Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-10 / 126. szám
10 Dftinántúli Napló Oktatás - Kultúra 1995. május 10., szerda A hétéves gyerekek az iskolaérettek! A gyerek nem hatéves korában lesz iskolaérett, hanem a hetedik és a nyolcadik év fordulóján - állítja Vekerdy Tamás pszichológus. Csak ebben az életkorban alakul ki náluk a szándékos és irányítható figyelés képessége. Ezért a magyarországi gyakorlat, miszerint a hatodik év a tanköteles kor, hibás. Egyébként az iskolák gyakorlata is ezt bizonyítja. A gyerekek nagy részét nem lehet hatévesen iskolába engedni, ezért visszatartják őket az óvodában. Döntő többségük hét-nyolcévesen kerül most is iskolapadba valamilyen korábbi probléma, iskolára való éretlenség miatt. Más országokban is ebben az irányban történnek a változások. Ausztriában, Finnországban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Romániában, Svédországban a hetedik életévben kell a kisgyerekeknek iskolába menniük. Ha a gyerek éretlenül kerül az iskolába, akkor képtelen lesz az ottani követelményeknek megfelelni, kudarcot kudarcra fog halmozni, alacsony önértékelésre tesz szert, torz viselkedési formák alakulnak ki nála. Ezek a követelmények egyébként sem mindig gyerekre szabottak. Vekerdy Tamás szerint sok gyermek kerül pszichológushoz amiatt, hogy olyan teljesítményt írnak elő számukra, melyeknek képtelenek megfelelni. Például hiába kényszerítik az elsősöket arra, hogy jól fogják meg a ceruzát, erre csak később lesznek alkalmasak, biológiai korlátjai vannak a dolognak. Főként a lányok betegszenek meg, akik fontosabbnak tartják az alkalmazkodást, és nem lázadnak fel, nem szegülnek ellent úgy, miként a fiúk. Vekerdy szerint elég követelmény lenne az, ha az első négy év alatt megtanulnának írni, olvasni és beszélni a kisiskolások. Ehhez azonban el kell nyújtani az írás és olvasás megtanításának időszakát. Az, hogy a hetedik életév az optimális időpontja az iskolába lépésnek, ma már talán elfogadott a szakemberek körében. A körül bontakozhat ki vita, hogy hol töltsék el azt az egy évet a gyerekek. Az óvodában vagy az iskolában. Szakmai lapokban napvilágot láttak ugyanis olyan elképzelések, miszerint a három éves óvoda után a gyerekek egy egyéves iskolai előkészítő osztályba kerülnének, ahol még nem tanulnának olvasni és írni, de a foglalkozásokat a leendő első osztályos tanítónő tartaná meg. Ez az osztály átmenetet képezne az óvoda és az iskola között, ahol sok játékkal és kötött foglalkozással történne a képességfejlesztés. Ez az elképzelés azonban inkább a tanítónők állásmentését szolgálná, nem a kisdiákok érdekeit. Egyre kevesebb a gyerek, egy plusz osztály bevezetésével többet tudna közülük meríteni az iskola, lenne munkájuk a feleslegessé váló tanítónőknek. Fontos az is, hogy szakemberek szerint ebben az életkorban a kötött foglalkozások nem fejlesztik a képességeket. Az óvoda és iskola közeledését nem az iskola meghosszabbításával, hanem annak első osztályainak szabadabbá tételével lehet elérni. U. G. Szerencsére idáig azért kevesen jutnak el... FOTÓ: TÓTH László Narancsos vodkával könnyebb az élet? A szorongó középiskolás bekap egy felest óra előtt Statisztikai adatok szerint 1980-ban Magyarországon 224 000 ember volt alkoholista. 1992-ben 836 000-re tették számukat, de szakemberek szerint ma már egy millióan is lehetnek. Májzsugorodásban 1980-ban 2968-an, 1993-ban 7400-an haltak meg. A kutatások azt bizonyítják, az alkoholra már középiskolában rászokhatnak a gyerekek.- Mi nem kocsmába járunk, hanem lakáson gyűlünk össze péntekenként. Ott nézzük az MTV-t, és közben iszunk, ameddig csak mozogni bírunk - így számolt be ivási szokásaikról Pécs egyik híres gimnáziumának harmadikos diákja kérdésemre. - Az ivást a „kó- mázás”, azaz a kijózanodás követi. Csak akkor megyünk haza, amikor a szülők már nem vehetnek észre rajtuk semmit.