Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-23 / 350. szám
8 Dünántuli Napló Riport 1995. december 23., szombat Könyvtár született Máriakéménden V élem, igen jó dolog látni azt Máriakéménden, amikor a kölcsönzési napokon igyekeznek az emberek az új könyvtár felé, hónuk alatt a pakkal. S talán még jobb érzés tudni azt, hogy jószerével a semmiből, alig egy esztendő alatt teremtették elő megyénk „legaranyosabb” kisközségi bibliotékáját. Hogy miképpen és hogyan, arról Géczyéknél beszélgettünk a nappaliban: Erzsébettel, a könyvtár vezetőjével és férjeu- rával. Mindenesetre mielőtt erre rátérnénk, érdemes elgondolkozni valamin. Nevezetesen, hogy manapság már sokminden jelzi azt egy községben, hogy otthon érzik magukat az ott lakók. Nem hiszem, hogy sokáig kéne ecsetelni: de a közös községi tanácsok elmúlása jót tett a vidéki Magyarországgal. Biztosan akad majd szociológus (falukutató), aki egyszer megnézi, föléméri, mennyit ért a községek számára az, hogy az ott lakók saját kezükbe tudták venni sorsuk, mindennapjaik irányítását. Főleg ha itt, az aprófalvas Baranyában tekint körbe az ember. Magam - ez a szakmám - több baranyai kisközség, köztük Máriakéménd mindennapjait kísérem figyelemmel. A Rótt Ferenc polgár- mester vezette önkormányzati testület nagyszerűen megoldotta a község Szederkénytől való elválását, s többet tettek Kéméndért néhány év leforgása alatt, mint az azt megelőző negyven évben összesen. S a könyvtár egy tétel a sok között. Mégpedig nem akármilyen tétel. Egy kissé Szederkényhez nyúlnak az előzmények, mert még abból az időből maradt rájuk néhányszáz kötet a lomtárban. Egymáson, halomban. E könyvek rendezéséhez, új könyvtár alapításához keresett - és talált - Rótt Ferenc hozzáértő kezeket. G éczy Erzsébet temesvári teremtés: a községről néhány éve még azt sem tudta, hogy létezik. Férje sárospataki tanár, ő sem gondolta valaha, hogy baranyai lakossá válik. A kis család, ikergyerekekkel azért települt át Baranyába, mert az ikrek egyike, a fiúcska vak, sok műtét és kórháztól-kórházra járás sem tudott csak némi fénylátást adni neki. S a család a köny- nyebb iskoláztatás - életbe segítés - miatt választotta Pécs környékét, s miután Máriakéménd szolgált tanári állással, lakással, Géczyék itt kötöttek ki tavaly.- Meglepő, hogy milyen nagy szeretettel fogadtak bennünket - fogalmazza meg Erzsébet. - Néhány hét elég volt ahhoz, hogy otthonra leljünk.- A könyvtár?-Gyesen vagyok idehaza, s a tanítói oklevél mellé, szereznék gyógypedagógiai képesítést szerezni. Az időmből több mindenre futja, s talán ezért kérdezte meg a polgármester, tudnék-e valamit kezdeni a könyvekkel. Ugyanis azok éppen az önkormányzatnál, az egyik helyiségben porosodtak. Az első szemrevételezés során kiderült: sok értékes szép- irodalmi mű, regény, novellás- kötet akad a lomok között, de azért nem olyan jó anyag, hogy egy valamirevaló könyvtárt kitegyen. Uj könyvek vételére, pótlásokra pedig nem volt pénz.- Hogyan született a gondolat, hogy Ön megkeressen különböző kiadókat?- Eszembe jutott, hogy bizonyára akadnak olyan könyvkiadók, akik számára jó reklám, ha elküldenek néhány példányt egy kis falunak. Megvallom, megígértem azt is, hogy a helyi Magyarul magyarán A karácsonyfa A könyvtár gondozója, szíve és lelke Géczy Erzsébet újságban megpróbálok az adományaikról rövidebb hírekben beszámolni.- Eredmény? Erzsiké odaül a számítógép elé, s gyorsan föllapozza a könyvtárra vonatkozó adatokat.