Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-24 / 54. szám
10 üj Dunántúli napló Magazin 1995. február 24., péntek Sabena-Swissairházasság Belga lapértesülések szerint lényegében minden készen áll ahhoz, hogy március 7-én a belga Sabena és a svájci Swissair légitársaság vezetői kézjegyükkel szentesítsék a két cég egybeolvadásáról szóló megállapodást. Az ügyben a végső szót március 3-án a belga kormány ülésén mondják ki. A küszöbönálló „házasság” lehetőségét a hónap elején szellőztették meg a belga sajtóban, illetve ezzel egy időben Elio di Rupo közlekedési miniszter szivárogtatott ki információkat a svájciakkal folyamatban lévő tárgyalásokról, beleértve a Swissair azon, hosszú távú igényét, hogy idővel többségi tulajdonos^ lehessen a belga légi társaságnak. Autótolvajok A múlt héten nem kevesebb mint hat autótolvaj bukott le a burgenlandi határátkelőkön. A nickelsdorfi és he- iligenkreuzi vámosok által lefoglalt gépkocsik értéke ösz- szesen 1,6 millió schilling - jelentette az osztrák hírügynökség. Az autókat Németországból és Franciaországból lopták el a tolvajok. Ketten szerb, ketten magyar, ketten pedig német állampolgárok. A rendőrség eljárást indított ellenük, majd szabadlábra helyezte őket. Csokoládé A tetemes áremelés miatt Svájcban „mindössze” 10,9 kilogrammra csökkent az egy főre jutó csokoládé fogyasztás, pedig tavaly még 11,3 kilónyi volt - jelentette Zürichből a Reuter. A Chocosuisse közlése szerint ezzel együtt a világon továbbra is Svájcban a legmagasabb az egy főre jutó csokoládéfogyasztás. Norvégia, Belgium és Nagy-Britannia követi az édesszájúak listáján 7,5-8 kilogrammos évi átlaggal. Szerepet játszott a svájci visszaesésben „a szokatlanul meleg nyár is” - áll a Chocosuisse közleményében. Famaradványok az Antarktiszon Több mint százmillió éves, a földtörténeti 'krétakorból származó fosszilis famaradványokra bukkantak chilei kutatók az Antarktiszon. Amint azt a chilei Antark- tisz-kutató intézet munkatársai közölték, csoportjuk a „Snow” (Hó) szigeteken ötven centiméter hosszúságig terjedő levélmaradványokat és fenyőfadarabokat talált. Az első vizsgálatok szerint a maradványok a krétakorból származnak, és több mint százmillió évesek. A leleteket chilei és franciaországi laboratóriumokban tovább vizsgálják majd életkoruk pontos meghatározása céljából - írja a dpa hírügynökség. Arannyal bélelt csizma Nem tudni, hogy miként nézhetett ki a mesebeli hét- mérföldes csizma, de annyi bizonyos, hogy megakadt a szeme a kairói repülőtér vámosainak azon a jordániai fiatalemberen, aki a szó szoros értelmében arannyal bélelt csizmában akart elsétálni előttük. Ezután már csak az maradt hátra, hogy a szigorú vámosok levetessék a 23 éves munkással a remekbe szabott lábbelit. Az eredmény meglepő volt: a két csizma összesen nyolc kiló 24 karátos aranyat rejtett - mintegy 104 000 dollár értékben. Az AFP jelentése arról nem tesz említést, hogy mi lett a sorsa az aranynak és az aranycsizmás fiatalembernek. Ostrom-idill Szovjet katonák kitűzik a vörös zászlót a Parlament előtt K éptelen helyzet! A második világháborúban az egyetlen európai főváros Budapest volt, amelyet több mint másfél hónapos ostrom után sikerült felszabadítani. Berlinért is mindössze tíz napig tartottak a harcok! Az ostrom 51 napjáról a tévé ugyanennyi részes sorozatot vetített a későesti órákban 5-5 percben, amelynek jó részét imitált robbanások hosszan sistergő másodpercei vitték el. A többi a fura emlékezésé maradt. 