Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-29 / 28. szám
Körösi Csorna és Stein Aurél nyomdokain A népvándorlás korát kutatva dr. Bárdi immár hatodszor járt Kínában Dr. Bárdi László a múlt héten érkezett haza Kínából, ahová október közepén indult a Magyar Tudományos Akadémia nemzeti ösztöndíjával, immár hatodik kutatóútjára. Pécsi otthonában eleveníti fel élményeit - főként a tibetit, mert korábban már keresz- tül-kasul beutazta Kína majd mindegyik tartományát, de Ti- betbe csak most juthatott el. Csak a hitelesség kedvéért a két nagy magyar elődről: Körösi Csorna Sándor sose jutott el Lhaszába, mégis megszerkesztette a tibeti-angol szótárt, Stein Aurél a kínai selyem-útvonalat kutatta. Bárdi László a népvándorlás korát, a hunok, avarok, törkök Európába özön- lését kutatva kereste kint őshazánkat, s eddigi munkájáért, tudományos publikációiért és eredményeiért elnyerte a Brit Akadémia Stein Aurél felfedező-díját. A Pekingi Állami Egyetem Történettudományi Intézete Qin és Han dinasztia tanszékéhez kötötte a munkaterve, ám a 40 milliós Jiangxi tartomány fővárosában, Nan-Changban is oktatta egyetemi hallgatóknak és oktatóknak a korai európai és kínai történelmet. Vendéglátói nagy becsben tartották, s tőlük telhetőén minden kívánságát teljesítették, amikor viszont azt kérte, segítsék életében először eljutni Tibetbe, mindenki mindenfélére hivatkozva igyekezett őt lebeszélni erről. Januárig talpalt a repülőjegyért...-Az elzárt, rejtélyes, a „világ tetején” lévő országot még 1951-ben „békésen szabadította fel” Kína. Tibet fővárosa, Lhasza, a szent város még úgy ahogy megközelíthető, nekem sikerült a két hét alatt eljutnom tibeti falvakba is - meséli. A 999 szobás Ihászai Pho- tala, a dalai lámák székhelye, szent hely, ahová csak hetente kétszer juthatnak be a zarándokok. A félhomályos termekben a Buddha szobrok előtt hasra fekszenek, majd lassan haladva füstölőrudakat, hada-kendőket, árpát áldozatul letéve, imamalmot forgatva, cintányért össze-összeverve, a szerzetesek által vert hatalmas dobok zajában az előttük lévő vállára téve kezüket, megállás nélkül mormolják a mi dicsértessé- künk-höz hasonlatos „Om mani padre hum”-ot. Órákat is látogatott tibeti iskolákban. A gyerekek fűtetlen tantermekben laposra hegyezett bambuszpálcákkal gyakorolják a tibeti, és ecsettel a kínai betűvetést, s a tanárokat az édes vagy sós jak-vajas tea melegíti. Visszatér-e még Kínába? Van még három hónapnyi ösztöndíja ... B. M. L. Dr.Bárdi László felvétele Lhasza mindennapi életéről készült Ilonka illatorgiája Több, mint 1600fajta szappan egy komlói lakásban A nem mindennapi gyűjtemény tulajdonosa az előszobában sorakozó szappanokkal Fotó: Tóth Nagykanizsa: foglalkoztatásbővítő támogatások A Zala megyei munkaügyi tanács minden hozzá benyújtott igényt támogatni tudott tavaly a foglalkoztatási alap 321 millió forintos keretéből - így a nagy- kanizsai igényeket is. Áz összeg felhasználását tanácskozásukon értékelték a testület tagjai. A legnagyobb tételt - a keret egyharmadát - több, mint ezer állástalan ember közhasznú munkavállalására fordították. A zömükben a helyi önkormányzati igények alapján közhasznú munkát vállalók egyharmada a cigány kisebbség köréből való, ami magasabb az előző évi aránynál. Kedvező jel, hogy jelentősen nőtt a nem kommunális feladatokkal foglalkoztatottak