Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-19 / 349. szám
8 uj Dundntüli napló Közélet 1994. december 19., hétfő Karácsonyok a nagyvilágban Ahány ország, annyi szokás Karácsony New Yorkban AMERIKA Egész december a Mikulásé A prémmel szegélyezett vörös palást nem éppen ideális viselet a Mexikói-öböl decemberben is meleg partján, de egy valamit is magára adó Mikulás némán tűr és szenved az ügy érdekében. Ilyenkor nincs olyan amerikai áruház Alaszkától Kaliforniáig, amely ne alkalmazna egy vagy akár több Mikulást, mert minden amerikai család fotóalbumának dísze az a felvétel, amelyben a le- giljabbak Mikulás ölében ülnek. Mikulás ugyanis - ellentétben az európai gyakorlattal - nemcsak december 6-án éjjel jelenik meg, hanem az egész hónap az övé. Az amerikai gyerekhit szerint nem a mennyből érkezik, hanem egyenesen az északi sarkról. A csúcs- forgalom miatt gyakran kénytelen a szán helyett autón járni, s a forgalmas sarkokon állva kedvezményre jogosító vásárlási utalványokat osztogat, vagy éppenséggel pénzt gyűjt az Udvhadsereg számára. Bostonban a minap felbukkant egy rejtélyes Mikulás, ezüstszínű Lincoln luxusautóval és 50 dolláros bankjegyeket nyomott a járókelők kezébe! A helyi sajtó valósággal a nép jótevője- ként ünnepelte, mígnem kiderült, hogy Mikulásunk lemezlovas, aki rádióállomásának igyekezett új hallgatókat szerezni. Hiába, egy igazi amerikai Mikulás üzletembernek sem utolsó. FRANCIAORSZÁG A világ legnagyobb jászola A jászol Párizsban, a Szajna partján, a városháza előtti téren áll. Óriási fehér sátor borai 250 figurája fölé, amelyek 70 centiméter magasak. S 20 baba mozog és beszél a látogatókhoz - komp- juterből vezérelve. Félóránként hangszalagról megszólal Marcello Mastroianni, a világhírű színész és elmeséli az 500 éves Jézus-szobor, valamint Velence történetét, mert ebben a városban készült a jászol. A sátorba - átszámítva - 600 forint a belépődíj: a bevételt a francia gyereksegélyező szervezetek javára fordítják. ORKMY-SZI CETEK Tömegfoci Igencsak sportosan ünnepük karácsonyt a Skóciától északra fekvő Orkney-szige teken. Kirkwall városában december 25-én délután egy órakor kezdődik az úgynevezett „ba”, a tömegfutball. Közel másfélszáz éve több mint 200 szigetlakó két csapatra osztva játszik egymás ellen: a Felvégiek és az Al- végiek. A mérkőzés akkor ér véget, ha az Alvégieknek sikerül a labdát a kikötőig elvinniük, vagy a Felvégiek a templomig jutnak vele. A győztes csapat egy évre megkapja a kupát. DÁNIA Óvakodj a manóktól Dániában karácsony táján elérkezik a kissé rosszindulatú pirossapkás manók ideje. Keményen ellenálltak a keresztény térítésnek, ők a viking idők utolsó emlékei. Évközben alig hallani róluk, de karácsonykor elváljak, hogy megtiszteljék őket. Ezért meg is dolgoztatják a dánokat, mert az éhes manókat egy tál tejberízzsel kell megkínálni. A karácsonyfa alá nem jászolt állítanak, hanem berendezik a manószobát. Aki megfeledkezik erről, az magára vessen, mert a mérges manók felforgatják a lakást. Még rosz- szabbul járnak azok, akik nem tartják meg a karácsonyt, mert a legalább félezer éves manók a hátuk mögött dióval dobálják meg őket. Óvakodj a manóktól! - ez a dánok számára a legfőbb parancsolat karácsony idején. OLASZORSZÁG Jézuska megáldja az örök várost Amikor szenteste a római Santa Maria Aracoeli templom harangja éjfelet kondit, lehull a fehér lepel és az oltáron láthatóvá válik a több mint 400 esztendős Szent Kisded. A templom hajójában felragyognak a kristály csillárok és a hívők éljenzése közepette viszi a pap a Szent Kisded szobrát a főoltárról a mellékoltáron berendezett jászolba. Az orgona fortisszi- móban harsog, gomolyog a tömjénfüst. Az Örök Város szívében 112 lépcső vezet fel a rómaiak kedvenc templomához