Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-17 / 16. szám

1995. január 17., kedd Városaink uj Dunántúli napló 7 Magyarbólyi bábos siker A pécsi Bóbita Bábszínház „Itt vagyunk” című műsorában nemrég két amatőr bábcsoport mutatkozott be: a pécsi Felső- vámház úti Általános Iskola csoportja mellett a Magyarbólyi Művelődési Ház Lapulevél Bábcsoportjának 4.-6. osztályos tanulói Havasi István vezetésé­vel. A magyarbólyiak az Okos Kata című játékkal szórakoztat­ták a jelenlévőket. A program végén minden szereplő a dicsé­ret mellett ingyenjegyet kapott a bábszínház egyik előadására. Az „Itt vagyunk” program ta­vasszal egy közös előadással zárul. Farkas Gabriella Siklóson Ma, január 17-én a Magvető Alapítvány és a Villányi Pol­gármesteri Hivatal szervezésé­ben Siklósra és Villányba láto­gat Farkas Gabriella, az MDF országos elnökségének tagja, országgyűlési képviselő, agrár szakjogász. Programja 9 órakor a Villányi Polgármesteri Hiva­talban kezdődik, majd 10 óra­kor a siklósi városházán folyta­tódik. 11 órakor a parlamenti MDF-frakció nevében Farkas Gabriella megkoszorúzza a sik­lósi Hősi Emlékművet. Sajtótá­jékoztatót 13.30-tól tartanak a városházán, majd ismét Vil­lányban folytatódik a program, ahol többek között 17 órától a nemrég elfogadott hegyközség törvényről rendeznek fórumot a moziban. Pótszilveszter Harkányban Január 21-én 19 órától ha­gyományos pótszilveszteri mu­latságot rendeznek a Harkányi Művelődési Házban. A zenét a Szeánsz együttes szolgáltatja. A szigetvári Szigo táncegyüttes la­tin-amerikai táncokat ad elő, lesz rockandroll bemutató Papp Viktor és tanítványai előadásá­ban, fellép még Fülöp Gyula bűvész is. Az oldalt összeállította: Szabó Anikó HIRDETÉS­FELVÉTEL az Új Dunántúli Naplóba a Siklósi térség takarék­szövetkezeteinél: Siklóson (Felszabadulás utca 42.), Harkányban (Kossuth L. u. 75.) valamint az újpetrei, a szalántai a kozármislenyi, a vókányi és az egerági takarék­szövetkezeteknél. A családoknál élő menekülteket Nyugat-Európából érkező segélyszervezetek is támogatják. Képünk egy ilyen családnál készült, akik a közelmúltban Németországból kaptak ajándékot Fotó: Müller A. Több pénzt a menedékeseknek? Beszélgetés a menekültügyi főigazgatóval A Harkányi Polgármesteri Hivatal menekültüggyel fogla­kozó részlege előtt hosszú sor áll: épp a hetente járó pénzösz- szeget veszik fel az itt élő hor- vát menedékesek. Odabenn, a polgármesternél épp ekkor vár­ják a Menekültügyi és Migrá­ciós Hivatal főigazgatóját és munkatársait. Dr. Jungbert Béla főigazgatótól legelőször azt tu­dakoltam, mi látogatásunk oka.- Hogy pontosan válaszolni tudjuk, ki kell térni a menekül­tek és menedékesek ügyének vázlatos ismertetésére. Külön kell választanunk a menekülte­ket, akik például ugyanúgy vál­lalhatnak munkát, mint a ma­gyar állampolgárok, és a re­gisztrált menedékeseket. A ju­goszláv háború elől hazánkba érkezők utóbbiak közé tartoz­nak. Ők vagy táborokban élnek, vagy, ahogy Harkányban is, családoknál. A menedékesek a tévhittel ellentétben szintén vál­lalhatnak nálunk munkát. A táborlakóknak teljes ellá­tást biztosítanak. Az ENSZ me­nekülteket támogató alapjából idén 1 milliárd forintot kaptak, ebbőj az összegből el kell lát­niuk a táborok lakóit, a mene­kült iskolákat éppúgy, ahogy ki kell fizetniük a családoknál élőknek a heti 1050 forintot, a befogadó családoknak a havi 2500 forintot.- Hivatalunk számára azok az önkormányzatok, melyeknek területén nagyszámú családok­nál élő menedékes tartózkodik, az ellátásukra szolgáló összege­ket megelőlegezik, s mi utólag fizetünk. Harkányba azért jöt­tünk, mert az önkormányzatnak likviditási gondjai keletkeztek a menedékeseknek juttatandó pénz fizetése miatt. Szerződést írunk alá arról, hogy ezentúl kéthetente küldjük vissza a megelőlegezett összeget, hogy ezt a gondot kiküszöböljük. A menedékesek sokszor fel­tett kérdésére, hogy tudnak-e több pénzt juttatni nekik, úgy válaszolt: egyetértenek abban, hogy az 1050 forint kevés, s tö­rekszenek arra, hogy az össze­get közelítsék a szükségletek­hez, nagyságrendi változás azonban nem várható. Bemutatjuk Dobrovics Dezsőt Kompenzációs listáról ju­tott a siklósi új önkormány­zati képviselő-testületbe Dob­rovics Dezső, aki az előző ön- kormányzatnak is tagja volt. A helyi FKgP elnöke 40 éves, két gyermek édesapja, a MÁV-nál dolgozik, mint anyagelszámoló. A képviselő rögtön az előttük álló feladatok sorolásával kezdi a beszélgetést. A legutolsó tes­tületi ülésen nagy vitát váltott ki, hogy a város közlekedését valamilyen módon rendezni kell. Támogatja az ügyet, ahogy az elkerülőút megépítését is. Á közlekedés racionálásának esz­köze véleménye szerint új par­kolók kialakítása, például a nagy buszpályaudvar mögötti részen. Ezzel összefüggő gond, hogy a várost sokszor érte a vád: nem használja ki kellőkép­pen a volt Jugoszláviából ér­kező bevásárló turizmusból származó hasznot. A megfelelő szakemberekre kellene bízni annak kidolgozását, milyen eszközökkel lehetne nagyobb bevételre szert tenni. ő is amellett van, hogy a fű­tést a földgáz bevezetésével le­hetne megoldani. Szorgalmazza a testületi ülések közvetítésének ügyét. A szavazásokról tudósí­tani kell a kábeltévé segítségé­vel az embereket, a többiről összefoglalót közöljenek, mondja. Kényes terület a köz- biztonságé. A piactér rendbeté­tele, a szórakozóhelyek ellenőr­zése Csak a rendőrséggel való még jobb kapcsolat kiépítésével oldható meg. Nem fél ugyanak­kor a hitelfelvételtől, ha a pénzt pár éven belül megtérülő beru­házásokra fordítják. Igen lényeges, hogy a bizott­ságok külső szakembereinek az arra legalkalmasabb személye­ket kérjék fel. Az új önkor­mányzatba szerinte sok kiváló szakember került, de nincs meggyőződve arról, hogy a döntések sokszor heves vitákat nélkülözve fognak megszületni. VÁLLALKOZÁS, KÖZÉLET, HORGÁSZAT Becsületes munkával Szalántáért-Szalántán négyen jelöltet­tük magunkat polgármesternek. Én mint független indultam, támogatást a Zöld Alternatív párttól kaptam és fogadtam el. Különösebb „kortes ígéreteket” nem tettem. Becsületes munkát ígértem a község érdekében, bi­zalmat kértem ehhez a polgá­roktól. Most a tisztes munkát kell bizonyítanom - fogalmazza meg helyzetét Dunai Zoltán, Szalánta új polgármestere. Tizenöt éve él a községben a családja építette házban. Sokan, jól ismerik, hiszen mint vállal­kozó Szalántán és tíz környék­beli településen tejbegyűjtő. Bi­zonyára a becsületesen végzett munka hozzájárult ahhoz, hogy támogatták polgármester jelölé­sét, s rá szavaztak. Közéleti tevékenységet ko­rábban nem végzett. Nem volt egyetlen párt tagja sem.- Talán csak azt mondhatom, hogy amikor megalakult a bis- sei „Hunyadi,, Horgászegyesü­let, elvállaltam a vezetőségi tagsággal járó feladatokat. Ezt közéleti tevékenységnek tekin­tettem. A gazdaságvezetői megbízatást kaptam. Már itt is megtanultam, mit jelent egy kö­zösség pénzével gazdálkodni. Szüksége is van a körültekin­tésre. Szalánta község képvise­lőtestülete 1995-ben 36 millió forinttal gazdálkodik. Ennek felét az új általános iskola mű­ködtetésére kell fordítani. Ami marad, arra a lehetőségeknél is több az igény.- Nehéz megfogalmazni, hogy mi a fontosabb, mit kell előbbre sorolni. Szeretnénk be­kapcsolódni a gázprogramba, melynek bevezetéséért a képvi­selőtestület és a lakosság egy­aránt kész anyagi áldozatot hozni. Megvalósításához hitelt is kell szereznünk. Jogos igény a telefonhálózat bővítése, annál inkább is, hogy az új, Harkány irányába kiépített vezeték, a község határában halad. Több vállalkozónak nincs közsé­günkben telefonja, s mindössze egyetlen nyilvános állomás mű­ködik. Felújításra vár óvodánk is. A községben több új autó- buszmegállóra van szükség. A fontos feladatok sorolása szinte véget sem ér. A biztonsá­gos közlekedés érdekében a hozzájuk tartozó Németiben, Eszterágpusztán járdát kell épí­teni. Meghosszabbították a földkiadó bizottság munkáját, hogy az állampolgárok minél előbb, egyetértésükkel, földtu­lajdonhoz jussanak. A község lakossága, a polgármester egyetértésével, ellenzi a terve­zett garéi veszélyes hulladék égetőmű megépítését, ezzel természetesen a jövőben foglal­kozni kíván. Tennivaló tehát sok van. To­vábbra is megmarad vállalko­zónak, nem akar főállású pol­gármester lenni. Ha még marad így kis ideje, azt szeretné to­vábbra is horgászattal tölteni.-A horgászegyesület tagjai is bíznak bennem. A januári közgyűlésen megválasztottak elnöküknek. Ott is lesz tenniva­lóm! Vállalkozás, közélet, horgá­szat - egy teljes élet lehetősége bontakozik ki a 41 éves Dunai Zoltán számára. Akik mind há­rom területen bíznak benne, si­kert kívánnak neki! M. E. • • Otven éve történt 1945. január 1-je volt. Még dörögtek az ágyúk hazánk nyu­gati részén, ott még szedte ál­dozatait a II. világháború, ami­kor a harci zajtól elcsitult terüle­teken már kezdett visszatérni az élet, a szívekbe a béke remény­sége. Végre kezdett szűnni a mindennapos félelem, mert az emberek nem tudhatták, hogy ez a viszonylagos csend is csak viharszünet, hogy az ismeretlen ármány új tragédiák sorát ké­szíti elő. A sztálini módszer hazai al­kalmazói térségünkben egy ár­tatlannak tűnő lépéssel kezdték munkájukat: statisztikai adat­gyűjtés céljából jelentkezésre szólították azokat, akik 1944-ben katonai szolgálatot teljesítettek. Néhányan meg­kockáztatták, nem jelentkeztek. A legtöbben nem mertek szem­beszegülni a hatósági felhívás­nak. így állt össze a névsor, melynek szereplőit pár nap múlva idézés szólította föl: ja­nuár I4-én 6 napi munkára, éle­lemmel és pokróccal jelentkez­zenek a siklósi Járásbíróságon. Ekkor még senki sem gyanított semmi rosszat, a háborúnak ná­lunk vége volt. Az volt az álta­lános vélemény, hogy ezt a né­hány napos kényszermunkát már ki lehet bírni - ezzel a gon­dolattal engedték el a férfiakat. A Járásbíróság épületében Siklósról száznál többen, a járás területéről több százan zsúfo­lódtak össze, megtöltve a pincét és az épület folyosóit. Az embe­rekhez méltatlan elhelyezés és várakoztatás már rosszat sejte­tett, és ahogy teltek az órák, egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy nem az készül, amire összehív­ták őket. A siklósi szovjet pa­rancsnokság, és a városi elöljá­róság képviselői ugyan igyekez­tek a növekvő félelmet elosz­latni, újra elhangzott a megté­vesztő információ, miszerint le­gyen mindenki nyugodt, 6 nap munkáról van szó, a munka vé­geztével mindannyian hazatér­nek. Mégis két iszonyú, rette­géssel teli nap várt rájuk. Január 16-án nyílt meg az épület kapuja. Utcára terelték, és ötösével sorba állították az embereket. A Járásbíróság utcá­jának elejétől a mai rendőrkapi­tányság épületéig tartott a sor. Felfegyverzett civilruhások, fel­tehetően jugoszláv partizánok vették közre a mieinket. És akkor, mintha láthatatlan hírnök száguldott volna végig a községen, futótűzként terjedt el a hír: viszik a férfiakat! Az asz- szonyok, gyerekek futottak az induló menethez búcsúzni, mert mindenkibe belevágott a ke­gyetlen felismerés: nem 6 napi munkára toboroztak. Egészen más a céljuk. Talán ez az utolsó alkalom a találkozásra? A menetoszlopot még néhány percre visszatartották. Megje­lent néhány hivatalos személy: a bíró, a megszállók katonai pa­rancsnokságának képviselője és a tolmács. A bíró felolvasott néhány nevet, akik kiléptek a sorból: ők szabadok voltak. Az­tán eltelt néhány pillanat, a bíró intett és elindult a csapat. A menet pedig vonult végig Siklóson. Tekintetük még egy­szer végigsiklott a jól ismert ut­cákon. Szemükkel családtagjai­kat keresték, akik ott követték őket az úttesten, a járdákon egé­szen Máriagyűdig. Gyűdön az őrök visszafordulásra akarták kényszeríteni a hozzátartozókat, de közülük többen a tiltás elle­nére Pécsig követték szerettei­ket. Ami ezután következett: hosszú kálvária, aminek szo­morú stációit nem járta végig minden szenvedő. Voltak, saj­nos igen kevesen, akik még ha­zai földről visszatérhettek, de közülük is többen súlyos, halá­los betegen, vagy életük végéig hordott betegséggel. Voltak, akik a temesvári, szegedi és a többi „halálgyámak” is nevezett lágervárosban ivóvíz, élelem, orvos és gyógyszer hiányában haltak meg olyan embertelen körülmények között, amit hinni is alig tudtunk a hazatérőknek. Voltak, akik végigjárták a pok­lok stációit, s végül mégis haza­térhettek. De a pécsi Lakics lak­tanya, Gödre, Sántos, Sásd, Üszög-puszta, Lánycsók, Mo­hács, Baja, Szeged, Temesvár, majd újra Szeged, Rumekuro- sád (Románia), majd Szovjetu­nió több táborának nevét soha nem tudják feledni. A volt sik­lósiakból, a hazatértekből né­gyen élnek még ma is közöt­tünk. A szégyenteljes napnak, a siklósi és Siklós-környéki fér­fiak „malenkij robotra” hurco- lásának január 16-án volt 50 éve. Múlt vasárnap a siklósi re­formátus és katolikus templom­ban a megkonduló harangok őértük szóltak. Az istentisztele­ten és a szentmisén róluk emlé­keztek. Tudjuk, hogy ártatlan embe­rek, nem bűnösök tragédiáit okozta az önkény. Bosszú vá­gya mégsem él bennünk. Fe­ledni viszont nem tudunk és nem is akarunk, nem akaijuk, hogy a bennünket követő gene­rációk elfelejtsék történelmünk gyásznapjait és azok mártírjait, közöttük a málenkij robot áldo­zatait: hogy a történelem meg ne ismételhesse önmagát. Dr. Simor Ferenc Idén 36 millió forinttal gazdálkodik a község, ennek felét az ál­talánosiskolára kell fordítani. Képünkön az új polgármester, Dunai Zoltán a sulisok között Fotó: Löffler Gábor *

Next

/
Thumbnails
Contents