Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-23 / 350. szám

8 Dünántuli Napló Riport 1995. december 23., szombat Könyvtár született Máriakéménden V élem, igen jó dolog látni azt Máriakéménden, ami­kor a kölcsönzési napokon igyekeznek az emberek az új könyvtár felé, hónuk alatt a pakkal. S talán még jobb érzés tudni azt, hogy jószerével a semmiből, alig egy esztendő alatt teremtették elő megyénk „legaranyosabb” kisközségi bibliotékáját. Hogy miképpen és hogyan, arról Géczyéknél beszélgettünk a nappaliban: Erzsébettel, a könyvtár vezetőjével és férjeu- rával. Mindenesetre mielőtt erre rátérnénk, érdemes elgon­dolkozni valamin. Nevezetesen, hogy manap­ság már sokminden jelzi azt egy községben, hogy otthon ér­zik magukat az ott lakók. Nem hiszem, hogy sokáig kéne ecsetelni: de a közös köz­ségi tanácsok elmúlása jót tett a vidéki Magyarországgal. Biz­tosan akad majd szociológus (falukutató), aki egyszer meg­nézi, föléméri, mennyit ért a községek számára az, hogy az ott lakók saját kezükbe tudták venni sorsuk, mindennapjaik irányítását. Főleg ha itt, az ap­rófalvas Baranyában tekint körbe az ember. Magam - ez a szakmám - több baranyai kis­község, köztük Máriakéménd mindennapjait kísérem figye­lemmel. A Rótt Ferenc polgár- mester vezette önkormányzati testület nagyszerűen megol­dotta a község Szederkénytől való elválását, s többet tettek Kéméndért néhány év leforgása alatt, mint az azt megelőző negyven évben összesen. S a könyvtár egy tétel a sok között. Mégpedig nem akármi­lyen tétel. Egy kissé Szeder­kényhez nyúlnak az előzmé­nyek, mert még abból az időből maradt rájuk néhányszáz kötet a lomtárban. Egymáson, ha­lomban. E könyvek rendezésé­hez, új könyvtár alapításához keresett - és talált - Rótt Ferenc hozzáértő kezeket. G éczy Erzsébet temesvári te­remtés: a községről néhány éve még azt sem tudta, hogy lé­tezik. Férje sárospataki tanár, ő sem gondolta valaha, hogy ba­ranyai lakossá válik. A kis csa­lád, ikergyerekekkel azért tele­pült át Baranyába, mert az ikrek egyike, a fiúcska vak, sok mű­tét és kórháztól-kórházra járás sem tudott csak némi fénylátást adni neki. S a család a köny- nyebb iskoláztatás - életbe se­gítés - miatt választotta Pécs környékét, s miután Máriaké­ménd szolgált tanári állással, lakással, Géczyék itt kötöttek ki tavaly.- Meglepő, hogy milyen nagy szeretettel fogadtak ben­nünket - fogalmazza meg Er­zsébet. - Néhány hét elég volt ahhoz, hogy otthonra leljünk.- A könyvtár?-Gyesen vagyok idehaza, s a tanítói oklevél mellé, szerez­nék gyógypedagógiai képesí­tést szerezni. Az időmből több mindenre futja, s talán ezért kérdezte meg a polgármester, tudnék-e valamit kezdeni a könyvekkel. Ugyanis azok ép­pen az önkormányzatnál, az egyik helyiségben porosodtak. Az első szemrevételezés so­rán kiderült: sok értékes szép- irodalmi mű, regény, novellás- kötet akad a lomok között, de azért nem olyan jó anyag, hogy egy valamirevaló könyvtárt ki­tegyen. Uj könyvek vételére, pótlá­sokra pedig nem volt pénz.- Hogyan született a gondo­lat, hogy Ön megkeressen kü­lönböző kiadókat?- Eszembe jutott, hogy bizo­nyára akadnak olyan könyvkia­dók, akik számára jó reklám, ha elküldenek néhány példányt egy kis falunak. Megvallom, megígértem azt is, hogy a helyi Magyarul magyarán A karácsonyfa A könyvtár gondozója, szíve és lelke Géczy Erzsébet újságban megpróbálok az ado­mányaikról rövidebb hírekben beszámolni.- Eredmény? Erzsiké odaül a számítógép elé, s gyorsan föllapozza a könyvtárra vonatkozó adatokat.