Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-19 / 349. szám

8 uj Dundntüli napló Közélet 1994. december 19., hétfő Karácsonyok a nagyvilágban Ahány ország, annyi szokás Karácsony New Yorkban AMERIKA Egész december a Mikulásé A prémmel szegélyezett vörös palást nem éppen ideális viselet a Mexikói-öböl decemberben is meleg partján, de egy valamit is magára adó Mikulás némán tűr és szenved az ügy érdekében. Ilyenkor nincs olyan amerikai áruház Alaszkától Kaliforniáig, amely ne alkalmazna egy vagy akár több Mikulást, mert minden amerikai család fotóalbumának dísze az a felvétel, amelyben a le- giljabbak Mikulás ölében ülnek. Mikulás ugyanis - ellentétben az európai gyakorlattal - nemcsak december 6-án éjjel jelenik meg, hanem az egész hónap az övé. Az amerikai gyerekhit szerint nem a mennyből érkezik, hanem egye­nesen az északi sarkról. A csúcs- forgalom miatt gyakran kénytelen a szán helyett autón járni, s a for­galmas sarkokon állva kedvez­ményre jogosító vásárlási utalvá­nyokat osztogat, vagy éppenség­gel pénzt gyűjt az Udvhadsereg számára. Bostonban a minap fel­bukkant egy rejtélyes Mikulás, ezüstszínű Lincoln luxusautóval és 50 dolláros bankjegyeket nyo­mott a járókelők kezébe! A helyi sajtó valósággal a nép jótevője- ként ünnepelte, mígnem kiderült, hogy Mikulásunk lemezlovas, aki rádióállomásának igyekezett új hallgatókat szerezni. Hiába, egy igazi amerikai Mikulás üzletem­bernek sem utolsó. FRANCIAORSZÁG A világ legnagyobb jászola A jászol Párizsban, a Szajna partján, a városháza előtti téren áll. Óriási fehér sátor borai 250 figurája fölé, amelyek 70 centi­méter magasak. S 20 baba mozog és beszél a látogatókhoz - komp- juterből vezérelve. Félóránként hangszalagról megszólal Marcello Mastroianni, a világhírű színész és elmeséli az 500 éves Jézus-szobor, valamint Velence történetét, mert ebben a városban készült a jászol. A sá­torba - átszámítva - 600 forint a belépődíj: a bevételt a francia gyereksegélyező szervezetek ja­vára fordítják. ORKMY-SZI CETEK Tömegfoci Igencsak sportosan ünnepük karácsonyt a Skóciától északra fekvő Orkney-szige teken. Kirkwall városában december 25-én délután egy órakor kez­dődik az úgynevezett „ba”, a tömegfutball. Közel másfélszáz éve több mint 200 szigetlakó két csapatra osztva játszik egy­más ellen: a Felvégiek és az Al- végiek. A mérkőzés akkor ér véget, ha az Alvégieknek sike­rül a labdát a kikötőig elvin­niük, vagy a Felvégiek a temp­lomig jutnak vele. A győztes csapat egy évre megkapja a ku­pát. DÁNIA Óvakodj a manóktól Dániában karácsony táján el­érkezik a kissé rosszindulatú pi­rossapkás manók ideje. Kemé­nyen ellenálltak a keresztény té­rítésnek, ők a viking idők utolsó emlékei. Évközben alig hallani róluk, de karácsonykor elváljak, hogy megtiszteljék őket. Ezért meg is dolgoztatják a dánokat, mert az éhes manókat egy tál tejberízzsel kell megkínálni. A karácsonyfa alá nem já­szolt állítanak, hanem berende­zik a manószobát. Aki megfe­ledkezik erről, az magára ves­sen, mert a mérges manók fel­forgatják a lakást. Még rosz- szabbul járnak azok, akik nem tartják meg a karácsonyt, mert a legalább félezer éves manók a hátuk mögött dióval dobálják meg őket. Óvakodj a manóktól! - ez a dánok számára a legfőbb paran­csolat karácsony idején. OLASZORSZÁG Jézuska megáldja az örök várost Amikor szenteste a római Santa Maria Aracoeli templom harangja éjfelet kondit, lehull a fehér lepel és az oltáron látha­tóvá válik a több mint 400 esz­tendős Szent Kisded. A temp­lom hajójában felragyognak a kristály csillárok és a hívők él­jenzése közepette viszi a pap a Szent Kisded szobrát a főoltár­ról a mellékoltáron berendezett jászolba. Az orgona fortisszi- móban harsog, gomolyog a tömjénfüst. Az Örök Város szí­vében 112 lépcső vezet fel a rómaiak kedvenc templomához és hatalmas