és hatalmas tömeg látogat el Jézuskához. A szobor a legenda szerint Getszemáné kertjének olajfájából készült. A kerek gyerekfejet korona díszíti. Ruhája csupa ékszer: drágakő, nyaklánc, karkötő, gyűrű, hálából adták azok, akiket megsegített. Karácsony idején a jászollal szemben kis szószéket állítanak fel, s a hat-tízéves gyerekek ott prédikálhatnak, vagy verseket olvashatnak fel szüleiknek. Miközben a gyerekek prédikálnak, a lépcsőkön dudakoncertet adnak az abruzzoi pásztorok, ezzel kedveskedve a Szent Kisdednek. MEXIKÓ Kolibri varázsló Mexikóban általában a spanyol karácsonyi szokások honosodtak meg, de sok minden emlékeztet a hódítás előtti indián kultúrára, ilyen például a szálláskérés (posadas) szokása. A régi mexikóiak télen ünnepelték Huitzilipochtli napistennek és hadistennek, a Kolibri Varázslónak megérkezését. Valószínű, hogy a spanyol hódítókkal együtt érkező Ágos- ton-rendi barátok ötlete volt az, hogy Huitzilipochtlit behelyettesítik Máriával, Józseffel és Jézus születésével. Azóta december 16. és 24. között évről évre megrendezik a szálláskeresés rítusát: a díszesen öltözött és régi verseket szavaló szálláskeresőket pompásan megvendégelik és tűzijátékkal is kedveskednek nekik. A posada fénypontja az, amikor egy díszes agyagedényt, amelyet gyümölccsel és édességgel töltenek meg, behunyt szemmel kell összetörni. Inkább az edény törjön, mint a vendéglátók szerencséje. ANGLIA Kilencvenmillió pulyka A brit Mikulás - legalábbis a kilencévesek több mint 9o százaléka szerint - meglehetősen későn, december 25-én éjszaka érkezik, ajándékokkal megrakodva, a kéményen át. A felnőttek nem annyira a Mikulásnak, mint inkább a pompás vacsorának örülnek. A díszesen megterített asztalokra szerény becslés szerint kilencmillió pulyka kerül, fűszeres töltelékkel, kolbásszal, krumplival körítve. Ezt követi a brandyval flambírozott karácsonyi puding, amelyhez egy pohár sherry is jár. Az asztalnál ülők papírkoronát nyomnak a fejükbe és durranó cukorkákkal ijesztgetik egymást. OROSZORSZÁG Ortodox karácsony Amikor mi szentestén körbe- álljuk a karácsonyfát, az oroszok még az utolsó karácsonyi bevásárlásokat végzik. Az orosz ortodox keresztények ugyanis november 28-tól böjtölnek és csak január 7-én ünnepük a karácsonyt. A legtöbb orosz a karácsonyt a szilveszterrel együtt ünnepli az év utolsó napján. Az erre az alkalomra gazdagon megterített asztal mellett áll a karácsonyfa. A „rossz szellemek” távoltartása érdekében mindenki kidobja az ünnepi kalács egy darabkáját az ablakon és kevéske bort is kiönt utána. A karácsonyfa Nagy Péter idején honosodott meg Oroszországban és az ország legnagyobb karácsonyfája a Kreml nagytermét díszíti. Az iszt- rinszkiji erdei kolhozban kiválasztott, 15 méter magas, 70 esztendős fenyőt december 23-án vágják ki, s a csúcsából hat métert lefűrészelnek. Az orosz karácsony elképzelhetetlen Fagy Apó és unokája, Hófehérke nélkül. Sok szülő házhoz hívja ezt a párost, hogy ők adják át az ajándékokat a gyerekeknek. A lányok január 7-én, vagyis az ortodox karácsony reggelén cseresznyevirággal díszítik a templomok ikonjait. Az ágakat Szent Katalin napján, december 7-én vágják le. Mások szánkón keresik fel a házakat, s karácsonyi rigmusokkal köszöntik fel a lakókat. A hagyományos karácsonyi ételek közé tartozik a „kútja”, amely édes kukoricából és mazsolából készül, továbbá a „vszvar”, a gyümölcskompót. UKRAJNA Kereszt jégből Ukrajna katolikus részében december 24-én kezdődik a karácsonyünnep, akkor, amikor feltűnik az első csillag az égen. Addig böjtölnek és rendbeteszik a házat. A gyerekek fából faragott csillagot visznek énekelve házról házra és az éjféli mise után egy fiú maroknyi gabonát szór minden kapu elé. Az ország ortodox részében január 