Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-04 / 304. szám
10 aj Dunámon napló Háttér 1994. november 4., péntek Békési a legkedveltebb célpont Azonnali kérdések és válaszok E héten már negyedízben került sor az Országgyűlésben az azonnali kérdések és válaszok órájára. Ez az új Házszabály által - angol mintára - bevezetett intézmény a képviselők, mindenekelőtt az ellenzék, kormányt ellenőrző-beszámoltató jogosítványait erősíti. A kedden kettőtől háromig tartó riposzt- parádé egyúttal lehetőségek - és némi kárpótlás a nézőknek - a korábbi napirend előtti összecsapások megszüntetéséért. (Napirend előtt ugyancsak az új Házszabály szerint - már csak a frakcióvezetők szólalhatnak fel, szigorúan 5 perces időkeretben és országos fontosságú, rendkívüli ügyben. Négy heti tapasztalat szerint ezzel a lehetőséggel csak Torgyán József él, ő viszont mindig.) Az azonnali kérdések és válaszok órájának dramaturgiai izgalmát a szigorú játékszabályok biztosítják: a kérdező képviselőnek és a válaszoló kormánytagnak először egyaránt 2-2 perce van, a viszontválaszokra pedig tovább 1-1 percet kapnak, és az utolsó szó mindig a kérdezőé. Ezt annyira komolyan veszik, hogy most kedden is Gál Zoltán házelnök - az idő leteltét jelző első figyelmeztetést követően - tíz másodpercen belül kíméletlenül kikapcsolta például előbb Torgyán Józsefet, majd Kuncze Gábor mikrofonját is. Az időtúllépésnek egyébként egyaránt oka lehet a szónoki hév, illetve az, hogy egyes képviselők - mint azt ugyancsak szóvá tette a párviadalokat felügyelő házelnök - valójában bővebb kifejtést igénylő, inter- pellációs kérdéseiket hozzák előre a látványosabb és valószínűleg nézettebb órára. Az „azonnali kérdések” favorizálásának persze oka az is, hogy itt a képviselők aktuálisabbak lehetnek: kérdéseiket elég az adott ülésnap kezdetéig benyújtani. Ez persze azt is jelenti, hogy nem számíthatnak a minisztériumi apparátusok által összeállított, kimutatásokkal bőven megtámogatott válaszokra. De az azonnali kérdések - sőt talán a „komoly” interpellációknak - sem mindig ez a célja. Politikai összecsapás, a „karzatnak” szóló színjáték ez, olyan főszereplőkkel, mint Torgyán József, Katona Tamás, illetve a másik oldalon Békési László, Kuncze Gábor. Sőt, fellép maga a miniszterelnök is. Eltérően ugyanis az interpellációktól, itt a kérdező képviselő nem köteles megelégedni azzal, hogy a „halaszthatatlan közfeladatának ellátása miatt” távollévő kormányfő helyett egy másik kormánytag válaszoljon, ha ragaszkodik hozzá, három héten belül a miniszterelnöktől kapja meg a választ. Ezért nem lehetett az MDF-es Kutrucz Katalin a magyar parlament történetének első „azonnali kérdezője”, mert október 11-én magától, Hóm Gyulától akarta megtudni, hogy „ki akadályozza a törvényhozást”. Mint azután egy hét múlva kiderült, a képviselőnő szerint a kormány, amely nem nyújtja be a fontos törvény- javaslatokat, Hóm Gyula szerint viszont az ellenzéki képviselők, akik fölösleges felszólalásokkal húzzák az időt. A képviselők önfeledten élvezhették a vitát, hiszen még csak szavazniuk se kell a válaszok elfogadásáról, s így az ellenzék megszabadul attól az állandó frusztrációtól, amit máskor interpellációi biztos kormánypárti leszavazása jelent. A miniszterelnök egyébként a négy eddigi