Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-13 / 250. szám
6 Dünántúli Napló Külföld 1995. szeptember 13., szerda Kisvárosi Amerika Ahol leendő elnökök cseperednek fel Grönland, az új aranybánya Tőkehal helyett kibányászható nyersanyagok r „Ásd magad” Romániában Ha szegény vagy, ragadj ásót és megspórolod a sírásók tetemes bérét - legalábbis Romániában. - Az Evenimentul Zilei híradása szerint a hovatovább megfizethetetlen temetkezési költségek csökkentése végett a bukaresti temetőkben engedélyezik, hogy az ismerősök, rokonok maguk ássák meg az elhunyt sírját - idézi a Reuter. A temetkezési költségekből így legalább a sírásóknak szánt összeg megtakarítható, amely sokszor a 70 ezer lejt (35 dollárt) is eléri. A bukaresti temetkezési vállalat illetékesei ugyanakkor cáfolták a lap értesülését, s kijelentették: „nem engedjük, hogy temetőinkben amatőrök ássák a sírokat”. Hogyan élnek a hollandok? A holland fiatalok kevesebb szabadidővel rendelkeznek, mint négy évvel ezelőtt és nagyobb a valószínűsége annak, hogy megbetegszenek. Legalábbis ez állapítható meg a hágai kormány szerdán közzétett statisztikai jelentéséből, amelyből a Reuter idézett. A négy évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva ma kevésbé valószínű, hogy a fiatalok fizetett munkához jussanak és kevesebb tartós javakkal rendelkeznek. 1991 óta az élet minősége a 18-24 évesek számára félreérthetetlenül negatív trendet mutat. Ugyanakkor a holland lakosság, mint egész, több tulajdonnal, tartós javakkal és autóval rendelkezik, mint négy évvel ezelőtt. Hátrafelé futva Indonézián át A dolog azzal kezdődött, hogy a 42 éves Mudzsiman Kamari megbetegedett. Aztán fél éven keresztül béna volt, s a súlyos beteg ember megfogadta, ha valaha meggyógyul, gyalog bejárja Indonéziát - de hátrafelé futva. Mint az Antara hír- ügynökség jelentette, Mudzsiman Kamari március óta úton van. Cikk-cakk-ban hátrafelé futva eddig már tizenkettőn áthaladt Indonézia 27 tartománya közül. A fogadalmát megszegni smmiképpen sem akaró férfi szülőfalujából, Blitarból indult útnak. Ideiglenes uticéljának az ország fővárosát, Jakartát jelölte meg, ahová október 28-án akar megérkezni. Arról nem szól a fáma, hogy hátrafelé futva miként akarja a várost megtalálni... Ha nem figyelünk oda, nagy meglepetésben lesz részünk, mondjuk öt-tíz év múlva. A dél-koreai és a brazil csoda után egy újabbat, a grönlandit kell megtanulni. Legalábbis erre utalnak a Dániához tartozó sziget vezetőinek legutóbbi nyilatkozatai, amelyekből a Reuter hírügynökség festett érdekfeszítő képet. Lars Emil Johansen kormányfő a tervekről szólva elmondta: optimizmusuk alapja az, hogy a közelmúltban jelentős olaj-, gáz-, cink- és aranylelőhelyekre bukkantak és ez növelheti a most még rendkívül sok szállal Dániához kötődő Grönland önállóságát. A grönlandiak is ismerik a megszorító intézkedéseket, hiszen 1989 óta van részük ebben. Nehezíti dolgukat, hogy szinte teljesen eltűnt a partmenti vizekből az egyik legfőbb jövedelemforrásuk, a tőMiközben Norvégia egészében csökken a munkanélküliség, a felsőiskolát végzettek körében nő - olvasható a Norway Now című folyóirat augusztusi számában. „A hatóságok mind több diákot vesznek föl a főiskolákra és egyetemekre, anélkül, hogy végiggondolnák, mire van szüksége az országnak - mondja Rolf Jens Brunstad, a bergeni Norvég Közgazdasági és Ügyviteli Iskola közgazdásza. - Nem érdemes arra képezni embereket, hogy utána munkanélküliek legyenek, vagy olyan kehal. Szakértők szerint ez a vízhőmérséklet változása miatt következett be. A tengeri rák világpiaci ára ugyan húsz százalékkal növekedett és ez némi derűlátásra adhat okot, de tengerészeti szakértők szerint a készletek megcsappanhatnak, ha nem vezetnek be szigorú mennyiségi korlátozásokat a kihalászásukra. A Nunoil dán állami olajvállalat múlt havi értékelése szerint a fővárostól, Nuuktól 150 kilométerre az óceán alatt számottevő gáz- és olajlelőhely húzódik, ezt a földrengéstesztek alapján állapították meg. A becslések szerint a körzet legalább akkora, vagy talán nagyobb is, mint az Északi-tengerben található legnagyobb norvég lelőhely, a Troli. Kanadai cégek cink után kutatnak Grönland több pontján is, az arany kibányászását pedig délen remélik. munkát kapjanak, amelyhez képest magasan kvalifikáltak. Véleménye szerint a munka- nélküliség elleplezésére szolgál a norvég kormány közelmúltbeli döntése, hogy több fiatal kerülhessen az egyetemekre, és rámutat, hogy a végzetteknek sok esetben 50 ezer dolláros adósságuk is fölgyülemlik az Állami Oktatási Kölcsönalap- pal szemben. Az egyik probléma az, hogy nem elég diákot képeznek azokon a területeken, amelyeken szükség lenne rájuk, például az egészségügyi ágazatban. A Közgazdászok mindamellett óva intenek attól, hogy máris könnyű sikert reméljenek a grönlandiak, hiszen az említett nyersanyagok kitermelése óriási beruházásokat igényel. Ehelyett vagy inkább emellett a turizmus fejlesztését javasolják. Van is mit keresni, hiszen rendkívül vonzóak a sarki ku- tyaszánutak és az egzotikus gyalogtúrák. Tavaly kétszer annyi külföldi kereste fel a világ legnagyobb szigetét, mint az azt megelőző évben, vagyis évente nyolcezer ember szánta rá magát e távoli vidék felfedezésére. A legújabb elképzelések szerint hét év múlva évente 35 ezren látogatnak el Grönlandra, s ez már komoly beruházásokat feltételez a szállodaiparban és más ágazatokban. Nem is meglepetés, hogy szinte minden grönlandi vezető a nemrégen talált fekete és valódi arany segítségével kívánja elérni ezt. Norvég Statisztikai Hivatal adatai szerint 2000-re 70 ezer lesz a fölöslegesnek bizonyuló egyetemi végzettségűek száma. Brunstad még többet jósol. Jelenleg 136 ezer norvég van munka nélkül - 17 ezerrel kevesebb, mint 1993 júliusában. Mintegy 47 ezerrel többnek volt munkája 1995 első felében, mint az előző év azonos időszakában, bár sok új munkaalkalom csak részidős. A kormány végül is büszke lehet az 5 százalék körüli munkanélküliségre, ami fele az európai OECD-átlagnak. Sokan még ma is vallják, hogy az igazi Amerika nem a hatalmas kiterjedésű, saját kultúrájukat hordozó népcsoportok tucatjait és a bevándoroltak szüntelen érkező tömegeit egymásba olvasztó és összevegyítő metropolisok - New York, Miami vagy San Francisco - világa, hanem a csöndes, vidéki kisvárosok Amerikája. Még a köznyelv is különbséget tesz közöttük: az előbbieket citynek hívja, az utóbbiakat town- nak. Igazi amerikai értékekkel A hagyományos, szinte már mitikus felfogás szerint a kisvárosi Amerika az, ahol az igazi amerikai értékek érvényre jutnak: a családi kötelékek mindenek fölé