Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-16 / 15. szám
8 aj Dunántúli napló Társadalom 1995. január 16., hétfő 120 ÉVE SZÜLETETT Albert Schweitzer Táppénzellenőrzés A tavalyi 41 milliárddal szemben az idén várhatóan csak 37 milliárd forint jut az egészségbiztosítás bevételeiből a táppénzek kifizetésére. A kiadások csökkentésére csakis akkor van remény, ha megváltoztatják a keresőképtelenséggel kapcsolatos jogszabályt és megszigorítják a betegek ellenőrzését.-Lehet, hogy néhány hét múlva ellenőrök kopogtatnak majd a táppénzesek ajtaján? - kérdeztük dr. Sándor Lászlót, az egészségbiztosítási önkormányzat elnökét.- Nem szeretnénk olyan módszerekhez nyúlni, ami a betegeknek bármilyen kényelmetlenséget okoz. Január végéig várhatóan elkészül a táppénzellenőrzésre vonatkozó kormányrendeletet, márciustól pedig országosan mintegy száz fővel meg fogjuk erősíteni a megyei szervezeteinket. Nem ■ arról van szó, hogy beteglátogatókat veszünk fel, hanem az orvosi gyakorlatot szeretnénk a korábbinál szigorúbban ellenőrizni.-Ha a munkáltató bizonyítani tudja, hogy valaki a felmondás, elbocsátás elöl „menekült" táppénzre, lesz-e módja ez ellen tiltakozni?-Természetesen a rendelet lehetőséget ad majd minden érintettnek, hogy jelezze, ha valahol visszaélést tapasztal. A kérdés inkább az: ellenőrző orvosaink bizonyítani tudják-e majd, hogy valakit jogtalanul vettek táppénzre? Felkészült orvosokra bízzuk az ellenőrzést és ez némi reményt ad a csalások kiszűrésére.-Milyen szankciókra számíthatnak a „lágyszívűségen" kapott orvosok?- A jelenlegi gyakorlat szerint általában a háziorvosoknak van joguk a betegeket táppénzbe venni. Ha kiderül a csalás, a vétkesekkel szerződést fogunk bontani és újabb szerződést már nem kötünk velük. Ezzel tehát a megélhetésüket teszik kockára az orvosok.- Az az orvos, aki ilyesmire kapható, nyilván ellenszolgáltatásért teszi ■ ■ ■-Az orvosok kettős szőri- f tásba kerülnek. Egyik oldalon a beteg jóindulatát - és a kártyáját - kell megtartaniuk, a másik oldalon az állásuk kerül veszélybe, mert - a bizonyított „lágyszívűség” - a hivatásra való alkalmasság kérdését is felveti. Tudomásul kell venni: a munkaerőpiac problémáit az egészségbiztosítás kasszájából nem lehet tovább finanszí- j rozni! (somfai) A romos Erzsébet híd 50 EVE TÖRTÉNT Budapest ostroma 1995 januáijában, februárjában fél évszázada annak, hogy végétért Budapest ostroma és felszabadult a magyar főváros. Azóta is gyakran felvetődő kérdés: vajon elkerülhető lett volna Budapest rombadöntése ? Erről beszélgettünk dr. Borús Józseffel, a történettudomány kandidátusával.-A náci diktátornak kemény politikai érdeke fűződött a magyar főváros birtoklásához. Hitler joggal feltételezte, hogy a Franciaországban 1944 december 16-a óta folyó német támadás - kezdeti - sikereinek értékét Budapest elvesztése .jelentősen csökkentené”. De talán még ennél is fontosabb volt az „utolsó szövetséges” fővárosának megtartása.- A politikai megfontolások mellett, nyilván a katonai szempontoknak is szerepük volt az eseményekben.- Természetesen! A német iratok között bukkantam rá a vezérkari főnök, von Grolman altábornagy feljegyzésére, amelyben történelmi példákra hivatkozva javasolta: a pesti oldalt harc nélkül kellene feladni, mivel ezt a területet eddig sohasem lehetett sikeresen megvédeni. Ha ezt a katonailag ésszerű javaslatot a német legfelső vezetés elfogadta volna, legalább a városnak ez a fele nem szenved annyit. De mind Hitler, mind a német szárazföldi erők vezérkarának megbízott főnöke, Guderian vezérezredes elutasította a tervet. Kitartottak amellett, hogy az egész várost házról házra védeni kell. Ez vonta maga után a város nagy részének a rombadön- tését. Hosszú, mind a katonák, mind a polgári lakosság részéről sok emberéletet követelő utcai harcok kezdődtek. A szovjetek a 203 milliméteres tarackok és a gyalogsági ágyúk mellett, bombázókat és csatarepülőket is bevetettek az utcai harcokra kiképzett lángszórós és robbantó különítmények is támadásba lendültek. Felesleges, esztelen dolog volt a Duna-hidak felrobbantása. Azt gondolták a németek, hogy így talán meg tudják állítani a szovjet előretörést. Pedig az adott hadihelyzetben a hidak felrobbantása már semmiféle hatást nem gyakorolt a harc kimenetelére.- Az ostromlók január 18-ig elfoglalták a pesti oldalt, majd február 11-én - a Citadella környéke és a Vár kivételével - a budai oldalt is. A két „erődbe” visz- szaszorított védők főparancsnoka, Karl Pfeffer von Wildenbruch SS-tábomok - Hiüer parancsa ellenére - elrendelte a kitörést és leadta az utolsó rádióüzenetet: „Az élelem elfogyott, az utolsó golyó a puskában. Nyugati irányba kitörünk.” S utána megparancsolta a rádiókészülékek megsemmisítését. Talán azért, hogy egy ellenkező értelmű parancsot még csak meghallani se lehessen. Bár a védelmi harcok lényegében február 11-ig tartottak, a kitörés felszámolását és a tisztogatást csak február 13-ára sikerült befejezni. így, a város felszabadításának dátumaként ez a nap vonult be a történelembe ... Albrecht Gyula A Belügyminisztérium működésének továbbfejlesztése érdekében néhány változás, szervezet-korszerűsítés várható a tárcánál. Erről Gyekiczki András kabinetfőnök tájékoztatta az MTI-t. Mint mondta: várhatóan még januárban helyettes államtitkárt neveznek ki a rendészeti tevékenységek összehangolására. Fontos cél, hogy az európai jogharmonizáció érdekében hatékonyabb, gyorsabb legyen a törvényelőkészítési folyamat, illetve, hogy szorosabbá váljon a főosztályok közötti együttműködés. Az adatfeldolgozó hivataltól elvonják azokat a feladatokat, amelyek nem tartoznak szorosan a szervezet hatáskörébe. A belVáltozások a Belügyben ügyi iratanyag felmérésére egyébként már létté is hoztak egy bizottságot, amelybe az érintett szakterület ismert szervezetei delegáltak képviselőket. A nyáron hatályba lépő levéltári törvénynek megfelelően - egy újonnan létrehozandó részleg közreműködésével - kiválogatják és az Országos Levéltárnak adják át a levéltári anyagokat. Stratégiai hangsúly- váltást terveznek a Belügyminisztérium informatikai munkájában, megváltozik az OSZH és a Választási Iroda helyzete, illetve létrehoznak egy protokoll részleget is. Megvizsgálják azt is, hogy mennyiben lenne célszerű egy kislétszámú hivatali egység kialakítása a tűz- és polgárivédelmi ügyek irányítására a minisztériumban. A tárcával összefüggő hír az is, hogy dr. Pálffy Ilona személyében új főosztályvezető-helyettese lesz az önkormányzati főosztálynak. A kinevezés előtt álló jelölt jelenleg választási főosztályvezető-helyettesként tevékenykedik. A váltásra azt követően kerül sor, hogy az önkormányzati főosztály vezetője Szabó Lajos, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője lett, és helyettesét, FUrcht Pált nevezték ki az főosztályvezetőnek. Esőisten hozott a sok arcú Mexikóba (3.) Teotihuacan. A 65 méter magas Nap piramisa Mexikó különleges műemlékvilága, a prehispán és kolóniái idők emlékei vonzzák a külföldieket. A települések ma is őrzik régi, történeti nevüket. A főváros, a Distrito Federal határát elhagyva Ciudad Satellite áruházait pillantjuk meg. Innen ágazik el az út Tenayuca ásatási körzetébe. A Queretaro felé vezető autópálya mentén mintegy 40 km-re fekszik Te- potzotlan. Itt áll Mexikó egyik legszebb és legdíszesebb, chur- riguerresk kolóniái stílusú, 16. századi temploma. Fafaragású hatalmas oltárait 24 karátos aranyozás teszi csillogóvá. Az egykori kolostor ma az alkirályság korát bemutató