Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-29 / 354. szám

1995. december 29., péntek Politikai Vitafórum Dünántúli Napló 11 A koalíció karácsonyfája A cselekvés éve A miniszterelnök csupán a dolgát tette, amikor az idei utolsó kormányülést követő nyilatkozataiban és interjúiban sike­res évnek írta le az óesztendőt. Az ellenzéki pártvezérek bizo­nyosan az ellenkezőjét fogják mondani, miáltal ők is teszik a dolgukat. Hogy kinek van igaza, az majd némi távlatból lesz megítélhető. Lehet, hogy sikeres év volt ez a legutóbbi, lehet, hogy nem, de egy dologban előnyösen különbözött az előzőek­től: a cselekvés éve volt. A számokból akár valamiféle fordulat évére is következtetni lehetne: a privatizációs bevéte­lekből befolyt négyszázmilliárd forintról, a 18 milliárd dollárra csökkent külső államadósság­ról, a lassan növekedésnek in­duló ipari és mezőgazdasági termelésről van szó. A „makró­gazdasági” mutatókhoz tartozik persze a változatlanul magas infláció, a fizetési mérleg hiá­nya és a munkanélküliség is, meglehet, az új munkahelyek száma 1995-ben először meg­haladta a megszüntetett mun­kahelyek számát. Éj jogrend A tettek éve volt az óév a törvényhozás számára is, mely­nek tagjai lassan-lassan mintha megéreznék, hogy már nem pártok és érdekcsoportok, ha­nem figyelő polgárok választ­ják és fizetik őket, s hogy a számonkérés lehetősége leg­alább négyévenként megvan. Ha még azt is belátnák, hogy a parlament itt Magyarországon nem egyszerűen pártpolitikai propagandafórum, akkor nem fordulhatna elő olyasmi, ami az óévben a kisgazdákkal és a ke­reszténydemokratákkal bizony megtörtént: egyetlen olyan tör­vényjavaslattal vagy indítvány­nyal, jogszabálymódosítással sem álltak elő, amelyet a több­ség megszavazott volna. A koalíció karácsonyfája alatt mindenesetre ott az idén elfogadott 86 új törvényből és több száz parlamenti határozat­ból álló vastag paksaméta, melynek tartalmáról itt ne essék sok szó. Kezdetnek legyen elég megállapítani, hogy a parla­ment kezd kiemelkedni apátiá­jából és szellemtelenségéből, s talán éppen a koalíciós pártok túlnyomó létszámfölénye segít­ségével teheti ezt. A szocialisták és a szabad- demokraták azt fogadtatták el, amit akartak, de a médiatör­vény a legjobb illusztráció arra, hogy nem volt módjuk és ide­jük visszaélni helyzetükkel. Ez a törvény sem lesz ugyanis a jogalkotás szépségkirálynője, de mégis csak része egy folya­matnak, melynek keretében Magyarországon a rendszervál­tást követő káoszt egy új jog­rend váltja fel. A koalíció karácsonyfája alatt persze a márciusban ké­szült Bokros csomag a legfel­tűnőbb „ajándék”, melyet a ha­talomra került pártok egykori választóinak túlnyomó része is szívesen visszaküldene a fel­adónak. Ez világosan megmu­tatkozik a közvélemény-kutatá­sokban. Igaz, az is megmutat­kozik bennük, hogy valamit tenni kellett a gazdaság átlendí- tése érdekében. A Bokros cso­mag tehát még megérheti, hogy szükséges rosszként marad meg az emberek emlékezetében. Bérharcok Ilyenformán, legyen az a tör­vényhozás, a gazdaság, a priva­tizáció, vagy éppen a szociális szféra, mindenütt látható, hogy a koalíció az első hónapok ide­gesítő bizonytalankodása után, körülbelül 1995 márciusától, amikor a Bokros csomag első drasztikus intézkedéseit meg­hirdették, cselekedett. Erre a cselekvésre pedig