Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-12 / 129. szám
1996. május 12., vasárnap Magazin Runántúli Napló 7 Terjeszkedik a Balaton Füszért Új üzletek a déli parton Dévényi Zoltán nyitotta meg a nagyatádi új áruházat Az idegenforgalmi szezon kezdete előtt sorra nyitja új üzleteit, a régieket pedig igyekszik megújítani érdekeltségi területén (Somogy és Zala megye) a Balaton Füszért Részvénytársaság. A közelmúltban nyűt meg Nagyatádon és Lengyeltótiban a társaság két új áruháza, a héten pedig Balatonbogláron egy új, 1200 négyzetméteres C+C raktáráruházzal bővül a Balaton Füszért immár 16 szupermarketet és 8 viszonteladókat kiszolgáló egységet számláló hálózata. A napokban megnyílt új ba- latonboglári, hűtőkkel és technikai felszerelésekkel megfelelően ellátott C+C áruház tejtermékeket, töltelékárút, gyümölcsöt, zöldséget és minden olyan árucikket forgalmaz, amelyekkel segítheti a balatoni üzletek teljeskörű ellátását, valamint a színvonalas vendéglátást. Mint Dévényi Zoltán, a részvénytársaság vezérigazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, nemcsak új egységek megnyitásával készülnek a szezonra. A mintegy 800 alkalmazottat foglalkoztató cégnél ma már szinte állandóak különféle képzések a 600 nagykereskedelmi üzleti partner és a vásárlók megelégedésének kivívása érdekében. Az eredményről mindennél jobban tanúskodik a cég tavalyi 8,5 milliárd forintos forgalma. A részvénytársaság vezetői úgy gondolják, hogy az utóbbi évek fejlesztéseivel még korántsem fejeződött be a Balaton Füszért hálózatának kiépítése, és az előttünk álló évek tervei között szerepel további üzletek megnyitása is. Arról, hogy a gyors ütemű, és nagyszabású fejlesztésekből vajon mi jut el a mindennapi vásárlóhoz, így nyilatkozott Dévényi Zoltán:- A szezonra úgy készültünk fel, hogy minden üzletünkben tisztaság, rend, kellemes környezet és kulturált kiszolgálás várja vevőinket. Ennek jó példája például a Fortuna üzletház, ahol teljes egészében felújítottuk a belső berendezéseket. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánom, hogy nem alkalmazunk szezon árakat, a vásárlók minden Balaton Füszért áruházban ugyanazokkal az árakkal találkozhatnak termékenként a nyár folyamán. Kaszás E. Kártya Remény jeligét választott egy vidéki olvasónk, aki arra kíváncsi, visszatér-e hozzá barátja, akivel másfél éve szakítottak. Igazuk van azoknak, akik azzal bíztatják, hogy a fiúval még találkozni fog. Lesz még olyan helyzet, amelyben majd eldönthetik, mit is várnak el egymástól. Ez a fiatalember nagyon nagy hangsúlyt fektet pénzre, és ez meghatározza minden döntését. Ön előtt most más feladatok is állnak, egy költözés terve sejlik fel, amit az is motivál, hogy ön már szeretne igazi női feladatokat ellátni. Közel állna önhöz minden olyan munka, mely a háztartással függ ösz- sze, ilyenben ügyes, és van hozzá tehetsége. Hozzáértőn tudna bánni a kisgyermekekkel is. Ne siesse el a házasságot. Az ilyesmibe nem helyes csak azért belevágni, mert a szokások így kívánják, vagy mert fél, hogy vénlány marad. Nagyon fontos, hogy olyan partnert válasszon, aki tiszteli és megbecsüli. Kerülje a durva férfiakat, s azokat is, akik kevésbé értelmesek. Ne féljen kitenni az ilyen fiú szűrét, lesz helyette jobb! Eresz alatt fecske fészkel jeligéjű olvasónk néhány kérdésére korábban már válaszoltam, azokban most sincs változás. Ami az elkeserítő anyagi helyzetét illeti: sajnos nagyon óvatosnak kell lennie. Ne bánja, hogy idáig nem tudta eladni a házát, mert valószínűleg becsapták volna a vásárlásnál. Továbbra is figyeljen, mert egy ideig még nehéz napok jönnek. Gondolt valaha a visszatelepülésre? Káros szenvedélyére vonatkozóan azt látni a lapokból, hogy ez olyan szokás, mely eltávolítja a barátoktól, akadályozza a munkában, a párkapcsolatban, és rongálja a mentális képességeit. Egyelőre csak azért figyelmezteti erre a kártya, mert később, a kora előrehaladtával gyengítheti egészségét. Hodnik Ildikó Gy. Idegen lények földi inváziója A XX. század végére fölvirágzottak azok az elméletek, melyek lehetségesnek tartják, hogy ki tudja mióta idegen lényekkel osztozunk Földünkön. Vannak, akik úgy tudják, hogy például a németek a második világháború előtt és alatt az Aldebaran nap körül keringő hatalmakkal akadtak össze. A vendégségbe érkező magas szőkék ekkor a déli sarkon egy bázist építettek ki, s később az SS menekülő vezetői is erre az úgynevezett Új-Svábföldre készültek visszahúzódni. Az USA harci erői állítólag csapást is mértek erre a központra. Mások szerint több galaktikus birodalom vívja jelenleg is a csillagok háborúját, köztük a Rá nevű jelenleg már romjaiban van, míg a Mu nevű ma is létezik. A téma szerelmesei hisznek abban, hogy a Rá birodalom örököseit Egyiptomban találjuk meg, persze a történelmi időkben. Mások egy Mu nevű, egykor elsüllyedt földi birodalmat a Csendes-óceán mélyébe helyeznek. A kérdés azért fontos, mert szerintük még ma is folyik az állandó terjeszkedés, a keletkezés és felbomlás párharcában. Hogy helyileg hol találjuk az idegen lények bázisait, arról is megoszlanak a vélemények. Lehetnek a hegyek, illetve a tengerek mélyén is. Többen úgy hiszik, hogy a Föld kétharmadát kitevő vízfelület alatt rejtelmes támaszpontok bújnak meg, még akkor is, ha ma már az óceanográfusok hitelt érdemlően feltérképezték nagy vizeinket. A földi érzékelők változatos formában írják le az idegen lényeket. A nagyfejű, nagyszemú változat mellett megjelentek a kis barnák, akik úgy egy méter körüliek, négy ujjuk van, és kelkáposztaszagot árasztanak. A kis zöldek szúrós ammóniák - szagúak, míg a magas szőkék nem bocsátanak ki illatokat. Vannak egészen emberszerű lények is. A magas feketék már teljesen ámyszerűek, ez azért van, mert más rezgésszinten élnek, mint az emberek. Persze az emberiség történetében csodalények mindig is voltak, hiszen sok mese szól sellőkről, törpékről, óriásokról, tündérekről. Más vélemény szerint az alakszerű jelenségek nem földönkívüli látogatók, hanem egyszerűen szellemek, vagy kísértetek. Korrekt bizonyítékok sokat nyomnának a latban, de mind a mai napig nincsenek minden igényt kielégítő nyomok. A legutóbbi ufóboncolásról is az a hír járja, hogy nem leppottyant űrlényt láttunk, hanem a korai öregedésben, egy rendkívül ritka betegségben szenvedő gyermek tetemét. Mindenesetre az egyre több hazai ufóklub alakulása azt mutatja, sokan vannak, akik hisznek az idegen intelligencia létezésében. Képünkön Sharon Stone, új filmje, a „Last Dance” bemutatóján, a Beverly Hills-i Sámuel Goldwin színházban. FEB-Reuters Kutyát harapott az ember Ismét megtörtént az, amit a világ újságíró iskoláin a figyelemre méltó esemény példájaként szoktak emlegetni: ember harapott meg egy kutyát. Nevezetesen az egyiptomi Ahmed Szaid 22 éves munkanélküli követte el a fenti cselekményt, mégpedig azért, mert a kutya vonyított. A kutyát Szaid ellopta gazdájától azzal a céllal, hogy jó pénzért eladja. Első dolga volt a kutyát elkábítani, és szájkosarat tenni rá. Az eb kábulatából ébredezve a jelek szerint rossznéven vette a szájkosarat, továbbá a gazda hiányát és sírni kezdett. Szaid annyira dühbe jött attól, hogy semmiféle csitítás nem hatott az ebre, hogy mérgében megharapta az állat mindkét fülét. A, kutyaharapó tolvajt őrizetbe vették, s a sérült ébet bekötött fülekkel visszaadták gazdájának. Főzzünk változatosan! Nagyanyáink éléskamrájából nem hiányzott a bodzalekvár, sa házipatikában is megtalálható volt a a hurutoldó, meghűléses panaszokat enyhítő bodzavirág-tea. A friss virágból „pongyolás” bodzát, szörpöt, bort, a bogyóból szörpöt, dzsemet, színezőlét készítettek. Mindezekre azért hívjuk föl a figyelmet, mivel rövidesen, május végén, június elején virágzik a bodza, érdemes kihasználni a természet ajándékát. Az erdőszéleken növő igénytelen cserjéről csak akkor gyűjtsünk virágot, bogyót, ha az a közlekedési útvonalaktól távol, tiszta levegőjű helyen nő. A bodzavirágot felhasználás előtt mindig öblítsük le tiszta vízzel. A gyors bodzaszörp hozzávalóid darab, szárától rövidre vágott tenyérnyi bodzavirág, 5 liter víz, 1 kiló cukor, csipet só, 2 deka citromsav vagy egy doboz (25 szem) citrompótló, 2 egész citrom. A fölforralt és kihűtött vízbe tányérjával lefelé tesszük bele a bodzavirágokat, a sót citrompótlót és a héjával együtt föl- karikázott citromot. Hűvös helyen 2 napig állni hagyjuk. A harmadik