tömeg látogat el Jé­zuskához. A szobor a legenda szerint Getszemáné kertjének olajfájából készült. A kerek gyerekfejet korona díszíti. Ru­hája csupa ékszer: drágakő, nyaklánc, karkötő, gyűrű, hálá­ból adták azok, akiket megsegí­tett. Karácsony idején a jászollal szemben kis szószéket állítanak fel, s a hat-tízéves gyerekek ott prédikálhatnak, vagy verseket olvashatnak fel szüleiknek. Mi­közben a gyerekek prédikálnak, a lépcsőkön dudakoncertet ad­nak az abruzzoi pásztorok, ez­zel kedveskedve a Szent Kis­dednek. MEXIKÓ Kolibri varázsló Mexikóban általában a spa­nyol karácsonyi szokások hono­sodtak meg, de sok minden em­lékeztet a hódítás előtti indián kultúrára, ilyen például a szál­láskérés (posadas) szokása. A régi mexikóiak télen ünne­pelték Huitzilipochtli napisten­nek és hadistennek, a Kolibri Varázslónak megérkezését. Va­lószínű, hogy a spanyol hódí­tókkal együtt érkező Ágos- ton-rendi barátok ötlete volt az, hogy Huitzilipochtlit behelyet­tesítik Máriával, Józseffel és Jézus születésével. Azóta de­cember 16. és 24. között évről évre megrendezik a szálláskere­sés rítusát: a díszesen öltözött és régi verseket szavaló szálláske­resőket pompásan megvendége­lik és tűzijátékkal is kedvesked­nek nekik. A posada fénypontja az, amikor egy díszes agyag­edényt, amelyet gyümölccsel és édességgel töltenek meg, be­hunyt szemmel kell összetörni. Inkább az edény törjön, mint a vendéglátók szerencséje. ANGLIA Kilencvenmillió pulyka A brit Mikulás - legalábbis a kilencévesek több mint 9o szá­zaléka szerint - meglehetősen későn, december 25-én éjszaka érkezik, ajándékokkal megra­kodva, a kéményen át. A felnőttek nem annyira a Mikulásnak, mint inkább a pompás vacsorának örülnek. A díszesen megterített asztalokra szerény becslés szerint kilenc­millió pulyka kerül, fűszeres töltelékkel, kolbásszal, krump­lival körítve. Ezt követi a brandyval flambírozott kará­csonyi puding, amelyhez egy pohár sherry is jár. Az asztalnál ülők papírkoronát nyomnak a fejükbe és durranó cukorkákkal ijesztgetik egymást. OROSZORSZÁG Ortodox karácsony Amikor mi szentestén körbe- álljuk a karácsonyfát, az oro­szok még az utolsó karácsonyi bevásárlásokat végzik. Az orosz ortodox keresztények ugyanis november 28-tól böjtölnek és csak január 7-én ünnepük a ka­rácsonyt. A legtöbb orosz a karácsonyt a szilveszterrel együtt ünnepli az év utolsó napján. Az erre az alkalomra gazdagon megterített asztal mellett áll a karácsonyfa. A „rossz szellemek” távoltar­tása érdekében mindenki ki­dobja az ünnepi kalács egy da­rabkáját az ablakon és kevéske bort is kiönt utána. A karácsonyfa Nagy Péter idején honosodott meg Orosz­országban és az ország legna­gyobb karácsonyfája a Kreml nagytermét díszíti. Az iszt- rinszkiji erdei kolhozban kivá­lasztott, 15 méter magas, 70 esztendős fenyőt december 23-án vágják ki, s a csúcsából hat métert lefűrészelnek. Az orosz karácsony elkép­zelhetetlen Fagy Apó és uno­kája, Hófehérke nélkül. Sok szülő házhoz hívja ezt a párost, hogy ők adják át az ajándékokat a gyerekeknek. A lányok január 7-én, vagyis az ortodox kará­csony reggelén cseresznyevi­rággal díszítik a templomok ikonjait. Az ágakat Szent Katalin nap­ján, december 7-én vágják le. Mások szánkón keresik fel a házakat, s karácsonyi rigmu­sokkal köszöntik fel a lakókat. A hagyományos karácsonyi ételek közé tartozik a „kútja”, amely édes kukoricából és ma­zsolából készül, továbbá a „vszvar”, a gyümölcskompót. UKRAJNA Kereszt jégből Ukrajna katolikus részében de­cember 24-én kezdődik a kará­csonyünnep, akkor, amikor feltű­nik az első csillag az égen. Addig böjtölnek és rendbeteszik a házat. A gyerekek fából faragott csilla­got visznek énekelve házról házra és az éjféli mise után egy fiú ma­roknyi gabonát szór minden kapu elé. Az ország ortodox részében ja­nuár 7. és 9. között