alkalomból mindössze egyszer volt jelen, akkor a 11 kérdésből 4 szólt hozzá, s már gyűlnek az újabbak. A dolog természetéből adódóan egyébként a kérdezők túlnyomó többség ellenzéki képviselő, s legkedveltebb célpontjuk Békési László pénzügyminiszter. Surján László, a KDNP elnöke például még az „első körben”, október 11-én mélységes aggodalommal kérdezte meg tőle, hogy milyen ütemben folyik az ÁFA visszafizetése a kisvállakozóknak, illetve, hogy milyen ütemben folynak be az adóbevételek. Elégedetten nyugtázta a miniszter válaszát és azt az ígéretét, hogy írásban is megkapja a vonatkozó adatokat. Egy héttel később azután már némi sértettséggel a hangjában tette szóvá, hogy a „szakértő kormány” bizonyára csekély szakértelmű alkalmazottaitól csak ömlesztett adatokat kapott, holott öt mindez havonkénti bontásban érdekelné. Az elmúlt két alkalommal viszont Torgyán József vállalta magára, hogy minden - nem kevés - szónoki képességét bevetve kihozza béketűréséből a pénzügyminisztert. Saját megfogalmazása szerint „két félidőben” igyekezett hol bizonyítani, hol sejtetni, hogy Békesít gyanús szálak fűzik „a földkereg- ség legnagyobb szélhámosának” minősített (és Torgyán által következetesen Bognárnak nevezett) Bodnár Györgyhöz. A kísérlet másodszorra sikerült, mert miután Békési László ismét elmagyarázta, hogy négy vizsgálat bizonyította a Las Vegas Casino engedélyezésének teljes jogszerűségét, végül csak megjegyezte: szerinte az igazi kérdés az, hogy kinek áll érdekében lejáratni a pénzügyminisztert, „a Hom-kormány legkeményebb tagját”. Torgyán Józsefnek egyébként most még egy röpke, azonnali választ igénylő kérdése lett volna - ez már a távollévő miniszterelnökhöz - ” a nép elszegényedéséről és a nagy vagyonok keletkezéséről”, de ennél nem elégedett meg a helyettesként kijelölt Békési válaszával. Ugyanígy nem tartotta kompetensnek a pénzügyminisztert dr. Szilágyiné Császár Terézia kereszténydemokrata képviselőasszony, hogy a privatizáció alakulásáról nyilatkozzon Horn Gyula helyett. Ezalkalommal Békési Lászlónak legfeljebb frakciótársa, Boross László hozott némi felüdülést, alkalmat nyújtva arra, hogy elmondhassa, a gyermekes családok számára milyen előnyösen változtak - nőnek - a lakásépítési hitelek. A szocialista képviselő szépen meg is köszönte a választ, s az ülésteremben legalább néhány percre béke és nyugalom honolt. Hajdú András A parlament folyosóján Békési László pénzügyminiszter (balról) Varga Imre szobrászművész társaságában Fotó: Läufer L. Puhítgatják a kormányprogramot Furcsa folyamatnak vagyunk tanúi. Az új kormány a súlyos gazdasági egyensúlyhiány láttán számos népszerűtlen, ám már a középtávú gazdasági fejlődéshez is nélkülözhetetlen, fogyasztást megszorító intézkedést helyezett kilátásba. Az árszínvonal emelésére, a felhasználás csökkentésére számos intézkedést végre is hajtott. Bevallom, imponált nekem ez a halasztást nem tűrő eltökéltség, amellyel az önkormányzati választások küszöbén meghirdették ezeket az intézkedéseket. Az volt a benyomásom, hogy az új kormány az ország szénájának rendbetételét előbbre helyezi a koalíciós pártok választási szereplésénél. Azután következett a nyugdíjak visszamenőleges emelése, - engedett a kormány. Sőt mi több: a kormánypárti képviselők többsége ezt a