napon sűrű szövésű anyagon átszűrjük, hozzákeverjük a cukrot. Ha a cukor elolvadt, üvegekbe téve ledugaszoljuk, és hűtőben tartjuk. Szikvízzel hígítva három hétig fogyasztható az üdítő, muskotályra emlékeztető illatú és zamatú, enyhén bélmozgató hatású, szörp. Ha az üvegek alján üledék keletkezik, fejtsük át a szörpöt másik üvegbe. W. M. RÁDIÓ MELLETT Jegyzet Akik a vendéget átvágják a palánkon... Régi, jó kis barátommal évente egyszer találkozom, amikor hazatér Franciaországból. Egy esztendő alatt annyi minden történik velünk, hogy tulajdonképpen semmit sem tudunk mesélni egymásnak. így aztán egymás szavába vágunk, majd rihegünk-röhö- günk és jól elvagyunk. Két éve hazahozta népes családját, lyoni férjét, apóst és anyóst, hozott volna egy kismacskát is, de erről előtte lebeszéltem, mert nem tudok franciául. Elvitte őket Budapestre - ahogy illik -, hazafelé megtekintették a zsúfolt Balatont, ahogy illik, és beültek egy szolidabb, de azért rangos étterembe, jó magyaros vacsorára. Ahogy illik. Aztán a pincér számolt, majd az após is számolt - mert gazdasági szakember - és felhívta a pincér figyelmét: a végösszeg 300 forinttal több, mint ameny- nyi illő. A pincér meglepődött, majd azonnal visszaadott három darab százast, majd elnézést nem kérve, szó nélkül távozott. Az eset hallatán mélységesen felháborodtam és egy kicsit szégyelltem is magamat, holott tudtam, hogy szép hazánkban mást is átvágnak, főként külföldieket. A rádióból gyakran hallani valóságos legendákat a zug-taxisokról, akik például Ferihegy környékén parkolnak és elképesztően nagy dohányért fuvarozzák az utasokat. A napokban a rádióban egy idős asszony a szakorvosi rendelőhöz hívott taxis-ügyét panaszolta el. Majdhogynem járó- képtelen és a szokásos 700 forintos tarifa helyett kettőezer forintot kért tőle a sofőr. Én már meg sem merném említeni - e fentiek után -, hogy tavaly őszszel engem egy taxis (nem VOLÁN-os volt!) plusz 130 forinttal vágott át, holott annak az útvonalnak tarifája most sem több száznegyven-százhatvan forintnál. így hát jobb is, ha hallgatok. Am azonban ... ... A napokban egy országos lapban olvasom négy olasz turista esetét. A józsefvárosi éjszakai mulatóhelyen eléjük tette a pincér a számlát: 478 ezer 220 forintról. Ez nagyjából háromezer dollár. A négy olasz nem vádolható bélpoklossággal és alkoholizmussal. Csak hát ebben az előkelő kocsmában egy fél konyak ára - a számla szerint - 8400 forint. A pezsgő már olcsóbb, egy pohárra való „pözsiért” 5600 forintot számlázott a derék pincér, az egy pohár tonic ára pedig szóra sem érdemes: mindössze 600 forint. Igaz, vacsorázott is a négy olasz és például a két vegyes haltálért 58 880 forintot fizettek. Természetesen többet is fogyasztottak az itt felsorolt mennyiségnél, hiszen a másik két olasz szintén vacsorázott, hogy mit, azt nem tudni, de ha mondjuk bélszint rendeltek, vagy libamájat, mindjárt kiderül, mi lett a sorsa, milyen „címen” a háromezer dollárnak. Tudom, hogy a szkeptikus olvasó most azt mondja: nem kötelező az elithelyek látogatása, ha valaki betér, hát fizessen. Vessen magára. Nagyjából ez igaz is. Csakhogy olyan észtveszejtő erkölcstelen magatartással űzi némely (közel sem mindegyik!) kocsmáros az ipart, hogy az ilyen hírek hallatán már-már azt mondjuk: ez nem igaz. Nem lehet igaz! A rádió, a tévé, a hazai sajtó főként a turistaidény kezdetekor óva inti a vendéglátást: ne akarjanak minden áron meggazdagodni, főként becstelen módon. A magyar vendéglátás legjobb és legolcsóbb propagandája a külországokba hazatérő turisták elégedettsége. Ha jól érzik magukat, ha megismerték a - különben nem éppen egészséges - magyar konyhát, ha tiszta és nem szemetes környezetben töltik el napjaikat a fővárosban, a tavak mentén, a vidéki kisvárosokban, ha nem kell tartaniuk attól, hogy már az első napon feltörik a kocsijukat (és örülhetnek, ha a kocsit egyáltalán ott hagyják), ha udvarias bánásmódban részesülnek már a határon, majd tovább egészen a kiskocsma pincéréig és kenyereslányéig, akkor beszélhetünk tisztességes idegenforgalomról és dollárbevételről. De a francia gazdasági igazgató, vagy a négy olasz, nem ilyen emlékekkel tért visz- sza hazájába. *
