Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-27 / 115. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. április 27., szombat Fél köbméter novella A Magyar Kultúra Napja alkalmából novellapályázatot hirdetett a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége, a Pannónia Rádió Kft. és a Pécsi Nemzeti Színház. Minden várakozást felülmúlt az irodalmi vállalkozói kedv. A határidőre beérkezett borítékok száma eléri az 500-at, így csak feltételezni lehet - hiszen egy pályázó akár több művel is nevezhetett - hogy úgy 550 és 600 közötti novella érkezett a Pécsi Rádió szerkesztőségébe. A hihetetlenül nagy szám miatt a remélt két hétnél is tovább húzódik a pályamunkák elbírálása. A 7 tagú zsűri várhatóan május közepére fejezi be az értékelést. Azután a nyilvános értékelés következik, és a publikálásra méltó novellák közlése. Fotó: Läufer Honismereti tanácskozás születésnapra Szülőföld-történeti kutatások címmel tudományos tanácskozás kezdődik április 30-án Kaposváron, a Somogy Megyei Önkormányzat nagytermében, melyet Kanyar József Állami- díjas történész születésének 80. évfordulója alkalmából rendez több megyei történettudományi, művelődési intézmény, valamint a megye, Kaposvár és Kaposújlak önkormányzata. A délelőtt folyamán honismereti, helytörténeti előadások hangzanak el, majd többek között dr. Kolber István, a megyegyűlés elnöke és Szita Károly, Kaposvár polgármestere köszönti fel az idős tudóst. Nyári játékok Elkészült az Anna utcai Nyári Játékok programja. Júniusban és júliusban lesz balettest (Eck Imre balettjei), néptáncest és bemutatkozik a zágrábi Histri- oni Színház. Az Eszéki Nemzeti Színház és a Pécsi Horvát Színház közösen mutatja bé George Tábori Mein Kampf című darabját, míg a Csopor(t)- Horda Színház a Pajzán játékokat játssza. Az író és rendező Bükkösdi László. A rajztól a tűzzománcig H. Barakonyi Klára a képző- művészet több ágát is műveli. Rajzai és akvarelljei mellett olajképeket fest, tűzzománcot készít. Néhány hét múlva nyílik újabb önálló kiállítása Pécsett.- Május 15-én, a Műhelygalériában tűzzománcot, egy-két tiffany üvegképet, színes ceruzarajzokat, akvarelleket állítok ki. Mindez egy témára szerveződik, egy általam kitalált szarvasmadárra, amely két ősi magyar motívum, a szarvas és a madár egyesítéséből jött létre. Korábban is egy-egy téma érdekelt, mint például a kezem, amelyet mindenféle formában és módon megjelenítettem, sőt, ebből album is készült.- Sokféle technikát használ.- Ezek ugyan különbözőek, de mégis sok közük van egymáshoz. A képzőművészet alapja a rajz, a ceruza, tus, ecset, a sokszorosító grafika, mint például a litográfia. Ezeknél azonban nemcsak a vonal és a pont, hanem a folt is megjelenhet, s akkor már ott vagyunk a festészetnél, ahol fontosak a színek, miként a tűzzománc esetében is.- Mióta foglalkozik tűzzománccal?- 1989-ben meghívást kaptam a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhelybe, ahová olyan művészeket hívtak, akik egyébként nem foglalkoztak korábban ezzel. Engem különösen az ékszerzománc bűvölt el, öt éven keresztül ismerkedtem vele. De ezzel az anyaggal lehet festeni fémfelületeket, létre lehet hozni azsúr zománcot, amelyen át lehet látni, s mindezeket különböző anyagokkal lehet kombinálni. Én például az utóbbi időben azzal az áttetsző tiffany üveggel „házasítottam”, amelyet a szecesszió használt.- Ezek a munkák már a képzőművészet és az iparművészei határterületein mozognak.- Nem ritka, hogy valaki festőnek vagy grafikusnak készül, aztán belekóstol más területekbe. Én egyébként előző életemben, az 1600-as években Eszéken, mint bronzműves tevékenykedtem. így aztán nem véletlen, hogy ismerősnek tűnt a fémmel való találkozás.-Kik voltak önre hatással pályája során?- Voltaképpen későn kezdtem el a képzőművészettel foglalkozni. A tanárképzőre biológia-földrajz szakra jelentkeztem,- Változott-e a művészi felfogása az elmúlt esztendőkben?