Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-21 / 288. szám

1995. október 21., szombat Közélet Dtinántúli Napló 13 „A pártbefolyás a mozgalom halálát jelentené” Előremutató megállapodás Beszélgetés a magyar diákvezérrel Szabó László, a HÖKOSZ elnöke, a Budapesti Műszaki Egye­tem doktorandusza 25 éves. Nevét az utóbbi idők diákmeg­mozdulásai tették ismertté. Köztudott, hogy október 5-én a miniszterelnök és a HÖKOSZ elnöke megállapodást írt alá, mely voltaképpen rögzítette a 2000 forintos tandíj elfogadását és a kormánynak azt a vállalását, hogy a jövő évben nem válto­zik a tandíj mértéke. Épül az autópálya Hová vezet bennünket az Ml-es? Az 1-es főút hatalmas gépko­csiforgalmát katasztrófaként élik meg a települések Győr és Hegyeshalom között. Abda, Öttevény, Mosonma­gyaróvár és Levél mára el­vesztette hagyományos arcu­latát. Évente 20 millió ember, 6 és fél millió gépjármű - kö­zel 600 ezer kamion - dübör­gőn itt át. A települések már régen beleroppantak volna ebbe a forgalomba, ha nem tartaná bennük a reményt az Ml-es autópálya következő szakaszának közelgő átadása. December elején átadják a forgalomnak a Bécs-Budapest autópálya utolsó szakaszát, vele új élet kezdődhet a Lajta és a Mosoni-Duna mentén. Nehéz leltárt készíteni ar­ról, hogy itt a szlovák-ma- gyar-osztrák hármas határvi­dékén mi mindent pusztít az embertelen méreteket öltő forgalom. Somogyi György, Abda polgármestere arról pa­naszkodik, hogy az út menti házakat folyamatosan rezeg- tetik a súlyos kamionok, el­törnek a tetőcserepek. A pá­lyaépítés hozadékaként a te­herautók keresztül-kasul be­járják a falut, megrepedeztek a templom boltívei. Az egész községre rátelepedett a kímé­letlen forgalom szennye. A „turisták” és a kamionok áradatában különösen sokat szenvedett Mosonmagyar­óvár. Felerősödött az állam­határhoz, a sajátos idegenfor­galomhoz, kötődő bűnözés: embercsempészek tucatjai működnek, vállalkozásoknak álcázott bűnözőcsoportok „termelik” a pénzt. Levél köz­ség úgynevezett expó-faluját bűntanyának hívják a helyiek, éjszakánként ukrán, szerb, román, német „üzletemberek” hajtanak a nagy dohányra. Az autópálya év végi át­adásával megváltozik az élet a régi 1-es úton. A koncesz- sziót elnyerő francia Transro­ute útépítő cég 3 évre kapta meg a pályát, haszonnal kell tehát üzemeltetnie. Előrelát­hatóan 800-1000 forintos út­használati díjat szed a minél nagyobb forgalom reményé­ben. A győri közúti igazgató­ság az érintett településekkel összefogva azon fáradozik, hogy a belső forgalmat mini­málisra mérsékelje, ezért mes­terségesen „visszaépíti” a régi főutakat. Magyaróváron a négysávos út két külső sávját parkolóvá, és zöld szigetekkel tarkított kerékpárúttá alakítják át. Számos helyen egyéb sebes­ségcsökkentő intézkedéseket hoznak. Abdán, az út mentén éjjel­nappal üzemel nyolcvan-egy- néhány színes bazár, parkolók hiányában a leállósávra állnak le az osztrák és német autó­csodák, hogy utasaik a fonott kosarak, kertitörpék, szalámik és déligyümölcsök között vá­logassanak. Somogyi György polgár- mester összehasonlíthatatla­nul fontosabbnak tartja a ka­mionok kivonulását, mint azt, hogy itt hagyja a falut néhány üzletember. „Nem sok bevéte­lünk van belőlük. Mivel ma­gánterületen épültek, a tulaj­donos bérleti díjat szed, de mi nem tudjuk megfogni az ipar­űzési adót. Munkahelyeket te­remtettek, fejlesztik az infra- stuktúrát, de hol van ez attól, hogy megfullad a falu a forga­lomtól. Egyesek 30, mások 50-60 százalékos forgalom- csökkenésre számítanak a pá­lya üzembe helyezésével. Ha elmaradt a várt hatás, és nem csökken a teherkocsik for­galma, összefog a falu elle­nük. Danyi József Szlovákiából Olaszországba Új földgáz-tranzitvezeték Emberek - ilyenek, olyanok... Koncerten vettem részt. Nosztalgiából. Kirívóan idősen a korban fiatalabbak közt. A zene elzsongított, feledtetett mindent, amit kí­vül