Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-16 / 104. szám
6' iMiántúli Napló Magazin 1995. április 16., vasárnap Jerry Hall szupermodell egymillió dolláros tekintetet „ad elő” egy londoni show műsorban. Húsz harisnyanadrág meg egyebek Hajnal négy órakor még csendes a trieszti állomás előtti tér, egy horvát busz itt árválkodik, s ezt követik egymás után a magyar Ikaruszok. Ez a kedvenc helye az egynapos turistáknak. Aztán, úgy hét óra körül, mintegy varázsütésre megindul a forgalom, megtelnek az utcák, butikok, boltok, utcai árusok kínálgatják meglehetősen kétes minőségű áruikat, de ez senkit sem érdekel, mert mindenért sorba kell állni, itt mindenre van vevő, nem számít mi mennyibe kerül, az a fő, hogy olcsóbb, mint a világon bárhol. Meg Horvátországban, és nálunk. Mert e két ország fiai, lányai lepik el szombat délelőttönként a trieszti belvárost, egy egész kereskedelmi hálózat épült fel erre a bevásárló turizmusra, a piros csíkos műanyag szatyorba (ezt utálják legjobban a vámosok) sok minden belefér, dagad a kartonszámra vásárolt, darabonként hatvan forintot érő harisnyáktól, meg a papírvékony teflonedényektől. Mert a bőrkabátot már nehezebb áthozni, a legolcsóbb is 150 márkába kerül, ami bizony jóval több, mint a vámmentességet biztosító, 8 ezer forintos érték. Nincs mese, a határon mindenkit kipakoltatnak. Vagyis hogy nem mindenkit, de a busszal, egynapos kirándulásról érkezőket biztos nem hagyják ki, ugyanis a vámosoknak is bizonyítani kell: harcolnak a fekete gazdaság ellen, s rutinból tudják, aki csak egy délelőttöt akar eltölteni Triesztben, az bizonyára nem a római kori amfiteátrumot akarja alaposabban megtekinteni, hanem a szűk utcákban megbújó butikok árai felől informálódik, meg aztán szeretne olcsóbban vásárolni. Hogy kinek mi éri meg, magánügy, mert öt vasalódeszka, vagy az egy kartonban lévő 20 harisnyanadrág már kereskedelmi mennyiség, ám az árkülönbözeten nem lehet sokat nyerni. És az is biztos, a magyar államkassza sem bővül látványosan a szigorúbb ellenőrzés hatására. Mindegy, valahol csak el kell kezdeni a küzdelmet a feketegazdaság ellen, s a határon a legegyszerűbb. Itt ugyanis mindenki kiszolgáltatott. B. G. Eladók és vásárlók a piacon Eszék Ströhm szemével Invázió készül Az idei esztendő a „cserebogarak éve”,- prognosztizálja a Fővárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat. Az előrejelzés szerint a kártékony bogarak hadjárata április közepétől várható. Sűrű rajzásra lehet számítani a Dunántúl déli területein, Somogy, Tolna, Baranya és Fejér megyében, Győr megye Győr-Győrszentiván- Gönyű által határolt körzetében, Komárom megyében a pilisi,-gerecsei tájon, Pest megyében a gödöllői dombvidék környékén, valamint a Börzsöny-Cserhát-Mátra- Bükk hegységgel szomszédos területeken. Az időjárás nagymértékben befolyásolja a kártevők okozta károkat. Ha száraz, meleg lesz az idő, akkor jelentős lombkárokkal kell számolni, ellenben ha a rajzás elején hideg, csapadékos az időjárás, akkor várhatóan sok bogár elpusztul, aminek következtében kisebb mértékű kár fenyeget A cserebogaraknak három törzse él hazánkban. Az idén a legnagyobb sűrűségben rajzó V- ös törzs „támadására” kell felkészülniük az erdő-, a kert-, a szőlő- és gy ümölcsültetvény tulajdonosoknak. Carl Gustaf Ströhm a Die Welt tekintélyes tudósítója Közép- Európában. Kommentárjaiból ítélve szinte szakosította magát a volt jugoszláv és a mai horvát eseményekre. Nagy szerepe volt abban, hogy a Nyugat tárgyilagos betekintést nyerjen Horvátország sorsába. Ströhm úr nemrég tekintélyes kitüntetést is kapott horvátországi munkásságáért. A közelmúltban Eszékre látogatott az ismert újságíró-publicista és a Die Weltban riportot jelentetett meg a városról. Nem kerülte el figyelmét, hogy a Kapucinska ulica (Kapucinusok utcája) neve az Osztrák-Magyar Monarchiából származik, amikor Kapiciner- gassenek nevezték. Csak a gasse szót horvátra fordították, és ulica lett. A város e részében, de az óváros többi negyedében is úgy érzi magát, mintha K.u.K. világában élne. Eszék Bécs lehellete, az említett metropolis kicsinyített mása. Vidékiesebb, de cserében intimebb. Ha nem látszanának a lövedékek nyomai a házak falain, ha nem látszanának a romok maradványai, azt hinné az idegen, hogy nem is volt a város elleni támadás. De mi Eszéken vagyunk a Dráva alsó folyásánál, amelyet a németek, akik a XIX. századi város lakóinak többségét alkották, Esseg-nek neveztek. E városban van a vár és a neogótikus stílusban épült katedrális. Az alpolgármester a város tanácstermében fogadta a vendéget, a főispán pedig a nemesek valamikori székházában. Amikor megtekintette a Horvát Nemzeti Színházat, nem tudott betelni a gyönyörrel. Az intézményt a múlt század közepén építették és a színházi építészetnek a remeke. Az ember úgy érzi, mintha a Bécsi Nemzeti Operában lenne. Az igazgató némi büszkeséggel magyarázta, hogy az épületet 1991-ben súlyosan megrongálták és ma már majd minden része újjáépült. Osijeknek - Essegnek kegyetlen sorsa volt - jegyzi meg a kommentátor. Ebből a városból a jugoszláv hadsereg nem vonult ki békés úton, mint pl. Varasdból. Eszéken a tankok kigördültek a kaszárnyákból és megtámadták a várost. A horvát egységeknek sikerült megvédeni, de a támadás alatt a 120 ezer lakosból mindössze 30 ezer maradt otthonában. Ez most már történelem. De Eszéknek mindig központi helye volt Szlavóniában, a Dráva és a Duna találkozóhelyének közelében. Most a peremvidék szerepét kapta. Fekvését tekintve összehasonlíthatnánk Berlinnel, a berlini fal időszakában. A városból most sok út sehová sem vezet, illetve a lövészárkokba és a szétválasztott vonalakhoz, a senki földjére. Az irányjelző tábla Vukovár felé mutat, a horvát „Sztálingrád” felé, amelyet a szerbek teljesen leromboltak. A másik tábla Pélmonostor irányát mutatja, azaz Baranya közelségét jelzi, amelyet most megszálltak a szerbek. Senki e területre nem mehet. A harctér néhány kilométerre van a várostól. A háborúban 292 civil esett el és 3881-en rokkantak meg. Az anyagi károk felmérhetetle- nek. Es most, amikor már megszűntek a harcok Eszék, mégis hátrányban van a többi városhoz viszonyítva, azért mert az ún. „bizonytalan zónába” tartozik. Az ipar csak nagy erőfeszítésekkel tartja fenn magát. Nincs külföldi befektetés. A közelmúlt súlyos terheket hagyott a városra, amely a békés világban valószínűleg a „csodás” jelzőt kapná Európában. Azt azonban látni, hogy a jövőbe vetett hit nem aludt ki az emberekből. Egy nemrég megjelent történelmi tárgyú kiadványban a következőket olvashatjuk: „A XX. századtól a második világháborúig a horvát- német-zsidó kultúra Eszék sajátossága.” Ma nemcsak And- jelko Milardovic, a könyv szerzője ábrándozik a Közép-Euró- pához való visszatérésről, mert Eszék valamikor a Mitteleuró- pához tartozott. Jó érzés egy világlapban olvasni a tárgyilagos és egy kis romantikával szőtt riportot. Kár, hogy a kollégát nem tájékoztatták az itt élő magyarság szerepéről is, akiknek ősei majd ezer évvel ezelőtt telepedtek le e vidékre. Az eszéki Rétfaluban erről bővebben értesülhet az idegen. Ströhm azért mégis nyitott szemmel járta a várost. T. I. Jöhetnek a tanyaházak! Megtervezte Jockey házát, de nem vonzzák a gazdagok Fantáziát mozgató játék és nem több. Ennyi volt Zsilinszky Gyula építész számára a Dallas sorozatból jól ismert southforki ház megtervezése. Sosem járt a helyszínen, a film alapján rakta össze a részleteket. Pusztán azért, mert egy kollégája mesélte, hogy kiadta az útját egy megrendelőnek, aki ezzel a kéréssel állított be hozzá: olyan házat tervezzen nekem, mint amilyen Jockey- nak van a Dallasban. Az igényt emberileg is érthetőnek tartja, ugyanakkor mint építész sem talál kivetnivalót benne, mondván, hogy a maga módján egyszerű, arányos tömegű, klasszikus hagyományokat idéző épület a hazai tájakon sem lenne bántóan idegen. Számára legalábbis sokkal elfogadhatóbb, mint a nyugati országrészen gomba módra szaporodó tiroli, stájer hangulatú mézeskalács házak.-A kárpótlással sok ember birtokába került olyan hatalmas terület, hogy újra elkezdődhet a tanyaházak, kúriák építése Magyarországon - érvel az építész. - Az pedig nem mindegy, hogy a tájainkon milyen épületek jelennek meg, lesz-e összhang a környezet, a ház és a funkciói között. A southforki ház annyiban felkeltette az érdeklődésem, hogy ha sok embernek tetszik, akkor abban lehet valami. Ezért terveztem meg és ezért írtam róla az Otthon című lapban is, amelyben rovatot vezetek. Az is motiválta, hogy hazánkban az emberek gyorsan reagálnak, követik az építési divatot. A tervező részben gerjesztheti, részben követheti ezt a nagy sebességű folyamatot. Zsilinszky Gyula annak örülne, ha a falusi, a polgári életmódot választóknak tudna esztétikus házakat tervezni. Mint mondta, kipróbálta már, hogy képes-e gazdag építtetők igényeinek is megfelelni, de ezek a feladatok nem vonzzák. Nincs hozzájuk elég beleérző képessége. Török E. Hagyományokat idéző épület fotó: löffler Sissi emléke sérthetetlen Döntöttek a nagyok Bécsben: Sissi emléke sérthetetlen. Bár tavaly nagyjából már a szükséges pénzt is előteremtette az osztrák (ORF) meg a bajor (BR) televízió, továbbá a német Taurus-Film (a Pro7 magán tévécsatorna főnökének, Leo Kirchnek az érdekeltsége) az újabb történelmi szuperprodukcióhoz, végül mégsem lesz belőle parádés sorozat. A sikeres grazi forgatókönyvíró, Bernd Fischerauer (nemrég láthattuk Sóbáró című kosztümös sorozatát a bécsi tévében) a magyaroknak különösen kedves Erzsébet királynéról, Ferenc József cs. és kir. tragikus sorsú feleségéről terjesztett elő pikánsnak ígérkező sorozattervet. Az új Sissit Marion Mitterhammer alakította volna. Megvolt tehát minden: forgatókönyv, főszereplő, vállalkozók, sőt pénz is (átszámítva 1,7 milliárd forint!), tévéfilm-sorozat mégsem lesz. Legalábbis egyelőre s főleg Fischerauer könyvéből nem. Bécsben azt beszélik, hogy az ORF új vezetése fújta le. Üzleti háttért emlegetnek: az osztrák televízió 1. számú főnöke nemrég még a Kirch-bi- rodalom fő vetélytársának számító, Bertelsmann-érdekelt- ségű RTL2 magántévét igazgatta ... Kalapács alatt A Christie’s április 12-én Zürichben kalapács alá bocsátja a Ryan-gyűjtemény második részét. Az Angliában élő magyar származású Gary Ryan, a világ egyik vezető gyűjtője. Magyar tárgyú szupergyűjteményének első részét tavaly júniusban adták el. A most eladásra kerülő bélyegek közt van például az 1867-es színhibás 3 krajcáros, a legnagyobb ritkaságok közé számító 1923. évi 5000 koronás ún. „fordított Madonna”, amelynek központi motívumát fordítva nyomták. A ritkaságok közé tartozik a Felvidék visszatérését ünneplő 1938-as bélyeg 70 filléres címlete is, amelyről lemaradt a felülnyomás. Mindössze 30 ismert darab van abból az 1959 évi 60 filléresből, amelyről a vörös felülnyomást felejtették le; az egyik most kerül kalapács alá. Remény van rá, hogy e páratlanul értékes gyűjteménynek legalább egy része magyar kézbe kerül, akárcsak egy éve, amikor a Bélyegmúzeumnak és néhány magyar gyűjtőnek is sikerült megszerezni néhány különlegességet. Érdeklődő magyar filatelisták március 28-31- én Bécsben, a Christie’s ottani helyiségében megtekinthetik az árverésre kerülő parádés gyűjteményt. Van Gogh, mint hadizsákmány A művészeti szaksajtó nagy szenzációként közölte, hogy a szentpétervári Ermitázs pincéjéből előkerült egy régen eltűntnek hitt remekmű, Van Gogh „Ház, tájjal és szántóvetővel” című festménye. A mester halála előtt néhány hónappal alkotta ezt a művét a St. Remy- ben lévő elmegyógyintézetben. A kép mai értékét mintegy 15 millió dollárra becsülik. Kiderült, hogy a most fellelt műremek csak egyike annak a 74 mesterműnek, amiket a Vörös Hadsereg 1945-ben német magángyűjteményekből vitt a Szovjetunióba. E festmények összértéké megbízható becslések szerint meghaladja a 350 millió dollárt. Ami igazán érdekes: ezt a 75 képet Szentpé- tervárott bemutatták az újságíróknak és a szakértőknek. Ami pedig ennél is több: külön kiállításon látható ez a fél évszázadon át nyomtalanul eltűnt anyag.