- Az ember él egy világban, melynek változásai hatással vannak rá, s idővel másképp éli meg a dolgokat. Ez megjelenik a munkákban, a témaválasztásban és a kifejezésmódban is. Talán fegyelmezettebben, tudatosabban, igényesebben és precízebben formálom meg dolgaimat, mint korábban, de nagyobb érzelmi töltéssel. Dr. Barakonyi Klára képzőművész fotó: löffler Gábor s miután kiderült, hogy harmadik szakot is kell választani, a rajzot választottam. De csak azért, mert a testneveléshez nem volt felszerelésem. Kelle Sándor és Platthy György voltak a tanáraim. Platthy aztán javasolta a Képzőművészeti Főiskolát. Felvettek, s ott Barcsay volt az egyik meghatározó egyéniség számomra, majd itt Pécsett a Grafikai Műhelyben Bizse János. De tőlük inkább csak az alkotói módszert vettem át, úgy érzem van egyéni kifejezésmódom mind a technikákat, mind pedig a világképet tekintve.- Hogyan él ebben a megváltozott világban ?- Sohasem voltam szabadúszó, mindig tanítottam. Ma is tanítok, s bár nem vet fel a pénz, a minimális anyagi biztonságot megadja. Magán rajziskolám van, amelyet Pandúr Józsefiéi együtt csinálunk, s ahol diákok és felnőttek a klasszikus rajziskola szabályai szerint négy féléves kurzuson vesznek részt. Ezen túl vezetem a Városi Alkotóműhelyt, ahol főleg felnőtteknek tanítom a tűzzománcot. Cseri László Több CD, kevesebb kazetta Csaknem tíz százalékkal nőtt tavaly a hanghordozók kereskedelme a világon, és elérte a 39,7 milliárd dollárt. Elsősorban a CD-lemezek iránt növekedett a kereslet: az összes eladott hánghordozó felét is meghaladta. Elég csak rápillantani a Nemzetközi Fonográf Szövetség - International Federation of the Phonographic Industry - (IFPI) adataira: CD- ből 2 milliárdot, műsoros kazettákból 1,4 milliárdot, a „hagyományos” - igazság szerint egyre jobban háttérbe szoruló - műanyag alapú nagylemezekből harmincmilliót, a kislemezekből pedig mindössze 4 milliót tudtak eladni. A hatvan ország adatai alapján készített tavalyi mérlegből kiderül, hogy CD-ből 11,4 százalékkal - tekintettel a dupla és tripla albumokra is - csaknem pontosan 200 millió egységgel több fogyott, mint 1994-ben. A kazetták forgalma 7,3, a hagyományos nagylemezeké 27,5 százalékkal csökkent, a kislemezeké viszont 9 százalékkal nőtt. A felmérés készítői mindazonáltal megjegyzik, hogy az elmúlt évben lassult a CD-el- adások növekedése. A vizsgált 60 országból negyvenben visszaesett a kazetták forgalma. A kazetták negyven százalékát Kínában, Indiában, Indonéziában és Oroszországban értékesítették. Megjegyzendő, hogy éppen ezekben az országokban kell leginkább megküzdeni a a hamisítványokkal. Talán nem teljesen reménytelen azoknak a helyzete, akik ilyen-olyan okokból ragaszkodnak régi lemezeikhez. Az Egyesült Államokban és Japánban, valamint néhány európai országban tartják még magukat az ódon, műanyag korongok. Jelenet az előadásból A komédia kezdete Eszéki premier pécsi művészekkel Eszéken még szinte minden négyzetméteren láthatók a közelmúlt borzalmainak nyomai. A házak repesztől sebzettek, és valószínűleg sok idő ^ell begyógyulá- sukhoz. A színház beszakított tetejét viszont már kijavították, belső tereit gyönyörűen felújították. Előadások születnek: béke van. A múlt pénteken is premiert tartottak az Eszéki Nemzeti Színházban. A Pécsi Horvát Színházzal közös produkcióban mutatták be George Tábori: Mein Kampf című darabját Bagó ssy László rendezésében. Erdős János a díszlet, Szabó Zsuzsa a jelmez tervezésével, Papp Zoltán a darab zenéjének komponálásával járult hozzá az előadás megszületéséhez. A produkció fontosságát jelzi, hogy a színház vezetői Horvátország legkiválóbb művészei közül szerződtethették a főbb szereplőket, akiknek teljesítményét a horvát nyelvet nem értő nézők is maradéktalanul élvezték. Tábori ebben a darabban sziporkázó humorral, iróniával ábrázolja a zsidóság sorsát. Azt vallja, hogy ha az ember nem tud viccelni a tragédiával, vége a komédiának, ami az ő életében Auschwitz után kezdődött. Horvátországban pedig remélhetőleg napjainkban kezdődik! Bagossy és alkotótársai értik, megértik Táborit. A feszes ritmusú előadás nagy részében a nézők önfeledten kacagnak a festőművésznek készülő vidéki ifjú - Hitler Adolf - és a bécsi menedékhelyen őt istápoló zsidók történetén. A háttérben azonban érezhető a tragédia előszele, majd megerősödése. A zsidó könyvárus, Herzl (Damir Loncar) a szemünk láttára nyírja, fésüli „szalonképessé” Hitlert (Darko