Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-04 / 3. szám

1995. január 4., szerda Korunk uj Dunántúli napló 11 Fegyverkezéssel a leszerelésért Tizenöt évvel ezelőtt, 1979. december 12-én hozta meg a NATO egyik legvitatottabb atomfegyverkezési döntését, az úgynevezett kettős határozatot. Brüsszelben a tagállamok vé­delmi és külügyminiszterei 572 közepes hatótávolságú (2000-2500 km) ballisztikus rakéta, illetve manőverező robot- repülőgép nyugat-németországi, olaszországi, angliai, belgiumi és hollandiai elhelyezését irányozták elő úgy, hogy azok mind­egyike 100-200 kiiotonnás hatóerejű atomrobbanótöltetet le­gyen képes a Varsói Szerződés tagállamainak területére jut­tatni. Az Egyesült Államok a nyo­masztó szovjet szárazföldi túle­rőre hivatkozva már 1948-ban megkezdte az európai száraz­földön az előretolt nukleáris rendszerek telepítését. A berlini válság időszakában három ame­rikai B-29-es atombombázó század költözött Európába, zömmel München mellé, ahon­nan akár az Ural hegységet is elérhették. Ezzel a kontinens megszűnt „atomfegyvermentes övezet” lenni. 1959-1961 között 2500 kilométer maximális ható- távolságú Thor és Jupiter raké­ták kerültek Nagy-Britanniába, Olaszországba és Törökor­szágba. Ezeket az eszközöket azonban már 1963-ban kivon­ták. Az NSZK-ban 1962-től ál­lították hadrendbe a szintén amerikai gyártmányú Pershing 1-eseket, amelyeknek hatótá­volsága 740 kilométer volt, te­hát nem a közepes hatótávol­ságú, hanem a hadműve­leti-harcászati atomrakéták ka­tegóriájába tartoztak. Jóllehet a NATO-nak a „ket­tős határozat” meghozatalakor ezer középhatósugarú atom­bombázója volt Európában, amelyek kiegészültek a NATO rendelkezésére bocsátott öt amerikai tengeralattjáró ballisz­tikus rakétáival (Anglia és Franciaország atomeszközei kü­lön kategóriát alkottak), az At­lanti Szövetség arra hivatkozott, hogy nincsenek szárazföldi in­dítású közepes (1000-5000 ki­lométer) hatótávolságú rakéta­eszközei, holott a Szovjetunió korszerűsíti és erősíti ilyen esz­közeit, rendszerbe állítja az SS-20-asokat. „A közepes ható- távolságú fegyvereknél kiala­kult szovjet fölény alááshatná az interkontinentális hadászati rendszereknél elért stabilitást” - mutatott rá a NATO-határozat. A Szovjetunióban a száraz­földi közepes hatótávolságú ra­kéták telepítése 1959-ben kez­dődött meg, előbb az 1800 ki­lométer hatótávolságú SS-4-eseké, utóbb, 1961-től a 3800 kilométer hatótávolságú SS-5-ösöké. Ami a szovjet kö­zéphatósugarú atombombázó­kat illeti, a Tu-16-os 1960-tól, a Tu-22-es és a JAK-28-as 1962-től állt szolgálatba. * Az 1972-es és 1979-es SALT-megállapodások hozzá­vetőleges egyensúlyt („pari­tást”) teremtettek az Egyesült Államok és a Szovjetunió ha­dászati támadó fegyverrendsze­rei között, vagyis azoknak az atomeszközöknek a vonatkozá­sában, amelyekkel ténylegesen képesek voltak veszélyeztetni egymás kontinentális területét. A SALT-szerződések nem vol­tak tekintettel egyik szuperhata­lom szövetségeseire sem. A kö­zepes hatótávolságú atomfegy­vereket egyik oldalon sem számították be a hadászati erő­mérlegbe. A Szovjetunió 1976-ban megkezdte az új SS-20-asok rendszerbe állításának munká­latait és 1977-től hadrendbe áll­tak ezek a három robbanótöl­tetű, helyváltoztató indítóál­lású, 5000 kilomtéer hatótávol­ságú nukleáris rakéták, ame­lyek találati pontosságukkal is aggodalmat keltettek Nyu- gat-Európában. Szovjet részről is a haditechnikai újdonság megjelenését elsősorban az SS-2-esek és SS-5-ösök elavu­lásával indokolták, normális tervszerű korszerűsítésről be­széltek. A két régi rakétatípus indítási előkészületei egy napot vettek igénybe, holott a hadá­szati döntést nem órák, hanem percek alatt kell végrehajtani. Ezen kívül indítóállásaik se­bezhetőek voltak amerikai első csapással szemben. Politikai vonalon a szovjet vezetés azzal érvelt, hogy Ford elnök nem vette szájára az „enyhülés” szót, Washington nyíltan deklarálta: a szov­jet-amerikai viszony normalizá­lódása csak a Szovjetuniónak előnyös. Az Egyesült Államok 1974-ben elfogadta a „Schle- singer-doktrinát”, amely egy európai korlátozott atomhábo­rúról szólt. A washingtoni kormányzat már 1969-ben megrendelte a Martin-Marietta cégnél a Pers- hing-2-esek kidolgozását és 1972-ben megkezdődött az új­típusú amerikai manőverező robotrepülőgép tervezése. Akkoriban még az volt a szovjet mentalitás, hogy ha egy fegyvert kitaláltak, akkor azt meg kell csinálni és be kell állí­tani. Úgy gondolták, hogy ha az SS-20-as nem éri el az Egyesült Államok területét, akkor nem várható amerikai túlreagálás. nem igen fontolgatták, hogy az esetleges amerikai-NATO vá­laszintézkedések hogyan érin­tik majd a Szovjetunió és szö­vetségesei biztonságát a ko­rábbi állapothoz képest. Végü- lis 650 darab került indítóállá­sokba az SS-20-as rakétákból. A NATO 1979. december 12-i határozat azért kapta a „kettős”, jelzőt, mert a 108 Pershing-2 mintájú ballisztikus rakéta és a 464 földi indítású manőverező robotrepülőgép 1983-tól kilátásba helyezett te­lepítése mellett tárgyalási aján­latot is tett a szovjet vezetés­nek, s a tényleges telepítést a tárgyalások kimenetelétől tette függővé. A kölcsönös korláto­zásról szóló tárgyalások a Szovjetunió és nem a NATO, hanem az Egyesült Államok között megkezdődtek ugyan, de 1983-ig nem jártak eredmény­nyel: az amerikai nukleáris ra­kétaeszközök Nyugat- és Dél- Európa öt NATO-országában telepítésre kerültek, mintegy 5-6 milliárd dolláros gyártási, és 16-18 milliárd dolláros tele­pítés-fenntartási költséggel. A NATO-lépés egy korláto­zott európai atomháború meg- vívhatóságából indult ki. Meg­osztani volt hivatott a szovjet válaszcsapások súlypontjait az Egyesült Államok honi területe és Nyugat-Európa között. Az „eurostratégiai” fegyverek föl­ött csak az amerikaiak dönthet­tek, saját helyzetértékelésük alapján. Ä katonai megfontolások mögül kivehető volt az az euro-atlanti szándék, hogy lát- • ványos legyen az amerikai nuk­leáris biztonsági garancia meg­győző volta, ami iránt biza­lommal lehet viseltetni. Nyu- gat-Európának tehát nem kell és nem kívánatos a biztonság egyéb útjait keresni. A telepítések és tárgyalások kettőse végül azzal zárult, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió 1987. december 8-án szerződést kötött nemcsak a közepes hatótávolságú, hanem a hadműveleti-harcászati (,,rö- videbb hatótávolságú”) raké­táik teljes felszámolásáról is, és a nukleáris célbajuttató eszkö­zök e két kategóriája 1991 de­rekára eltűnt mindkét nagyhata­lom fegyverzetéből. Pirityi Sándor A félig alámerült tengeralattjáró-vadász, a Szlavnij, jellemző a Balti Flotta, Oroszország egykori büszkesége maradványainak állapotára. Felvételünk december 22-én Baltijszkban, a megma­radt két támaszpont egyikén készült. A FEKETE LYUK NEM LYUK A legrejtélyesebb égi objektum Nemcsak tudományos szak­lapokban találkozunk e megne­vezéssel, hanem egyre gyak­rabban a napi sajtóban is. Külö­nös fogalom ez. Köznapi szó- használatunkban a lyuk anyag­hiányt jelent. Az ürgelyukak a föld mélyébe vezetnek, a lyukas zsebből a szövet hiánya miatt esnek ki a pénzérmék. A csilla­gászok által felfedezett és kuta­tott fekete lyukak az anyag ép­pen hogy szinte elképzelhetet­len sűrűségű mennyiségét jelen­tik. P. Laplace francia természet- tudós, csillagász, később Napó­leon kancellárja már 200 évvel ezelőtt elsőként gondolt arra, hogy létezhetnek olyan hatal­mas gravitációs erővel rendel­kező csillagok, melyek még sa­ját fényüket sem engedik szét­sugárzódni, hanem fogva tart­ják, tehát láthatatlanok. A fe­kete lyuk fogalmát John Whee­ler amerikai csillagász vezette be 1987-ben. Létezésüket egyetlen tudós sem vonta két­ségbe, bár még az óriás távcsö­vekkel is hiába keresték őket eddig. Létükre elméletileg a követ­kező módon következtettek. Tudjuk, hogy a csillagoknak - méretüktől függően - különféle életútjuk van. Napunk például - mivel tömege csak átlagos - a jelenlegi 5 milliárd éves korá­hoz még további 10 milliárd éves viszonylag nyugodt kö­zépkort várhat, majd elhízott öregkori állapot után fehér tör­pévé zsugorodik. A nagy tömegű csillagok vi­szont hatalmas robbanással, szupernóva felfényléssel szét­szórják külső köpenyüket, anyaguk többsége pedig önma­gába roskad össze. Tömegük nagyságától függően aztán vagy gyorsan forgó neutroncsillaggá, pulzárrá, vagy fehér törpévé, vagy feketelyukká válik. Ezek az utolsóként említett testek a természetben elképzelhető leg­sűrűbb objektumok. Nagy az étvágyuk. Gravitációs erejükkel magukba szippantják a környe­zetükben található csillagokat, por- és gázfelhőket. Mivel még a fotonokat, a fényt sem enge­dik felszínükről kiszökni létezé­sükről csak a környékük álla­pota árulkodott. Nagy erejű rá­dió- és röntgensugárzás indul el onnét, valamint igen erős a tö­megvonzási zavar. Ezek a je­lenségek a közelükben lévő anyag egyre gyorsuló beléjük zuhanása miatt keletkeznek. Egyik ilyen objektum például az NGC katalógus 4261 sor­számú, elliptikus alakú csillag- város közepe. E galaxis tőlünk 45 millió fényévnyire van. Fény- és rádiótávcsövekkel ké­szült felvételeken ellentétes irányban két hatalmas gázsugár 88000-88000 fényévnyi hosz- szúságúra teljed ki. A Föld kö­rüli légüres térben keringő meg­javított Hubble-távcső fénykép- felvétele a központi részt is részletekre bontotta fel, s ott egy 400 fényév átmérőjű gyűrű alakú por- és gázfelhő látszik. Ennek a közepén tételezhető fel egy fekete lyuk, melynek tö­mege akár 10 millió naptömeg lehet. A gyűrűből szökik ki a két gázsugár. Hasonló fekete lyukat talált a Hubble űrtávcső a szintén a Szűz - csillagképben lévő (ebben a környezetben mintegy 3000 tejútrendszer ta­lálható) galaxishalmaz közepén, az M-87-es sorszámú elliptikus galaxisban, mely tőlünk 50 mil­lió fényév távolságra van. A benne lévő anyagmennyiség 3 milliárd naptömeg. Mérete a Naprendszerünk adatainak felel meg. A környező anyag spirális pályán egyre gyorsuló, a fényét megközelítő sebességgel hullik bele, ionizált hidrogénből áll. Hőmérséklete 10 ezer fok. Az egyik legerősebb rádióforrás, sugárzását az erős mágneses térben mozgó töltött részecskék okozzák. A korong a központtól 60 fényévnyire 550 km/mp se­bességgel kering. A belsőbb ré­szek természetesen még gyor­sabban. A nagy sebesség is azt bizonyítja, hogy a központban óriási anyagmennyiség van. Szintén két, ellentétes irányú anyagkilövellést találtak a ko­rongból. Közülük néha csak egyikük látszik. Sok ilyen feltételezett objek­tum létezik. A mi Tejútrend­szerünk központjában is való­színűsíthető egy, melyet azon­ban sűrű por- és csillagfelhők takarnak el. Már egy közönsé­ges csillag belsejében sem úgy képzelhető el az atomok szerke­zete, mint itt a Föld felszínén. Nem viszonylag nagy sugarú körpályán keringenek az elekt­ronok az atommag körül, ha­nem plazma formájában, saját tömegük által összepréselődve. Az új felfedezések segítségé­vel, az űrtechnika felhasználá­sával egyre jobban megismer­jük a makro- és a mikrovilágot. Dr. Tóth Lakható lesz a Mars Két orosz tudós eltökélte, hogy lakhatóvá változtatja a Marsot. Mark Nozinov és Szer- gej Liszenko évek óta folytat kísérleteket moszkvai laborató­riumukban, s elképzelésük sze­rint legkésőbb 100-200 év múlva gond nélkül letelepedhet az ember a vörös bolygón. Ezt megelőzően azonban - legkorábban 1997-ben - meg­kezdenék mikrobák és gomba spórák eljuttatását a Marsra. A kovasavgélből készült, szárított spórával töltött zacskókat nap­energiával működő űrszondák szállítanák a bolygóra, ahol apró robotok helyeznék el őket megfelelő távolságra. Előzete­sen elemeznék, hol a legalkal­masabb ehhez a talaj. A nedves környezet hatására a kovasav- gél-anyag porózussá válik, ki­jutnak a spórák a szabadba és növekedni kezdenek. Ennek ha­tására a Mars légkörében me­tángáz és ammóniák szabadul fel, s így idővel felmelegszenek a bolygó sarkvidékei, a megol­vadó jégben algák nőnek, ame­lyek szintén oxigént állítanak elő. A tudósok számításai sze­rint 100-200 év múlva, ha na­ponta két zacskó spóra eljut a Marsra, ott az emberi élethez elegendő oxigén keletkezhet. Ha tehát a környezeti ártalmak miatt lakhatatlanná válna a Föld át lehetne költözni a Földnél jó­val kisebb bolygóra. Kell-e Európának saját kém-műhold? A franciák szerint Európának saját kém-műhold kell, mások enyhén szólva nem annyira lel­kesek. A spanyolok kiszálltak a Helios-2 nevű európai modell finanszírozásából, az olaszok, akik eredetileg a dollármilliár­dos nagyságrendű összeg tizen­négy százalékát vállalták, ha­boznak és ugyanezt teszik a németek, akiktől első eresztésre 360 millió márkát vár(ná)nak. Vonakodásuk oka, hogy egy­részt eddig mindent megkaptak az amerikaiaktól - ingyen -, mire szükségük volt, másrészt mert a tervezett európai kém­hold drága és ráadásul „rövid­látó.” Ez annyit jelent, hogy a ter­vek szerint 1995 folyamán egy Ariane rakéta segítségével a vi­lágűrbe juttatandó Helios-1 csak szép időben ér valamit, és akkor sem lát meg "egy méter­nél kisebb objektumokat". A Helios-fotókon, vélik a német szakemberek, „a CIA-elemzők jókat derülnek majd.” Lehet, felelte erre az első számú fran­cia kémhold-konstruktőr, Step­hane Chenard, hogy az amerika­iak még jóval előttünk járnak, de az biztos, hogy ami az ő fel­vételeiken igazán fontos, azt sohanem mutatják meg nekünk, európaiaknak. Mérgező alga Egyre fenyegetőbb méreteket ölt a trópusi eredetű mérgező alga, a caulerpa taxifolia ter­jeszkedése a Földközi-tenger medencéjében. Eddig 1500 hek­tárnyi területet támadott meg - nyilatkozta a kutató Marseille- ben a dpa-nak. A mérgező algá­nak a Földközi-tengerben nyil­vánvalóan nincsenek természe­tes ellenségei, és ezért veszé­lyezteti a tenger faunáját. Külö­nösen az nyugtalanítja a szak­embereket, hogy az alga újab­ban kárt tesz a halakban is. Medicina kaleidoszkóp Az emlékezés molekulái Bámulatos gyorsasággal ro­hangálnak a kaliforniai egyetem patkányai a laboratórium labi­rintusában. Gary Lynch agyku­tató különleges gyógyszerekkel doppingolja őket, hogy jobban emlékezzenek. Az állatoknak előzetesen nyolc órájuk volt az útvonalak megismerésére, s fel- gyógyszerezve az alvajárók biz­tonságával érik el az áhított csokoládés kekszet. A vér né­hány perc alatt eljuttatja az agyba a gyógyszerek anyagát. Az orvosság úgy működik, mint az ék: nyitva tartja a mole­kuláris „ajtókat”. Itt áradnak be az érzéki benyomások az agy informatikai tárolójába. Az am- pakinok tehát megkönnyítik az emlékezést. A tudós által prepa­rált állatok más patkányoknál kétszerte gyorsabban találják meg a rejtett ínyencfalatokat, s fele annyi idő alatt ismerik fel az új szagokat. A cél tehát olyan memóriajavító tabletta kikísér­letezése, amelyet az emberek is szedhetnek. De nem mindenkit győztek meg Lynch kísérletei. A kali­forniai Charles Stevens szerint nem bizonyított, hogy az ampa- kinok valóban másként hatnak, mint például a koffein. Mások szerint nem szabad lebecsülni az emlékezés bonyolultságát. A rövid távú emlékezet csak má­sodpercekre rögzít egy ingert, azután a közbenső tárolóba to­vábbítja, ahol az napokig, vagy hónapokig maradhat, amíg a hosszú távú emlékezetbe kerül. Vajon minderre magyarázatot adhat maroknyi ingerfelfogó molekula? Antibiotikum helyett szike A hatvanas években még ha­lálos betegségnek számított a szívbelhártya és szívbillentyű bakteriális fertőzése. Ezen az antibiotikumok sem tudtak változtatni. Napjainkban azonban már csak öt százalékos halálozási aránnyal kell számolni, ha idő­ben elvégzik a műtétet. A Német Sebészek Egyesü­letének közgyűlésén nemrég arról számoltak be, hogy ma többnyire összetett műtétet hajtanak végre: a fertőzött szívbillentyűt eltávolítják és azonnal mesterséges szívbil­lentyűvel pótolják. A páciens várható élettartama éppen olyan magas, mint bármely más szívbillentyűműtét ese­tén. Összefügg-e az intelligencia és az agy térfogata? „A férfiak intelligensebbek, mint a nők” - állítja Richard Lynn, az ulsteri egyetem pszi­chológia professzora. A magas intelligenciahá­nyadost (130 és még több IQ-t) elérők csoportjában két­szer annyi a férfi, mint a nő. Oxfordban és Cambridgeben pontosan kétszer annyi férfi, mint nő éri el a legmagasabb tudományos fokozatot. Lynn szerint mindez arra vezethető vissza, hogy a fér­fiak agyveleje nagyobb, mint a nőké, márpedig az újabb vizsgálatok szerint az intelli­gencia és az agy térfogata összefügg egymással. Akkor mi a magyarázata annak, hogy a lányok gyakran jobbak az iskolában, mint a fiúk? Lynn szerint a lányok agy­velejének térfogata 15 éves koruk után nem bővül tovább. Ezért a lányok kezdetben éret­tebbek, mint a fiúk, de azok később utolérik őket. * * I i *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents