Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-24 / 54. szám

10 üj Dunántúli napló Magazin 1995. február 24., péntek Sabena-Swissair­házasság Belga lapértesülések szerint lényegében minden készen áll ahhoz, hogy március 7-én a belga Sabena és a svájci Swis­sair légitársaság vezetői kézje­gyükkel szentesítsék a két cég egybeolvadásáról szóló megál­lapodást. Az ügyben a végső szót március 3-án a belga kormány ülésén mondják ki. A küszö­bönálló „házasság” lehetőségét a hónap elején szellőztették meg a belga sajtóban, illetve ezzel egy időben Elio di Rupo közlekedési miniszter szivá­rogtatott ki információkat a svájciakkal folyamatban lévő tárgyalásokról, beleértve a Swissair azon, hosszú távú igényét, hogy idővel többségi tulajdonos^ lehessen a belga légi társaságnak. Autótolvajok A múlt héten nem keve­sebb mint hat autótolvaj bu­kott le a burgenlandi határát­kelőkön. A nickelsdorfi és he- iligenkreuzi vámosok által le­foglalt gépkocsik értéke ösz- szesen 1,6 millió schilling - jelentette az osztrák hírügy­nökség. Az autókat Németországból és Franciaországból lopták el a tolvajok. Ketten szerb, ketten magyar, ketten pedig német ál­lampolgárok. A rendőrség eljá­rást indított ellenük, majd sza­badlábra helyezte őket. Csokoládé A tetemes áremelés miatt Svájcban „mindössze” 10,9 ki­logrammra csökkent az egy főre jutó csokoládé fogyasztás, pedig tavaly még 11,3 kilónyi volt - jelentette Zürichből a Reuter. A Chocosuisse közlése sze­rint ezzel együtt a világon to­vábbra is Svájcban a legmaga­sabb az egy főre jutó csokolá­défogyasztás. Norvégia, Bel­gium és Nagy-Britannia követi az édesszájúak listáján 7,5-8 kilogrammos évi átlaggal. Sze­repet játszott a svájci vissza­esésben „a szokatlanul meleg nyár is” - áll a Chocosuisse közleményében. Famaradványok az Antarktiszon Több mint százmillió éves, a földtörténeti 'krétakorból származó fosszilis famarad­ványokra bukkantak chilei ku­tatók az Antarktiszon. Amint azt a chilei Antark- tisz-kutató intézet munkatár­sai közölték, csoportjuk a „Snow” (Hó) szigeteken ötven centiméter hosszúságig ter­jedő levélmaradványokat és fenyőfadarabokat talált. Az első vizsgálatok szerint a maradványok a krétakorból származnak, és több mint százmillió évesek. A leleteket chilei és fran­ciaországi laboratóriumokban tovább vizsgálják majd élet­koruk pontos meghatározása céljából - írja a dpa hírügy­nökség. Arannyal bélelt csizma Nem tudni, hogy miként nézhetett ki a mesebeli hét- mérföldes csizma, de annyi bizonyos, hogy megakadt a szeme a kairói repülőtér vá­mosainak azon a jordániai fia­talemberen, aki a szó szoros értelmében arannyal bélelt csizmában akart elsétálni előt­tük. Ezután már csak az ma­radt hátra, hogy a szigorú vá­mosok levetessék a 23 éves munkással a remekbe szabott lábbelit. Az eredmény meg­lepő volt: a két csizma össze­sen nyolc kiló 24 karátos aranyat rejtett - mintegy 104 000 dollár értékben. Az AFP jelentése arról nem tesz emlí­tést, hogy mi lett a sorsa az aranynak és az aranycsizmás fiatalembernek. Ostrom-idill Szovjet katonák kitűzik a vörös zászlót a Parlament előtt K éptelen helyzet! A második világháborúban az egyetlen európai főváros Budapest volt, amelyet több mint másfél hóna­pos ostrom után sikerült felsza­badítani. Berlinért is mindössze tíz napig tartottak a harcok! Az ostrom 51 napjáról a tévé ugyanennyi részes sorozatot ve­tített a későesti órákban 5-5 percben, amelynek jó részét imitált robbanások hosszan sis­tergő másodpercei vitték el. A többi a fura emlékezésé maradt. 50 év telt el azóta, az ostrom fiatalabb átélői is meglett korú idős emberek ma már, a ma élők többsége pedig csak hírből is­meri a borzalmak 51 napját. Számukra történelem ez az 51 nap. De milyen történelem! Mindenekelőtt: Budapest ilyen látványos pusztulása ma­gyar közreműködéssel történt, s ez roppant szégyenletes dolog, bár nem a mi szégyenünk. Pári­zson kétszer haladt át a háború, de egyszer sem vált hadszín­térré, hiszen idejekorán nyílt várossá nyilvánították. Fél esz­tendővel Budapest ostroma előtt Rómát nyilvánították nyílt vá­rossá, így az Örök Város is megmenekülhetett a háború borzalmaitól. Voltak - így pl. Serédi Jusztinián hercegprímás - aki ugyanezt szerették volna a mi fővárosunkkal is, ám Szála- siék, behódolva Hitlernek, aki itt akarta Bécset és Berlint vé­deni, hallani sem akartak erről. Minden további e tényből következett, a sorozat mégis va­lami okból hősi küzdelemnek állította be a rettenet 51 napját, szeretnivaló Wehrmacht meg SS-katonákkal és utálnivaló szovjet katonákkal, továbbá a kettő között bizonytalanul le­begő magyar katonákkal, ők azonban nem hősiességből, ha­nem kényszerből hadakoztak, s aki tehette, ki is vonta magát az egészből, vagy amint tehette, átállt. E sorok írója is egy olyan légvédelmi tüzéregységnél élt át az 51 napból 43-at, amelyik ka­rácsonykor lábra állította a gép­ágyút a Németvölgyi úton Bajor Giziék tőszomszédságában, egyetlen egyszer el is sütötte, aztán február 4-ig minden tűz- parancsot megtagadott. A kör­nyék lakóinak a nagy megelé­gedésére, az utolsó előtti napon pedig a visszavonulási felszólí­tást is figyelmen kívül hagytá. Hát mit is lehet kezdeni az ilyesmivel, amikor a cél bemu­tatni a főváros „hősi védelmét”, ami - az eredményt ismerve - lássuk be, nem is volt olyan hősi? Hát ezt! A sorozat szinte elejétől a végéig - szemmelláthatóan a következő négy és fél évtizedes megszállás aspektusából nézve - ellenszenvvel vizsgálta a „be­tolakodók” ténykedését az álta­luk keltett rettenetre koncent­rálva. Kétségtelen: a szovjet po­litikai és katonai vezetés óriási baklövése volt, hogy szabadjára engedte katonái indulatait, s ez­zel igazolta a sokéves antibol- sevista propagandát, ami hallat­lanul felerősödött attól a pilla­nattól kezdve, hogy a harcok magyar földre értek. Volt abban a nők megerőszakolásától kezdve a Szibériába hurcolásig minden. És ezek be is következ­tek. De azért - és ezt is lássuk be - másmilyen élmények is voltak, hiszen mégsem vadálla­tokból állt az egész szovjet had­sereg, s talán az előbbieknél na­gyobb számban voltak ezek az élmények a találkozást illetően, ám ezekről egyáltalán nem esett szó. Illetve ... Mert mit is mondjunk: hogyan is élhették meg a gettóba zárt zsidók a fel- szabadulást? Erről kellőképpen meg is emlékezett a sorozat (de utána szinte eltűntek az ötper­cekből a nyilasok), ám utóbb egy szerencsétlen emlékezés próbálta ezt ellensúlyozni. Ar­ról volt szó, hogy gettóból sza­badult zsidók próbálták vissza­szerezni kényszerből elhagyott otthonaikat, miközben összeüt­köztek az új lakókkal, az idézett visszaemlékező pedig az utób­biakat „sajnálta”. J órészt naplórészletekből épít­kezett a sorozat, ezek több­nyire tendenciózusak voltak, hi­szen érezhető volt rajtuk a ko­rabeli propaganda befolyásoló hatása. Ezt illett volna vissza­fogni, nehogy egy újabb hamis ostrom-kép alakuljon ki az utó­korban. Dehát úgy látszik, a kel­lően árnyalt kép megrajzolása még 50 év távlatában sem sike­rülhetett. Ennek tulajdonítható, hogy mennyire érződött az egész so­rozaton az alkotók zavarodott­sága az ostromban a „másik” oldalon harcoló magyarokról. Ha az „innenső” oldalon lévők hősiesen küzdöttek - okoskod­hattak -, a „másik” oldalon csak árulók lehettek, megfordítva vi­szont az alapkoncepció omlik össze. Ezért aztán említették is az átállást, meg nem is, mond­ták is a Budai Önkéntes Ezred megalakulását meg nem is, az pedig végképp kihullott a ros­tán, hogy hány száz magyar halt - ki kell mondani! - hősi halált a főváros felszabadulásáért. Érthető, hogy az átállás lélek­tana sem kaphatott hangot. Pe­dig ez sok mindent megmagya­rázott volna. E sorok írója és 15 társa számára február 4-e volt a nap, amikor átléptünk a front egyik oldaláról a másikra. Ezt a sorozat így rögzítette: „Az oro­szok elérték a Németvölgyi utat...” Hajnalban történt ez. Egy pillanatnyi kivégzési lehe­tőség után az oroszok heves tü­zelésének a fedezete alatt rohan­tunk hátrébb, majd túljutva a németek lőtávolságán az egy­napos fogság órái következtek, az este már a Tárogató úton ta­lált bennünket: egy itteni villa volt az átállás színhelye. Felénk is elhangzott a kérdés: fogság, vagy további harc orosz olda­lon? Még így is hosszú másod­percekig tartó tétovázás volt a válasz. Végül az oroszok oldot­ták meg a helyzetet: „elfogad­ták” a jelentkezésünket. Más­nap igazolvány, fegyver és lő­szer, harmadnap hosszadalmas vonulás a Svábhegyről a Sas­hegy alatt húzódó frontra, ne­gyednap - 7-én - bevetés. Jó volt a csere? Páran elestek kö­zülünk a harcokban , a többség túlélte az ostromot is, a háborút is, megúszta fogság nélkül. És ez feltétlenül jó volt. V égül is az „Ostromnapok” összességében egy más­fajta, bizonyos értelemben talán idilli ostromképet rajzolt az 51 napról, jóllehet megpróbálta kellően érzékeltetni a borzal­makat is. Talán jobban kellett volna válogatni a naplórészie­tekből, s talán krónikaszerűbbé kellett volna formálni az egé­szet. Több tárgyilagosság jót tett volna a sorozatnak. Hársfai István Bűnözők modern pellengéren Monte Raines lopott, Stephen West ittasan vezetett gépkocsit, Mahmud Eljauhari részegen randalírozott egy prostituálttal. A Washington állambeli Kent városban mindenki tud erről, akinek kábeltelevíziója van. A 20. számú csatornán a héten megkezdték a „Reality-TV” című műsor sugárzását. Ez a műsor visszaállítja a középkori szokást: a bűnözőket elítélésük után modem módon állítják pel­lengérre. A képernyőn megjele­nik az elítélt neve, születési dá­tuma, lakcíme és az ítélet akta­száma. A kiváncsiak a kenti bí­róságon megtekinthetik a bű­nöző fényképét is. Jim White polgármester sze­rint az újságok csak akkor kö­zölnek híreket tolvajokról, vagy ittas autóvezetőkről, ha súlyos büntetéssel sújtják őket. Mint­hogy Kentben, akárcsak másutt is az Egyesült Államokban, ál­landóan növekeszik a bűnözés, végre meg kell találni a módját, hogy csökkentsék a bűnelköve­tők számát. A műsort naponta 20 percen át sugározzák. Washington ál­lamban több város polgármes­tere kíváncsian várja, lesz-e ha­tása ennek az eljárásnak. Seattle és Spokane nagyvárosokban arra gondolnak, hogy elsősor­ban a kábítószer-kereskedőket állítsák így pellengérre. A pol­gárjogi szervezetek azonban élesen bírálják ezt az eljárást. „Legális, de embertelen” - mondta az egyik szervezet veze­tője, Doug Honig. Véletlen névazonosság esetén ártatlano­kat bélyegezhetnek meg, s a program szerinte nem lesz hatá­sos. Jim White polgármester visz- szautasítja az érveket. „Elég so­káig vártunk arra, hogy a bűnö­zés csökkenjen. Itt az ideje, hogy cselekedjünk” - mondja. A Pannon-Váltó Részvénytársaság tulajdonos 11 jónevű magyar társaságban - köztük olyan sikeres cégekben mint a Danubius, a Chinoin, a Centrum és a Graboplast. Márpedig egy ilyen részvénycsomag biztos befektetést jelent. Ilyen alapokon a jövedelmező gazdálkodás nem szerencse dolga. A társaságról további részletes információt ad a Telemédia szolgálat. Telefon: 266-7007 VÁLTHAT * i 1 I ( l ÉRTÉK SZAKÉRTŐ KEZEKBEN

Next

/
Thumbnails
Contents