Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-23 / 353. szám
8 új Dunántúli napló Riport 1994. december 23., péntek Hajléktalanok és au pair-ek Pécsi fiatalok, mint munkavállalók, Londonban Egy derűs bábművész Fotó: Tóth László KÓS LAJOS, A BÓBITA MEGTEREMTŐJE Halott-táncoltató bábjátékos Az érettségizett fiatalok egy része valamilyen oknál fogva nem tanul tovább és nem tud, vagy nem kíván itthon munkába állni. Közülük többen is próbálkoznak külföldön. Az egyik lehetőségük, amihez természetesen nyelvtudás is szükségeltetik, családoknál gyerekekre vigyázni, s közben elvégezni a különböző házimunkákat, ők az úgynevezett au pair-ek. Mi most négy pécsi fiatal sorsát próbáljuk bemutatni, három lányét és egy fiúét, akik ez év szeptemberétől Londonban próbáltak szerencsét. Hárman au pair-ként, egyikük pedig szociális munkásként. Éjszakai menhely E.-nek fiatal kora ellenére kalandos volt eddigi élete. Pécsett született, itt járt általános iskolába, majd családja Szegedre költözött, ahol elkezdte a középiskolát. Aztán Németországban folytatta, az UNESCO és a bielefeldi egyetem német nyelvű kísérleti iskolájába járt egy évig, hogy végül az Egyesült Államokban érettségizzen. Az amerikai egy év alatt egy telefonos lelki segélyszolgálatnál dolgozott, melyre 60 órás tréningen képezték ki. Az érettségit itthon, Pécsett honosítania kellett. Szeptembertől a londoni The Simon Community munkatársa. Az intézmény, amelyet 1963-ban alapított Anton Wal- lich Clifford, egy éjjeli menedékhelyből, két házból és egy farmból áll, melyeket adományokból tartanak fenn. „A men- helyet öt éjszakára vehetik igénybe a hajléktalanok, ahol ingyen vacsorát, reggelit s ágyat kapnak, mondja E. Itt mindenki önkéntes, rajtam kívül van portugál, német, szlovák, amerikai fiatal is. 19-26 évesek, a legidősebb 40. Ha valaki letöltötte az öt napot, 14 éjszaka után újra bejöhet. Ha kiderül, hogy be tud illeszkedni a közösségbe, bemehet az első házba, ahol két naptól három hónapig tartózkodhat. A második ház lakói stabilabbak, van aki öt éve ott él. ’’ A menhely lakóit az intézet munkatársai szedik össze esténként az utcákról, bekopogni tehát nem lehet. Mindig többen, minimum ketten mennek az összeszedésre, ilyenkor dohánypapírt osztogatnak, elbeszélgetnek a kapualjban kupor- gókkal, s fontos, hogy még a tökrészeg, fogatlan ír csövest is megértsék. Van olyan is köztük, aki már húsz éve kapualjban lakik, de be nem menne semmi pénzért a menhelyre. E. két hónapig járt ki, aztán irodába került, de esténként azért kilátogat, mert mégiscsak ott történnek a fontos dolgok. A Simon Community fő filozófiája, mondja E., hogy a különbség a segítők és a segítettek között a lehető legkisebb kell hogy legyen. Ezért aztán minden házimunkát közösen végeznek a WC-pucolástól a főzésig. A A tapasztalatok szerint az ünnepi készülődés, a karácsonyi szünet időszakában rendszerint megnő az otthoni gyermekbalesetek száma.- A sütés-főzés, az ajándékvásárlás és a sokféle egyéb teendő közben elég egy óvatlan pillanat és máris megtörténhet a baj - mondja dr. Barcza Dezső gyermeksebész főorvos.- Ez idő tájt a praxisunkban csak „karácsonyfa-sérülésként” emlegetett sérülések a leggyakoribbak. Ez a gyűjtőfogalom többnyire égési balesetet jelent.' Ilyen például, ha a kisgyerek belenyúl a gyertya lángjába és tenyerén másod-, harmadfokú égési sérülés keletkezik. Sajnos nem ritka, hogy a rosszul felállított és nem rögzített karámunkatársaknak fizetés nem jár, csak teljes ellátás, nagyjából tehát ugyanaz, mint a hajléktalanoknak. „Nagyon fontos, hogy maximálisan megbízzunk még az újonnan bekerült hajléktalanban is. Volt olyan,, aki ellopott tőlünk egy minibuszt. Később, amikor újra visszakerült a menhelyre, 100 fontot kapott, hogy menjen el bevásárolni, de eltűnt a