Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)

1995-11-18 / 315. szám

1995. november 18., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 A novemberi Jelenkor A Pécsett szerkesztett Jelenkor novemberi számának élén a nemrégiben elhunyt kiváló pécsi költő, Csorba Győző verse, majd Berták László Csorba Győző ravatalánál mondott búcsúz­tatója olvasható. A folyóirat egykori szerkesztőjére, meghatá­rozó munkatársára emlékező szerkesztőségi nekrológ sajnos, nem az egyetlen e lapszámban. A magyar irodalom másik sú­lyos vesztesége Baka István költő halála, akiről a hátsó bontón emlékezik meg a szerkesztőség. Tolnai Ottó verse kettejük halá­lát foglalja egybe. A hetvenöt éves Somlyó Györgyöt a köjtő saját versének köz­lése mellett Szigeti Csaba A palimpszesztus hátsó oldala című tanulmányával köszönti a folyóirat. A továbbiakban Károlyi Amy, Kovács András Ferenc és Vö­rös István verseivel találkozhat az olvasó. A szépirodalmi ro­vatban kaptak még helyet Szijj Ferenc, Rácz Péter és Závada Pál rövidebb prózái, Sebők Zoltán esszéje, valamint Körösi Zol­tán A tárt szárnyú lepke című, folytatásokban közölt regényé­nek befejező része. E rovat külön figyelmet érdemlő közlése Darvasi László nagy terjedelmű novellája, A Kleofás-képre- gény. A kritika-rovatban Ágoston Zoltán Bacsó Béla Határpontok című hermeneutikai esszékötetét, Juhász Erzsébet Stanislaw Vincenz Tájak - történelemmel című esszékötetét méltatja. Borbély Szilárd verseskötetéről, a Mint. minden. alkalom.-ró\ Tarján Tamás és Kappanyos András írt bírálatot. A rovatot Bé­csi Tamás Ficsku Pál A videodisznók esete és más történetek című prózakötetéről, valamint Peer Krisztián Zilahy Péter Le­pel alatt ugrásra kész szobor című verseskötetéről írott recenzi­ója zárja. Tolnai Ottó In memóriám Csorba Győző A kis káosz nagy geometria. Babér, rákpáncél, az égő Adriáról, szentjános­kenyérkard. Az ablakon szétmosott kis firhang. Egy belga bélyeg Baudelaire-illata; az angyal fűrésze nem vé réz fel, csonkol. Eső, általános raszter. A Csontváry-múzeum előtt vadgesztenye kopog (Aztán Bosznia-Hercegovinát kellett elővennem. Mosztárban a római hidat -), a Halál, Élet-Nagyságban: gipsz (Goethe), szögek, egy leszakadt gomb nyoma. A kis geometria nagy káosz. Babér. Baka István Valóban olyan voltál, mint egy: oroszvers. Magad fordítottad. Le. A föld felé. Magadnak magad. . . Látlak ott, Szentpéterváron (te ezeket az Ottókat rím­helyzetbe hoznád, ha fogcsikorgatva is, de egy magamfajta* -), a járdaszélen, mint aki kölnit ivott: angyalhugyszagúan. Am, valami csillan a ladikban (akárha szíved, RaszJcolnyikov kabát alá rejtett baltája): aranyikonon csempésznek át a túlvilágra. A pécsi Parti Galériában látható Somogyi Győző festőművész és Korényi Dalma ke­ramikus kiállítása. Képeinken a Palóc asszony III. c. kerámia és a Magyarok nagyasszonya c. festmény. (Fotó: Löffler Gábor) „Katedrát csak katedrára” Beszélgetés dr. Kiss Z. Gézával, az Ormánság kutatójával Nagy örömmel kopogtattam egykori főiskolai tanárom, dr. Kiss Z. Géza pécsi, Magaslati úti lakásának ajtaján, hogy be­mutassam olvasóinknak az Új Dunántúli Napló honismereti rovatának állandó szerzőjét.