Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-09 / 67. szám

1995. március 9., csütörtök Közélet üj Dunántúli napló 13 Ki kiabál? Baj van a kultúrában. Halmozódnak a pénzügyi gondok, nőnek a feszültsé­gek, éleződnek a személyi el­lentétek. Hasonló jelenségek ugyan föllelhetők a gazda­ságtól a közigazgatásig min­denütt, de most a kultúra ba­jaitól hangos a közélet. A „Kiáltás” címmel megtartott összejövetel részvevői ugyanis a kormányzatnak címzett vádak sorát kiáltották világgá. Köztük első helyen azt, hogy politikai tisztoga­tással szennyezi a kultúra vi­zeit. Jogos az aggodalom? A politikai indítékú felmondá­sok és kinevezések olyan fer­tőző gócok, amelyeknek szinte kiszámíthatatlan a ha­tásuk. Rombolják az emberi kapcsolatokat, rontják a köz­érzetet, elértéktelenítik a szaktudást, ösztönzik a karri­erizmust. Csakhogy a veszély mér­legelésekor nem lehet meg­kerülni a kérdést: kik festik a politikai tisztogatás ördögét a falra? Mert nehéz feltételezni a kultúra közügyeinek félté­sét arról, aki a hatalom olló­jával úgy nyírta a fejeket, mint kertész a füvet. Nehéz hitelt adni a médiák szabad­ságáért perelő szavaknak, ha az mondja, aki arcát, nevét adta kollégái tucatjainak el- bocsájtásához. Kultúrharc-e az eltérő fel­fogások, nézetek ütközése? Válságban-e az oktatás csak azért, mert - még a kormány berkeiben is - vitáznak alap­vető kérdésekről? Politikai indítékú üldözés-e, ha egy miniszter elmarasztal egy múzeumigazgatót vezetői al­kalmatlanság címén? Hamis hangok keveredtek hát ebbe a minapi „kiál- tás”-ba. Sem a kultúra nem­zeti intézményeiben, sem másutt nincs kultúrharc.S a mai kormány felelőssége, hogy ne is legyen. Még azok ellen sem, akik most a maguk vétkeit olvassák mások fe­jére. Erősnek áll a világ ... Lassan megszokott utcai kép: izomemberek félelme­tes kutyáikkal megjelennek egy ingatlan kapujában és ki­jelentik: megbízóik számára birtokba veszik az adott szál­lodát, telket vagy üzlethelyi­séget - hogy a három leg­utóbbi konkrét esetet említ­sük. Jogos intézkedés? Az említett és a többi hasonló esetben általában van egy érvényes, vagy valaki által érvényesnek tekintett ható­sági határozat. Ennek az egyik fél - hiába járja a hi va- talos fórumokat - nem tud érvényt szerezni. Végül megunja a hiábavaló kilin­cselést és erővel - jobbik esetben „szelíd” erőszakkal - szerzi meg, amit a magáé­nak tart. Jogrendszerünk sú­lyos kritikája? Az ilyen ese­tek elszaporodása egyáltalán nem vet jó fényt törvényes állapotainkra. Az igazság­szolgáltatás, mint a kifejezés pontosan jelzi, olyan, hogy nem elég kimondani, kinek van egy adott ügyben igaza. Az arra illetékes szervek fe­lelősségi körébe tartozik az is,hogy érvényt szerezzenek az igazságnak. Ha erre kép­telenek, nem felelnek meg rendeltetésüknek. Önbírás­kodás? Az önkényes, egyéni „igazságtevés” terjedése - ne szépítsük a dolgot - a közerkölcsök súlyos válsá­gáról tanúskodik. A lakosság körében terjed a nézet: ne járd a törvényes útat. Ez fél­elmet kelt az emberekben. De T. Jogállam, mi nem aka­runk félni! P. T. ÚJ GYÓGYSZERTÁMOGATÁSI RENDSZER (5.) Hat kérdés - hat válasz Március elsejétől - a hivatalos indoklás szerint — a költségek növekedé­sének megállítása* az ész­szerűbb gyógyszerfo­gyasztás érdekében beve­zették az új gyógyszer­támogatási rendszert. Jár-e térítésmentes gyógy­szer az üzemi balesetben, fog­lalkozási megbetegedésben szenvedőknek? Az új rendszerben az üzemi balesetben, foglalkozási megbe­tegedésben szenvedők számára továbbra is 100 százalékos tár­sadalombiztosítási támogatással rendelhetők a betegséggel ösz- szefüggő gyógyszerek. Ezekhez tehát ingyen jutnak hozzá a rá­szorulók. Közgyógyellátási igazol­vánnyal rendelkezők számára továbbra is térítésmentesen rendelhetők bizonyos gyógysze­rek? Az új gyógyszerártámogatási rendszerrel egyidejűleg módosí­tották, a korábbihoz képest bő­vítették a térítésmentesen ren­delhető gyógyszerek listáját.Az érvényes közgyógyellátási iga­zolvánnyal rendelkező betegek ezentúl számos esetben kedve­zőbb helyzetben lesznek, mint korábban voltak. Fontos tudni: a közgyógyellá­tási vényre felírható gyógysze­rek listáján nem szereplő medi­cinákat a közgyógyellátottak is térítéskötelesen kapják. Ha az orvos hibásan állította ki a vényt, a gyógyszerésznek felül kell bírálnia azt. A gyógyszert ugyan kiadhatja, de csak térí­téskötelesen, az általános támo­gatási mértéknek megfelelő díj felszámolása ellenében. A köz­gyógyellátásban részesülők számára rendelhető gyógysze­reket a gyógyszerész más ve- gyületekkel nem helyettesítheti. Van-e lehetőség arra, hogy indokolt esetben egy gyógy­szerre a jogszabálytól eltérő mértékű támogatást állapítsa­nak meg? Mindennapi pirulánk Fotó: Tóth László Kivételes méltányosságból, indokolt esetben, a beteg, illetve hozzátartozója kérelmére, or­vosi indoklás mellett, az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója egyedi eljárás ke­retében engedélyezheti, hogy a beteg a számára nélkülözhetet­len gyógyszert a jogszabálytól eltérő mértékű támogatás mel­lett kaphassa meg. Hogyan változnak a gyógy­szertári ügyeletért felszámít­ható felárak? A gyógyszertári ügyelet igénybevétele a szabályok sze­rint akkor indokolt, ha a gyógy­szer kiadása olyan vényre törté­nik, amelyen az orvos a „cito”, „statim” vagy a „periculum in mora” jelzést feltűntette és ame­lyet az ügyeleti (készenléti) szolgálat megkezdésének nap­ján, illetve annak időtartama alatt állítottak ki. Ilyenkor ügye­leti felár nem számítható fel. Egyéb esetekben a pótdíj 80 Ft-ról 100 Ft-ra emelkedik. Mit jelent a helyettesíthető­ség bevezetése? A gyógyszerválaszték bővü­lése, az egyre több azonos ható­anyagú, de különböző árú ké­szítmény forgalomba kerülése lehetővé tette a „helyettesíthe­tőség” bevezetését. Az új jog­szabály az orvos számára három lehetőséget kínál: a vagylagos rendelést, a hatóanyag rende­lést, illetve egy konkrét gyári készítmény felírását. Ha az orvos a helyettesíthető­séget nem zárta ki, akkor a gyógyszerész felajánlhat a be­tegnek a felírttal egyenértékű hatóanyagot tartalmazó, de ol­csóbb készítményt is. A helyettesíthetőséget azon­ban kizárja, ha az orvos köz­gyógyellátás, üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés, honvédelmi kötelezettség vagy egészségügyi rendelkezés jog­címén 100, illetve 95 százalé­kos tb-támogatással rendelt gyógyszert írt fel betegének. Kinek írhat fel az orvos gyógyszert tb-támogatással? A biztosítottak közül is az orvos csak azoknak rendelhet tb támogatású gyógyszert, akik nála jogszerűen nyilvántartott és kezelt betegek. Az ellenőrzés megkönnyítését segítő nyilván­tartásban természetesen fel kell tüntetni a beteg diagnózisát, a felírt gyógyszert, annak meny- nyiségét, a rendelés keltét, to­vábbá a biztosított tb-azonosí- tási jelét. A gyógyító-megelőző tevé­kenységet nem folytató (hiva­talnok, állástalan orvosok, va­lamint a nyugdíjasok) a sürgős szükség esetét kivéve gyógy­szert csak önmaguknak, illetve a családtagjaiknak írhatnak fel. N.Zs. N em kampányról, hanem egy középtávú, hároméves programról van szó abban a ter­vezetben, amely a feketegazda­ság felszámolására készült a Pénzügyminisztériumban. A minisztérium szakemberei más tárcák szakértőinek közre­működésével olyan részletes munkatervet állítottak össze, amelynek elemeit nem tárhatják a nyilvánosság elé. Szatmári László, a PM munkatársa erről a következőket mondta:- Javaslatunk értelmében egy tárcaközi bizottság jön létre, amely koordinálja majd a feke­tegazdaság elleni konkrét teen­dőket. A program egyik része a jogszabály-harmonizáció, amely egyszerűen „becsukná a kiskapukat” a szabályozás fa­lán. Ezzel együtt szigorúbbak lesznek a büntetések, hogy a jö­vőben senkinek ne érje meg a bírságokat eleve az „üzletbe” bekalkulálni. A program másik része az ellenőrző apparátusok munkájának összehangolását, az információk egyeztetését cé­lozza. Az üzleti titok és a sze­mélyes adatok védelmének biz­tosítása mellett a jövőben - ki­zárólag hatósági ellenőrzés cél­jából - az adótitok és a bankti­tok megítélése is változhat. Az intézkedések harmadik cso­portja alapvetően szervezeti jel­legű. A piaci intézményrend­szer fejlesztésével háttérbe szo­rulnak a készpénzfizetések, amelyek nagyobb lehetőségeket kínálnak a csalásra.- Hogyan folyik ma a küzde­lem a „feketézők ” ellen ?- A feketegazdaság három területen virágzik. Az egyik, - amely a lakosságot a leginkább irritálja - a kemény bűnözés ka­tegóriája: a kábítószer- és fegy­verkereskedelem, a „védelmi- pénz-ipar”. A másik terület az a bizonyos „szürkegazdaság”, amelynek hátterében létező vál­lalkozások tisztázatlan forrás­ból nagy jövedelemhez jutnak. A harmadik fekete „ágazat” a kontárok és az aluljárókban sza­tyorból árusítók köre, akiknek még vállalkozói igazolványuk sincs. Velük szemben az adóha­tóság is tehetetlen. A „rajtaüté­sek” és a feketézők lefülelése már nem igazán tekinthető hosszú távon eredményes mód­szernek. Németh Zsuzsa Szálkák Báli öltöny Az ötvenöt éves nyugdíjas bányász meséli: meghívót ka­pott a hobbiját jelentő szakma három hét múlva esedékes bál­jára, s még időben felpróbálta az ünneplős öltönyét. Majd megütötte a guta, nem ment fel rá a nadrág, de másik sem a po­cakja, ahogy derűsen mondja, az „évgyűrűk” miatt. A bajban két lehetőség közül választha­tott: nem megy el a bálba, ahová már annyira vágyott, vagy pe­dig vennie kell egy új öltönyt. De honnan akasszon le 15-20 ezer forintot?- Eljutott végül a bálba?- Úgy nézek ki, mint aki be­letörődik a kudarcba? Jól érez­tük magunkat az asszonnyal, ráadásul a tombolán még egy ötezer forintot érő ajándékkoJa- rat is nyertünk -, s jót nevet, ahogy kifogott a kihízott nadrá­gon. - Mindig is kocogtam, most aztán keményen, napjában egyre többet futva sikerült a bá­lig leadnom a fölösleget. Úgy belejöttem, hogy naponta köny- nyedén lefutom a hat kilomé­tert. Ezt csinálja utánam! Üvegszálas lámpa- A gyerekek karácsonyra üvegszálas lámpával leptek meg, néztünk is az asszonnyal, hogy ennyit is érünk meg nekik, s a lámpa is nagyon tetszett... - újságolja atyai büszkeséggel kollégám. Aztán újév táján kiégett a lámpa izzója, anélkül meg csak porfogó az egész. Azóta a boltba, ahol gyerekei vették a lámpát, heti egy-két alkalom­mal betér. Kedvesek, udvaria­sak, megértőek, ám sajnálkoz­nak: megrendelték az izzót, de még nem kapták meg, talán a jövő héten. Más boltban is pró­bálkozott, de az a speciális izzó végképp nincs egyikben sem. Ez már nekem is sok. Bízta­tom: verje ki a balhét, kéije vissza a használhatatlan lámpa árát. „Minek? Hisz azt mondták már az első esetben, hogy meg­rendelték az égőt...” - mondja csodálkozva, de már látni rajta a gyanakvást. Talán el is hiszi, hogy sokan eleve a naiv hiszé­kenységünkre és birkatürel­münkre játszva sóznak ránk nyugodt szívvel bóvlit. Banánhéj Kolléganő meséli:- A Szabadság úton láttam egy fiatalembert, kezében ba­nánhéjjal. Na, gondoltam, mindjárt eldobja. De nem. A férfi végre meglátott egy szeme­tesedényt, megkönnyebbülve beledobta, aztán mint aki nem hisz a szemének, földbegyöke­rezett lábbal konstatálta: a ba­nánhéj ott fekszik az aszfalton, a feneketlen edény alatt. Mon­dott valamit németül, lehajolt, felvette, s a banánhéjat a szeme­tesedény peremére tette óvato­san és elégedetten sétált tovább. Energia, te drága! Az Új VDN-ben megjelent cikkemben arról írtam, hogyan, miként lehet takarékoskodni otthonunkban a méregdrága TELEFONBESZÉLGETÉS A MAGYAR KÜLDÖTTSÉGGEL Koppenhága Miközben a delegátusok hoz­zászólásait hallgatják a koppen­hágai szociális világtalálkozó küldöttei, a Ferenczy Europress mobiltelefonon interjút készített a tanácskozóteremben ülő dr. Kökény Mihállyal, a népjóléti tárca politikai államtitkárával, aki Göncz Árpád megérkezé­séig a magyar küldöttséget ve­zeti.- Milyen benyomásokat szer­zett eddig a találkozótól?-Miniszterek és államtitká­rok adják egymásnak a mikro­font, minden hetedik percben egy-egy újabb állam képvise­lője fejti ki álláspontját arról, mit kell tennie a világnak akkor, amikor az emberiség egyne­gyede szegénységben él, a Föld másfél milliárd lakója nem jut hozzá az alapvető egészségügyi ellátáshoz sem. A fejlődő or­szágok hatékonyabb segélyeket sürgetnek, az adósságok mér­séklését szorgalmazzák, a fejlett államok a segélyprogramok na­gyobb ellenőrzését, hatéko­nyabb felhasználását, és erre bi­zonyos garanciákat szorgal­maznak.-Szóba sem kerültek térsé­günk problémái?- Eddig még nem sok szó esett Kelet-Közép-Európa gondjairól. A fejlődő világ kül­döttei úgy érzik,hogy ez a tér­ség szociális, egészségügyi helyzetét tekintve inkább a fej­lett világ része, s a gazdag or­szágok is efelé hajlanak.-Mit szólnak mindehhez a térség államai?- Szeretnénk elérni egy spe­ciális besorolást, amit így ha­marjában az „alapvető gazda­sági átalakulás korszakát élő or­szágok” kategóriájának nevez­nék. Talán ez a minősítés job­ban magyarázná speciális gondjainkat.- Minderről mikor esik majd szó?-Remélem, a kollegáim is szóvá teszik ezt a problémát, én a péntekre tervezett hozzászólá­somban feltétlenül ki szeretnék térni erre. A német felszólaló azt mondta: a szociálpolitikai gondok kezelésének kulcsa a foglalkoztatási problémák megoldása. Mi magunk is így gondoljuk, hozzátéve: a megoldás másik fontos feltételének tartjuk, hogy a döntéshozók a világ szociális problémáit enyhítő politikai és gazdasági intézkedések hatásait egységes egészként mérlegel­jék. (somfai) Világprobléma a szegénység A bajok gyökerét kell kezelni Világszerte egymilliárd em­ber kevesebb, mint havi 25 amerikai dollárból (kb. 2700 fo­rintból) tengeti életét. A világ 30 országában minden második embernek a létminimum alatti a jövedelme. Nemcsak a fejletlen világban van ilyen nyomasztó szegénység. Egyes országokban az elöregedő népesség, másutt a gyerekek aránytalanul nagy száma okozza a szegénységet. Kénytelenek vagyunk tudo­másul venni, hogy nálunk is növekszik a létminimum alatt élők száma. 