Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-05 / 94. szám

8 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. április 5., péntek Mit akarunk? (1.) Szabad és gazdagodó Magyarországot! Társasjáték ötmillióért Baranya megye Közgyűlése 1996. április 1-i ülésén dön­tött a Baranya megye terület- fejlesztési koncepciójának ki­dolgozására kiírt pályázatok értékeléséről. Az ügyben poli­tikai döntés született. Az előkészítés során 22 fő­ből álló ad-hoc bizottság igyekezett szakmailag meg­alapozott véleményével segí­teni a Közgyűlés munkáját. Az ad-hoc bizottság össze­tétele teljes mértékben megfe­lelt a társadalmasítás szándé­kának, hiszen képviseletet kapott a kistérségi társulás, a városi önkormányzatok, ka­marák, sőt a megyei jogú vá­ros is. Az első szakaszban a há­rom legjobb pályázatot rang­sorolva a Janus Pannonius Tudományegyetem Termé­szettudományi Kar Földrajzi Tanszékeit tartotta a legjobb­nak. Ezt követően a Baranya megye Közgyűlése úgy dön­tött, hogy a három legjobb pá­lyázatot beadó pályázó egy­mással együttműködve együtt adjon be pályázatot. A három pályázó közül a Janus Panno­nius Tudományegyetem Ter­mészettudományi Kar Föld­rajzi Tanszékei az Ipargazda­sági Kutató és Tanácsadó Kft.-vel együttműködve adta be pályázatát. Az MTA RKK Dunántúli Tudományos Inté­zet együttműködési készségét az említett 2 szervezettel nem nyilvánította ki, önállóan pá­lyázott. Az ad-hoc bizottság ismét összeült (többségében a kis­térségek képviselői) 8 fővel és egyhangúlag ismét a Janus Pannonius Tudományegye­tem Természettudományi Kar Földrajzi Tanszékei az Ipar- gazdasági Kutató és Tanács­adó Kft.-vel közösen beadott pályázatát támogatta. A Me­gyei Önkormányzat Ügyrendi Bizottsága az előkészítőt arra kötelezte, hogy valamennyi ad-hoc bizottsági tagnak küldje ki a pályázatokat, az értékelés szempontjait, és ér­tékelését a közgyűlést meg­előzően küldje vissza. A 22 tag közül 17 fő által vissza­küldött értékelés jelentős pontkülönbséggel ismét a Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem Természettudomá­nyi Kar Földrajzi Tanszékei által benyújtott pályázatot tar­totta jobbnak, és ezt a javasla­tot fogalmazta meg a közgyű­lés számára. A téma tárgyálásánál a hozzászóló frakciók képvise­lői többségben az ad-hoc bi­zottság javaslatával értettek egyet. Ekkor a FIDESZ frakció tárgyalási szünetet kért, és megdöbbentő fordulatként az ezt követő szavazás a Janus Pannonius Tudományegye­tem Természettudományi Kar Földrajzi Tanszékei pályáza­tát leszavazta, és a MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézetét fogadta el. (Janus Pannonius Tudományegetem Természettudományi Kar Földrajzi Tanszékei: 6 igen szavazat, MTTA Dunántúli Tudományos Intézet: 26 igen szavazat.) Politikai döntés születetett. A Civil frakció részéről az ef­fajta politizálást elutasítjuk. Elutasítjuk, mert ellentmond az önkormányzatiság szak- szerűséget, az előkészítés tár­sadalmasítását célzó alapelve­inek. Milyen egyéni érdekek hú­zódnak emögött? Mi ez, ha nem társasjáték? A Baranya Megyei Közgyűlés Civil frakciója Micsoda lehetőség Az MDF céljai és programjá­nak sarkalatos elvei változatla­nok. Olyan jogállamban, vi­rágzó gazdaságban élő, fejlett kultúrájú társadalmat akarunk építeni, mely fenntartja a fo­lyamatosságot a legjobb nem­zeti hagyományokkal, azokból táplálkozik, ugyanakkor lépést tart a fejlődéssel, harmonizál