Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-08 / 338. szám
10 üj Dunántúlt napló Társadalom 1994. december 8., csütörtök Mezőgazdasági népfőiskola A pécsi nyugdíjasok közül soknak van kisebb-nagyobb kertje, ahol zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt termelnek. Ez a tevékenység két okból is nagyon hasznos: egyrészt azért, mert amit termelnek, azzal kiegészítik a nyugdíjukat, másrészt pedig kint vannak a friss levegőn és mozognak, ami az egészségük érdekében fontos. Az viszont nem mindegy, hogy a nagyon drága vetőmagvak, műtrágyák, növényvédőszerek mellett milyen áron termelik meg a különböző terményeket. Mindezt figyelembevéve a Nyugdíjasok Egyesületének kezdeményezésére és a Kertészek és Kertbarátok Megyei Szövetségének technikai segítségével Mező- gazdasági Népfőiskolát indítanak elsősorban pécsi nyugdíjas kertbarátok részére. A tálfolyam öt előadásból és három szabadtéri bemutatóból áll. Az előadások helye: Pécs, Irgalmasok u. 5. sz. (az Afész székháza), I. e. A délután 2 órakor kezdődő előadások témái a következők: December 12.: Szőlő termesztés Pécsett. Előadó: dr. Diófási Lajos, igazgató. December 19.: Egyszerű és iskolázó borkezelés. Előadó: Solti László, borász Január 9.: Szabadföldi zöldségtermesztésre felkészülés. Előadó: dr. Tamcsu József, kertész mérnök. Január 23.: Növényvédelem a a háztáji termelésben. Előadó: dr. Reisinger Péter, egyetemi tanár. Február 6.: Gyümölcs termesztés a Mecsek alján. Előadó: dr. Sipos Lajos mg. mérnök. Február 13.: Kirándulás Villányba. Téma: a kisüzemi szőlő és borgazdálkodás, marketing tevékenység. Előadó: Polgár Zoltán, kertész mérnök. (A kirándulás önköltséges.) Február 20.: Gyümölcs ter- meszlési-metszési bemutató Mátrai József gyümölcsösében. (Pécs, Andrássy u. 24., azA/1 -es laktanya előtti úton balra), Előadó: Buzássy Lajos, minisztériumi osztályvezető. Március 6.: Szőlőtermesztési bemutató a Kertészeti Kutató Intézet szentmiklósi telepén 13.30-kor (a 26-os autóbusz 13 órakor indul az uránvárosi végállomásról), Előadó: dr. Diófási Lajos. A tanfolyam az egyesület tagjainak díjtalan. A tagsági igazolványt vigyék magukkal, az esetleges tagdíj elmaradást a helyszínen lehet rendezni. A nem tagok az előadások előtt beléphetnek az egyesületbe, előadásonként 50 forintért válthatnak belépőjegyet. Nagyobb szociális érzékenységet! A Nyugdíjasok Baranya megyei Kamarájának álláspontja szerint a jövőben nagyobb hatáskört kell kapniuk a megyéknek szociális területen. Ugyancsak fontosnak tartják, hogy a szociális otthonok részére nyújtandó normatív támogatás minden évben az infláció mértékével azonos nagyságrendben növekedjék. Új szociális otthonok építését, illetve a meglévők bővítését szorgalmazzák. A többágyas szobák helyett az egy-két ágyasak kialakítását tartják szükségesnek. Kezdeményezni akarják nyugdíjasházak építését, s azt szeretnék, hogy ezekbe a házakba a szegényebbek is bejuthassanak. Baksaiakkal Göncz Árpádnál Lehet, hogy csalódtak valamelyest, lehet, hogy számítottak az ülésnapra, hogy esetleg élő-eredetiben látják-hallják T. J. urat szónokolni: Engedtessék meg nekem kérném tisztelettel, hogy ... De csend honolt ezen a szerdán az ország házában, még lézengő képviselőt sem lehetett látni, csak szorgos takarítókat. No meg jövő-menő látogató csoportokat a főemeleten. Harminckilencen jöttek e szerda délutánon baksaiak a Parlamentbe, hogy találkozhassanak a Magyar Köztársaság elnökével. Régóta készültek már működéséről, múltjáról és jelenéről. Aztán beterelik a társaságot a kongresszusi társalgóterembe, majd a kongresszusi ülésterembe, vagyis a „felsőházba”, ahol további tudnivalókról esik szó. És ezzel véget is ér a T. Házzal való ismerkedés, sietős léptekkel megyünk végig a folyosón az épület túlsó végébe, az elnöki hivatalba. A Magyar Köztársaság elnöke, az Országház délnyugati szögletében található, dolgozószobája a Munkácsy és a Nándorfehérvári terem között van. A baksaiak A köztársasági elnök Zsolnay-vázát kapott ajándékba a baksaiaktól erre. Vandzsia Lászlóné, a község nyugdíjas klubjának a vezetője mesélte, hogy a találkozást kérő levelüket fél esztendeje küldték el Göncz Árpádnak, aki nem is késlekedett a válaszadással. A levelében azt írta, hogy "szívesen fogok kezet a baksai nyugdíjasokkal... ” De erre még mindig várni kellett. S ha már eddig türelmesek voltak - megértették, hogy nehéz az államfőnek még egy ilyen rövid találkozásra is időt szakítani -, az a néhány perc már igazán semmi. Ők is a 6-os kapun mentek be, átesve mindazon a biztonsági- ceremónián, ami a repülőtereken is van. És most, a kupola alatt hallgatják az idegen- vezető hölgy rutinos előadását az Országház történetéről és most az utóbbiban várakoznak, amit oly gyakran láttak már különböző alkalmakkor a televízióban. Várakozás közben a csoportot kísérő parlamenti hölgy érdeklődik: Ugye ott van az a híres Ezüstkalász tsz? Mit is válaszolhatunk erre? Volt.. . Egyszerre csend lesz. Nyílik a terem ajtaja, belép az Elnök, odasiet a baksaiak félkaréjához. Nagyképűen azt is mondhatnánk a következő percekről, hogy az államfő cercle-t, na jó, szerkl-t tart, vagyis balfelől elindulva minden vendéghez odalép, minddel kezet fog, és mindhez szól néhány kedves szót, mintha régi jó ismerőseivel találkozna. Ezután a félkör közepére lép, rövid beszéd innen és onnan, és dr. Sütő László, baksai polgárA baksai nyugdíjas vendégek a parlament padsoraiban A televízió közvetítéséből ismert előcsarnokot is megtekintették a vendégek Fotók: Läufer László mester máris átadja Göncz Árpádnak a nyugdíjasok ajándékát, egy, a látogatásra emlékeztető felirattal ellátott szép Zsol- nay vázát. Ezzel véget is értek a Nándorfehérvári termi percek, s az Elnök a vendégeit a saját dolgozószobájába vezeti. Erről így ír egy az Örszágházat bemutató füzet: Magának a dolgozó- szobának a belső kiképzése erdélyi, későreneszánsz virágos stílusú, diófa falburkolata 1928-29-ben készült. A belső tér elrendezése, a bútorok, a gazdag díszítésű bronzcsillár jól illeszkedik a terem hangulatához. ” Az elnöki íróasztallal szemben („Állítólag itt intézik az ország dolgait ” - jegyzi meg róla az Elnök) egy Kos- suth-portré függ, az egykori kormányzó feje fölött a falburkolat egy részlete, a Szent Korona. („Hát ez a kettő nem igen illik össze ” - mondj a erről az Elnök.) Keveset időzik itt a társaság, az Elnök máris átkíséri a vendégeket a szomszéd terembe, amit Munkácsy Mihály hatalmas, 13,55x4,5 méteres, 1893-ban elkészült, de itt csak 1928 óta lévő Honfoglalás c. festménye után az alkotóról neveznek Munkácsy-teremnek. A pompás képről sok mindent elmondott az Elnök, többek között azt is, hogy Meciar, volt és leendő szlovák kormányfő megA vendégek Göncz Árpád dolgozószobájával is megismerkedtek jegyezte róla: a szlovák nép most már egyenes gerinccel jár. No meg azt is, hogy az ablakok előtti fémszövetű függöny védi a kátrányalapra festett képet a napfény által okozható károsodástól. Mégis, most a két déli ablak elől félrevonja a függönyöket az Elnök, kinyitja a belső ablaktáblákat és a jó házigazda büszkeségével mutatja, micsoda kilátás nyílik innen a Dunára, a túlpartra, a Gellérthegyre. Aztán folytatódik még a beszélgetés, majd többen is előveszik a táskájukból azt az interjúkötetet, amit az Elnökkel folytatott beszélgetésekből állított össze Wiesinger István. Göncz Árpád valamennyit kedves sorokkal dedikálta. Hársfai István Hogyan lettem milliomos?! H át nem volt egyszerű. Először szigorúan tudományos alapon tanulmányoztam a meggazdagodás lehetőségeit, fortélyait. Carnegie útmutató életrajzán kezdtem, majd Rockefellerek, Astorék és egyéb világhírességek életútját tanulmányoztam. Feltűnő volt, hogy a számításba jöhető tanítómesterek többnyire New-York elővárosaiban rikkancsként, cipőpucolóként és egyéb alacsonyrangúnak tudható polgárként kezdték életüket. Az egyszerűbb szinten való kezdést nem találtam ellenszenvesnek, de mert nyugdíjas utazási igazolványom New-York megközelítéséhez nem jöhetett számításba, ezt a megoldást elvetettem. Az európai milliomosok meggazdagodásának receptjei sem ihlettek, inspiráltak különösképpen. A politikusi pálya nem állna jól nekem, alaptőkém pedig minduntalan szertefoszlik a mindennapi gondok orvoslására. Más utat kellett hát választanom. Először - őseinkhez hasonlóan - gyűjtögető életmódot kezdtem folytatni. A bélyegekkel kezdtem. Már össze is állt volna valami említésre és figyelemreméltó érték, amikor a Magyar Posta megemelte a postai tarifát, ezzel elejét véve a gyűjtemény reményteli értékesedé- sének. Megpróbáltam a tőzsdét is. Gimnasztikái tréningbe fogtam, hogy érthetően és gyorsan tudjak gesztusaimmal reagálni a brókerek misztikus tomamutat- ványaira. Szeretteimnek nem kevés áldozatukba került, hogy ideggyógyászati kezelésem. Ezután már csak a szerencsejátékok kínálkoztak. Legnagyobb sikereimet itt értem el. Számottevő eredményt ugyan nem tudok felmutatni, de relatíve megközelíthettem a lehetőségek országútj át. Több szelvénnyel és rendszeresen játszottam. De mert soha, semmiféle eredményt nem értem el, egyre kevesebb pénzt öltem szenvedélyembe, ezzel jelentős megtakarítást könyvelve el. Leszoknom volt miről, mert kényszerűségből vezérelt életem majd minden területe a primitívségig lerongyolódott, csak a legszükségesebb, legelemibb dolgok élvezetére nyílt lehetőségem. Már-már feladtam a reményt, hogy egykor az irigyelt gazdagok sorába tartózhassam, amikor meglátogatott a véletlen. Társadalomtudósok és filozófusok ugyan állítják, hogy véletlenek nincsenek, magam azonban célratörő igyekezetemben nem értem rá elvont dolgok igazságaival foglalkozni. Úgy történt, hogy egyik nap csendes kopogást hallottam az ajtómon. A hang inkább nesze- zéshez hasonlított, mégis félreérthetetlen volt a zaj. Kinyitottam az ajtót, s ott egy valaha nyilván szebb napokat látott, tartásában megöregedett, tettre- készségét azonban sejtető, még használható rongyokba burkolt alakot találtam. Rémlett, hogy valahonnét ismerem, mégis kértem, mutatkozzék be. „A Gond vagyok!” - mondta utolérhetetlen eleganciával és egyszuszra elpanaszolta sorsát. Hogy nem talál hajlékra, hogy elfáradt önmagától, hogy nincs senki, aki szívesen venné szárnyai alá, gondozná őt. Megesett a szívem rajta és szélesre tártam lakásom ajtaját. A vendég panaszolt fáradtságát és elesettségét meghazudtoló gyorsasággal surrant a szobámba. Kényelmesen elterpeszkedett egy mélyöblű fotelben és láthatóan jól érezte magát. Faggattam honnan jött, mit csinál, s miért pont engem választott vendéglátójául. Elmondta, tudja, mit szeretnék elérni, gondolta segítséget nyújthat vágyaim beteljesüléséhez. Biológiai adottságait vázolva -mellékes megjegyzésként - közülte, osztódással szaporodik. Kellemesen eltársalogtunk volna, ha az utóbbi tulajdonságát azon nyomban nem bizonyította volna be. Sok apró gond kezdte megtölteni szobámat, majd mint a folyondár, szinte percek alatt ellepte az egész lakást a kis gondok hada. Arról nem beszélt, hogy a növekedés üteme és irama is elüt az emberétől, így ijedten vettem észre, hogy az előbb még kis gondok immár egyre nagyobbak lesznek, s hogy már magamnak sem maradt hely eleddig kényelmesnek tudott lakásomban. Mit részletezzem? A gondok hirtelen gyorsasággal szaporodtak, nőttek, számuk előbb a számtani, majd mértani halad- vány szerint növekedett, mígnem elérkezett az áhított pillanat. T öbbmillióan vettek körül, öleltek, tartottak karjaikban. Amikor számon kértem sokaságukat, mintegy indignálódva kérdeztek vissza: nem milliomos akartam-e lenni? Bágyadtan vallottam be, hogy igen. Ők pedig nem értették, miért szo- morkodom, amikor végre millió gond birtokosa lehettem. Bár erre nem számítottam, nem ezt céloztam, titokban jókat kuncogok, tudván, hogy mindezt Rockefeller, Astor és a többiek aligha tudják utánam csinálni. Bokrétás András é ! 1 4 t