50 év telt el azóta, az ostrom fiatalabb átélői is meglett korú idős emberek ma már, a ma élők többsége pedig csak hírből ismeri a borzalmak 51 napját. Számukra történelem ez az 51 nap. De milyen történelem! Mindenekelőtt: Budapest ilyen látványos pusztulása magyar közreműködéssel történt, s ez roppant szégyenletes dolog, bár nem a mi szégyenünk. Párizson kétszer haladt át a háború, de egyszer sem vált hadszíntérré, hiszen idejekorán nyílt várossá nyilvánították. Fél esztendővel Budapest ostroma előtt Rómát nyilvánították nyílt várossá, így az Örök Város is megmenekülhetett a háború borzalmaitól. Voltak - így pl. Serédi Jusztinián hercegprímás - aki ugyanezt szerették volna a mi fővárosunkkal is, ám Szála- siék, behódolva Hitlernek, aki itt akarta Bécset és Berlint védeni, hallani sem akartak erről. Minden további e tényből következett, a sorozat mégis valami okból hősi küzdelemnek állította be a rettenet 51 napját, szeretnivaló Wehrmacht meg SS-katonákkal és utálnivaló szovjet katonákkal, továbbá a kettő között bizonytalanul lebegő magyar katonákkal, ők azonban nem hősiességből, hanem kényszerből hadakoztak, s aki tehette, ki is vonta magát az egészből, vagy amint tehette, átállt. E sorok írója is egy olyan légvédelmi tüzéregységnél élt át az 51 napból 43-at, amelyik karácsonykor lábra állította a gépágyút a Németvölgyi úton Bajor Giziék tőszomszédságában, egyetlen egyszer el is sütötte, aztán február 4-ig minden tűz- parancsot megtagadott. A környék lakóinak a nagy megelégedésére, az utolsó előtti napon pedig a visszavonulási felszólítást is figyelmen kívül hagytá. Hát mit is lehet kezdeni az ilyesmivel, amikor a cél bemutatni a főváros „hősi védelmét”, ami - az eredményt ismerve - lássuk be, nem is volt olyan hősi? Hát ezt! A sorozat szinte elejétől a végéig - szemmelláthatóan a következő négy és fél évtizedes megszállás aspektusából nézve - ellenszenvvel vizsgálta a „betolakodók” ténykedését az általuk keltett rettenetre koncentrálva. Kétségtelen: a szovjet politikai és katonai vezetés óriási baklövése volt, hogy szabadjára engedte katonái indulatait, s ezzel igazolta a sokéves antibol- sevista propagandát, ami hallatlanul felerősödött attól a pillanattól kezdve, hogy a harcok magyar földre értek. Volt abban a nők megerőszakolásától kezdve a Szibériába hurcolásig minden. És ezek be is következtek. De azért - és ezt is lássuk be - másmilyen élmények is voltak, hiszen mégsem vadállatokból állt az egész szovjet hadsereg, s talán az előbbieknél nagyobb számban voltak ezek az élmények a találkozást illetően, ám ezekről egyáltalán nem esett szó. Illetve ... Mert mit is mondjunk: hogyan is élhették meg a gettóba zárt zsidók a fel- szabadulást? Erről kellőképpen meg is emlékezett a sorozat (de utána szinte eltűntek az ötpercekből a nyilasok), ám utóbb egy szerencsétlen emlékezés próbálta ezt ellensúlyozni. Arról volt szó, hogy gettóból szabadult zsidók próbálták visszaszerezni kényszerből elhagyott otthonaikat, miközben összeütköztek az új lakókkal, az idézett visszaemlékező pedig az utóbbiakat „sajnálta”. J órészt naplórészletekből építkezett a sorozat, ezek többnyire tendenciózusak voltak, hiszen érezhető volt rajtuk a korabeli propaganda befolyásoló hatása. Ezt illett volna visszafogni, nehogy egy újabb hamis ostrom-kép alakuljon ki az utókorban. Dehát úgy látszik, a kellően árnyalt kép megrajzolása még 50 év távlatában sem sikerülhetett. Ennek tulajdonítható, hogy mennyire érződött az egész sorozaton az alkotók zavarodottsága az ostromban a „másik” oldalon harcoló magyarokról. Ha az „innenső” oldalon lévők hősiesen küzdöttek - okoskodhattak -, a „másik” oldalon csak árulók lehettek, megfordítva viszont az alapkoncepció omlik össze. Ezért aztán említették is az átállást, meg