Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-09 / 67. szám
6 Diinántuli Napló Kultúra - Művelődés 1996. március 9., szombat A Jelenkor márciusi számából A Pécsett szerkesztett Jelenkor márciusi számának élén Kovács András Ferenc készülő Jack Cole-verseskö- tetének záródarabjai állnak. A szépirodalmi rovatban ezeken kívül Oravecz Imre és Kibédi Varga Áron verseivel, valamint Bozsik Péter és Pálinkás György prózáival találkozhat az olvasó. Visky András Báli, Báli, Báli című esszéjében egy Bali-szigeteki utazásról, az ottani - a színház szakrális eredetét elvenné tevő - táncjátékról tudósít, s az ezek nyomán az európai színházról támadó gondolatait osztja meg az érdeklődőkkel. Ugyancsak érdekfeszítő olvasmány a lapszám másik esszéje, Dolinszky Miklós írása. A rend káosza és a káosz rendje (Mai kottaértésünk határai) címmel egy a (zene)kultúrában bekövetkezett lényegi változást ragad meg a régi és az új zenében alkalmazott kottaírási, illetve -olvasási gyakorlat különbségében. Bényei Tamás Posztmodem utak a prózában és a kritikában című beszélgetése, melynek kérdezője Ta- káts József, a kortárs angolszász irodalom területére kalauzolja el az olvasót. A kortárs magyar irodalom egyik jeles képviselőjéről készülő monográfiából közöl részletet Farkas Zsolt Modernista polaritások feloldódása Kukorellynél címmel. A hazai irodalom mai fejleményeiben meghatározó szerepet játszó írót, a hetvenöt éves Mészöly Miklóst köszönti Csordás Gábor írása. A Jelenkor januári számában indult kritikai vita első három hozzászólója Kulcsár-Szabó Zoltán, Radnóti Sándor és Bikácsy Gergely. A bírálat-rovat ezúttal három kritikát tartalmaz: Juhász Erzsébetét Czeslaw Milosz Szülőhazám, Európa című esszékötetéről, H. Nagy Péterét Krasztev Péter a közép- és kelet-európai szimbolista irodalmakat vizsgáló irodalomtörténeti munkájáról, valamint Schneider Gáborét Bartis Attila A séta című regényéről. A lap V. Horváth Károly - egy korábbi Jelenkorszámban megjelent Kjeist- fordításhoz írott - kritikai megjegyzéseivel zárul. Kézműveskönyv „Örültem, hogy Zókon rátaláltam erre a házra” Erdős János kiállításai FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Zók - Zágráb - Fellbach Barátai újabban tréfásan „a zóki remetének" becézik Erdős Jánost. A Pécsett élő, ismert festőművész ugyanis Zókon vásárolt egy házat: ott rendezte be műtermét és lakását, amely rövid idő alatt barátainak is kedvenc találkozóhelyévé vált. Sőt, mint mondják: egy természetjárók által kidolgozott túra-útvonalban szerepel a zóki szőlőhegyen a régészeti ásatások megtekintése, majd „megálló Erdős János festőművész házánál”.- Régi tervem volt, hogy keresek egy házat a városban vagy környékén, amelyben megfelelő méretű műtermet alakíthatok ki - mondja a művész. - Volt lakásom Pécsett és műtermem is, de az alacsony házgyári panelházakban lévő műtermek nagyobb mű kivitelezésére alkalmatlanok. így aztán elkezdtem keresni a környéken megfelelő épületet. Hagyományos parasztház nem jöhetett számításba éppen alacsony belmagassága miatt. Ezért örültem, hogy Zókon rátaláltam erre a házra, amely korábban kultúrház volt. Az átalakítás után megfelelő lakótér, raktár és egy 70 négyzetméteres, 3 méter belső magasságú műterem jött létre. A környezet ideális: az udvarról a hegyre látni, néha őzek is tévednek erre: a festés és grafikázás amúgy is egyszemélyes műfaj. Zók 20 kilométerre van Pécstől: az ottani hivatalos és baráti közélettől sem szakadtam el. Erdős Jánosnak márciusban Pécs testvérvárosában, Fel- lbachban nyílik kiállítása, április végén pedig a Pécsi Galériában. Kint kisebb anyaggal, fa- és kisplasztikákkal, táblaképekkel szerepel, itthon táblaképekkel és grafikával. Októberben Zágrábban lesz egyéni tárlata, a nyáron pedig Svájcba utazik a „14 ország 14 művésze” vándorkiállítás megnyitására. G. T. Amatőrök tárlata A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ 1996. április 12-től május 12-ig rendezi meg a Baranya Megyei Tavaszi Amatőr Képzőművészeti Kiállítást. Nevezni egyénenként és műfajonként 3-3 alkotással lehet: festészet, grafika, sokszorosított grafika, számítógépes (kinyomtatott) grafika kategóriákbanaz utolsó három