pénzzel. Az egyik lakó már a második százfontossal lépett meg. Persze van olyan is akit örökre kitiltottak, mert felgyújtotta az intézmény buszát. Azóta mindig ott alszik az ajtó előtt. ” Szemeteszsákon B. az Edgware Au Pair Agency segítségével keresett magának családot. A határon, a beutazásnál dől el, ki mennyi időre kap kinntartózkodási engedélyt. B. két évre kapott, ez a maximum. Aztán később az Immigration Office-nál regisztráltatnia kellett magát 30 fontért, majd keresztkérdések és nyomtatványok után megkapta zöld könyvecskéjét, amely mint személyi igazolvány működik attól kezdve. B. első családja nagyon gazdag volt, egy 5 és egy 2 éves gyerekkel. Hétfőtől szombatig dolgozott, a vasárnap volt csak szabad. „Reggel hétkor kellett kezdenem a konyhában mosogatással, aztán rendet raktam a gyerekek játszószobájában. Mielőtt a gyerekek felébredtek, kivasaltam a ruhákat, majd kilenckor megetettem őket, aztán folytattam a takarítást a rengeteg szobában, a három WC-ben, kisikáltam a két kádat, a két zuhanyzót, közben a kisebb gyereket pelenkáztam, átöltöztetni satöbbi. A nevemet meg sem jegyezték, Inkának szólítottak. csonyfa eldől - s ha épp a kiságyra esik, a baba maradandó károsodást szenved. A „karácsonyfa-sérülések” jelentős része a konyhában következik be: a tébláboló apróságokra - akár egy vigyázatlan mozdulat miatt is - forró ital, leves, stb. ömölhet. Sajnos, tapasztaljuk, hogy például disznó- vagy baromfivágás idején a forró víz jónéhány nagy felületű harmad-, negyedfokú égési sebeket okoz.- Ha megtörtént a baj, az orvosi segítség megérkezéséig azonnal hideg vizet kell csurgatni az égett testrészre, majd steril, vasalt anyagba kell póSoha nem beszéltek velem, ha valaki hívott telefonon, azt hazudták, hogy nem vagyok otthon. Külön hűtőszekrényem volt, csak abból ehettem, de általában üres volt. ” B. egy idő után bejelentette, hogy új családot keres. Mikor egyik nap hazament, holmija szemeteszsákokba volt hányva, de még a szobájában lévő kuka összes szemetét is beleöntötték. Kint az utcán, a milliomosnegyed közepén, a szemeteszsákokon ülve várta a taxit, hogy valahová elvigye. Végül is E. segített, az egyik házban tölthe- tett egy hetet, új családra várva. Az új család egy pszichiáter-pszichológus házaspár, két gyerekkel. Itt reggel iskolába viszi őket, délután értük megy, közben pedig takarítja a hatszintes lakást. Nem kevés munka, de tisztességesen bánnak vele. Közben az előző család feljelentette a családi ékszerek állítólagos ellopása miatt. Rendőrségi kihallgatás, házkutatás következett, megalázó helyzetek sora, ami nem ritka az ott dolgozó, különböző országokból származó, teljesen kiszolgáltatott fiatalok körében. Tea és bor F. mindössze egy hétig bírta az első családnál. Reggel héttől délután négyig folyamatosan kellett takarítania a hatalmas, hétszobás, négy fürdőszobás, márvánnyal borított, aranyozott kilincsekkel és csapokkal felszerelt házat, majd este a gyerekekre vigyáznia. Mikor bejelentette, hogy el szeretne menni, azonnal utcára tették, addigi munkájáért egy fillért sem kapott. Ä második családnál két hétig volt. Itt kevesebb volt a munka, de a 14 éves lány cselédként kezelte, s a helyzet lyálni. Adhatunk fájdalomcsillapítót is, mert az égések rengeteg érző ideget érintenek. Vízen kívül más anyaggal, liszttel, vajjal, olajjal ne keneges- sék az égett bőrt, mert beleragadva az élő szövetbe, fertőzést okozhat. A gyermekbalesetek másik nagy csoportjával akkor kell számolni, ha leesik és megmarad az első hó. A gyermekgyógyászok a megmondhatói, hogy a szánkózás, a síelés, a csúszkálás „veszélyes” üzem. Főként, ha a szintér ismeretlen pálya, nagyobb ugratókkal. Eséskor sajnos könnyen bekövetkezhet comb-, kulcscsont-, egyre inkább elmérgesedett. Egy héttel korábban be kellett jelenteni, ha valaki vendégségbe akart F.