1989-ben még csak 8 százalék volt az arányuk, 1993-ban már 20, s az elmúlt esztendőben kereken a lakosság egy negyede került ebbe a sú­lyos helyzetbe. Túlságosan egyszerűnek tű­nik a szegénység terjedését a gazdagok vagyonosodásának számlájára írni, s valamiféle ra­dikális újraelosztással, egyenlő­sítéssel megfordítani ezt a ten­denciát. Való igaz, hogy széle­sebbre nyílt az olló a társadalom legszegényebb és leggazdagabb tizedei között: a hetvenes évek­ben az előbbiek átlagjövedelme még csak négy és fél, vagy öt­szöröse volt az utóbbiakénak, energiával. Levélíróm a szak­ember egyik tanácsát kifogá­solja, miszerint, ha nem aka­runk anyagilag csődbejutni: he­tente csak egyszer fürödjünk kádban, kétnaponta zuhanyoz­zunk. Levélírómnak is vannak ötletei. Az egyik: ’’Pécsett közel vannak a lakóházakhoz a sző­lők, oda is ki lehet járni a nagy­dolgunkat elvégezni. Mennyi vizet lehet ezzel is megspó­rolni.” Aztán komolyra fordítja a szót, állítva, az energiatakaré­kosságot az energiaszolgálta­tóknál kellene elkezdeni. Erre példát is hoz: „Ma, február 27-én kinyitom a hidegvíz csa­pot és sár, homok, mocsok fo­lyik hidegvíz helyett. 15 percig folyattam, mire kitisztult. A ví­zóra a szennyes vizet is méri, igaz?” Szerinte a melegvízzel sincs minden rendben: „Ha késő este, vagy kora reggel akaija megejteni a kétnaponkénti tuso­lást, akkor is 4-5 vödör vizet ki kell engedni, mire a melegvíz felér a 9. emeletre. A melegvíz­óra a hidegvizet is számolja, igaz?” Mit mondhatnék? Igaza van. A szakember szerint viszont ma a hétszerese. A kimagasló vagyon és jövedelem forrása azonban nem feltétlenül az üz­leti és a piaci többletteljesít­mény, hanem gyakran a bűn, a korrupció, ez súlyos feszültsé­geket hordoz. A mai gyakorlat­ban nem annyira a liberalizmus „élni és élni hagyni” vezérelve valósul meg, hanem inkább az „élni és visszaélni” hamis gondolkodás. S hiába igaz az, hogy töme­gében nem ez a jellemző, ha e kétes szellem képviselői feltű­nően fitogtatott gazdagságukkal azt a benyomást keltik a közvé­leményben, mintha ez volna a meghatározó. S egyesek szerint valamiféle kisajátítás vagy megsarcolás lehetővé tenné az egyenlőtlenségek enyhítését. A nyomor enyhítésére társa­dalmi erőből, ezen belül állami és önkormányzati forrásokból is szükség volna, mert egyedülálló idős emberek, gyermekek, és képzetlen, nagycsaládos fiatal­emberek az áldozatok. A bajok gyökerét kell kezel­nünk, s ez nem könnyű - a világ egyik legégetőbb problémájával küszködünk mi magunk is. Bácskai Tamás mindez bent van a pakliban. Csak hát azt is nekünk kell fi­zetnünk. Pénzváltás Időre Siófokra kell érnem, s eszembe jut, megígértem egy ismerősömnek, hogy reggel fel­hívom. Meglátok végre egy te­lefonfülkét. Megállók, van ná­lam telefonkártya és pénz is. A készülék csak régi pénz­érmével működik, nekem meg csak két új tízesem van. Közel, s távol nincs bolt, ahol pénzt válthatnék. Talán majd a járókelők segítenek. Jön egy ti­zenöt év körüli fiú, nincs pénze, egy középkorú nő, neki sincs, egy férfival is pórul járok. Kezdek mérges lenni: az nem igaz, hogy nincs pénzük, hogy ne tudtak volna érmét becse­rélni. Aztán felnevetek. Vajon én az ő helyükben mit tettem volna? Egy vadidegennek elő­venném a pénztárcámat, hogy esetleg kikapja a kezemből és elfusson vele? Amiket manapság hallani! B. Murányi László Becsukódnak a „kiskapuk”

Next

/
Thumbnails
Contents