évben készült műtárgyakkal. Nevezhet mindenki, aki nem tagja a Magyar Alkotóművészek Egyesületének (nem „alaptag”), és elmúlt 16 éves. Áz országos kiállításra a megyei tárlatok után országos zsűri válogatja ki az alkotásokat. Két baranyai művésztanár, Bak- tay Patrícia és Koltai Magdolna jelentette meg a Kézműveskönyvet a budapesti Tárogató Kiadó gondozásában. Pedagógiai, esztétikai programjukkal korunk nagy dilemmáját célozták meg. Másolgassa-e a mai ember az egykor készült tárgyakat, a régi népművészet és kézművesség alkotásait? Vagy engedje át magát és környezetét teljesen az egész világot elárasztó tömegkultúra sorozattermékeinek? A Baktay-Koltai alkotópáros e könyvével és egész eddigi munkásságával színvonalas megoldást kínál: „a népi tárgyak másolgatásával nem szerezhetjük meg az igényes alkotómunkához szükséges tudást. Mivel mi már nem örököljük természetes nyelvként az anyagismeretet és formakincset, az alkotófolyamat kihagyhatatlan lépése a környezet és az anyagok újrafelfedezése, az ezekkel való munkálkodás és a sokoldalú kísérletezés. Ahhoz, hogy az ember mindig megújulva alkothasson a környezet anyagaiból, meg kell keresnie az új célokhoz és rendeltetés,- hez alkalmazkodó anyagokat, formákat, díszítményeket és technikai eljárásokat” - ehhez ad útmutatót Kézműveskönyvük a hozzá készült tantervvel és útmutatóval. Az alkotás, tárgykészítés iránti vágy ugyanis tovább él az emberekben. Sokan nem csupán megvásárolni akarják környezetük, öltözékük darabjait. A folyamatot a környezet megfigyeléséből, a természeti és Marica néni, akinek mi, díszítőművészeti szakkörvezetők és szabás-varrás tanfolyamot végzettek oly sokat köszönhetünk, elköltözött az élők sorából. Még 1962-t írtak, amikor a Pécs-Baranyai Népművelési Tanácsadó díszítőművészeti szakkörvezetői tanfolyamot hirdetett. Vezetésével Cser Fe- rencné - Marica néni - díszítőművészeti szakreferenst bízták meg. A felhívásra a megye egész területéről jelentkeztek asszonyok, lányok, hogy megismerjék és elsajátítsák a tudnivalókat. Három év elteltével országos zsűri előtt vizsgáztunk és kaptunk szakkörvezetői működési engedélyt. így megindult több településen a díszítő- művészeti szakkör, amelyben a a résztvevő asszonyok, leányok, nagymamák a népművészet tiszta forrásából meríthettek. A tanfolyam elvégzése után sem hagyott magunkra a épített környezettel való harmonikus együttélésből indítja a szerzőpáros. A természetben gyűjtött tárgyak és a tér tervszerű tagolása, beépítése, majd a belső terek kialakítása következik. Motívumok gyűjtése, alakítása, tárgykészítés: nemezelés, rézdrót felhasználása, gyöngyfűzés, kosárkötés, szövés. A szerzők miután a tervezéstől kezdve bemutatják a tárgykészítés valamennyi fázisát, műhelytitok címszó alatt közlik az adott eljárás fortélyát. Majd feladatot adnak. Szabályos tankönyv tehát Baktay Patríciáé és Koltai Magdolnáé. Puritán megjelenése alig sejteti, mennyi kincset tartogat azok számára, akiket érdekel a környezet- és a tárgyformálás. A rajztanárokat, a kézműveskörök vezetőit. Hallatlan ízlés- és szemléletformáló erővel készült a könyv. Olyan tudással, amellyel nagyanyáink korában még egy-egy ügyeskezű férfi vagy nő szinte minden közösségben rendelkezett. És még nem szóltunk a bőrtárgyak készítéséről, a hulladékrongy, a filc felhasználásáról, a hímzésről, varrásról, agyagozásról, mézeskalács-készítésről, viaszolásról, tojásfestésről és batikolásról. Baktay Patrícia és Koltai Magdolna bőkezűen szórja elibénk minden kincsét. Amit közzé tesznek, a bőven illusztrált színes kiadást is megérné a miénknél szerencsésebb országokban. Könyvük Budapesten, a Tárogató utca 10-ben rendelhető meg. G. O. Pécs-Baranyai Népművelési Tanácsadó, majd a későbbi években ennek utódja, a Megyei Művelődési Központ. Marica néni neve az egész országban ismertté vált. A baranyai délszláv, magyar és német hímzéseket nemcsak nekünk tanította, de több megye is meghívta előadónak, hogy megismerjék a baranyai hímzést. Országosan ismertté vált a Szabás-varrás című könyvéről, amelybe belelopta a népi hímzésmintákat is. A könyv négy kiadást ért meg. Évtizedeken keresztül vezetett szabás-varrás tanfolyamokat. Főállásában, a Leőwey Klára Gimnáziumban sok növendéket tanított meg a műhelytitkokra és a mesterfogásokra hímzésben és szabás-varrásban egyaránt. Tanítványai tisztelettel emlékeznek rá. Békés Lajosné népi iparművész Nyelvoktatás számítógéppel Baranyai és németországi kapcsolat Fordítóprogram is van Már régóta jó a kapcsolat a Baranya Megyei Tudományos Ismeretterjesztői Társulat és a Német Népfőiskolái Szövetség Budapesti Irodája között. A kapcsolat örömteli gyümölcse, hogy a német intézmény egy 13 számítógéppel működő oktatótermet szerelt fel a TIT pécsi nyelviskolájában. A hálózati rendszerben működő Windows ’95-tel is felszerelt multimédia számítógépek új lehetőségeket biztosítanak az ismeretterjesztésben, a TIT képzési terveiben. Bóna Emőné, az intézmény igazgatója elmondta, hogy a fejlesztés által valóra válhat a számítógépes nyelvoktatási program, amely hatékony, új módszerek alkalmazásához, az idegen nyelv tanulásának szinte legfontosabb elemének: a gyakorlásnak nyit teret. A nyelvoktató programok segítik a szókincs bővítését, a kiejtés, szótagolás, a szövegértés és egyéb nyelvi képességek fejlesztését, a fordítóprogram pedig lehetővé teszi, hogy a tanuló ellenőrizhesse saját fordítását és okuljon az esetleges nyelvtani és szóhasználati hibákból. A szakmai át- és továbbképző tanfolyamok tematikáját számítógép felhasználói, táblázat- és adatbázis-kezelői tantárgy-blokkokkal egészíthetik ki a képzés szervezői. R. Z. Emlékezés tanítómesterünkre Primitív mese vagy szürrealista látomás? Futnak a képek FILMJEGYZET A Hook, a Jurassic Park és a Casper után máris itt az új fantasztikus képregény, a Jumanji, Robin Williams főszereplésével, szemkápráztató trükkökkel. Ami van, az minden van, ahogy az egykori baka mondta volt. A Jumanji nem is rosszabb, mint hírneves elődei, sőt: meséje talán szórakoztatóbb, mint azoké, technikája, amennyire ezt meg tudom ítélni, legalább olyan virtuóz, s ráadásul humora is van. Azon se csodálkoznék, ha a film alkotói, jelesül az ambiciózus író, Chris Van Allsburg, még azt a hitet is dédelgetnék magukban, hogy a történemek rejtett mélységei, titkos üzenetei is vannak. Hogy, teszem azt, a társasjáték, amely a cselekmény vezérfonalát Rémmese mint társasjáték szolgáltatja, nem egyéb, mint pszichológiai modell, hiszen a delejes dobszót, ami a dobókocka kézbe vételére késztet, csak azok hallják, akik meghasonlottak környezetükkel s önmagukkal, vagyis hát a szörnyek és egyéb . démonok valójában a lélekből törnek elő, a gyönyörű családi otthon pedig, amely fokról fokra fenyegető dzsungellé változik, maga az életünk, és így tovább. Am dőreség volna mindezt komolyan venni. A Jumanji - mesefilm. Pontosabban: rémmese. Mert egy igazi társasjátékban lehet jól is és rosszul is dobni, hatot és vakot, éppen ettől érdekes a dolog, itt viszont minden kockavetésre valami szörnyűség következik. Éhes oroszlán ugrik elő a szekrényből, elefántok és orrszarvúk rontanak be a házba, majd törnek rá a városra, húsevő növények bújnak ki a falakból, a padló ingovánnyá válik, monszuneső zúdul a lakásra (krokodilostul), s végül (erre meg mertem volna esküdni) menetrendszerűen megérkeznek a pókok is. Valljuk be, kissé egyoldalú ez a história, mintha egy szorongó tudat fantazmagóriáit lámánk megelevenedni. Ha az egyik jelenetben az a majom nem dideregne a jégszekrényben, s a dübörgő falka végén, sereghajtóként, nem kocogna mókás csattogással az orrszarvú, talán el is unnánk a rémségek halmozását, A csipetnyi humor azonban (valamivel több se ártott volna) kissé idézőjelbe teszi a sok riogatást. Ezen túl a Jumanji: technikai kérdés. Rendezője, Joe Johnston, nem véletlenül ügyködött már a Csillagok háborújá-bm is, sok mindent megtanult. A számítógépekkel produkált különleges effektek révén meglepő képzettársításokat tud létrehozni a filmvásznon, szürrealista fotómontázsokat. És egyáltalán: a mozgókép immár oly kötetlenül formálható, mint egy festmény. Igaz, egyelőre azt látjuk, hogy egy elefánt rátapos egy autóra, meg zebrák keringnek forgószélként. Mint a mesében. Ám a mesétől egyszer már eljutottunk a klasszikus és modem regényekig. Hátha megismétlődik ez a moziban is. Nagy Imre