- Mondjuk úgy; egyszerre harminc kiadónak írtam levelet, s közülük 11 válaszolt, s küldött is könyvet.-A legjobb példa?- A Magvető. Egyik szerkesztőjük visszaírt, hogy menjünk föl hozzájuk személygépkocsival, mert éppen egy kisebb irodába kell költözniük, és sok a fölösleges könyvük. Hát mi fölmentünk autóval.- Tudok róla: akadt, ahova teherautóval indultak el.- Igen. Tökölre. Tudni illik, hogy a tököli katonai laktanya raktáraiba rengeteg könyvet gyűjtöttek össze. Mint eladatlant, az egykori könyvterjesztő vállalat portéha jól számolom, majdnem minden családból jár valaki a falu apró olvasótermébe. És nem csak az itteni könyvek között válogathatnak. A könyvtárhálózaton keresztül immáron a Megyei Könyvtár polcairól is kérhetnek könyvet. Érzsike felírja, s néhány hét alatt kiküldik. A község partnerközségi kapcsolataival a németajkú vidék felé tendált. Érthető: Máriakéménd lakóinak nagy része németajkú. A könyvtárban Erzsiké némi bővítésről álmodik: talán sikerül a fiatalok klubját máshova átvinni, s az alsó helyiség is az övé lesz. Itt nyelvtanfolyamot indíthatna, ugyanis sokan akadnak, még az öregebbek közűi is, akik örömmel felfrissítenék a korábban tanultakat. Egyébként örömmel mutatja: - Kaptunk szép könyveket, Németországból is. Amikor A lelkes olvasók a gyerekek káit. Az önkormányzat lapjában aztán meghirdették, lehet könyvért jelentkezni, s előzetes egyeztetés alapján elmenni.- Szép napunk volt: reggel- től-estig pakoltunk. Ez adta aztán a kéméndi könyvtár igazi gerincét. Néhány hónap alatt Géczy Erzsiké megoldotta a rábízott feladatot. A könyvtár a község központjába került: egy park közepébe. A költészet napján nyitott kaput, gyerekek számára szánt, kulturális vetélkedővel. Az épület egyik oldalán játszótér, a másikon sportpálya, a közvetlen közel a kultúrház épülete. A kis ház eredetileg tűzoltószertámak épült: a felső szintjére került a könyvtár, alul a fiatalok klubja, mellette pedig raktár van jelenleg. Erzsiké végigmutat a polcokon: - Még nem tudtam minden könyvet számba venni, leltározni. Mindenesetre nagy öröm, már több mint nyolcva- nan iratkoztak be. Felnőttek, gyerekek. Kéméndnek 544 lakosa van: FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ S hogy mennyi egyesület, köztük kimondottan kulturális céllal alakított szervezet fogta ösz- sze az itt élőket, programokat nyújtva szervezte szabad idejüket. Mostanában, hogy ismét éled a környék sok települése, - s talán gyermekfalu is létesül? - többek mellett a könyvtár is lehet egy ilyen szabadidős találkahely Máriakéménden. És el ne felejtsem: a kérdésre, hogy vajon mennyire tekintik sajátjuknak a helybéliek a könyvtárat, talán elég annyi válaszul, hogy maguk is vittek saját könyveikből a polcokra. Kozma Ferenc A szeretet ünnepének jelképe. Az ideológiáktól, nemzetiségi és felekezeti különbségektől függetlenül ma kis országukban nincs karácsony karácsonyfa nélkül. Napjainkra botrány okozójává vált. A beszerzéséhez kapcsolódó kalmár szellem eltorzította. Bizonyság erre a szakminiszternek a nemzethez intézett parlamenti szózata, amelyben arra kéri a társadalom minden tagját, hogy akadályozzák meg a fenyőültetvények, a fenyőerdők károsítását, irtását. A karácsonyfa ugyanis az ünneptől függetlenül valamilyen fenyőfajta. A lucfenyőtől (a nép nyelven lucsifától) a keresztesfenyőn át az erdei fenyőig, ill. az igényesebbek számára az