akartam hagyni röpke párórára a zajos utcán. Ami a zenén múlott, azt adta, amit vártam. S mégis történt valami, amiről szólni kell, mert keserű szájízt ha­gyott bennem és rejt némi tanulságot is. Leírom. Hiszem, hogy megértik, megérzik" benne azt, ami rút és méltatlan. Már a kezdés előtt ki-ki érkezése, ügyessége folytán jobb és kevésbé jó helyre ült. Szabadon, számozatlan helyekre. Ez önmagában nem is lett volna baj, hiszen nem a látásért, a zene örö­méért jöttünk össze, és eb­ben fürödni lehet a kép körí­tése nélkül is. Az előttem lévő sorban két hely üres maradt - az amúgy zsúfolásig megtelt teremben. Már fél órával a kezdés előtt is az volt. Aki az üres szék mellett ült gon­dosan őrizte, mondván: „foglalt”. Már hangolt a zenekar, félhomályba burkolózott a terem, amikor fiatalember és egy terhes asszonyka ér­kezett. A férfi látva az üre­sen tátongó két helyet, oda­indult ... Azaz a félútig elért, ami­kor az üres székek felett szirti sasként őrködő hölgy a birtoklás vad indulatával deklarálta ismételten, és jól hallhatóan a kategórikus ti­lalmat: „Foglalt”. És két órán át üresen tá- togott két szék. A fiatalem­ber békésen támogatta az oszlopot, és a terhes asz- szonyka hozzádőlve pihen­tette kettős súlyát. Aztán véget ért a koncert. Oszlott a tömeg. S bennem azóta is motoz a gondolat. Üresen ásított két 600 forin­tos ülőhely és fáradtan áll­dogálta végig a műsort ugyanennyiért két ember. Miféle ferde önzés, miféle a „semmit” is birtokolni akaró alantos indulat motiválta a hölgyet, aki vadnyugati mó­don dokumentálta az egyik dal szövegét, arról, hogy lé­tezik „vad kelet” is. Itt és most. Vannak emberek: ilyenek is, olyanok is, és mások is! Bár nem ez a „másság”, amit tolerálni kell. így gon­dolom. Talán nem is vagyok ez­zel a gondolattal egyedül. Dr. Hegedűs Sándor *- Hogyan értékeli a tíz napig tartó diáksztrájkot és tüntetést?- A megállapodás, amit a miniszterelnök úrral kötöttünk, rendkívül előremutató. Sikerült elérni: a kormány 1996 szep­tember elsejétől új tandíjszabá­lyozást vezet be olymódon, hogy annak kidolgozásában ér­vényesíti a hallgatói elképzelé­seket; a hallgatói jogokat, és ebben a hallgatói önkormány­zatok egyetértési jogát a kor­mány jogszabályban rögzíti a tandíj szabályozás tekintetében; továbbá a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium a HÖ- KOSZ-szal közösen dolgozza ki a tandíjak ellensúlyozására vonatkozó kompenzációs cso­mag-tervet. A kiegészítő tandíj­ról rektorok és főigazgatók be­vonásával tárgyalunk. Célunk, hogy a jogszabályból kerüljön ki a kiegészítő tandíj, mint jogi formula.-Egyelőre alig egy-két he­lyen döntöttek a kiegészítő tan­díj bevezetése mellett. Eredménytelen agitátorok- Két ilyen intézmény volt: a Bárczy Gusztáv Gyógypedagó­giai Éőiskola és a Hajdúbö­szörményi Óvónőképző Főis­kola. Mindkét helyen, már erre a félévre, havi 500 forint kiegé­szítő tandíjat akartak szedni.- Sokak szerint a diákmeg­mozdulások hátterében politi­kai pártok ambíciói húzódnak. Mi ebben az igazság?- Amióta én vagyok és ameddig én maradok a HÖ­KOSZ elnöke, addig itt politi­kai pártok befolyása nem érvé­nyesülhet, egyszerűen azért, mert ez a mozgalom halálát je­lentené. A saját véleményem és a közgyűlés álláspontja: be­szélő viszonyban kell lennünk valamennyi politikai párttal, mert mindegyik véleményére és támogatására szükségünk van, de ha rajtunk keresztül akarják saját politikai törekvé­seiket érvényesíteni, akkor kö­szönjük, nem kérünk belőle. Eddig markánsan sikerült ezt kifejezésre juttatni, bár bizo­nyára akadnak, akik ezt nem veszik jónéven.-Ez így lehet, hiszen máris kegyvesztett lett egy sokak sze­mében szélsőségesnek tartott párt lapjában. Talán mást re­méltek e tömegmozgalmaktól?- A megmozdulások bizo­nyították azt is, hogy a magyar diákság józan, reális és nem használható föl politikai mani­pulációk eszközéül. Tudom, jártak közöttünk „agitátorok”, de eredménytelenül...