Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1996-02-24 / 54. szám

Kultúra - Művelődés 1996. február 24., szombat \ 6 Dunántúli Napló Gryllus Dorka mint Csokonai Lili Jegyzetek a filmszemléről A 27. Magyar Filmszemle szignálján előbb egy kis bale­rina piruettezik, majd egy ja­vakorabeli férfi tűnik fel, aki polgári küllemét meghazud­toló groteszk szökdelés után lendületet vesz és a vászonról szinte átugrik a nézőtérre. A szellemes kis „félperces” ré­szint tisztelgő visszautalás az első magyar mozgóképre, Zitkovszky Béla 1901-ben készült Tánc-ára. (s rajta ke­resztül a hazai filmkészítés közel száz éves múltjára), ré­szint pedig a moziba járás időnként már-már elfelejtett örömének felidézése. A fiatal szervezők ezúttal néhány érdekes programmal egészítették ki a szemle fő­műsorát. Kisjátékfilmek is vászonra kerültek, főként fia­tal alkotók műhelyéből, a Filmintézet bemutatott két felújított mozgóképet, Balog Béla Megfagyott gyermek-ét (1921) és Makk Károly Szere­lem (1970) című művét, port­réfilm idézte a nemrég el­hunyt Zolnay Pál emlékét, s hozzáférhető vált a Bódy Gá­bor teljes életművét felölelő CD-sorozat öt lemeze közül az első, amelyen a Kozmeti­kaelmélet is látható, Bódy egyik legutolsó munkája. Nem a szervezők tehetnek arról, hogy a budapesti játék­filmszemle idei mezőnye bi­zony jócskán elmaradt a vá­rakozástól. Sőt, olyan férc­művek is a vászonra kerültek, hogy szerintem a jövőre vo­natkozóan esetleg el kéne gondolkodni az előzsűrizés valamely formájának beveze­tésén. Az általam látott filmek közül nekem nagy csalódást okozott Erdélyi János és Zsigmond Dezső Az asszony című filmje, s jóllehet megtör­tént eseményen alapul, ame­lyet már egy dokumentum­film is feldolgozott korábban, mégis kimódoltnak, helyen­ként képtelennek tűnik, mint Vojtina malacának sikoltása („csont és vér noha”). A fiatal Fekete Ibolya Boise vitá-ja el­lenben ígéretes teljesítmény. Három orosz fiatalember ma­gyarországi élményeit veszi alapul a rendszerváltás évei­ből. Szintén dokumentum- film- előzményre tekint visz- sza, a rendezőnek azonban ezúttal sikerült az egyedi sor­sokból általános érvényű ta­nulságot leszűrni, anélkül, hogy a történetet elvont mo­dellé párolta-szegényítette volna. A két színész-rendező alko­tásai (Kern András: Sztracsa- tella és Koltai Róbert: Szamba) felemás eredményt hoztak. Sajnos, túlságosan rá­telepszenek saját filmjükre, koncepciójuk valójában egyetlen figurára terjed ki, ezt azonban végső soron nem ké­pesek se a lélekábrázolás, se a kömyezetrajz szempontjából igazán hitelessé formálni. Nem tetszett Szabó Ildikó Csajok című filmje sem, mert szubjektivitását felszínesnek tartom, dramaturgiáját pedig mesterkéltnek, s feminista szemléletmódjának jelmezé­ben olyan értékeket támad, amelyek erre nem szolgáltak rá. Altorjay Gábor Punta Grande című „akármije” sze­rintem, kimondom kereken, a giccs kategóriájába tartozik. Amulva hallottam, hogy vol­tak, akik különös mélységeket láttak benne. Sokan a benevezett idősebb rendezők megújulását várták a szemlétől. Nos, bár bemuta­tott munkáik most is egy adott szakmai szintet képviselnek, mégis inkább a korábbi mű­vek utánérzéseinek tűnnek. Mészáros Márta A hetedik szoba című alkotása Edith Stein, a zsidó származású karmelita apáca életútját idézi fel, a témában rejlő filozofi- kum megragadását és a lélek- rajz elmélyülését azonban egy ponton túl korlátozza a rende­zőnő ragaszkodása egy meg­lehetősen konvencionális dramaturgiához. Sándor Pál Ég a város, ég a ház is című opusa dekoratív városvízió, Makk Károly Magyar pizzá­ja groteszk anekdota, Jancsó Miklós A nagy agyhalál-a újabb variáció az ismert mo­tívumokra. E három epizód­film együtt, Szeressük egy­mást, gyerekek! címmel sze­repelt a szemle nyitó