helyezése, a kemény munka megbecsülése, a puritán életmód elfogadása; ahol a közösség szigorúan érvényt szerez a törvény szavának, de legalább ugyanolyan - ha nem nagyobb - tiszteletben tartja az egyének jogait is; ahol mindenki ismeri egymást, és a helyi-közösségi intézményeknek kiterjedtebb beleszólásuk van a dolgok intézésébe, mint a szövetségi vagy az állami kormányzatnak; ahol keresztnevén szólítják a seriffet, de a nagybetűs élet körforgását megtestesítő - vagy inkább helyettesítő - főutcán azonnal feltűnik az idegen; ahol a szomszédok egymás segítségére sietnek a bajban, de a kezdeti gyanakvás után az újonnan érkezőnek is előre köszönnek; ahol leendő elnökök cseperedtek fel, köztük Lyndon Johnson, Richard Nixon, Ronald Reagan és Bill Clinton. Csakhogy ez az Amerika két évszázad legendája után fokozatosan kihalóban van. A legfrissebb felmérések szerint manapság csak mintegy tizenhat- millió amerikai, az összlakosság alig hét százaléka él a néhány száz - legfeljebb néhány ezer - fős településeken, szemben az 1970-es húszmillióval: a kisvárosi amerikaiak akkor még a lakosság tíz százalékát tették ki. Jelenleg kevesebb, mint tizenkétezer kisvárost tartanak nyilván. A kisvárosi amerikai a rohanó évek sodrában mind „idősebbé, fehérebbé, szegényebbé és kiszolgáltatottabbá” vált. A tizennyolc és harmincöt év közöttiek tömegesen költöznek be a citykbe. A metropolisokkal összehasonlítva a kisvárosokban lakók között jóval magasabb azok aránya (tizenegy százalék), akik mobil otthonokban élnek. Ellentmondásos módon ugyanakkor jóval többen vannak azok is - a települések népességének egyötödét alkotják -, akik két évtizede ugyanazon a helyen élnek. A kisvárosi lakosság döntő többsége (kilencvennyolc százaléka) az Egyesült Államokba született, és őseit tekintve javarészt angol, német vagy skandináv eredetű. A szegénységi küszöb alatt tengődök Az országos átlaggal összevetve a kisvárosi családok nagyobb mértékben ráutaltak az állami szociális juttatásokra és a társadalombiztosítás szolgáltatásaira, mint a nagyvárosokban élők, miközben sokan közülük teljes bizalmatlansággal viseltetnek a kormányzat, az állam iránt. Az átlagnál jóval több az olyan gyermekes család, amely a szegénységi küszöb alatt tengődik; és a metropolisokhoz viszonyítva magasabb az egyedülálló anyák aránya is. A kisvárosi Amerika alapvetően konzervatív, legalábbis ami a politikai-társadalmi kérdéseket illeti. Többen szavaztak ezeken a településeken a republikánus George Bushra 1992- ben, mint bárhol másutt; a lakosság nyolcvannyolc százaléka támogatja a halálbüntetés kiszabását emberölésért; a többség ellenzi a házastársi hűtlenséget és a pornográfiát (jóllehet minden huszonötödik kisvárosi férfi kihasználta az ősi mesterség nyújtotta örömöket az utóbbi egy évben); java részük hetente jár rendszeresen templomba. A legfőbb öröm a gyerek A mai kisvárosi emberek mindenki másnál nagyobb valószínűséggel töltik az estét szomszédaik társaságában, ugyanakkor legkevésbé bíznak embertársaikban; alapjában véve boldogoknak vallják magukat - legalábbis más rétegekhez képest -, de körükben a legmagasabb azok aránya, akik azt mondják, hogy csapnivaló a házasságuk. Másokkal összevetve nagyobb valószínűséggel ütlegelték őket gyerekkorukban, és sokan vélekednek közülük úgy, hogy