- Tanár úr, igaz, hogy ön nemcsak névrokona az ormán- ság-kutató kákicsi Kiss Gézá­nak?- Igen, és erre büszke va­gyok. Édesapám és kákicsi Kiss Géza testvérek voltak, nagybá­tyám tevékenységét mindig meghatározónak tartottam. Az először 1937-ben megjelent „Ormánság a magyar néprajz- tudományban” kimozdíthatat- lan tekintélyt biztosít számára, s egy ország figyelmét irányí­totta rá a dél-baranyai tájegy­ségre, amelynek népe a migrá­ció révén már végérvényesen a múlté lett. Hatalmas kutató és rendszerző munkával kiváló művet hozott létre. Másik alap­vető műve, az Ormánsági Szó­tár - amelyet szellemi hagyaté­kából 1952-ben szerkesztett Keresztes Kálmán, és az Aka­démiai Kiadó adott ki - a táj­egység bibliája, a helyi kutatás pótolhatatlan segédlete.- Hogyan alakult az Ön pá­lyája?- A Veszprém megyei Nyá- rádon születtem Kiss Zoltán re­formátus lelkész hatodik gyer­mekeként. 1962-ben szereztem bölcsész-doktori címet régi alma materemben, a debreceni egyetemen. 1964-től tanítottam a pécsi tanárképző főiskolán, majd a JPTE bölcsész karán 1987-es nyugdíjba vonuláso- mig.- Ön ezer szállal kötődik a honismereti mozgalomhoz.- Ez ugyanúgy életem része, mint az oktató és a kutató­munka, s ebben is mesterem, a híres történész, Szabó István út­ját követem. Évtizedeken át résztvevője voltam az országos honismereti akadémiáknak. Szerény tehetségem szerint kö­zépiskolásoknak segédkönyvet, főiskolásoknak kutatásmód­szertant írtam. A Népművelési Intézettel együtt dolgozva 17 éven át szakkörvezetői tanfo­lyamokat vezettem, ahol több mint száz hallgató kapott a népművelési munka folytatá­sára szóló jogosítványt. A szakköri tagokkal együttmű­ködve valójában a tanárrá, kuta­tóvá válás útját egyengettük. Kapcsolatban álltunk a tudo­mányos kutatóhelyekkel, a hallgatókkal igyekeztem minél jobban megismertetni azokat a történeti forrásokat, amelyek feltétlenül szükségesek egy-egy tanulmány, város vagy tájegy­ség monográfiájának megírásá­hoz, de fölkészítettem őket a szakkörvezetés gyakorlati te­endőire is.- S itt értünk el a tanári pá­lya summázatához.- Életem egyik meghatározó célja a tanítás volt. Katedrát csak katedrára cseréltem, míg a középiskolától eljutottam az egyetemig. Feladatokban, kor­szakokban, témákban nem vá­logattam: nem tettem soha kü­lönbséget a tanári munka kis és nagy fejezetei közt. Ebbén a vonatkozásban 42 év alatt semmit sem változtam.- És a helytörténet?- Megközelítőleg száz hely- történeti témájú írásom jelent meg 1959 óta, vannak közöttük ormánsági témájú önálló köte­tek, társszerzőként vettem részt Baja, Komló, Sásd monográfiá­jának megírásában, sőt a horvát nyelven megjelent drávai hor- vátok (Podravski hrvati) c. mo­nográfia megírásában is. Fő ku­tatási területem azonban az Ormánság táradalom- és menta­litástörténete. E témakörből 1983-ban szereztem kandidá­tusi, 1994-ben pedig a történe­lemtudományok doktora címet. Negyedszázados kutatómun­kám eredményeit összegzi a Régi Vajszló c. munkám. Az Akadémiai Kiadó kérésére 1986-ban a jogvédő iroda hoz­zájárult, hogy írásaimat Kiss Z. Géza néven szignáljam. Dr. Vargha Dezső Pécsi kiadók karácsonyi könyvújdonságai megjelenik a világhírű kortárs francia filozófus, Jacques Der­rida munkásságából: a Marx kí­sérteiéi és az Esszé a névről, amely egymaga a szerző 1993- ban kiadott három könyvét is magában foglalja. A Pannónia Könyvek megje­lenteti Nagy Imre Berták László című kötetét, amely tíz beszélge­tésben szólaltatja meg a kortárs magyar irodalom Pécsett élő, je­lentős személyiségét. Kelemen Lajos Kaposvárott élő, Podma- niczky- és Radnóti-díjas költő Hegyi verseny című, harmadik kötetével jelentkezik. Rónai Béla nyugalmazott főiskolai tanár számos nyelvészeti tanulmány és könyv szerzője. Mint cseppben a tenger címmel megjelent könyve a második világháború alatt nyu­gatra űzött magyar katonákról és leventékről emlékezik. A Tanulmány Kiadó Eszmék a politikában: a nacionalizmus címmel adott ki izgalmas ta­nulmánygyűjteményt e téma­körben. Cs. L. A Pécsett működő könyvkiadók a karácsonyi könyvvásárra szá­mos színvonalas kötettel jelent­keznek. A Jelenkor Nádas Péter életmű-sorozatának új darabja két filmnovellát tartalmaz Vo­nulás címmel. Darvasi László A Kleofás-képregény-e próza­gyűjtemény, amely novellákat és két kisregényt foglal magá­ban. Mészöly Miklós életmű­sorozatának következő kötete korábbi, különböző időpontok­ban íródott elbeszéléseiből kö­zöl válogatást Idegen partokon címmel. Az Alexandria, Hegyi Lóránd képzőművészeti írásai­ból nyújt át egy csokorra valót. A következő történet Cees Noo- teboom, Európa több országá­ban is élő író regénye, A fény­képezőgép, A fürdőszoba pedig Jean-Philippe Toussaint sajátos hangulatú regényei. Karátson Endre Lélekvándorlás-a, a Pá­rizsban élő irodalmár kilenc novelláját tartalmazza. Aho­gyan élsz címmel jelenik meg a kolozsvári Bállá Zsófia váloga­tott és új verseinek kötete. A JAK-Jelenkor Műfordító Füze­tek 6. és 7. köteteként jelenik meg Michel Tournier Kispróza és Robert Menasse A regény kora című munkája. Két kötet is Szőke Kálmán Októberi társulat Az ősz vándorszínházát járva, kellékeket színek szőnek, a vörösréz, a sárga. Próbaidős kökénybokor és piros szoknyás ág kezdi majd el ötvenedik előadását. A birsalma ugrani készül, érett fővel, tűnődve méri távolságát a földtől, s bár az évszakomhoz őszülök már, úgy nézem, mintha először látnám: az október írógépén záradékot kopog a tárgyilagos eső. Művészbejáró A régimódi előadói estek hagyományát kívánja föl­eleveníteni a pécsi Ifjúsági Ház, amikor ismét útjára indít egy művészeket be­mutató, beszélgetős soro­zatot, ezúttal Művészbe­járó címmel. A havonta jelentkező es­tek házigazdája, Bükkösdi László szerint nagyon fon­tos, hogy a fiatalokkal megismertessék az ered­ményesebb művészeket. November 23-án, csü­törtökön Moravetz Levente, Villon: Megáldva és leköpve mindenütt c. műsorával kezdődik a so­rozat, azért is, mert ő kapta idén a Pécsi Nemzeti Színház közönségdíját. A következő est, december­ben a 60 éves Berták Lászlót köszönti, január­ban pedig a 35 éves Pécsi Balett nemzetközi gárdája lesz Bükkösdi László ven­dége. V K

Next

/
Thumbnails
Contents