Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-11 / 248. szám
6 Dlinántúli Napló Oktatás - Kultúra 1995. szeptember 11., hétfő Jubileumi tanévnyitó a PMMF-en még önállóan, de már egyetemi karként Százéves a Pécsi Nemzeti Színház Az első igazgató: Somogyi Károly A múlt század végével egyik híres, ha nem a leghíresebb színházi egyénisége Somogyi Károly volt, aki akkor érkezett Pécsre, mikor az a lehető legszükségesebb volt. A szín- igazgató pályázat útján került 1887-ben a pécsi játszóhelyekre, mikor a Mária utcai Városi Színházat, mivel élet- veszélyessé vált, be kellett zárni. Pécs ekkor ideiglenesen elvesztette a több, mint 50 éve tartő státuszát, azaz a színtársulatoknak nem tudta biztosítani a folyamatos téli vendég- szereplést, s az országos Színi Egylet nyilvántartásában nyári állomáshellyé minősült vissza. Somogyi áldozatvállalásának köszönhetően a város színház- szerető polgársága nem maradt a Teátrum varázsa nélkül, tapasztalatait, művészi kvalitásait az ideiglenes pécsi színpadokon kamatoztatta, s majdnem 15 évig folyamatosan állt a pécsi nagyérdemű szolgálatában. Vándorló élet Somogyi Károly 1845 október 11-én született a Somogy megyei Pusztakovácsiban. Alig 20 évesen lépett a színipályára Hetényi Józsefvándortársulatában. Kezdetben mint hősszerelmes lépett színpadra, de az idők múlásával igazi karakterszínész vált belőle. 1872-ben mutatkozott be, mint rendező, 9 év elteltével pedig főrendezői megbízást kapott. Színipályájának 20. évében vállalta el első önálló társulata vezetését 1886-ban, amikor a Sopron-Győri színikerület igazgatója lett. Több, mint 20 éves vándorlása alatt olyan jelentős színikultúrájú városok színpadain lépett fel, mint Székesfehérvár (1870-73), Komárom, Győr (1874), Pozsony, Arad, Sopron (1875), Miskolc (1876), Arad, Szeged (1877), Kassa (1878), Eperjes, Szeged (1879), Szeged (1880), Kecskemét (1881-82), Arad, Nagyvárad (1884), Pécs, Debrecen (1885). 1887- be került Pécsre, közben vezette a Soproni és Győri színikerületet 1892-ig. Majd három évre Szegedre szerződött, s az itt elért sikerei nyomán bízták meg a Pécsi Nemzeti Színház igazgatásával. Közben aktív szerepet vállalt az Országos Színészegyesület vezetésében is. Repertoárjában előszeretettel szerepeltette a Népszínház, Magyar Színház és a Vígszínház társulatai által sikerre vitt színdarabokat. így Pécs városa is bekapcsolódhatott az igényes direktor közvetítésével az ország művészeti életébe. Az elaggott színházépület bezárását követőleg még tartott a pécsi játszóhelyek jó híre, ezért egyszerre három direktor is versengett az 1887-es évad elnyeréséért. A városatyák végül is Somogyi Károly mellett döntöttek, akit még Aradi Gerő társulatából ismerhetett a pécsi közönség. Nyári színkör A direktort a legjobb ajánlólevelek kísérték, de megfelelő tőkével is kellett rendelkeznie, mivel csakhamar kiderült, a kérdéses színitermek nem felelnek meg a jó erőkből álló társulat igényeinek. Ezért Somogyi elhatározta, hogy saját költségén nyári színkört, faarénát építtet, hosszú évekre elnyerve ezzel a pécsi nyári állomáshely játszási jogát. Az építési engedélyt 1887 áprilisában kapta meg, s vele együtt 3 évre szóló működési engedélyt is. A hajdani Kert (ma Dischka Győző) utcában álló Városi Tornacsarnok melletti telken már májusban állt a „deszkaszínház” ezer főt befogadó épülete. A színigazgatónak ez a vállalkozása 4000 forintjába került, bár a városi tanácstól évi 2000 forint szubvencióra kapott ígéretet. Ez az összeg azonban az évek során 400 forintra zsugorodott. A város új színköre kétszintes volt, s tetőzetét kátránypapírral vonták be. A négyszögalakú színkörnek egy főbejárata, s a két oldalán 3-3 kijárata volt. A tréfásan csak deszkabódénak becézett épület hamar a pécsiek legkedveltebb szórakozóhelyévé vált. Naponta tartottak előadásokat Elsősorban Somogyi érdeme, hogy a játékszínben a Pécsi Nemzeti Színház ünnepélyes átadásáig, rendszerint húsvéttól az ősz beálltáig szinte naponta tartottak előadásokat. Az igazgató virágvasárnapkor kezdte az évadot, hogy pár hét után visszatérjen eredeti állomáshelyére. A nyári szezont pedig július végétől szeptember utolsó hetéig tartotta meg. E folyamatos vándorlás alatt Somogyi társulata is állandóan változott, irányítása alatt országos hírű színészek kerültek ki a társulatából. Egy-egy alkalomra sikerült a színkörbe szerződtetni Küry Klárát, a Népszínház primadonnáját, a Nemzeti Színházból Latabár Kálmánt, Jászai Marit és Odry Lehelt. Odry a Bánk Bán és az Othello c. operákban vendégszerepeit, míg Jászai Marit az Elektrában, a Stuart Máriában és Ibsen Nóra c. darabjában láthatta a pécsi publikum. De színre került a faarénában a Hamlet és a Rómeó és Julia is. Somogyi Károly igényes színtársulatával a klasszikus művek műsorra tűzésével és a színvonalasabb operettek, népszínművek adaptálásával nagy tömegeket vonzott a Kert utcai színkörbe. Somogyi Károlynak a pécsi színművészetért hozott nagyszerű teljesítményét és áldozatvállalását a város vezetése azzal jutalmazta, hogy az 1895 október 5-én ünnepélyesen átadott Nemzeti Színház első állandó társulatának igazgatójává nevezték ki. A direktor négy évig állt a pécsi színház élén, de a már kialakított soproni, győri és szegedi kapcsolatait is ápolva, a nyári idényben felkereste régi sikerei helyszíneit. De vidéki útjai során meglátogatta Újvidék, Kapsovár, Komárom, Nagykanizsa, Mohács és Szombathely színitermeit is. Pécsi működését ma már hihetetlen műfajbeli sokszínűség és változatosság jellemezte. Előszeretettel nyúlt a fővárosban már sikerre vitt darabokhoz. Repertoárját a francia és a bécsi operettek és a népszínművek uralták. A zenés darabok mellett operaelőadások színrevite- lére is vállalkozott. Többek közt a Traviata, Bajazzók, Parasztbecsület, Hoffmann meséi c. operákat láthatta a pécsi közönség. A Vígszínház sikerrel bemutatott francia szalondarabjai mellett a magyar klasszikusok közül több alkalommal is játszotta társulata a Bánk bán, Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde c. színműveket. Jókai, Szigligeti, Csiky Gergely és Herczeg Ferenc divatos darabjait rendszeresen láthatta a pécsi közönség. Bár Moliere sikerdarabjai hiányoztak a repertoárjából , de Shakespeare műveket (Hamlet, Lear Király, Velencei kalmár) többször is színre vitte. Visszautasított ajánlat Somogyi Károly 1899 április 16-ig állt a színház élén, s bár a város színügyi bizottsága neki ítélte az 1899/1900-as színi évadot, mégsem fogadta el a felkínált lehetőséget. Működését a helyi sajtó az utolsó hónapokban bírálta, s ez volt az egyik oka, hogy a megkeseredett színigazgató megvált a várostól. Ittléte alatt az új színház művészeti profiljának