Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-23 / 353. szám
10 uj Dunántúli napló Riport 1994. december 23., péntek MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉS PÉCSETT Mozgásfejlesztés a víz alatt Bandi most pihenhetne. Ám a hallatlan nyugalommal megáldott ló odabandukol a gyerekek mellé, mintha biztatni akarná őket: jöjjön a következő! A tizenkilenc éves ló hetente egy alkalommal fogyatékos gyermekeket visz a hátán. Mozgás és értelmi fogyatékosokat, akiknek német szakmai instrukciók és tapasztalatok alapján gyógylovaglást is szerveztek Orfűn. Egy hónapja, hogy Pécsett magánkezdeményezésként is foglalkoznak sérült gyermekekkel. A 3-14 év közötti fiatalok Bőszné Bús Éva, Magyarü- rögi út 61. sz. alatti Lurkó-Kondi elnevezésű foglalkoztatójában találkoznak. A gyógypedagógusi és szomato- pedagógusi végzettséggel rendelkező Bőszné elsősorban mozgásfejlesztéssel, enyhe mozgáselváltozások korrekciójával, illetve alsótagozatos általános iskolások felzárkóztató tanításával foglalkozik.-Rövid idő alatt azt tapasztaltam, hogy nagy az igény az ilyen jellegű tevékenységre - mondja. - Egyetlen gyermeket sem szabad reménytelen esetként kezelni, s náluk a legapróbb előrelépésnek, változásnak is nagyon lehet örülni. Ezt különösen a szülők tudják értékelni. A szülők, akik nagyon is érthető módon nem akarnak beletörődni abba, hogy a gyermekük állapota megváltoztathatatlan. Mindig keresik az új lehetőségeket, módszereket, amelyek biztatást, reményt kölcsönöznek nekik. Bőszné Bús Éva számos olyan segédeszközt használ a foglalkozásokon, amelyek a külföldi szakmai tapasztalatok alapján egyértelműen hasznosnak minősíthetők. Ezeket az eszközöket gyógypedagógiai módszerekkel, illetve gyógytornával kombinálva hasznosítják. Újdonságnak számít a lovasterápia, amit németországi tapasztalatok alapján vezettek be.-A gyógylovaglás a fogyatékos emberek számára egyrészt testmozgást, másrészt terápiát jelent - mondja Bőszné. - Ä ló hátának lengő mozgása a természetes járáshoz hasonlóan mozgatja a lovas felsőtestét. Ez különösen azoknál nagyon lényeges, akik születésüktől fogyatékosak, s amiatt nem épültek ki náluk azok a mozgásképletek, amelyek a járáshoz szükségesek. A gyógylovaglással indirekt módon fejleszthető a testérzékelés. Mivel a mozgás és az észlelés fejlődése összefügg egymással, a lovagoltatás egyszerre több érzékszervre is hat, s az idegpályák között új kapcsolatok épülnek ki. Uszodába is viszik a gyerekeket. A Bánki Donát utcai Általános Iskolában nemrég átadott medencében tanítják nekik a víz alatti mozgást. A kellemes hőmérsékletű vízben ellazulva sokkal könnyebb mozgatni a végtagokat. A speciális foglalkozások mellett arra is lehetőséget teremtettek, hogy a szülők elfoglaltsága, vagy egy-két napos elutazása esetén vigyázzanak a gyermekekre. Ez nem puszta felügyeletet, hanem játékos elfoglaltságot jelent. A közelmúltban kezdődött a gyógylovaglás a sérült gyermekek számára Orfűn, a Muskátli csárda szomszédságában Fotó: Läufer Az asztalfő kitüntetett helyét mindig az a gyermek foglalja el a vacsoránál, aki azt nap közben kiérdemelte Fotók: Tóth válik a levegő. Tisztázzunk egyet és mást, kéri János, ha az öt gyerek miatt jöttél... - folytatná, ha a vallással akarod magyarázni ... - fog kérdőre Csilla. Megakasztom udvariatlanul a szót, mert érzem, itt nincsenek konvenciók, itt nincsen a buszra öt gyerekkel fölszálló mögött összesúgó közönség, a város másik végén lévő munkahelyre biciklin karikázót bámuló utcanép. Itt sajátos, elhatározott rend van, itt nem megható, hanem természetes a nagycsalád, itt annyi gyereket vállaltak, amennyi jólesik, itt a vallás hit nélkül üres zsák. A hét, hamarosan nyolc embernek kenyeret tálaló