7. és 9. között ünnepük a karácsonyt. A falvakban szénát terítenek az ünnepi asztal alá, hogy jó legyen a takarmánytermés és fokhagymát is szórnak a földre, hogy mindenki legyen egészséges. Ä szentestén mindkét hit hívei vacsora előtt elmondják a „Krisztus megszületett” kezdetű imát, majd elfogyasztják a híres mézes süteményeket. Ha a falunak van folyója, keresztalakú darabot vágnak ki a jégből, vörösrépa lével megöntözik és megáldatják a pappal. A karácsonyi ünnepnek és Jézus megkeresztelésének ez a kombinációja megvédi a falut az áradásoktól. BALTIKUM Halpikkely a pénztárcában A balti államokban - Észtro- szágban, Lettországban és Litvániában - szenteste sonkát tálalnak fel. A családok magukban ünnepelnek, az éttermek is zárva vannak. Karácsony első napján roskadoznak az asztalok a finomságoktól és az utcákat is feldíszítik. A gyerekek ezüst csillagokkal díszített piros csizmákat tesznek ki az ablakba és esténként mindenütt gyertyákat égernek - ősi pogány szokás, így segítenek éjszaka a Napnak. Ilyenkor édes forralt bort isznak. A szilveszteri ponty egyik pikkelyét a pénztárcába teszik: ez a jövő évi gazdagság záloga. (Makai György összeállítása) Karácsony Párizsban A temesvári Continental szállodában nemzetközi szimpóziumot tartottak az öt évvel ezelőtt kirobbant eseményekről, amelyek néhány nap alatt elvezettek a Ceau- sescu-rendszer bukásáig. Románokból, magyarokból álló tömeg próbálta megakadályozni december 15-én Tőkés László magyar református lelkipásztor kilakoltatását. Az MTI tudósítója arra kérte Tőkés Lászlót, hogy idézze fel: mi történt azon a napon temesvári parókiája körül. íme, a történet, ahogy a püspök ma visszaemlékszik rá: „Azt az értesülést nyertem, nem hivatalos úton, hogy december 15-én ki fognak lakol- tatni. Tizedikén, vasárnap kihirdettem ezt a szószékről a templomot megtöltő, hatalmas gyülekezetnek és megkértem az embereket, legyenek békés résztvevői az eseményeknek, de hangsúlyoztam, hogy csupán tanúnak hívom őket. 15-én reggelre, az igazat megvallva, már el is felejtettem, hogy mit hirdettem, amikor az egyházi takarítónő arról értesített, hogy sokan gyülekeznek. Kitekintettem az ablakon és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy felhívásom megfogant, az emberek ott vannak. Előbb az épülettől távolabb voltak, aztán közelebb jöttek, és elkergették az épületet őrző rendőröket. A csődület feltűnést keltett, a tömeg egyre nőtt, végül már többségben voltak a románok, illetve más nemzetiségűek is. Estére tele volt az utcának a templom felőli része, a sarkon túl csordult a tömeg, már legalább ezer ember gyűlt össze. Olyannyira, hogy éjfélre a temesvári polgármester is szükségesnek tartotta kijönni, de őt és kísérőit a tömeg kis híján meglincselte, nekem kellett közbelépnem megvédésükre. A sokaság csak úgy volt hajlandó beengedni a városháza embereit, ha a saját küldöttsége is jelen lehet oldalamon. Ez össze is állt, hosszasan tárgyaltunk. Egyfelől a burkolt fenyegetés, másfelől a rábeszélés jellemezte a hatóság fellépését. Megígérték, hogy többet nem fognak zaklatni, hogy a lakásból nem fognak kilakoltatni, hogy a feleségemhez, aki állapotos volt, több heti tilalom után végre beengedik az orvost. Másnap tényleg eljöttek a korábban kitört ablakok helyreállítására, megjött az orvos, bár nagyon gyanúsan viselkedett, véleményem szerint az volt a cél, hogy elszakítsák tőlem a feleségemet - ezt azonban nem engedtem. A tömeg viszont nem oszlott el, hanem egyre nagyobb lett, ezen a napon már átcsapott a megmozdulás általános elégedetlenségbe, tüntetésbe, majd összecsapásokba, és este nem messze eldördültek a fegyverek. Jómagam a parókiára beszorítva, azt őrizve továbbra is az ablakból, először csak vízágyúkat láttam, majd verekedést, közelharcot, a tömeg hullámzását, és éjfélkor hallottam a fegyverropogást. 