Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-10 / 126. szám
1995. május 10., szerda Közélet Dhnántúli Napló 11 Ismerd önmagádat! Álláskereső pályakezdők kiskátéja Közeledik a záróvizsgák ideje az egyetemeken, főiskolákon, s az érettségié a középiskolákban. Itt az álláskeresés szezonja. Nehéz feladat, hiszen nagy a munkanélküliség, mindenütt leépítések vannak. Az egyetemet végzettek egy részének segít az állásbörze, s vannak középiskolák, amelyek országos vagy helyi vállalatokkal kapcsolatot építettek ki végzőseik elhelyezkedésének megkönnyítésére. Ám akár történt hasonló hídépítés, akár nem, nagyon fontos az első benyomás, amelyet az állást kereső életrajzával, majd az első beszélgetés során tesz az iránta érdeklődő munkaadóra. Mert akármilyen is az általános gazdasági helyzet és a munkaerőpiac, mindig lesz álláskínálat. Ha másért nem, akkor azért, mert a nyugdíjba vonulókat pótolni kell, vagy mert drágább, idősebb alkalmazottakat kívánnak olcsóbbakkal, kezdőkkel felváltani. A bemutatkozó beszélgetésből mindig kiderül, ismeri-e önmagát a jelentkező. Tehát: ismerd meg tenmagadat - hangzik az első jó tanács, de ez még nem elég. Azt is tudnunk kell, vajon mi az, ami személyiségünkből a munkaadót vonzza. Természetesen nem arról van szó, hogy megtévesszük jövendő főnökünket - hiszen mit ér, ha megszerzünk egy olyan állást, amelyet nem tudnánk megtartani -, hanem arról, hogy melyik valóban meglévő, s ezért fejleszthető személyiségjegyünket, készségünket, tudásunkat hangsúlyozzuk. Mielőtt életrajzunkat megírnánk, ha mód van rá, érdemes tanulmányozni azt a céget, melyhez el kívánunk szegődni. Hasznos megfigyelni az ott dolgozók külsejét, öltözködését, viselkedését, modorát. Tanácsos megismerkedni a cég kiadványaival, amelyekből kiderül, mit tekintenek a cég küldetésének, fő erősségének. Hiszen az önéletrajz a kommunikáció, az érintkezés fontos formája. A megcélzott munkahelynek szól, s nem pedig mindenkihez, azaz senkihez sem címzett közlés. Jómagam első állásomat azzal nyertem el hat pályatársam orra elől, hogy azt mondtam, még semmit sem tudok igazán, de mindent meg tudok tanulni. Ez persze csak akkor jutott eszembe, amikor láttam leendő munkaadóm reakcióit az előttem ülők „szédelgő öndicséretére”. Bácskai Tamás Ellenük, nélkülük vagy velük? Az élet rendje Ezt a kérdést tehette fel magának a kormány és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is a hét végi szak- szervezeti kongresszusra készülve. A kormánynak azt kellett eldöntenie, hogy a programjában beharangozott társadalmi-politikai megállapodás elmaradása után kezdeményez- e ismét valamiféle egyezséget a szakszervezetekkel, vagy továbbra is az érdekegyeztetési folyamatban tapasztalt - enyhén szólva - kőkemény magatartást tanúsítja? A szakszervezetek előtt pedig az a kérdés állt, hogy a kormánnyal szembeni eleve kritikus alapállását a legutóbbi megszorító intézkedések miatt tovább élezve kenyértörésre vigyék-e a dolgot a szociálliberá- lis koalícióval? Milyen válaszok születtek? A jelek szerint a kormány elvetette a „nélkülük” és „ellenük” felfogást és közös politikai nyilatkozat elfogadását javasolta az MSZOSZ-nek. A miniszterelnök aláhúzta, hogy kabinetje elkötelezett a szakszervezetekkel és a munkavállalók szervezetével való egyeztetés mellett. A kongresz- szusi nyilatkozat ugyancsak „a nélkülük” és „ellenük” helyett azt sugallta, hogy a szakszervezetek a munkaharc keményebb eszközeinek alkalmazásával akarnak az eddiginél is erősebb nyomást gyakorolni a kormányra, hogy - miként a dokumentumban olvasható - „a munkavállalói törekvéseket kompromisszumok árán, tárgyalóasztal mellett, megállapodások keretében” érvényesítsék. Végül is változott-e a két fél alapállása? Ügy tűnik nem. Csupán az történt, hogy a kormány „kormányul” viselkedett, s erre a szakszervezetek „szakszervezetül” reagáltak. Ez az élet rendje. Szálkák Fék, gáz, fék, gáz... Elment a tanár úr. Bár engem sosem tanított, barátaimtól, hajdani nebulóitól tudom: élt-halt értük. Eseti szigorában is értük haragudott, nem ellenük. Jó néhányszor összefutottunk, engem is levett a lábamról tudásával, fanyar humorával, közvetlenségével, pedagógus egyéniségével, emberségével. Egyetlen emlékezetes esetemet hadd