Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-11 / 10. szám
10 űj Dunántúli napló Kultúra 1995. január 11., szerda TANKÖNYVET - ORVOSI JAVASLATRA? Európa legnagyobb tankönyvtára Talán észre sem vesszük mostani nagy szegénységünkben, hogy nekünk számottevő nemzeti értékeink is vannak, nemcsak sokakat nyomasztó nehézségeink. A gazdasági, megélhetési gondok és a defetista statisztikagyártások évadán örömteli érzés hírt adni arról, hogy például Európa legnagyobb tankönyvgyűjteménye Magyarországon, Budapesten található. Kevesen tudják, hogy a legelső könyv, amelyről a magyar művelődéstörténetben szó esik, tankönyv volt. Fennmardt Bo- nipert pécsi püspök 1010-ből való levele, amelyet a francia- országi Chartres püspökéhez küldött, és benne egy latin nyelvtankönyvet kért - gazdag ajándék kíséretében - a pécsi káptalani iskola számára. Évente 1400 Az idő tájt - és még több évszázadon keresztül - kevés tankönyvet használtak az iskolákban; csak a 19. században emelkedett meg jelentős mértékben az iskolai tankönyvek száma. Ma már ott tartunk, hogy egyedül a Nemzeti Tankönyvkiadó (a hazai piac nyolcvan százalékát uralja) évente mintegy 1400 féle általános és középiskolai tankönyvet jelentet meg. Magyarországon az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) a különféle tankönyvek gyűjtésének és megőrzésének letéteményese. Mostani hatalmas állományának alapját egy 1958-as miniszteri rendelet vetette meg, ugyanis ekkor került hozzájuk a Fővárosi Pedagógiai Intézet és a Művelődési Minisztérium gyűjteménye, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban összegyűlt anyag jelentős része. Az állomány 1958 óta folyamatosan gyarapodik a kiadói köteles példányok révén; ebben az évben elérte a 110 ezres példányszámot. Ilyen óriási tankönyvgyűjtemény Európa egyetlen országában, de talán sehol a világon sincsen. A toplista második helyén álló franciák gyűjteménye nem éri el a százezer kötetet. A nyolcvanas évek derekán már oly mértékben vált elviselhetetlenné a zsúfoltság az OPKM központi épületében, hogy az a könyvtár használatát is komolyan veszélyeztette. 1987-ben egy kelenföldi ház tágas és száraz pincéjében találtak helyet a hatalmas kollekciónak, amely zömmel az 1867 után Magyarországon kiadott népiskolai, majd általános iskolai, valamint a középiskolai tankönyveket tartalmazza. Megtalálhatók itt az Osztrák- Magyar Monarchia területén élt nemzetiségek anyanyelvükön írott tankönyvei is; nem is kevés van, illetve volt belőlük. Mindezeken kívül többezres gyűjteményük van külföldi (japán, kínai, angol, amerikai, német, olasz stb.) tankönyvekből is. A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet tankönyvtárában több mint 1000 kötet várja a pedagógusokat Fotó: Tóth-Mennyire tekinthető teljesnek ez a nem mindennapi tankönyvállomány ?-A kérdést Horváth Lászlónak, a tankönyvtár vezetőjének tettem fel, áld szerint a valaha is kiadott, illetve most is érvényes tankönyveknek mintegy kilencven százaléka található meg náluk. Rajta kívül egyetlen raktáros dolgozik a száztízezer kötetes tankönyvtárban; íme, a „gazdagság” ellenpontja, több munkatárs foglalkoztatására nincs anyagi fedezet. De azért ketten is zavartalanul kiszolgálják az ide betérő „bibliofilokat”, akik egyelőre nincsenek sokan, lévén a tankönyvtár meglehetősen ismeretlen a magyar nagyközönség előtt. Évente ugyanis csupán három-négyezer kötetet kölcsönöznek a százvalahány rendszeres olvasónak. Sláger: a történelemkönyv Itt minden érdeklődőt szívesen és udvariasan kiszolgálnak, akár budapesti, akár vidéki az illető. Olvasni csak helyben lehet. A zömmel ritkaságszámba menő könyveket érthető okokból elvitelre nem adják ki. De ha valaki másolatot kér a kiválasztott könyvből, készségesen elkészítik neki; akár postán is megrendelhető ez a szolgáltatás. Többnyire diplomázó tanárjelöltek fordulnak meg itt, akik szakdolgozatuk elkészítéséhez keresnek, gyűjtenek anyagot. Aztán a kutatgató tanárok, illetve tudományos dolgozók következnek a gyakorisági listán. Legnagyobb keletjük az 1945 utáni időszakkal foglalkozó történelemkönyveknek van. Az utóbbi két-három évben egyenletesen emelkedik a „nosztalgiázó” laikus olvasók száma. Nincs olyan megye az országban, ahonnan ne fordulnának érdekesnél érdekesebb kérésekkel a tankönyvtárhoz. Főleg idős emberek kopogtatnak be ide, akik elérvén a nyugdíjas kort, egyre szívesebben elidőznek diákkoruk iskolás emlékeinél. Horváth László jó néhány extrém kérésre is emlékezik. Legutóbb például egy nagyon idős férfi kereste föl őket a következő kéréssel: "Iskolás koromban, ezerkilencszázjajderé- gen, volt nekünk egy kedves olvasókönyvünk. Abban volt egy szép vers, amely a Magyarországtól elszakított országrészeket siratta el. Nekem most erre az iskoláskönyvre és arra a bizonyos irredenta versre lenne szükségem, de sem a könyv, sem a vers címét nem tudom." Az évszám behatárolása után hamar megtalálták a kért könyvet s benne a Három könnycsepp című verset. Mostanában néhány olyan olvasójuk is akadt, aki orvosi javaslat nyomán nyitott be a tankönyvtárba. Olyan emberekről van szó, akik idegi eredetű bajokkal küszködnek, és az orvosok szerint gyógyulásukhoz egyenesen kívánatos a gyerekkori élmények felidézése, elfelejtett vagy elfojtott emlékek fölfrissítése. Rendszerint csak homályos emlékképeket tudnak felidézni, például a hatvan-het- ven évvel ezelőtti elemista olvasókönyvből. („Volt az én könyvemben, úgy középtájon, egy igen olvasmányos útleírás Amerikáról, és egy óriási medve képe illusztrálta az elbeszélést, a lap bal oldalán.”) Horváth László és segítője, Csősz Attila ilyen kevés adatból is megtalálja a „gyógyulást hozó” olvasókönyvet. Időnként a határon túlról is érkeznek kérések a tankönyvtárba. Jobbára pedagógusoknak van szükségük fénymásolatra régi tankönyvi részletekről. Erdélyi és felvidéki pedagógusok személyesen is föl-fölkeresik a könyvtárat; nemegyszer húszharminc személyes turistacsoport is betoppan a Torna vár utcába. őket is ugyanolyan szívélyesen fogadják, mint a hazai kutatókat, vendégeket. P.Kovács Imre BEMUTATÓ A 26. MAGYAR FILMSZEMLÉN Megint tanú Kevés olyan magyar filmet tart számon a közvélemény, melynek képsorai örök élmény- nyé, dialógusai szállóigévé váltak. Bacsó Péter Tanú c. filmje nem vált volna magyar klasszikussá pusztán azért, mert évekre betiltották, hiszen a „be- jegelés” más rendezők más alkotásaival is előfordult. Pelikán József életének groteszk tükre azonban példabeszéd értékű volt: azt a Magyarországot és egy olyan történelmi kort vette nagyító alá, amelyben a nemzetközi helyzet fokozódik, s még egy együgyű gátőr sem tudja függetleníteni magát a nagypolitika hullámveréseitől. Pedig a tiszta lelkű, munkájában odaadó Pelikánt egész életében csak egyetlen hullámverés foglalkoztatta: a Dunáé, mely bizony jön, jön, jön ... Miért nem hagyta Bacsót nyugodni az ártatlanul meghurcolt, de végül ismét helyére ke: rült Pelikán