Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-03 / 150. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1995. június 3., szombat Az idei Ünnepi Könyvhét, bár jelentek meg nagyszerű művek, s találkozhattunk rangos szerzőkkel a különböző rendezvényeken, egy kicsit mintha szürkébb volna a megszokottnál. Hogy ez valóban így van-e vagy sem, arról faggattunk egy olvasót, egy könyvkereskedőt és egy költőt. Balogh Margit nyugdíjas. Átlagolvasónak, ha van ilyen, nem nevezhető, mert mint kiderült, nagyon magas színvonalú irodalmat olvas. Nevezzük talán igényes átlagolvasónak.-Nagyon érzékenyen érintenek a magas könyvárak, hiszen nyugdíjas vagyok. Ha különösen érdekel egy könyv, de nem tudom megvenni, akkor legfeljebb eladok valamit.- Milyen könyvek érdeklik elsősorban?- A zenei tárgyú könyveket mindenképpen megveszem, főleg ha Bartókkal vagy Kodállyal kapcsolatosak.- És az irodalom?-Van két őrületem: Milan Kundera és Thomas Bernhard. Mindent elolvasok tőlük. Mindkettőnek megjelent most egy-egy kötete, de már a könyvheti megnyitó előtt elolvastam őket. Budapesti barátaim megküldték néhány nappal korábban. Nem tudtam letenni, ahogyan mondani szokás. Óriási élményem még Székely János és Parti Nagy Lajos.- Nem zavarja, hogy a könyvhét két és fél napig tart csupán ?-Talán jobb is így. Úgy sincs rá az embernek elég pénze. * Sulyokné Szebényi Beatrix az írók Könyvesboltja tulajdonosa. A belvárosi, szép hagyományokkal bíró boltban elsősorban minőségi könyveket árusítanak.-Milyen változások mutatkoznak az elmúlt évi könyvhét óta?-Az árak feltétlenül emelkedtek, egy átlagos szépirodalmi mű 5-700 forintba kerül. A választék nőtt, a forgalom viszont csökkent.- Mintha más lenne a hangulata a könyvhétnek, mint amilyenekhez évekkel korábban hozzászoktunk.- Vége a könyvheti varázsnak, a nyitás előtti sorbanál- lásnak, amikor egy Moldová- ért tülekedtek az emberek. Ma már, bár vannak sikerkönyvek, nem kapkodják el őket. A szokásos egy hét pedig két és fél napra zsugorodott.-Milyen könyvek hiányoznak az idei könyvhétről?- A gyerekeknek szólók. Szinte semmi sem jelent meg.- Meg lehet még élni a könyvkereskedésből ?- Igen. Bár ebben az évben 30 százalékkal csökkent a forgalom.- Kik vásárolnak?- Még mindig az értelmiség, az egyetemisták, és nálunk a környék dolgozói.- Mi az, ami a legnehezebben eladható?-A kortárs magyar költők kötetei. Csak a klasszikusok eladhatók. Meliorisz Béla költő és középiskolai irodalomtanár. Kortárs is és magyar is, minden tulajdonsága megvan tehát ahhoz, hogy nehezen eladható legyen. Szerencséjére azonban idén nem jelent meg kötete.- Örvendetes, hogy sok a könyvkiadó, s jó, hogy a régi görcsök eltűntek. Rövid egy- egy kötet várakozási ideje, de nem biztos, hogy minden esetben az értékek a meghatározók, hiszen a könyvkiadás is egy üzletág a sok közül, ez is a gyors meggazdagodás lehetőségét kínálja, ezért fennáll a minőségi hígulás lehetősége. Ami egyértelműen pozitív, az az ifjúság számára megjelentetett sok tudományos vagy tudományos ismeretterjesztő, hiánypótló mű. Bár ezek között is megfontoltan kell válogatni, hiszen nagy az átfedés a témák között.- Mi a helyzet a kortárs irodalom terén?-A könyvkiadók nagy része profitot termel, a kortárs irodalom tehát nem igazán üzlet számukra. Talán kevesebb ma az igazán átütő mű. Ez persze lehet az átalakulás következménye is, a szépirodalom tért veszített a változásokkal. Hozzájárul mindehhez az, hogy a politika megoldja azokat a feladatokat, amelyek korábban az írók feladata volt. Egy idő után azonban kialakul majd a normális értékrend.- Gondolom, egy költőt és tanárt különösen érzékenyen érintenek ma a könyváremelések.-Soha nem voltam olyan könyvvásárló, aki megrohanja a boltokat a könyvhéten. De ma már különösen meg kell gondolnom, mit vásárolok, mit nem. A kortárs irodalomról azonban még ilyen nehéz körülmények között sem mondok le. Az azért elgondolkodtató, hogy a változások milyen körülmények között mennek végbe, mert talán nem kellett volna mindent szétverni, és aztán a romokon újra kezdeni az építkezést. Cseri László Kiállítás Marlene Dietrich holmijaiból A filmgyártás 100. évfordulójával kapcsolatban kiállítás nyílt Berlinben. Láthatók ott Marlene Dietrich hátrahagyott holmijai, amelyek bepillantást engednek a legendás színésznő életébe. A kiállítás középpontjában egy képzeletbeli vasúti kocsi áll, emléket állítva a „Sanghaj Express” című filmnek. A vasúti kocsiban intrikák, barátságok és szerelmek szövődtek. Számos bőrönd látható a vagonban MD-monogrammal. Egyiken ez a felirat áll: „Dietrich, 12, avenue Montaigne, Paris”. Ez volt a színésznő utolsó lakcíme, ott halt meg 1992-ben, 90 éves korában. Maurice Chevalier, Jean Coctau, Erich Maria Remarque- írók, színészek, muzsikusok hosszú listája szerepel a kiállításon levelekkel és dedikált fényképekkel. Jean Gabint, Marlene életének nagy szenvedélyét természetesen szintén képviseli néhány emléktárgy. A 150 pár cipő és a 3000 ruha arról tanúskodik, hogy a „végzet asszonya” féltékenyen őrködött megjelenésére - írja a kiállításról az AFP francia hírügynökség. Marlene Dietrich 1929-ben tűnt fel a Kék angyal című filmben. A rendező, Josef von Sternberg, egy berlini zenés varieté műsorban fedezte fel. Az amerikai rendezőt megragadta Marlene megjelenése - főleg legendás lábai -, és elhatározta, hogy megteremti Hollywoodban Greta Garbo vetélytársát. Marlene a Kék angyal első vetítése után elhagyta Berlint. 1933 után Hitlernek nem sikerült visszacsábítania. Ellenkezőleg: a színésznő, aki akkor már amerikai állampolgár volt, fellépett az Európába vezényelt amerikai katonáknak tartott előadásokon. A kiállításon látható amerikai uniformisa is, valamint a többi között 15 ezer fénykép, 300 ezer oldal forgatókönyv, és 80 bőrönd. Marlene Dietrich holmijai töltik meg a kiállítás területének nagy részét. Más emlékek is láthatók, többi között a Casablanca című filmben használt zongora, és az a ruha, amelyben Charlie Chaplin szerepelt a Diktátor című filmben. figaró remekül viszi az ügyeket”... Vígopera-bemutató a PNSZ-ben A vígopera főbb szerepeiben (felvételünkön balról jobbra): Váradi Mariann, Massányi Viktor, Kuncz László és Haramza László látható fotó: Müller andrea Méltán zúgott a vastaps május 27-én este a Pécsi Nemzeti Színházban a Sevillai borbély bemutatójának végén. A karzat füttyögött, visított örömében, mint a százötven évvel ezelőtti premiereken. Mert az sem akármi, hogy még a második emelet is tele volt. Ott is ültek, ahonnan a színpad fele sem látszik. Szerencsére növekszik a városban egy operaszerető fiatal nemzedék. Mi tagadás, Rossini remeke a legélvezhetőbb operák közé tartozik. Nehéz elrontani. A mű értékei - C. Sterbini világos meseszövésű, briliáns forgató- könyve, a huszonnégyéves komponista jól énekelhető szárnyaló és játékos dallamai - a zene iránt kevésbé fogékony közönséget is lenyűgözik. Ám Pécsett a remekmű bemutatása remek alakításokat is hozott. Három énekes abszolút nemzetközi színvonalon szólalt meg. Mindenek előtt Massányi Viktort kell kiemelni, aki bemutatóról bemutatóra bizonyítja, hogy nem csak lenyűgöző hangadottságokkal rendelkezik, de a színpadi játékhoz sem olyan érzéketlen, mint ahogy pécsi bemutatkozásakor - a Sybill nagyhercege szerepében - gondoltuk. Különösen jót tett neki, hogy prózai rendező instruálta. Figarója fiatal, mint ő maga, charmosan szemtelen, bírja a helyenként szédületes tempót, élvezi a dallam ívét s csak ritkán marad adós az érthetőséggel. Váradi Mariann nem először bizonyította be kivételes tehetségét. Rosinája zeneileg pontos, szép és módfelett élvezhető alakítás. Kár, hogy a rendezés és a művésznő is, kissé szolidra (szolid leányra) vette a figurát. Emlékeinkben Rosina archetípusa egyenlő értékű társa Figarónak. Okos nő, temperamentumos, és csak megjátssza a hiszékenységet. A harmadik bravúros alakítás Kuncz Lászlóé, a vén Bar- tolo doktor szerepében. A ko- médiázás és a zene olyan egységét hozza, amely csak a legjobb művészek sajátja. S nem először. Az utóbbi időben sorozatban oldja meg nagyszerűen a nagyszerű szerepeket. Az ilyent azelőtt művészeti díjakkal jutalmazták. Üdítő látvány Berta szerepében Bukszár Márta, aki ismét tudatosítja, hogy nemcsak vonzó operettprimadonna, de jó humorú operakomika is. Bár nem tudni, hogy a macskával énekelt áriája közben melyikük miatt nevetett többet a közönség. Szegény macska ugyanis rendre elfordította a fejét a művésznőről, kinézett a közönségre, egyszer ki is kacsintott, hogy „mit szólnak, micsoda korszerűtlen műfajban kell itt szenvednem”. De Bukszár macska nélkül is, csípőjének játékával is ki tudta csalni a nevetést. Hogy mind e közben zeneileg pontos volt, talán leírni sem kell. Soha sem láttunk még ilyen fiatal Don Basilio-t vénembernek föstve. A Ki Mit Tud-on föltűnt Kovács István másodszor mutatkozott be operaszerepben. Basszusa jól érvényesül, s azt hiszem, elsősorban a komikus szerepekre ideális. E szerepekben ugyanis az enyhe kis pöszeség csak karakterisztikus hatásnak hat. Érdekes felfogása volt a rendezésnek, hogy a rutintalan, a színpadon feltehetően félszegen mozgó Kovács Istvánnal egy álmatag, halvérű Basiliot játszatott el, aki jól ellenpontozta a többi szereplő kelekótya sürgését. Úgy gondolom, hogy gróf Almaviva szerepére vendéget kellett volna hívni. Bár ezzel a kijelentéssel nem szeretném megsérteni Haramza Lászlót, aki mindent megtesz azért, hogy feledtesse velünk, Alma- vivát nem az ő hangjára találták ki. Amit nem tud elénekelni, azt eljátssza. Színészileg emlékezetes alakítás az övé. (S hogy vendégre miért nem telik, tudjuk válasz nélkül is.) A kisebb szerepekben kellemes volt Rubind Péter (Fio- rillo), Tóth József (Ambrogio) és Bota István (Tiszt), aki nyílt színi tapsot is kapott. Szerencsés ötlet volt, hogy korhű díszletben, jelmezben játszódott az előadás. Horesnyi Balázs díszletterve jó játékteret adott, illúziókeltő volt, bár szerintem a sárga világosabb, rikítóbb árnyalatát is elbírta volna az előadás. Velich Rita jelmezei kedvesek, bár az énekmester fején lévő kalapocskával nem tudok mit kezdeni. Rosina fejfedőjét meg egyenesen feledni szeretném. Biedermeier egy rongy ugyan, de Váradi Mariann arcának fölöttébb előnytelen. Balikó Tamás rendezése nagyvonalúan elfelejtett sok operai hagyományt. Talán a szélesebb nézőközönség érdekében. így az él- vezhetőséget a prózai vígjátékok szintjére hozta. Azt azonban sajnálom, hogy az énekóra jelenetben nagyon szolidra vették a komédiázást. Az opera buffa hagyománya mindig is többet engedett meg. Míg Figaro szappanozza Bartolot, a szerelmesek bizony bátrabban enyeleghetnének. De hát az ízlések és enyelgések különbözők. A zenekar és a vezénylő Blázy Lajos nagy részben voltak a siker kovácsai. Rossini boszorkányos ritmusai, szellemes váltásai sem fogtak ki rajtuk. A nyitány hangversenyprodukció hatását keltette. Kár, hogy a színháznak nincs csembalója. Bükkösdi László Hurrá, nyaralunk! Hogy a horvátok sikeres csatát vívtak a minap az észak-kraji- nai szerbekkel a Zágráb-Belg- rád autópálya egy kulcsszakaszáért, ellencsapásként viszont szerb föld-föld rakéták támadása érte Zágrábot, egyik napilapunk rögvest kömyomozásba kezdett. Mi várható ezután a nyári turistaszezonban? Össze- omlik-e busás bevételt ígérő idegenforgalom az Adria hor- vát partszakaszán? S a kiutaztató magyar irodák sorra számolhatnak be arról, milyen kerülő utakat ajánlanak, Szlovénián, Ausztrián, Olaszországon át azoknak, akiket nem rettent meg a frontvonalak, a fel-fellángoló harcok közelsége. Hanem - majd feltehetően - a bosznia szerbek által megismét- lődően ágyúzott - Dubrovnikba igyekvőknek azt intézi és ajánlja, hogy autóval csak Opa- tijáig menjenek, ott őrzött parkolóban hagyhatják a kocsit, s hajó viszi el őket a célhoz. Mert a tengerparti autóút túl közel halad el a knini krajinához. Nem hibáztatom sem a lapot, sem az idegenforgalmi vállalkozásokat. Teszi valamennyi a dolgát. Az egyik érdeklődik, hogy informálhasson. A másik szervez és átszervez, alakítja piaci kínálatát a változó körülményekhez, lehetőségekhez. Azt kell eladni, amire van vevő. Ha a véráztatta, eszelős ellentétek szaggatta volt Jugoszlávia egyébként oly varázslatos tengerpartjain van, aki nem, vagy alig izgatja magát a háborús vagy félháborús állapotoktól, aki békés nyaralásra számít, sütteti magát a Nappal, pihen, rekreál - miért ne tenné? Annál is inkább, mert ha még a turistaszezon idegenforgalmi bevétele is elmarad, ez is tovább sújtja azt az Adria menti civil lakosságot, amely már amúgy is annyit veszített. Miért, hogy mégis felkavarnak a fenti hírek, információk az idei horvátországi adriai nyár üdülési esélyeiről? Azért, mert ez is tükrözi azt a végül is képtelen helyzetet, amelyben ma élni kényszerülünk. Kurdisztán messze van, ahol a török hadsereg egy másik állam területén, iraki földön tanítja móresre ezt a szerencsétlen, de megtörhetetlen, ám saját állam alapításában mindig akadályozott népet, a kurdokat. Ugyancsak távoli az a Kaukázus, ahol Dudajev csecsen (ex?)elnök - volt szovjet tábornok! - az oroszok elleni bosszú napjává nyilvánítja a fasizmus feletti diadal emléknapját, a Győzelem Ünnepét. Még mesz- szibbre véljük lenni azt a Fekete-Afriákát, ahol most éppen a hutuk és a tuszik irtják egymást bestiálisán, oda-vissza. Oklahoma Cityt is csak azért érezzük valamivel közelebb, mert ez a terror-robbantás sújtotta város azért az európai-amerikai kultúrakörbe tartozik; és mert a militáns jobb oldal Európában is mind aktívabb és veszélyesebb. De mindezek így, együtt - és még annyi más is, amit most elfednek a látványosabb események! - a modern politika, ami a társadalmi világberendezkedés elképesztő tehetetlenségét tanúsítja. Aminek pedig - csak mert mihozzánk a legközelebb van, itt, a kertek alatt? - a leginkább példája ez a már több éve dúló, új Balkán-háború. Ismétlem: senkit sem hibáztatok, sem az informáló lapot, sem az utazásszervező irodákat, sem magukat az üdülni indulókat, ha az idén is megtelnek - amint történt ez tavaly - magyar nyaralókkal (is) a horvát (valamint a montenegrói és a szlovén) Adria partszakaszai. Csak tűnődve megállapítom, hogy ez a jelenség: a harcoló vagy egymásnak ugrani bármely percben kész ellenfelek tőszomszédságában történő nyaralás is arra példa, hogy miféle élőlény is az ember. Menynyire képes megszokni az elfogadhatatlan. Lázár István Magas színvonalú irodalom magas színvonalú árakkal Közös őrületünk, a könyv