aránya. Például sok agrár- szakember hasznosítja magát a falugazdák segítésében, a tulajdonrendezési és a földhivatali teendőkben. Közülük került ki a kistérségi vállalkozásfejlesztési alirodák gárdájának egy része is, ami távlatilag már az állandó munkaviszonyukat alapozta meg. Több mint 2500 embert segítettek a munkaerőpiaci képzésre fordított 83,5 millió forintból; egyre jellemzőbb a számítás- technikai alapképzésben résztvevők és a szakmával rendelkezők nyelvtanulásának támogatása. Foglalkoztatásbővítő bér- támogatásban 610 munkaadó részesült, ami több, mint ezer dolgozó 1-2 éves foglalkoztatását garantálja. Mivel a Munkaerőpiaci Bizottság még ezután dönt az idén felhasználható alapokról, a zalai munkaügyi tanács a munkaerő- piac „aktív eszközeinek” töretlen működtetése érdekében egyelőre a tavalyi összegekkel kalkulált, megnövelve a közhasznú és a részmunkaidős foglalkoztatásra szánt keret nagyságát. Lakásuk ajtaján belépve olyan tömény illatorgia csapja meg az orrunkat, hogy alig kapunk levegőt. A folyosószerű előszoba és beugróinak falait borító keskeny, több szintes polcokon sorakoznak a papírba, különféle díszdobozba csomagolt más és más színű, illatú és formájú szappanok.- Több mint 1600 darabom van eddig - mondja a gyűjtemény tulajdonosa, Deák Já- nosné -, s mind más. Míg fotós kollégám végzi a dolgát, a nyugdíjas férjet faggatom: hogy viseli el asszonya gyűjtőszenvedélyét?- Az én reszortom a polcok felszerelése. Már megint csináltathatok egy újat, hogy Ilonkám legfrissebb szerzeményei is elférjenek - közli látszatra mérgesen. - Eleinte morogtam, hogy minden nélkülözhető pénzünk szappanra megy el, aztán nekem is megtetszett az egész. Ilonkát másfél évtizede az akkor divatba jött narancs, citrom és mindenféle illatú szappanok vették le a lábáról, s amikor már vagy százféle ösz- szejött, menthetetlenül kitört rajta a gyűjtőszenvedély. Házibajnok a Lux, van belőle 21 féle, a Rexona és az Amo 17-17 darabbal második, a 13 darabos Camay gyűjteménye a harmadik a képzeletbeli dobogón. A legdrágábban beszerzett az emberfejes Colani és az öt éve, majd húsz márkáért vásárolt White Magnolia. Ritkaság a négyféle szalag, aztán a száj, szív, kagylós, epres, lepke, felhő, nyuszi, s a legkisebb unokája, Mercike kedvence a kacsa formájú szappan. Van texasi, német, francia, olasz, török, spanyol és természetesen hazai.. .- Amíg jut rá pénz, s találok olyat, ami nincs meg nekem, folytatom a vásárlást. Nincs az a pénz, amiért megválnék a gyűjteményemtől - fogadko- zik. Tisztálkodáshoz Ilonkának a Palmolive tusfürdő, férjének a már nem kapható Flóra mosószappan a kedvence. B. M. L. Rádió mellett. Csütörtökön kora délután, egy óra és negyed kettő között a Kossuth rádió iskolaműsort sugárzott, egy kicsi és okos lány - arra a kérdésre: melyik tantárgy a kedvenced? - azt válaszolta, hogy az angolóra, mert „ ... olyan nagyon aranyos az angol tanár néni.. Egy másik időpontban és itt Pécsett, egy ifjú nagymama, unokáját füröszti a kádban, a kisgyerek hetedik évében van, tehát önállóan fürdik, de a hajmosást átengedi a „mamának”. Aztán amikor a nagymama a gyerek füléhez ér, az unoka felszisszen, nagyon fájdalmas arcot vág. „Mi baja a fülednek kisfiam?,, - „A tanár néni megrán- cigálta és húzta fölfele...” Mindez - már mint a fülcibálás - három nappal korábban történt, azonban a gyerek füle még most is duzzadt volt. Vannak szólás-mondások, amelyeket szerencsére senki sem vesz komolyan. Például, a nagymama, vagy a nagybácsi, vagy éppen a gyerek anyja ingerülten ígéri a gyereknek: „Te! Meghúzom a füled!” - Aztán nem húzza meg, mert csak úgy mondja. Vagy pedig: „Ha még egyszer levered a poharat, megöllek!” Ugyan! Dehogy öli meg. Ha kissé durvább ígéret is, ám nem kell komolyan venni ezt sem: „Úgy elverlek, mint szódás a lovát..El sem képzelhető, hogy valaki jókora ostorral és nyelével csépeli gyermekét, mert rosszalkodott, idétlenkedett. Ha egy tanár(nő) azt mondja: „Vigyázz, mert meghúzom a füledet!” - a fenyegetés valóra váltásától vagy fél a gyerek, vagy nem fél. De többnyire megszívleli az intést. Ám ha valóban megcibálja az alig hat-hét esztendős gyerek fülét úgy, hogy napokig fáj és a gyermekben félelmet, gyűlöletet kelt, már megkérdőjelezhető az említett pedagógus pályaalkalmassága. Mert ha egyszer megteszi, e fenyítési módról nem mond le a jövőben sem. Azt mindenki tudja, hogy hazánkban évtizedek óta szigorúan tiltott az iskolai testi fenyítés. Remélhetően ez az előírás a mai napig nem változott meg. Ennek ellenére mindig is előfordultak olyan esetek, amelyeknek szenvedő szereplője a gyerek volt. Csak oda-oda csapott egyik-másik pedagógus a gyereknek, mondván, „ ... nem árt egy jól elhelyezett pofon. Majd ha felnő, még meg is köszöni”. Buta és veszélyes módszer ez. Azért, mert a testi fenyítés - ami ugye, először egy ártatlan pofonnal indult, aztán folytatódik egy fülcimpa rángatással, egészen a dühből tucatjával mért arculcsa- pásokig, meg a botozásig - nem csak embertelen cselekedet, hanem elképesztően megalázó is. A hivatásukat tisztességben és sze- retetben végző pedagógusok tudják legjobban, hogy egy hat-hét esztendős, első osztályos tanuló még olyan kis gyerekember, aki még nem értheti a közösségi fegyelmet, aki még sajátos világképében él, amelyben megfér egymás mellett a játék, a szeleburdi- ság, a gondolati elkalandozás mindazon hatásokkal, amelyek Mint a világon mindenütt Párhuzamok és ellentétek a monarchia városaiban Párhuzamok és ellentétek a dunavölgyi monarchia városaiban címmel nyílik 1996 májusában nagyszabású kiállítás Grazban, az osztrák milleniumi ünnepségek keretén belül. A kiállítás magyar anyagának szervezője dr. Aknai Tamás művészettörténész, aki a napokban járt Grazban az első konferencián. Grazban már régóta működik egy Cultural City Network elnevezésű intézmény - mondta - , amely arra hivatott, hogy a közép-európai régióban, Graznak bizonyos domináns szerepet tulajdonítva, összehozzon városokat. Graz kulturális, gazdasági és politikai története erőteljesen összefügg a régió egyéb, nem főváros-rangú, de nagyvárosi jellegű településeivel. Az osztrák milleniumi ünnepélyre Stájerország olyan rendezvényt tervez, amelyben Graz és vonzástere bemutatná az 1848 és 1914 közötti időszakot. A kiállításon Pozsony, Brno, Graz, Krakkó, Ljubljana, München, Pécs, Trieszt és Zágráb kollekciói vesznek részt. Aknai elmondta, ha volt a mi történetünkben különösen figyelemre méltó periódus, az mindenképpen ez a korszak, amely a valódi, európai típusú modernizációt jelentette. Létrejönnek az urbanizáció keretei, amelyek teljesen egybehangzóak Ljubljanában, Triesztben, Grazban, vagy Pécsett. A rendezvény lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megvizsgálják ezen települések földrajzi helyzetét, amelyekből sok minden következik, mint például a szén és ahhoz települt ipar helyzete, a közlekedés modem formáinak létrejötte, a vasútépítéssel kialakuló nemzetközi kapcsolatok. Vizsgálja a kiállítás a már érintik őt a katedráról áradó tekintélyből. Már felismeri, hogy a katedrán ülő pedagógus(nő) és közte egy új kapcsolat alakul ki, amelyben a figyelemért szeretetet kap cserébe. A figyelmetlenségért pedig türelmet. Türelmet és szeretetet és még mindig türelmet és szeretetet, de soha, semmikor, semmiképpen sem pofont, ütlegelést, fülcimpa ráncigálást és megaláztatást. Á gyerek soha nem felejt. Még vénségében sem. Jómagam és hasonló korú társaim - ha magukba mélyednek - emlékezzenek vissza: volt-e olyan tanítójuk, vagy inasmesterük, akiket holtukig utáltak? Nekem voltak. És hogy a kép teljes legyen - a sok jó pap mellett egy gonosz is volt, aki úgy vert bennünket mint egy állatot. Pedig szívesebben gondolnék rájuk is jó szívvel, mint a többiekre. Mert „aranyos angoltanárunk” nekünk is volt, mint mindenütt a világon. demográfiai mozgásokat, azt, hogyan válik a 19. század fordulóján egy olyan kis népességű település, mint Pécs (9000 lakos) az 1880-as évekre 35—40 ezer lakosú várossá a nagy, betelepülő munkásréteg következtében. Új városnegyedek nőnek ki a földből, s ekkor épül fel Pécsett egy sor gyár is. Érdekes lesz megvizsgálni a vallás intézményeit, a vallások egymás mellett élésének módját, a részben német, részben magyar nyelvű sajtót: mit tart fontosnak az egyik, mit a másik; s érdekes eredményre vezethet a pécsi színházak programjainak ösz- szevetése, hiszen hosszú ideig létezik a német színház, s mellette a magyar is. Nagyon fontos a művészetek helyzete, a képző- és iparművészeté, a Zsolnay család meghatározó szerepe. Vizsgálni kell a tudományokat, melyek keretén belül érdekes tendenciák fognak majd kirajzolódni, hiszen a vallási központ, a vallási iskolák légkörében a természettudomány csak kis mértékben vált progresszívvá, míg például egy más típusú városban, Bmoban, elindulhattak a szekularizált filozófiai kutatások. Ebből a kis ízelítőből is látszik, hogy ez nem egyszemélyes munka lesz, s Aknai Tamás várja a múzeum, a levéltár, az Egyetemi Könyvtár, az egyetem szakembereinek segítségét. Ez az egészen különös és intenzív összehasonlító történeti munka egy 6-700 oldalas katalógusban kap írásos formát nagy tanulmányokban, melynek szerkesztési munkálatai már most elkezdődnek. A kiállítás pedig, szűkített formában, vándorolni fog a résztvevő városokban a grazi bemutató bezárása után. Cseri László Pályázat filmeseknek A Magyar Mozgókép Alapítvány szakkuratóriumai pályázatot hirdetnek az 1995-ös évre. Az animációs, az art-mozi, a dokumentumfilmes, a filmforgalmazói, a játékfilmes és a népszerű-tudományos kuratóriumokhoz február 15-ig nyújthatják be terveiket az alkotók, a stúdiók és a produceri irodák. A részletes pályázati feltételeket és adatlapokat az alapítvány titkárságától lehet beszerezni (Budapest VI. Városligeti fasor 38.). Az art-mozi szakkuratórium az első félévre hirdette meg pályázatát, így idén még egy pályázatot kiírnak. A Magyar Mozgókép Alapítvány egyébként a költség- vetéstől összesen 885 millió forintot kapott az 1995-ös évre. 4 Új VDN 1995. JANUÁR 29., VASÁRNAP