sorsa? Egyszerű a válasz: Pelikán továbbra is itt próbál meghúzódni a Kárpát-medencében, s - bár a történelem jóval kevésbé véres és önkényes eseményeket produkált a hatvanas, a hetvenes, a nyolcvanas és a kilencvenes években - Magyarországon semmivel sem lett kevésbé mozgalmas az érdekek összecsapásától hangos élet. Annyira nem, hogy egy gátőr sem vonhatja ki magát a politikai-gazdasági hullámverésből. Még akkor sem, ha már tudja, hogy az élet nem habostorta, ha nyugdíjas, és csak a cserépben dédelgetett magyar narancs, az áradó Duna érdekli. A Kállai Ferenc jóvoltából feléledt, megpocakosodott, megőszült Pelikán József paradicsomi nyugalomban, szinte boldogan él Oroszváron. Pecá- zik, ultizik, néha még klarinéto- zik is. Kiskertjében minden megterem, ami egy embernek kell, a gyerekei pedig - akiket egyedül nevelt - kirepültek. A faluban mindenki becsületes embernek ismeri Pelikán Józsefet. S ez a veszte. Mert a vállalkozói Magyarországon a tisztességnek is árfolyama van. Egy tisztességesnek tartott polgár- mester háta mögé bújva az üzletből nem lóg ki a lóláb, hívják akár hongkongi érdekeltségű olajkútnak, akár első magyar nemzeti búgócsigagyámak. Pelikánt be kell hálózni, meg kell vesztegetni. így hálózza be a távolkeleti partnerekkel üzletelő Szipák Béla a polgármesternek kiszemelt ártatlan Pelikánt, aki már megint nem ért semmit az egészből, csak azt, hogy megint jön érte a fekete autó. A végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy ez nem Volga, hanem Mercedes - hiszen Szipák is „csak kérni akar” Pelikántól valamit, ahogy annak idején a rákosista titkosszolgálat vezetője kérte. Bacsó azonban csak azt engedi meg, hogy hőséből Megint tanú-t csináljon a történelem. Pelikán nem válhat áldozattá, mert ha sikerülne az ellene tervezett filmbéli merénylet, akkor a vásznon nem groteszk játékot látnánk, hanem drámát. így azonban Pelikán - s vele minden néző, aki nem akar elveszni a Magyarországon ismét aktuális „nemzetközi helyzet” áttekinthetetlenségében levonhatja a maga tanulságait, s visszatérhet a kiskerthez, a pecázáshoz, az ultipartihoz, a Dunához, ami jön, jön, jön ... S bemutatója ünnepi lesz: a 26. Magyar Filmszemle megnyitó előadásán. Európa kultúrfővárosa Luxembourg, amely 1995- ben Európa hivatalos kultúrfővárosa, abban különbözik a korábbi európai kultúrfővárosok- tól, hogy azoknál jóval több nemzetiség kultúráját tömöríti: a városban 130 különböző nemzetiség él, s a lakosok felének külföldi útlevele van. A kulturális eseményekre Luxembourg ebben az évben 45 millió német márkának megfelelő összeget szán. A idei európai kulturális rendezvények abban különböznek a korábbiaktól, hogy decentralizálják őket. A fővároson kívül Metz- ben, Verdunben, Thion- ville-ben, Lorraine-ben, sőt a németországi Trierben és a belgiumi Arlonban is sor kerül kulturális eseményekre. Luxembourg 1995-ben Lisszabont követi, mint európai kultúrköz- pont. Portugália fővárosában a múlt évben 600 különböző rendezvényre került sor, s ezek 1,5 millió látogatót vonzottak. Új iskolaépület Zircen Új épületbe költözött a zirci Reguly Antal Szakképző Iskola mintegy 700 diákja és tanári kara. A pénteki avató ünnepség után a diákok birtokba vehették az új iskolát, amelynek építése 250 millió forintba került, a korábbi helyükre pedig ismét visszaköltözhet a Cisztercita Rend mint az épület jogos tulajdonosa. Miután ezt az egyház visszaigényelte, az iskolát fenntartó megyei ön- kormányzat 240 millió forint kárpótlást kapott az építkezésre. Ezt az összeget valamelyest megtoldották, a helyi ön- kormányzat pedig ingyen telket adott. A kollégium még a rend épületében vendégeskedik, de a tervek szerint jövőre elkészül az új, 200 személyes diákszálló is, mégpedig konyhával, étteremmel. ÚTTÖRŐMUNKA A NYELVJÁRÁSKUTATÁSBAN Egy igen értékes és ritka témájú könyvet adott ki röviddel karácsony előtt az Akadémiai Kiadó. Szerzője dr. Wild Katalin, a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészkarán a Német Nyelvészeti Tanszék vezetője. Könyve a baranyai németajkú falvak egy részének, az ún. fuldai német nyelvjárást beszélők nyelvének tudományos vizsgálatát tűzte ki célul. A szerző autentikus beszélőkkel, többnyire az idősebb generáció képviselőivel folytatott az elmúlt évek során beszélgetéseket, azokat magnóra vette, leírta és mondattani, elsősorban szórendi elemzéseket végzett az Fuldai németek anyagon. Az eredmények igen érdekesek, újak, a szakiroda- lomban egyediek, hiszen sem ezt a nyelvjárást nem tárták még fel ilyen részletességgel, sem pedig egy ilyen módszerrel nem végeztek még szórendi elemzést nyelvjárási anyagon. Maga a téma nemcsak érdekes, hanem rendkívül jelentős napjainkban. Egy a kommunikációs kiterjedésében csökkenő nyelvjárás, mely évtizedek óta a magyar nyelv hatásainak van kitéve, mondattani jellegzetességeit tudományosan leírni, nem kis feladat. Úttörő munka és egyben az utókor számára is megmenti ennek a ma még élő nyelvnek a szépségét, egyediségét. A német nyelven írt könyv már a könyvesboltpolcokon áll. Címe: Syntax der eingeleiteten Nebensätze in den Fulder deutschen Mundarten Südungräns (A fuldai német nyelvjárások kötőszóval bevezetett mellék- mondatainak szintaxisa) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. A sorozat szerkesztője Manherz Károly és Szávai János. Nemcsak a szakemberek számára, hanem minden német nyelvet oktató tanár és német nyelvet magasabb szinten tanuló diák számára érdekes olvasmány. AZ OSZTÁLYOZÁS MŰHELYTITKAI AZ ÖNKORMÁNYZATOK DÖNTENEK A PÉNZ FELHASZNÁLÁSÁRÓL Bizonyítványosztás előtt A karácsonyi vakáció után a tanév egyik legmozgalmasabb időszakába csöppentek bele a diákok: január végén hivatalosan lezárul az első félév, február első napjaiban pedig „bizi-osz- tás”. Az addig hátralevő időben feleltetések, dolgozatírások, azaz szóbeli és írásbeli számonkérések sora vár a gyerekekre. Szülőknek, tanulóknak egyaránt érdemes és időszerű tehát megismerkedni az osztályozás néhány pedagógiai "kulisszatitkával". Már csak azért is, mert a tanítók, tanárok szakmai közvéleménye szerint az iskolai előmenetel értékelése egyike a legnehezebb mesterségbeli feladatoknak, amelyet csak a gyakorlatban lehet igazán jól elsajátítani. A félévi érdemjegyeket sok tanár afféle "stratégiai" osztályzatnak tekinti; az ösztönzés olyan eszközének, amely a második félévben szorgalmasabb, alaposabb tanulásra, folyamatos készülésre serkenti a diákokat. Ez magyarázza azt a szokásjogot, hogy ha félévkor a mérleg nyelve két osztályzat között áll, akkor rendszerint inkább lefele, mint fölfele kerekít a tanár. Nem árt tudni, hogy az előző hónapok kisiklásai, az esetleges lazsálások "bűnjeleit" nem lehet a jó januári hajrával eltüntetni. A félévi érdemjegyeket ugyanis az egész időszakban nyújtott teljesítmények határozzák meg - márpedig a régi iskolai hagyomány szerint minden tárgyért legalább egy-egy jegyet "illik" adni (feleletért, dolgozatért, az órákon tapasztalt aktivitásért, stb.) a tanulónak. Az osztályozó konferenciákon többnyire az a gyakorlat, hogy a magatartást, a szorgalmat az osztályfőnök minősíti, de a gyereket tanító többi pedagógussal egyeztetve, ezek tehát kollektíván megállapított jegyek. Egyéb tárgyakban az osztályzás joga és felelőssége alapvetően a tárgyat oktató tanáré. Aranyszabály, hogy az egyes tárgyak esetében az osztályzat nem a magatartást, hanem az ismereteket, a tudást minősíti. Csakhogy az ismeret „hordozója”, vagyis a diák személyisége és az ismeret, azaz a tananyag nehezen vagy egyáltalán nem választható szét egymástól. Az osztályzat ezért a szűkén vett teljesítménynél akarva, akaratlanul is mindig valamivel többről ad képet. Az sajnos ritka, hogy egy-egy érdemjegy azonos hitelességgel tükrözi mondjuk a tehetséget és a tehetség kibontakoztatásához nélkülözhetetlen szorgalmat. A tapasztalat az, hogy a nem kimagasló, de jó képességű, ám az átlagosnál szorgalmasabb tanulók sokkal sikeresebbek, mint nem mindennapi adottságokkal megáldott, de lustácska társaik. Dr. Kecsmár Ilona Iskola, te drága! Az év eleji áremelések kapcsán felvetődik a kérdés: menynyivel lesz drágább a gyerekek iskolai, óvodai, bölcsődei ellátása, s ki fizeti majd a régi és az új ár közötti különbséget? Szűcs Miklóstól, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetőjétől megtudtuk, hogy az alapítványi és magániskolák esetében a kötelező normatív támogatás feletti költséget vagy a szülőknek kell állniuk, vagy az iskolának kell mecénást találnia azok fedezetére. Az önkormányzati intézményeknél más a helyzet. Most készül az iskolák költségvetési tervezete, de azt már tudni lehet, hogy a személyi jövedelemadóból az idén az eddiginél nagyobb rész jut az oktatási intézmények támogatására. Ezenkívül a központi költségvetés mintegy 3 milliárd forintot különített el azoknak az iskoláknak a támogatására, amelyek nem tudnak saját lábukon megállni. A legtekintélyesebb többlet- kiadást az energiaszámlák emelkedése jelenti. Az eltérő energiafelhasználás miatt különbözőek az egyes iskolatípusok költségei. Feltehetően kisebb villany- számla terheli az általános iskolákat, nagyobb összeg az elektrotechnikai, sütőipari szakközépiskolákat, ezeket a különbségeket az önkormányzatok illetékeseinek feltétlenül figyelembe kell venniük. Minél többen járnak egy iskolába, annál gazdaságosabb annak üzemeltetése, ezért az 500 lakosúnál kisebb lélekszámú települések intézményeinek támogatására 1,2 milliárd forintot különítettek el a tárca költségvetésében. Az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkormányzatok pedig további 7 milliárd forintot kapnak kompenzáció gyanánt. Ez a megközelítőleg 12 milliárd forint az állami normatíva 15 százalékának felel meg, ennyiből kell kompenzálni az energia áremelést. Más kategória az iskolai étkezés támogatása. Szűcs Miklós kijelentette: erről nem a művelődési tárca dönt. Az önkormányzatok a Belügyminisztériumtól kapják meg ezt a pénzt. Hogy ezt mire, kiknek a támogatására fordítják? Arról az iskolafenntartó önkormányzatok döntenek. Átvállalhatják ugyanis az étkeztetés, a napközi ellátás többletköltségeinek egy részét, vagy akár az egészet is az arra rászoruló családoktól. De ahol az önkormányzat a kötelező normatíván felül nem kíván támogatást adni az iskolának, ott a szülőknek kell elérniük, hogy az oktatás helyi támogatása a költségvetés prioritásai közé kerüljön. Szalóky Eszter 4 4 I i 4
