Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-30 / 118. szám
1996. április 30., kedd Kultúra - Művelődés Pünántúli Napló 7 Kassák Lajos: Hódító erő Testvéreim között a munkások tömegében éltem lábam nehézkes járású kezem égetett sebei hajam izzadságszaga szemem sós könnyezése az övékhez volt hasonló. Nem gazdája csak agyonhajszolt társa voltam a gépnek. Ó te vértelen és agyvelőtlen barom motorodban ötven ló tüdeje hörgött nincs olyan züllött csavargó aki annyi alkoholt bírna el amennyi benzint fogyasztói te naponta s gondoltam nincs olyan föld amely kívánna téged olyan ég amely befogadna. Nem az vagyok már aki voltam ne halld káromlásom ne halld nyögésem ó az a gyárkapu az a fekete mögötte hervadtunk két áldozat lemezt hasítottunk acélhengert forgácsoltunk deszkát fűrészeltünk finom diófaszekrényhez vagy ki tudja mit csináltunk még ahogyan a sors kiszabta ránk. Aztán elváltunk s most nem én hanem te dalolod a szép jövő közeledtét mikor a gép feltárja titokzatos mélyét a tengereknek mikor az ember csak ül csak bámul s te röpülsz vele az űrben csillogó fémgolyó sápadt csillagtársaid közt. Nem is átkozlak már gépem más vagy már te is egészen s az én szemem is látja a fényt ami a hajnal kapuja előtt lángol. Büszkeségem jelképe hitem folyton emelkedő tornya te hinted szét reményünk magvait ahogyan szállsz szállsz szinte már anyagtalan és áttörve az emberek félelmét egek hatalmát. Bertók László: Elképzelni, hogy soha még A pillanatban benne van mint a pohár vízben az ég csak körül kell írnom magam meg kell jelölnöm a helyét kimerevedni mint a kép ülni a bezárt moziban bevallani hogy szanaszét hogy nincs rá pontos szavam csak a miért mennyi hogyan fölötte mint valami gép kételkedni bizonyosan illesztgetni részhez a részt elképzelni hogy soha még s tudni hogy akkor sem olyan. Akit a népművészet, a munka éltet Imádta a kerti munkát, bolondja volt a virágoknak, s ha megunta, tűt fogott, fonalat, vagy illatos méhviaszt maga készítette írókával. Egész életében tevékenyen dolgozott Békés La- josné, akit népi iparművészként elsősorban hímzései és írt tojásai tettek ismertté. Most betegség hátráltatja, nemrég Pécsett mégis kiállítása nyűt, ahol a látogatók megismerhették értékes munkáit. 400 tojás és vagy 60 kézimunka volt látható ezen a tárlaton.- Óbányán születtem, iparos családból származom. Falusi emberek között éltünk, ahol mindig is divat volt a tojásírás. Húsvétkor írott tojást kaptunk ajándékba, akkor egyszerűbb volt a világ, annak is örültünk. Hímezni is kislánykoromban tanultam. Margit néni később nemcsak kivitelezője lett az egyes munkáknak, de a tervezője is egyben. Gyűjtött, olvasott, kutatott, nemegyszer múzeumokban rajzolta le a régi mintákat. Gazdag mintagyűjteménye van ma is. Nemcsak a sváb viselet vonzotta, bár származása erre irányíthatta volna. Nagy érdeklődéssel kereste a délszláv motívumokat, a sokáé, horvát, bos- nyák mintákat. Tanítómesterének Cser Ferencnél tartja, az ő szakkörébe járt. A most 67 éves Békés Lajosné maga is számtalan szakköri taggal ismertette meg a már-már elfeledett eredeti mintákat. A Lenau-házban német, a DOZSÓ-ban délszláv körük volt, a Petőfi Sándor Művelődési Házban pedig jelenleg a baranyai hímzésekkel ismerkednek.- Mindig kerestem olyan tiszta forrást, ahonnan lehet meríteni - mondta el. - A legtöbb munkámat á Népi Iparművészeti Tanács is zsűrizte. És mutatja is a finom, áttört mintákat, a térítőkét, vállken- dőket, inget, mind a saját munkáit. Kicsit el is szomorodik közben: azt fájlalja, hogy ma már keveseket érdekel még egy ilyen gazdag népművészeti anyag is. Szerencsére nagyobbik, bölcsészdoktor fia, József imádja a népművészetet, s a négy leányunoka egyikét is vonzza a hagyomány, a néprajz. A családban nemcsak Margit néni foglalkozik a régmúlt emlékeivel: félje helytörténeti kutatásokban jeleskedik. Munkaszeretetüket Lajos fiuk is örökölte. Margit néni jó 40 éve nép- művészeti tárgyakat is gyűjt, tele a ház szőttesekkel, festett tányérokkal, faragott tárgyakkal. Ebben is az értéket keresi, az eredetit. Egyszerű háziasszonyként jellemzi magát, s azt mondja, elégedett, még ha a betegség olykor el is keseríti. Hogy mi volt a titka?-Az, hogy mindig mindennek tudtam örülni. Ha vasaltam annak, ha virágot ültettem, annak, ha hímezhettem, annak. A legcsekélyebb dologban is megtaláltam a jót, ami boldogságot ad az embernek. Hodnik Ildikó Gy. Centenáriumi ajándék A Pécsi Szimfonikus Zenekar nem mindennapi ajándékkal örvendeztette meg a zenebarátokat: első élő koncert-felvételük saját kiadású CD-jén ugyanis a romantikus osztrák szimfonikus irodalom legnagyobb mesterének, Anton Brucknemek (1824-1896) egyik legnépszerűbb művét, a 7. (E-dúr) szimfóniáját adják elő vezetőkarmesterük, Nicolas Pasquet vezényletével. A lemez értékét különösen az adja, hogy benne a pécsi zenekar a német zenei képzés révén a klasszikus-romantikus zenei világban otthonosan mozgó Pasquet vezetésével egy a német-osztrák tradíciókhoz méltó koncertfelvételen is meg tudta mutatni, hogy a nagyszabású szimfóniák megszólaltatására a legjobb hazai és külhoni zenekarok színvonalán képes. Anton Bruckner az utóromantikusnak is nevezett szimfónia-tradíciónak egyik első és bár sokat vitatott, de - kimagasló mestere, aki elsősorban zenéjének összetettségével hatott az utódokra és nehéz feladatot hagyott az utódok zenekaraira. Művészetében ugyanis Bach ellenpont-technikája éppúgy helyet kap, mint Beethoven szimfónia építkezése és emberi-filozófiai, erkölcsi tartása vagy Schubert és az osztrák népdalkincs ihlető hatása. És a szeretve tisztelt mester, Richard Wagner zenekari hangzásvilágáról se feledkezzünk meg. A Pécsi Szimfónikusok 1994. december 14-i koncertjének felvétele, melyet Bruckner halálának idei centenáriumára jelentettek meg, e teljesség visszaadásának sikeres dokumentuma. Különösen élmény- keltőek mind a négy tételben a zenei csúcspontok, az egyenletes ívű fokozás: mindezek a rézfúvóskórus nagyszerű teljesítménye mellett a karmestert és az egész zenekar egységes játékát is dicsérik. De a mű lírai szépségeiben a fafúvósok és vonóskar is megmutathatják tudásukat és stílusbiztonságukat. Ha többszöri meghallgatás után néhány csúcspont környékén egy kicsit „vastagabb” hegedűhangzást is el tudnánk képzelni, ez nem elsősorban a zenészek hibája. Hiszen egyrészt Bruckner is „feladja a leckét” a már említett fúvóskórussal, másrészt a legtöbb lemez- felvételen sokat segít az utólagos stúdiókorrekció. Ifjabb