- Igaz-e, hogy Ön hamaro­san külföldre távozik, hosszabb időre? Állás várja ott?- Egy napra sem megyek külföldre dolgozni, nemhogy hosszabb időre. Valószínűleg abból keletkezett ez a tévhit, hogy a HÖKOSZ tagja az Eu­rópai Hallgatói Önkormányza­tok Szövetségének (ESIB), amelyben 29 ország diáksága képviselteti magát, központja Bécsben van. Ám e szervezet­nek évenként változik a veze­tése, valószínűleg most majd a HÖKOSZ tölti ezt be.- Ön egyik lapban kifejtette: „Az országban politikai nem­zedékváltásra van szükség. Mindenkinek, aki részt vesz a politikában, távoznia kell!" Ezt komolyan gondolta ? Új helyzethez új emberek?- Lehet, hogy kicsit draszti­kusan fogalmaztam, de alapjá­ban igazat mondtam. Nem bá­nom, hogy meghökkentettem az embereket.- Ha műtétre kellene mennie, kihez fordulna: egy kitünően, de most végzett, gyakorlatlan orvoshoz, vagy egy nagy ta­pasztalaid, ismert sebészhez?-Természetesen ez utóbbit választanám, mint mindenki. De a politikában szerintem más szempontok érvényesülnek: új helyzet van, új látásmód, felfo­gás kell megoldásához. Akik a régiben nőttek fel, nem tudnak ezekben a követelményekhez idomulni.-Az ország lakossága nem­csak fiatalokból áll és a közvé­leményben erősödik egyfajta el­lenérzés. Voltaképpen az ál­lampolgárok adóiból tartják fenn a felsőfokú intézményeket. Azok pénzéből is, akik még csak közelében sem jártak a főisko­láknak, egyetemeknek.- Ezzel egyetértek. A HÖ­KOSZ valóban nem élhet eb­ben a „tandíj-gettóban"” amelybe most már hónapok óta akarva-akaratlan bezáródtunk. A realitást elfogadva, nem sza­bad a végletekig feszíteni a húrt. Vegyük tudomásul: eddig jutottunk el és most már más dolgokkal, egyetempolitikai kérdésekkel, minőséggel, a fel­sőoktatás rendszerével és sok egyébbel foglalkozunk.- Befejezésül még egy kér­dést: a nagy világhírű egyete­mek mint Oxford, Cambridge, vagy éppen a Yale, a Harvard hallgatói körében tud-e ilyen­fajta demonstrációkról?- Ismeretem szerint ott ehhez hasonlók sincsenek. Európában mostanában Bécsben és Dániá­ban voltak kisebb diákmeg­mozdulások. Természetesen a kérdésben említett egyetemek­nél a társadalmi-gazdasági hát­tér, a tradíciók magyarázzák azt, hogy a diákság ilyenfajta megmozdulására nem kerülhet sor. Dr. Takács Ilona Új tranzit-földgázvezeték meg­építéséről állapodott meg a Mól Rt. és az orosz Rao Gazprom. A vezeték, amely Szlovákia felől Dél-Európa irányában szeli majd át hazánkat, a földgáz át­haladását szolgálja. Ugyanak­kor a szállítórendszer kiépíté­sével a hazai ellátórendszer új importbeszállítási útvonallal bővül, lehetővé téve ezzel a nö­vekvő behozatali igények ki­elégítését. A vezeték megépítéséhez hozzájárulását adta a magyar kormány is. Az előzetes tervek szerint a vezetéket még az ez­redforduló előtt megépítik. A létesítmény beruházója és tu­lajdonosa egyben a Panrusgaz vegyes vállalat lesz. Ez a társa­ság 50-50 százalékos orosz­magyar tulajdonban van. A ve­zetéket a Mól fogja üzemel­tetni. Az új távvezeték része lesz az Orosz Föderációból Euró­pába tartó magisztrális távveze­ték-rendszernek. A tranzitveze­ték Szlovákia területén, Ivánka térségében csatlakozik a rend­szerhez, és Nyugat-Dunántúlt átszelve Szlovénián át tart majd Olaszországba. Szabó László (középen) Budapesten, az őszi diáktüntetésen Boltról boltra 9999 Tejfölök közt válogatunk. Is­merősöm azon dödög, hogy bármelyiket is veszi, egyik sem az igazi. Amióta kitalálták a homogenizálást - hű de régen volt már ez is -, azóta örökké bajban van a tejföllel. Rácsur­gatná a rakott krumplira, a szé­kelykáposztára, de ez nem megy, hiszen kanálnyi cso­mókban áll meg ott, ahová ejti. Kiöntené a pohárból, de csak hosszas ütögetés, rázás után hullik ki belőle egy tömbben. ,Jgazán kitalálhatná már va­lamelyik tej gyár - mérgelődik - a folyékony tejfölt, amit úgy le­het belecsurgatni