Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-29 / 354. szám

12 Dhnántúli Napló Riport 1995. december 29., péntek Még érvényes parancs sincs Minden második fiatalkorú Harman Béla alezredessel, a BRFK Bűnüldözési Főosztály Család, Gyermek és Ifjúságvédelmi Osztályának vezetőjével a legutóbbi szörnyű gyermekgyilkosság kapcsán beszélgettünk a fiatalkorú bűnözés helyzetéről, az előre látható tendenciákról. Sztrájkon túl, sztrájkon innen Első személyes élményem, találkozásom a sztrájkkal Franciaor­szágban történt. Hazafelé indultam volna, de a nizzai pályaudva­ron „greve” tábla jelzi a sztrájkot. Bizonytalan ideig nem indulnak a vonatok. - Menjen Ventimigliáigt taxin, vagy aludjon addig egy hotelben - javasolják fölényesen. Egyik megoldás sem magyar va­lutakeretre méretezett. Egy angol hobo-szerű festővel töltöttük a pályaudvaron az éj­szakát. ő egy vonatba mászott, én egy pádon maradtam kofferemet bokámhoz kötözve. Reggel ugyan utazhattunk, mégis alkalmam volt megtapasztalni, hogy a sztrájk legjobban az „ egyszerű embe­reket" sújtja. Evekkel később átvészeltem a „nagy taxisblokádot”. Autóbusz bérletesek gyalogolhattak, magam is kénytelen voltam lenyomni 6 kilométert. A magánkocsik találtak módot, kerülőket a közleke­désre. Csak lelkileg felkészülve várhatom a beígért vasutas-sztrájk fenyegetését. Nem csak én, de mindenki kisebb-nagyobb, többé-ke- vésbé fontos utazásával. A vonatok csak az átvonuló katonáknak ígértek kivételezést. Ezeken kívül közlekedhet az autótulajdonos és akinek van pénze taxira. Több, mint elég ahhoz, hogy várjunk, mint a jó gyerekek... K. T. A. Hogy mik vannak!? Kétmilliárdos tőkebefektetés Szabolcsban Az elmúlt öt évben kétmilliárd forint értékű külföldi tőkét fek­tettek be Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében elsősorban a pri­vatizáció során. A legjelentő­sebb befektetők amerikai, né­met és osztrák vállalkozók. A szabolcsi üzemek közül osztrák többségi tulajdonba ke­rült a nyíregyházi papírgyár, amely jelentős mértékben kor­szerűsödhetett a külföldi tőke révén. A Nyíregyházi Dohány­gyárat az amerikai Universal Leaf Tobacco vásárolta meg. A privatizáció után az ÜLT - to­vábbi tőkét befektetve - fejlesz­tette a fermentálási gyártás- technológiát, valamint meg­kezdte a termeltetési háttér ki­alakítását. Az utóbbi több ezer agrárvállalkozónak jelent anyagi támogatást a minőségi fajtaváltáshoz, az öntözéses termesztéstechnológia megho­nosításához. Mátészalkán a szemüveglen­cse-gyártó üzemet belga és né­met befektetők vették meg. To­vábbi beruházásuk révén ma már európai hírű optikai köz­pontként tartják számon a szak­emberek a szatmári várost. A vásárosnaményi forgácslapgyár svájci tulajdonba került, s a vi­lághírű KRONOSPAN egysé­geként Kelet-Európa piacának döntő részét ellátja korszerű bú­torlapokkal. A nyírbátori nö­vényolajgyárat holland tőkével privatizálták. A nagy nyírségi üzemek kö­zül egyébként külföldi tőkére vár a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár is. A határon túli befektetők továbbá részt vehetnek a Záhony térségében tervezett nemzetközi vállalko­zói övezet létrehozásában, amely a remények szerint a ke­let-nyugati kereskedelem tran­zitközpontja lesz. A záhonyi különleges ipari-szolgáltatási centrum 3-5 milliárd dolláros beruházásra ad lehetőséget. Jellemző?