- Mondjuk úgy; egyszerre harminc kiadónak írtam levelet, s közülük 11 válaszolt, s kül­dött is könyvet.-A legjobb példa?- A Magvető. Egyik szer­kesztőjük visszaírt, hogy men­jünk föl hozzájuk személygép­kocsival, mert éppen egy ki­sebb irodába kell költözniük, és sok a fölösleges könyvük. Hát mi fölmentünk autóval.- Tudok róla: akadt, ahova teherautóval indultak el.- Igen. Tökölre. Tudni illik, hogy a tököli ka­tonai laktanya raktáraiba renge­teg könyvet gyűjtöttek össze. Mint eladatlant, az egykori könyvterjesztő vállalat porté­ha jól számolom, majdnem minden családból jár valaki a falu apró olvasótermébe. És nem csak az itteni könyvek kö­zött válogathatnak. A könyv­tárhálózaton keresztül immáron a Megyei Könyvtár polcairól is kérhetnek könyvet. Érzsike fel­írja, s néhány hét alatt kiküldik. A község partnerközségi kapcsolataival a németajkú vidék felé tendált. Érthető: Má­riakéménd lakóinak nagy része németajkú. A könyvtárban Erzsiké némi bővítésről álmodik: talán sike­rül a fiatalok klubját máshova átvinni, s az alsó helyiség is az övé lesz. Itt nyelvtanfolyamot indíthatna, ugyanis sokan akadnak, még az öregebbek kö­zűi is, akik örömmel felfrissíte­nék a korábban tanultakat. Egyébként örömmel mutatja: - Kaptunk szép könyveket, Németországból is. Amikor A lelkes olvasók a gyerekek káit. Az önkormányzat lapjában aztán meghirdették, lehet könyvért jelentkezni, s előzetes egyeztetés alapján elmenni.- Szép napunk volt: reggel- től-estig pakoltunk. Ez adta aztán a kéméndi könyvtár igazi gerincét. Né­hány hónap alatt Géczy Erzsiké megoldotta a rábízott feladatot. A könyvtár a község köz­pontjába került: egy park közepébe. A költészet napján nyitott kaput, gyerekek számára szánt, kulturális vetélkedővel. Az épület egyik oldalán ját­szótér, a másikon sportpálya, a közvetlen közel a kultúrház épülete. A kis ház eredetileg tűzoltószertámak épült: a felső szintjére került a könyvtár, alul a fiatalok klubja, mellette pedig raktár van jelenleg. Erzsiké végigmutat a polco­kon: - Még nem tudtam min­den könyvet számba venni, lel­tározni. Mindenesetre nagy öröm, már több mint nyolcva- nan iratkoztak be. Felnőttek, gyerekek. Kéméndnek 544 lakosa van: FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ S hogy mennyi egyesület, köz­tük kimondottan kulturális cél­lal alakított szervezet fogta ösz- sze az itt élőket, programokat nyújtva szervezte szabad idejü­ket. Mostanában, hogy ismét éled a környék sok települése, - s talán gyermekfalu is létesül? - többek mellett a könyvtár is lehet egy ilyen szabadidős ta­lálkahely Máriakéménden. És el ne felejtsem: a kér­désre, hogy vajon mennyire tekintik sajátjuknak a helybé­liek a könyvtárat, talán elég annyi válaszul, hogy maguk is vittek saját könyveikből a pol­cokra. Kozma Ferenc A szeretet ünnepének jelképe. Az ideológiáktól, nemzetiségi és felekezeti különbségektől függetlenül ma kis országukban nincs karácsony karácsonyfa nélkül. Napjainkra botrány okozójává vált. A beszerzésé­hez kapcsolódó kalmár szellem eltorzította. Bizonyság erre a szakminiszternek a nemzethez intézett parlamenti szózata, amelyben arra kéri a társada­lom minden tagját, hogy akadá­lyozzák meg a fenyőültetvé­nyek, a fenyőerdők károsítását, irtását. A karácsonyfa ugyanis az ünneptől függetlenül valami­lyen fenyőfajta. A lucfenyőtől (a nép nyelven lucsifától) a ke­resztesfenyőn át az erdei fe­nyőig, ill. az igényesebbek számára az ezüstfenyőig. A szegényebbek