erkölcstelen magatartással űzi némely (közel sem mindegyik!) kocsmáros az ipart, hogy az ilyen hírek hallatán már-már azt mondjuk: ez nem igaz. Nem lehet igaz! A rádió, a tévé, a ha­zai sajtó főként a turistaidény kezdetekor óva inti a vendéglá­tást: ne akarjanak minden áron meggazdagodni, főként becste­len módon. A magyar vendég­látás legjobb és legolcsóbb propagandája a külországokba hazatérő turisták elégedettsége. Ha jól érzik magukat, ha meg­ismerték a - különben nem ép­pen egészséges - magyar konyhát, ha tiszta és nem sze­metes környezetben töltik el napjaikat a fővárosban, a tavak mentén, a vidéki kisvárosok­ban, ha nem kell tartaniuk attól, hogy már az első napon feltörik a kocsijukat (és örülhetnek, ha a kocsit egyáltalán ott hagyják), ha udvarias bánásmódban ré­szesülnek már a határon, majd tovább egészen a kiskocsma pincéréig és kenyereslányéig, akkor beszélhetünk tisztességes idegenforgalomról és dollárbe­vételről. De a francia gazdasági igazgató, vagy a négy olasz, nem ilyen emlékekkel tért visz- sza hazájába. *

Next

/
Thumbnails
Contents