elevenítsem fel vele kapcsolatban. Orfűre mentünk (szerette az ottani csendet, jó levegőt, a természetet), én vittem őt a kocsimon. Az anyósülésről néha rám szólt:- Ez az! Fék, gáz, fék, gáz! Eleinte nem tudtam, mire vélni szavait, aztán rájöttem, a vezetési stílusomat bírálja. Amikor már vagy hatodszor figyelmeztetett, megkérdeztem tőle: mi az ő kocsijának rendszáma. Kapásból mondta. Erre én tettetett haraggal közöltem, hogy ez egészen más kocsi, és különben sem ő ül a volán mögött. Döbbenten nézett rám, majd elnevette magát és elismerően nyugtázta:- Ez az, jól megválaszoltál. Nem tanítottalak véletlenül? A sorszám- Hogy a munkaadóm lefaraghassa költségeit, vállalkozói igazolványt kellett váltanom. Ezzel kezdődött a kálváriám - meséli még mindig felháborodva a fiatalember. Ahogy belelendül, magam is egyre bosszúsabb leszek, mert eleget tapasztaltam: van kevés rosszabb érzés a tehetetlen kiszolgáltatottságnál.-Délelőttös vagyok, így a pénztárkönyv hitelesítésre és az adatlap benyújtásra csak délután volt időm. Az ügyfél- fogadáson már bő órája vártam, mire megtudtam, reggel 8 óra előtt kellett volna jönnöm sorszámért. Most már kivárom, míg elfogynak előlem az emberek, gondoltam, be is jutottam, de kiosztottak, miért nincs sorszámom. Mondtam, hogy reggel dolgozom, nejem a kicsivel van otthon, csak most tudtam jönni. Tanácsolták, küld- jem el a szomszédot, bárkit a sorszámért. Szó szót követett, bepörögtem, erre megfenyegettek, hogy kidobatnak. Nem barátsággal váltunk el.- Kivettél egy nap szabit?- Kénytelen voltam. Ez bruttó ezerötszáz forint kiesést jelent, ami nekem nagy tétel. Reggel időre bementem, fél órát vártam, kijött egy hölgy és közölte: nincs sorszám, mert aznapra sokat adtak ki előre, jöjjünk másnap. Vagy ötvenen vártunk hiába, sejtheted, hogy nem lelkendeztünk. A hölgy átérezve helyzetünket, kérte, várjunk, meglátja, mit tehet. Fél óra múlva ismét türelmet kért, aztán fél tíz tájban tényleg osztott sorszámot - egy későbbi időpontra. A sorstársaim mondták, előző nap reggelén is elküldték egy csomó embert, mert elfogyott a sorszám.- Most mit teszel?- Megint szabadnapot kell kivennem. Ha viszont nincs hitelesített pénztárkönyvem stb., és ellenőrzést kapok, úgy megbüntetnek, hogy belezöl- dülök. És még örüljek, hogy mindezért alkalmazkodhatok, loholhatunk, mert még van egyáltalán munkám! Remélem mindez a kulturált ügyintézés miatt van. De legalább egyetlen egyszer mondták volna: elnézést. Reménytelenül A lány élt 22 évet. Élt? Kicsi korában súlyos műtéteken esett át, élt benne (az őt egyedül nevelő édesanyjában is) a remény, a veleszületett rendellenességet sikerült megszüntetni, s szervezete talán kiheveri az egészet. Nem így történt. A kórházi kezelések egyre sűrűsödtek, a lány egyre kevésbé tudott hinni a jövőben. Anyja a poklok kínját járta végig, s csak a remény éltette. A csodavárás, hogy rendbejön és él, mint a többi lány. Az egészségesek. Közben az anya munkahelye megszűnt, a jobb állást adó cég is hasonló sorsra jutott, a létbizonytalanság is kezdte felmorzsolni életerejét. A lánya meg egyre menthetetlenebb helyzetbe került. Huszonkét évet élt a lány. A kegyetlen sors talán kegyessé vált hozzá. Az anya most megrendültén, reményét vesztve hadakozik a gyásszal. Felfogja tán valaha, hogy nincs már lánya? Semmije. Mindenét elvették. A Mindenét.. . Megjöttek a fecskéim Már féltem, sosem jöttök vissza az ablakomba rakott fészketekbe. Néhány napja, hogy ismét csiviteltek, ricsa- joztok, röpködtök, és kezditek telepottyantgatni az ablakomat, engem is feldob a tavasz varázsa. Kevésbé visel meg munkámban mások úrhatnám- sága, hamis vádaskodása, a mások pénzén hizlalt öntudat. Az ilyen már annyira sem zavar, mint pöttyötök az ablakomon. Köszönöm fecskéim, hogy visszatértetek. B. Murányi L. néni este Miért van az, hogy Mari még többet beszél? • Mert este 6 és 10 óra között olcsóbb a helyi telefonbeszélgetések díja! • Az esti időszakban 6 perces helyi hívásért csupán 10 Ft-ot kell fizetnie. • Ezzel szemben csúcsidőben 10 Ft-ért 2,5 percig beszélhet. • Csúcsidőnek a hétköznap de. 9-től du. 3 óráig terjedő időszak számít. • A csúcsidőn kívüli időszakban olcsóbb a helyi telefonbeszélgetések díja. Beszéljen többet, olcsóbban! ^matáv k 4 4