kialakítása, a működést biztosító színistruktúra kiépülése új korszakot hozott a pécsi színházi életben. Márfi Attila Az első tanév a magánzeneiskolában A mai napon elérkeztünk az 1995/96-os oktatási év tanévnyitó ünnepségéhez. Az intézmény fennállása során már 25 alkalommal került erre sor és így ez rutinjellegű feladatnak tűnhet számunkra. Valójában azonban ez mégis rendhagyó az önök, elsőéves hallgatók, a kollégák és maga az intézmény számára is, mert olyan események közepette kerül erre sor, amelyek hosszú időre meghatározhatják sorsunkat. A mai, sorrendben 26. tanévnyitó egyben első eseménye az 1970-ben alapított Pollack Mihály Műszaki Főiskola 25 éves, jubileumi ünnepségsorozatának. Ezt azonban már nem a főiskola, hanem a Janus Pannonius Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskola Kara rendezi! Az elmúlt évtizedek sikereinek és kudarcainak gondos elemzése nélkülözhetetlen jelen és jövőbeni feladataink meghatározásához. Ma erről csak annyit, hogy a Pollack név nem hangzik rosszul a magyar felsőoktatásban. Engedjék meg, hogy a visszatekintés kapcsán a Pollack Mihály Műszaki Főiskola utolsó vezetése nevében megköszönjem mindenkinek a főiskola érdekében kifejtett munkáját. Azt a munkát, amelyről ma már igazán elmondhatjuk, hogy nem anyagi előnyökért, hanem hivatástudatból, szakmaszeretetből, esetenként megszállottságból végeztek el, Tevékenységünk egyik fokmérője az, hogy még ezekben a mérnöki pályák számára ínséges időkben sem voltak komoly beiskolázási gondjaink. Meggyőző példa erre idén felvett 860 elsőéves hallgatónk, akiket ma itt köszöntünk és avatunk egyetemi polgárrá. Igen, egyetemi polgárrá, mert több éves előkészítő munka eredményeként 1995 július 1-jén létrejött a JPTE és a PMMF integrációja. A kar alapvető képzési tevékenysége rövidtávon nem változik. A felvételi tájékoztatóban meghirdetett szakokat és képesítési szinteket biztosítjuk továbbra is. A későbbiekben természetesen az igényekhez igazítjuk tevékenységünket, folyamatosan korszerűsítjük tanterveinket, mindezt alárendelve a két legfontosabb célkitűzésnek: 1. Biztosítanunk kell hosz- szú távon a kar hatékony működését. 2. A nálunk szerzett diplomák mögött olyan tudás és szakértelem legyen, amelyet a gazdaság mindenkor értékel és elfogad. A Parlament döntésével megvalósult a két intézmény szervezeti integrációja ez év nyarán, de nyilvánvaló, hogy a tartalmi integráció ennél sokkal bonyolultabb és hosszabb feladat. Stratégiai célunk, hogy a mostani főiskolai kar teljes jogú egyetemi karrá váljon, hogy akkreditálhassuk magunkat egyetemi diploma kiadására is, természetesen a főiskolai mérnökképzés - mint alaptevékenység - megtartása mellett. Ez még nagyon sok munkát igényel részünkről és várhatóan szakonként differenciáltan, eltérő időben valósulhat csak meg. Megoldottuk a tanterv- korszerűsítést, amelynek során csökkentettük a heti kötelező órarendi órák számát, de ugyanakkor növekedett az önálló hallgatói munka aránya. A jövő tanévtől bevezetjük a moduláris, kredit rendszerre alapuló tantervűnket, amely jelentős mértékben elősegítheti a hallgatói mobilitást. Ez jelenthet nemzetközi, hazai országos és egyetemi átjárhatóságot egyaránt. Integrációnk hallgatói oldalról olyan lehetőségeket hordoz magában, amilyenekkel ma Magyarországon csak kevés felsőoktatási intézmény rendelkezik. A mai 5 karú JPTE, - amely a közeljövőben kiegészül a 6. Művészeti Karral - ebben az ún. „kredit akkumulációs” rendszerben az alap - és továbbképzési lehetőségek igen széles skáláját képes biztosítani. A mai tanévnyitónk sajnos nem csak az előbbiekben vázolt örömteli események miatt rendhagyó. Rendhagyó azért is, mert egybeesik olyan, a magyar felsőoktatás jövőjét alapvetően meghatározó gazdasági megszigorításokkal is, amelyekre a többségünk életében nem volt példa és amelyeket most éppen ezért nehezen tudunk kezelni. Közismertek azok a kormány által tervezett, illetve bevezetett intézkedések, amelyek célja a magyar felsőoktatás finanszírozásának gyökeres reformja és korszerűsítése. Ezek azonban az egyén számára úgy jelennek meg, hogy a tandíj bevezetésével, az egyéb szolgáltatások árának emelésével az eddig is nagyon költséges továbbtanulás sok család esetében megfizethetetlen lesz, illetve úgy, hogy a közalkalmazott oktató vagy egyéb dolgozó elveszti munkáját. A PMMF-et, most már kart a „felsőoktatási létszámleépítés” néven ismert bérelvonás igen súlyosan érinti. A betöltött álláshelyeink teljes bértömegének 21%-a került elvonásra. Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi van az előbbiekben érintett nagyra törő terveinkkel és milyen perspektívát mutathatunk fel. A felsőoktatást sújtó intézkedések kemény indulatokat váltottak ki az érintettek körében. A korábban stratégiai ágazatnak elismert terület drasztikus és mechanikus leépítése nem fogadható el az egyidejű minőségi és szelektív fejlesztés nélkül. Úgy gondolom, hogy az érdekképviseleti szerveknek továbbra is keményen képviselniük kell a döntéselőkészítési folyamatban az érintett területek érdekeit. Nekünk eközben a meghozott jó vagy rossz döntésekkel együtt kell élnünk. Minden helyzetben meg kell találnunk a kar számára optimális megoldást. A jövőt építő munkánk alapköveit- csak címszavakban felsorolva- az alábbi területek jelenthetik:- a hagyományos mérnöki szakok tanterveinek korszerűsítése-piacorientált képzési szerkezet kialakítása- az egyetemi kimenetek fokozatos megteremtése- a „post-secondary” képzés bevezetése (újabban iskola- rendszerű felsőfokú szakképzés)-az informatika, a műszaki management, a környezetvédelem oktatásának erősítése és ki- szélesítése-korszerű, multimédiás oktatási anyagok készítése és alkalmazása. Nagyrészt önökön, diákokon múlik, hogy az elkövetkezendő 3^1 év során miként használják ki a megnövekedett lehetőségeket. A kar biztosítja azt, hogy választott szakterületükön a gazdaság által elismert tudást szerezzenek, az egyetem pedig a hallgatói mobilitás elősegítésével lehetőséget nyújt számos, ma még meghökkentőnek tűnő továbbképzési irányra is. Szeretném felhívni figyelmüket arra is, hogy a tudást nem adják ingyen, azért meg kell dolgozniuk. Mindez, amiről eddig az egyetem és a kar kapcsán beszéltem, valóban csak lehetőség, amit önöknek kell valóra váltaniuk, kemény munkával. A tanulás módszertanát tekintve minőségileg más világba kerültek. A feladatokat a félév során ütemezve kapják és aki az elejétől fogva nem veszi komolyan a munkát, az a félév végére behozhatatlan időzavarba kerül. Kari szinten az első félév lemorzsolódási aránya 25-30%, ami önmagán is elszomorító, de van olyan szakunk is, ahol ez meghaladja az 50%-ot. Ugyancsak évek óta hangoztatjuk az idegennyelvek ismeretének fontosságát. A főiskola évtizedek óta ösztönzi a hallgatók nyelvtanulását. Pl. az egyes szakok szervezésében lehetőség van szakmai gyakorlatok végzésére Ausztriában és Németországban, valamint szaktárgyak angol és német nyelvű oktatására. Kiterjedt és élő nemzetközi kapcsolatainkat bizonyítják azok a kedves külföldi vendégeink, akik elfogadták meghívásunkat és jelenlétükkel megtisztelték jubileumi rendezvénysorozatunkat. Az impozáns sorból most csak két intézményt szeretnék kiemelni:- 1983 óta van partnerkapcsolatunk az angliai „Cheltenham and Gloucester College of Higher Educatiorí’-nal. 1984- ben vettük fel a kapcsolatot a németországi „Fachhochschule Würzburg-Schweinfurt”-tal. El kell mondanom, hogy mindketten - és természetesen azóta sokan mások is - kinyitották számunkra, oktatóknak és hallgatóknak egyaránt, Európát. És tették ezt akkor, amikor a két világrendszer még kőkeményen szemben állt, amikor erre nekünk semmilyen más lehetőségünk nem volt és amikor ez még itthon legalább is gyanús dolognak minősült. Végezetül szeretnék erőt, egészséget és kitartást kívánni kollégáinknak és hallgatóinknak. Dr. Ásványi József főigazgató Új zeneoktatási intézménnyel gazdagodott Pécs. Pénteken délután tartotta tanévnyitóját az Agócsy László magánzeneiskola abban az ódon, Mátyás király (egykor Hunyadi) utcai épületben, melynek falai között kezdte el csaknem hetven esztendeje és folytatta szinte haláláig zenepedagógusi és kórus- kamagyi tevékenységét Agócsy László. Ivasivka Mátyás igazgató tanévnyitó beszédében melegszavakkal méltatta Agócsy László munkásságának sokszáz tanítványán át máig ható értékeit. Az Éneklő Ifjúság pécsi vezére, Kodály pécsi munkatársa, új oktatási módszerének az ország határain túl is elismert terjesztője, a máig érvényes Szolfézs Példatárak megalkotója volt. Művészi és pedagógusi alázattal végezte dolgos élete során a Kodály által említett „tiszta zenei levegőben” felnövekvő generációk hosszú sorának nevelését. Sokoldalú munkásságának illusztrálására három jó hangú diáklány egy csokorra valót énekelt Agócsy gyűjtötte népdalokból. Az ő nyomdokain kezdte meg most a nevét méltán viselő első pécsi magánzeneiskola tevékenységét, melynek célja egyrészt a Liszt Ferenc Zeneiskolába helyhiány miatt fel nem vett jelentkezők befogadása, másrészt az idősebb korosztályhoz tartozók és eddig zenei tanulmányokban másutt nem részesülhetők oktatása, a muzsika eszközeivel különb emberré nevelése. Mindezzel a zeneiskola be kíván kapcsolódni a város kulturális vérkeringésébe. Ehhez a munkához nyújt garanciát a kitűnő tantestület, melynek tagjait elismeréssel köszöntötte Tillai Aurél Lisztdíjas karnagy, Pécs Önkormányzata Kulturális Bizottságának elnöke is. A tanévnyitó ünnepség befejező akkordjaként a Mátyás király utcai iskola kapualjában leleplezték Agócsy László fiatalkori bronz reliefjét, mely az egykori , művész-tanár-tSrs, Vándor Béla alkotása. Ez emlékezteti majd az új zeneiskola itt elhaladó növendékeit az Agócsy László által alapított és országos sikereket aratott Szeráfi Kórusra, mint gazdag és eredményes életútjának másik alappillérére. Dr. Révész Mária alpolgármesterasszony levélben köszöntötte az új zeneiskolát és kívánt eredményes munkásságot. N. T. Dr. Ásványi József főigazgató fotó: laufer László i A
