Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-13 / 220. szám

6 EMiántúli Napló Magazin 1995. augusztus 13., vasárnap Gyilkosnak nézték a házasságtörőt Álnéven jelentkezett be kedvesével együtt az edinburghi Post House szállóban a 31 éves Peter McDonald. A skót férfiú­nak nyomós oka volt arra, hogy ne a saját nevét használja, ugyanis nős, a neje pedig - mint látjuk, okkal - féltékeny. Már egész jól mentek a dolgok a meleg fészeknek is beillő hotelszobában; gyertya­fény mellett elfogyott az első palack pezsgő, ami­kor a szálló főportása ri­adóztatta a rendőrséget. Nem erkölcsi megfonto­lásból, holmi túllihegett prüdéria miatt! Hanem mert a recepció személy­zetének valahonnan isme­rős volt McDonald. Fel­ismerni vélték benne azt a Scott Andersent, akit március 26. óta köröznek, mert leszúrta 28 éves ba­rátnőjét. Percek alatt el­lepték a szállodát a riasz­tott rendőrök. A bizton­ság kedvéért még megmu­tatták a portásoknak a körözött férfi képét. „Igen, ő az!” - bizony­gatta. Ezután szabályos kommandós akció követ­kezett. Amikor a betört ajtón beözönlöttek a rendőrök, a halálra ré­mült házasságtörő még a saját nevét is csak percek múltán tudta kinyögni. Hosszú időbe telt, míg tisztázódott a valódi sze­mélyazonossága. Az igazi vesztes a szálloda lett. A hűtlen férj és a szerető a zaklatásra hivatkozva nem hajlandó kifizetni a számlát. A mindenható ujjlenyomat Az amerikai rendőrségnek állítólag már csak három évet kell várnia, és olyan ujj lenyomat-leolvasó komputerekkel szerelik fel még a legkisebb rendőrőr­söt, sőt a járőrkocsikat is, amelyek segítségével egy bűnözőt igen rövid idő alatt azonosítani tudnak majd. Az új rendszer gra­fikus leolvasó rendszerek­ből (szkennerekből), va­lamint az adatokat egyez­tető és tároló komputeres hálózatból állna. A rend­szernek fényes - és nem­csak rendőrségi - jövőt jó­solnak a szakemberek: egyszer talán már slussz­kulcsra sem lesz szükség az autó elindításához, ele­gendő lesz ujjúnkat az érzékelőre tenni. Sokan azonban nyomasztónak ta­lálják e fényes jövőt, mivel attól félnek, hogy a nem­zeti adatbázis létrejöttével a kormány még inkább el­lenőrzése alá vonhatja a polgárokat. Az FBI-nak már ma is körülbelül nyolcvanmillió „nem-bű­nöző” állampolgár ujjle­nyomata van a birtoká­ban. Mindazonáltal akadnak még hiányosságok a terve­zett csodarendszer háza táján. Egyesek szerint mire kiépítik a komputer­hálózatot, a „földalatti” laboratóriumok futószala­gon fogják gyártani a megbízható állampolgá­rok hiteles ujjlenyomatá­val recézett gumikesztyű­ket. Akkor pedig megint a rendőrség lesz hátrány­ban, amit csak egyféle­képpen hozhat be: olyan berendezéseket használ, melyek képesek megkü­lönböztetni az „élő”- és a „mű”-ujjlenyomatokat. Ásatások Szekszárd mellett Borús eszéki nyár (Eszéki tudósítónktól) A Nap erre a városra is ugyanolyan forrón tűzött mint pl. Porecsra, Umagra vagy Pú­jára. A hangulat azonban itt mégsem volt felhőtlen. Eszék-Baranya megye fővá­rosát az idén még ellenséges gyűrű övezi és csak Dojni Mi- hojlac irányában szabad az út. Júíiusban kimondottan puska­poros volt a hangulat. Dél-Ba- ranyában és Kelet-Szlavóniá­ban hadgyakorlatot tartottak a krajinai szabadcsapatok. Ilyen­kor nagy az esélye annak, hogy „eltévedjen” egy-egy éles löve­dék és éppen a fürdőzők közé essen, vagy az alsóvárosi kis házakra, amelyek a Dráva mel­lett húzódó töltés mögött épül­tek. Ez természetesen be is kö­vetkezett. A veszélyről a sziré­nák zúgása figyelmeztette a polgárokat. Ilyenkor mit tehet az izzad­ságban fürdő városi? Otthon hűti magát sokszor az óvóhely hűvösében. Eszéknek az egyet­len hivatalos strandja a kis túl­zással elnevezett Copacabana. Ezelőtt két héttel kellett volna hivatalosan átadni az olimpiai méretű medencét és még két sekélyebbet a gyermekek ré­szére, amelyeket tataroztak, mert a még 1991-ben történt gránátozás szinte teljesen meg­rongálta őket. A valamikor jó hírnevű étte­rem javítása is befejeződött, működtek a zuhanyok, meg­kezdte munkáját az orvosi ren­delő. Az eliszaposodott stran­dot kellett volna homokosítani a Dráva bal partján. így öröm lett volna a pihenés. De közbe­szólt a „szomszéd”. Nemrég néhány gránát esett a fürdőzők mögé. Ha pár méterrel a vízhez közelebb pottyan, akkor való­színűleg, hogy az öt-hatezer napimádó közül néhányan éle­tüket vesztik. A városnak van még néhány ún. vadstrandja. Ezeken rende­zetlen a terep, nincs medence, de a Dráva folyó homokos part­ját sokan szívesen használják mentőszolgálat nélkül is. A le­leményes kocsmárosok lefed­tek egy betonozott területet és hűsben mérik a jeges sört vagy a szörpöt. Most ezek a fürdőhe­lyek is üresek. Van néhány bá­tor fiatal, aki kimerészkedik, de ezek a gyerekek valószínűleg nem ismerik a gyilkos lövedé­kek hatását. Üresek tehát a strandok. Azok a szerencsések, akiknek sikerült az Adriára jutni, szin­tén nyugtalanok. Legtöbben a rádió mellé ülnek minden órá­ban és hallgatják a hazai „fej­leményeket”. Töprengenek azon, hogy mitévők legyenek. Induljanak-e haza és osszák a hazaiak sorsát, vagy maradja­nak? Eszékről rendszerint megnyugtató válasz érkezik. „Maradjatok csak, nem olyan veszélyes. Majd mi feltaláljuk magunkat.” És ilyenkor kissé önzőén megnyugszik az ember, és marad még néhány napig. Az aggodalom azonban nem múlik el teljesen még a 26 fokos ten­ger hullámainak simogatására sem. A háborús hangulat persze 1991-től tart, de egy év eltelte után megszűntek az állandó lö­völdözések és szinte megfeled­keztünk a veszélyről. Néhány héttel ezelőtt azonban ismét eszünkbe juttatták, hogy a há­borúnak még nincs vége. A város szeméttelepe az ún. semleges zónában van, ahol az ENSZ-katonák „uralkodnak”. Ők biztosítják a kommunális vállalat dolgozóinak a hulladék veszélymentes elhelyezését. Egy napon a területet meg­szállta az ellenség, foglyul ej­tett három munkást, éltulajdoní­totta a járművet és a kotrógépet. Néhány száz köbméter hulla­dékanyag elhelyezése naponta nem kis gond. Diplomáciai bo­nyodalom lett az egész ügyből. A kéksisakosok megígérték, hogy közvetítenek a foglyok kiszabadítása érdekében, de a munkások már két hónapja va­lahol a pélmonostori vagy a vukovári fogházban sínylőd­nek. Az eszéki nyár szomorú eseményei tehát a szeméttelep körüli vitával indultak és a hadgyakorlatokkal, majd a be- lövésekkel folytatódtak. Hogy mi történik a jövőben, arra ma nehéz választ adni. Mindene­setre a város lakói állandó fe­szültségben élnek és ezért nincs üdülés a 30 fokos meleg elle­nére sem. T. I. Modern Hannibál Én leszek minden idők leghíresebb Hannibálja - jelentette ki a dpa német hírügynökség tudósítójá­nak a darmstadti Kurt Becker, miközben kezét Lollón nyugtatta. Lollo egy 2,2 méter magas ele­fánt, amely bőre faleme­zekből, csontváza vascsö­vekből áll és amelynek ha­sában 100 lóerős motor rejtőzik. Ezzel a műele­fánttal Becker át akar kelni az Alpokon és mint egykor Hannibál, Rómába akar el­jutni. A karthagói hadve­zérrel szemben azonban ő nem hadi dicsőséget akar aratni, hanem adományo­kat gyűjteni elhagyott gyermekek számára. Bec­ker három és fél hét alatt akarja megtenni az 1300 kilométeres utat. A rend­őrség óránként hat kilomé­teres sebességet engedé­lyezett számára. Ha valaki Szekszárd határában, Palánkon jár, láthatja, miként mozgatják a földet, régmúlt ko­rok tárgyi emlékeit keresve. Ódor János azt mondja, egy rég­volt település maradványairól tolják le az évszázadok alatt rá­rakódott földréteget. Tolna megye történetének legnagyobb ásatása annak kö­szönhető, hogy idetervezték a szekszárdi Duna-hidat és a hozzá vezető gyorsforgalmú utat. Tudnillik, a berüházónak törvényadta kötelessége, hogy a munkálatokat megelőzően le­letmentéseket végezzen. A ter­vek szerint a 6-os utat és a le­endő Duna-hidat összekötő Szekszárd-Mözs vonalon mint­egy 15 kilométer hosszan, hat­van méter szélességben mozgat­ják majd meg a földet. Az ásatások során eddig késő rézkori szemét- és agyaggödrök, római villa maradványai, kelta temetőrészletek és a vaskorból fennmaradt lakóházak kerültek elő a föld mélyéből. Értékes lelet az az astralagos öv, amelyet egy tíz éves kelta ifjú sírjában talál­tak. Az övét rendkívül jó kéz­műves munkával hat centiméte­res bronzpálcikákból készítet­ték, s viselője előkelő rangban lehetett. Az ásatások folytatása során minden remény szerint egy középkori falut sikerül fel­Az idei nyár fürdőruhadivatjá­ban - legalábbis ami a hölgye­két .illeti - két irányzat figyel­hető meg. Az egyik a „mini” stílus, melyre a feltűnő anyag­takarékosság a jellemző; A tanga első és hátsó részét vé­kony pántok kötik össze, a fel­sőrészen is több a pánt, mint a nagyobb - mindenképpen há­romszög alakú - ruhafelület. A férfiaknak minden bi­zonnyal az előbbi stílus jobban tetszik, bár az ötvenes évek bi­támi. A községről a krónikákban sok emlék maradt, a legutolsó említés szerint a török korszak­ban teljesen elpusztult. Az igazi érdekességet az a mintegy 8 méter átmérőjű árok jelenti, amelynek egyik oldalán mintha bejárat lenne. Ódor Já­nos szerint nehéz eldönteni, hogy a talált kör honfoglalás ko­rabeli körbeárkolt jurta alapja lenne vagy inkább egy temető. Az utóbbi ellen az vall, hogy a tüzetesebb vizsgálatok ellenére sem találtak csontmaradványo­kat a föld mélyében. Amennyiben a talált lelet va­lóban jurta alapja, akkor Tolna megye első honfoglaláskori em­léke került elő. Ódor János eh­hez fontosnak tartotta hozzá­fűzni, hogy a köztudatban a hon­foglaló magyarokról nagyon rossz kép él. Sokak szerint vad és primitív nép volt, ez pedig nem igaz. Találtak olyan sírokat, ahol a elhunyt fején fejműtétnek nevezhető sebek voltak. Sőt, bi­zonyított, hogy ezüst lapot rak­tak a csont helyére és a beteg a műtét után még jó pár évig elél­hetett. A sírokban talált tárgyi emlékek magas színvonalú kézművességről árulkodnak. A magyarok szerettek sok ékszert hordani, amihez pedig sok öt­vösre volt szükség. Hazafi Zsolt kinije legalább olyan divatos az idén, mint negyven évvel ez­előtt. A nosztalgikus, kétrészes fürdőruha nadrágja szinte min­dent eltakar, dereka a köldökig ér. A felsőrész viszont pánt nélküli. Mind az alsó, mind a felsőrész gazdagon, rojtokkal vagy fodrokkal díszített. A strandbéli kiegészítőkhöz a napszemüvegen kívül az idén is hozzátartozik a saru, a derékra kötött hatalmas kendő és a nagyméretű táska. Ponton-híd a Holt-Dunán Aki ismeri Fadd-Dombori gondjait, vagy a tolnai holt-ágat, az tudja, hogy a huszonnegyedik órában vannak azok, akik szeretnék, ha végre megoldódna ezek sorsa. Csodálatos tájjal és vízzel ren­delkezik a szintén Tolna megyei Bölcske is. A Duna szabályozásával - annak idején - hozzájutottak egy szi­gethez, a horgászok pedig egy sokat ígérő vadászterülethez, a szi­get megközelítése azonban mindig is gondot okozott, ez csak csó­nakkal volt lehetséges. Most azt vették a fejükbe a bölcskei polgá­rok, hogy vásárolnak egy kiselejtezett katonai ponton-hidat, s azt felállítva máris élővé varázsolható a sziget. A tervek szerint a következő lépcsőben a holt-ág rendbetétele kerülne sorra, s ha mindez megvan, akkor lehet azon gondolkodni, hogy milyen is legyen a „bölcskei pihenő-paradicsom”. Annyit már sikerült elérniük, hogy a partra kövesút vezet, de azt remélik a bölcskeiek, hogy a további tervek is valóra válnak - szorítunk ne­kik, hisz' sok éve várnak már rá ... Hazafi Zs. Ami hevíti a férfiakat... Utazzon az időben - Nostradamussal (3.) Párizs megért egy misét Nostradamus könyve megjó­solta, hogy Navarrai Henrik el­foglalja Éranciaország trónját. Előrelátott egy-két olyan kato­nai és diplomáciai küzdelmet is, amelyeket Henrik kiállt, mi­előtt elfoglalta volna a neki jogszerűen kijáró trónt - vala­hogy úgy, ahogy ez a III. Cen- túria 25. négysorosában olvas­ható: „ő, ki Navarra trónjára lép majd (vagy örökli), amikor Szicília és Nápoly tár­sul, megtartja (vagy megszerzi) Bi- gorre-t és Landes-t, Foix-t és Oloront olyan valakivel szemben, aki túl szorosan kötődik Spanyolor­szághoz. ” A jóslat bizonyos szempont­ból homályos, de az első és a második sor lehetővé teszi számunkra azon események da- tálását, amelyekre Nostrada­mus meglehetős biztonsággal utal. Mivel Nápoly és Szicília gyakorlatilag évszázadokra össze volt kötve, csupán három olyan történelmi alkalom volt, amikor egységüket formálisan is kinyilvánították. Ezen alkalmak közül az utolsó kettő a 19. században volt, akkor, amikor az apró Na­varrai Királyság önálló állami státusa már régen megszűnt, a négysoros tehát a kettő közül egyikre sem vonatkozhat. így csak egy alkalom marad­hatott: amikor II. Fülöp spanyol király 1554-ben proklamálta a két királyság egységét. 1562- ben, Fülöp uralkodása idején valóban megtörtént, hogy IV. Henrik a jövőbeli francia király örökül kapta a navarrai trónt. így biztosak lehetünk abban, hogy őrá, és nem Navarra va­lamely más uralkodójára gon­dolt Nostradamus, amikor a III. Centúria 25. négysorosát leje­gyezte. A harmadik sor nevei navarrai helységnevek, az egyiknek, Bigorenak egyébként más összefüggésben is van je­lentősége. A IV. Henrik protestáns ka­tonái és katolikus ellenfelei kö­zötti csatákkal kapcsolatban. „Bigorro!” volt ugyanis Henrik protestáns gyalogosainak a csa­takiáltása. Az utolsó sor jelentése nem világos - Henrik sok ellensége közül néhányan szájízéhez ké­pest túlságosan szoros kapcso­latban álltak Spanyolországgal. A versből azonban egy dolog rajzolódik ki világosan: Nost­radamus igen sokat tudott a Henrik és ellenfelei közötti küzdelmek pontos részleteiről, még mielőtt azok megtörténtek volna! Bár Henrik zseniális katona volt, hadi sikerei nem voltak elegendőek ahhoz, hogy bizto­sítsák számára a trónt. Ehhez meg kellett változtatnia vallá­sát, és fel kellett vennie a kato­likus hitet, hiszen Párizs ­ahogy kissé cinikusan kifejezte magát - „megér egy misét”. S ha el is hagyta a protestantiz­must, azért nem hagyta cserben azokat a protestánsokat, akik érte harcoltak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy IV. Henriket 1610-ben meg­gyilkolták - ismét egy olyan esemény, amelyet Nostradamus megjövendölt. (Folytatjuk) 4 HR ii 1 4 á t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents