Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-04 / 120. szám
10 LWinántúli Napló Politikai Vitafórum 1995. május 4., csütörtök Köztársaság Párt Országos küldöttközgyűlés után A Köztársaság Párt április 29- én Budapesten rendezte meg országos küldöttgyűlését. Az elmúlt időszakról megállapítottuk, hogy a Köztársaság Párt egyértelmű célja volt az 1994- es országgyűlési választásokon új parlamenti pártként jelenjen meg a magyar politikai palettán, hogy az önkormányzati választásokon a lehető legtöbb helyen kerüljünk be a helyi politikába. Legfőbb célunkat az országgyűlési választásokon nem értük el. A 2,56%-os választási eredmény, a Köztársaság Pártra országosan leadott 136 ezer szavazat a pártok rangsorában a 8. helyet jelentette. Ez a szám is azt mutatja, hogy 136 ezer választópolgár tudatosan és nem érzelmi motivációk alapján választotta a Köztársaság Pártot. Ők mindannyian vallják, hogy a társadalom és a gazdaság fejlődése számára nélkülözhetetlen a gyakorlatiság, a szakszerűség, a pozitív értékek keresésének szükségessége. Ezért adták ránk a voksukat. A küldöttközgyűlésen megállapítottuk, hogy megalakulásunk és a választások között eltelt 16 hónap nem volt elegendő a Köztársaság Párt számára a párt egyidejű megszervezésére, programjának kidolgozására, a választási körzetek felállítására, a 176 képviselőjelölt felkutatására és helyi bemutatására, a párt kellő országos ismertségének megszerzésére. Az országgyűlési választásokra elért 42%-os ismeretségünk feltételezi, hogy 70-80%-os ismertség esetén a Köztársaság Párt bekerült volna a Parlamentbe. Nem sikerült tehát áttörnünk az idő korlátáit. Világosan látható az is, hogy ott, ahol a Köztársaság Párt már félévet meghaladóan jelen volt, az elért eredmény 40-90%-kal meghaladta az országos átlagot. Ez történt Baranyában is. Országos programunk szerint a helyhatósági választásokon csak ott állítottunk jelölteket, ahol a párt szervezettsége adott volt. így bekerültünk abba a hatos csoportba, amely a fővárosban főpolgármester-jelöltet tudott állítani. Több Köztársasági Párt-i politikust választottak a fővárosban, az ország több városában, községében a helyhatóságokba, a megyei önkormányzatokba, miközben a párt országos ismertsége meghaladta az 50%-os szintet. A küldöttgyűlés 13 pontból álló feladatcsomagot fogadott el, amellyel megkezdtük a következő választásokra a felkészülést. Megállapítottuk, hogy az elmúlt hónapokban több párt került szerepzavarba. Baloldaliak váltak liberálissá, liberálisok baloldalivá, vagy nemzetivé és felerősödőben vannak a szélsőséges politikai nézetek is. Úgy tűnik, egyedül a Köztársaság Párt tartott ki polgári értékrendeken alapuló pragmatizmusa, társadalmi és gazdaság- fejlesztő programja mellett. Továbbra is nyitottak leszünk minden társadalmi és politikai párbeszédre, a civil, szerveződésekkel, a kultúra, az oktatás, a sport és a művészet világával való kapcsolattartásra. Véleményünket folyamatosan, de a pozitív megoldási lehetőségek bemutatásával fogjuk nyilvánosságra hozni. Célunk, hogy a Köztársaság Párt ismertsége 1997. közepére érje el a 70%-ot. Még ebben az évben elkészül programunk tömörített változata, amely legfontosabb célkitűzéseinket közérthető módon fogja megfogalmazni. A párt vezető szakembereit minél szélesebb körben fogjuk bemutatni. Célul tűztük ki, hogy 1996. végéig mind a 176 országgyűlési választókerületben működő választási szervezetet hozunk létre. Az országgyűlési választások előtt egy évvel korábban javaslatot fogunk tenni a képviselőjelöltek személyére. A küldöttközgyűlés megújította a Köztársaság Párt Elnökségét is. A párt elnöke ismét Palotás János lett. Ügyvezető al- elnöknek dr. Magyar Györgyöt választottuk. Alelnökök: dr. Veér András, dr. Frenkl Róbert és dr. Bárándy Péter. Az elnökségbe országosan ismert személyek is bekerültek, mint Bodrogi Gyula, Kovács István, Temesvári Ottó, Kopeczky Lajos. A Köztársaság Párt Elnökségének tagja lett Baranya megyéből dr. Szabó László, a megyei szervezet elnöke. Az Elnökség mellett működő Ellenőrző Bizottság tagja Pécsről Róth Tibomé. Dr. Erdődy Gyula a Köztársaság Párt Bm-i Szervezetének alelnöke Kell nekünk a NATO? Az ország biztonsága nem a katonai erejében rejlik Miben lehet egyetértés? Kormánypárti és ellenzéki politikusok, miniszterek és szakszervezeti vezetők nyilatkoztak az elmúlt napokban - többen május elsején is - az ország gazdasági-politikai helyzetéről. Szavaikból azt vehettük ki, hogy ma már jórészt nincs vita közöttük arról, szükség van-e szigorú intézkedésekre a gazdasági válságból való kilábalás érdekében. Ez azt mutatja, hogy a diagnózis tekintetében közeledtek egymáshoz az álláspontok. Hol van szükség megszorításokra? Erről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint mindenütt - kivétel az a terület, intézmény, ágazat, amelyet az illető képvisel. Nincs egyetértés abban, honnan jusson az államháztartás pótlólagos anyagi forrásokhoz. Sokan nem a kiadások csökkentésében, hanem a bevételek növelésében látják a kivezető utat. A kormány szerint ez igaz is, de csak hosszú távon. A hiányt viszont már most csökkenteni kell. Amikor a szovjet hadsereg utolsó egységei elhagyták hazánk területét, az országban bizonyos körök örömtüzet gyújtottak. Különböző pártházakban, templomokban, a tv-ben, rádióban, valamint a sajtóban „Soha többé idegen katonát hazánkban” jelszó volt a leghangosabb. Az Alkotmányba is gyorsan belevették: idegen alakulatok Magyarországon nem tartózkodhatnak. Nem évek, csak hónapok teltek el, a buzgó jobboldal elkezdett a NATO felé kacsingatni! A köpönyegforgatás klasszikus példáját látjuk. Megszűnik a Varsói Szerződés, belépünk a NATO-ba, nem számít, hogy az dollármilliárdokba kerül, nem számít, hogy az a szomszédainknak sem tetszik, nem számít az, hogy a NATO tagországok sem igazán akarják, mi alázatosan felajánlkozunk, vállaljuk a terheket, vállaljuk, hogy a „Nyugati civilizáció” keleti védőbástyája leszünk. Nem ismerős? - A történelem kereke forgandó, a török időben is ezek voltunk! A „Nyugat” meghálálta?! Lejárt az MDF kormány ideje, a NATO tagság kérdése ismét előkerült a választási programokban. Az MSZP választási programjában a NATO-ba való belépésünket népszavazáshoz kötötte. Ismét elmúlt néhány hónap, az MSZP kormányzó párt lett, és érdekes módon a népszavazás már nem is olyan fontos. Mindent, a belső és külső politikát a nyugati orientációnak vetnek alá. A koalíciós kormánynak a legfontosabb problémája megfelelni a nyugati nagyhatalmak elvárásainak, feladva az ország függetlenségét, szomszédaink nagyrabecsülését, barátságát. A Munkáspárt ellenez minden olyan magatartást, amely növeli az ország népének