Dobos László hangmémöki-zenei rendezői munkája tekintetében igazán illúziót keltőén hiteles, s ez minden „rásegítésnél” fontosabb: ezzel a technikai lehetőséggel egyébként a világ sztárzenekarai is élnek koncertfelvételeiknél. A Pécsi Szimfonikus Zenekar pályafutásának eme újabb sikerét, első koncert-lemezét a CD-n is jól hallható közönség- siker fogadta. Kovács Attila A kisebbségi oktatás kérdései A Magyar Pedagógiai Társaság Nemzetiségi Nevelési Szakosztálya fórumot hirdetett az országos kisebbségi önkormányzatok oktatási bizottságaink képviselőivel Pécsre. Május 3-án a megyei közgyűlés épületében a bizottságok elnökei, illetve a szakosztály tagjai vitatják meg a témát, majd szekciókra válva folytatják a közös munkát. A magyar őstörténetről Előadássorozatot tartanak a Munkácsi-Bemát Szakkollégiumban „A magyar őstörténet több tudományág szemszögéből” címmel. Ennek keretében ma este 19.30-kor Dr. Vékony Gábor beszél a magyar nép etnogeneziséről és a rovásírásról az érdeklődőknek. Az eseményre a JPTE Szántó Kovács János úti kollégiumának lovagtermében kerül sor. Kiállítás Új tárlat nyílik a pécsi Gyöngyszem Galériában május 3-án 17 órakor. A kiállító Szűcs Szabó Sándor, soproni grafikus, aki azonban egy évig Mohácson is dolgozott tanárként. Munkái között grafika, akvarell, olaj- és pasztellképek mel- .lett fa- és tehénszarvfaragá- sok, agyagból készült alkotások és tűzzománcok is szerepelnek. Az alkotó munkái elé Angyal Mária művészettörténész mond bevezetőt. Éneklő Ifjúság A pécsi Éneklő Ifjúság középiskolás hangversenyre kerül sor ma 17 órakor a Kodály Zoltán Gimnázium aulájában. Sorrendben fellép a Pécsi Ciszterci Gimnázium Férfi Vokálegyüttese, a Janus Pannonius Gimnázium Leánykara, a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Vegyeskara, a Pécsi Ciszterci Gimnázium Leány kara, a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara és a Pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola Vegyeskara. Ófalu, Óbánya Magyarországi ősbemutatót tartanak május 2-án 16 órakor Pécsett a Lenau Házban, ahol levetítik dr. Franz Simon Ófaluról és Óbányáról készített munkáját. Májusi nosztalgia Amikor megtörtént a rendszer- váltás, (vagy a rendszerváltozás?), az első, de talán a második május elseje körül enyhén szólva elfogott a röhej. Azért, mert intézmények, vállalatok nem mertek május elsejei összejöveteleket rendezni, féltek attól, hogy szó éri a ház elejét: ez megint valami kommunista cécó. Holott már a „Ko- nyec" feliratú orosz katonai tarkót ábrázoló plakátokat is rég letépdeste a szél és az eső. De úgy látszik, a hajdani pártszemináriumokon éppen akkor hiányoztak, amikor a Május 1. ünnepnap eredetéről hallhattunk egyet s mást. Például, hogy a századforduló előtt Chicagóban volt egy óriási munkássztrájk rendőri lövete- léssel, sok halottal, vérrel, sebesülésekkel, és a tragédia napját, május elsejét munkásünneppé avatta az amerikai proli tömeg. Nagyjából ez a története. Mellesleg a harmadik évben, még azóta is már úgy tartjuk az ünnepet, ahogy annak idején, többnyire akad üveg sör és virsli is. Már ahol. De felvonulás - hála az égnek - már nincs. Igaz, már a múlt rendszer utolsó éveiben sem volt kötelező a részvétel. Amikor még szigorúbb volt a diktatúra, én mélységesen megalázónak tartottam ezt a tőlünk akkor is idegen szokást, hogy egy tömegnek kötelező elvonulnia az emelvényen ülő majd álló „előkelőségek” előtt. Afféle tömeges bálványimádásra kényszerült a jó nép. De a korábbi években ezek a külsőségek nem zavarták május elsejei kedélyállapotomat. Egy kisebb vidéki városka tízezres gyárában mint ifjú vasas jómagam is cipeltem az ilyenolyan feliratú táblákat. A fűrészüzem minden május elsejére frissen szeletelt fenyőlécekből készítette el a több ezer táblát, nyelet, keretet, amelyeket aztán soha nem vittünk vissza a gyárba, hanem a városból kifele vezető úton a bérházak házmestereink ajándékoztuk, illetve később sörökért eladtuk. A faanyag akkor is drága volt. A Duna partján lévő kiskuti erdőben rendezték déltől kezdődően az üzemek a majálist. Minden gyár kötelekkel kerítette el saját helyét, ahol már állt a lacikonyha, a sörös-boros sátor, meg álltak a padok, kecskelábú asztalok. Minden üzemnek saját vagy külön fizetett zenekara volt: elképzelhető az iszonyatos hangzavar, amelyet megbontott a körhinták harangja meg a céllövölde sűrű durrogása. És persze, az egyre erősödő nótázás, nagyon „eredeti", úgymond „modem” dalokkal, mint például az „Akácos út, ha végig megyek rajtad én ... ”, meg a „gyere Bodri kutyám...!" és az örökzöld hortobágyi „muzi- kel”, egyetlen nóta, aminek tudom teljes szövegét, illendőségből ugyan nem részletezem, csak a bevezető sorokat, ho- gyaszongya: „Megy az Isten, porzik az út utána, - betért közben faluszéli csárdába, ott láti a Jézus Krisztust zsugáz- ni...” A többit hagyjuk. A férfiak feszengtek a kihízott ünneplőben és ordítoztak, asszonyaik olcsó kis kartonruhájukban szigorúan ültek a padokon, óriási csattos retikül- jeiket mellükhöz szorítva, némelyikük a virsliből maradt mustárt nyalogatta az ujjáról, szopogatták a hugymeleg söreiket. És ahogy sötétedett, kitekintettek a lámpafüzérek sötét árnyékába, a bokrok és öreg platánfák mögé, aggódva lányaik után. Mert hol egyik, hol a másik lány tűnt el a döngöltagyag táncplaccról, a bokrok között meg halk sikolyok, csicsergő, viháncoló nevetések szűrődtek át a mamák nem kis riadalmára. (Megint eltűnt a taknyos lányod, ne komyikálj itten, hanem menj utána - szó- longatták férjeiket, de azok csak legyintettek, ordították a nótákat, és ha el is mentek az erdőszélig, csak azért, hogy a roppant mennyiségű sörtől megszabaduljanak, helyet adva a várhatóan következő több korsó italnak. Mindez nosztalgia ma már. De azért jó. Két - nem sokkal ifjabb - kolléganőmet kérdezem, mi jut eszetekben a május elsejéről? Kese szőke: „Május elseje volt, amikor először csó- kolództam...” -„Milyen volt?" - „Mi milyen volt, Jha? Hát, remegtek a térdeim ...” Még kesébb szőke: „Én is éppen akkor csókolóztam először!” -„És ?” —„Mit és?! Nyálas volt a hapsi, és le is nyalta a rúzsomat...!” Én most is készülök május első napjára. A Balokányban ismét lesz többfordulós foci meg tenisz, tavaly is a Szabad- demokraták rendezték a majálist, a női focicsapat (Értelmiségi Klub) első lett: minden játékos értékes díjat kapott: egy- egy tasak szotyolát. Ez se semmi. Rab Ferenc Békés Lajosné írt tojásaival és hímzéseivel fotó: Tóth