a demokratikus Európa intézmé­nyeivel és szellemiségével. Nemzeti jövőképét abból a régi felismerésből vezeti le, amely szerint egy állam, egy nemzet ereje és stabilitása a középréte­gek minél nagyobb létszámától, anyagi függetlenségétől, jólété­től és erkölcsi színvonalától függ­Az MDF tehát azt akarja, hogy a nemzet minél több tagja éljen anyagi biztonságban, ve­gyen részt a közéletben, ala­Választási parancsolatok Az olasz katolikus egyház nem áll ki az áprilisi parla­menti választáson induló szövetségek valamelyike mellett vagy ellen, de a hí­veket arra szólítja fel, hogy a pártprogramokat annak alapján ítéljék meg, meny­nyiben felelnek meg az egyház társadalomról szóló tanításának. Az ebben való eligazodáshoz az olasz püs­pöki kar (CEI) 11 olyan szempontot fogalmazott meg, amelyek segíthetnek a döntésben. A választási „tizenegypa­rancsolatként” elnevezett ajánlások szerint a követke­zőket kell figyelembe venni: minden kérdésben a sze­mélynek kell a központban lennie, az emberi életet a lé­tezés minden pillanatától védeni kell, támogatni kell a házasság kötelékén alapuló családot. Védeni kell a női méltóságot és a nők társa­dalmi szerepét, tényleges szabadságot kell biztosítani az oktatásban és az iskola- választásban. Megfelelő egyensúlyt kell kialakítani az államhatalmi szervek kö­zött, a nemzeti egység kere­tében kell értékeim a helyi autonómiát. A munkának, a társadalmi igazságosságnak, a szabadságnak, a gazdasági rendszer hatékonyságának és a foglalkoztatottságnak elsőrendű fontosságot kell tulajdonítani. Kiemelt fi­gyelmet kell fordítani a gazdaságilag elmaradott tér­ségekre és a lakosság legke­vésbé védett rétegeire. „Külpolitikai téren” az egyház a béke és a nemzet­közi szolidaritás ügyét, va­lamint a környezet és a jövő nemzedékek védelmét tartja a legfontosabbnak. A választási ajánlásokat ismertető sajtókonferencián Ennio Antonelli püspök, a CEI főtitkára azt hangsú­lyozta, hogy Itáliában ma nem az egyén és az egyház szabadsága a tét, mint 1948- ban volt. Ezért nem is tartja szükségesnek, hogy a kato­likusok egyetlen pártzászló alatt sorakozzanak fel. Ez nehéz is lenne, hiszen az 1948-ban hatalomra ju­tott és majd félévszázadig kormányzó keresztényde­mokrata párt az olasz kor­rupciós botrány kitörése után darabjaira hullott. II. János Pál pápa amikor francia képviselőket foga­dott kihallgatáson a Vati­kánban, a politikai vezetők­kel szembeni elvárásokról szólt. kítsa tudatosan a sorsát, és él­vezze a kulturális javakat. A magyar táradalomba visz- szatért a félelem és a szorongás, a félelem a szabad vélemény- nyilvánítástól. Ezt az MSZP- SZDSZ koalíció a kommuniz­mus hatalomra jutásának ide­jére emlékeztető B-listázások- kal, a számukra politikailag megbízhatatlan, vagy csak egy­szerűen annak tűnő szakembe­rek tömeges eltávolításával, ez­zel egész intézmények megfé­lemlítésével érte el. Nem is­mernek el semmiféle tőlük el­térő másságot, hiányzik a tole­rancia, a pártállami kliensrend­szerre emlékeztető társadalmi visszarendeződés van kialaku­lóban. Az MDF önállóan gondol­kozó, véleményüket vállaló szabad polgárpk demokratikus Soha találóbb idézettel nem fe­jezhette be elnökjelölti beszé­dét Szabó Iván az MDF X. Or­szágos Gyűlésén, amikor Adyt idézte: „Vagy bolondok va­gyunk és elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk most való­sággá válik...” Zúgott a