- Az utolsó, brutális gyer­mekgyilkosság jellemző a fia­talkorú bűnözés mai helyzetére, szinte példaértékű - kezdi a be­szélgetést Harman Béla -, ugyanis sokan az áldozatok kö­zül a 9-12 évesekből, míg az elkövetők az egyébként szintén fiatalkorúaknak számító 15-17 évesekből kerülnek ki. Az ifjúságvédelem helyzeté­ről beszélve le kell szögezni, hogy 1991 óta nincs gyermek- védelmi törvény, nincs a rend­őrség ifjúságvédelmét megha­tározó utasítás, nincs országos szintű, egységes ifjúságvédelmi munka. Egy 12/1986-os BM parancs szabályozta az ifjúság- védelmet, ami jelenleg is átdol­gozás alatt áll, és a közben el­telt 4-5 év alatt nem született még meg az új szabályozás.-A rendszerváltás előtt jól funkcionáló, teljesen szervezett volt ez a terület, a „Rómer Fló- ris utca” - az Ifjúságvédelmi Osztály budapesti központja - és szorosan beépült az intézmé­nyek életébe, de még a szökött csavargók, hétköznapi emberek tudatába is. Miért szüntették meg, amikor előre látható volt, hogy szükség van rá?-Elég sok területtel ez tör­tént. Például a körzeti megbí­zottakkal, a házfelügyelőkkel, a gazdaságvédelemmel. Most újra létrehozzák ezeket az in­tézményeket, területeket. Hogy akkor miért kellett felszámolni őket, azt nem tudom, de érde­kes téma lenne. Itt a BRFK-n 1992-ben alakult egy 28 fővel dolgozó kis csapat, amelyik az ifjúságvédelmi munka gyakor­lati részét végzi. Jelenleg az ORFK Bűnmegelőzési Főosztá­lyán egy-két munkatárs előadói szinten foglalkozik a fiatalko­rúakkal, a megyéknél autonóm szervezéssel, általában meg­előzőjelleggel próbálják ellátni ezt a feladatot. A kerületi és vá­rosi kapitányságok egy-két fő­vel dolgoznak. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az elkövetési életkor határa eltolódott az al­sóbb szint felé. Erre az egyik legszélsőségesebb példa - a XIX. kerületben szintén nem­régen történt - 12 éves nagypa­pagyilkos fiú esete. Tudtommal a jogpolitikusok gondolkodnak azon, hogy a büntethetőség ha­tárát leszállítsák 12 évre. A má­sik jellemző tendencia az erő­szakos, agresszív, garázda-jel- legű elkövetési mód. A fiata­loknál erős az úgynevezett „vágykép”. Nem értik, és nem fogadják el szüleik anyagi elle­hetetlenülését, átrendeződnek bennük az értékek, szinte rá­kényszerülnek a lopásra, rosz- szabb esetben rablásra, a ná­lunk gyengébbektől, fiatalab- baktól elszedik a biciklit, már­kás edzőcipőt, dzsekit, walk- mant. Visszaesők- Mit mutatnak a bűnügyi statisztikai adatok?- A statisztika olyan, mint a bikini. Sokat mutat, de a lénye­get nem. Ennek ellenére az is­mertté vált fiatalkorú bűnelkö­vetők száma Budapesten 1991- ben 1730 főről fokozatosan emelkedett évente, míg 1994- ben már 3023 volt. Idén még rosszabb volt a helyzet. Bár végleges adatokat csak január­ban tudok mondani, de to­vábbra is emelkedő tendenciá­val nézünk szembe. A gyer­mekkorú elkövetők száma a fő­városban az 1991-es 480-ról 1994-re 666 főre emelkedett. (Évente 10-15 százalékos az emelkedés.) Országos szinten az átlagos 123 ezer elkövetőből már 15-17 ezer a fiatalkorú. Míg a felnőtt elkövetők aránya 10 év alatt 50 százalékkal nő, addig a fiatalkorúaknái ez a nö­vekedés 90 százalékos! A fiatalok egyharmada visz- szaeső, és növekszik az első bűntényesek száma is. A sze­xuális jellegű bűncselekmé­nyeknél 50 százalékban a sér­tettek a fiatalkorúak közül ke­rülnek ki, ami azt jelenti, hogy minden második áldozat fiatal­korú! Ez a szám szintén nagyon magas. Figyelembe kell venni, hogy csak Budapest különböző szintű iskoláiból évente 50-60 ezer munkanélküli fiatal kerül ki.- Végül is mi a megoldás? Új módszereket- Centralizálni kellene a fia­talkorú bűnözéssel foglalkozó rendőri munkát, szükség van szakirányítottságra, mert nem tartható, hogy BRFK épületébe idézzük a fiatalkorút, ahelyett, hogy gyermekközelibb környe­zetet teremtenénk. Ezenkívül szükség lenne a szökésben, csavargásban lévő fiatalok ak­tív felkutatására, őket ugyanis nem keresi senki; kiadjuk ugyan papíron a körözést, de ez puszta adminisztráció. Foko­zott az ő veszélyeztetettségük akár az áldozattá váláshoz, akár valamilyen balhé elkövetésé­hez. Közülük sokan 13-14 éve­sen utcalányok lesznek. Idén 6 fiatal halt meg kábítószer túl­adagolás következtében. Kidolgoztam egy tervet az 1995-2000 közti időszakra. Most az új változatán dolgo­zom,, amiben új módszereket javasolok, például a nyugaton már bevált utcai szociális mun­kás alkalmazását. De fontos lenne a létszámgondok megol­dása is. Az vitathatatlan, hogy radikális lépésekre van szükség az ifjúságvédelem terüle­tén. Buda Magdolna Mementők Megnyugtattak a népjólétiek. (Hogy miért éppen most kell így nevezni őket?) Mert ha elüt egy kamion, akkor a mentők ingyen elszállítanak az illetékes helyre. De ha valamilyen isten­tagadó okból nem tudom el­dobni a mankóimat, akkor már pénzért visznek kezelésre. De miért acsarkodók? Jövőre már nemhogy beteg, de szemét sem szeretnék lenni, mert már azt is pénzért szállítják. Lyukas óra A pedagógusoknak tökélete­sen igazuk volt, hogy sztrájkol­tak a legalább elfogadható fize­tésért. A diákoknak legalábbis ez a véleménye ... Álbajusz Olvasom sokat emlegetett, időnként és helyenként vas­tapssal fogadott sáfárunknak az az ötlete támadt, hogy Miku­lásként álbajuszt és álszakállt öltve ajándékot osztogasson a gyerekeknek. Igen ám, csak­hogy Mikulás egyszer van egy esztendőben. A családi pótlék viszont eddig havonta érkezett. Ütöm a bankot Nem dicsekvésből mondom, de bankban tartom a pénzem. Mindet. Néhány nap múltán pedig kiveszem. Mindet. Illetve dehogyis mindet, mert a jónevű komputeres bank ügyel a pén­zemre. A hozzám leginkább lábraeső fiókban ugyanis időn­ként kijelenti a kisasszony: „Sajnos nem tudunk pénzt fo­lyósítani, mert leült a rend­szer”. Ezt most éppen nem kel­lett volna mondania. Még az sem újdonság, hogy „nem tud­nak pénzt folyósítani. ..” Olajozottan Már jó ideje élénken foglal­koztatja a közvéleményt, hogy - erőltetett hasonlattal élve - mi folyik nálunk olaj ügyben. Csak egy valami biztos. A kö­vetelt és kért vizsgálat eredmé­nyétől függetlenül ki lehet je­lenteni: olajozottan működik a mi kis demokráciánk. A jóhiszeműség büntetése E lárverezik a feje fölül a panellakást, ha valami csoda közbe nem jön. Hova menjen a gyerekeivel? Földönfutó lesz? Nem jajve- székel, nem vádol, nem átko- zódik. Szelíd, jogi ügyekben já­ratlan. Marika fodrásznő egy Duna menti kis faluban. Egy­személyes, pirinyó üzletben dolgozik, és Mohácson lakik a két, kamaszkorú fiával. Férjét tíz évvel ezelőtt csapta le a ke­zéről a szomszédban lakó ba­rátnő, és most egy másik miatt került nyakig a bajba. Szomo­rúan néz maga elé, és.. .szé- gyenli magát. Most döbben rá, mit is csinált valójában, amikor odafirkantotta a nevét a hitel- szerződésre, mint "egyetemle­ges, készfizető" kezes.- Autóbusz vásárlásra kérte Éva az egymilliós vállakozói hitelt. Ha ne adj isten mégse fi­zetnének, gondoltam, akkor ott a busz. Az elég fedezet. Hon­nan sejthettem volna, hogy azt nem megvették, csak bérelték?! % A takarékszövetkezet ügyve­zető igazgatója szívós üzletasz- szony. Kérdéseimet vagy a banktitokra való hivatkozással hárítja el, vagy azzal, hogy ő csak egy éve ül az igazgatói székben, nem ismeri ennek a régi, 1991-ből származó ügynek a részleteit. Pedig fontos, ho­gyan történt a hitelbírálat? Ala­posan megvizsgálták-e a fize­tőképességet? Milyen üzleti terv alapján vélték úgy, hogy akinek márciusban nincsen egy millió forintja, júniusban lesz, és egyösszegben visszaadja a kölcsönt, kamatostul? Ellen-. őrizték-e a hitel céljának meg­valósulását? Az igazgatónő kínban van. Ezek a kérdések a cége felelősségét feszegetik, valóban az „elvárható gondos­sággal” kezelték-e akkoriban a betétesek pénzét. Mostani, új pozíciójából mindent elkövet, hogy védje a betétesek érdekeit. Könyörtelenül próbál behaj­tani. Hathatós érve:- Miért nem jött hozzánk érdeklődni a kezes, hogy mi a helyzet valójában? Ébben van valami. Tényleg, miért nem?- Két évig egyetlen sor fi­gyelmeztetést, vagy felszólítást nem kaptam. 1993-ban aztán villámcsapásként ért egy vég­rehajtási értesítés. Adósként szerepelt rajta a nevem, és hogy a munkahelyem a rendőrkapi­tányság. Éva dolgozott évekkel korábban a Rendőrségnél, meg az élettársa, aki mint buszsofőr vett részt a vállalkozásban. Ro­hantam a barátnőmhöz, muta­tom neki a papirt, kérdem: mit jelent ez? Azt mondta, ne törőd­jek vele, összetévesztettek ben­nünket, majd ő lerendezi. Bíz­tam benne, meg a takarékszö­vetkezetben is, hogy nem könnyelműen adtak ki ennyi pénzt. Nyilván megnézték, hogy kinek és mire. Éva azt mondta, ne féljek, befizettek ötszázezer forintot. Idén nyáron eladta a lakását, annak az árá­ból is kapott a Takarékszövet­kezet kilencszázezret. Falura költöztek az élettársa szüleihez, építettek ott egy hatalmas gaz­dasági épületet és hozzáfogtak nagy tételben csibézni. Meg­nyugodtam, hogy minden rend­ben. A takarékszövetkezet sem küldött semmit. Miért gyana­kodtam volna? Egyszercsak idén augusztusban arról értesí­tettek, hogy elárverezik a búto­raimat, most meg a lakásomat. Hát lehet ilyet csinálni, hogy semmi felszólítás, egyszerűen csak árverés? Elmentünk a ta­karékszövetkezethez Évával. Felajánlotta, hogy a jelzálogot tegyék át az én lakásomról az élettársa szüleinek a házára. Nem mentek bele. Akkor azt kértem, adjanak haladékot, en­gedjék, hogy részletekben tör- leszthessek, ne rakjanak ki az utcára. Megtagadták. * B ank-szakmában dolgozó ismerőseim a fejüket csóválják. Elismerik, több jel utal arra, hogy a Taka­rékszövetkezet nem volt elég körültekintő, egyébként szoli­dárisak. Nem adnak tippeket, hogyan lehetne panaszosomat kimenteni a kátyúból. „Nem kellett volna aláírni”, fújják egyhangúlag. Igaz. De ami történt, megtör­tént. Ennek ellenére az ember igazságérzete tiltakozik. Vajon minden körülmények között kell-e a felelősséget vállalniak? Miközben őt fojtogatják, mit csinál az adós? Milyen a mil­liós hitelek felvevője? Sötétkék melegítőnadrágot visel, és elnyűtt pulóvert. Nem szívélyes, de nem is elutasító. Közömbösséggel vértezi ma­gát. Fűtetlen, ritkán használt szobába vezet. A hatvanas évek stíluskorszakából származik a kopottas bútorzat. Egy polcos szekrény tele olcsó úti emlé­kekkel. Minden a helyén, rend, tisztaság. Semmi nyoma elfe­csérelt milliókból származó fényűzésnek. Éva a lehető legkisebb helyet foglalja el mellettem a kanapé szélén. Feszült, de türelmesen kivárja, miért jöttünk. Követ­kezzenek előbb a kérdések, majd azokra válaszol.