mondjuk a bablevesbe, hogy utána ne úgy nézzen ki, mintha túrót rakott volna bele...” Csakugyan nem lehetne az „ínyencek” részére visszahozni a folyékony tejfölt? hiszen - laikus ésszel úgy vé­lem, a tejföl eredeti állapota a folyékonyság lehet. Tehát csak a homogenizálástól kellene megkímélni, s csak úgy natúr beletölteni a poharakba. Még talán olcsóbb is lehetne, ha ki­hagynának egy gyártási moz­zanatot. Nyílt egy üzlet, cserével kí­nál ún. tartós fogyasztási cik­keket, vagyis mosógépeket, hű­tőszekrényeket, porszívókat és más efféléket. Az árakat fi­gyelve nevethetnékje támad az embernek. Egytől egyik min­den árának az utolsó három számjegye kilences. De néha még az előző is az. Nem tudom, ki hogy van vele, de én őszintén kételkedem az ilyesfajta árak valódiságában. Tudom, nyugat­ról hozzánk is begyűrűzött va­lami a 9-cel, 99-cel végződő ár­forma, amely hivatása szerint olyan illúziót kellene, hogy keltsen a vásárlóban, mintha az árú nem annyiba, hanem „csak” ennyibe kerül, s ez a szemfény­vesztés mindössze 1 vagy 10 forintban fejeződik ki. Óriási! ík És ha már az árakról esett szó, essék ezután is. Egyszer régebben szóvá tettem, hogy a géppel készült árcédulácskák legtöbbször alig olvashatók. Akkor egy kereskedő magya­rázkodott, hogy olyan festék- szalagokat kapnak, amelyek szinte pillanatok alatt elvesztik a láthatóságot. Nos, a helyzet - mint láthatjuk mindenfelé a boltokban - semmit sem válto­zott. Azóta is zömében fehér­nek látszó címkék vannak az árukon, ahol nincs címke, ott valahová, alig felfedezhető helyre odafirkantják az árat, másutt meg az áru alatt a polc szélén lenne az ár, de szintén csaknem olvashatatlanul. Egy szó, mint száz. Az áruk java ré­szét illetően a hiányosnál is gyatrább az árinformáció, ami aztán egyre kényelmetlenebb helyzetbe hozza a vásárlót, hi­szen a pénztárnál derül csak ki, hogy aminek az árát ő ennyinek hitte, az valójában már annyiba kerül. Magyarán: egyre ke­vésbé mindegy a vásárlónak, hogy mi mennyibe kerül. Mivel az egyszámjegyű infláció - megfordítva a reklámszlogent - csak ígéret és nem bizonyosság. Jó ideje megszokhattuk már, hogy az előrecsomagolt árukon ott van a címke, ami informál egységárról, súlyról, fizetendő árról és még sok mindenről. Újabban több pécsi boltban egy újfajta árazógép fura produk­tumával találkozhatunk. Ez is informálja a vevőt mindarról, amit az előzőkben felsoroltam, csupán egy valamit próbál ti­tokban tartani. Azt, hogy mi­lyen áru rejlik a csomagolás alatt. Vagyis a legapróbb, a legolvashatatlanabb betűkkel azt nyomtatja ki a gép, ami majdnem olyan fontos (lenne), mint az ár: az áru megnevezé­sét. Holott a sok egyforma, vagy egymásra hasonlító árú esetében nem mindegy, hogy mi van a csomagban. Miből készülhet? - tűnődöm több árucikk esetében is a bolt­ban. Az egyik gyümölcslét úgy hirdetik, hogy minden doboz két és fél kiló narancs vitamin tartalmát rejti. Hol terem meg annyi narancs, amiből ennyi vi­tamint nyernek? Vagy a vita­minnak semmi köze már a gyümölcshöz? A felvágottak között tucatnyi ilyen-olyan fan­tázianevű májas sorakozik, vá­lasztékban is, mennyiségben is jóval több, mint amikor szinte számolatlanul dolgozták fel a sertéseket a húsüzemekben. Mert manapság - tudjuk - jóval kevesebb a vágósertés. Keve­sebb sertésnek pedig kevesebb a mája. Akkor pedig miből ké­szülhet a rengeteg májas? A polcokat ellepik a külföldről jövő mogyorókrémek. Külön­böző adalékanyagok vannak bennük, de az alap - íz szerint legalábbis - a mogyoró. De va­jon terem-e annyi mogyoró, amit beledolgoznak e töménte­len krémbe? Lehet, hogy nem? S ezért nyomja el egyik-másik­nál a jellegzetes mogyoróízt a kakaó íze? És, kételkedik az ember az ún. olcsó borok való­diságában is, különösen pedig azokéban, amiknek még csak „normális” bor-nevük sincs. Láttak-e ezek szőlőt? Hársfai István i a i 4

Next

/
Thumbnails
Contents