17-én éjjel egykor elcsigázottan lefeküdtünk, hét-nyolc barátunk volt velünk, akik egymást váltva őrizték a parókiát. Ők keltettek hajnali 4 és 5 között, hogy törik a kaput, faltörő koshoz hasonló eszközzel. Hatalmas dördüléssel betört a kapu, utána a bezárt lakásajtók kerültek sorra. A templomba menekültünk, de oda is becsődült 10-15 ember, tisztek, civilek, azonnal elkezdtek ütni, feleségemet elszakították tőlem. Az irodámban ott várt személyesen a kultuszminiszter, ő szólt, hogy ne bántalmazzanak, és ott aláíratták velem a kilakoltatási végzést, mert a formaságokra ekkor is ügyeltek. Ezután autókba ültettek és előbb a rendőrségre vittek, ahol már tele volt az udvar, a földön letakart emberi testek, zűrzavar, emberek, rohanás, jajgatás, kiabálás. Innen a szilágysági Menyőre vittek, az ottani, elszigetelten álló parókiára. Kutyás rendőrök vették körül az épületet, éjszakára reflektorokkal világították meg, és onnan hurcoltak minden nap egészen péntekig, 22-ig kihallgatásra. Vagy száz oldalnyi anyagot vettek fel az előző időszak eseményeiről. Szerintem az volt a céljuk, hogy jelentsem ki: külföldi ügynök, kém vagyok és az egész temesvári eseménysorozat külföldi megrendelésre történt. Pincével, kínzással fenyegettek. Az utolsó nap azt is követelték, hogy írjak alá nyilatkozatot, hogy jól bántak velem. 22-én reggel azonban nem jöttek, s mi először azt hittük, ez rossz jel. Dél körül aztán megérkezett egy fekete Volga és kiszállt belőle az apósom és a feleségem keresztapja, majd a megszólaltak a harangok, a rádió bemondta Ceausescu elmenekülését. így tudtuk meg, hogy szabadok vagyunk. Délután elkezdődött a búcsújárás, ezrek fordultak meg, románok, magyarok, gyalogszerrel, szekéren, autóbusszal, mindenki tudta, hogy ott vagyunk: csak aznap délután öt istentiszteletet tartottunk. Ez volt a történet, amelyet elmondhattam volna a parlamenti bizottság előtt. Hogy miért nem mentem el oda? Ez a bizottság kifejezetten azért létesült, hogy a valóságot ne derítse ki, illetve átformálja. Olyan dolgokat, amelyeket bűnügyi kivizsgálás tárgyává kellene tenni, bizottságok hatáskörébe utal a leleményes parlament. A temesvári forradalmi szervezetek nagyrésze éppen ezért megtagadta, hogy képviseltesse magát, és én szolidáris vagyok velük. Másrészt lépten-nyomon sértő, becsmérlő kijelentéseket tettek rám. Az én sok éves üldöztetésemet soha nem tették vizsgálat tárgyává, hiába követelték ezt román személyiségek is. Ilyen körülmények között nem kívántam magam is hozzájárulni ahhoz, hogy szavaimmal a saját értelmezésüket erősítsék meg. Hogy végül is miként ítélem meg a saját szerepemet? Én már a 80-as évek kezdete óta keményen harcoltam az egyházi és a hatósági elnyomással szemben, az egyház jogaiért, a polgári jogainkért, a magyarságért, 88-ban felemeltük a szavunkat a falurombolás ellen. 84-86-ban az Ellenpontok kiadványban játszott szerepem és az Illyés Gyula és a román fél közötti vita kapcsán indult eljárással kapcsolatban megfosztottak papi funkciómtól és két évig munkanélküli voltam. Ezután kerültem enyhítő ítélet következtében Temesvárra. És itt tört ki a spontán népfelkelés, amelynek kovásza lett nem csupán az, amit én tettem, hanem a mi gyülekezetünk kilenc hónapon át tartó kemény ellenállása a Securitate nyomásával, a pereskedéssel, zaklatással szemben. Népfelkelés volt 1989 decemberében, amelyet azonban a későbbiekben megnyergelt az a csoport, amely a katonasággal és rendőrséggel együttműködve átvette a hatalmat. Én azonban úgy gondolom, hogy a hiteles forradalmi láng nem húnyt ki teljesen, erőt ad a jövőhöz - fejezte be a visszaemlékezést Tőkés László. Baracs Dénes Ot éve Temesváron * tf
