Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-17 / 47. szám
8 Dünántúli Napló Riport 1996. február 17., szombat Polgár Zoltánná mutatja be a patinás villánykövesdi présházat. -A pincesor ékessége a hófehér falu vendégház A Polgár család - Villányból Kevés olyan gazda van a villány- siklósi borvidéken, de talán az egész országban, aki a szőlészeti-borászati ismereteit egyetemen szerezte. A villányi Polgár Zoltán és felesége, Katalin, azok közé tartoznak, akik felsőfokú tanulmányaik során sajátították el az elméletet, de mint elmondták, ez önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy a Polgár Pince borai nagy hírnévre tegyenek szert. Mert vitathatatlan, az elmúlt húsz év alatt a Polgár név fogalom lett a magyar borászatban.- Kétségtelen, az elméleti háttér sokat jelentett, de az igazsághoz tartozik, hogy amikor Villányba jöttem szakmai gyakorlatra, akkor döbbentem rá, hogy az „élet” azért más. S nem felejtem, milyen sokat tanultam az itteni gazdáktól, főleg a vörösborokkal kapcsolatban. Nagyon megtetszett a vidék, az emberek, így Katalinnal, akivel inár az egyetem alatt összeházasodtunk, nem volt vitánk afelől, hová költözzünk. Polgár Zoltán friss diplomával a zsebében helyezkedett el a gazdaságban, s mivel a szőlészet nem csupán a szakmája, de a legkedvesebb időtöltése is volt - hozzáteszem, ez a szenvedély azóta semmit nem kopott -, bérelt nyolcszáz négyszögöl földet, ahol nyomban elkezdett kísérletezni: harmincöt szőlőfajtát telepített a napsütötte területre, ahová a napi nagyüzemi munka után, a hétvégeken visszavonulva csak a szakmájának élhetett. Aztán, ahogy telt az idő, vásárolt újabb területeket, próbálkozott különböző művelési módokkal, eljárt a szomszédos pincékbe, ahol szívesen beavatták a vörösborkészítés apáról fiúra szálló titkaiba. Polgámé Kaulics Katalin kertészmérnök ugyan tanított a villányi szakiskolában, de egyre inkább helyet követelt magának az épülő családi vállalkozásban.-A nyolcvanas évek végén már bizonyossá vált, hogy az a fajta boreladás, amit a Zoltán is csinált - az ország minden részébe saját maga szállította kannában a borokat, a pincébe jöttek a vendéglősök -, hosszú távon nem folytatható - mondta Katalin. - S tulajdonképpen ekkor döntöttük el, hogy a szőlőre, a borra, s az ehhez kötődő idegenforgalomra alapozzuk a jövőnket. Ebbéli szándékukat segítette a rendszerváltás, s a nyolcvanas évek végén még csak dédelgetett terveket 1991-től a Polgár Pince Kft. keretében folyamatosan kezdték megvalósítani. Ma már megközelítőleg harminc hektáros területen termesztenek szőlőt, saját üzemükben évente 100 ezer üveg vörös és fehér bort palackoznak. Villánykövesden, a híres nevezetes pincesoron egy száz fő befogadására alkalmas vendégházban fogadják az előre bejelentkezett hazai és külföldi csoportokat, akiket nem csupán pompás borokkal - tizenhárom fajtát lehet megkóstolni -, hanem magyaros ételekkel is kínálnak.-Nem az a célunk, hogy a vendégeink annyit igyanak, hogy berúgjanak - őszintén szólva erre nem is volt még példa -, az viszont igen, ízleljék meg valamennyi borunkat, ismerjék meg, hogy mivel foglalkozunk, s vigyék el hírünket szerte a hazába, s az egész világba - tette hozzá Katalin, aki az egyre bővülő vállalkozásban a marketinget, s az eladáshoz kapcsolódó tevékenységet vállalta fel, míg férje a szőlőtermesztés, a borászat, s a most is zajló beruházás gazdája. Villányban ugyanis nagyszabású építkezés folyik - a kivitelezés még most télen sem szünetel -, amelynek során egy nagyon korszerű borászat, s egy húsz személyes vendégház épül. Ebben szeremének olyan szőlészetet tanuló tercontinental utód Mariott szálloda, a Fortuna étterem... A speciális, hosszú forma, sötét színű palackokat Olaszországból szerzik be, ebbe töltik a nemes vörösborokat, a palackra pedig nem címke kerül, hanem kézzel, arany betűkkel gravírozzák a fajtát, az évjáratot, s azt, hogy a Polgár Pincéből származik. Mennyi pénzért töltik ezeket az italokat a vendégek poharába? Bár Polgárék a pontos árat nem tudják, de annyi biztos, egy-egy palack több ezer forintba kerül. Polgár Zoltán nem tagadja, nem csupán a minőségben, de a borok árában is el kell érni a világszínvonalat, ez is része annak, hogy a magyar bor visszaszerezze az elmúlt évtizedekben megtépázott hímevét.- A félreértések elkerülése végett azért hozzátenném, hogy ezek, illetve az exportárak nem jellemzők a hazai piacon, a borok nálunk még mindig nem drágák. A különleges minőséget meg kell fizetni, 300-500 Ft-ért kitűnő borokat lehet kapni. főiskolásokat, egyetemistákat is fogadni, akik szakmai gyakorlatukat náluk kívánják eltölteni. Már elkészült a még formálódó, épületek alatt az óriási pince, amelyben kisebb és nagyobb hordókban pihennek a különböző évjáratú borok, s várják az üvegbetöltést. Mert ahogy Polgár Zoltán fogalmazott, nála nincsenek egyenborok és egye- nízek, hogy is lehetnének, amikor a természet minden esztendőben másképpen bánik a szőlővel. Némelykor dédelgeti és édessé duzzasztja a bogyókat, máskor meg, ősz táján, szinte szüntelen esővel áztatja. Vannak jó évjáratok és kevésbé jó évjáratok, s ez a Polgár Pince borainál megmutatkozik. Persze, arról szó nincs, hogy ne lennének jó minőségűek a borok, éppen ellenkezőleg. Olyan igazán exkluzív helyekre szállítanak, mint például a budapesti Kempinski vagy az Elismerik, Polgár Zoltán szinte mindig „dobogón” volt, ám az első helyet, az Év borásza címet még sem sikerült megszereznie. Miért? A végtelenül szerény szakember nem kezdett részletes fejtegetésbe, nem kritizált senkit, a szeme sarkából a feleségére nézett.-Számomra az is öröm és megtiszteltetés, hogy a legjobbak közé sorolnak. Lesz-e vajon folytatója a családi vállalkozásnak? Úgy tűnik, igen, ugyanis tizenhét esztendős fiúk jelenleg Budafokon tanulja a borászatot... Roszprim Nándor Magyarul magyarán Az ötvenes évek közepétől csaknem két évtizeden keresztül tanítottam magyarra a Pécsi Orvostudományi Egyetem külföldi ösztöndíjas hallgatóit (vietnamiakat, afrikai négereket, palesztínai arabokat). Tanulmányi rendjük írta elő az első négy félévben a magyar nyelvvel való rendszeres foglalkozást a NEI-ben (Nemzetközi Előkészítő Intézet) szerzett nyelvkészségük javítására, tökéletesítésére. Számomra az addig ismeretlen kultúrákkal való találkozás alkalma volt ez anélkül, hogy a nyelvtanítás kárát látta volna. Nem múlott el óra, hogy valami váratlan élményben ne lett volna részem, Ezek közé sorolom azt, hogy magyar szókészletük alaprétegéhez tartozott a BULI szó. Ha mulasztást akartak igazolni, vagy pillanatnyi figyelmetlenségük okát megmagyarázni, vagy ha a következő óráról vaíó távolmaradásukat hozták tudomásomra, indoklásként az esetek többségében ez a szó szerepelt. Ilyen BULI volt vagy lesz (csoport- buli, házibuli, évfolyambuli, stb.). A mai napig nem sikerült megfejtenem ezt, eredetét tekintve nem is magyar szó iránti rokonszenvüket. Az Értelmező Szótárból megtudtam, hogy a feltételezhetően francia eredetű, de német közvetítéssel nyelvünkbe került szónak csak a 2. jelentése az, amelyet ismerünk, amely jelentésben használjuk. Az 1. az alapjelentés lehet, amely szerint: Kártyázáskor használt" tányér, tálca stb., amelybe a játékosok a tétjeiket helyezik, illetve a kártyajáték egy köre vagy egy játszmája. A 3. sajátos jelentés: Jégkorongban a korong játékba hozása. Ami mindháromban közös, az a játék, a szórakozás. Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett, és talán még ma is jelent, arról azok tudnának beszélni, akik egy-egy bulit rendező albérlő alsó-felső, jobbbal szomszédaiként szenvedő, átkozódó részesei lehettek vagy lehetnek az ilyen „társasjátéknak”. De még ennél is nagyobb az ámulatom e vendégszavunk napjainkban tapasztalható megdicsőülésén. A magyar rádió és a tévé műsor- ismertetéseiben szinte naponként hallom az ilyeneket, mint: sportbuli, reklámbuli, sőt: zenekari buli. Hát ilyen szegény a magyar nyelv? Vagy ókonzervatív stílusban: Ilyen mélyre süllyedtünk? A BULI méltó társa a héber eredetű, német közvetítéssel nyelvünkbe került BALHÉ, és igei változata a BALHÉZIK). Aligha van magyar ember, még az ifjú nemzedékek tagjait is ide számítva, akinek meg kellene magyaráznom a jelentését. A családi veszekedéstől a különféle társadalmi méretű botrányokon keresztül a politikai balfogásig teljed a jelentésköre. Legfeljebb esetenként az lehet a kérdéses: ki viszi el a balhét? Rónai Béla Keresztrejtvény A villányi pincére a hatalmas méretek és a nagyüzemi termelés a jellemző fotók: laufer László Azt már Katalin említette, hogy a Polgár Pince legolcsóbb és legdrágább bora között négyszeres az eltérés, mint ahogy azt is, a külföld egyre inkább értékeli a magyar borokat.-Egy német kereskedő járt nálunk, megmutattuk a választékot, ízlelte a különböző fajtákat, majd a végén az egyik ára felől érdeklődött. Mondtuk, hogy mennyi, komolyan ránk nézett, s kérdezte, kartonjával? Mi komolyan válaszoltunk, nem uram, palackjával. A kereskedő elmosolyodott, elnézést kért, csak tréfált, s elmondta, hogy ő ezen a boron nagyon jól fog keresni, mert az ilyen minőség náluk jóval drágább. Beszélgettünk irigységről, szakmai féltékenységről, sikerekről, kiállításokról, versenyekről... Nem terveztem ugyan, de nem álltam meg, hogy ne kérdezzem meg: az ország legjobb borászait minden esztendőben elBeküldendő a helyes megfejtés február 23-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A február 10-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Annyit dicsértem az érdeklődőknek, hogy a végén már sajnáltam eladni.” Utalványt nyertek: Faragóné Sáfár Anikó, Hosszúhetény, Máltető u. 12., Nikolics Katalin, Márok, József A. u. 8., Parusevics Irén, Bükkösd, Kossuth u. 34., Koz- máné Schneider Mónika, Pécs, Enyezd u. 28., Wotheisz Ottóné, Pécs, Aidinger J. u. 32. Az utalványokat postán küldjük el. Buli