asztal fölött a mindennapok görögnek. A szülők hajnali kelése; János indulása még sötétben; Panni és Margit imája a hatos misén a Bazilikában, utána az ottani finom reggeli; az anya rövidebb-hosszabb útjai, az előtérben sorjázó cipők, a mosogatón fénylő apró cseppek, az esti találkozások, az együttlét az apával, aki éjszakába nyújtja az időt, mert építi a padlásszobát, az udvaron a terjeszkedő kis műhelyt, hogy egyszer független, önálló, a nagyok árnyékában élő kis mindenes mester lehessen, aki sámlit tud csinálni bárkinek, akinek pihenésre ülni, messzebb nézésre fölállni lenne kedve rá. Csilla és János pillantásokat dugdosnak egymásnak, szemérmes szavakkal győzködik magukban és adják át a másiknak a kétségeket, s kémek, ne újak olyant, hogy ők valami kiváló emberek, nem, ők csak vannak. Akárcsak „Van”-ka, aki csak februárban „Lesz”. A „kirsét” sch-val írják Ropogós, szép, egészséges cseresznyét jelent, amit jó látni, jó ízlelni, s amiről jó tudni, hogy ott lapul benne a következő élet magja. Balogh Zoltán Csilla, János és a csillagok-Azt, hogy „kirse”, sch-val írják? - kérdi apjához simulva a nyolcéves Péter. Panni a majdnem tízévesek rendíthetetlen figyelmével csomagol, finom kezével próbálja rejtegetni a családnak szánt apró, ajándékokban testet öltő kedvességet. A kisebbek - Margit, Mihály és Nord - már mélyen szuszognak valamelyik ajtó mögött. Panni néha lopva ránk néz; a „Jó éjt”-kívánság után pár perccel még visszatér, anyja fülébe sugdos. Komoly pillantásából annyit veszek ki csupán, hogy felőlem érdeklődik a hosszú hajú, pöttöm lány. Vajon mit is kereshetek itt, toliakkal és füzettel fölszerelkezve? Csillagokat, Panni! Csillagokat. Lassan a másik lábam is átvetem a hosszú fenyőpadon, apró mozdulatokkal tapogatom a nagy asztal viaszkos vásznán a karcolásokat. János vezetett föl a falépcsőn a tágas helyiségbe, már ültünkben mutatja, hol volt korábban fal, mit bontottak és mit építettek. A régi-régi, emeletes Tettye alatti ház sok újat látott új lakói öt évi ittléte alatt. Elsősorban is a költözéssel járó rendetlenséget, majd a helyreálló, felbomló, megint helyreálló rendet. Később két kis jövevényt - hamarosan a harmadikra is rácsodálkozhatnak a február hűvösében didergő udvari bokrok. Látott a kilincset egymásnak adó barátokat, látta Csillát maltert keverni nagy pocakkal, látta János néha ájulásba nyúló fáradt álmát. S amiről talán a vén falak hallgatnak: a szelíden többre vágyó álmokról, az imákról, a zajongókat néha csöndesen korholó, okosan nevelő szavakról. Ülök szemben a mosolyra mindig kész feleséggel, és nézem a Herendről ideszakadt férj fa- és szerszám marta kezét. Az idén ébredtem rá, hogy megöregedtem, mondja egyikük; harmincnégy évre elhasználódtunk inkább, így a másik. Vagy csak annyi változott, hogy fölfogtuk a felelősséget? - gondolkodnak tovább. Bizonyára lehet már valami mögöttünk, morfondíroznak, ha a fiatalabb barátaink bölcsnek látnak. - Bölcsnek? - kérdeznek vissza azonnal, s tudom, megtaláltam egyetlen villanásba sűrítve a csaknem évtizednyi törődést. Nem beletörődést és nem megtöretést: törődést magukkal és a rájuk bízatott aprónéppel. Felismerését annak, hogy nem lettek jobbak, csak mássá váltak. A középiskolai matematika tanárnő otthon neveli a gyermekeket, a programozó matematikus négy éve asztalosnak állt. Mert úgy tartotta, ez számára a szabadság, s várt, míg igazi mesterre nem akadt. Az asztal fölött tapinthatóvá A gyerekek közül többen zenét is tanulnak FRANCIAKRÉMES AZ OLAJ MELLÉ A szegénység hőmérője Már huszonkét éve dolgozik az olajjal Móri Ferenc Läufer László felvétele A szegénység helyet szorít magának a kisteherautó platóján is. Mind hátrébb szorulnak az olajosedények, mind gyakrabban