Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-15 / 191. szám
1995. július 15., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Jelenkon kettős nyári szám A Pécsett szerkesztett Jelenkor július-augusztusi számának élén Csorba Győző versei állnak, melyeket Mészöly Miklós Jókai magyar szótárából című prózája követi. A szépirodalmi rovatban a továbbiakban Baka István, Térey János, Meliorisz Béla és egy fiatal pécsi költő, Molnár András verseivel, valamint Körösi Zoltán A tárt szárnyú lepke című folytatásokban közölt regényének újabb részletével és Kanetti Norbert Az utolsó óra című prózájával találkozhat az olvasó. E rovatot gazdagítja Földényi F. László Klimó Károly képzőművész Artaud-soroza- táról szóló esszéje, Az isten és a mása. (A lap illusztrációképpen négy Klimó-képet közöl a színes műmellékleten.) S ugyancsak itt található Weber Kristóf Vidovszky Lászlóval készített interjúja, mely a zene és intellektus összefüggését boncolgatja. E lapszám két tanulmányt is szentel Nádas Péter munkásságának: Hódosy Annamária A Khrüszipposz-szindróma című írásában Nádas Thomas Mannra vonatkozó megnyilvánulásait elemzi, Károlyi Csaba pedig az író 1986-ban megjelent főművét, az Emlékiratok könyvét kísérli meg az azóta eltelt majd tíz év változásainak fényében újraértelmezni. Miért olvassák a németek a magyarokat? - erre a kérdésre keresi a választ Balassa Péter előadása, amely egy műfordításról szóló konferencián hangzott el. A hang és a látvány című előadás írásos változata mellett közli a lap Forgách András ugyanott elmondott reflexióit Heinrich von Kleist magyarra fordításának nehézségeiről. A fordítás, az idegen nyelven írott művek megértésének problémája nem áll messze P. Müller Péter tanulmányának témájától, amely A szövegértés zavarai címet viseli. A kritika-rovatban ezúttal Bazsányi Sándor Földényi F. László Egy fénykép Berlinből című könyvéről írott bírálata, illetve Karl-Markus Gauss Darvasi László Das traurigste Orchester der Welt című Németországban megjelent elbeszéléskötetéről közölt recenziója olvasható. Csorba Győző: Róla - magamról Róla? Nem róla csak magamról Vagy akképp róla, hogy magamról Élő nyomát kutatva bennem mindig mindig csak rája leltem Persze, hogy dicsérem hatalmát mellyel ízeimbe hatolt át persze, hogy folyton róla van szó: ő a nemző én a fogamzó Ha sikerül - bár sikerülne! - formálni képét gyönyörűre az lenne (lesz?) méltó eredmény mert bennem is csak úgy dereng a fény If jú pécsi költő sikerei „Az építésznek fogékonynak kell lennie a szépség iránt” FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR Főiskolások - plein air-ben Balogh Róbert, a JPTE BTK negyedéves magyar szakos hallgatója legutoljára színházi munkájával hallatott magáról, most, immár másodszor, az Expanzió VII. Váci Kortárs Művészeti Fesztiválra kapott meghívást, az ez évi téma a zene volt. A ifjú az első, azaz a költészeti napon három prózaverssel és három kötött formájú verssel lépett a műértő publikum elé, melyek közül a leghatásosabbnak a „Nem rabolt több fészket” című szerepvers bizonyult, amely egy 13 éves lány szemszögéből leírt többsíkú gondolatfutamot jelenít meg. A Miskolci Egyetem Líra 95 elnevezésű verspályázatának első díjas alkotója elmondta, hogy művei gyakran a fiókba kerülnek későbbi átírásra várva, de a váci fesztiválra csak végleges alkotásokat vitt, melyeknek fő témája a változás. A fellépés minden szempontból sikeres volt, több ajánlatot is kapott verseinek publikálására például a Magyar Műhelytől, a Tekintettől, a Négyzettől és a közelmúltban indult Levelek című borítékformátumú irodalmi laptól. Tervei között szerepel a „Rosencrantz és Guil- denstem halála avagy Strucci- áda” című félkész abszurd drámájának befejezése, amely egy tercier irodalmi asszociáció William Shakespeare: Hamlet és Tom Stoppard hasonló című művére. Ezenkívül két budapesti kiadó is ajánlattal kereste meg. Velük tárgyal műveinek a jövő évi könyvhéten való megjelenéséről. Rendes Z. „Hogy nevezzük: művésztelep vagy nyári diáktábor?”, kérdezte Bükkösdi László, a pécsi körzeti televízió rendezője, mielőtt elkezdte a filmet forgatni Domoloson, a Kastély Szálló parkjában. „Nem tudom, töprengett H. Barakonyi Klára főiskola docens, tulajdonképpen mindkettő. ” A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola negyedik éve rendez nyári diáktábort az első évet végzett hallgatók számára. Korábban Jászberény mellett, egy tanyán dolgoztak, amelyet tulajdonosai átalakítottak a művésztelepi munkára. De, mert az útiköltséget a diákoknak kellett fizetni, és az útiköltség az elmúlt években nagyon megemelkedett, a főiskola közelebbi hely után nézett. így találtak rá Domolosra.-Ideális hely - mondja H. Barakonyi Klára, a tábor művészeti vezetője. - Egy kissé elkülönült, zárt hely, ugyanakkor nincs messze a nagyobb helyektől: Szigetvártól, Pécstől. Kiszolgálnak bennünket: szállás, reggeli, ebéd megvan, a vacsorát magunk főzzük. Megismerkedhetünk a társművészetekkel is: Szigetvárról kijött egy fazekas mester két koronggal, bevezeti a fiatalokat a szakmába. Egy szigetvári üvegműveshez mi visszük be a hallgatókat délutánonként, hogy megismerkedjenek a Tif- fany-technikával. Vanyur István szobrászművész mintázást tanít az érdeklődőknek. A szálló környéke szép: tó, erdő, dombok - a fiúk, lányok rajzolhatnak, festhetnek természet után. A három egyhetes turnus alatt 120 főiskolás vett részt a munkában összesen hét oktató irányításával. (Most, az utolsó héten éppen Faicsi László, Hidasi Agnes, Lant ay Attila segítette a művészeti vezető munkáját.) A hallgatók a kastély melletti magtárból átalakított szállodaépület kétágyas szobáiban, illetve sátorban laknak. A költségek egyharmadát a résztvevők, kétharmadát alapítványi pénzekből a főiskola fedezi. A Kastély Szálló vezetője méltányos árat szabott.-Ha telt ház van, akkor is csak 50-60 ember lakik nálunk- mondja Szabó János. - A vendégek 70-80 százaléka magyar, a többi német, osztrák. Nem átutazók: nyaralni, pihenni jönnek ide. Es művészte- lepszerűen dolgozni: miskolci középiskolásaink is vannak itt e célból. Segítjük a fiatalokat az árkalkulációval. Jövőre olcsóbb faházakat is üzembe helyezünk. Tegyük hozzá: az első héten itt járt főiskolások építészetileg felmérték az istállót, és a főiskolán a nyári tervezői táborban- afféle házi feladatként - helyreállítási terveket készítenek, amelyeket majd szeptemberben mutatnak be Szabó Jánosnak. H. Barakonyi Klára festőművész, az úgynevezett ékszerzománc kiváló művelője, építészeti rajzot (szabadkézi rajzot) tanít a főiskolán.- Hogy kerül a szigorú, mérnöki tervező munka közelébe a pleine air, a szabadban való festés, és a portré meg az ékszer?-Az építésznek természetesen jól kell tudnia rajzolni, fogékonynak kell lennie a szépség iránt. Ismernie kell a társművészeteket is: például, hogy az épület belsejében milyen más művész segítéségét veheti igénybe, milyen stílus- és ízlésirányok vannak stb.-A tanterv kevés órát ad a rajzoktatásra, és a hallgatók vizuális előképzettsége is gyakran hiányos. Ezért találtuk ki a művésztelepi formát, ahol a környezet és az oktatói irányítás felszabadultabb munkalehetőségeket ad, mint a tanóra. Itt reggeltől éjfélig csak a művészi alkotómunkával foglalkozhatnak, és olyan technikákkal ismerkedhetnek meg, amelyekre szükségük lesz a tervezéshez, de az órán nincs lehetőség: szénrajz, akvarell, pasztellkréta, lavírozott tus, kroki, tűzzománc, fotó, videó, agyagmű- vesség, színes üveg. Élő modell után rajzolhatnak. Többségük itt találkozik először ezekkel a technikákkal. Csikós Ildikó a pápai óvónőképzőből jött a pécsi műszaki főiskolára.- Mindig érdekelt a műszaki rajz, a tervezés, de ilyen előképzettségem nincs, hacsak azt nem számítom, hogy az óvónőképzőben fontos a rajz. Itt délelőttönként látvány után rajzolunk, a tanárok korrigálnak, este közös értékelés van. Délután a fakultatív munkát végezzük: én a színes üveget választottam. Nagyon fontosnak érzem a műszaki ismeretek mellett a képzőművészetet, hiszen az építész tervező művész is; nem elég, hogy az épület megvan a fejemben, azt szépen, esztétikusán, látványosan le is kell tudni rajzolni. És hasznát veszem akkor is, ha pedagógus leszek, ahogyan tervezem. A tanárok mesélik, hogy sok hallgató számára szinte riasztó újdonság a természet utáni rajzolás, hiszen a középiskolában nem, vagy alig volt ilyen feladatuk. De a hely hangulata, a tanári-művészi segítség hamar felszabadítják a gátlásokat, és néhány olyan munka is kikerült már a fiatalok keze alól, amely tehetségre hívja fel a figyelmet. Mindenesetre a legjobb művek szerzői jutalmat kapnak - festéket, könyvet, más segédeszközöket -, ősszel pedig az eddigi szokásoknak megfelelően a főiskolán kiállítást rendeznek a táborban született művekből. ' Meghívták őket Szigetvárra is: mutassák be a Domoloson készült festményeket, szobrokat, rajzokat. G. T. Pécsi művészek munkái a Galériában Több nemzedék munkáiból látható tárlat a Pécsi Galériában. Várkonyi György művészettörténész válogatásában Bencsik István, Gellér B. István, Keserű Ilona és Molnár Sándor mellett láthatók Czakó Zsolt, Wéber Imre, Nemes Attila művei is, illetve Horváth Ottó, Mohácsi András, Mátis Rita, Somody Péter, Gyécsek Józseféi, Oroszy Csaba alkotásai. A műfaji sokszínűségében is színvonalas összeállítás a pécs-baranyai képzőművészeti világ izgalmas keresztmetszete. A galériában kedd a szünnap. Bartók-emlékek Hétvégi kirándulóknak érdekes lehet, hogy Barcson július 18- áig még látható az a Bartók-em- lékkiállítás, melynek keretében bemutatják egy 32 eredeti grafikát tartalmazó album anyagát. A Franciaországban szerkesztett különleges összeállításból mindössze csak 100 darab készült, a zeneszerző születésének 100. évfordulójára. A munkák között Hincz Gyula, Klimó Károly, Komis Dezső, Vasareli művei is szerepelnek. A Dráva Múzeumban látható anyag egyébként még Losonczi Pál, az Elnöki tanács elnöke adományaként került a községbe. Nyári orgonaestek A pécsi Bazilika akusztikáját és orgonájának hangját nemcsak a hallgatók, a művészek is dicsérik. Ezért is külön öröm a „Nyári orgonaestek a Bazilikában” sorozat, melyben legközelebb július 21-én este 8-kor ad hangversenyt Koloss István, akit gordonkán Koloss Krisztina kísér. 28-án a Józanságért Alapítvány” keretében terveznek koncertet itt, ez már szimfonikus zenekari koncert lesz, melyen az angol Bedforshire megyei ifjúsági szimfonikus zenekar lép fel. Zenék és babák Furulyákat, babákat, női alakokat ismerni fel a Munkácsy-dí- jas Geszler Mária keramikus munkáin, akinek a Parti Galériában nyílik kiállítása július 22- én. A művésznő a Siklósi Alkotótelepeken is gyakran vezet kurzusokat, s a mai magyar keramikusnemzedék egyik meghatározó egyénisége. Pécsi Nyár '95 Folytatódnak a Pécsi Nyár ’95 eseményei. Várhatóan zsúfolt házat vonz a július 19-i Edda- koncert, mely a Szabadtéri Táncszínen kezdődik 21 órakor. Július 27-én a P. Mobil szerelmesei üdvözölhetik kedvenceiket ugyanitt. A Folies Bergére mágusa Dr. Szántó Károlynak sok szeretettel. Michel Gyar- mathy. Paris ’75 A „folies” francia szó „bohóságokat” jelent, és a színház a Bergére utca közelében van Párizsban. így lett a színház neve „Folies Bergére” már 1885- ben. 1936 óta Michel Gyar- mathy hazánkfia vezette közel hatvan évig a világhírű párizsi revüszínházat, 1992-ben nyugalomba vonult. Neve összeforrt a színházéval, mely több, mint száz év óta a francia főváros egyik legismertebb szórakoztató helye. Nézőtere 1750 nézőt képes egyszerre befogadni. Sok „nagy név” fordult meg a színpadán, pl. Mistingu- ette, Josephine Baker, Maurice Chevallier, aztán Louis Fuller táncos, akinek művészete Ro- dint és Toulouse Loutrecet is megihlette. A bárpultját Manet is megfestette 1882-ben. Az utolsó nagy show 1700 előadását másfél millió ember nézte meg. Tatarozás után 1993-ban újra megnyílt a revü, új műsorral - Gyarmathy nélkül, aki nyugdíjazásként mint tanácsadó ül a nézőtéren a próbákon. 1933-ban az előretörő fasizmus elől ment ki Párizsba szerencsét próbálni, de nem kapott se letelepedési, se munkaengedélyt. Két évig szinte éhezett. Aztán egy színigazgató lakása előtt, az utcai aszfaltra díszletrajzot készített. Az igazgató tudakozódott: „Ki volt ez a rajzoló?” ő jelentkezett. - „Tud egy revühöz díszletet rajzolni?” - „Igen”. - Mennyit kér egy tervéért?” - Amennyit egy táncosnő.” így kezdődött a karrierje, és 1936-ban a Folies Bergére művészeti vezetője lett. Gyarmathy revüje fantasztikus világba vezet bennünket. A látványos bevonulások, a tömegjelenetek, a fenséges lépcső, ahonnan a strucctollas primadonna elegánsan a magasból lejön, a fényesen felöltöztetett (vagy levetkőztetett) szép, egyforma alakú lányok, a fényűzés, a humor, a bájos kutyaműsorok, a színpompás világítási effektusok, a nézőtér feletti nagy csilláron álló táncosnő leereszkedése a bámuló nézők feje fölé, a hagyományos, elmaradhatatlan kánkán- táncok az egyik ámulatból a másikba ejtik a nézőket. A földszinti nézőtér mindig zsúfolásig tele* van turistával. Amikor két évtizede Párizsban voltam a Sorbonne-on, elmentem hozzá, és kértem tőle szabadjegyet az előadásra. Hallottam, hogy a magyaroknak szívesen ad. Azt mondta: „Jöjjön egy hét múlva ilyenkor.” Azt hittem, hogy ez elutasítást jelent. Kísérletképpen egy hét múlva újra elmentem, és megkaptam az igazgatói földszinti bal 1 -es páholy egyik székét. Legendás volt, hogy a magyarokat pártolja. Megadta nekünk, vékonypénzű honfitársainak, hogy egy este „éltünk” Párizsban nagyvilági életet - ingyen. Tulajdonképpen Miklósnak hívták, de a franciák nevettek, mert a Miklós Mikulást jelent. Aztán Michel lett belőle, mégpedig úgy, hogy egy magyar atyafi ezt írta neki levelében: „Kedves Mihály bátyám”. „így lettem én ezután Michel, és Gyarmathy pedig azért, mert Balassagyarmaton születtem.” Nosztalgiája, szeretete a magyar haza iránt az idő múlásával csak nőtt, a végén már beépítette a színpadon a piros-fe- hér-zöld motívumokat a festett magyar ház díszletének falára. Van neki egy magyar nyelvű verseskötete saját kiadásban, címe: „Volt egyszer, hol nem volt... Paris, 1975.” Ezt dedikálva megkaptam tőle. E versek a honvágyat, a hazagondolást, az otthoni emlékeket tartalmazzák. „Az én imádságom” című versében ezt úja: „Hát mi hontalanok, Vaj’ ... kihez tartozunk, Magyar az Istenünk, Mikor imádkozunk (..) Ha majd eltemetnek, És rögök eltakarnak, Örök álmodban is Te Michel, Megmaradsz magyarnak.” Szántó Károly