anyagi terheit, márpedig a NATO-csatlakozás ilyen növelő tényező. Az erre szánt dollármilliókat a szociális gondok enyhítésére, a határőrség a rendőrség a tűzoltóság, valamint a környezetvédelem fejlesztésére fordítsák. Az ország biztonsága nem a katonai erejében rejlik, hanem a magatartásában, kapcsolataiban, kulturált külpolitikájában. A Munkáspárt számára is fontos az ország biztonsága. Mi a megoldás? - Szerintünk a szomszédainkkal kialakított kölcsönös, mindkét fél érdekein alapuló politikai és gazdasági szerződések kialakítása és betartása, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása. Úgy véljük, a magyar népnek nincsenek ellenségei, a társadalomban nem alakult ki ellenségkép. Szomszédainkkal kialakult vitás kérdéseket politikai úton kell rendezni, nem pedig erőpolitikával. A Munkáspárt független, semleges, demokratikus Magyarországot akar! Ellenzi a NATO-ba való belépésünket, s ha a kormány, illetve a parlament mégis kíváncsi lenne a nép véleményére, és kiírná a népszavazást ebben a kérdésben, tagjaink a „nem” bejelölésével szavaznának. Fratanoló János Munkáspárt A munkásérdek védelméről május 1-jen A vasutassztrájk tapasztalatai után és az azóta elhangzott különböző megnyilvánulások alapján sokunkban megszilárdult az a nézet, hogy Magyarországon soha nem volt nagyobb szükség erős szakszervezetekre, mint ma. A kollektív szerződés szükségessége bebizonyosodott, és ezt alátámasztja a tévében (HÉT) nyilatkozó tőkés véleménye. Szerinte az ő eljárása az egyedül elfogadható, mert egy évre köt munkaszerződést alkalmazottaival, s annak lejárta után, ha nem tudnak együttműködni, a munkavállaló minden végkielégítés nélkül elmehet (elküldi). Ez azt jelenti, hogy a munkás (szellemi és fizikai) bérrabszolga, aki a munkaadó minden szeszélyét kénytelen tűmi, ha élni akar. A tőkés szerint nem kell kollektív szerződés, mert az ő ajánlata tökéletesen pótolja azt. Ez az elképesztő cinizmus lehet, hogy nem általános, de mindenesetre a MÁV magatartása is arra utal, hogy elterjedt. Képtelenség, hogy a munkavállalók egy éves periódusokban legyenek kénytelenek az életüket tervezni. Ilyen feltételek mellett távlati elképzelései senkinek sem lehetnek, nem lehet családot alapítani, gyermekeket vállalni, nagyobb beruházásba fogni, ha évenkénti megalázó tortúra szorítja rabszolgaságba a bérből élőket. Ez a lehetőség teszi elengedhetetlenné az erős, a jog által is biztosított érdekérvényesítést. Csakis így biztosíthatók a munkavállalói jogok, melyek szükségesek az emberi lét biztosításához. A szakszervezetek egyetértési joga legyen gátja a kisemberek kizsákmányolásának, megalázásának! Ehhez azonban olyan tisztségviselőkre van szükség, akik csakis a munka- vállalók érdekei iránt elkötelezettek és minden ténykedésük, megnyilatkozásuk ezt igazolja. Nem lehet szakszervezeti munkát végezni, ha bármely párt iránt elfogultak a vezetők. Ezt a véleményt igazolja az MSZOSZ lagymatag magatartása, melyet a vasutasok megmozdulása iránt tanúsított a télen és most. A vezetők pártszimpátiája nem elég indok egy párttal kötött szövetséghez, legfeljebb egy-egy akció támogatásáig szabad elmenni bármely párt irányában! Az állam irányításában nem szabad belefolyni az érdekvédelemnek, mert a hatalom nem munkásbarát. Ha szükségesnek látja, csökkenti a jogaikat, megadóztatja őket és esetenként számára veszélyes hatalmi központot lát az erős munkásszerveződésekben. Igaz, a hatalomnak a vállalkozókkal sem közösek az érdekei, mert az állam korlátozza őket, a környezetvédelem érdekében terheket rak rájuk és adóval is sújtja őket. Tragikus tévedés a MSZOSZ részvételi próbálkozása az ország irányításban. A szakszervezet szerepe az érdekérvényesítés a munkáltatókkal szemben akár kis-, akár nagyüzemben. A szakmai - szervezeteknek egy- egy szakmát átfogó szerződéseket kell kötniük, és ellenőrzési joguknak kell lenniük azok ellenőrzésére! Ez a forma biztosítja a kisvállalkozók néhány fős kollektíváinak is a védelmét. Abban is ellenőrzési jogot kell kapniuk, hogy ne lehessen kizárni a munkából a szakszervezeti tagokat. Ezek olyan feladatok, melyek nem fémek össze olyan intézkedések támogatásával, melyek esetleg sértik a munkavállalók érdekeit. Ezek a jogosítványok nem példa nélküliek a világban, és ami a fő, feltétlenül szükségesek az erősen szerveződő vadkapitalista irányzatokkal szemben. Az erős szakszervezet a tisztességes vállalkozók számára is biztosíték, mert biztosak lehetnek abban, hogy a megkötött szerződéseket a munkavállalók tiszteletben tartják. Ehhez csak arra van szükség, hogy a szakszervezeti vezetők is eszerint viselkedjenek. Székely Sándor Biztonságos megoldást! Olvasom az Új Dunántúli Naplóban (április 24.), hogy a Magyar Demokrata Fórum Pécs Városi Szervezetének Közgyűlése tiltakozik a Pécs közelében tervezett atomhul- ladék-temető létesítése ellen. A szerkesztőségekhez eljuttatott nyilatkozatuk néhány mondatához fűznék rövid észrevételeket. Az írják: „A pécsi lakosság számára ez a megoldás elfogadhatatlan.” Vajon ki vagy kik hatalmazták fel az említett grémiumot, hogy a pécsi lakosság nevében nyilatkozzon? Az elmúlt évszázadokban, évtizedekben, években oly sokan hivatkoztak itt már a népre, a magyarságra, az emberiségre, a lakosságra, hogy nem csoda, az ilyen stílus kissé visszatetsző már. Tovább nézve: „... kényszerítve voltunk az uránbányászat felvállalására ..Ez bizony így van. Kényszerítve voltunk, mint az eszkimók az északi fény, a cherbourgiak a tenger mormolása, a dalmátok a bóra „felvállalására”. Ezen túlmenően tényleg valódi gazdasági és politikai kényszer, hogy egy nemzet a földje mélyében lévő, gazdaságosan kitermelhető ásványi nyersanyagot - ilyen volt több évtizeden keresztül az uránkincs is - a felszínre hozza, hasznosítsa, tisztes bevételhez jusson belőle. Ebből a bevételből (haszonból, profitból) épült többek között azután Uránváros, mely a nyilatkozat szerint „áldozatvállalásunk jeles bizonyítéka”. Az évtizedekkel előbb épült Új- mecsekalja, a népnyelv szerint Uránváros lehet, hogy nem szép, lehet, hogy elöregedett lakóinak többségével együtt, de vele indult el Pécs nagyvárossá fejlődése, ott kapott (olcsó) lakást 30 ezer ember, s nem csak uránbányász, épült áruház, színház, műjégpálya, szórakozóhely. Az igazsághoz, úgy érzem, hozzátartozik az áldozatvállalás e másik oldala is. Végezetül a nyilatkozatból egy fél mondat „... nem geológiai vagy gazdasági kérdés az atomtemető léte vagy nem léte.” Ez így egyértelmű és világos, őszinte beszéd. A nyilatkozattevőknek tehát tisztán politikai kérdés az „atomtemető” ügye. Nem is érdekli őket a szakmai érvelés, a gazdasági megfontolás. Éppen ezért nem is veszik a fáradságot arra, hogy utána nézzenek szakmai kérdéseknek, meghallgassanak szakembereket, mérlegre tegyék a várható előnyöket és hátrányokat. És ami még szomorúbb, a nyilatkozatokból éppen az hiányzik, amit több politikai párt oly nagy hangon ígért a választási kampányban, a konst- ruktivitás. Elfelejtik, ma már nem elég valami ellen pusztán tiltakozni, felelős politikai tényezőknek javaslattételi joguk és kötelezettségük is van. Például, hogy a kiégett fűtőelemeket oda kell tenni, ahol a legbiztonságosabb mindenki számára. Kablár János A jelenlegi gondoskodási hálózat alamizsnajellegű Foglalkoztatáspolitika és érdekvédelem A szakszervezetek elsődleges feladata az emberek méltóságát és biztonságérzetét szolgálni. Ehhez rendezett bérmunkakörülményekre, beleszólási jogra, a jövő szempontjából megfelelő képzési rendszerre és foglalkoztatásra van szükség. A kapitalizmust építő szociálisan érzékeny kormány működése a szak- szervezeti mozgalmat még szükségesebbé teszi, mint bármikor Magyarországon. Nagyobb egyenlőségért és társadalmi igazságosságért kell küzdeni. Mindenki fontos a társadalom számára. A valós szociális érzékenység alapján szükséges biztosítani a munkaerőpiaci rehabilitációt olyan személyek vonatkozásában, akik betegségbaleset következtében, vagy szociális hátterük miatt segítségre szorulnak ahhoz, hogy a jövőben el tudják tartani magukat. Jelenleg az eltartási, gondoskodási hálózat alamizsnajellegű. Legalsó foka a szegény ellátás. (Segítségért így is csak az folyamodik, aki már legyőzte szégyenérzetét, pedig nem neki kellene szégyenkezni.) Az ilyen eltar- tottságra kényszerített emberek önbecsülésüket elveszítve a társadalom peremére sodródnak önhibájukon kívül. A kormányzati erőktől független szakszervezetek ellene vannak, hogy a dolgozók fizessék meg adóikkal azokat a milliárdokat, amiket elsüllyesztenek az államadósságokba és a spekulációkba. Az ilyen megszorítások megakadályozása csak folyamatos érdekegyeztetéssel lehetségesek. Ez annál is inkább fontos, mert a kormány ismét sutba dobva a valós szociális érzékenységet, 12 milliárd forinttal kívánja csökkenteni az amúgy is csekély szociális kiadásokat. A városokban és egyéb településeken „okosan” kitalálták a helyi önkormányzatok a kommunális adó rendszerét. Elfogadható az a gondolkodás, növelni kell az önkormányzat bevételi forrását, a működőképességet biztosítani kell. Az viszont már elgondolkodtató, miért nem tanúsítanak ebben önmérsékletet elsősorban a képviselő testületek tagjai. Azt tapasztaljuk, hogy a kommunális adók megállapításánál a testületek sajnos nem elég körültekintőek. Nagymértékben sújtják azonos elbírálást alapul véve a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű lakókat. Bizonyos törvényességi tisztázás is szükséges, hiszen a lakások adóztatásával egy már adózott összegből felépített, (ÁFÁ-s építőanyag stb.) vagy vásárolt tulajdont kívánnak megadóztatni. Megfelelő szociális térkép elkészítése nélkül a fizetendőket meghatározni megalapozatlan döntés. Mi egy bal-balközép párt tagjai vagyunk. A szociáldemokraták nem kívánnak szocialista kormányzással ellentétbe helyezkedni, de szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, ez a kormány jelenleg nem teljesíti a szociálisan érzékeny választóinak tett ígéretét. Horváth László MSZDP Baranya megyei vezetősége elnöke