-hez jönni. B., F. testvére, is csak előzetes bejelentéssel mehetett fel. „Egyszer B.-nek adtam egy csésze teát. Megtudták, mert az egyik gyerek elárulta. Kitört a balhé, azt mondták, hogy ők keményen megdolgoznak azért a teáért, ne osztogassam szét. Pedig nem voltak szegények, a vacsorához olyan bort ittak, amely 460 angol fontba kerül. Az én bérem egyébként 35 font volt hetenként." A harmadik egy indiai család volt, szintén két gyerekkel. Itt egyáltalán nem kellett takarítani, csak a gyerekekre vigyázni. „A nő egész nap az ágyban feküdt. Én főztem és adtam a gyerekeknek reggelit, ebédet és vacsorát, sterilizáltam a cumisüvegeket, mostam és vasaltam, reggel héttől este nyolcig. Mikor a taxis elhozott tőlük, mondta, hogy két hónap alatt én voltam a negyedik au pair. ” F. negyedik családja egy színesbőrű nő és kilencéves kislánya. Itt más dolga nincs, mint vigyázni a gyerekre, amikor otthon van, s elvinni iskolába, uszodába, kirándulni, s segíteni a ház körüli teendőkben, egyenrangú félként. F.-et emberszámba veszik, családtagnak tekintik, élete most problémáktól mentes. Itt a nyelvet is gyakorolhatja, hiszen végre szóba állnak vele. Az ellopott útlevél K. fiú. Neki a család hétéves kisfia magyarázta el, mit is kell csinálnia. A gyerek anyja csak annyit mondott, legyen egy kis varázsló. Többnyire reggeltől estig takarított, hetente háromszor az ablakokat is megtisztította, a gyerekeket naponta háromszor megetette. Hetente négyszer kellett vasalnia. „A család úrnője pont második válása közepén volt, s rendszeresen hazudoznom kellett a férjének, mert azt mondta, őfizet engem, ezért azt kell tennem, amit mond. Nagyon szeszélyes volt, néha haverként kezelt, máskor meg üvöltözött velem. Többször is átkutatta a szobámat, a gyerekek pedig kisebb tárgyakat elloptak. Két alkalommal este tíz után kitett az utcára, mert egyedül kívánt maradni az akkori pasasával. Amikor el akartam utazni egyik hétvégén Amszterdamba, ellopta az útlevelemet. Aztán kirúgott. Felhívta az ügynökséget, hogy nehogy nekem még egyszer munkát szerezzenek, mert kábítás vagyok. ” K. később megtudta, hogy ő volt a nyolcadik au pair egy év alatt ennél a családnál. Az előzőt, egy norvég lányt meggyanúsították, hogy ellopta az ékszereket. A dologból rendőrségi ügy lett, a lányt kitoloncolták az országból, a biztosító pedig kifizette a kárt. Az ékszerek persze később előkerültek a gyerekágy alól. Cseri László koponyatörés, agyrázkódás. Síelés közben pedig a bukás következménye - ha nem oldódik a kötés - lábszár- vagy térdtörés, bevérzés lehet. A megelőzés egyik fontos eleme a kicsikből hiányzó veszélyérzet kifejlesztése. Ha például az apróságokkal megérintetjük a már igen meleg, de még nem forró kályhát, vizet, szinte rögtön megtanulja, hogy azzal vigyáznia kell. A téli sportok esetében elejét vehetjük a baleseteknek a fokozatos tanítással, gyakoroltatással, a csúszóhelyek jó megválasztásával. A szánkózást is veszélytelenebbé tehetjük, ha a tepsiszerű szánokat részesítjük előnyben, amelyek széles talpon csúsznak. Boros Erika Azt mondják, a báb egyenlő az ember teremtésével. Ha ez így van, Kós Lajos igazán teremtő egyénisége a hazai bábművészetnek. Bár pécsi-baranyai bábozás 1961 előtt is volt, mégis ez időtől számolhatjuk a pécsi bábegyüttes, későbbi bábszínház, a Bóbita működésének igazi beindulását. Kós Lajos meghatározó művészi szemlélete, stílusmeghatározó egyénisége átitatta a társulatot az együttlét 30 éve alatt. Egy műhely, egy csapat vezetőjét nem könnyű magányos alkotóként elképzelnünk. Kós Lajos mégis mindig megőrizte sajátos rezerváltságát. Képzőművésznek, grafikusnak készült. Az elvonultan, műtermének bensőséges csendjében dolgozó képzőművész szerepe pedig nem éppen a színházcsinálóé. „A legjobb színház az egyszemélyes, mert minél többen vagyunk, annál több a szükséges megalkuvás is” - mondja. Mert nem mindegy, az ember hogy fecsérli el az álmait... Fecsérlésről persze szó sincs, hiszen az éppen a napokban hetven éves alkotó az elmúlt évtizedekben számtalan szakmai elismerést kapott munkáiért, s ma sem pihen, hiszen csak az idén is három kiállítása nyílt meg, és három előadást is rendezett az országban. Mégsem elégedett soha.-Az én életemben mindmáig a tanulás volt a legfőbb - mondta el. - Aki nem képezi magát tovább, megelégszik azzal, amit elért, aki több is lehetne, de kivagyiságból vagy másért túlértékeli magát, az olyan, mint a frissen bányászott gyémánt, sáros, durva, s ha értékes is, de csiszolatlan. A bábozásból egyébként a színház ragadta meg, abból is a kép és a zene együttes hangulata. Ma is úgy készülnek a munkái, hogy együtt formálódik a darab, a zene, a báb, a mozdulat, a játék, tehát lassan minden egyfelé tart, s lesz egységgé, olyan egésszé, mely be- tölthet egy tökéletesen üres, fekete teret egy színpadnyi élettel. Kós Lajos tudja, hogy a bábjátékos mitikus figura, aki voltaképpen „hullákat táncoltat”, halott bábokat, melyek azonban nem válnak el alkotójuktól úgy, mint bármilyen műalkotás. Báb és játékos együtt kel életre. Sőt néha még a báb lelke is, ahogyan például a távol-keleti művészek ámyjátékaiban.- Engem mindig érdekelt minden, az is, ami nem tartozik szorosan ehhez a szakmához - folytatta. - Nyitottnak, érdeklődőnek kell lenni, elmenni mindenhová, megnézni más területek eredményeit is, hogy kitáruljon a gondolkodás. Ugyanezért szeret utazni is, s hogy megismerjen másik világokat, más kultúrákat. A Bóbitával a különböző fesztiválok alkalmával bejárták az egykori szocialista országokat, s a 80-as évek végére eljutottak Indiába, Dániába, Spanyolországba is. Az örökös készenlét állapotában van, mindig dolgozik, ötleteket gyűjt, s a legendás „kék boríték”, melyben összegyűjtve ott lapulnak azoknak a daraboknak a címei, melyeket szeretne megvalósítani, ma is tele van tervekkel. „Állandóan lökdös előre valami, egy feladat, vagy egy - általában nem névre szóló - megbízás”, állítja. Hol a Bartók-év, hol az Expo terve, hol a kubai házak ormán a varázsbabák adnak neki témát. Szerencséje, hogy gyermekkorában sem korlátozták érdeklődését. Szüleit nem ismerte, de nevelőanyja felismerte különleges képességeit, s bár kitartott amellett, hogy legyen szabász, sajátítson el egy „tisztességes kenyérkereső mesterséget” is, melfette állt akkor is, amikor végül a képzőművészeti főiskolára került. Szakmája nagy segítségére volt, hiszen bábjait maga tervezi és készíti. Figurái általában nem beszédesek. Úgy tartja, a verbalitás helyett inkább a mozdulat domináljon, a szavak logikája helyett az érzelem. Ez az, amiért előadásait a gyermek is élvezheti, de a szülőnek sem kell sörözni menni, míg a kicsi a bábszínházban van, hiszen ezek az előadások a jelentés különböző szintjein is felbonthatók. A báb egyáltalán nem csak az óvodai korosztály műsora, s hogy felnőtt közönség is értő élvezője, azt bizonyítja a mára már hagyományossá vált pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál iránti nagy érdeklődés. Kós Lajos nem könnyű ember. Néha kíméletlenül őszinte, és nem viseli jól a hazugságot. Igaz, hogy önmagával is legalább olyan kemény, mint másokkal. Nem tör arra, hogy elérjen valamit „minden áron”, ha úgy érzi, egy munkája nincs készen, lemondja a megbízásokat. A színvonal tekintetében* nem ismer alkut. Lobogó lelkesedést aszkézisig kitartó alkotó, gondolkodó elme, aki bár nem barátja a sok szónak, mégis élvezettel és hosszan beszél a munkáról, s csak néha valamit az egyedüllétről... Hodnik Ildikó Gy. A londoni The Simon Community menhelyén Fotó: E. Kicsikről nagyoknak