vastaps. A szimbolikus mondatok azonban nem jutottak el a szí­vekbe és az agyakba. Demok­rácia és a jobboldal egyetlen esélye, egy gyors még jóval a választások előtti összefogás lenne. Ez talán esélyt adna egy parlamenti váltógazdálkodásra. Ez talán megtörné a bebetono- zódni látszó szociál-liberális koalíciót. A jobboldali pártok a tűzzel játszanak, amikor azt hiszik, hogy még ráérnek a választások előtt is a szövetségre. Arra számít mindegyik, hogy addig majd egyenként politizálva je­lentősebb befolyást szerezhet, vagy netán maga lehet a jobb­oldal meghatározó, vagy vezető pártja. Az első helyért folyik tüle­kedés, és közben nem veszik észre, hogy ez a választóknak nem kell. Lehet igazat mon­dani, lehet populista demagó­giát alkalmazni, esetleg hűvös racionalitást mutatni, - ez azonban kevés. A választók az egységes, magukkal és egy­mással nem veszekedő erőt mu­tató pártokat, vagy koalíciót támogatják. Aki programot mond, aki nem demagóg, aki reális alter­natívát ígér a mostani „nép­nyomorító” politika alternatív­ájaként, azt fogják támo­gatni. Vannak, akik az MSZP V. kong­resszusának nagy szenzációja­ként fogadták Suchman Tamás privatizációs miniszter látvá­nyos kilépését a pártból. Mások erőteljesen bagatellizálták az ügyet, mondván: a párt szem­pontjából sokadrangú ügy, hogy Suchman ment. Ezt a véleményt Gál Zoltán fogalmazta meg, és volt, aki primadonnának nevezte a privatizációs minisztert. Furcsa és váratlan volt a beje­lentés. Kiváltképp azért, mert ez a kongresszus abszolút békés, nyugodt, szinte már egyhangú volt. Igaz, ezt az egyhangúságot senki sem helyettesítette be az „unalom” kifejezéssel. Miért is tették volna, hiszen az egy éve megkezdett stabilizációs prog­ram és kormánypolitika a jelek szerint nem rendelkezik értel­mes alternatívával. Ezért is érthetetlen, és talán értelmetlen a Suchman féle tá­vozás, hiszen - legalábbis kívül­társadalmát kívánja visszaállí­tani Magyarországon a követ­kező választások után. Olyan társadalmat akarunk, amelyben a politikai és gazdasági hatalom mozgásterét az Alkotmány, a fejlett jogrend szabja meg, az állampolgároknak nem kell fél­teniük állásukat, vállalkozásu­kat, nem korlátozzák értelmiség vagy művészi megnyilatkozá­saikat politikai véleménynyil­vánításuk miatt. Az ország fej­lődése, jövője elképzelhetetlen a szellem, a gondolat teljes sza­badsága nélkül. Gondoskodni fogunk a vé­szesen megrendült vállalkozói tisztesség, üzleti morál és jog­követés helyreállításáról, mert enélkül nincs egészséges gaz­daság, nem léphetünk ki a nem­zetközi piacokra. Gátat vetünk a szervezett Olyan erős pártot, vagy párt- szövetséget támogatnának, amely a jelenlegi gazdasági rendszer összeomlása nélkül képes lenne egy elviselhetőbb, egy szociálisan érzékenyebb, igazságosabb kormányzati cik­lust levezényelni. Az előző választáson is ez vezette már a választók többsé­gét, amikor a szocialista párttól várták volna mindezt. És ők ígérték is. Nevükben maradtak azonban csak hűek ígéreteik­hez, rövidebb, hosszabb tétová­zás után nekiláttak a választási ígéreteikkel teljes egészében szembenálló SZDSZ által meg­határozott gazdasági sokkterá­piához. Közben azt az olcsó trükköt alkalmazták, hogy ezt a „kényszert” az előző kormány­zati ciklus elhibázott gazdaság- politikája miatt kényszerültek bevezetni. Talán még sokan emlékez­nek rá, hogy az Antall kormány idején a