meggondolatlanság gyermeket hozni erre a világra. Ám a házasság legfőbb értelmét és az élet legfőbb örömét egyaránt a gyerekekben látják. Sehol másutt nem tartják napi életüket annyira unalmasnak és sivárnak, mint a kisvárosokban élők: csaknem negyven százalékuk vélekedik így, részben magyarázatot szolgáltatva a fiatalok tömeges elvándorlására. Rácz Péter Nehezen találnak munkát a felsőiskolát végzettek Norvégiában A munkanélküliségért tanulni? Megkezdődött a szőlőszüret a híres bordeaux-i borvidéken. Az idén a szokásosnál korábban szüretelnek, mert a meleg nyár miatt hamarabb érett be a termés. Befeketítették Enver Hodzsát Albán katonák gyujtóbombák- kal „feketítették be” az egykori teljhatalmú diktátor, Enver Ho- dzsa (1908-1985) nevét, amelyet 24 esztendővel ezelőtt óriásbetűkkel örökítettek meg Dél-Al- bániában egy hegyoldalon. Az AT A albán hírügynökség szerdai jelentése szerint a katonák előzőleg hasztalan próbálkoztak azzal, hogy dinamittal semmisítsék meg a 140 méter hosszú, 65 méter széles és nyolc méter mélységű betűket. A napalmbombákkal legalább annyit elértek, hogy a Berat városával szemben, a Spirag-hegy oldalába vájt, több mint 4,5 hektár kiterjedésű „feliratot” befeketítették. így is két hétre volt szükségük a katonáknak ahhoz, hogy olvashatatlanná tegyék a hajdani diktátor nevét. Nemecseket megerőszakolták! Olasz változat „aktualizált” történésekkel N. E. kiskorú egy bűnszövetkezet áldozata lett. így kezdődhetne a rendőrségi tudósítás Nemecsek Ernő, a híres Gittgyűjtő Egyesület tagjának sérelmére elkövetett ügyben. Most azonban színházi beszámoló következik. Mint a Corriere della Sera megírta, az olaszországi Todiban bemutatták A Pál-utcai fiúk színpadi változatát - minden 18 éven alulit szigorúan kitiltva a nézőtérről. A gondolat is abszurd! Hát még a megvalósítás... Nemecsek anyaszült meztelenül, a vörös ingesek szexuális prédájaként! A milánói lap szerint ugyanis A Pál-utcai fiúk, Riccardo Reim rendező olvasatában, a kamaszfiúk olyan világában játszódik, amelyben a rejtett homoszexualitás az erőszak kegyetlenségében tör elő. A fiatal Nemecsek, a történet főszereplője, nem tüdőgyulladásban hal meg, mint ahogy a szerző megírta, hanem azért, mert megerőszakolták. És ezt így magyarázza a rendező: „Molnár Ferenc 1907-ben írta a regényt, a könyvben a serdülők bandái csapnak össze, vívják városi harcaikat. De ez tulajdonképpen tanmese az erőszakról: a század első olyan regénye, amelyben a város ellenséges, vadidegen helyként tűnik fel, s ahol a tér birtoklásáért keményen meg kell küzdeni. Ma, a nagyvárosi klánok, a fiatalkorú bűnözés, a kiskorú prostitúció korában A Pál-utcai fiúk fontos kiindulópont ahhoz, hogy a veszélyesebb és elkeseredettebb bandákról szólhassunk.” Mindezek után csak abban bízhatunk, hogy a rendező úr kiskorú áldozata nevének csupán a kezdőbetűit íratta a színlapra. Ez ugyanis járna neki. Márcsak azért is, hogy ne ismerjék fel azok, akik őszintén megsiratták, amiért csupa kisbetűvel állt a neve egészen a hőstettéig a Gittegylet ötkraj- cáros jegyzőkönyvében, Pesten. (MTI-Press) Egy fiatal csimpánz várja ketrecében, hogy mikor kerül Európa legnagyobb orvosi kutatóközpontjába (Rijswijkbe), ahol kb. 1200 majmon kísérletezik ki a vírusfertőzések (AIDS, Hepatitisz) hatását a főemlősökre. A t i i