- Mire kérték a hitelt?- Autóbusz vásárlásra. Kí­nálkozott egy lehetőség, de mire hozzájutottunk a pénzhez, változtak a lízing feltételei.-Honnan származott az öt­let, hogy utazási irodáknak dol­gozzanak?- Itt álltunk munka nélkül, az élettársam, a fiam, meg én. Va­lamit kellett kezdeni. Egy isme­rősünkkel társultunk. Aztán, hogy ő kirúgott bennünket, egyedül próbálkoztunk. Köz­ben erősödött a konkurrencia, csak lehetetlenül alacsonyra szabott árakkal lehetett verse­nyezni. Ugyanakkor rengeteg pénzt emésztett fel a jármű bér­leti díja, a karbantartás, a nem­zetközi műszaki vizsga szigorú előírásai, az üzemeltetés. Ráa­dásul egyre ritkábban kaptunk megbízásokat az utazási irodák­tól.- Nem történt valami malőr, ami miatt felbomlottak a szer­ződések? őszinte a felháborodása. Ő, a fia, meg az élettársa rengeteget dolgoztak, de hiába. A vállakó­zásoknak olyan a természete, hogy bele is lehet bukni. Hogy mitől romlott meg a viszony az üzlettárssal? Hosszú történet. Nem érdemes belekezdeni. Tárgyilagosan beszél, és olyan meggyőző erővel, ami érthe­tővé teszi, miért bízott benne a kezességet vállaló barátnő. Kintről férfihangok szűrődnek be. Hazaért az élettárs. A vál­lalkozással kapcsolatban ugyanazt erősíti meg, amit az asszonytól már hallottunk. Ér­ződik, bizonyos részletek felett elsiklanak. Hát jó, majd az üz­lettárs. Éva elmondásából úgy hámoztam ki, ő lehetett az esz­mei irányító.-Ééééén? - mutat magára András a tévedések elkerülése végett. - Mindent az Éva inté­zett. Neki voltak jó összekötte­tései amivel a hiteleket sze­rezte, ő intézte a szerződéseket az utazási irodákkal és ő ke­zelte a pénzt. Egyébként naivak voltunk. Veszteséges volt az üzlet, nem is lehetett más. A nemzetközi fuvar nem bolt. Most már csak belföldi szállí­tást vállalok ezzel a busszal, amit később vettem.- Szintén hitelből?- Először csakugyan arra gondoltam, hogy kérek az OTP-től, de miután két hóna­pig dolgoztunk egy közgaz­dásszal azon a részletes üzleti terven, amit a hiteligénylés mellé megköveteltek, kiderült, a magas kamatokat nem lehet kitermelni. Az OTP egyébként érti a dolgát. Jelzálogként csak a szüleim nagy értékű nyaraló­ját fogadták volna el, lakott in­gatlant, lakást nem. Végül elad­tuk a nyaralót, abból vettük a buszt készpénzért. Édesanyám a vállakozó, én meg a sofőr - alkalmazott. így, törlesztőrész­letek terhe nélkül meg lehet élni belőle, szerényen.- Mi váltotta ki a szakítást a régi üzlettársakkal?-Összejöttek a dolgok. Sa­nyi nekifarolt az autóbusszal egy villanyoszlopnak, össze­törte a Trabantomat, nem vol­tam elégedett a pénzügyi el­számolással.- Ha minden kedvezően ala­kul, az Ön véleménye szerint Éva visszafizethette volna az egymilliót kamatostul három hónap alatt?-Miiiii? Három hónap? Az teljesen kizárt. Marikán kívül még három emberről tudok, akik kezességet vállaltak értük és most fizetik helyettük a rész­leteket más bankoknál. Úgy húsz millió körül jár a tartozá­suk. Na persze a mai kamatlá­bak mellett nem is csoda. ♦ N em értem, hol feküdt ez az ügy mostanáig? Miért csak 1995 nyarán adatták el az adóssal a lakását? Ha ez nyomban a három hónapos fu­tamidő elteltével még egy éven belül megteszi, megtörténik akkor a takarékszövetkezet is időben jut hozzá a pénzéhez és a kezes sem kerül szorongatott helyzetbe. Olyan kérdések ezek, amelyeket végül a bíróság tisztázhat. Rezes Zsuzsa a K

Next

/
Thumbnails
Contents