Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-23 / 353. szám

8 új Dunántúli napló Riport 1994. december 23., péntek Hajléktalanok és au pair-ek Pécsi fiatalok, mint munkavállalók, Londonban Egy derűs bábművész Fotó: Tóth László KÓS LAJOS, A BÓBITA MEGTEREMTŐJE Halott-táncoltató bábjátékos Az érettségizett fiatalok egy része valamilyen oknál fogva nem tanul tovább és nem tud, vagy nem kíván itthon munkába állni. Közülük többen is próbál­koznak külföldön. Az egyik le­hetőségük, amihez természete­sen nyelvtudás is szükségelte­tik, családoknál gyerekekre vi­gyázni, s közben elvégezni a különböző házimunkákat, ők az úgynevezett au pair-ek. Mi most négy pécsi fiatal sorsát próbáljuk bemutatni, három lá­nyét és egy fiúét, akik ez év szeptemberétől Londonban próbáltak szerencsét. Hárman au pair-ként, egyikük pedig szociális munkásként. Éjszakai menhely E.-nek fiatal kora ellenére ka­landos volt eddigi élete. Pécsett született, itt járt általános isko­lába, majd családja Szegedre költözött, ahol elkezdte a kö­zépiskolát. Aztán Németor­szágban folytatta, az UNESCO és a bielefeldi egyetem német nyelvű kísérleti iskolájába járt egy évig, hogy végül az Egye­sült Államokban érettségizzen. Az amerikai egy év alatt egy te­lefonos lelki segélyszolgálatnál dolgozott, melyre 60 órás tré­ningen képezték ki. Az érettsé­git itthon, Pécsett honosítania kellett. Szeptembertől a londoni The Simon Community munka­társa. Az intézmény, amelyet 1963-ban alapított Anton Wal- lich Clifford, egy éjjeli mene­dékhelyből, két házból és egy farmból áll, melyeket adomá­nyokból tartanak fenn. „A men- helyet öt éjszakára vehetik igénybe a hajléktalanok, ahol ingyen vacsorát, reggelit s ágyat kapnak, mondja E. Itt mindenki önkéntes, rajtam kívül van portugál, német, szlovák, amerikai fiatal is. 19-26 évesek, a legidősebb 40. Ha valaki le­töltötte az öt napot, 14 éjszaka után újra bejöhet. Ha kiderül, hogy be tud illeszkedni a közös­ségbe, bemehet az első házba, ahol két naptól három hónapig tartózkodhat. A második ház la­kói stabilabbak, van aki öt éve ott él. ’’ A menhely lakóit az intézet munkatársai szedik össze estén­ként az utcákról, bekopogni te­hát nem lehet. Mindig többen, minimum ketten mennek az összeszedésre, ilyenkor do­hánypapírt osztogatnak, elbe­szélgetnek a kapualjban kupor- gókkal, s fontos, hogy még a tökrészeg, fogatlan ír csövest is megértsék. Van olyan is köztük, aki már húsz éve kapualjban la­kik, de be nem menne semmi pénzért a menhelyre. E. két hó­napig járt ki, aztán irodába ke­rült, de esténként azért kiláto­gat, mert mégiscsak ott történ­nek a fontos dolgok. A Simon Community fő filozófiája, mondja E., hogy a különbség a segítők és a segítettek között a lehető legkisebb kell hogy le­gyen. Ezért aztán minden házi­munkát közösen végeznek a WC-pucolástól a főzésig. A A tapasztalatok szerint az ünnepi készülődés, a karácso­nyi szünet időszakában rend­szerint megnő az otthoni gyer­mekbalesetek száma.- A sütés-főzés, az ajándék­vásárlás és a sokféle egyéb te­endő közben elég egy óvatlan pillanat és máris megtörténhet a baj - mondja dr. Barcza De­zső gyermeksebész főorvos.- Ez idő tájt a praxisunkban csak „karácsonyfa-sérülésként” emlegetett sérülések a leggya­koribbak. Ez a gyűjtőfogalom többnyire égési balesetet jelent.' Ilyen például, ha a kisgyerek belenyúl a gyertya lángjába és tenyerén másod-, harmadfokú égési sérülés keletkezik. Sajnos nem ritka, hogy a rosszul felál­lított és nem rögzített kará­munkatársaknak fizetés nem jár, csak teljes ellátás, nagyjából tehát ugyanaz, mint a hajlékta­lanoknak. „Nagyon fontos, hogy maximálisan megbízzunk még az újonnan bekerült hajlék­talanban is. Volt olyan,, aki el­lopott tőlünk egy minibuszt. Ké­sőbb, amikor újra visszakerült a menhelyre, 100 fontot kapott, hogy menjen el bevásárolni, de eltűnt a pénzzel. Az egyik lakó már a második százfontossal lé­pett meg. Persze van olyan is akit örökre kitiltottak, mert fel­gyújtotta az intézmény buszát. Azóta mindig ott alszik az ajtó előtt. ” Szemeteszsákon B. az Edgware Au Pair Agency segítségével keresett magának családot. A határon, a beutazásnál dől el, ki mennyi időre kap kinntartózkodási en­gedélyt. B. két évre kapott, ez a maximum. Aztán később az Immigration Office-nál regiszt­ráltatnia kellett magát 30 fon­tért, majd keresztkérdések és nyomtatványok után megkapta zöld könyvecskéjét, amely mint személyi igazolvány működik attól kezdve. B. első családja nagyon gaz­dag volt, egy 5 és egy 2 éves gyerekkel. Hétfőtől szombatig dolgozott, a vasárnap volt csak szabad. „Reggel hétkor kellett kezdenem a konyhában mosoga­tással, aztán rendet raktam a gyerekek játszószobájában. Mi­előtt a gyerekek felébredtek, ki­vasaltam a ruhákat, majd ki­lenckor megetettem őket, aztán folytattam a takarítást a renge­teg szobában, a három WC-ben, kisikáltam a két kádat, a két zu­hanyzót, közben a kisebb gyere­ket pelenkáztam, átöltöztetni sa­többi. A nevemet meg sem je­gyezték, Inkának szólítottak. csonyfa eldől - s ha épp a ki­ságyra esik, a baba maradandó károsodást szenved. A „karácsonyfa-sérülések” jelentős része a konyhában kö­vetkezik be: a tébláboló apró­ságokra - akár egy vigyázatlan mozdulat miatt is - forró ital, leves, stb. ömölhet. Sajnos, ta­pasztaljuk, hogy például disznó- vagy baromfivágás ide­jén a forró víz jónéhány nagy felületű harmad-, negyedfokú égési sebeket okoz.- Ha megtörtént a baj, az or­vosi segítség megérkezéséig azonnal hideg vizet kell csur­gatni az égett testrészre, majd steril, vasalt anyagba kell pó­Soha nem beszéltek velem, ha valaki hívott telefonon, azt ha­zudták, hogy nem vagyok ott­hon. Külön hűtőszekrényem volt, csak abból ehettem, de ál­talában üres volt. ” B. egy idő után bejelentette, hogy új családot keres. Mikor egyik nap hazament, holmija szemeteszsákokba volt hányva, de még a szobájában lévő kuka összes szemetét is beleöntötték. Kint az utcán, a milliomosne­gyed közepén, a szemeteszsá­kokon ülve várta a taxit, hogy valahová elvigye. Végül is E. segített, az egyik házban tölthe- tett egy hetet, új családra várva. Az új család egy pszichiá­ter-pszichológus házaspár, két gyerekkel. Itt reggel iskolába viszi őket, délután értük megy, közben pedig takarítja a hatszin­tes lakást. Nem kevés munka, de tisztességesen bánnak vele. Közben az előző család feljelen­tette a családi ékszerek állítóla­gos ellopása miatt. Rendőrségi kihallgatás, házkutatás követ­kezett, megalázó helyzetek sora, ami nem ritka az ott dol­gozó, különböző országokból származó, teljesen kiszolgálta­tott fiatalok körében. Tea és bor F. mindössze egy hétig bírta az első családnál. Reggel héttől délután négyig folyamatosan kellett takarítania a hatalmas, hétszobás, négy fürdőszobás, márvánnyal borított, aranyozott kilincsekkel és csapokkal fel­szerelt házat, majd este a gyere­kekre vigyáznia. Mikor bejelen­tette, hogy el szeretne menni, azonnal utcára tették, addigi munkájáért egy fillért sem ka­pott. Ä második családnál két hétig volt. Itt kevesebb volt a munka, de a 14 éves lány cse­lédként kezelte, s a helyzet lyálni. Adhatunk fájdalomcsil­lapítót is, mert az égések renge­teg érző ideget érintenek. Ví­zen kívül más anyaggal, liszt­tel, vajjal, olajjal ne keneges- sék az égett bőrt, mert belera­gadva az élő szövetbe, fertőzést okozhat. A gyermekbalesetek másik nagy csoportjával akkor kell számolni, ha leesik és megma­rad az első hó. A gyermekgyó­gyászok a megmondhatói, hogy a szánkózás, a síelés, a csúszkálás „veszélyes” üzem. Főként, ha a szintér ismeretlen pálya, nagyobb ugratókkal. Eséskor sajnos könnyen bekö­vetkezhet comb-, kulcscsont-, egyre inkább elmérgesedett. Egy héttel korábban be kellett jelenteni, ha valaki vendég­ségbe akart F.-hez jönni. B., F. testvére, is csak előzetes beje­lentéssel mehetett fel. „Egyszer B.-nek adtam egy csésze teát. Megtudták, mert az egyik gye­rek elárulta. Kitört a balhé, azt mondták, hogy ők keményen megdolgoznak azért a teáért, ne osztogassam szét. Pedig nem voltak szegények, a vacsorához olyan bort ittak, amely 460 an­gol fontba kerül. Az én bérem egyébként 35 font volt heten­ként." A harmadik egy indiai család volt, szintén két gyerek­kel. Itt egyáltalán nem kellett takarítani, csak a gyerekekre vigyázni. „A nő egész nap az ágyban feküdt. Én főztem és adtam a gyerekeknek reggelit, ebédet és vacsorát, sterilizáltam a cumis­üvegeket, mostam és vasaltam, reggel héttől este nyolcig. Mi­kor a taxis elhozott tőlük, mondta, hogy két hónap alatt én voltam a negyedik au pair. ” F. negyedik családja egy színes­bőrű nő és kilencéves kislánya. Itt más dolga nincs, mint vi­gyázni a gyerekre, amikor ott­hon van, s elvinni iskolába, uszodába, kirándulni, s segíteni a ház körüli teendőkben, egyen­rangú félként. F.-et ember­számba veszik, családtagnak tekintik, élete most problémák­tól mentes. Itt a nyelvet is gya­korolhatja, hiszen végre szóba állnak vele. Az ellopott útlevél K. fiú. Neki a család hétéves kisfia magyarázta el, mit is kell csinálnia. A gyerek anyja csak annyit mondott, legyen egy kis varázsló. Többnyire reggeltől estig takarított, hetente három­szor az ablakokat is megtisztí­totta, a gyerekeket naponta há­romszor megetette. Hetente négyszer kellett vasalnia. „A család úrnője pont második vá­lása közepén volt, s rendszere­sen hazudoznom kellett a férjé­nek, mert azt mondta, őfizet en­gem, ezért azt kell tennem, amit mond. Nagyon szeszélyes volt, néha haverként kezelt, máskor meg üvöltözött velem. Többször is átkutatta a szobámat, a gye­rekek pedig kisebb tárgyakat el­loptak. Két alkalommal este tíz után kitett az utcára, mert egye­dül kívánt maradni az akkori pasasával. Amikor el akartam utazni egyik hétvégén Amszter­damba, ellopta az útlevelemet. Aztán kirúgott. Felhívta az ügy­nökséget, hogy nehogy nekem még egyszer munkát szerezze­nek, mert kábítás vagyok. ” K. később megtudta, hogy ő volt a nyolcadik au pair egy év alatt ennél a családnál. Az elő­zőt, egy norvég lányt meggya­núsították, hogy ellopta az ék­szereket. A dologból rendőrségi ügy lett, a lányt kitoloncolták az országból, a biztosító pedig ki­fizette a kárt. Az ékszerek per­sze később előkerültek a gyere­kágy alól. Cseri László koponyatörés, agyrázkódás. Síelés közben pedig a bukás következménye - ha nem ol­dódik a kötés - lábszár- vagy térdtörés, bevérzés lehet. A megelőzés egyik fontos eleme a kicsikből hiányzó ve­szélyérzet kifejlesztése. Ha például az apróságokkal meg­érintetjük a már igen meleg, de még nem forró kályhát, vizet, szinte rögtön megtanulja, hogy azzal vigyáznia kell. A téli sportok esetében elejét vehet­jük a baleseteknek a fokozatos tanítással, gyakoroltatással, a csúszóhelyek jó megválasztá­sával. A szánkózást is veszély­telenebbé tehetjük, ha a tepsi­szerű szánokat részesítjük előnyben, amelyek széles tal­pon csúsznak. Boros Erika Azt mondják, a báb egyenlő az ember teremtésével. Ha ez így van, Kós Lajos igazán te­remtő egyénisége a hazai báb­művészetnek. Bár pécsi-bara­nyai bábozás 1961 előtt is volt, mégis ez időtől számolhatjuk a pécsi bábegyüttes, későbbi báb­színház, a Bóbita működésének igazi beindulását. Kós Lajos meghatározó művészi szemlé­lete, stílusmeghatározó egyéni­sége átitatta a társulatot az együttlét 30 éve alatt. Egy műhely, egy csapat veze­tőjét nem könnyű magányos al­kotóként elképzelnünk. Kós La­jos mégis mindig megőrizte sa­játos rezerváltságát. Képzőmű­vésznek, grafikusnak készült. Az elvonultan, műtermének bensőséges csendjében dolgozó képzőművész szerepe pedig nem éppen a színházcsinálóé. „A legjobb színház az egysze­mélyes, mert minél többen va­gyunk, annál több a szükséges megalkuvás is” - mondja. Mert nem mindegy, az ember hogy fecsérli el az álmait... Fecsérlésről persze szó sincs, hiszen az éppen a napokban hetven éves alkotó az elmúlt év­tizedekben számtalan szakmai elismerést kapott munkáiért, s ma sem pihen, hiszen csak az idén is három kiállítása nyílt meg, és három előadást is ren­dezett az országban. Mégsem elégedett soha.-Az én életemben mindmáig a tanulás volt a legfőbb - mondta el. - Aki nem képezi magát tovább, megelégszik az­zal, amit elért, aki több is le­hetne, de kivagyiságból vagy másért túlértékeli magát, az olyan, mint a frissen bányászott gyémánt, sáros, durva, s ha ér­tékes is, de csiszolatlan. A bábozásból egyébként a színház ragadta meg, abból is a kép és a zene együttes hangu­lata. Ma is úgy készülnek a munkái, hogy együtt formáló­dik a darab, a zene, a báb, a mozdulat, a játék, tehát lassan minden egyfelé tart, s lesz egy­séggé, olyan egésszé, mely be- tölthet egy tökéletesen üres, fe­kete teret egy színpadnyi élettel. Kós Lajos tudja, hogy a báb­játékos mitikus figura, aki vol­taképpen „hullákat táncoltat”, halott bábokat, melyek azonban nem válnak el alkotójuktól úgy, mint bármilyen műalkotás. Báb és játékos együtt kel életre. Sőt néha még a báb lelke is, aho­gyan például a távol-keleti mű­vészek ámyjátékaiban.- Engem mindig érdekelt minden, az is, ami nem tartozik szorosan ehhez a szakmához - folytatta. - Nyitottnak, érdeklő­dőnek kell lenni, elmenni min­denhová, megnézni más terüle­tek eredményeit is, hogy kitárul­jon a gondolkodás. Ugyanezért szeret utazni is, s hogy megismerjen másik vilá­gokat, más kultúrákat. A Bóbi­tával a különböző fesztiválok alkalmával bejárták az egykori szocialista országokat, s a 80-as évek végére eljutottak Indiába, Dániába, Spanyolországba is. Az örökös készenlét állapo­tában van, mindig dolgozik, öt­leteket gyűjt, s a legendás „kék boríték”, melyben összegyűjtve ott lapulnak azoknak a dara­boknak a címei, melyeket sze­retne megvalósítani, ma is tele van tervekkel. „Állandóan lök­dös előre valami, egy feladat, vagy egy - általában nem névre szóló - megbízás”, állítja. Hol a Bartók-év, hol az Expo terve, hol a kubai házak ormán a va­rázsbabák adnak neki témát. Szerencséje, hogy gyermek­korában sem korlátozták érdek­lődését. Szüleit nem ismerte, de nevelőanyja felismerte különle­ges képességeit, s bár kitartott amellett, hogy legyen szabász, sajátítson el egy „tisztességes kenyérkereső mesterséget” is, melfette állt akkor is, amikor végül a képzőművészeti főisko­lára került. Szakmája nagy se­gítségére volt, hiszen bábjait maga tervezi és készíti. Figurái általában nem beszé­desek. Úgy tartja, a verbalitás helyett inkább a mozdulat do­mináljon, a szavak logikája he­lyett az érzelem. Ez az, amiért előadásait a gyermek is élvez­heti, de a szülőnek sem kell sö­rözni menni, míg a kicsi a báb­színházban van, hiszen ezek az előadások a jelentés különböző szintjein is felbonthatók. A báb egyáltalán nem csak az óvodai korosztály műsora, s hogy fel­nőtt közönség is értő élvezője, azt bizonyítja a mára már ha­gyományossá vált pécsi Nem­zetközi Felnőttbábfesztivál iránti nagy érdeklődés. Kós Lajos nem könnyű em­ber. Néha kíméletlenül őszinte, és nem viseli jól a hazugságot. Igaz, hogy önmagával is lega­lább olyan kemény, mint má­sokkal. Nem tör arra, hogy elér­jen valamit „minden áron”, ha úgy érzi, egy munkája nincs ké­szen, lemondja a megbízásokat. A színvonal tekintetében* nem ismer alkut. Lobogó lelkese­dést aszkézisig kitartó alkotó, gondolkodó elme, aki bár nem barátja a sok szónak, mégis él­vezettel és hosszan beszél a munkáról, s csak néha valamit az egyedüllétről... Hodnik Ildikó Gy. A londoni The Simon Community menhelyén Fotó: E. Kicsikről nagyoknak

Next

/
Thumbnails
Contents