valamikor beér­ték a borókafenyővel is, ame­lyet a Dél-Dunántúlon borovi- fenyő, busfenyő (talán a német Busche szóból), gyalogfenyő (alacsony növése miatt) és sél- lőfenyő (sinylődés miatt marad kicsi) névvel is illetnek. A leg­szegényebbek fagyönggyel he­lyettesítették a fenyőfát. Leg­főbb vonásuk a legtöbb fenyő­fajtára jellemző örökzöld jelleg. Ezt fejezi ki a német karácsonyi dal: Oh, Thannenbaum ... Ezért a művelődéstörténet szerves összefüggést lát a mai karácsonyfa és a paradicsom- kertbeli tudás fája között. Ősz- szüleink vétke ehhez, ill. a gyümölcséhez kapcsolódik. A karácsony, a Megváltó születé­sének ünnepe az ősbűnért válla­lat kiengesztelésre való emlé­kezés. A kultusz gyökerei a po­gány ókorig nyúlnak vissza. A ma szokásos karácsonyfa-állí­tást először Elzászból (német­francia területről) jegyezték föl a 17. sz. elejéről. Keresztény jelkép jellege (szimbolikája) a 18.sz.-ban alakult ki. A 19. sz.- tól indult világhódító útjára. Jelenleg szinte világszerte is­mert, ahova az európai keresz­tény kultúra eljutott. Éurópa keleti készében, így hazánkban is a 19. sz. első fel­ében honosodott meg, először arisztokrata, majd polgári kö­rökben. A század második fel­ében a falusi iparossághoz, a módosabb parasztokhoz is elju­tott. Századunkban a parasztság körében a paraszti kultúrához alkalmazkodó gazdag szokás­rend alakult ki a karácsonyfá­hoz kapcsolódva. A szokás erejét még a hivata­los ideológia sem tudta meg­törni, legfeljebb úgy, hogy a Mikulást Télapónak, a kará­csonyt fenyőfaünnepnek ne­vezte. Különösen gyermekin­tézményekben, középületekben (Parlament), köztereken felállí­tották a mindenki fenyőfáját. Ma ismét karácsonyfának ne­vezzük, amit családi otthonok­ban, iskolákban, szociális in­tézményekben, köztereken, templomokban állítanak fel, és igen változatosan díszítenek. A valaha mennyezetig érő ka­rácsonyfa egyre rövidebb lesz, a hosszúságával egyenesen ará­nyos ára miatt. Ez még nem ün­neprontás, a lopott karácsonyfa melletti családi együttlét már majdnem az. Rónai Béla Keresztrejtvény FOTÓ: MÜLLER ANDREA Karl Reil úr megtudta, hogy a könyvtár szervezése során mi­lyen bajba kerültünk, elküldte a magánkönyvtára egy részét.- És Reil úr könyveinek si­kere van ?- Már hogyne lenne! Még jónéhány hónap - eset­leg akár egy év is - szükséges ahhoz, hogy Géczy Erzsiké minden könyvről pontos karto­tékot fektessen fel. De már tudja: akad sok, amiből több példány van, amiből nem kell az összes a könyvtár számára. Azokból átküldött sokat az is­kolába, s mint azt tervezi, aján­dékoz majd olvasóinak, szervez vetélkedőket, s ebből jut a győzteseknek, jutalomképpen. A könyvtár olvasótermében képzőművészek alkotásaiból szeretne szép kiállításokat nyitni. Mini galériát. M ár késő este van, amikor búcsúzunk. Erzsiké még elmondja, hogy talált egy régi baranyai helységnévtárt, s ab­ból számára is érdekes dolgok derültek ki. Például, hogy mi­lyen sok iparos élt a községben. Beküldendő a helyes megfejtés december 29-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A december 16-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtése: „A történelem ítélőszéke előtt te leszel majd az agresszor papa. Utalványt nyertek: Deák Tamásné, Vékény, 58/2. ARSZ., Fab- riczy Dániel, Mánfa, Kaposvári u. 2/A., Kadar­kúti László, Pécs, Zsolnay V. u. 47/E., Szántó Fe- rencné, Pécs, Sas u. 17., Várfokiné P. Zsuzsanna, Pécs, Árpádtető 11. Az utalványokat postán küldjük el. h

Next

/
Thumbnails
Contents