Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-17 / 16. szám
1995. január 17., kedd Városaink uj Dunántúli napló 7 Magyarbólyi bábos siker A pécsi Bóbita Bábszínház „Itt vagyunk” című műsorában nemrég két amatőr bábcsoport mutatkozott be: a pécsi Felső- vámház úti Általános Iskola csoportja mellett a Magyarbólyi Művelődési Ház Lapulevél Bábcsoportjának 4.-6. osztályos tanulói Havasi István vezetésével. A magyarbólyiak az Okos Kata című játékkal szórakoztatták a jelenlévőket. A program végén minden szereplő a dicséret mellett ingyenjegyet kapott a bábszínház egyik előadására. Az „Itt vagyunk” program tavasszal egy közös előadással zárul. Farkas Gabriella Siklóson Ma, január 17-én a Magvető Alapítvány és a Villányi Polgármesteri Hivatal szervezésében Siklósra és Villányba látogat Farkas Gabriella, az MDF országos elnökségének tagja, országgyűlési képviselő, agrár szakjogász. Programja 9 órakor a Villányi Polgármesteri Hivatalban kezdődik, majd 10 órakor a siklósi városházán folytatódik. 11 órakor a parlamenti MDF-frakció nevében Farkas Gabriella megkoszorúzza a siklósi Hősi Emlékművet. Sajtótájékoztatót 13.30-tól tartanak a városházán, majd ismét Villányban folytatódik a program, ahol többek között 17 órától a nemrég elfogadott hegyközség törvényről rendeznek fórumot a moziban. Pótszilveszter Harkányban Január 21-én 19 órától hagyományos pótszilveszteri mulatságot rendeznek a Harkányi Művelődési Házban. A zenét a Szeánsz együttes szolgáltatja. A szigetvári Szigo táncegyüttes latin-amerikai táncokat ad elő, lesz rockandroll bemutató Papp Viktor és tanítványai előadásában, fellép még Fülöp Gyula bűvész is. Az oldalt összeállította: Szabó Anikó HIRDETÉSFELVÉTEL az Új Dunántúli Naplóba a Siklósi térség takarékszövetkezeteinél: Siklóson (Felszabadulás utca 42.), Harkányban (Kossuth L. u. 75.) valamint az újpetrei, a szalántai a kozármislenyi, a vókányi és az egerági takarékszövetkezeteknél. A családoknál élő menekülteket Nyugat-Európából érkező segélyszervezetek is támogatják. Képünk egy ilyen családnál készült, akik a közelmúltban Németországból kaptak ajándékot Fotó: Müller A. Több pénzt a menedékeseknek? Beszélgetés a menekültügyi főigazgatóval A Harkányi Polgármesteri Hivatal menekültüggyel foglakozó részlege előtt hosszú sor áll: épp a hetente járó pénzösz- szeget veszik fel az itt élő hor- vát menedékesek. Odabenn, a polgármesternél épp ekkor várják a Menekültügyi és Migrációs Hivatal főigazgatóját és munkatársait. Dr. Jungbert Béla főigazgatótól legelőször azt tudakoltam, mi látogatásunk oka.- Hogy pontosan válaszolni tudjuk, ki kell térni a menekültek és menedékesek ügyének vázlatos ismertetésére. Külön kell választanunk a menekülteket, akik például ugyanúgy vállalhatnak munkát, mint a magyar állampolgárok, és a regisztrált menedékeseket. A jugoszláv háború elől hazánkba érkezők utóbbiak közé tartoznak. Ők vagy táborokban élnek, vagy, ahogy Harkányban is, családoknál. A menedékesek a tévhittel ellentétben szintén vállalhatnak nálunk munkát. A táborlakóknak teljes ellátást biztosítanak. Az ENSZ menekülteket támogató alapjából idén 1 milliárd forintot kaptak, ebbőj az összegből el kell látniuk a táborok lakóit, a menekült iskolákat éppúgy, ahogy ki kell fizetniük a családoknál élőknek a heti 1050 forintot, a befogadó családoknak a havi 2500 forintot.- Hivatalunk számára azok az önkormányzatok, melyeknek területén nagyszámú családoknál élő menedékes tartózkodik, az ellátásukra szolgáló összegeket megelőlegezik, s mi utólag fizetünk. Harkányba azért jöttünk, mert az önkormányzatnak likviditási gondjai keletkeztek a menedékeseknek juttatandó pénz fizetése miatt. Szerződést írunk alá arról, hogy ezentúl kéthetente küldjük vissza a megelőlegezett összeget, hogy ezt a gondot kiküszöböljük. A menedékesek sokszor feltett kérdésére, hogy tudnak-e több pénzt juttatni nekik, úgy válaszolt: egyetértenek abban, hogy az 1050 forint kevés, s törekszenek arra, hogy az összeget közelítsék a szükségletekhez, nagyságrendi változás azonban nem várható. Bemutatjuk Dobrovics Dezsőt Kompenzációs listáról jutott a siklósi új önkormányzati képviselő-testületbe Dobrovics Dezső, aki az előző ön- kormányzatnak is tagja volt. A helyi FKgP elnöke 40 éves, két gyermek édesapja, a MÁV-nál dolgozik, mint anyagelszámoló. A képviselő rögtön az előttük álló feladatok sorolásával kezdi a beszélgetést. A legutolsó testületi ülésen nagy vitát váltott ki, hogy a város közlekedését valamilyen módon rendezni kell. Támogatja az ügyet, ahogy az elkerülőút megépítését is. Á közlekedés racionálásának eszköze véleménye szerint új parkolók kialakítása, például a nagy buszpályaudvar mögötti részen. Ezzel összefüggő gond, hogy a várost sokszor érte a vád: nem használja ki kellőképpen a volt Jugoszláviából érkező bevásárló turizmusból származó hasznot. A megfelelő szakemberekre kellene bízni annak kidolgozását, milyen eszközökkel lehetne nagyobb bevételre szert tenni. ő is amellett van, hogy a fűtést a földgáz bevezetésével lehetne megoldani. Szorgalmazza a testületi ülések közvetítésének ügyét. A szavazásokról tudósítani kell a kábeltévé segítségével az embereket, a többiről összefoglalót közöljenek, mondja. Kényes terület a köz- biztonságé. A piactér rendbetétele, a szórakozóhelyek ellenőrzése Csak a rendőrséggel való még jobb kapcsolat kiépítésével oldható meg. Nem fél ugyanakkor a hitelfelvételtől, ha a pénzt pár éven belül megtérülő beruházásokra fordítják. Igen lényeges, hogy a bizottságok külső szakembereinek az arra legalkalmasabb személyeket kérjék fel. Az új önkormányzatba szerinte sok kiváló szakember került, de nincs meggyőződve arról, hogy a döntések sokszor heves vitákat nélkülözve fognak megszületni. VÁLLALKOZÁS, KÖZÉLET, HORGÁSZAT Becsületes munkával Szalántáért-Szalántán négyen jelöltettük magunkat polgármesternek. Én mint független indultam, támogatást a Zöld Alternatív párttól kaptam és fogadtam el. Különösebb „kortes ígéreteket” nem tettem. Becsületes munkát ígértem a község érdekében, bizalmat kértem ehhez a polgároktól. Most a tisztes munkát kell bizonyítanom - fogalmazza meg helyzetét Dunai Zoltán, Szalánta új polgármestere. Tizenöt éve él a községben a családja építette házban. Sokan, jól ismerik, hiszen mint vállalkozó Szalántán és tíz környékbeli településen tejbegyűjtő. Bizonyára a becsületesen végzett munka hozzájárult ahhoz, hogy támogatták polgármester jelölését, s rá szavaztak. Közéleti tevékenységet korábban nem végzett. Nem volt egyetlen párt tagja sem.- Talán csak azt mondhatom, hogy amikor megalakult a bis- sei „Hunyadi,, Horgászegyesület, elvállaltam a vezetőségi tagsággal járó feladatokat. Ezt közéleti tevékenységnek tekintettem. A gazdaságvezetői megbízatást kaptam. Már itt is megtanultam, mit jelent egy közösség pénzével gazdálkodni. Szüksége is van a körültekintésre. Szalánta község képviselőtestülete 1995-ben 36 millió forinttal gazdálkodik. Ennek felét az új általános iskola működtetésére kell fordítani. Ami marad, arra a lehetőségeknél is több az igény.- Nehéz megfogalmazni, hogy mi a fontosabb, mit kell előbbre sorolni. Szeretnénk bekapcsolódni a gázprogramba, melynek bevezetéséért a képviselőtestület és a lakosság egyaránt kész anyagi áldozatot hozni. Megvalósításához hitelt is kell szereznünk. Jogos igény a telefonhálózat bővítése, annál inkább is, hogy az új, Harkány irányába kiépített vezeték, a község határában halad. Több vállalkozónak nincs községünkben telefonja, s mindössze egyetlen nyilvános állomás működik. Felújításra vár óvodánk is. A községben több új autó- buszmegállóra van szükség. A fontos feladatok sorolása szinte véget sem ér. A biztonságos közlekedés érdekében a hozzájuk tartozó Németiben, Eszterágpusztán járdát kell építeni. Meghosszabbították a földkiadó bizottság munkáját, hogy az állampolgárok minél előbb, egyetértésükkel, földtulajdonhoz jussanak. A község lakossága, a polgármester egyetértésével, ellenzi a tervezett garéi veszélyes hulladék égetőmű megépítését, ezzel természetesen a jövőben foglalkozni kíván. Tennivaló tehát sok van. Továbbra is megmarad vállalkozónak, nem akar főállású polgármester lenni. Ha még marad így kis ideje, azt szeretné továbbra is horgászattal tölteni.-A horgászegyesület tagjai is bíznak bennem. A januári közgyűlésen megválasztottak elnöküknek. Ott is lesz tennivalóm! Vállalkozás, közélet, horgászat - egy teljes élet lehetősége bontakozik ki a 41 éves Dunai Zoltán számára. Akik mind három területen bíznak benne, sikert kívánnak neki! M. E. • • Otven éve történt 1945. január 1-je volt. Még dörögtek az ágyúk hazánk nyugati részén, ott még szedte áldozatait a II. világháború, amikor a harci zajtól elcsitult területeken már kezdett visszatérni az élet, a szívekbe a béke reménysége. Végre kezdett szűnni a mindennapos félelem, mert az emberek nem tudhatták, hogy ez a viszonylagos csend is csak viharszünet, hogy az ismeretlen ármány új tragédiák sorát készíti elő. A sztálini módszer hazai alkalmazói térségünkben egy ártatlannak tűnő lépéssel kezdték munkájukat: statisztikai adatgyűjtés céljából jelentkezésre szólították azokat, akik 1944-ben katonai szolgálatot teljesítettek. Néhányan megkockáztatták, nem jelentkeztek. A legtöbben nem mertek szembeszegülni a hatósági felhívásnak. így állt össze a névsor, melynek szereplőit pár nap múlva idézés szólította föl: január I4-én 6 napi munkára, élelemmel és pokróccal jelentkezzenek a siklósi Járásbíróságon. Ekkor még senki sem gyanított semmi rosszat, a háborúnak nálunk vége volt. Az volt az általános vélemény, hogy ezt a néhány napos kényszermunkát már ki lehet bírni - ezzel a gondolattal engedték el a férfiakat. A Járásbíróság épületében Siklósról száznál többen, a járás területéről több százan zsúfolódtak össze, megtöltve a pincét és az épület folyosóit. Az emberekhez méltatlan elhelyezés és várakoztatás már rosszat sejtetett, és ahogy teltek az órák, egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy nem az készül, amire összehívták őket. A siklósi szovjet parancsnokság, és a városi elöljáróság képviselői ugyan igyekeztek a növekvő félelmet eloszlatni, újra elhangzott a megtévesztő információ, miszerint legyen mindenki nyugodt, 6 nap munkáról van szó, a munka végeztével mindannyian hazatérnek. Mégis két iszonyú, rettegéssel teli nap várt rájuk. Január 16-án nyílt meg az épület kapuja. Utcára terelték, és ötösével sorba állították az embereket. A Járásbíróság utcájának elejétől a mai rendőrkapitányság épületéig tartott a sor. Felfegyverzett civilruhások, feltehetően jugoszláv partizánok vették közre a mieinket. És akkor, mintha láthatatlan hírnök száguldott volna végig a községen, futótűzként terjedt el a hír: viszik a férfiakat! Az asz- szonyok, gyerekek futottak az induló menethez búcsúzni, mert mindenkibe belevágott a kegyetlen felismerés: nem 6 napi munkára toboroztak. Egészen más a céljuk. Talán ez az utolsó alkalom a találkozásra? A menetoszlopot még néhány percre visszatartották. Megjelent néhány hivatalos személy: a bíró, a megszállók katonai parancsnokságának képviselője és a tolmács. A bíró felolvasott néhány nevet, akik kiléptek a sorból: ők szabadok voltak. Aztán eltelt néhány pillanat, a bíró intett és elindult a csapat. A menet pedig vonult végig Siklóson. Tekintetük még egyszer végigsiklott a jól ismert utcákon. Szemükkel családtagjaikat keresték, akik ott követték őket az úttesten, a járdákon egészen Máriagyűdig. Gyűdön az őrök visszafordulásra akarták kényszeríteni a hozzátartozókat, de közülük többen a tiltás ellenére Pécsig követték szeretteiket. Ami ezután következett: hosszú kálvária, aminek szomorú stációit nem járta végig minden szenvedő. Voltak, sajnos igen kevesen, akik még hazai földről visszatérhettek, de közülük is többen súlyos, halálos betegen, vagy életük végéig hordott betegséggel. Voltak, akik a temesvári, szegedi és a többi „halálgyámak” is nevezett lágervárosban ivóvíz, élelem, orvos és gyógyszer hiányában haltak meg olyan embertelen körülmények között, amit hinni is alig tudtunk a hazatérőknek. Voltak, akik végigjárták a poklok stációit, s végül mégis hazatérhettek. De a pécsi Lakics laktanya, Gödre, Sántos, Sásd, Üszög-puszta, Lánycsók, Mohács, Baja, Szeged, Temesvár, majd újra Szeged, Rumekuro- sád (Románia), majd Szovjetunió több táborának nevét soha nem tudják feledni. A volt siklósiakból, a hazatértekből négyen élnek még ma is közöttünk. A szégyenteljes napnak, a siklósi és Siklós-környéki férfiak „malenkij robotra” hurco- lásának január 16-án volt 50 éve. Múlt vasárnap a siklósi református és katolikus templomban a megkonduló harangok őértük szóltak. Az istentiszteleten és a szentmisén róluk emlékeztek. Tudjuk, hogy ártatlan emberek, nem bűnösök tragédiáit okozta az önkény. Bosszú vágya mégsem él bennünk. Feledni viszont nem tudunk és nem is akarunk, nem akaijuk, hogy a bennünket követő generációk elfelejtsék történelmünk gyásznapjait és azok mártírjait, közöttük a málenkij robot áldozatait: hogy a történelem meg ne ismételhesse önmagát. Dr. Simor Ferenc Idén 36 millió forinttal gazdálkodik a község, ennek felét az általánosiskolára kell fordítani. Képünkön az új polgármester, Dunai Zoltán a sulisok között Fotó: Löffler Gábor *