fordul elő, hogy csak kevés marmonkannát kell felrakni. A szabad részen ide-oda gurul a jókora bádogtölcsér. Móri Ferenc két „ellensége” az enyhe időjárás és a mások vékonyodó pénztárcája. Móri Ferenc számomra egy talány. Érte őt már elég baj. Most is foltot visel a tüdején, kilenc évig dolgozott a bánya mélyén, teljesen kivan a válla, panaszkodik megerőltetett lábára - mégis másokon akar segíteni. Más oldalról viszont vállalkozó: HTO-kereskedő és szállító. A tisztességes haszon a célja. Hogy jön ehhez a karitatív lélek? ,- Élt itt Pécsett egy öreg néni - meséli. - Egyedül volt, senki sem főzött rá. Kicsit már bogaras is, nehéz természetű, rajtam kívül senkit sem fogadott el. Ha szüksége volt olajra, ha nem, minden héten kétszer ebédet vittem neki. Amikor a feleségem nem ért rá, anyósom főzte meg, kevés fűszerrel, mert a néni így szerette. Mi inkább utóbb ízesítettük magunknak. Minden alkalommal legalább húsz percig kellett vele beszélgetni. Senki sem kérte erre Móri Ferencet. Az a néni már régen meghalt. A szegénység azonban egyre több rászorulót szül. A tél hideg keménységgel tátja fel, ki mennyire elesett. Hogy milyen sokan fáznak. Hogy hányán, de hányán vannak, akik csak egy-két kanna olajat tudnak megrendelni és kifizetni.- Meg szoktam kérdezni: miért ilyen keveset kért? Azt felelik: még nem jött meg nyugdíj. Megfeddem őket kicsit: ugyan, kérjen csak valamivel többet, majd kifizeti, ha megkapta a pénzt! Volt olyan év - de régen! -, amikor 2,1 millió liter háztartási tüzelőolajat vitt házhoz. Amikor egy nap másfélezer 20 literes marmont kellett megtöltenie, felrakni a kocsira, onnan a megrendelőknél leemelni, a tartályhoz cipelni, beleönteni. Ahogy most beszélgetünk, gyakran nyúl a bal vállához, ujjheggyel nyomkodva egy pontot.- Teljesen kivan a vállam ... A kannáira jobban vigyáz: akad közöttük 1939-ben készült Wermacht-kanna, 1941-es orosz is, mindegyik „végigharcolta” a II. világháborút. Pedig megmondta az orvosa: kiizzadnia, megerőltetnie magát és dohányozni nem szabad. De lehet-e olajat cipelni könnyedén és izzadtság nélkül? Rágyújt egy Főnix-re. Huszonkét éve dolgozik olajjal. Azt mondja, nem utálja, meg sem érzi a szagát. De kimosakodni belőle, az legalább fél óra! Először Ultraderm-mel, utána szappannal. A kezére nem kell annyira vigyázni, de az ember lába nem bírja az olajat. Begyulladhat tőle. Ezért a nyári hónapokban is - akad megrendelés: ha előszele jön egy várható áremelésnek, sokan töltetik meg az otthoni olajtartályokat - jégeralsót kell viselni.- Nekem akkor gazdaságos a szállítás, ha egy nap legalább 200 kannára van megrendelés. Gyakori azonban, hogy ennél kevesebbet kell elvinnem. Mindig időre szállít, ésszerű fuvarszervezés nincs. Ha akár csak 20 literrel kértek, természetesen kiviszi. Minden ügyfelének címe és neve a fejében van. „Ismerem a Mecsek legeldugottabb szurdokait is.” - mondja. Gyakori, hogy a taxisok is hozzá fordulnak, ha nem találnak egy házat. Móri Ferenc tudja. Azt is, ha nincs otthon a megrendelő, hogy hova tette nylonzacskóban az olaj árát. 54 éves. Nem tudja, csi- nálja-e nyugdíjig. A mások szegénysége kiütheti a vállalkozását, lába-válla őt magát. Azt mondja: meleg érzés az emberek bizalma, ő pedig szereti az embereket. Ki viszi majd haza nekik kannánként az olajat? Mivel fűtenek? Tudja, pontosan tudja: milyen fázni, a hidegtől fásultan élni. Hiszen annyi öreg, magányos, kispénzű embert ismer! Ha nem is kémek tőle olajat, de tudja: feléjük vezet majd a fuvar, bemegy egy cukrászdába és vásárol néhány süteményt. Ezekkel bekopog hozzájuk, váltanak egy-két szót.- Gyakran úgy érzem, a családom tagjai. De meglehet, fordítva van: ők tartanak engem családtagnak... Mészáros A. Í > i i