ciklus végén a mosta­ninak közel fele volt az inflá­ció, a szociális háló még ha ritka is volt, de működött, a pe­dagógusoknak, közalkalmazot­taknak évente rendezték a bé­reit. Röviden úgy mondhat­nánk, hogy az előző kormány­zat által meghirdetett és követ­kezetesen betartott szociális pi­acgazdaság a maihoz képest sokkal elviselhetőbb volt. A most alkalmazott sokkterápia a befektetők és a pénzvilág bi­zalmát megszerezhette, de a pi­acgazdaságot még elvben tá­mogató középrétegek előtt is világossá vált ennek emberte­lensége, elviselhetetlensége. Ez csak a nagytőkések és a pénzvi­lág érdekeit szolgálja, és csak ról így tűnik - Suchmannak nem voltak a párton belül igazi táma­dói. Persze a pártból való kilé­pésnek lehetnek másfajta kon­zekvenciái is. Mert például a miniszter az első hírekkel ellen­tétben nem mondott le a tárca vezetéséről, igaz, a kormányfő- pártelnök Horn Gyulára bízta a döntést. A miniszterelnök pedig így fogalmazott: amennyiben Suchman Tamás nem teszi lehe­tetlenné, számít rá a kormány. Persze, hogy folytatja-e mi­niszterségét, vagy sem az MSZP-ből kilépett politikus, az egyesek szerint koalíciós kérdé­seket is fölvet. Még akkor is, ha Hóm Gyula a kongresszus után nemzetközi sajtóértekezleten egy kérdésre válaszolva megem­lítette, hogy kormányában két független párton kívüli miniszter bűnözés behatolásának az ál­lamhatalomba és a politikába, melynek gyanús jeleit a mai kormány tétlenül eltűri. Támogatjuk a vállalkozáso­kat. A bérküzdelmekben azon­ban következetesen kiállunk a munkavállalók méltányos ér­dekei mellett. Korszerűsítjük a társadalom- biztosítást, az egészségügyi rendszert, az oktatást, amelyen hatékonyabb szervezetet, jobb szolgáltatást értünk, nem pedig az ellátórendszerek pénzügyi megnyomorítását. Nem enged­hetjük meg a szociális védőháló szétverését, nemzedékek szer­zett jogainak önkényes megvo­nását, melyekért maguk és szü­leik drága árat fizettek a Kádár­rendszerben. Habjánecz Tibor MDF, megyei elnök annak a 10 százaléknak, akik­nek a politikai hatalma ma a magyar parlamentben közel 75 százalék. Rá kellene döbbennie a jobboldalnak, hogy ez az igazi felelőssége. Megakadályozni a jelenleg „többségi” kisebbség korlátlan hatalmát. A szociál- liberális koalíció „vazallusai” a Németh kormánytól Hornig korlátlanul növelhették a „de­mokrácia” égisze alatt gazda­sági hatalmukat. A szocialista „csak” Máték pironkodás nél­kül mondhatják az ország sze­mébe, hogy ha valaki szocia­lista, azért nem „hülye”. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy valaki tudja, a pártszínekben megszerzett gazdasági hatalom adott pilla­natban politikai hatalommá konvertálódik. Ha pedig ez így van, akkor a jobboldal 1998- ban különösen nehéz helyzet­ben lesz. Összefogás lehet csak az egyetlen alternatíva. A jobboldal most zajló poli­tikai átrendeződése remélhető­leg elvezethet oda, hogy a józa­nul és felelősen gondolkodó jobbközép erők egy pártuniót alkotva reális alternatívát kí­nálhatnak a választóknak 1998- ban. Ez a Magyar Demokrata Néppárt legfőbb politikai célja is. Talán még nem késő, talán még sikerülhet, talán még el­juthat a jobboldali politikusok eszéig, szívéig, hogy a válasz­tóikért vannak. Hogy a magyar társadalom egy lőporos hordón ül, és sokan már fáklyát emle­getnek. Dr. Bíró Ferenc MDMP is tevékenykedik, Dunai Imre és Medgyessy Péter. Vagyis a pártból való kilépés nem jelenti szükségszerűen a kormányból való kilépést is. Úgy tűnik, va­lóban két emberen, Hóm Gyulán és Suchmanon múlik az együttmű­ködés. Sokan találgatták azt is, vajon a látványos tagkönyvletétel mö­gött csak Suchman áll, vagy esetleg egy csoport a párton be­lül. Nagy valószínűséggel egyéni sértődöttségről volt és van szó elsősorban. Bár a Suchman féle ideológia, mely szerint maradt volna, ha nem 38 százalékkal, hanem 50 százalék fölötti szavazataránnyal nem ke­rül be az elnökségbe, a miniszter önértékelése és a valóság közötti feszültség egyfajta megnyilvá­Lám, lám, beigazolódik az a tény, hogy évezredes tradíció­kat hozzánemértésből nem sza­bad megváltoztatni. Hazánk ag­rárország volt. Még vegetál. Holnap? ... Történetesen arról van szó, hogy az angliai szarvasmarha­kor kihatásai begyűrűzhetnének hozzánk is. Minden kétséget kizáróan óriási lehetőség lenne, ha volna szarvasmarha export. Az agrárpolitikánkra vissza­tekintve az Antall-kabinet föld­privatizációját csak tetézték a jelenlegi földművelési tárca ag­rártámogatási játszadozásai. A szarvasmarha ágazat köz­ismerten munkaigényes, han­gyaszorgalmat követel. Falva- inkban a munkanélküliség igen nulása. Talán tanulsággal. Visz- szatérve a kongresszushoz: mi­után a mostam tanácskozás tu­lajdonképpen az MSZP legma­gasabb fórumának második fél­ideje volt, a tavaly év végi mis­kolci összejövetel óta elegendő idő telt el ahhoz, hogy tisztázód­janak az erővonalak. E tisztázó­dás lényege, hogy a szocialisták feltétel és korlátok nélküli első embere Hóm Gyula. Még akkor is, ha a most ügyvezető alelnök- nek megválasztott Kósáné Ko­vács Magda, elődjénél Csintalan Sándornál lényegesen nagyobb mozgásteret kapott. S ha már személyeknél tar­tunk, akkor szólnunk kell, a vá­lasztmány élén történt változás­ról. Bár, már a kongresszus előtt elhangzottak olyan vélemények, magas arányú. Egyszerűen ki­zárták a még munkaképes, a szarvasmarha ágazathoz értő személyek nagyrészét. Még le­hetőség sincs dolgozni. Meg­kérdezném azért, hogy a na­ponta hallható gazdasági fel­lendülés, stabilizálás, államház­tartási reform végrehajtásához miből vár anyagi forrást a kor­mányzatunk? Igen nagy üzleti lehetőségtől esett el hazánk. Sajnos, a teljes agrár verti­kumra a szétziláltság jellemző. Magyarország hatalmas mező- gazdasági hagyományokkal büszkélkedhet. Miért kell ezt a tradíciót is ellehetetleníteni? Bánhidi János mg. szaktanácsadó FKGP Pécs városi szervezete amelyek Vitányi Iván lemondá­sát sürgették, mégis - elsősor­ban a párt belső ügyeit nem is­merők előtt - meglepetés volt, hogy Baja Ferenc győztesként került ki a megmérettetésben. Az MSZP kongresszusa egyébként nem személycserék­ről szólt. Inkább a nagyobb kormányzó párt eltökéltségéről a stabilizációs program végre­hajtása iránt, azzal a hangsúlyos kitétellel, hogy az eddigieknél nagyobb társadalmi érzékeny­séggel kell a kötelező gazdasági döntéseket meghozni. Ez a meg­fogalmazás egyébként Horn Gyula miniszterelnök korábbi beszédeiben elhangzott már. A tisztességes szándékhoz azonban a „végrehajtási utasí­tás”, vagyis a javasolt módszer nem fogalmazódott meg. Vagy mert innentől kezdve minden egyszerűbb, vagy pedig azért mert olyan nehéz. S. Boda András A jobboldal „diszkrét bája” Összefogás lehet csak az egyetlen alternatíva Nem robban Suchman bombája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents