Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-07 / 95. szám

12 Dünántúli Napló Riport 1995. április 7., péntek Szivárvány Ugye, emlékeztek a kisvas­úira? Az igazi indiánsá­torra? A mézeskalács-figu­rákra és a Karácsonyra ké­szített díszekre? Hát arra, amikor egyszerre 2000 kis­gyerek - te is ott voltál kö­zöttük! - nyüzsgött az udva­ron és a szobákban, a szak­körökben és a különböző klubokban ? De mondjátok, miért be­széljünk múlt időben? Mindössze 10 éves a pécsi Szivárvány Gyermekház- Akik már az első napokban ott voltak, talán 18-20 éve­sek. Azok a kis félszeg lány­kák, ügyetlenke fiúk. S akik közül sokan most is vissza­járnak, mert most már ők akarják megtanítani a ki­csiknek: micsoda varázsla­tokat lehet csinálni az apró mozdonymodellekkel, egy színes papírlappal, öklöm- nyi agyaggal, tűvel, tollal, tojással. Csak el kell kez­deni - okosan - játszani. Kicsit gondoljatok a vi­dám, a szórakozva tanító napok mögé is. Gondoljatok az udvaros bácsira, a taka­rítónénikre, akik minden nap azt mondják, csendben, csak maguknak: nahát, ezek a gyerekek! De azért mindig tiszta szoba, tiszta udvar vár rátok. Gondoljatok azokra, akik megszervezik nektek a mecseki kirándulásokat, a budapesti tárlatlátogatást, a vetélkedőket, a nyári progra­mokat. Akik fel akarnak ül­tetni benneteket a szél szár­nyára, a zene hullámaira, a boldogság varázsszőnyegére. Nehéz, vesződséges, sok munka árán. Tudjátok ti is, persze hogy tudjátok: nincs pénz! Nincs elég pénz! Észre­vettétek ezt játék közben is, ott, a Szivárványban? Biztos, hogy nem. Ezt azonban csak úgy mondom, ne vegyétek túl ko­molyan. Nektek játszani kell. Hivatkozhatnék görög böl­csekre, okos pedagógusokra. Tudták-tudják: a világon a legpihentetőbb dolog szóra­kozva tanulni. Azt javaslom, ha legköze­lebb megint elmentek egy is­kola utáni hétköznapon, egy szép vasárnap délelőtt a Szi­várványba, kérdezzetek rá: jó-jó, játék - de ad valamit ez a jövőnknek? Ráfogtok jönni: mekkora szerencse, hogy megtudhatjátok, mi az ori­gami, kik voltak a kelták, mi­ből van a mészkő, mi a szép. Mire vége a játéknak - észre sem veszitek már ismeritek a választ. Mészáros Attila v

Next

/
Thumbnails
Contents