Milas), aki egyre erőteljesebben és aljsabban alázza meg őt. Megrázó, ahogy Herzl érzelmeit, a szerelmet tiporja sárba. Tábori instrukciója szerint Gretchennek meztelenre kell vetkőzni, szűzi tisztaságát jelképezve. Bagossy lírai szépséggel oldja meg a jelenetet. Lidija Flori- jan ruhátlansága - meggyőző játékának is köszönhetően - valóban egy festmény ártatlan aktjaként hat. A megaláztatások ellenére Herzl Hitlerben mindvégig az embert oltalmazza, keresi benne a jót. A házaló asszony képében megjelenő Halál Asszonyával (Rados- lava Mrksic) is Hitler életéért alkudozik. Az erőszak megtestesítője - Himm- lisch-Himmler (Drago Krca) - végül megtöri. A darab végén Lobkowitz (Velimir Cokiját) - a rabbi szerepében tetszelgő kóser szakács - egy zsidó viccet mesél az összeomlás szélén álló Herzlnek, aki csendben elsírja magát. „Na végre!” - jegyzi meg a rabbi elégedetten. A darab rendezője Bán Endre lelkész urat idézve összegezte az előadás üzenetét: „ne azzal foglalkozz, hogy az ellenségeid milyenek, hanem azzal a tulajdonsággal, amivel azzá tetted őket”. Addig is - fogalmazták meg az eszéki színészek - „gyújtsunk mécsest szíveinkben, fogjuk meg egymás kezét, és gondoljunk azokra, akiket ez az apokaliptikus század elragadott”. Juhász László Futnak a. képek FILMJEGYZET Jane Eyre: Charlotte Gainsburg Az árnyék és a fény 1847-ben a három Bronté-nővér, Charlotte, Emily és Anne, egy- egy jelentős regényt publikált, magányos álmodozásaik gyümölcseit. Ezek közül ma Emily művét, az Üvöltő szelek-et tartja legmaradandóbb értékűnek a kritika, a megszállott, síron túl is lobogó szerelmi szenvedély meglepően modem, többszólamú regényét. De annak idején Charlotte alkotását, a Jane Eyre-1 fogadta nagyobb elismeréssel az irodalmi közvélemény, s a könyv jottányit sem vesztett érdekességéből az azóta eltelt másfélszáz év alatt. Ez a mű egy nevelőnő történetét mondja el: a könyv első fele, Szerb Antal szavával, „tanügyi rémregény”, második része pedig egy áldozatos szerelem elbeszélése. Franco Zeffirelli művészi alázattal követi a cselekmény fő vonulatát, nem „aktualizálja” a mesét, mert jól tudja, hogy az változatlanul időszerű ma is és nem túlozza el a kastély szörnyű titkával kapcsolatos romantikus fordulatokat, inkább a lélekben lezajló eseményekre figyel. Az írónő szellemének megfelelően még Edward Rochestert is jobbára vívódó-szenvedő férfinak ábrázolja, és nem byroni hősnek, ahogy sokan gondolják. A rendező értő-azonosuló elképzelését kitűnő színészek követik: Joan Plowright, Geraldine Chaplin, Maria Schneider és William Hurt. Charlotte Bronte önéletrajzi formát választott könyvéhez: a hősnő az elbeszélő szerepét is betölti, mindvégig az ő nézőpontjából elevenedik meg a történet. A tiszta, határozott jellemű Jane megbízható mesélő, s ha néha - mai józansággal - kissé kételkedünk is a szavában, ez még inkább növeli a rokonszenvünket iránta. Egyszer például sértetten távozik az előkelő, gőgös társaságból, kint a folyosón azonban, mint mondja, megáll, hogy megkösse cipője kioldódott szalagját. Az emberben felébred a gyanú, hogy ez csak ürügy, s valójában azért torpant meg, hogy a szeretett férfi utolérhesse. Ezek a női apróságok teszik a regényt lélektani szempontból is izgalmassá. Zeffirelli nagy érdeme a személyes nézőpont átmentése a mozgókép tárgyiasabb közegébe. A kamera érdeklődésének fő tárgya mindvégig a hősnő, de a rendező tapintatosan a háttérben marad, s csak néha mutatkozik meg egy- egy sokatmondó villanásra. Amikor a felvevőgép Helen halálakor felpillant a ködbe burkolt, téli égboltra, vagy amikor a film befejezésekor, már a „Vége” felirat után, a mai realitásokhoz szürkül a kép. A legnagyobb élményt azonban a rendkívül tehetséges Charlotte Gainsbourg Jane Eyre-alakítása jelenti. Ahogy a fiatal színésznő (az énekes Serge Gainsbourg és a színésznő Jane Birkin lánya, akit már megcsodálhattunk Bertrand Blier Kösz, megvagyok és Claude Miller A kis tolvajlány című filmjében) sápadtan és törékenyen megjelenik, simára fésült hajával, fájdalmasan dacos állá- val és meleg, asszonyi tekintetével, tudjuk: ő Jane Eyre. Akinek van hite, s tudja, az árnyék legalább olyan fontos, mint a fény. Nagy Imre
