Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-27 / 143. szám

8 Dunántúli Napló Riport 1995. május 27., szombat Anikó három gyermekével Király utcai lakásukban löffler Gábor felvételei A gyermeknapon Mások leikébe kapaszkodva Jó annak, aki ennyire tud bízni, reménykedni. Aki hisz az em­berek jó szándékában, segítő­készségében. Különben miért indult volna útnak ez a 31 éves pécsi fiatalasszony. Húsz éves korában egyszer már megtette. Bement a kecskeméti rendőr­ségre, közölte, hogy ő a testvé­rét keresi, nem tudja pontosan hol lakik, meg nincs is pénze utazni. A rendőrök megmond­ták a testvére címét és oda is vitték. Több mint tíz év után így találkozott a nővérével. A három gyerek közül ő volt az, akit gyermekotthonba ad­tak. Egyik helyről a másikra vitték, akkor volt jó élete, ami­kor egy baracskai idős házaspár - mint nevelőszülők - magához vette. A férj azonban hamar meghalt, a feleség betegeske­dett, Anikót újabb nevelőott­honba vitték.- Máig nem tudom pontosan miért kerültem intézetbe, de ahogy később a testvéreimtől hallottam, nekem talán jobb so­rom volt, mint nekik - meséli. - Én legalább nem éheztem. De mindig vágyódtam a szüleim, a testvéreim után, ezért is keres­tem meg őket. A testvéreivel ma is tartja a kapcsolatot. Családostól járnak össze, Anikó 1986-ban férjhez ment Meitert Attilához. Három gyermekük van, mind a három beteg. A legnagyobbnak, a nyolc éves Anikónak már csak egy veséje van, s a másik is egyre rosszabbul működik. Minden nap keseregve fogja össze a pelenkákat, amiket ma­gával visz az iskolába. Nem tud mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy ő más, mint a többi gye­rek ... Noémi, a középső aszt­más, a legkisebb gyermek, a kisfiú, angolkórosan született, és ő is asztmás.- Vizes, nehezen kifűthető lakásokban laktunk, sokat bete­geskedtek a gyerekek - mondja a fiatalasszony. -Ezt a lakást 1993-ban kaptuk, kályhával nem lehetett fűteni, konvekto­rokra nem volt pénzünk, így hát egy elektromos hősugárzót hurcoltunk magunkkal, hol a nagy, hol a kis szobába. A konyha, ahol beszélgetünk parányi. Épp hogy elfér benne egy kétajtós szekrény, mellette a gáztűzhely, szembe velük az asztal két székkel, Meiterték- nek a Gázmű adta a konvekto­rokat és egy gáztűzhelyt is - bérbe.- Akkor ismerték meg a kö­rülményeinket, amikor a Csa­ládi Lapban megjelent az én rövid levelem. - Először önök, az Új Dunántúli Napló segített, az olvasószolgálatot vezető kol­leganőjéhez fordultam, annyira kétségbe voltam esve, hogy semmit sem tudunk adni a gye­rekeinknek karácsonykor. A kolleganője javasolta, hogy forduljak a Családi Laphoz is, hátha az ott megjelenő írás nyomán is kapunk segítséget, így történt. Játékokat, ruhát és édességet kaptunk, de a legna­gyobb ajándékot a Gázmű adta. Azóta a MATÁV is segített: megígérték, hogy rövid időn belül bekötik a telefont. Ez a gyerekek miatt nagyon fontos nekünk. A három közül most csak a középső, Noémi van itthon. Anikó iskolában, a kisfiú óvo­dában van. Megy a mosógép, odakint szakad az eső, a ruhák itt bent száradnak. A nagy és a kis szobában. A nagy szoba a szülőké, a kicsi a gyerekeké. Most akarják rendbe tetetni a lakást, amelynek egyik falát az udvarban lévő, élettérért küsz­ködő fa feszíti. Elvileg van egy kis pénzük, amit a Vöröskereszt Pécsi Szervezete adott nekik egy fellbachi adományból. Ezt a pénzt a gázkonvektorokra, il­letve tűzhelyre szánták, de ugye arra most már nem kell.. A lakás rendbetétele legalább ennyire fontos, de a lakbért is szeretnék kifizetni, amivel évek óta tartoznak. Egy keresetből sok mindenre nem futotta, így a lakbérre sem. A férje - aki a szakmáját te­kintve lakatos - többször volt hónapokig munka nélkül, azokban az időkben különösen nehezen éltek. Most dolgozik, a Nemzeti Színház vette fel szín­pad díszítőnek, s reményked­nek, hogy a munkanélküliség elkerüli őket. Ha rangsorolják a gondjai­kát, akkor ők mindenképp Anikó egészségi állapotát tart­ják a legsúlyosabb és legelkese- rítőbb bajuknak.- Azt nem lehet elmondani, milyen érzés, amikor egy nyolc éves gyerek azt kérdezi, miért nem jó neki mind a két veséje, mit lehet tenni azért, hogy ez az egy jó legyen, hogy ne csúfol­ják őt pelenkásnak a többiek. A múltkor azt mondta, hogy ösz- szegyűjti az összes játékát, el­adja őket és az árukon vesz egy új vesét. A mi egészségügyi gondjainkban, meg másban, is nagyon sokat segített nekünk a megyei tisztifőorvos-helyettes, dr. Debreczeni László. Rajta keresztül jutottunk a United Way elnevezésű alapítványhoz is, akik egy külön számlát nyi­tottak nekünk azzal, hogy hátha lesznek, akik támogatnának bennünket. A számla száma: MKB Rt. 246-16520-7007, United Way, de azt is rá kell írni, hogy adomány a három be­teg Meitert gyerek megsegíté­sére. Decemberben nyitották, most 3500 forint van rajta. Anyák napján, amikor a tele­vízió „Aranyág” címmel jóté­kony célú műsort sugárzott a kórházak gyermekosztályainak javára, ők is ott ültek a készülék előtt. Addig-addig beszélgettek a férjével, hogy az ő gyerekeik­nek is milyen nagy szükségük van a gyógykezelésre, amíg úgy döntöttek, hogy ők is fel­ajánlanak ezer forintot az „Aranyágának, abból 3500- ból, amit nekik adtak. Azért, hogy egyszer ők is segíthesse­nek. Török É. Magyarul magyarán Még egyszer 28-as Olasz apácák Újabb olasz apácát ölt meg Za- ire-ben az Ebola-vírus. Az 59 éves Annelvira Ossoli halálhírét kedden közölte az áldozat olasz egyházmegyéjének szóvivője. Ossoli nővér halálával hatra emelkedett a Zaire-ben működő olasz Suore Poverelle apáca­rend áldozatainak száma. Ä ha­lottak közül öt olasz, egy pedig helybéli nővér volt. Annelvira Ossoli néhány héttel ezelőtt ép­pen azért utazott Kikwitbe, hogy az Ebola-vírussal fertő­zött rendtársnőit ápolja. A szer­dai olasz lapok értesülései sze­rint az afrikai országban tény­kedő olasz apácák közül egy újabbat is megtámadott a gyil­kos kór. Radar Néhány óra leforgása alatt 15 millió líra büntetést osztott ki, és harminc jogosítványt gyűj­tött be az olasz autópálya­rendőrség május 22-én a Mi- lánó-Genova autópálya egyik szakaszán. A közlekedés őrei az egyik lehajtónál állították fel radarjukat, s rövid idő le­forgása alatt harminc 170 ki­lométer óránkénti sebességnél többel száguldó gépkocsit mértek be. Valamennyi sietős vezetőnek a jogosítványába és 500 ezer lírájába került a nem várt találkozó a rend­őrökkel. (Az olasz autópályá­kon a megengedett maximális sebesség 130 kilométer órán­ként.) A gyorshajtók között volt a népszerű olasz rock­énekesnő, Anna Oxa férje is, aki terhes feleségével az olda­lán 187 kilométeres sebesség­gel vezette Volvo 960 típusú gépkocsiját. Lapunk 1995. február 11-ei szá­mában válaszoltam egy hűséges olvasónknak arra a kérdésére, mit jelent, ha valakiről azt mondják: (nagy) huszonnyolcas. Álmom­ban se gondoltam, hogy ekkora érdeklődés fogadja fejtegetése­met. Az akkor megfogalmazott három vélekedést nem ismétlem meg, csupán az elsőnek a szerző­jéül megjelölt Szilágyi János ne­vét kell helyesbítenem, mégpedig Györgyre. Nevével a magyar publicisztikában napjainkban is találkozunk, csak nem a Hányás vagy ?,hanem a Ma, ugyanott rovat vezetője és szerzőjeként. A magyarázatokat három má­sikkal toldhatom meg figyelmes olvasóink jóvoltából. Az első a vasút hőskorából való, amikor a forgalomban lévő mozdonytípu­sok egyikének az azonosító száma 28-cal kezdődött. A leg­utóbbi gőzmozdonyok királyáé, amelyre a felnőttek még bizo­nyára emlékeznek, a 424-es. Az előbbinek a jellemző vonása, tá­jékoztatóm szerint a két pár hátsó kerék szokatlan nagysága. Annak idején főként gyorsvonatokat vontattak vele. Elsődleges jelen­tése mellet átvitt értelemben a gyors, nagy teljesítményre képes emberre is alkalmazták, s vagy gúnyolódva, vagy elismerően nagy huszonnyolcasnak ne­vezték. A második félig összecseng azzal, amit egy sajátos katonai alakulat nevével hoztam össze­függésbe. Informátorom egy idős tábornokra hivatkozva közölte, hogy valóban létezett egy ezred, amelyet 28-asnak neveztek. A számmal való megjelölés általá­nos volt. Hirtelenében a 44-es gyalogezred jut eszembe boldo­gult édesapámról, aki ebben szolgált, s amelynek az állomá­nya főként somogyi legényekből toborzódott ezért ,/ossebbakák- nak” is nevezték őket. A 28-asok tiszta cseh alakulat volt, s a csá­szári és királyi hadseregben in­kább a császárhoz húztak, s ma­gyar megítélés szerint a háború­ban sem tanúsítottak halált meg­vetőbátorságot. így tapadt hozzá­juk a taktikázás, erős kifejezéssel: a megbízhatatlanság képzete. Ezért bizony nem volt éppen hí­zelgő, ha - elsősorban katonai körökben - valakit vagy valaki­ket nagy huszonnyolcasnak ne­veztek. Végül magát „amatőr népraj­zosának nevező adatközlőm sze­rint a 28-as népies, pajzán szö­vegkörnyezetben a fokozott fér­fiasság megjelöléseként haszná­latos, de nemcsak magyar nyelv- területen. Magyarázata igazolá­sára a következő mondásokat so­rolja: Se nyújtófa, se tojás, nin­csen huszonnyolca; Ez a nagyok klubja, csupa huszonnyolcas; De­rék legény az Ádám, huszon­nyolc a löketszám stb. - Hozzá­fűzi még, hogy ez éppúgy nem hagyományozódik, mint a balfá­cán kifejezés, amely hasonló té­makörből magyarázható. Végül elnézést kér a „belekotyogásért.” Az elnézés máris megtörtént, amelyet megtoldok őszinte kö­szönettel az érdeklődésért, véle­ménynyilvánításért. A levélíró­nak arra a kérdésére, hogy „Ön szerint mit jelent a balfácán?" - igyekszem a szükséges tájékozó­dás és adatgyűjtés után mennél hamarabb válaszolni. Rónai Béla Keresztrejtvény kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A május 13-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Nagyon remélem fiacskám, hogy szerinted is jól áll nekem ez a ruha.” tyűs Jenőné, Pécs, Szántó Kovács J. u. 8/B„ Ko- vácsevics Diána, Felsőszentmárton, Ifjúság u. 2., Plávics Eszter, Mecsekpölöske, Dózsa u. 1. Az utalványokat postán küldjük el. <r I Mosogatás a parányi konyhában

Next

/
Thumbnails
Contents