nagy-nagy szükség volt a megelőző évek határozatlanságig óvatos, párt­marakodások által tovább lassí­tott és végeredményben ered­ménytelen reformpróbálkozásai után. A privatizáció sokak szemé­ben ma is a magyar történelem egyik legnagyobb panama-so­rozatának része. Tisztasága fe­lett a kormány a HungarHotels esetében végrehajtott sikeres intervenciótól eltekintve képte­len volt ellenőrzést gyakorolni. Erre vall a szolnoki „olajgate” ügy és számos más enyhén szólva gyanús privatizációs ügylet. De a négyszázmilliárd mégiscsak befolyt az állam­kasszába, míg a korábbi évek­ben végrehajtott kárpótlási és privatizációs műveletek általá­ban véve nemcsak tisztátala­nok, hanem az ország és a gaz­daság egésze szempontjából eredménytelenek is voltak. A kispénzű többséget mindez nem érdekli. A közle­kedésben, az egészségügyben és az oktatásügyben sztrájkfe­nyegetések, sztrájkok hosszú sorával búcsúztattuk az óévet. Kicsivel több pénzért, kicsivel jobb megélhetésért folynak ezek a bérharcok, látszólag tel­jesen értelmetlenül. Extraprofit nélkül nincs mit újra elosztani, s a közgazdászok egybehang­zóan állítják: a mai Magyaror­szágon a sztrájkok csak ronta­nak a bérből élők helyzetén, no és kellemetlenségeket okoznak, más embereknek. Megfontoltabban Egy magát baloldalinak, nagyrészt szocialistának minő­sítő kormányzat számára ezek a jelzések mégis létfontosságúak. Az adókkal megint jól megtán­coltatott szűk felső középosz­tály sok mindent eltűr, ha látja a kedvező végkifejletet, ám az áremelések és adóemelések sa­tujába kényszerített nyugdíjas, a kisember és a kisvállalkozó nem fog megbocsátani. És a szociális szféra további elha­nyagolása esetén a kormányzat megtapasztalhatja, hogyan le­het egy gazdaságilag lassan talpra álló országban választá­sokat veszíteni. Ha ezt el akarja kerülni, akkor az újévnek a megfontoltabb cselekvés évé­nek kell lennie. Bokor Pál Nem éltünk a lehetőségekkel A semmi ágán... Olcsóbb lett a tej, olcsóbb a kenyér, s a boldog nép azt a keveset, ami még megmaradt, gyógyszerre költi, bár be­mondta a rádió, hogy nincs járvány. Az utóbbi másfél év­ben ami kis hazánkban történt - legalább is ami a valóság és a hírközlés igazsága között van - az orwelli 1984-re em­lékeztet. Nincs betegség, nincs járvány csupán azért, mert nem mondja be a rádió! Igaz, hogy feleségem és jó­magam három apró gyerme­kemmel egyetemben közel három hete lázas betegek va­gyunk. Igaz, hogy a család több mint tízezer forintot köl­tött orvosságra. De nincs jár­vány, hiszen azt mondta a rá­dió. Nem 1984-ben, hanem 1995-ben! Mi a különbség? Orwell milyen boldog lehe­tett volna, ha megismeri Bok­ros Lajost, vagy ha adj isten Horn Gyulát. Ok arról beszél­nek, hogy mennyit fejlődött a magyar gazdaság, mennyire sikerült az utóbbi év pénzügyi politikája, mekkora üzleteket csináltak a privatizációval. - A fene megette, a Konzum előtt nem kevesebb, hanem több koldus ül a járdán! Volt idén félresikerült mi­kulásunk! Vajon jövőre ő le­het a híres „nyuszi” - egypár biciklivel? Furcsa egy nép vagyunk, tőlünk még az is kitelhet, hogy a „bohócból” csinálunk „királyfit”. De hagyjuk a poli­tikát! Tavaly választottunk, jövőre élnünk is kéne! Elmúlt a karácsony, kinek pulyka­combot, kinek pulykamérget hozott. Ha félretesszük az önmagáért való meséket egy független