Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-23 / 350. szám
1995. december 23., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 9 Kikötő Mallorcán • • Ot nap a nyugalom szigetén „Utazzon a télből a tavaszba!” Ősszel tűnnek fel az utazási irodák hasonló reklámjai. Sokan tudják már nálunk is, hogy nemcsak a nyári főszezon adhat pihenést, hanem az olcsóbb utószezon is - bár, igaz, azok a vidékek, amelyek a mi telünk idején nyári, tavaszi meleget kínálnak Izraeltől a Kanári szigetekig - nem számítanak az olcsó utazások közé. De a kínálat elég széles, s ennek megfelelően az utazóközönség összetétele is elég változatos. Idegenvezetők a megmondhatói, hogy „az igazi milliomosok” nem utószezonban üdülnek utazási irodák csoportos útjaival. Az ilyen „télből a tavaszba” utakon a turisták többsége abból a rétegből kerül ki, amelyet régen „felső közép- osztálynak” neveztek, s ma is a „tehetős” jelzővel illethetjük őket: vállalkozók, orvosok, ügyvédek. Van egy-két nyugdíjas, akinek szenvedélye az utazás, nászutasok, fiatalok, akik ajándékba kapták az utazást. És néhányan, akik vetélkedőn, sorsjátékon nyerték. Mint például Komáromi József harkányi vállalkozó és pedagógus felesége, akik december elején vettek részt az Express utazási iroda ötnapos túráján Mallorca szigetén.- Pontosabban: nem mi nyertük, hanem a lányunk - igazít ki Komáromi József. - A lányunk Szentgotthárdon dolgozik az Opel gyárban. Kávécimkéket gyűjtött és küldött be valamelyik cégnek, és egy párizs-dis- neyland-i utazást nyert. Elegendő jelentkezés híján azonban ez elmaradt, helyette Mallorca jött szóba. Ajándékba kaptuk a lányunktól az utat, különben nem mentünk volna. De így a feleségemmel nekiláthattunk az útikönyveknek. Ezt a Spanyolország keleti partvidéke mellett fekvő, 600 ezer lakosú szigetet a Földközi tenger gyöngyszemének nevezik, de az elragadtatott hangú útleírásokban „a Nap szigete”, „a nyugalom szigete” elnevezést is kapta; Ariosto olasz költő röviden „la luminosa”- nak, ragyogónak becézte. Gyönyörű hegyei, történelmi emlékei, homokos tengerpartja és kedvező éghajlata a turisták paradicsomává tette. Nem véletlenül van itt a spanyol királyi családnak és számos világhírességnek - Michael Douglas- nek, Claudia Schiffemek - nyaralója. Az emberek itt főleg a turizmusból élnek, s ezért az őstermészet sokat vesztett régi vonzerejéből. Ám az út- és házépítések, a természetbe való beavatkozások okosan és jóízléssel történtek: nem csúfították el a szigetet, ellenben igen magas színvonalú szolgáltatást -- szállodákat, fürdőket, szórakoztatóipart - hoztak létre. Mallorca nem olcsó - még ilyenkor, utószezonban sem. Hogy itt vegyen cipőt, ruhát, ékszert, azt kevés turista engedheti meg magának. De a vékonyabb pénztárcájú is megtalálja a lehetőséget, hogy a helyi specialitásokkal megismerkedhessen. Az éttermek drágák - a kis bárok, bisztrók olcsóbbak: kontinentális ételek éppen úgy kaphatók, mint a spanyol és arab konyha specialitásai. Érdemes áldozni a keskeny nyomtávú kis vasútra, amely a fővárosból, Palma de Mallorcából a tengerpartra viszi a turistákat, és a hajóra is, amely vadregényes sziklapartok mentén ringat. A fő közlekedési eszköz az autó: az autókölcsönzés viszonylag olcsó, és két-három személy számára már kifizetődő. Az országutak kitűnőek. Nyárra különleges fényvédő krémeket ajánlanak az útikönyvek a Mallorcára utazóknak, őszre, télre pulóvert és esernyőt. Ilyenkor, decemberben a hőmérséklet 10 és 20 fok között ingadozik. Ideális kiránduló idő, az eső nem tart sokáig. Az éttermek, játéktermek egy része nyitva tart. A szállodák többsége téliesített. Ne aggódjon a magyar turista: ha néhány szót beszél németül, megél. Mivel itt a német vendég a leggyakoribb, erre rendezkedett be a portás, autóbuszsofőr, pincér és rendőr. De persze, angolul, franciául, spanyolul és olaszul is sokan értenek.