ünnepük a ka­rácsonyt. A falvakban szénát terí­tenek az ünnepi asztal alá, hogy jó legyen a takarmánytermés és fok­hagymát is szórnak a földre, hogy mindenki legyen egészséges. Ä szentestén mindkét hit hívei va­csora előtt elmondják a „Krisztus megszületett” kezdetű imát, majd elfogyasztják a híres mézes süte­ményeket. Ha a falunak van fo­lyója, keresztalakú darabot vág­nak ki a jégből, vörösrépa lével megöntözik és megáldatják a pappal. A karácsonyi ünnepnek és Jézus megkeresztelésének ez a kombinációja megvédi a falut az áradásoktól. BALTIKUM Halpikkely a pénztárcában A balti államokban - Észtro- szágban, Lettországban és Litvá­niában - szenteste sonkát tálalnak fel. A családok magukban ünne­pelnek, az éttermek is zárva van­nak. Karácsony első napján ros­kadoznak az asztalok a finomsá­goktól és az utcákat is feldíszítik. A gyerekek ezüst csillagokkal dí­szített piros csizmákat tesznek ki az ablakba és esténként mindenütt gyertyákat égernek - ősi pogány szokás, így segítenek éjszaka a Napnak. Ilyenkor édes forralt bort isz­nak. A szilveszteri ponty egyik pikkelyét a pénztárcába teszik: ez a jövő évi gazdagság záloga. (Makai György összeállítása) Karácsony Párizsban A temesvári Continental szállodában nemzetközi szimpó­ziumot tartottak az öt évvel ezelőtt kirobbant esemé­nyekről, amelyek néhány nap alatt elvezettek a Ceau- sescu-rendszer bukásáig. Románokból, magyarokból álló tö­meg próbálta megakadályozni december 15-én Tőkés László magyar református lelkipásztor kilakoltatását. Az MTI tudósí­tója arra kérte Tőkés Lászlót, hogy idézze fel: mi történt azon a napon temesvári parókiája körül. íme, a történet, ahogy a püs­pök ma visszaemlékszik rá: „Azt az értesülést nyertem, nem hivatalos úton, hogy de­cember 15-én ki fognak lakol- tatni. Tizedikén, vasárnap ki­hirdettem ezt a szószékről a templomot megtöltő, hatalmas gyülekezetnek és megkértem az embereket, legyenek békés résztvevői az eseményeknek, de hangsúlyoztam, hogy csupán tanúnak hívom őket. 15-én reg­gelre, az igazat megvallva, már el is felejtettem, hogy mit hir­dettem, amikor az egyházi taka­rítónő arról értesített, hogy so­kan gyülekeznek. Kitekintettem az ablakon és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy felhívásom megfogant, az emberek ott van­nak. Előbb az épülettől távolabb voltak, aztán közelebb jöttek, és elkergették az épületet őrző rendőröket. A csődület feltűnést keltett, a tömeg egyre nőtt, végül már többségben voltak a románok, illetve más nemzetiségűek is. Estére tele volt az utcának a templom felőli része, a sarkon túl csordult a tömeg, már lega­lább ezer ember gyűlt össze. Olyannyira, hogy éjfélre a te­mesvári polgármester is szük­ségesnek tartotta kijönni, de őt és kísérőit a tömeg kis híján meglincselte, nekem kellett közbelépnem megvédésükre. A sokaság csak úgy volt haj­landó beengedni a városháza embereit, ha a saját küldöttsége is jelen lehet oldalamon. Ez össze is állt, hosszasan tárgyal­tunk. Egyfelől a burkolt fenye­getés, másfelől a rábeszélés jel­lemezte a hatóság fellépését. Megígérték, hogy többet nem fognak zaklatni, hogy a lakás­ból nem fognak kilakoltatni, hogy a feleségemhez, aki álla­potos volt, több heti tilalom után végre beengedik az orvost. Másnap tényleg eljöttek a ko­rábban kitört ablakok helyreállí­tására, megjött az orvos, bár na­gyon gyanúsan viselkedett, vé­leményem szerint az volt a cél, hogy elszakítsák tőlem a felesé­gemet - ezt azonban nem en­gedtem. A tömeg viszont nem oszlott el, hanem egyre na­gyobb lett, ezen a napon már át­csapott a megmozdulás általá­nos elégedetlenségbe, tünte­tésbe, majd összecsapásokba, és este nem messze eldördültek a fegyverek. Jómagam a paróki­ára beszorítva, azt őrizve to­vábbra is az ablakból, először csak vízágyúkat láttam, majd verekedést, közelharcot, a tö­meg hullámzását, és éjfélkor hallottam a fegyverropogást. 17-én éjjel egykor elcsigázot­tan lefeküdtünk, hét-nyolc bará­tunk volt velünk, akik egymást váltva őrizték a parókiát. Ők keltettek hajnali 4 és 5 között, hogy törik a kaput, faltörő kos­hoz hasonló eszközzel. Hatal­mas dördüléssel betört a kapu, utána a bezárt lakásajtók kerül­tek sorra. A templomba mene­kültünk, de oda is becsődült 10-15 ember, tisztek, civilek, azonnal elkezdtek ütni, felesé­gemet elszakították tőlem. Az irodámban ott várt személyesen a kultuszminiszter, ő szólt, hogy ne bántalmazzanak, és ott alá­íratták velem a kilakoltatási végzést, mert a formaságokra ekkor is ügyeltek. Ezután autókba ültettek és előbb a rendőrségre vittek, ahol már tele volt az udvar, a földön letakart emberi testek, zűrzavar, emberek, rohanás, jajgatás, kia­bálás. Innen a szilágysági Me­nyőre vittek, az ottani, elszige­telten álló parókiára. Kutyás rendőrök vették körül az épüle­tet, éjszakára reflektorokkal vi­lágították meg, és onnan hurcol­tak minden nap egészen pénte­kig, 22-ig kihallgatásra. Vagy száz oldalnyi anyagot vettek fel az előző időszak ese­ményeiről. Szerintem az volt a céljuk, hogy jelentsem ki: kül­földi ügynök, kém vagyok és az egész temesvári eseménysoro­zat külföldi megrendelésre tör­tént. Pincével, kínzással fenye­gettek. Az utolsó nap azt is kö­vetelték, hogy írjak alá nyilat­kozatot, hogy jól bántak velem. 22-én reggel azonban nem jöt­tek, s mi először azt hittük, ez rossz jel. Dél körül aztán meg­érkezett egy fekete Volga és ki­szállt belőle az apósom és a fel­eségem keresztapja, majd a megszólaltak a harangok, a rá­dió bemondta Ceausescu elme­nekülését. így tudtuk meg, hogy szabadok vagyunk. Délután el­kezdődött a búcsújárás, ezrek fordultak meg, románok, ma­gyarok, gyalogszerrel, szeké­ren, autóbusszal, mindenki tudta, hogy ott vagyunk: csak aznap délután öt istentiszteletet tartottunk. Ez volt a történet, amelyet elmondhattam volna a parla­menti bizottság előtt. Hogy mi­ért nem mentem el oda? Ez a bizottság kifejezetten azért léte­sült, hogy a valóságot ne derítse ki, illetve átformálja. Olyan dolgokat, amelyeket bűnügyi kivizsgálás tárgyává kellene tenni, bizottságok hatáskörébe utal a leleményes parlament. A temesvári forradalmi szerveze­tek nagyrésze éppen ezért meg­tagadta, hogy képviseltesse ma­gát, és én szolidáris vagyok ve­lük. Másrészt lépten-nyomon sértő, becsmérlő kijelentéseket tettek rám. Az én sok éves üldöz­tetésemet soha nem tették vizs­gálat tárgyává, hiába követelték ezt román személyiségek is. Ilyen körülmények között nem kívántam magam is hozzájárulni ahhoz, hogy szavaimmal a saját értelmezésüket erősítsék meg. Hogy végül is miként ítélem meg a saját szerepemet? Én már a 80-as évek kezdete óta kemé­nyen harcoltam az egyházi és a hatósági elnyomással szemben, az egyház jogaiért, a polgári jo­gainkért, a magyarságért, 88-ban felemeltük a szavunkat a falurombolás ellen. 84-86-ban az Ellenpontok kiadványban játszott szerepem és az Illyés Gyula és a román fél közötti vita kapcsán indult eljárással kapcsolatban megfosztottak papi funkciómtól és két évig munkanélküli voltam. Ezután kerültem enyhítő ítélet követ­keztében Temesvárra. És itt tört ki a spontán népfelkelés, amelynek kovásza lett nem csu­pán az, amit én tettem, hanem a mi gyülekezetünk kilenc hóna­pon át tartó kemény ellenállása a Securitate nyomásával, a pe­reskedéssel, zaklatással szem­ben. Népfelkelés volt 1989 de­cemberében, amelyet azonban a későbbiekben megnyergelt az a csoport, amely a katonasággal és rendőrséggel együttműködve átvette a hatalmat. Én azonban úgy gondolom, hogy a hiteles forradalmi láng nem húnyt ki teljesen, erőt ad a jövőhöz - fe­jezte be a visszaemlékezést Tő­kés László. Baracs Dénes Ot éve Temesváron * tf

Next

/
Thumbnails
Contents