Magyarországról, akkor be kell látnunk, hogy 1526 óta ez az ország idegen, nagyhatalmi - legalább is ná­lunknál nagyobb - érdekek hullámverésében csapódik ide-oda. Néha nagy volt a le­hetőségünk, hogy beleszól­junk magunk is sorsunk alakí­tásába, de a röpke pillanatok gyorsan elrepültek, s mi rend­szeresen nem éltünk a lehető­ségekkel. Ezen a politikai kényszerpályán mozgó utolsó félezredes magyar történe­lemben ma újra egy nagy le­hetőség előtt állunk. Vajon tudunk e élni vele? - Thürmer nem akar! ő a nagy testvért hívja vissza. És ebben a vad kapitaliz­musban mint kiéhezett farkas horda törünk a sikerre, akár még egymás torkát is átha­rapva. És nem vesszük észre, hogy közben az múlik el, ami egyszer lehetett volna. A gaz­dag nagyon gazdag, a szegény még szegényebb már nem le­het. Aztán majd elsején, éj­félkor összeszorult torokkal állunk a lehűtött pezsgősüveg mellett, s alkoholtól vagy va­lós érzésektől átitatva, könnybelábadt szemekkel énekeljük: megbűnhődte már e nép . .. Megbűnhődte? Darvas Miklós, MDF így élünk 1996-ban További bércsökkenéssel számolnak Ha hinni lehet a Pénzügymi­nisztériumnak és az év utolsó napjaiban elfogadott költség- vetésnek, akkor jövőre ha­zánkban az átlagjövedelmek 2- 4 százalékkal csökkennek majd. Ha a Gazdaságkutató Rt. legújabb prognózisának is hinni lehet (ez viszont a vál­lalkozások előrejelzéseinek összesítése alapján készült), akkor gyanúsan hasonló kö­vetkeztetésre juthatunk. A GKI ugyanis az átlagkeresetek 17 százalékos emelkedését jó­solja jövőre, s ha ezt levonjuk a hivatalosan prognosztizált inflációból, akkor 3-5 százalé­kos csökkenést tapasztalunk. Azt jelenti-e ez, hogy rosz- szabbul élünk 1996-ban, mint az idén? A nagy átlagok alap­ján csak igenlő lehet a válasz, ami meg is felel a pénzügyi kormányzat elképzeléseinek, hiszen minden jel arra mutat, hogy ez a kormányzat, akár­csak az előző, nem az alacsony gazdasági teljesítményt, ha­nem a lakossági túlfogyasztást tekinti a nagy gazdasági egyensúlyhiányok okának. A nagy átlagok mögé nézve azonban erőteljes mozgások, komoly átrendeződések látha­tók. Az iparban, az élelmiszer- gazdaságban és a kereskede­lemben dolgozók esetében ke­resetcsökkenést, az építőipar és a szolgáltatások területén viszont növekedést jeleznek a prognózisok. A másik válasz­tóvonal: a hazai tulajdonban lévő vállalatoknál csökkennek, a külföldi tulajdonban lévők­nél valamelyest nőnek a reál­bérek. Utóbbiaknál meglehe­tősen magas, az inflációs rátát is meghaladó, évi 24 százalé­kos átlagos növekedésre lehet számítani. Az állami vállala­toknál ugyanez a szám csupán 17 százalékos. Ismeretes, hogy a nyugdíjemelések tervezett mértéke nem haladja meg a 14 százalékot, amiből az követke­zik, hogy a várható lassú gaz­dasági növekedés közepette a nyugdíjasok viszonylagos el­szegényedése tovább tart. Vé­gül a harmadik billenőpont: az állami szektorban dolgozók kereseti kilátásai sokkal ked­vezőtlenebbek a magánszek­torban dolgozókénál. Nem ilyen egyértelműek a prognózisok a munkahelyek számának alakulása tekinteté­ben. Míg a Munkaügyi Hiva­tal, tehát a kormányzat vára­kozásai szerint a most befeje­ződő évben - hosszú idő után először - az új munkahelyek száma meghaladta a megszűnő munkahelyek számát, a GKI felmérése jövőre a munkahe­lyek számának további csök­kenését jósolja a hazai tulaj­donban lévő vállalatoknál. A legnagyobb létszámcsökkenés - nevezhetjük elbocsátásnak munkahely-megszüntetésnek, racionalizálásnak, stb. - az ál­lami szektorban várható. Az új munkahelyek zöme viszont a külföldi tulajdonban lévő vál­lalkozásoknál keletkezik majd. A reálkeresetek csökkenése a most záruló 1995-ös évben minden valószínűség szerint eléri a 11 százalékot. Ez sok­kal több, mint a tavalyi 7 szá­zalék volt és mint amennyit az 1996-os évre jósolnak a gaz­dasági jövőbelátók. Ha tehát a jövő év a keresetek szempont­jából rosszabb is lesz az idei­nél, az életszínvonal romlása csökkenő trendet mutat. Rékássy Zoltán Az MSZP-SZDSZ koalíció a bizalomra és szakértelemre, szívre és tisztességre építve adta el kampányát. A szocia­lista-liberális kormány tettei nyomán eltűnt a bizalom és nyoma sincs a szakértelemnek. A választók nagy tömegei szá­mára vált világossá, hogy be­csapták őket. Magasan tartott inflációval, csökkenő bérekkel és emelkedő adókkal párhuzamosan draszti­kusan apadó szociális juttatá­sokkal viszonozzák a választók bizalmát. Tisztességtelennek tartjuk, hogy a családi pótlék juttatásánál figyelembe veszik a gyermekek számát és a család jövedelmét, a személyi jövede­lemadó kivetésénél pedig nem. Az életszínvonal rohamos, szándékos csökkentése mellett az MSZP-SZDSZ kormány a nemzeti érdekkel ellentétes pri­vatizációs gyakorlatával, a té­ves gazdaságpolitikát tükröző költségvetéssel a későbbi fel- emelkedés, gazdasági kibonta­kozás esélyét is elveszi a hazai polgároktól. A koalíción belüli viták mel­lett megjelentek a kormányon belüli ellentétek is, hiszen Bok­ros Lajos éppen a napokban ja­vasolta a kormány által benyúj­tott médiával kapcsolatos tör­vényjavaslat visszavonását, s ugyancsak ő fenyegette meg a jogosan sztrájkoló pedagógu­sokat az eddigi béremelési ígé­retek visszavonásával. A magyar társadalom véle­ményét semmibe vevő döntése­ivel a koalíció lejáratja a de­mokráciát és annak értékeit. Egy szűk érdekcsoport a kezé­ben összpontosuló gazdasági és politikai hatalommal élve ve­szélyezteti a parlamenti demok­ráciát. A Kereszténydemokrata Néppárt és valamennyi ellen­zéki párt közös feladata ennek megakadályozása. Ursprung János Kereszténydemokrata Néppárt Országos Elnöksége Kolozsvári levél A magyarországi pártharcok hullámai a határokon túli ma­gyarság köreibe is begyűrűz­nek. A külföldön, különösen a szomszédban élő magyarok ér­deklődése az anyaország iránt természetes, hiszen nekik is el­sőrendű érdekük, hogy Ma­gyarország gazdaságilag fejlőd­jék, súlya, a nemzetközi politi­kai életben tekintélye. Nem ilyen egyértelmű a ma­gyar pártok érdeklődése a ki­sebbségben élő magyarok iránt. Az ő problémáikat gyakran csak ütőkártyaként használják fel csatározásaik során, magu­kat állítják egyedüli védelme­zőjüknek, más pártokat elma­rasztalva e tekintetben. Más­részt azt is számításba veszik, hogy a külföldieknek számos rokonuk, barátjuk, ismerősük magyar állampolgár, ezáltal a határon túliakat megnyerve be­folyást gyakorolhatnak az itt­honi választásokra. Egyes el­lenzéki pártok vezetőinek az erdélyi körútjai még a korrekt­ség határain belül maradtak, de Torgyán József hosszú, vehe­mens és meggondolatlan be­széde az RMDSZ IV. kong­resszusán már határozottan ká­ros volt, a román szélsőségesek alaposan ki is