-Mi Mallorca jó' vonzereje? Mivel ajánlaná Mallorcát az utazóknak? - kérdeztem Albert Magdolnát, az Express idegen- vezetőjét.- Mallorca divatba jött a magyar turisták között is, nyáron hetenként két tele gépet küldünk Budapestről Palma-ba. Nyáron persze, drágább, de ilyenkor, ősszel, télen olcsóbban elérhető. Aki egyszer már járt itt, az visszakívánkozik, bár legyünk őszinték, a mai magyarországi anyagi lehetőségek között ezt viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak. A fő vonzerő: nyáron a zajgó, nyüzsgő, fürdőző tömeg, a bársonyos tengerpart, ősztől tavaszig a csönd, a pihenés lehetősége - és minden évszakban a szép táj és a kifogástalan szolgáltatás. Talán lemondani is érdemes egy-két olcsóbb útról Mallorca kedvéért.- Hogy érezték magukat a mallorcai öt nap alatt? - kérdeztem Komáromi Józsefnét.-Nagyon kellemes volt, egyáltalában nem bántuk meg, hogy elmentünk: megérte az öt nap fizetésnélküli szabadságot. Tartalmasak és megfizethető árúak a fakultatív kirándulások, jó idegenvezetés mellett szép élményt nyújtottak. Mind a szállás, mind az utazás és az étkezés jó színvonalú volt. Legfeljebb azt ajánlanánk a szervezők figyelmébe, hogy az egyedülálló vagy nem elég önálló utasokkal jobban foglalkozzanak: napközben városnézést, kiállításlátogatást szervezzenek azoknak, akik egyedül nem mernek nekivágni a városnak.- Sok ilyen utat szervezünk, mint a mallorcai - mondja G. Kovács András, az Express pécsi irodájának vezetője. - Nemcsak a télből a tavaszba, hanem a nyárba is el tudjuk vinni az utasokat: Tunéziába, Marokkóba, Izraelbe, Egyiptomba. Néhány év óta szokás a téli utazás, a sítúra. Most hasonlóan nő az érdeklődés a télen nyári pihenést ígérő utak iránt. Ezek nyaraló programok, amelyek fürdőzést éppen úgy lehetővé tesznek, mint a műemlékek megtekintését. Teljesíteni tudunk speciális igényeket is: ki hinné például, hogy Baranyában sok a hobbi-búvár. Az Ei- latba induló utazások iránt például ők érdeklődnek. G. T. Egy téli napon, öt óra felé, sötétedéskor, a csúcsforgalom idején, a városra egy angyal szállt le. Pontosan olyan volt mint egy igazi angyal, mert hát igazi angyal volt. Fényben jött, hófehér szárnyai voltak, láthatatlan volt, jóságos volt az arca és hangtalanul szállt. És nagy volt, hatalmas volt, de nem elképzelhetetlenül nagy. Leereszkedett az égből, és ez a nagy angyal rászállt (már ez is csoda volt) mindenre és mindenkire. Az autókra, gyerekekre, fákra, nőkre, lányokra, bácsikákra, a futkosó kutyu- sokra és cicákra, kirakatokra, plakátokra, a városháza tornya tetejére, a hegyről hűvöslő szélre, a mellékutcák pocsoAz angyal lyáira, a közlekedési lámpákra, kicsire és nagyra, egy elromlott kapucsengőre is, a zöldségesbolt gyümölcseire, komolyra és komolytalanra, sőt, sokan állították később, még néhány majdnem kimondott káromkodásra is. Rászállt, és egyszerre mindenkit nézett, ill. egyszerre nézett mindenkit (csoda!). Ekkor lehetett látni rajta, hogy egy kicsit bandzsit. De ez is jól állt neki. Mindenkit simogatott a tekintetével, és hosszúujjú kezével. Ha valaki nem akarta, vagy nem hagyta magát megsimogatni, egyáltalán nem sértődött meg, hanem inkább megsimogatta a visszalévő gyerekeket, fákat, pocsolyákat, kicsiket és nagyokat - s azért végül mégiscsak mindent és mindenkit. Akkor mindenki boldog volt egy kicsit, de a világért se mondta volna, inkább ment morcosán, mint eddig. Senki se szólt semmit, de az angyal tudta, hogy egy kicsit mindenki boldog. S amikor látta, hogy mindenki ilyen, akkor ez a nagy, égboltnyi angyal mint aki jól végezte a dolgát, se szó se beszéd, elszállt. Ezután pont olyan volt minden és mindenki, mintha ő itt se lett volna, de azért mégsem egészen olyan. G. Tóth K. Húsz éve a pécsi deszkákon Beszélgetés Krasznói Klára színésznővel Én minden kicsinek tudok örülni Krasznói Klára színészművész Kecskemét, Szolnok és Szeged után húsz évvel ezelőtt lett a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Első itteni szerepe a Három grácia című operettben volt, és az azóta eltelt két évtizedben (és az előző évekkel együtt a pályán töltött 38 év alatt) szinte minden zenés darabban játszott. Sőt, az utóbbi időben egyre több prózai szerepet osztottak rá. Emlékezetes számára a Három sárkány és a Tarelkin halála. Mi több, a Herczog István vezette balettel visszatért eredeti táncosnői pályájára is, hiszen két éve fellép a Rómeó és Júlia című produkcióban - „Úgy éreztem, visszatért a fiatalságom” - mondja erről a szerepéről.- 1975-ben a pécsi színháznak nagyon jó híre volt országosan, a színészek valósággal verekedtek, hogy idekerülhessenek - emlékszik vissza. - Persze, később jöttek hullámvölgyek, igazgatóváltások, amelyek mindig megviselnek egy társulatot. Azt vettem észre, hogy egy színház életében is rengeteget számít, hogy mi történik a világban. Manapság otthon a tévében mindent meg lehet nézni egy szál gatyában, tehát nekünk valami pluszt kell nyújtanunk ahhoz, hogy az embereknek kedvük legyen kiöltözve eljönni és megnézni minket.- A jó színház titka számomra mindig a csapatmunka. Akkor lesz meggyőző egy előadás, ha a legutolsó alábárdos is úgy játszik, mintha a főszerepet alakítaná. Én nem panaszkod- hatom, remek rendezők keze alatt legtöbbször ilyen csapatban játszhattam kiváló színészek partnereként. Sajnos, tény, hogy egy bizonyos életkorban rá kell döbbenni, a szerzők mostohán bánnak a középkorú színésznőkkel. Férfiszerep bezzeg sok van, kisebbek is!- Annak nagyon örülök, hogy az én pécsi jubileumom egybeesik a színház centenáriumával. Mindkettőnknek sikeres évadot várok. Mindenki bizakodó, érdekes feladatokat kaptunk. Én először a Macbeth- ben játszottam az egyik boszorkányt. Persze tudom, milyen nehézségek vannak, és panaszkodni is tudnék fizetésre, életkörülményekre - de most nem ennek van itt az ideje. Másrészt én minden kicsinek tudok örülni, mint a giliszta, akit már egy kis eső is megörvendeztet! M. K. Jézus születésnapja A karácsony két napja Jézus születésének ünnepe. Csúcspontja az első nap, hiszen a hagyomány szerint 1995 évvel ezelőtt, december 25-re virradóra jött a világra egy betlehemi istállóban Isten fia. Kevesen tudják, hogy Jézus születésének valóságos időpontja ismeretlen, és a karácsonyi szokások voltaképpen pogány eredetűek - írja a dpa. Még azt sem lehet pontosan tudni, miért helyezték Jézus születésének napját éppen december 25-re. A legvalószínűbb, hogy az első keresztények a pogány Rómában tisztelt Napisten ezen a napon megült születését akarták a karácsonnyal ellensúlyozni. Az egyház i.sz. 354 óta ünnepli meg hivatalosan ezt a napot, Liberius római püspök ekkor nyilvánította december 25-ét Krisztus születésének napjává. Németországban alakult ki a főünnep előestéje, a szenteste megünneplése. Az ajándékozás szokása a XX. században terjedt el, ekkor veszítette el a többség szemében a karácsony eredeti értelmét és jelentését, s vált fogyasztói ünneppé. Csupán a középkor végével fejlődtek ki a különféle szokásokból az új tradíciók, amelyeket Krisztus születésének ünnepével hoztak összefüggésbe. A karácsony mint a család ünnepe, valamint a gyermekek megajándékozásának szokása a XVI. században alakult ki az evangélikus vidékeken élő felsőbb rétegek körében. Futnak A Képek JEGYZET Ezer színnel száll a szél Az indián hercegnő Walt Disney harmincharmadik egész estét betöltő rajzfilmje, a Pocahontas, annak az indián hercegnőnek a történetét meséli el, aki a 17. században megmentette egy angol hajóskapitány, John Smith életét. Még nem láttam filmet, amely ennyire - s ilyen tudatosan - mindenkinek szólna. Tetszik a kicsinyeknek, akik ugyan a szerelmi témát bizonyára mellékszálnak tekintik csupán, ám annál nagyobb izgalomba hozza őket Fűzanyó meséje, s remekül szórakoznak a bohó- kás állatszereplők, e Disney- puttók mulatságos jelenetein. És szívükbe zárják a torkos mosómedvét, no és a harcias kolibrit, aki olyan virgonc figura, hogy helyesebb lenne, Nagy Lajos Képtelen Természetrajza nyomán, amerikai röpparánynak vagy kis röpke mitugroncnak nevezni. De a Pocahontas tetszik a kamaszoknak is, akiket feltehetően meghat a bennszülött lány és az európai felfedező szerelmi románca. És tetszik a felnőtteknek, mert szemük előtt most megelevenedik kedves indián-könyveik mesés világa. (Ők annak idején még olvastak!) Ez a film tetszik a romantikusoknak. (Ki ne lenne szíve mélyén az?) De a racionalistáknak szintén tetszik. (Ezek nagyon kevesen vannak.) Tetszik a szabadelvűeknek, mert a film türelemre, a másság megértésének és tiszteletének fontosságára figyelmeztet. Hogy ne acsarogjunk a másikra, mint a fehér főnök mogorva kutyája, de lám csak, még ő is megkedveli a rézbőrűeket, sőt végül maga is indián tolldíszt ölt. De úgyszintén tetszik a hagyományőrzőknek, mert azt is mondja ez a film, hogy a kultúrák egyenértékűek, ezért a nemzeti tradíció megőrzése mindennél előbbre való, s mindenkinek a saját ösvényén kell járnia. A törzsfőnök lányának meg a hajóskapitánynak egyaránt. Ennek következtében még a Walt Disney-történetek szokásos hepiendje is elmarad (nem nagyon, de azért mégis), így hát a realizmust kedvelő nézők sem szólhatnak semmit. Csak a kapzsi, gőgös, harácsoló, a szerzésre, hódításra szomjas, gonosz embereknek nem tetszik ez a film, akik pénzért mindenre képesek, mert azok most jól megkapják a magukét, de ilyen emberek, mint tudjuk és nap mint nap tapasztaljuk, köztünk igazán nincsenek, s ha voltak is valamikor, az régen volt. Szóval a Pocahontas mindenkié. Az már szinte csak ráadás, hogy tényleg kitűnő film, hogy - természetesen! - mesteri animációs technikával készült, a rajzok esztétikusak, a látvány felejthetetlen. A vadregényes táj, a vízesés, a leveleket sodró szél, a fák közé beúszó vitorlás, a magányos lány a sziklán - ezek olyan képek, amelyek „beleesnek” a szemünkbe. Vagyis Walt Disney a maga nemében megint maradandót alkotott. Az indián hercegnő, Hófehérke és Csipkerózsika mellé bevonult a mozgókép mitológiájába. Immár a Disney-Olümposz halhatatlanjai közé tartozik. Nagy Imre * k i I