díszelő­adásán. Sokat vártam Sólyom And­rás Érzékek iskolája című filmjétől. Úgy véltem, rende­zője rendkívüli feladatra vál­lalkozott Csokonai Lili (vagyis hát Esterházy Péter) Tizenhét hattyúk című köny­vének vászonra idézésével. Kíváncsi voltam, vajon miféle vizuális jelrendszerrel lehet élményszerűvé tenni az archa­ikus nyelv eleven üzenettel való feltöltésének irodalmi experimentumát. Sajnos, a film képi beszédmódja leegy­szerűsített és síkszerű: Máthé Tibor felvételei helyenként öncélúan esztétizálnak, a ren­dező pedig az önálló stílus ki­alakítása terén bátortalannak bizonyul. Molnár György A rossz orvos-a míves, de ke­véssé eredeti Kosztolányi- adaptáció. Az idei mezőnyből, akár­csak tavaly, Gothár Péter filmje emelkedett ki. A Hagy- jállógva Vászka merész moz­góképi kísérlet - maradandó érvényű megoldással! A film oroszul beszél, cselekménye a forradalom utáni Pétervárott játszódik. Hősei furfangos rablók, akik túljárnak a hata­lom „eszén”, a valódi fősze­replő azonban Máté Gábor ironikus hangú magyar me­semondója, akinek kommen­tárjai - hol leleményes áttéte­lekkel, hol játékos ismétlődé­sekkel - remekül illeszkednek a „lágermese” fordulataihoz és Gózon Francisco bravúro­san stilizált képeihez. A go- goli-bulgakovi groteszk fan­tasztikum (és a kulesovi vizu- alitás!) hagyományaiból táp­lálkozó film katartikusan mai élményt nyújt. Gothár Péter filmje egy en­nél jóval színvonalasabb ver­senyben is bizonyára fődíjat kapott volna. Nem a rendező tehet róla, hogy idén egysze­rűen nem volt ellenfele. Nagy Imre x <• ^ ASZ- és ügyészségi vizsgálat az Angol és Amerikai Kultúráért Alapítvány ellen Alapítvány és ingovány Meglehet, már az egész város tudja, kik és mikor hozták létre az Angol és Amerikai Kultúráért Alapítványt, mikor nyitották meg Pécsett az általa működtetett Angol Központot, milyen furcsa történetekről szólt az utóbbi egy évben a sajtó. A fősze­replők: az intézmény épületét az alapítvány rendelkezésére bo­csátó városi önkormányzat, Horányi Özséb, mint az egyik ala­pító, aki felmentett dékánként is ismert már a közvélemény előtt, illetve az alapítvány képviselője: Derényi András, az an­gol központot fő szponzorként támogató BAT Pécsi Dohány­gyár Kft. Talán kevéssé közismert még e történethez kötődően az Állami Számvevőszék, az ügyészség. Úgy tűnik - a szerkesz­tőségünk oknyomozó riportja során feltárt tények alapján - most már az utóbbiaké lesz a főszerep. Ügyészségi törvényességi vizsgálatot kezdeményezett a BAT. Megbízottjának, dr. Berky Tamás ügyvédnek állás­pontja: az alapítvány nem hozta létre a saját maga által megha­tározott Szervezeti és Műkö­dési Szabályzatban körülírt szerveket, nem tartotta be mű­ködési rendjét, nem felel meg az eredeti célkitűzéseiben el­vártaknak, nincs kuratóriuma, nem rendelkezik elfogadott költségvetéssel. Valóban - hogy csak egyet ragadjunk ki - joggal vetődik fel a kérdés: miként tud egy alapítvány kuratórium nélkül működni? Az ügyvitelhez, a gazdálkodáshoz nélkülözhetet­len döntéseket ilyen esetben ki hozhatja meg, s aki ebben a helyzetben van, milyen felelős­séggel és kinek tartozik? A kuratórium elnöke még a múlt év áprilisában bejelentette lemondását, a testület pedig au­gusztusban szűnt meg. Oka: a BAT és az önkormányzat, mint fő támogatók, jogosítva érezték magukat arra, hogy az Angol Központ vezetésére az általuk javasolt személyt nevezzék ki. Aki egyébként az említett ala­pítvány másik - időközben el­hunyt - alapítójának felsőfokú végzettséggel és természetesen angol diplomával rendelkező fia, s maga is aktívan részt vett részint az alapítvány, különö­sen pedig az Angol Központ kialakításában, működése anyagi hátterének megteremté­sében. A kuratórium jogai csorbításának érezte a BAT és az önkormányzat igényét, s Ho­rányi Özséb javaslatára - elő­segítheti a patthelyzet feloldá­sát - beszüntette működését. Kuratórium nélkül A BAT azonban csak az egyik - bár a pénzügyi támoga­tást nézve: meghatározó - hát­tere az Angol Központnak. A másik a városi önkormányzat, azzal, hogy határozatlan időre ingyenesen az alapítvány hasz­nálatába adta a Mária-utcai rep­rezentatív épületet. Bár: azáltal vált igazán reprezentatívvá, hogy a BAT a felújításához 15 millió forinttal hozzájárult. A város polgármestere a BAT­támogatás megszüntetése nyo­mán bejelentette: kezdemé­nyezni fogja az épület haszná­latba adásáról szóló megálla­podás felmondását. Ez újabb kérdést szül: ha nincs az alapítvány mögött sem a BAT pénze, sem az önkor­mányzat támogatása, ki van a háttérben, aki ezek hiányában is működtetni óhajtja? A költség- vetés címén az akkor még mű­ködő kuratórium elé vitt anyag annyira fércmunka volt — egyébként az előteijesztő De­rényi el sem ment erre a kurató­riumi ülésre -, hogy a testület nem fogadta el - ám az egyér­telmű: csak bevételeire támasz­kodva az intézmény működés- képtelenné válna. Ha tehát nincs BAT, nincs városi ön- kormányzat, nincs elég bevétel - valakinek lennie kell a háttér­ben. Egy szervezetnek? Egy új szponzornak? Más pénznek. Alku a háttérben Felsejlik ebben az ügyben Mihályi Endre neve is. Ügyve­zetőként jegyezte a Nemzetközi Közoktatásfejlesztési Alapít­ványt. Ez volt az, amelyik ide­gen nyelvi kurzusokat, utazá­sokat szervezett a diákságnak - a befizetett pénzek azonban el­tűntek, természetesen az utazá­sok ködbe vesztek. (A Széche­nyi 31 diákjának gyors közbea­vatkozással biztosította az út költségeit a Pécsi Dohánygyár.) „Címtévesztés” is volt: miután Mihályi az ajánlataiban úgy je­lezte az iskoláknak, mintha a továbbképzést, a tanulmányu- takat az Angol Központtal együttesen szervezné és a szer­ződéseket is így kötötte meg, a becsapott emberek a pénz eltű­nése után az Angol Központot rohamozták meg. Mihályinak valóban itt volt irodája, feltéte­lezhető, hogy az Angol Köz­pontban egyedüli aláírási jog­gal rendelkező Derényi tudott a „túlcímkézett” Mihályi-ajánla- tokról, ha már szerepelt ezeken az Angol Központ neve is. Már csak azért is, mert Derényi volt Mihályi ajánlója a kormányfő mellé szervezett, Havas Henrik vezette sajtócsapatba - ám közben Mihályi Endre sikkasz­tás gyanújába keveredett... Ha már a pénzről esik szó: van itt néhány millió forint, amit a BAT a lelépésért, ponto­sabban azért ajánlott fel az An­gol és Amerikai Kultúráért Alapítványnak, hogy vonuljon ki az épületből. A tárgyalások­ról részletes információk ter­mészetesen nincsenek, de meg­emelt igényekről beszélnek. A BAT ugyan világcég, de jta fi­gyelembe vesszük, hogy két év alatt eddig összesen mintegy 20 millió forintot fordított az ala­pítványra és az általa működte­tett Angol Központra, vélhető, hogy érthetetlennek tartja a „srófolást”. Tiszta képet! A BAT ugyanis - erősíti meg Egyed Kálmán, a pécsi gyár PR-menedzsere - megmaradt eredeti álláspontjánál: a város és egyetemi ifjúsága csak nyer­het egy ilyen intézmény mű- ködtetésével-jelenlétével, maga a kezdeményezés nagyszerű és a programtól visszalépni nehe­zen pótolható vesztesége lenne Pécsnek, a diákságnak. Ennek azonban előfeltétele, hogy jog­szerűen felálló, megfelelő szer­vezettel rendelkező alapítvány szabályosan működtesse, s le­gyen végre vezetője az Angol Központnak. Mint jeleztük: lehet a továb­biakban az ügy főszereplője az Állami Számvevőszék és az ügyészség. Február 12-én a vá­ros polgármestere, dr. Páva Zsolt megkérte az alapítvány el­len az Állami Számvevőszék vizsgálatát, részben annak okán, hogy a működését kísérő információk nyugtalanítják az önkormányzatot, részben azért, hogy akármilyen eredménnyel záruljon is a vizsgálat, végre tiszta képet lehessen kapni az alapítvány, illetve a Nemzet­közi Angol Központ működé­séről. Nyugtalanítja az ingová­nyos talajra csúszott helyzet - derül ki a leveleikből - az angol és az amerikai nagykövetséget is. A polgármester álláspontja: minthogy az épület a város tu­lajdona, használata a közérdek szempontjából sem közömbös. A vizsgálat megindítása időzí­tésének oka: az alapítvánnyal kötött szerződés alapján csak akkor lehet a használót az épü­let elhagyására felszólítani, ha még ez év első felében ezt kez­deményezi a polgármesteri hi­vatal. Szponzor-keresés Az alapítvány képviselője Derényi András. Véleménye szerint nem kötelező a költség- vetés készítése. Elismerte: ami­kor a még működő kuratórium visszadobta a testület által elő­írt költségszámítást, elnöke 30 napon belül választ ígért az ak­kor feltett kérdésekre. Ezeket azonban a múlt év februárja óta sem kapták meg a kurátorok.. . Mint egyedüli aláírási joggal rendelkező, jelenleg Derényi felel minden, az alapítványt, az Angol Központot érintő dönté­sért. Ami a BAT-támogatás ki­vonulását, az önkormányzati szándékot - visszavonni az épületet használati jogát - illeti, Derényi nem nyugtalan: ígére­tes tárgyalásokat említ, megne­vezve a lehetséges szponzorok közül az egyik neves elektro­technikai céget. Ennek hátteré­ből csak annyit: e cég egyik bu­dapesti középvezetője volt az egyik pályázó az Angol Köz­pont igazgatói székére . . . Azt is megtudtuk: az Angol Köz­pont mint jogi személy nincs bejegyezve. Derényi szerint: ha az alapítvány jogi személy, fe­lesleges ezt kérni. Átfedések a nyelvoktatásban Németh Balázs, a másik alar pító fia, az intézmény egyik öt­letgazdája és ennek döntő mén tékben megvalósítója szerint az alapítvány képtelen saját erejé­ből megélni. Áz ő pályázatát az igazgatói székre nem fogadták el, mert nem volt diplomája - 57 nap múlva azonban kettőt is megkapott. A pályázati hirde­tésben a közgazdasági végzett­ség nem szerepelt a feltételek között. Meggyőződése: ha ere­deti céljainak, a jogszabályok­nak megfelelően működne az alapítvány, működtetné az An­gol Központot, Európára kisu­gárzó hatása lehetne az intézi ménynek, ahol akár nemzetközi diplomát is adhatnának, hason­lóan a Soros-féle Közép-Eu- rópa Egyetemhez. Egyetem! Különös átfedé­sekre derített fényt egy belső el­lenőri vizsgálat a bölcsészettu­dományi karon: összefolyni lát­szik az itt folyó, illetve az An­gol Központ által szervezett nyelvoktatás. A részletek mel­lőzésével egyelőre csak annyit: alapos vizsgálatra szorul, hogy egy, a JPTE bölcsészettudomá­nyi kara, illetve az alapítvány közötti megállapodás alapján indított nyelvi továbbképzés­ben kik működtek közre okta­tóként, ezért honnan és milyen honoráriumot kaptak, hány diák vett ezeken részt részben a dip­loma megszerzésének érdeké­ben - ez esetben ugyanis in­gyenes a képzés -, részben „csak” egy nyelv megtanulása érdekében - ekkor viszont jo­gos a tandíj kérése - és hogy ezt tisztázandó miért nem adta át a kért adatokat az egyetem belső ellenőrzésének az alapít­vány? Mészáros Attila Egy kép a háromszázból Marietta Whittlesey Lovak c. albuma A ló sokezer év óta társa az embernek. Egy életforma ré­sze: segítség a kenyérkereset­ben, harcostárs a háborúban, társ a sportban. Valamikor va­gyontárgy, és még ma is szim­bóluma a gazdagságnak, a ha­talomnak, a szépségnek és az erőnek. Versek, regények, drámák születtek róla, festőket ihletett, és fotóművészek ka­merája örökítette meg. A szép albumok kiadója, a kapós- vári Holló és Társa most megjelentette Marietta Whittlesey angol fotóművész háromszáz képét a lovakról egy kiváló tanulmány kísére­tében, amely az ember és a ló kapcsolatának történetét mu­tatja be igen szemléletesen és érdekesen. >

Next

/
Thumbnails
Contents