ezüstfenyőig. A szegényebbek valamikor beérték a borókafenyővel is, amelyet a Dél-Dunántúlon borovi- fenyő, busfenyő (talán a német Busche szóból), gyalogfenyő (alacsony növése miatt) és sél- lőfenyő (sinylődés miatt marad kicsi) névvel is illetnek. A legszegényebbek fagyönggyel helyettesítették a fenyőfát. Legfőbb vonásuk a legtöbb fenyőfajtára jellemző örökzöld jelleg. Ezt fejezi ki a német karácsonyi dal: Oh, Thannenbaum ... Ezért a művelődéstörténet szerves összefüggést lát a mai karácsonyfa és a paradicsom- kertbeli tudás fája között. Ősz- szüleink vétke ehhez, ill. a gyümölcséhez kapcsolódik. A karácsony, a Megváltó születésének ünnepe az ősbűnért vállalat kiengesztelésre való emlékezés. A kultusz gyökerei a pogány ókorig nyúlnak vissza. A ma szokásos karácsonyfa-állítást először Elzászból (németfrancia területről) jegyezték föl a 17. sz. elejéről. Keresztény jelkép jellege (szimbolikája) a 18.sz.-ban alakult ki. A 19. sz.- tól indult világhódító útjára. Jelenleg szinte világszerte ismert, ahova az európai keresztény kultúra eljutott. Éurópa keleti készében, így hazánkban is a 19. sz. első felében honosodott meg, először arisztokrata, majd polgári körökben. A század második felében a falusi iparossághoz, a módosabb parasztokhoz is eljutott. Századunkban a parasztság körében a paraszti kultúrához alkalmazkodó gazdag szokásrend alakult ki a karácsonyfához kapcsolódva. A szokás erejét még a hivatalos ideológia sem tudta megtörni, legfeljebb úgy, hogy a Mikulást Télapónak, a karácsonyt fenyőfaünnepnek nevezte. Különösen gyermekintézményekben, középületekben (Parlament), köztereken felállították a mindenki fenyőfáját. Ma ismét karácsonyfának nevezzük, amit családi otthonokban, iskolákban, szociális intézményekben, köztereken, templomokban állítanak fel, és igen változatosan díszítenek. A valaha mennyezetig érő karácsonyfa egyre rövidebb lesz, a hosszúságával egyenesen arányos ára miatt. Ez még nem ünneprontás, a lopott karácsonyfa melletti családi együttlét már majdnem az. Rónai Béla Keresztrejtvény FOTÓ: MÜLLER ANDREA Karl Reil úr megtudta, hogy a könyvtár szervezése során milyen bajba kerültünk, elküldte a magánkönyvtára egy részét.- És Reil úr könyveinek sikere van ?- Már hogyne lenne! Még jónéhány hónap - esetleg akár egy év is - szükséges ahhoz, hogy Géczy Erzsiké minden könyvről pontos kartotékot fektessen fel. De már tudja: akad sok, amiből több példány van, amiből nem kell az összes a könyvtár számára. Azokból átküldött sokat az iskolába, s mint azt tervezi, ajándékoz majd olvasóinak, szervez vetélkedőket, s ebből jut a győzteseknek, jutalomképpen. A könyvtár olvasótermében képzőművészek alkotásaiból szeretne szép kiállításokat nyitni. Mini galériát. M ár késő este van, amikor búcsúzunk. Erzsiké még elmondja, hogy talált egy régi baranyai helységnévtárt, s abból számára is érdekes dolgok derültek ki. Például, hogy milyen sok iparos élt a községben. Beküldendő a helyes megfejtés december 29-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A december 16-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „A történelem ítélőszéke előtt te leszel majd az agresszor papa. Utalványt nyertek: Deák Tamásné, Vékény, 58/2. ARSZ., Fab- riczy Dániel, Mánfa, Kaposvári u. 2/A., Kadarkúti László, Pécs, Zsolnay V. u. 47/E., Szántó Fe- rencné, Pécs, Sas u. 17., Várfokiné P. Zsuzsanna, Pécs, Árpádtető 11. Az utalványokat postán küldjük el. h