használták. A manipulálás azért is köny- nyű, mert az idegenben élőknek nincsenek közvetlen és való­sághű információik az itteni ál­lapotokról, magyarországi la­pok csak elvétve jutnak el hoz­zájuk, értesüléseik fő forrása a Duna TV, így a hallottakat nem tudják egybevetni a tényekkel. Befolyásolhatóságukat az is növeli, hogy a szomszédos or­szágok kevésbé polgárosultak, ezen belül is a magyarság mar- ginalizált, viszonylag kevés elit értelmiségivel rendelkezik, az újságírás elmaradott, így a ma­gyarság politikai műveltségnek az átlagos színvonala alacso­nyabb, mint az anyaországban. Bajos volna közvéleményku­tatás útján felmérni a pártpro­paganda hatását Erdélyben, ezért kénytelen vagyok azt egy példa segítségével bemutatni. Ismerősöm pár mondat után szükségesnek tartotta kifejteni véleményét a magyarországi helyzetről. „Tudja, uram, mi a legnagyobb bűn Magyarorszá­gon? - Magyarnak lenni!” Ér­tetlenségemet látva megmagya­rázta, hogy Horn - az ugyebár nem magyar. De a többi minisz­ter eredeti neve sem magyar. „Számunkra egyetlen helyet sem hagytak!” - tette hozzá felháborodva. Fél évszázad előtti emlékek jutnak eszembe: névelemzés, családfakutatás. Felettünk megállt a történelem? Vagy időnként visszafelé forog a kereke? Végül kifejtette rosz- szallását afelett, hogy Magyar- országot a szabadkőművesek irányítják. Mindezekhez annyit kell még hozzátenni, hogy az illető egy megyei RMDSZ-szervezet felelős tisztségviselője. Nem tudni, mit hisz el a mondottak­ból: maga is naiv és együgyű áldozata egy propagandának, vagy érdekelt abban, hogy ilyen hangulatot keltsen a romániai magyarság körében? Természetes, hogy a jelen­legi és a mindenkori magyar kormányt lehet bírálni, intézke­déseivel lehet egyet nem érteni. De nem így! Ami a határokon túli magyar kisebbségeknek a magyar kor­mánnyal kapcsolatos elvárását illeti, egyesek úgy viselkednek mint a kisgyermek, aki állan­dóan elégedetlen, teljesíthetet­len követelésekkel áll elő és nem érti meg, hogy a szülei mindent megadnának neki, de nem áll módúkban. Ebből a igyekeznek egyesek politikai tőkét kovácsolni maguknak. A honi ellenzék és határon túli híveik erősen beszűkítik a magyar diplomácia mozgáste­rületét. Iliescu román elnök ré­széről kitűnő, ravasz húzás volt a történelmi kiegyezésre felszó­lító nyilatkozat. Bár ennek csak propagandisztikus jelentősége van, mivel a jelenlegi kormány és parlament tettei szöges ellen­tétben állnak a szavaikkal, a külföld felé mégis úgy tűnik, mintha Románia akarná a kibé­külést. A magyar fél kellemet­len helyzetbe került: ha vissza­utasítja a kétszínűén nyújtott békejobbot, a külföld felé kerül kedvezőtlen megvilágításba, ha viszont elfogadja, akkor az el­lenzék és a romániai radikáli­sok össztüzébe kerül. Az lett volna jó, ha a magyar kormány vette volna kezébe a kezdemé­nyezést, az ő részéről jövő bé­keajánlat hitelesebb is lett volna. De elképzelni is rossz, milyen támadás érte volna egy ilyen javaslat esetén! Ellenfelei egymással versenyeztek volna a radikálisnál radikálisabb bírá­latokban. Nagy baj az, hogy egyes po­litikusok nem az egész nép ja­vát nézik, hanem csak egyéni és csoportérdekeiket tartják szem előtt. Fey László, Kolozsvár * A A tettek nyomán eltűnt a bizalom Lejáratják a demokráciát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents