Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-09 / 67. szám

12 üj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1995. március 9., csütörtök AZ MSZP KÖZJOGI MUNKACSOPORTJÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA Négyigenes népszavazás? MIKÖZBEN ISKOLÁK ÁLLTAK LE TÉLEN Szegény gazdagok Nemzetek feletti keretek Korunkban már működik az Európai Unió 15 ország­gal, amelyek gazdasága java­részt egybefonódott és hatá­raik, a Sarkvidéktől Szicíliáig és Normandiától az Egei ten­gerig, leginkább jelképesek. Mit tartsunk e korban arról, amikor közvetlen szomszéda­ink közül kettő is a „nemzet­állam” eszméjét hirdeti? Mégpedig egyfajta korlátozó kirekesztéssel: a román, vagy a szlovák nemzetállam csak egy államalkotó népcsoportot ismer el - mármint a többsé­git, önmagát. A magyar vagy a német és a többi úgy válhat a nemzetállam teljes jogú tag­jává, ha a nemzetalkotó több­séghez tartozónak vallja ma­gát. Vagy legalább elismeri ezt a sajátos kettősséget s an­nak valamennyi elvi és gya­korlati következményét. Ami azt is jelenti, hogy nem csak az autonómiára, az önrendel­kezésre, az önigazgatásra való igényét adja fel, de egyetért a többséggel abban is, hogy a nemzetiségi fe­szültségek feloldásának egyetlen lehetősége a teljes beolvadás. Miközben az örök példa­kép, az előrehaladott Nyu- gat-Európa éppen ellenkező modellt mutatott és mutat. Azt, hogy a rengeteg szét­szórt, összekeveredett nép­csoport által lakott kontinen­sen a megoldás a nemzetek feletti keretek megteremtése. A klasszikus példát jó 200 éve a tengerentúl adta: az Amerikába bevándoroltak közül sokan éppen azért men­tek oda, mert elegük volt a kicsinyes, véres nemzetiségi háborúkból. Hátat fordítottak a nemzeti, faji eredetből, a vallásból fakadó bármely megkülönböztetésnek és elér­ték, hogy az ország minden polgára, bárhonnan jöjjön is, az amerikai nemzet tagja. Egyébként ugyanezt ta­pasztalják honfitársaink, aki­ket soruk Svédországba vagy Itáliába, brit földre vagy Hol­landiába vetett. Ha állampol­gárok, természetesen a befo­gadó nemzet tagjai, de egyút­tal szabadon adózhatnak ma­gyar örökségüknek, ápolhat­ják nyelvüket, kultúrájukat, sőt: az „anyanemzet” (akár­csak például Amerika) érde­kének tartja és támogatja e sajátos kultúrák megőrzését, hiszen az gazdagít. A következő évektől a helyzet tovább változik, hi­szen az Európai Unióban, ahol bárki bárhol munkát vál­lalhat, céget alapíthat. Vég­képp érdektelenné válik, hogy valaki az egész föld­részt átívelő államszövetség mely országában született, hol nevelkedett, mely nyel­ven, még inkább nyelveken beszél. Amint már régen ta­pasztalhatjuk: az amerikai, a nyugat-európai fiatalok ma­gától értetődő természetes­séggel mozognak a világban, azután megtelepednek ta­nulni, dolgozni az egyik vagy a másik országban. Európa szegény, elmara­dott zugaiban azonban még van olyan elit, amely a „nem­zetállam” elavult nótáját to­vább fújva próbálja meg fel­sorakoztatni maga mögé az iskolázatlan, szegény, így a demagóg nacionalizmusra hajló embereket. Pontosan tudják, milyen korszerűtlen eszméket hirdetnek. Egyik legjobb ellensúlya ennek az lesz, ha egy politi­kailag konszolidált, gazdasá­gilag virágzó Magyarország az Európai Unió tagjaként példát mutat arra, hogy nem a nemzetállam, hanem a nem­zetközi integráció a megol­dás. Heltai András Az FKgP kezdeményezése a Magyar Köztársaság elnökének közvetlen választására, az Al­kotmány módosításán keresztül politikai szempontból rendkívül aggályos. Hónapok óta folynak előkészületek az új Alkotmány tervezetének kidolgozására lét­rehozandó hatpárti bizottságról és ezzel egyidőben megindultak az új Alkotmány előkészítésé­vel kapcsolatos munkálatok. Az új