nem is, mondták is a Budai Önkéntes Ezred megalakulását meg nem is, az pedig végképp kihullott a rostán, hogy hány száz magyar halt - ki kell mondani! - hősi halált a főváros felszabadulásáért. Érthető, hogy az átállás lélektana sem kaphatott hangot. Pedig ez sok mindent megmagyarázott volna. E sorok írója és 15 társa számára február 4-e volt a nap, amikor átléptünk a front egyik oldaláról a másikra. Ezt a sorozat így rögzítette: „Az oroszok elérték a Németvölgyi utat...” Hajnalban történt ez. Egy pillanatnyi kivégzési lehetőség után az oroszok heves tüzelésének a fedezete alatt rohantunk hátrébb, majd túljutva a németek lőtávolságán az egynapos fogság órái következtek, az este már a Tárogató úton talált bennünket: egy itteni villa volt az átállás színhelye. Felénk is elhangzott a kérdés: fogság, vagy további harc orosz oldalon? Még így is hosszú másodpercekig tartó tétovázás volt a válasz. Végül az oroszok oldották meg a helyzetet: „elfogadták” a jelentkezésünket. Másnap igazolvány, fegyver és lőszer, harmadnap hosszadalmas vonulás a Svábhegyről a Sashegy alatt húzódó frontra, negyednap - 7-én - bevetés. Jó volt a csere? Páran elestek közülünk a harcokban , a többség túlélte az ostromot is, a háborút is, megúszta fogság nélkül. És ez feltétlenül jó volt. V égül is az „Ostromnapok” összességében egy másfajta, bizonyos értelemben talán idilli ostromképet rajzolt az 51 napról, jóllehet megpróbálta kellően érzékeltetni a borzalmakat is. Talán jobban kellett volna válogatni a naplórészietekből, s talán krónikaszerűbbé kellett volna formálni az egészet. Több tárgyilagosság jót tett volna a sorozatnak. Hársfai István Bűnözők modern pellengéren Monte Raines lopott, Stephen West ittasan vezetett gépkocsit, Mahmud Eljauhari részegen randalírozott egy prostituálttal. A Washington állambeli Kent városban mindenki tud erről, akinek kábeltelevíziója van. A 20. számú csatornán a héten megkezdték a „Reality-TV” című műsor sugárzását. Ez a műsor visszaállítja a középkori szokást: a bűnözőket elítélésük után modem módon állítják pellengérre. A képernyőn megjelenik az elítélt neve, születési dátuma, lakcíme és az ítélet aktaszáma. A kiváncsiak a kenti bíróságon megtekinthetik a bűnöző fényképét is. Jim White polgármester szerint az újságok csak akkor közölnek híreket tolvajokról, vagy ittas autóvezetőkről, ha súlyos büntetéssel sújtják őket. Minthogy Kentben, akárcsak másutt is az Egyesült Államokban, állandóan növekeszik a bűnözés, végre meg kell találni a módját, hogy csökkentsék a bűnelkövetők számát. A műsort naponta 20 percen át sugározzák. Washington államban több város polgármestere kíváncsian várja, lesz-e hatása ennek az eljárásnak. Seattle és Spokane nagyvárosokban arra gondolnak, hogy elsősorban a kábítószer-kereskedőket állítsák így pellengérre. A polgárjogi szervezetek azonban élesen bírálják ezt az eljárást. „Legális, de embertelen” - mondta az egyik szervezet vezetője, Doug Honig. Véletlen névazonosság esetén ártatlanokat bélyegezhetnek meg, s a program szerinte nem lesz hatásos. Jim White polgármester visz- szautasítja az érveket. „Elég sokáig vártunk arra, hogy a bűnözés csökkenjen. Itt az ideje, hogy cselekedjünk” - mondja. A Pannon-Váltó Részvénytársaság tulajdonos 11 jónevű magyar társaságban - köztük olyan sikeres cégekben mint a Danubius, a Chinoin, a Centrum és a Graboplast. Márpedig egy ilyen részvénycsomag biztos befektetést jelent. Ilyen alapokon a jövedelmező gazdálkodás nem szerencse dolga. A társaságról további részletes információt ad a Telemédia szolgálat. Telefon: 266-7007 VÁLTHAT * i 1 I ( l ÉRTÉK SZAKÉRTŐ KEZEKBEN
