Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-23 / 353. szám
1994. december 23., péntek Gyerekeknek üj Dunántúli napló 9 Diótörő December 24-én Stahlbaumék házában nagy volt a sürgés-forgás. Marika és Frici a gyerekszobában rajzolgattak, anyuka ugyanis a lelkűkre kötötte, hogy ne menjenek ki a nappaliba. Egyszer csak keresztapa suhant át a szobán egy nagy ládával a hóna alatt.- Karácsony van - mondta Frici. - Keresztapa biztosan valami szép ajándékot készített nekünk.- De jó lenne, én úgy vágyom egy babára - felelt Marika.- Én pedig lovakat szeretnék a huszáraimnak - szólt Frici. És ekkor kinyílt a nappali ajtaja, anyu, apu és keresztapa álltak egy hatalmas, csillogó fenyőfa előtt, apró harangocskák csilingeltek, és anyu hívó szavára a gyerekek is odaléptek. Még a lélegzetük is elállt a gyönyörűségtől. Az aranydiókkal, cukrokkal ékesített fa alatt szebbnél szebb ajándékok sorakoztak. Frici megkapta a lovacskákat, melyekre úgy vágyott, Marika szép babát talált csomagocskájában. A fenyő tövében pedig ott ücsörgött a fából faragott, nem éppen daliás Diótörő. Marikának ő lett a kedvence. Apu mindjárt meg is mutatta, hogyan tudja megtörni fogával a diót a kis fabáb. Leszállt az est, a gyerekek elálmosodtak a nagy ünneplésben. Marika az ágya mellé fektette Diótörőt, és boldog álomba szenderült. Csakhamar éjfélt kakukkolt a falióra, s ebben a pillanatban kettétört az üveg a szekrényajtóban. Marika felriadt. Nagy recsegés-ropogásra megnyílt a padló, s apró egerek hada sorakozott fel a kislány ágya előtt, végül pedig kibújt a földből a hétfejű egérkirály. A rémült leány a fejére húzta a takarót, onnan figyelte a szörnyeteget. Diótörő védőn felállt az ágy mellé, és elkiáltotta magát:- Riadó! Itt az egérkirály! Fluszárok, kergessük el a gonoszt! S az összes játék leugrált a polcról, s elűzték az egereket. A király menekültében még visszafordult, s Diótörőt fenyegette:- Még visszajövök! Akkor már nem menekülsz! Marika éles fájdalmat érzett karjában, majd újra álomba zuhant. Reggel aggódó édesanyja ébresztette kislányát.- Marika! Jól vagy? Az éjszaka betört a szekrény üvegajtaja, és megsebezted a kezed. - Marika rögtön elmesélte, mi történt vele éjjel. Anya megsimogatta Marika arcát.- Szegény kislányom! Szörnyű álmod volt. De ma ágyban maradsz! Ezzel a sebbel pihenned kell. Keresztapa lépett be a kis beteghez, s leült az ágya mellé, hogy meséljen neki.- Hajó kislány leszel, és pihensz az ágyban, elmesélem neked a Diótörő meséjét.- Réges-régen élt egy király, aki nagyon szeretett enni, de a konyhájából folyton elcsenték az egerek a finom falatokat. Mivel a király erre volt a legérzékenyebb, a palotából kiirtotta az egereket. Csakhogy az egerek királynője bosszúból elátkozta a kis hercegkisasszonyt, akinek gyönyörű arcocskáját elcsúfította a varázslat. Egy módja volt, hogy megtöijön a gonoszság. Egy fiatal legénynek fogával kellett megtörnie a világ legkeményebb dióját, s átadni a hercegnőnek, miközben hét lépést tesz csukott szemmel hátrafelé. Sokan próbálkoztak a diótöréssel - sikertelenül. Éppen az én unokaöcsém volt az utolsó próbálkozó, s erős fogaival kettéharapta a diót. A hercegkisasszony abban a pillanatban visszanyerte szépségét. Azonban az unokaöcsém a hetedik lépésnél megbotlott a leselkedő egérkirálynőben, s azon nyomban rút fabábbá változott. A hálátlan hercegnő elkergette Diótörőt, aki úgy lehet újra daliás fiú, ha megvív a hétfejű egérkirállyal, s ilyen rút formájában beleszeret egy leány. Ez hát a te kis Diótörőd története. A mese után Marika megölelte a fabábot, és elaludt. Éjszaka újra eljött az egérkirály a seregével, s Diótörőnek egyedül kellett megvívnia a