Alkotmány előkészí­tése és elfogadása során az egyik legfontosabb és meglehe­tősen éles szakmai és politikai vitát kiváltó része a köztársa­sági elnök választásával kapcso­latos rendelkezés. A pártok és az egyes pártokhoz közel álló szakértők eddigi megnyilatko­zása is nyilvánvalóvá tette, hogy ebben a kérdésben az el­lenzéki pártok, de a kormnypár- tok véleménye között is jelentős eltérés van. Minden előzetes egyeztetés nélkül egyfajta jogi megoldás népszavazás útján tör­ténő kikényszerítése megnehe­zíti az Alkotmány előkészítésé­vel kapcsolatos hatpárti egyez­tetést. A négy kérdés Az aláírásgyűjtő íven megfo­galmazott négy kérdés az 1989. évi XVII., a népszavazásról és a nép kezdeményezésről szóló törvény rendelkezései alapján különböző képpen ítélhető meg tisztán jogi szempontból. a. / 1995-től kezdődően a Ma­gyar Köztársaság Elnökét köz­vetlen szavazással a nép válasz- sza meg? A kérdés egyértelmű, egyér­telmű és egymást kizáró válasz (igen, vagy nem) adható, ezért ez a kérdés megfelel a népsza­vazásról szóló törvény rendel­kezéseinek, egyrészről azért, mert a népszavazásra feltett tárgy „az Országgyűlés hatás­körébe tartozó kérdés” (4.§.(1) bekezdés.) megfelel a törvény rendelkezéseinek másrészt, mert a kérdés és a rá adható vá­lasz is egyértelmű, és a válasz­adó akarata egyértelműen meg­állapítható. b. / a nép által választandó Köztársasági Elnök hatáskörét növeljék a kormányzati hatalom korlátozása érdekében? A kérdés megfelel a népsza­vazásról szóló törvénynek ab­ban az értelemben, hogy a Köz- társasági Elnök hatáskörének meghatározása, növelése, az Országgyűlés hatáskörébe tar­tozik és törvényben, alkotmány­törvényben kell rendelkezni róla. A kérdés ilyetén való felté­tele azonban aggályos, mivel a kérdésből nem derül ki, hogy a Köztársasági Elnök hatáskörét milyen mértékben, milyen konkrét jogosítványokkal kel­lene megnövelni. Ebből követ­Nehéz helyzetben az önkor­mányzat, csőd szélén a város, halljuk a riogató, nyugtalanító híreket. Valóban kemény, embert próbáló időket élünk, s egyre nehezebb feltételek között kell megélnünk hétköznapjainkat. Természetesen van e törté­nésnek egy természetes objekti­vitása, s talán senki sem ismeri a megoldást, a problémák felol­dására való gyógyírt. Vagy talán mégis? Komló város önkormányzata, vezetőinek, s meghatározó kö­reinek „szakmai” tanácsára a költségvetés forrásainak pótlá­sára kijátszotta utolsó kártyáját az oly sokáig halogatott (az előző testület részéről) új adó­nemek bevezetését. Megtörtént! Sőt egyben a lakások bérleti díját is „rendszerezte”, amúgy huszárosán, s a távhőszolgálta­tás fogyasztói díjai is megemel­tettek átlagosan 34%-kal. kezik, hogy az aláírók akarata nem állapítható meg egyértel­műen, hiszen a Parlament utó­lag - eredményes népszavazás esetén - kismértékben, közepe­sen vagy nagyon légyegesen is növelhetné a Köztársasági El­nök hatáskörét. Nem tisztázható sem az aláírás gyűjtésekor, sem az Alkotmny Parlament általi módosítása során, hogy az alá­írók akarata végülis a Köztársa­sági Elnök hatáskörének milyen mértékű növelésére irányul. c. / A nép által megválasz­tandó Köztársasági Elnök a hi­vatalba lépéstől számított 6 hó­napon belül kezdeményezzen törvényalkotást a fiatalok első munkahelyhez és első lakáshoz jutásának előmozdítására? A kérdésre adott igenlő vála­szok esetén az aláírók a Köztár­sasági Elnököt köteleznék arra, hogy törvényt kezdeményezzen a kérdésben foglalt célra. A népszavazási törvény 4.§. (1) bekezdése kimondja, hogy a „népszavazás tárgya lehet - e törvényben meghatározott kivé­tellel - az Országgyűlés hatás­körébe tartozó kérdés.” A tör­vény 5,§. (1) bekezdése b./ pontja értelmezi és még egyér­telműbbé teszi a népszavazásra bocsájtható kérdést, illetve an­nak tárgyát, amikoris kimondja, hogy „az Országgyűlés hatáskö­rébe tartozó döntések, így külö­nösen a törvényhozás elhatáro­zása, a törvény elveinek megha­tározása, nem törvényi formát igénylő, de országos jelentő­ségű kérdések eldöntése tárgyá­ban” rendelhető el országos népszavazás. Ezekből a rendelkezésekből egyértelműen kitetszik, hogy a Köztársasági Elnök hatáskörébe tartozó kérdés, ügy, feladat nem lehet országos népszavazás tár­gya. Még egyértelműbben: a Köztársasági Elnök népszava­zással nem kényszeríthető semmilyen intézkedésre, még törvény kezdeményezésére sem, amelyre egyébként az Al­kotmány előírása szerint lehető­sége van. d. l A nép által megválasz­tandó Köztársasági Elnök a hi­vatalba lépéstől számított 6 hó­napon belül kezdeményezze egy - a nők 55 éves nyugdíjkorhatá­rát meghagyó - új nyugdíjtör­vény meghozatalát? Ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban ugyanaz mondható el, mint a c./ pontban foglalt kérdésre vonatkozóan. Összességében tehát az mondható, hogy a négy kérdés­ből az első kérdés formailag és tartalmilag megfelel a népsza­vazási törvény előírásainak, a második kérdés tartalmilag (Or­szággyűlés hatáskörébe tartozó ügy) megfelel a népszavazási törvénynek, de a kérdés ilyetén való feltétele nem felel meg az aláírók egyértelmű akaratának A lakbérek az összkomfortos lakások esetében 37%-os, a többi lakás vonatkozásában át­lagosan 280%-os nagyságrend­ben emelkedtek. Ez tehát a mérleg egyik ol­dala. Restrikciós politika. Kom­munális adó, iparűzési adó, ide­genforgalmi adó, lakbéremelés, távhőszolgáltatási díjemelés. S ehhez jön még a mindennapok áremelése, az élet általános drá­gulása, a munkanélküliség, s az ezek által diktált szorongás, re­ménytelenség, a kiszolgáltatott­ság érzése. A gyermekes csalá­dok, a nyugdíjasok, a szociáli­san amúgy is hátrányos hely­zetben lévők teljes ellehetlenü- lése. Ennyi? A mérleg másik oldala pedig 67 millió Ft prognosztizált be­vétel, mindebből. Természetesen papíron, az íróasztal mellett. Mert, hogy ennek csak egy töredéke fog be­megállapítására vonatkozó kö­vetelménynek. A harmadik és a negyedik kérdés pedig egyér­telműen ellentétes a népszava­zási törvény előírásaival. Hisztériát keltenek Meggyőződésünk, hogy al­kotmánybírósági értelmezés kezdeményezése esetén az Al­kotmánybíróság hasonlóan fog­lalna állást a feltett négy kér­déssel kapcsolatban. Egyébként megfontolandónak ítéljük, hogy vagy az MSZP, vagy nem az MSZP, hanem független jogá­szok vagy szervezetek, testüle­tek kezdeményezzék a feltett kérdések alkotmánybírósági ér­telmezését. A tisztán jogi szempontból kialakítót állásfoglalás nyilvá­nosságra hozatalát azért tartjuk fontosnak, mert nagy valószí­nűséggel a 100 ezer aláírás két hónapon belül összegyűl, és ak­kor a benyújtástól számított legkésőbb 2 hónapon belül a Parlamentnek döntenie kell a népszavazás elrendeléséről. 9.§. (1) bekezdés. Az országos népszavazást az elrendeléstől számított 3 hóna­pon belül kell lefolytatni. 9.§. (4) bekezdés. Az Országgyűlés a kezdemé­nyezés elutasításáról is határo­zatban dönt. A 10.§. (1) bekez­dés szerint az Országgyűlés kö­teles elrendelni a 4.21. (2) má­sodik bekezdésében meghatá­rozott népszavazást, ha legalább 100 ezer állampolgár kezdemé­nyezi. Ez az elrendelés azonban nem mechanikusan történik, hanem az Alkotmányügyi Bi­zottságnak, majd az Országgyű­lésnek mérlegelnie kell azt, hogy megfelelnek-e a feltett kérdések a 4.§. (2) bekezdésé­ben és a népszavazási törvénybe foglalt rendelkezések. Ha nem felelnek meg a feltett kérdések ezeknek a követelményeknek, akkor - hiába gyűlt össze 100 ezer aláírás - az országos nép­szavazást nem lehet elrendelni, mivel az törvényellenes lenne. Előbb-utóbb tehát nemcsak az MSZP-nek, hanem az Alkot­mányügyi bizottságnak és vég­sősoron az Országgyűlésnek is érdemi döntést kell hoznia a fel­tett kérdések törvényszerűségé­ről. Félő, hogy a 100 ezer aláírás összegyűjtése után - bármeny­nyire jogilag korrekt és meg­győző lesz a pártok, az egyes jogi szakértők, az Alkotmányü­gyi bizottság és végsősoron a Parlament döntése - az aláírást gyűjtők politikai hisztériát kel­tenek és demagóg kijelentéseket tesznek a döntés kapcsán. Dr. Toller László MSZP-s országgyűlési képviselő, a közjogi munkacsoport helyettes vezetője folyni az önkormányzat kasszá­jába, az biztos, sőt igen csak kis töredéke. Ez bizton állítható! Beteg a város, keressük a gyógymódot, megállapítjuk a diagnózist. Sikerül! Jót aka­runk! Egyszerre akartunk megol­dani mindent. Igaz, hogy nem emeltek lakbért 1982 óta, igaz az is, hogy a KOMLÓ-HŐ Kft kintlévősége 50 millió forint, a VG Rt kintlévősége a be nem fizetett lakbérből 30 millió fo­rint, s 10 millió egyéb bérlemé- nyi tartozás jön még ehhez, a Dédász a szerény 2 millió kint­levőségével már említésre sem méltó. Évek alatt gyülemlett fel mindez, most hirtelen megold­juk. Legalábbis azt gondolják, mármint az önkormányzat ille­tékesei, vagyis azok a képvise­lők, akik ezt megszavazták. Sokkterápia. Az egyedül vélt gyógymód. Jót akarunk. Az összes gyógy­módot egyszerre alakalmazzuk. Csak hát a beteg nem bírja, Jókai Mór örökbecsű regé­nyének címét kölcsönözve lehet jellemezni a mai magyar hely­zetet. Szegények vagyunk ugyan, de amink van, azzal gazdagok módjára könnyedén bánunk. Látszólag olyan bővé­ben vagyunk a pénznek, hogy a közpénzek értelmes célokra való fordítása is gondot okoz országunkban. Álljon itt három példa szegény gazdagságunk il­lusztrálására! A közelmúltban egyik állami bankunk 120 millió dollárt utalt ki devizahatósági engedély nél­kül egy külföldi ügyfélnek. Most bottal üthetik a nyomát. A legfőbb ügyész a parlamentben úgy nyilatkozott, hogy ez csu­pán szabálysértés, nem éri el a bűncselekmény mértékét az ilyen csekély ügy (való igaz: fo­rintra átszámolva kamatával mindössze 24 milliárd forintot tesz ki). A közigazgatás ésszerűsítése címén megszűntették a 8 köz- társasági megbízotti hivatalt, és felállították helyükbe a 20 me­Az elmúlt négy év során - önkormányzati képviselőként - többször kritizáltam a Pécsi Vízmű különböző tevékenysé­gét és eljárását. Talán ez az oka, hogy az utóbbi időben többen megkerestek olyan panasszal, amiben a Pécsi Vízmű egypár mostani eljárását kifogásolják. Nem biztos, hogy segít a je­len nyilvánosság az ügyön, mi­vel önkormányzati képviselő­ként a sajtóban, vagy a közgyű­lésben felvetett kritikáim több­ségét még csak meghallgatásra sem érdemesítették az illetéke­sek. Bár igaz, hogy volt egy olyan észrevételem, ami el­nyerte az illetékesek „tetszé­sét”. A több helyen elmondott észrevételem után a Pécsi Vízmű a Nyugati ipari útról - mondhatjuk - a belvárosba te­lepített egy ügyfélforgalmi iro­dát. A fogyasztónak nem kell fél napot utazással és várako­zással eltöltenie, hogy egy-egy jogos panaszt, vagy egyéb prob­lémát orvosoltathasson. Nem beszélve az egyre dráguló uta­zási költségekről. Az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy nem felhőtlen az örömöm, mivel a nevezett iroda sok probléma megoldására még nem fogadóképes. Tehát a fo­gyasztóknak a Nyugati ipari útra történő utazgatása még nem szűnt meg teljesen. De nézzük az ez évi konkrét panaszokat! Már ahogy említettem több mármint a város lakossága. Túlzottan le van gyengülve. Nem baj, példát statuálunk. Talán valami más módszer hatásosabb lenne. Talán az em­berek is több megértést tanúsí­tanának. Felnőttként