Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1996-02-24 / 54. szám

1996. február 24., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Marafkó László: Időprés Öt novellát és egy kisregényt tartalmaz a hajdan Pécsett tevé­kenykedő író és publicista könyve. Az eltérő tematikájú és poétikai megformáltságű szöve­geket a metaforikus-szimbolikus cím mint közös motívum kap­csolja össze: mindegyikük az időfői, a modem európai próza egyik alapproblémájáról szól. És természetesen nemcsak az időről, hanem az idő szorításá­ban vergődő, küszködő ember­ről is, aki ez esetben legtöbbször a szervező azonosítható. Éppen ebből következik, hogy a külön­böző szerepekben és alteregók- ban megjelenő „lírai én” állandó jelenléte erőteljesen lirizálttá te­szi a prózai dikciót. A rövidebb írások egyike sem tartozik a klasszikus érte­lemben vett novella-típusok közé, mivel epikus tartalmuk alig van. Az életszakaszokat, pillanatokat, hangulatokat meg­rögzítő helyzetek olykor a dráma, máskor meg a líra mű­neméhez közelítik Marafkó kisprózái írásait. „S a gyerek­kori kép végigáramlik benne, mint gyors hatású gyógyszer, kábulattal, az idő karbolszagá- vál. Ez marad meg az idő nar- kománjának. Visszacsapó illa­tok. Felcsapó semmi.” (Viva camera.) Másutt a szövegfor­málás Pilinszky véglegesen tömör versbeszédére emlékez­tet, némelyütt meg a rímes próza, a makáma műfaját idézi. Az első írás - Akkor, Hanoi­ban - tulajdonképpen az Idő­prés című kisregény egyik epi­zódjának tekinthető: e két szö­veg „préseli”, fogja össze a kö­tet darabjait. A címadó mű kü­lönösképp izgalmas, melyben négy idősík és történés nyomó­dik egymásra. Ebben az esetben nem pusztán a jól ismert szi­multán technikával van dol­gunk, mivel az időben és térben egymástól távol eső szereplők és történések „átjárják” egy­mást, miáltal Marafkó többér­telmű jelentésmezőket hoz létre. A tengerparti, múltat idéző beszélgetés hőse Kalandász, kinek vietnami történeteihez kapcsolódik a kalandokat haj­szoló, önironikus-heroikus Thészeusz mitológiai figurája és története. Az idő ezzel egy­szerre tágul és sűrűn, s a har­madik létsíkban megjelenő Za­kariás alakja a Biblia világát is a „présbe” szorítja. A hamis bálvány (bikaborjú) ellen küzdő kiválasztott képzete ösz- szekapcsolódik a Városon zsarnokoskodó Minotauruszt támadó Hérosz képével. A kré­tai labirintus általános szimbó­lummá nő: a szerző saját küz­delmeinek korszakát (puha dik­tatúra) is jelképezi. A kafkai méretű szorongásra nemcsak a történések utalnak, hanem a fő­hős (alteregó ?) nevének - Ka­landász - rövidítése is: K. (Anonymus) Mihalik Zsolt Makay Ida Átsüt Szikrázik, vakít szüntelen, ékkő a múlt süppedt sötétjén az a májusok májusa, az el nem boruló verőfény, szerelem pünkösd reggelek őrtűz fagyos hegycsúcsmagányon, . Nap, soha nem fogyatkozó. Átsüt földmélyi éjszakámon. Galambosi László Vergődés Mint cellából kilépő szerzetes: sóváran indulsz fehér fény felé, míg szétszakadva, lassan mélybe hull, mielőtt szárnyad megérintené. Rettegsz. A bajok szakadékai pusztítanak. Ha fagyni kezdenek bennük a lét fakó növényei: üvölt a medvetorkú förgeteg. Vergődünk. A Hold jéggel teli tó. Csontból sítalpat készít a Halál. Száguld: fején csörög deres sisak; palástján csonkolt arcú rózsaszál. Lángok ölében vérvörös a fa. Nem nő az égig: üszőkké omol. De fönti hangok bokrai mögött az Isten hátaslova abrakok „Nem késtem le semmiről” A zenében crescendo - decres- cendoval jelölik a fokozatos erősödést, halkulást. Valami hasonló pereg le előttünk itt is, prózában, a Rokonok zárójele­netében, utolsó lökésként a tragi­kus véghez. A polgármester úr őfőméltósága és Kardics bácsi bankigazgató féktelen jókedve szinte az extázisig fokozódik, rendre végigélvezve a főügyész „melléfogását”, amellyel beleke­verte magát egy szénpanama ügybe. A főhős pedig ott áll előttük. Falfehéren. Éelháborodva és kibo­rulva, eleinte határozottan, erélye­sen vizsgálatot követelve. Majd a hangja fokozatosan egyre hal­kabb, erőtlenebb és bizonytala­nabb. A két vén gazember kár­öröme pedig határtalan. Nem lát­nak, nem hallanak - mintha a főü­gyész ott sem lenne ... Semmibe veszik, levegőnek nézik. Kopjáss ezen a ponton jut el a végső elhatá­rozásig. Kirohan. Az utolsó szó a forgópisztolyé. A főügyészt Besenczi Árpád vendégként alakítja mélyrehatóan, kiváló stílusérzékkel. Besenczi számos megnyilvánu­lással vonta magára a figyelmet az utóbbi mintegy tíz évben. Diákko­rában parodizált, verseket mon­dott. Tudatosan készült a színészi pályára. Másodiknak azért beírta a jogot ... S ide fölvették. El is vé­gezte a tőle messze távoli szaktu­dományt a pécsi egyetemen. A színházi pálya mégis sikerült. Amatőrként játszott a Pécsi Egye­temi Színpadon, majd a Pécsi Kis- színházban. Kisebbmagyobb sze­repeket kapott, olykor egy-egy fő­szerepet. Néhány cím, emlékezte­tőül: Három nővér, Optimista tragédia, Hegedűs a háztetőn, Szentistvánnapi búcsú - és sok más. Kedves emlékek. 1989-ben Lengyel György meghívta Besenczit az Anto­nius és Kleopatra egy kisebb szerepére. Majd több más fel­adatra is. Nagyjából akkortájt vég­zett a jogon s avatták doktorrá. A következő évadban pedig már a Pécsi Nemzed Színház tagja. Jobbnál jobb szerepekre emlék­szik a Kakukkfészekben, a Godspell-ben, a Bolha a fülben egy-egy feladatára vagy Szép Ernő A vőlegény-ének címszere­pére, amit meghívásra Egerben is eljátszott vendégként. Volt Zuboly a „ Szentivánéji ’’-ben, volt Ádám; az Amit a lakáj látott Főorvosa; játszotta Goldoni A hazug szolgaszerepét s Dromiot, egy másik szolgaszerepet a Téve­dések vígjátéké-ban, vendég­ként, Budapesten. Nyaranként a Pécsi Nyári Színházban (amíg volt) játszotta a Paraszt Hamletet, Bicska Maxit, Floridort a Ne­Besenczi Árpád Bacskó Tündével báncsvirágban; karakterszere­pet A Svejk-ben, a Kupeckomé- diában és hosszan sorolhatnám. Mindez együttvéve pályakez­désként is a legszebbek közül való. Különösen, ha a színész érzi, hogy felfigyeltek rá, s ami a leg­fontosabb: hívják ... Számíta­nak rá. így jutott el Léner Péter igaz­gató hívására mostani állomáshe­lyére, a József Attila Színházba is. Élőször egy musical kisebb szere­peiben lépett színpadra, majd szerződés várta. És szerepek. Herczeg Ferenc Gyurkovics lá­nyok-jában, az Éjjeli menedék­helyben, tavaly egy máig is tartó nagy sikerű zenés vígjátékban s Molnár Ferenc műveiben (Szín­ház). És egyidejűleg vendégjáté­kok Egerben és természetesen Pé­csett, ahová hazaváiják minden­kor. Két éve a Három testőr D’Artagnan-jaként, legutóbb pedig a Rokonok főszerepére kérte a rendező, Balikó Tamás. Besenczinek otthona a színház. Alkatilag barátságos, segítőkész, nyitott mindenre és mindenkire. Természetes, egyszerű és közvet­len, széles baráti kőnél. Az a típus, akit mindenhol szívesen látnak, s aki, úgy tűnik, mind inkább otthon érzi magát a fővárosban. Lakásvé­telen, letelepedésen gondolkodik. , Lehet - mondta -, sokfelé el­hívnak, elkerülök vendégként a jövőben is. De szívesen jövök ide, haza s máshová is. Színházamban - befogadtak... Újabban már megkeresnek a szinkrontól is, ka­pok új feladatokat. És úgy érzem, nem késtem le semmiről...” í? Lassan elköszönünk. Este Roko- nok-előadás. Besenczi Árpád ilyenkor, előadás előtt jó időben bemegy. Végignézi a kellékeit, s beszívja a színpad levegőjét Találkoznak egymással... Azután felöltözik, s jó fél óra múlva egy arányos termetű,jól öl­tözött fiatalember lép társaival a közönség elé: dr. Kopjáss, Zsarát­nok város főügyésze. W. E. FOTÓ: MÜLLER ANDREA Virtuális Galéria Egyedülálló bemutatóra készül az IQSOFT Rt., a Silicon Graphics és a Magyar Iparmű­vészeti Főiskola. Február 28-tól tekinthető meg először az a rendszer, amelynek segítségé­vel az Iparművészeti Főiskola létrehozza az ország első „Vir­tuális Galériáját”. A rendszer lehetővé teszi egy-egy művész teljes életmű­vének feldolgozását. A szöve­ges adatbázis kiegészül a mű­vek képi megjelenítésével, így a felhasználó a maga szervezte „kiállításokat” járhatja körbe. Ha vállalkozó kedvű, és ki akarja próbálni művészi képes­ségeit, maga is létrehozhat kompozíciókat a számítógépen. A rendszer alkalmas múze­umok teljes kiállítási anyagá­nak feldolgozására. A tárgyak megjelenítése mellett mód van a rendszeren belül szöveges adatbázisok létrehozására. A tetszőleges szempontok szerinti feldolgozás lehetővé teszi egy­egy művész vagy mű, művé­szeti irányzat vagy korszak ku­tatási mélységekig történő fel­dolgozását. A rendszer új di­menziókat nyit a múzeumi szolgáltatásokban, illetve az ott felhalmozott kulturális érték új szempontok szerinti feldolgo­zását teszi lehetővé. A rendszer iránt érdeklődők az Internet galaxis kiállításon, a Budapest Galériában találkoz­hatnak a „Virtuális Galériával” március 3-ig. Marionettszínház Nemcsak gyermekeknek szól az az előadás, mellyel február 24-én várja a nézőket az Arc en Terre Színház a pécsi Művésze­tek Házában. A „Charta, négy papírtörténet” című produkció­ban a 19. századi angol „papír­színház” tradíciói elevenednek meg. Az előadás 19 órakor kezdődik. Reneszánsz farsang Egész napos programmal várja a gyermekeket február 24-én Pécsett a Szivárvány Gyermek­ház. A Kicsik szombat dél- előttje keretében kézműves fog­lalkozások zajlanak, működik a törpjátszó, a picik angol klubja és az Elsős lettem klub. Délután 15 órától jelmezes reneszánsz farsang veszi kezdetét, a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével, zenével, tánccal, jelmezversennyel. Egy új bohózat Tóth Miklós zenés bohózatát mutatják be február 26-án Pé­csett, a Helyőrségi klubban. Az „Üldöznek a nők” című három felvonásos darabot Moravetz Levente rendezte. Szerepel benne Fillár István, N. Szabó Sándor, Unger Pálma, Dévényi Ildikó, Tadics Agnes és Dér Da- lida is. Közgyűlés Közgyűlést tart február 24-én 10 órától a Pécs-Baranyai Kó- rus-és Zenekari Szövetség a pécsi Leőwey Klára Gimnázi­umban. Az elnökségi beszá­moló mellett a tagdíjakról és az idei év programjavaslatáról is szó lesz. A Művészetek Háza ajánlataiból Takáts Gyula költőt köszönti Szirtes Gábor február 26-án 18 órakor a Házban, a Pannónia Könyvek új kiadványa, a „Csu és Drangalag” című kötet meg­jelenése alkalmából. A szerző­vel Tüskés Tibor beszélget. Másnap, 27-én 19 órakor a Ma­gyar Zongorás Trió kitűnő elő­adói lépnek fel a pécsi közön­ség előtt, Debussy és Fauré műveivel. 29-én a zeneszeretők Kovács István dal- és áriaestjét hallgathatják meg 19 órai kez­dettel. Elhangzanak Bach, Händel, Mozart, Schubert, Bel­lini, Puccini és Verdi művek. Millecentenárium A Magyar őstörténet című elő­adássorozat keretében a pécsi Ifjúsági Házban február 28-án a magyarok betelepüléséről Frankné dr. Font Márta, a JPTE Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének vezetője tart előadást. Dr. Sarosácz György a kiállítás rendzése közben FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR Magyarok, horvátok 1100 éve A horvát-magyar kapcsolatok 1100 évéről rendez kiállítást Budapesten dr. Sarosácz György néprajzkutató, a mohá­csi Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója. Egy további hely- történeti kiállítással a város év­századait mutatja be Mohácson, 1093-tól 1945-ig. A 4000 tárgyat őrző kisvá­rosi múzeumból húsz évvel ez­előtt jött létre a Duna-parti te­lepülésen a hazai horvátok, szerbek, szlovének közös bá­zismúzeuma. Megszületésében dr. Saro­sácz Györgynek van kimagasló szerepe, aki 1965-től dolgozik itt. A muzeológia őt elsősorban alapos és körültekintő gyűjtő­ként ismeri, aki egész munka- közösségek feladatát teljesítette harminc év alatt. A bázis létre­hozásához annak idején a főis­kolai hallgatókat is mozgósí­totta, akik közül sokan ma is aktív néprajzkutatók, nyelvé­szek, tanárok. Évente két-há- rom alkalommal nyolc-tíz fős csoportok végezték keze alatt a gyűjtőmunkát, és hoztak létre párját ritkító gyűjteményt. A bázismúzeum húsz éve a megye anyagi segítségével szü­letett meg. Mindehhez kiváló raktárra és restaurátorműhelyre találtak Mohácson, egy több­szintes régi gabonaraktárban. Itt érzékelhető a maga sokféle­ségében a felgyűjtött néprajzi anyag. A kutató itt mélyülhet el igazán egy-egy téma változata­inak tanulmányozásában. Évi két-három időszakos ki­állítást tartottak rendszeresen, és termékeny kapcsolatot alakí­tottak ki Zágráb illetve Újvidék néprajzi múzeumaival is. Ilyen alapokon születik most a két nép kapcsolatát illusztráló kiállítás is, amely a horvátok majd a magyarok Kárpát-me­dencében való megjelenését, együttélését, közös királyságát mutatja be. Kimagasló történelmi szemé­lyiségek, művészek sorát vo­nultatja fel, hitéletüket, papjai­kat, iskoláikat mutatja be to­vábbá a paraszti életet, a kéz­műveseket, a horvát népi kultú­rát. Talán nem lesz anyagi aka­dálya annak, hogy a két nép együttélését bemutató kiállítást Budapest után Pécsett, Baján és Szombathelyen is láthassa majd a közönség. G. O. K

Next

/
Thumbnails
Contents