királlyal. Marika levette a polcról Frici öreg huszárának a kardját, és Diótörő kezébe adta. A bátor bábu le is győzte a gonosz hétfejűt. Ekkor elcsigázottan Marikához lépett, mélyen meghajolt, majd kézen fogta őt, és elvezette birodalmába. A csodálatos világban minden cukorkából, csokiból volt. A csokibirodalom közepén egy hatalmas marcipánpalota állt, ahol királyként fogadták Diótörőt a mézeskalács bábok. Leültették Marikát a királynőt megillető helyre, a trón jobbján. Boldog volt a kislány Diótörő oldalán. Reggel apu ébresztette Marikát, s szólt: igyekezzen a reggelivel, mert vendégük érkezett. Marika elkezdte mesélni, hogy milyen csodás országban járt, de apa és Frici kinevették. A kislány már-már elkeseredett, mikor megpillantotta a vendégeket.- Keresztapa unokaöccse - mutatta be édesapa az ifjút. A legény és Marika cinkosan egymásra mosolyogtak. Igen, ő volt az, Diótörő teljes nagyságában, immár nem fabábként, hisz megtört a varázslat. Tíz év múlva el is vette feleségül Marikát, s ezüst lovas kocsin vitte csodálatos birodalmába, ahol még ma is a marcipánpalotában élnek és nagyon boldogok. Só-figurák Gyönyörű karácsonyfadíszeket, gyertyatartókat lehet csinálni sóból és lisztből. Ajándékba is gyúrhatsz szüleidnek ötletes figurákat. Az elkészíthető tárgyak sokaságának csak fantáziád szab határt. Hozzávalók: 1 csésze só 1 csésze liszt 1/2 csésze víz Keverd össze egy tálban a lisztet és a sót. Lassan adagold hozzá a vizet, hogy könnyen gyúrható legyen! Vedd ki a tésztát a tálból, és addig gyúrd, amíg teljesen sima nem lesz! Közben liszttel szórd, hogy ne ragadjon! Papírsablonokat szüleid segítségével készíthetsz. Tedd a kinyújtott tésztára a sablont, és késsel vágd körbe. Hústűvel tégy rá lyukat, amelyen fel lehet majd fűzni a szalagra. Rakosgasd tepsibe a díszeket, langyos sütőbe szárítsd, majd sok színnel fesd ki őket. A gyertyatartó készítésénél fakanál nyelével fúrj lyukat a gyertya helyének. Karácsony fája A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép - nem is sárba, latyakba ... Ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő - búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol. Beszegődik, beáll csak szép karácsony fájának; derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva. Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben. Csanádi Imre Gondoskodjunk a madarakról! Télen a madarak nehezen találnak táplálékot. Készítsünk madáretetőt Csiripcsőr ötletei alapján: - Egy lopótök vagy egy üres műanyag flakon oldalán vágj kis ajtót a madárkának. Akaszd a fa ágára, tegyél bele magvakat, szalonnabőrt. Egy sűrű hálót tölts meg mézzel kevert magokkal, és kész a finom csemege. Várnai Zseni A fenyő éneke Zsenge fácska voltam, Mint csillag az égen fenyveserdő árnyán, annyi csillog rajtam, mellettem állt néném, mint a hó az erdőn, meg hatalmas bátyám, fénylik minden gallyam ők oly nagyok voltak, s jönnek az emberek szinte égig értek, piciny csemetéi, nem őket vágták ki, zsibongva, ujjongva csak a csemetéket. jönnek engem nézni. Erdő édesanyám Én a nagy erdőben zúgott keservében, süvölvény fa voltam, de csak vittek minket itt meg a fejemmel nyikorgó szekéren, mennyezetig nyúltam: messzire kerültünk,- De szép karácsonyfa! nagy házak tövébe zengték, csicseregték zúgó rengetegből, s szép gyermekszemüket ember sűrűjébe. rajtam legeltették. Minket körülállták, Kacagtak, daloltak, azután megvettek, táncoltak köröttem, engem egy nagy tágas soha nem volt részem hajlékba cipeltek, ekkora örömben, ott reám aggattak mert a mi erdőnknek sok-sok édességet, nincs tarka virága, arany hajszálakat, de most kinyílt rajtam édes csemegéket. az öröm virága. A 4 4 (