kellene kezelni őket, egyszer már végre. Kapkodunk. Kemény napi gondok, külön­böző érdekek feszülnek egy­másnak. Türelmetlenség. Megnemér- tés. Még mindig nincs a városnak költségvetése. Nem lehet tudni ki mennyiből, és hogyan fog gazdálkodni. Mármint a város intézményei. Mélyrepülés következik. Csökkentsük a kiadásokat! Csökkentsük a deficitet, csök­kentsük a mérleghiányt! Csak az a baj, hogy az egyen­súlyhiány a gazdaságpolitikai négyesnek csak az egyik eleme. A másik három elemet is figye­lemmel kell kísérni úgy, mint a város gazdasági növekedését, a foglalkoztatást, a társadalmi stabilitást. gyei közigazgatási hivatalt, él­ükön 20 minisztériumi főosz­tályvezetői fizetésű köztisztvi­selővel. Az ésszerűsítés ered­ményeként idén az államnak ugyanazon közigazgatási fel­adatok ellátása csak kettőszáz millióval kerül többe, mint ta­valy. Nem tréfa, de létezik Magyar Űrkutatási Iroda is, amely az idén 75 millió Ft közpénzt költ­het el (nyilván a világhírű ma­gyar űrhajózás céljára). Miközben iskolák álltak le a télen, hogy néhány ezer forintot megtakarítsanak a fűtésben, miközben vasútvonalakat pénz­telenség miatt szüneteltetni fognak, s ezzel vidékeket zár­nak ki az ország vérkeringésé­ből, nyilvánvaló szegénységünk ellenére a gazdag Nyugatot pi­páljuk le közpénzeink tékozló kezelésével. Talán nem is a pénznek van hiányában a mi kis országunk, hanem a józan pa­raszti észnek? A Független Kisgazdapárt Pécsi Alapszervezete évvel ezelőtt panaszoltam azt az eléggé el nem ítélhető eljárást, hogy a vízmű szakemberei nem törődve a magántulajdonnal - ha a tulajdonos nincs otthon - átmásznak a kerítésen és a fo­gyasztó jelenléte nélkül cserélik ki hitelesítés céljából a vízórát. Most is ez történt. A leveles lá­dában hátrahagyott értesítésen (az elmúlt évekhez képest ez már haladás), hogy kicserélték a vízmérőt, egy 1975-ös MT ren­deletre hivatkoznak. (Ez a jog­szabály nem engedi a magán­laksértést!) A jelen értesítőn fo­gyasztó aláírási rovatban pedig egy fiktív név szerepelt, vagyis nem a fogyasztóé. Már itt több jogos kérdést le­hetne feltenni! Gondolom, min­denkiben meg is fogalmazódtak ezek. Megtéríti-e az esetleges kárt a vízmű? Ki lesz a felelős, ha a behatolót megmarja a tu­lajdonos kutyája? Egyáltalán milyen eljárás ez? Az igaz, hogy a fogyasztónak meghagy­ják azt a lehetőséget, hogy „az érintetlenül hagyott vízmérőt a mérőállás helyzetének ellenőr­zése végett a Nyugati ipari úton nyolc napon belül megnéz­hesse. Lehet, utazni. Sajnos ezt az eljárást nemcsak a vízmérő cseréknél, hanem a fogyasztás- mérők leolvasásánál is alkal­mazzák. Úgy gondolom, hogy az ország egyik legdrágább víz­díja ellenében fogyasztóbarát szolgáltatást várhatunk el. Perényi József Mintha ez ügyben nem tettek volna meg mindent. Vagy talán mégis? Igaz, hírlik, hogy a vállalko­zói kommunális adó hatására már több vállalkozó áthelyezte telephelyét Komlóról a kör­nyező településekre. így lehet hatékonyan munka­helyeket teremteni és támo­gatni! Az is hírlik, hogy nagy a felháborodás. Figyelembe kel­lett volna venni az eltérő jöve­delmi viszonyokat, az objektív adottságokat, s így alkalmazni a lakossági tehertételeket. Van, aki már a reményét is elveszítette annak, hogy valaha is rendezni tudja adósságait. Az is hírlik, sőt itt-ott már igencsak látható, hogy megin­dult a „rendcsinálás”. Félő azonban, hogy e lépé­sek, „szakértői” döntések való­jában nem a város polgárainak érdekeit fogják szolgálni, sok­kal inkább egyes hatalmi, anyagi, s mások legyőzését szolgáló törekvéseket elégíte­nek ki. Az MDF Komlói Szervezete Sokkterápia Mikor lesz fogyasztóbarát a Pécsi Vízmű Avagy hogyan kell a vízórát leolvasni?

Next

/
Thumbnails
Contents