múzeum, a Museo Virreynato otthona. Mint minden mexikói múzeumban, itt is csilingelő, motozó kapu és fegyveres őrök fogadják a látogatót. A múzeumokat és ásatási területeket az Istituto Nációnál de Antropológia y História működteti. Tepotzotlantól 25 km-re láthatjuk az azték vízvezeték viaduktját, és a közelében Las Cabanas nevű alpesi üdülőhelyet. Mexikóvárostól 60 km-re, Hidalgo állam területén Tula város mellett találjuk az egykori tolták birodalom központja, Tollán romjait. Az alacsony piramisok mellett legismertebbek a vulkáni kőzetből kifaragott, gigantikus harcosokat ábrázoló, 5 méteres kőszobrok. A környéken 2500 méter magasságban pompáznak a nagyra nőtt agavék, a különféle kaktuszok. A kaktusz gyümölcsét, a zöld és lila tunát nagyon kedvelik. Még a kaktuszlevél is jóízű étel kirántva, ha valaki vállalja a tüskétlenítést. Mexikóvárosból a Pachuca felé vezető autópálya mellett tárul elénk az ország legnagyobb látványossága, a teotihuacani kultúra archeológiái körzete. A 4,5 km hosszú romvárosban, Teotihuacanban áll a 64 méter magas Nap piramisa és 46 méter magas testvére, a Hold piramisa. A sok-sok épületmaradvány, régészeti emlék a fénykorában 200 ezer lakosú várost vetíti elénk. A piramisokat nehéz megmászni, de tetejükről csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. Egy-egy napon több ezren látogatják. A mexikóiak kötelességüknek érzik elzarándokolni ősi kultúrájuk eme bölcsőjéhez. A piramisok, ellentétben az egyiptomiakkal, kultikus, áldozati és istentiszteleti helyül szolgáltak. Érdekes még a közeli Acolman középkori kolostora és temploma is. A fizető autópályákon gyorsabb a közlekedés, mégis, jó, ha valaki eléri a 100-120-as tempót. Mexikóban nem jellemző a gyorshajtás, ráérnek. Az amerikaiak mondása, hogy Mexikóban mindent holnap. Manyana! A gyorshajtás csillapítását szolgálják a falvakban, városokban kiépített ugratok, „fekvő rendőrök”, a topesek. A térképeken nem csak km-ben tüntetik fel a távolságot, hanem időben is, amit leellenőriztünk. így igaz. Helyben 40 km, országúton 60 km, gyorsforgalmi úton, autópályán 76 km sebesség a mérvadó. A Mexikóvárosba bevezető utak nagy kiterjedésű elővárosokon haladnak át. Amerre szem ellát, a hegyoldalakra felkapaszkodó, kolóniáknak tűnő lakótelepek, nyomornegyedek viskói. Mondják, hogy Mexikó az urak és szolgák országa. Sok a milliomos, a gazdag és rettenetesen sok a szegény. így alakult a történelem során. Százezrek tudják, hogy soha nem szabadulnak ki ebből a környezetből. A szerencse er„Találunk-e Nyugaton még egy olyan embert, aki azért tart Európában orgonahangversenyeket, hogy a honoráriumból munkabért fizessen Afrikában? Akad-e még egy olyan olyan ember, aki olyan nyomorúságos kórházban él, amelytől sok nyugati idealista elfordul, rémületbe esve ettől az egész piszoktól és bűztől? ...” - tette fel a költői kérdést egy lap „a világ egyetlen Doktorának” halálakor, de persze mindenki tudta a választ: a német Albert Schwe- itzeren kívül nem élt még fehér ember, aki több mint négy évtizedet szolgált volna önként a legszömyűbb afrikai nyomorban, hogy segítsen embertársain. Albert Schweitzer 120 éve, 1875. január 14—én született, s páratlan képességei révén talán az utolsó polihisztorrá képezte magát. Nem árt röviden számba venni szerteágazó érdeklődési körét. Először is kiváló filozófus, Kant munkásságáról például terjedelmes könyvet ír. Eközben jelentős eredményeket ér el a teológiai kutatások terén, egy időben ő vezeti a strasbourgi teológiai szemináriumot. Mivel pedig harminc évesen elhatározza, hogy élete hátralévő részét az afrikai őserdőkben tölti, orvosi diplomát szerez. Ezenközben mérföldkőnek számító, 844 oldalas könyvet ír Bach zenéjéről, megalapítja a párizsi Bach-társaságot, és persze rendszeresen orgonakoncerteket ad, hiszen avatott előadó- művész. Mellékesen ő a század egyik legnagyobb orgonaépítője. S azután 1913-ban feleségével elhajózik Gabonba, s megkezdi kórháza építését. Első operált betege egy sér- ves volt, a műtét sikerült, a beteg túlélete. Nagy szó volt ez az őserdő közepén, ahol Schweit- zemek külön szabályt kellett kidolgoznia még a rendtartást illetően is. Ennek első pontja így hangzott: a kórházban a földre köpni tilos. Sok gondja akad betegeivel, akik többsége se orvost, se gyógyszert nem látott még életében. Schweitzer maga így ír erről: „Sok időt vesztegetek el azzal, hogy megmagyarázom a betegeknek, hogyan használják az orvosságot... De egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem veszik-e be egyszerre az egészet, nem eszik-e meg a kenőcsöt, és nem dörzsölik-e be a porokat a bőrükbe”. Afrikai kórházát azonban többször el kell hagynia. Az első világháború során például a franciák mint ellenséget hadiforefelé nem, mosolyog a szegényre. Egyre nő, iparosodik és terjeszkedik ez a metropolis. Kereskedelmi központok, bankok, gyárak épülnek, ezekhez pedig kiszolgálónak települnek a vidékiek a város peremére. Több munkalehetőség, és sokszor nagyobb nyomor vár rájuk. Ez a népréteg a periférián tengődik, golytáborba zárják, de később önszántából is többször visszatér Európába, hogy könyveinek megjelenésénél bábáskodjék, valamint orgonahangversenyeivel pénzt keressen afrikai misz- sziója folytatásához. Egy ilyen útja során - 1939-ben - meghallgatja Hitler egyik beszédét, mire az európai civilizációból azonnal visszamenekül az afrikai vadak közé, s egy évtizedig ki sem teszi a lábát a békés vadonból. Schweitzer hallatlan lelkesedéssel és munkabírással dolgozott, amint egyszer meg is vallotta: „Nem tudom elképzelni magamnak, hogyan érzi magát az az ember, aki kialudta magát.” A munka egyhangúságát csak ritkán színesítette váratlan és érdekes esemény. Egy ilyen volt például Gabon történetének első autóbalesete, amely éppen a kórház közelében történt. Sokszáz kilométeres körzetben mindössze két autó volt akkoriban, de ezeknek sikerült karambolozniuk, a sérülteket maga Schweitzer látta el. Majd az esti vacsoránál felállt, és ünnepélyes bejelentést tett: „Kötelességem közölni önökkel, hogy a civilizáció dicsőségének minden tündöklésével eljött Lamba- rénébe”. Schweitzer 1953-ban megkapja a Nobel-békedíjat, de nem nagyon érdekli a dolog. Idős korában már csak a gyógyítás és a világ sorsa foglalkoztatja, de hát mi is várhatnó egy bölcs öregembertől. Bár ezt kikérte magának. Kilencven évesen még nem viselt szemüveget, mert az „öregít”. Igazi nagy szellemhez méltóan halt meg őserdei kórházában. Előtte még megbeszélte barátaival a teendőket, kérte, hogy ne élesztgessék, hagyják békében meghalni. Kedvenc zenéjét, Bach műveit hallgatta hanglemezről, kézfogással elbúcsúzott barátaitól, majd „nyugodtan, békésen, méltósággal halt meg ágyán, a lamba- rénéi őserdőben, a kórházban, amelyet ő épített, és amelyet szeretett”. Halála pillanatában megszólaltak a tam-tam dobok, amelyek hírül vitték a vadonban: meghalt a Nagy Fehér Doktor. Leprások ásták meg a sírját háza ablaka alatt, gyalulatlan fakoporsóban helyezték a sírba, a lepratelep gyermekkórusának éneke közepette. A sír fölé egyszerű fakeresztet állítottak, azzal a felirattal, amely mindent elmond annak, aki meg akarja őrizni emberségét: „Albert Schweitzer”. Kovács Tamás ahol az igényeket nem a fürdőszoba, a televízió jelzi, hanem a munkához jutás reménye. A viskófalu vidéken is megtalálható, sőt még szegényebben is. Ez egy másik Mexikó, amit kevésbé vesznek észre a turisták, mert távol maradnak tőle, pedig ott van - csak az örökös árnyékban. Rozvány Gy. i
