Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-04 / 3. szám
12 új Dunántúli napló Történelem 1995. január 4., szerda Taize Párizsban A közép- és kelet-európai volt szocialista országok ifjú hívői fontos szerepet vállalnak egy megbékélt Európa építésében - ezt tette nyilvánvalóvá a Taizéi Közösség vasárnap Párizsban befejeződött 17. európai találkozója. A svájci Roger Schutz protestáns teológus által 1940-ben, az emberiség konfliktusainak keresztény szellemű megoldására alapított Taizéi Közösség találkozóján részt vett mintegy százezer fiatal fele az említett országokból érkezett: 48 ezer lengyel, 6200 baltikumi, 3000 horvát, 2200 magyar, 2200 szlovák, 2000 román, valamint 2500 cseh, orosz és ukrán fiatal vett részt a találkozón, ahol egész Európa és 54 Európán kívüli ország katolikus, protestáns, ortodox és anglikán keresztényei négy napon át együtt imádkoztak, elmélkedtek, és énekeltek. A vendégeknek 350 Pá- rizs-kömyéki plébánia és 40 ezer francia család adott szállást - közölte az AFP. A találkozót üdvözölte II. János Pál pápa, a konstantinápolyi ortodox pátriárka, Canterbury érseke és Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár. A most 79 éves Roger testvér üzenete szerint „ a világon mindenütt vannak fiatalok, akik a reményvesztettek számára fel tudják mutatni az élet értelmét”. Újév - szilveszter A kereszténység számára január elseje csak a XVII. század óta jelenti az év kezdetét. Azt megelőzően viták voltak Jézus Krisztus születésének időpontja és az év kezdete körül. XII. Ince pápa azután 1691. január elsejét jelölte meg az év kezdeteként. Az angolok csak 1753-ban vették át a január elsejét az év első napjaként. Napjainkban is több vallás létezik azonban, amelyek ettől eltérő, többnyire változó időben ünnepük az év kezdetét. A zsidók és az iszlám vallás követői a holdévhez, a perzsák viszont a napévhez igazodnak. A kínaiak számára az új év január vége és február eleje közt kezdődik. Az év utolsó napját, december 31-ét I. Szilveszter pápáról nevezték el, aki 335. december 31-én halt meg és akinek nevét 813-ban vették fel az egyházi naptárba. Míg régebbi időkben szilveszter napján kereplőkkel és sípokkal űzték el a rossz szellemeket, addig napjainkban a pirotechnikai cikkek árasztják el a piacot az év utolsó napjaiban. A tavaly például csak a németek 140 millió márkát költöttek annak érdekében, hogy minél lármásabban búcsúztathassák az óévet. BARANYA, SOMOGY, TOLNA SZÍNE VIRÁGA OTT VESZETT EL BUDÁNÁL Értük miért nem szól végre a harang? Gödöllőtől kezdve német alárendeltségben a 13. német páncélos hadosztályhoz tartoztunk. Páncélosaink védelmére szükségünk volt a gyalogságra. Sokszor bent hagytak bennünket a slamasztikbáan, így nagy veszteségeink okozói voltak Gödöllőtől Csömörig. Volt olyan eset is, hogy sok orosz foglyot ejtettünk. Még a német rádió is megdicsérte a 10. hadosztályt. Sőt a németek álltak ki Bállá századosért, mikor engedély nélkül visszavonult a 18/1. zlj. maradékával. Tény, hogy a nyilasok parancsára és támogatására nem akartunk harcolni. A németeket éppen úgy nem szívlelhettük. A mi társaink nem SS-ek voltak, hanem Wehrmacht katonák, akik az SS-eket kalapos katonáknak nevezték. A budapesti gyűrűbe a Bánátból, a Dél-Du- nántúlról, Bácskából besorozott 8. és 22. német lovashadosztály szorult be rengeteg lovával, kocsijával. Nekünk is volt még vagy nyolcezer lovunk. Mind egy szálig elpusztultak. A pultokat, padokat rágták a kőrengetegben Budapesten és a havat nyalogatva kóboroltak. Soltvadkerttől Kalocsáig voltunk állásban, mikor 1944. október végén megindult a Duna-Tisza közén a nagy támadás. A tolnai tüzérek a hajósi pincéknél álltak egy-egy ütegükkel. El kellett hagyniuk ágyúikat. Felfelé elvágták útjukat, átúsztattak lovaikkal a Dunán - haza Tolnára. Gödöllőre indulásunk előtt feltöltötték a hadosztályt 100 rabbal, akiknek elengedték a büntetést, ha frontra jelentkeztek. Tudtuk, hogy a rabok mind megugranak az első bevétéskor, ugyanúgy, mint a nyilasok, vagy a Pestről besorozottak, akiknek volt hova menekülni. Csak mi vidékiek véreztünk. Nekünk csak a katonaság nyújtott menedéket, onnan kaptunk élelmet. Ki kellett tartanunk a végsőkig. 1944. karácsony előestéjén Rákosszentmihályon volt a hadosztályparancsnokság. Megjelent egy teherkocsi, bejött egy feketébe öltözött nyilas, hogy ajándékot hozott a nyilas Van- nay zászlóaljának. Az újságok tele voltak vele, hogy a Vannay zászlóalj megvédi Budapestet. Szerencsétlenségünkre a mi balszámyunkra osztották be őket, a csömöri dombokra. Az első éjjel megszaladtak. Az oroszok így mélyen betörtek Pestújhely, Rákospalota irányába. Nem világosítottam fel az ajándékhozót, menjen csak ki Csömörre, szagoljon egy kis puskaport. A fronton nyilas nem maradt meg, rögtön beszaladt a városba karhatalmi szolgálatra, ott hadonászott géppisztolyával. Sőt, fosztogatott. Egyet elfogtak tábori csendőreink, behozták a Fészek Klub óvóhelyére január 10-én. őrnagy testvér! - kezdte a mondókáját a suhanc Botond vezérkari főnök előtt. Erre felugrott a kis Botond: Mi vagyok én neked, te taknyos? - Durr neki két nagy frászt. Meg is üzenték, hogy majd a meszesgödörben találjuk magunkat. Váriházy alez. volt a kiképzőkeret parancsnok a Ludovi- kán. Oda vonultak be az egyetemisták. Kettőt küldtek nekem is a hadosztályparancsnokságra rajzolónak meg gépírónak. Kérdezem, melyik tud gépírni. „Hát én kicsit tudok, meg zongorázni is szoktam” - mondja az egyik. Estefelé aztán előadták, hogy mivel itt nincs fekvőhely, ők hazamennének aludni, meg tisztát váltani. Soha többé nem láttam őket. Nem akart akkor itt már senki harcolni. A németek a felmentést várták, mely hol északról, hol délről közeledett, de soha nem ért el Budáig. Ahol nagyon szem előtt volt a magyar katona, alibiből még harcolgatott. Állandóan ködgránátot kértek, hogy jobban tudjanak leválni az ellenségről. A házak közötti harc egyáltalán nem volt nekünk való. Nekünk nem volt villámgéppuskánk, mint a németeknek. Kenyeret több, mint egy hónapig nem is láttunk. A németek ejtőernyővel dobáltak le lőszert és élelmet a körbezárt Budára. A kék- emyős élelem sajnos többször az oroszoknak jutott. A repülők állandóan verték, bombázták a várost, a legtöbbször napalm bombával. Az orosz lángszórósok sem kímélték a házakat. Az akna pedig még a szűk udvarokba is betalált. Kerepelve szállt lefelé, aki időben észrevette, beugorhatott valahová. A fővárosi civil férfiak elbújtak, a romokat csak a nőkkel takarítottuk. Igazi hősök voltak a vész idején a pesti nők, akik kiszaladtak az utcára, hogy egy-egy elhullott lóból daraboljanak némi élelmet. A M. Kir. 10. gyaloghadosztály utolsó parancsnoka vitéz Lehoczky Lajos tüzérezredes volt. 1945. február 8-án a Gel- lért szállóban az alábbiakat írtam be az általam vezetett és jelenleg a Hadtörténeti Levéltárban őrzött naplóba utolsó bejegyzésként: 1945. II. 8-án szóbelileg a hdt. pk. úrnak és a német 13. pc. ho. pk. úrnak (Schmidthu- ber tbk. úrnak) az alábbiakat jelentettem: A fegyverbecsület nevében a harc beszüntetéséért egységesen a német hdt. pk. úrral egyetértőleg intézkedni, ha az élelmezés, vagy a lőszer kifogy. Az emberek élelmezése olyan hiányos (lóhús, kenyérhiány), harcértéke oly fokban hiányos, hogy az ellenséghez való átállással, vagy szökéssel, vagy abból kifolyólag rablással kell számolni, és az sincs kizárva, hogy a legénység elöljárói ellen fordulhat. A dicsőséges honvéd védősereg 10. ho-a így önmagát becstelenítheti meg, és ebből más kivezető út nincs. A polgári lakosság szenvedése és nélkülözése még a védőkénél is nagyobb. Ettől a pillanattól kezdve a történelmi felelősséget a magyar hdt. pk. Hindy vezérezredes urat fogja terhelni. Kértem a többi magyar seregek Pk.-ainak meghallgatását is. Más kiutat a részleges, de egyúttal végleges felbomlásból nem látok, mint egy olyan általános pcs. kiadását, mely a harc beszüntetését egységesen rendeli el és ezáltal úgy a fegyverbecsület, mint a fegyelem teljes mértékben megosztható lenne. vitéz Lehoczky ezds. ho.pk. A magyarok hiába álltak át a január 20-ai fegyverszünet megkötése előtt orosz oldalra, hiába akartak harcolni is kötelékben, csak január végén, februárban engedte meg Manago- rov tábornok. Természetes, hogy golyófogónak hajtották előre a magyarokat, hogy spórolják embereiket, pedig azokat sem nagyon kímélték. Ahogy egy orosz katona mondta, amikor társát meg akartuk menteni: Ruszki van sok, sok! Nem kell segíteni. Csupán jelképes gesztus volt az oroszok részéről Va- riházy parancsnoksága alatt a Budai Önkéntes Ezred megalakítása is február 11-én a Feneketlen tónál a Lenke téren (ma Kosztolányi tér). Fogságba esésünkkor a Gellértben és a Bartók Béla úton mindenünket elvették (bekecsünket, Variházy- nak még a csizmáját is), majd a németek ellen való harcra jelentkezéskor csak a fegyvert adták vissza. De végre hosszú koplalás után élelmet kaphattunk. Számunkra akkor ez volt a legfontosabb. A 10. ho. legnagyobb része Budapesten esett el, vagy esett fogságba. Még az oroszok oldalán harcoló, 600 halottat vesztő Budai Önkéntes Ezred katonáit is fogolytáborba meneteltették február 26-án. Pedig az ő érdemeikért lenghetett a magyar zászló is Budavár falán 1945. február 13-án.-Végre mienk ez a gyönyörű város! - lelkendezett az orosz haditudósító. Aztán kiosztottak 400 000 kitüntetést „Budapest elfoglalásáért”' felirattal. Mi akik megmaradtunk, ölelgettük egymást. A 10. hadosztályból már csak 250-en voltunk, a többi meghalt, fogságba vitték. Ha a 12. hadosztályt is hozzáveszem, akkor Budapesten legalább ötezer katonát vesztett Baranya, Somogy, Tolna. Szinte nem is volt más számottevő magyar alakulat, mely végig kitartott. Miért nem szól végre a harang Budapesten ezekért a hősökért? Megyéink színe virága itt veszett el. Miért nem írnak róla soha, amikor Budapest „felszabadulásáról” esik szó? Nekünk egyszerre három ellenségünk volt itt: a németek, az oroszok és a nyilasok. Nagy Béla ezredest, a 8. gy. e. parancsnokát a Rózsák terén temettük el egy éjszakán az égről világító sztalingyertyák fényénél. Bojtos főhadnagy, volt páncéltörő századparancsnokom Gödöllőnél esett el. Tüzérségünk a Németvölgyi temetőben (az ottani kongresszusi palotánál) és Tabánban pusztult el. Miért nincs számunkra emléktábla Budapesten?! Bíró József Fekete ünnepek Az ünnepek a súlyos bűncselekmények szemszögéből nézve egyáltalán nem békések, s ez 1994 utolsó két hetére is érvényes. Az alábbi színes, ám egyáltalán nem szépséges, s nem is teljes hírcsokor az ünnepek országos bűnügyi krónikáját pergeti vissza. Ha tetszik, ha nem, ez is egyfajta évzárás. Nagydobos, Szabolcs-Szat- már-Bereg megye. December 15 körül két ukrán állampolgárságú férfi: S. Flórián és K. Sándor az egyik nagydobosi kocsmában brutálisan megölik K. Sándort, akivel korábban Fehérgyarmaton még békésen italoztak. A halott ember pénzét elveszik, taxival mennek Tisza- becsig, majd átsétálnak a határon. A tetteseket a magyar-ukrán együttműködésnek köszönhetően Beregszászon elfogják. December 16-án M. József 27 éves jászárokszállási lakos rátör falubelijére, egy 76 éves idős asszonyra. Kevés pénzt, több ékszert elvisz, amelyeken sietősen túlad. M. Józsefet a jászberényi rendőrök elfogják. Hartán (Bács-Kiskun megye) H. Zsigmond lőfegyverrel és több lövéssel fogadja a mentőket, akik őt ideggyógyászati kezelésre akarják bevinni. Kerítésébe áramot vezet. Kommandós akcióval teszik ártalmatlanná, viszik kórházba. Soltvadkerten hasonló eset: H. Árpád szintén idegbeteg ember, fegyverrel zavarja el az őt beszállítani akaró mentősöket. Kihívott rendőrök rábeszélése használ. December 16-án Bicskén (Fejér megye) ismeretlen tettes megöli 4 lövéssel Kummer Sándor 42 éves benzinkutast. A támadó meg sem próbálja elvinni a bevételt. Ugyanezen a napon Tatabányán a Réti u. egyik első emeleti lakásába az erkélyen keresztül hatolnak be. Nagy összegekre szóló postai takarékbetétkönyveket, értékes műszaki cikkeket, arany Doxa órát, készpénzt visznek el. A tettes ismeretlen. December 18-án Nyíregyházán két orosz állampolgár egy IBUSZ lakásban brutálisan megöli Faur Tibort. Az egyik gyanúsított neve Jevgenyij Zu- harev. Körözését kiadják, kéz- rekerítéséhez az Interpol segítségét is kérik. December 19-én Romhány- ban (Nógrád megye) a sportbüfében Hidasi Ferenc 26 éves büntetett előéletű férfi megöli Szabó Józsefnét. A holttestet egy Trabant csomagtartójába próbálja begyömöszölni, de csak félig sikerül. A bánki tó közelében a kocsit és áldozatát otthagyja. A tettes gyorsan kéz- rekerül. December 21-én Vereb községben (Csongrád megye) álarcos rablók törnek a 75 éves S. Juliannára, s a nő torkának kést szegezve kivallatják, hol tartja a pénzét. Elvisznek 80 ezer Ft-ot. A nyomravezetőnek a rendőrség 100 ezer Ft-ot ajánl fel. December 24-én Mátészalkán H. József 51 éves férfi agypnveri a feleségét. Rinyabe- senyőn (Somogy megye) egy 23 éves fiatalember közös italozás során összeveri az apósát, aki a verésbe december 26-án belehal. Komoró községben (Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye) a 17 éves B. Sándor karóval veri, megerőszakolja, majd megöli ismerősét, az 57 éves K. Ká- rolynét. December 25-én Miskolcon, az avasi lakótelepen egyik négyemeletes ház pincéjében a kapcsolószekrény tetejére egy zacskóban aknavető-gránátot helyeznek el. A gyújtófej állapota miatt a ház lakóit órákra ki kell telepíteni. A nyomozás folyik. December 26-án Budapesten a 21 éves Tóth Szabolcs Ferenc agyonlövi a 22 éves Vincze Tamást, később a 19 éves Csikós Pétert. A nyomozás az ismeretlen tettes személyét bravúros gyorsasággal felderíti. Az első adatok arra utalnak, hogy egy meghiúsult kábítószeres üzlet miatt történt a kettős leszámolás. (Figyelemre méltó, hogy december 29-én Ferihegy 1. repülőterén három és fél kiló kokaint találnak egy amerikai út- .levéllel utazó hölgy duplafenekű táskájában, amelyben kolumbiai útiokmány is van.) December 27-én Budapesten, a VIII. kerület Kőris utca 30. szám alatt Sirály Andrea 41 éves asszony húsz késszúrással megöli erős testalkatú, nem is védekező fiát. Ugyanaznap Budaörsön (Pest megye) Nagy Zoltán eladásra hirdetett Volkswagenjéért két vevő is jelentkezik az Akácfaközben. Próbaút címén a tulajdonossal együtt elmennek, aki magával viszi iratait és 5000 Ft-ot. Azóta se Nagy Zoltán, sem a kocsija nem kerül elő. Az állítólagos vevőket grafikus rajz alapján körözik. December 28-án a Pannonhalma melletti Pázmándfalun fegyveres postarablás történik. A tetteseket a lakosság segítségével a rendőrség aznap elfogja. December 30-án Budapesten déli 12 óra tájban egy 30-40 év közötti férfi a XX. kerületben, a Péteri Major u. sarkán beül az EAG-593 rendszámú taxiba, a vezetőre puskát szegez. Dulakodás során a taxis elveszi támadójától a fegyvert, de az gázpisztollyal rálő, a taxist kidobja és elviszi a kocsit. Körözés kiadva. December 31: Egy újpesti asztalos kft.-be betörnek és 2 millió forint értékben számítógépeket, fénymásolót, kéziszerszámokat visznek el. Az adatok nem véglegesek, az utolsó két napra vonatkozóak pedig csak Budapestre vonatkoznak, de az év utolsó két hetében számottevően kevesebb volt az emberölés, annak kísérlete és a halált okozó testi sértés, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Némethy Gyula ( A » á I