- A favorit a narancsos vodka, de a többi keverék is menő. Például a rumos vagy vörösboros kóla. Megkérdezett diákok szerint egy-egy osztályban a tanulók harminc-harmincöt százaléka iszik rendszeresen alkoholt. Csak nagyon kevesen tagadják meg az ivást, a többiek alkalmanként beszállnak az ivótársaságba. Minden összejáró csoportnak megvan a maga mértéke. Ennyi és ennyi szeszt meg kell innia annak, aki közéjük akar tartozni. A fiatalok már az általános iskolában, hetedikes vagy nyolcadikos korukban megismerkednek az alkohollal. A középiskola első évében még csak kevesen járnak el a tanítás után kocsmázni, de másodikban már növekszik a létszám. Harmadikban vagy negyedikben lyukasórában is belöknek valahol valamit. Van, aki ekkor szokik rá a dohányzásra is.- Amikor berúgunk, akkor szabadok vagyunk, fetrengünk a parkban, megfürdünk a szö- kőkutakban - így számol be egyikük az élményről. Igazán jó alkalmak az ivásra az osztálykirándulások. A tanárok a buszban elől ülnek, hátul kézről kézre járnak a palackok. Éjjel a szobákban folytatható a dorbézolás. Akik diszkóba járnak, azok előtte szívesen feltöltik magukat, hogy levetkőzhessék gátlásaikat, és könnyebben ismerkedhessenek az ellenkező neműekkel.- Végül is azért iszunk, hogy kapcsolatot tudjunk egymással teremteni - véli egy gimnazista diák. - Szerintem a kocsmázás már életforma. Péntek este a várost elözönlik a fiatalok, este nyolc óra után már egy kocsmában sincsen hely. Dr. Pórszász Gertrud, az Alkoholbetegek Szociotherápiás Intézetének főorvosa szerint a fiatalok meg nem oldott serdülőkori problémáik miatt fordulnak az alkoholhoz. A mai társadalomban a felnőtté avatás rítusai megszűntek, a gyerekek nem kapnak segítséget ahhoz, hogy beilleszkedjenek a felnőttek világába. Nincsenek követhető felnőtt példaképeik. A bizalom, ami lehetővé tenné, hogy megbeszéljék a problémákat hiányzik a tanár diák kapcsolatokból, sőt, a szülők és gyerekek között sincsen mindig meg. A nevelők teljesítményeket várnak el a gyerekektől, és nem fogadják el őket olyannak, amilyenek. Pedig ennek a korosztálynak éppen az elfogadásra van a legnagyobb szüksége, arra, hogy velük maradjanak és szeressék őket. Az iskolákban azonban sokszor olyan a légkör, hogy a diák bekap egy felest óra előtt, mert annyira fél a tanártól. A szakember szerint az iskolák a tiltással nem mehetnek semmire. Beszélni kellene a fiatalokkal ezekről a problémákról, az élet értelméről, a céljaikról. Osztálykiránduláson például elmehetne a nevelő a gyerekekkel inni, beszélgetnének, és közben példát mutathatna a kulturált ivásról. Az iskolákban azonban tabu-téma az alkoholizmus, akit iváson kapnak, azt keményen megbüntetik. Az Alkoholbetegek Szociotherápiás Intézete a pécsi Gyermek-ideggondozóval közösen éppen azon munkálkodik, hogy ez ne így legyen. Elnyerték a „Légy független!” pályázatot, amelynek keretén belül középiskolai tanárokat készítenek fel arra, hogy felismerjék, és kezelni is tudják a problémát. A foglalkozásokra Pécs összes középiskolájából csak tizenkét tanár jelentkezett. Egyébként ebben a korban ritkán alakul ki függőség az alkoholtól. A gyerekek féltik egymást, és megpróbálnak segíteni azon, aki nagyon mély pontra jut. Dr. Pórszász Gertrúd úgy gondolja, a tanórákon beszélni kellene a felnőtté válásról, a társkeresésről is. A diákok arra vágynak, hogy megtanítsák őket felnőttként élni. Hogy mennyire gyerekek még, és hogy mennyire vágynak a felnőtt létre, azt ivási szokásaik nagyon jól mutatják. Például a narancsos vodka. A narancs a gyermekkort, a vodka a felnőtt életet szimbolizálja. A fiatalok meg akarják inni a múltat, és magukhoz akarják ragadni a jövőt. Vajon hányán vannak közöttük, akiknek sikerül elinni örökre azt? U. G. Erőszak a képernyőn Hol a határ a szólásszabadság és az üzleti érdekek nyomásának való ellenállás között? Hogy lehet elérni azt, hogy a médiumok révén ne népszerűsítsük az erőszakot, a bűnözést, anélkül, hogy ezzel csorbítanánk az alkotói szabadságot? Az ENSZ kairói bűnmegelőzési konferenciájához kapcsolódó, a kanadai kormány által rendezett műhely- beszélgetés részvevői szerint a válasz nem egyszerű ezekre a kérdésekre.- Ellen kell állni a kísértésnek, hogy azonnal a médiumokat tegyük felelőssé a bűnözés terjedéséért. Oktalanság volna a közvetítő eszközt hibáztatni. A bírálatok persze nem alaptalanok - jelentette ki vitaindító beszédében Allan Rock kanadai igazságügyi miniszter. A tömegtájékoztatási eszközök képesek a gonosztevőből hőst csinálni, az erőszakot a konfliktusokra adható egyetlen megoldásként bemutatni. Képesek félelmet kelteni az erőszakos bűncselekmények túldramatizálásával, olyanokéval, amelyek egyébként elenyésző arányban fordulnak elő. A kanadai miniszter a Reuter tudósítása szerint beszámolt például arról, hogy egy, a világtól távol eső kisvárosban, Kanada északnyugati részén, az Egyesült Államokból érkező híradások hatására az embereket félelemmel tölti el annak gondolata, hogy bűncselekmény áldozatává válhatnak a nyílt utcán. Pedig náluk szinte soha nem történnek ilyen esetek. Suzanne Stut- man, a washingtoni mentálhigiénés kutatóintézet vezetője ismertette egy tanulmány sorozat eredményét, amely szerint a gyermek felnőttkori bűnözési hajlamára meghatározó befolyást gyakorol, hogy milyen gyakran lát erőszakos cselekményt a televízióban. René Caron, egy kanadai erőszakellenes kampány szervezője szerint ma egy gyermek átlagosan 8000 gyilkosságot és mintegy 100 ezer erőszakcselekményt néz végig a képernyőn, mire felnő. Stutman elmondta, hogy intézetük kidolgozott egy normarendszert a tévében látható erőszakos jelenetek számának csökkentésére. Sőt, óriási lehetőséget lámák abban, hogy a tömegkultúra eszközei éppen az ellenkezőjét tegyék annak, amit eddig csináltak: az erőszak ellen neveljenek, követendő példákat mutassanak be a konfliktusok békés megoldására. A műhelybeszélgetésen szó esett a sajtó hőseiről is. Azokról a főleg fejlődő világbeli újságírókról, akik gyakran életüket kockáztatják azzal, hogy a nyilvánosság elé tárják az országaikban tapasztalható törvénytelenségeket, a vesztegetési ügyeket és a hatalom elnyomó politikáját. Dúcán Chappell, aki az ENSZ bűnügyi kutatóintézetének munkatársa Rómában, elmondta: a sajtó szabadsága biztosítékot jelent a korrupció elharapózása ellen, mivel a politikusoknak és a köztisztviselőknek számolniuk kell tettük nyilvánosságra kerülésével. ✓ Ariaverseny Placido Domingo, a világhírű spanyol tenorista bejelentette a róla elnevezett 3. operaária- versenyt, amelyet 1995-ben rendeznek. A bejelentést ismertetve az AFP közölte, hogy a nemzetközi vetélkedőn 33 éves korig részt vehet minden hivatásos operaénekes. Összesen 175 ezer dollár kerül kiosztásra a díjakkal, beleszámítva az 56 000 dolláros nagydíjat. A jelentkezés határideje május 31. Az első szelektálás kazetták segítségével történik (minden kazettára két áriát tartozik énekelni a jelentkező), majd az első meghallgatások következnek Ázsiában, Európában, Észak- és Dél-Amerikában. A nemzetközi énekverseny döntőjét 1995. október 24-én tartják a madridi Zarzuelá- ban. „Varadium 95” Nagyvárad 1995. május 7-14. közt egyhetes ünnepségsorozattal, a „Varadium 95”-tel emlékezik Szent László királyra, és halálának 900. évfordulójára. Az ünnepségeket május 7-én a Vártemplomban tartott ökumenikus istentisztelet után dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg. Vasárnap 14-én délelőtt 11 órakor ünnepi mise és körmenet a Bazilikában. A Szent László szobor előtti tisztelgés után a szentmisét dr. Paskai László bíboros-prímás eszter- gom-budapesti érdek celebrálja, a szentbeszédet dr. Dankó László kalocsai érsek mondja. Este 7 órakor a budapesti Magyar Honvéd Együttes és a Nagyváradi Szigligeti Társulat közös előadásában a Szent László Szertartás-játék kerül bemutatásra. Könyvfesztivál után Emberevők a közös tutajon Március 12-e a kormánycso- mag bejelentésének emlékezetes napja óta - állítják felelős szakemberek, közöttük Bart István, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Égyesüle- tének elnöke - felére zuhant a könyvárusítási forgalom. A II. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 579 kiállító vett részt a Kongresszusi Központban, ebből 129 volt magyar. A látogatók száma meghaladta a húszezret. A látogató azonban még nem vásárló. Különösen most, hogy egy év alatt a tavalyi 693 forintos átlagár helyett 1394 forintot kell már fizetni egy könyvért.- Nem evezünk egy hajóban - mondta egy élénk hangulatú vitában Kocsis András, a Kossuth Kiadó igazgatója -, hanem egy közös tutajon úszunk. Már az ötödik napja. Fogytán az élelem és a víz, most kezdjük méregetni egymást: kit együnk meg először. Ä kannibalizmusra utaló példa csak látszólag túlzó, derült ki a Könyvfesztivál legérdekesebb, leglátogatottabb és legaktívabb vitáján, amelynek már a címe is jellemző volt: Ha így tovább, tönkremegyünk? Az első „próbaharapásokra” már sor is került ezen az összejövetelen.-A kiadók már eleve úgy tervezik a példányszámokat - hangzott el egy terjesztő szemrehányása -, hogy a megjelenés után harminc nappal már 40-50%-kal olcsóbban árulják az utcán a könyveket, miközben mi a boltban még tartjuk az eredeti árakat.-Ez legfeljebb egy-két kiadóra jellemző - hangzott el a gyors viszontválasz -, s azok sem valami előre eltervezett aljas szándék miatt teszik ezt, hanem mert sürgősen ki kell fizetni a nyomdaszámlát. Az állandó körbetartozás jellemzi a könyvszakmát és nincs sehol mozgósítható tőke sem, ami kitartást biztosítana a kiadóknak, terjesztőknek. (Az érdeklődő újságírónak azt is megsúgják, hogy a kiadókra panaszkodó terjesztő úgy ment tönkre többször is látványosan, hogy hátrahagyván az adósságokat új meg új cégeket alapított.) Közben kiderült, hogy az is vitára érdemes kérdés: meddig friss a könyv? Valóban 30 nap után romlik a minősége, nehezebben eladható, mint a raktárban csendben penészedő élelmiszeré? A kérdés csak látszólag abszurd: ha kevés a pénz és ezért annak gyorsan forogni kell, akkor csak olyan árut lehet, szabad csak gyártani, ami valóban gyorsan, még újdonságként eladható. De mi adható el gyorsan? Természetesen a színes, dombomyomású címlappal készülő kaland és erotikus regény. S kiderült, hogy saját pénzügyi kockázatára hiába tart egy kiadó - nem ám Sha- kespearet vagy mai magyar költő verseskötetét - többezer példányban besztszellemek számító természetgyógyász könyveket, a terjesztők, a boltok, az első egy-két hónap után már ebből sem hajlandóak utánrendelni. Egyáltalán: kicsik a példányszámok, miközben óriási a megjelenő könyvek száma - címek szerint. Kiadó pedig? Mint égen a csillag. Drága a könyv a fizetőképes kereslethez képest. Olcsó a könyv az előállítási költségekhez - s ebben a szerzői honoráriumok a legszerényebb összegekkel szerepelnek - képest. Nincs szabályozva a piac. Alulról kell kü- lön-külön megegyezésekkel szabályozni. Felülről kell törvényekkel. Körülbelül ilyen volt a hangzavar a „tutajon”, ahol már valóban méregetik egymást: ki a leggyengébb, ki mutatja a legkisebb ellenállás lehetőségét, ahol bátran el lehet kezdeni a falatozást. Akkor viszont mégis mire jó ez a Fesztivál?- Nagyon fontos, hogy legalább egy évben egyszer lássuk egymás termékeit - mondja Bart István. - S mi még fontosabb: kiadványaink jó részéről év közben - talán a nyári és téli könyvnapokat kivéve - alig tud valamit a potenciális vásárló, de gyakran nem tud többet a terjesztő sem. Itt költjük el szinte a teljes évi reklámköltségünket. S ahogy a Fesztiválon megnyilvánuló külföldi érdeklődést is figyeltem, azt kell mondanom: megéri. Bernáth László ft 1 t I t )