döntést az egyéb, nyugdíjjellegű juttatásokra is kiterjesztette. Hamarosan arról értesültünk, hogy az energia- és energiahordozó árak emelését előbb rövidebb, azután hosszabb időre elhalasztották. Mindez felvett néhány kérdést. Mindjárt elsőként: talán hibás diagnózis alapján készültek a kemény és kellemetlen intézkedésekre? Attól félek, nem erről van szó. A helyzet valóban indokolná a korlátozásokat. Ebből adódik a második kérdés: eszerint mégis csak alárendelik a gazdaság érdekeit az önkormányzati választások sikerének? Ha a kormány felelősséget érez hivatala iránt, tudnia kell, hogy az egyensúlyi helyzet sürgős javításra szorul. A koalíciós pártok esetleges népszerűtlenségét a kellemetlen intézkedések beharangozása már önmagában is beárnyékolta, ezen a meghátrálásnak tekintett visz- szavonulás nem változtat, legfeljebb csak ront. Úgy tűnik, mintha a nagyobbik kormánypárt hozzáértő és kormányzati felelősséget viselő politikusai nem tudnák parlamenti és parlamenten kívüli bázisukat meggyőzni a helyzet komolyságáról. S ha ez a feltevés igaz, akkor megint ott vagyunk, ahol a part, azaz a párt szakad: az Antall- és a Bo- ross-kormány működését is ez az értetlenség nehezítette. Sajnos a fogyasztónak sincs oka felsóhajtani, nem jutott ezzel senki levegőhöz! Mindössze annyi történt, hogy a fizetőképes keresletünket korlátozó intézkedések egy részét elhalasztották, bevezetésükig tovább nőnek az egyensúlyi zavarok, felszámolásuk vagy nagyobb áldozattal jár majd, vagy tovább tart, mint ígérték. Lehet, hogy nem tetszik a diagnózis, keserű a gyógyszer, de tudomásul kell venni: a tüdőgyulladást nem lehet aszpirinnel gyógyítani. Bácskai Tamás Hogyan csinálják a csehek? A legkisebb rossz? A nagymester a 64 kockás tábla előtt ül és mérlegeli, hogy melyik lépés ígérkezhet a legjobbnak. Á világpolitikai sakkjátszma részvevőiben azonban mind gyakrabban vetődhet fel a kérdés, melyik lépés ígérkezik a legkisebb rossznak. Október közepén lejárt például a legeslegvégső határidő, hogy a boszniai szerbek elfogadják a nemzetközi béketervet. Washingtonban jó előre kilátásba helyezték, ha elmarad az igenlő válasz, feloldhatják a muzulmánokkal szemben elrendelt fegyverszállítási tilalmat. Csakhogy ebben a kérdésben nem egyedül az Egyesült Államok illetékes, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Annak tagjai pedig, az érdekek és óvatos fenntartások következtében nem sok hajlandóságot mutatnak a kockázatos lépésre, amely előidézheti a háború megélénkülését. Az Egyesült Államok mostanság sorozatosan kerül ilyen dilemmák elé. Ha rögtön egy második sivatagi viharral válaszol a bagdadi felvonulásra, túlmegy a megengedett határon? így viszont az iraki diktátor megerősítve láthatja magát. Ahogy a genfi megállapodás az egyik oldalon csökkentheti a phenjani atomfenyegetést, de a másik oldalon szinte jutalmazza a nukleáris zsarolást. Szerencsére vannak egyértelmű sikerek is, hiszen Clinton szerdán ott lehetett a sivatagban az izraeli-jordániai békeszerződés aláírásakor. Igaz utána Szíriában azonnal újabb kérdőjelekbe ütközhetett: lehetsége- sek-e ott olyan lépések, amelyek egyszerre jók minden arabnak, Izraelnek, Amerikának és az ENSZ-nek? Nem egyszerűek a feladványok. A világpolitikában sajnos a sakk-komputer sem tudja kiszámítani a legjobb lépést. Már gyermekkoromban találkoztam azzal a megjegyzéssel, hogy a csehek mindent rosszul csinálnak. Bezzeg mi magyarok! Ez a negatív vélemény keltette fel a csehek iránti érdeklődésemet. Meglepetten tapasztaltam, hogy a cseheket azért kritizáljuk, mert irigyeljük őket. Ennek ezeréves gyökerei vannak. Azzal kezdődött, hogy a csehek a náluk már korábban gyökeret vert kereszténységet úgy tették államvallássá, hogy a Német-Római Birodalomhoz, azaz Nyugat-Európához kötötték klérusuk szervezetét. Mi büszkék vagyunk első királyunk bölcs döntésére, de azért soha nem állítjuk szembe a csehek sorsának alakulásával. Pedig talán ezzel dőlt el századokra az, hogy őket a világ mindig európaibbaknak tartotta, mint bennünket. Mátyásnak, legnagyobb királyunknak sok történészünk felrótta, hogy őt Prága és Bécs sokkal jobban érdekelte, vonzotta, mint a Balkán. A két nép eltérő hozzáállása igazán a közös Habsburg Birodalmon belül vált a legnyilvánvalóbbá. Mi a nemzeti szuverenitásunk érdekében a gazdasági haladást áldoztuk fel. A csehek inkább a meggazdagodás útját választották. A két út hatékonysága közötti különbség a 19. századtól kezdve vált nyilvánvalóvá. Máig szinte említés sem történik arról, hogy a Monarchián belül magasan a csehek éltek a legjobban, hogy 1936-ban az életszínvonaluk magasabb volt mint a franciáké, hogy ők a fasiszta tenger közepén is polgári demokrácia maradtak. Ahogy enyhült a moszkvai nyomás, ők is igyekeztek megszabadulni a zsarnokságtól. Az 1968-as forradalom is különbözött a mi 56-osunktól. Óvatosabban láttak hozzá, és soha nem fenyegette jobboldali ellenforradalom polgári, szociáldemokrata jellegét. Ott fel sem merülhetett a régi félfeudális rendszer res- taurációs kísérlete, hiszen azzal már jóval Jalta előtt leszámoltak. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a forradalmuk eltiprása után sokkal nehezebben találtak magukra, mint mi. 1968-88 között mi vizsgáztunk jobban. Mindezt azért bocsájtottam előre, mert súlyos hibának tartom, hogy öt éve alig hivatkozunk arra, mit és hogyan csinálnak a csehek. Pedig tanulhatnánk tőlük. Annak ellenére, hogy volt mihez visszatérniük, sokkal nagyobb türelmet tanúsítottak a piacgazdaság kialakításában. Nem engedték meg a nagyarányú munkanélküliség létrejöttét. Konzervatív kormányzatuk sokkal nagyobb megértést tanúsított a társadalom szociális tűrőképességével szemben. Sem a szocializmus utolsó tíz évében, sem azóta nem adósodtak el úgy, mint mi, pedig ők mindig könnyebben jutottak volna a külföldi hitelekhez. Ebből is nagy előnyük származik a következő években. Nem törték kezüket-lábukat annak érdekében, hogy bármi áron minél több nemzeti vagyont adjanak el. Ők a külföldi tőkét elsősorban az új kapacitások létrehozására ösztönözték, nem adták el olcsó pénzért a piacaikat. Mi büszkék vagyunk arra, hogy hozzánk háromszor annyi nyugati tőke jött, mint hozzájuk, de hallgatunk arról, hogy mi ezért legalább tízszer többet adtunk. Mindennek az a végeredménye, hogy a cseh az egyedüli társadalom, amelyik az elsietett átalakítás elől nem menekült balra. Rendszerük a külföldi tőkének is a legvonzóbb Kelet-Közép Európában. Kopátsy Sándor Megy a bolt... Járja az országot A Westel 900 GSM mobiltelefonjai Magyarországon és külföldön is egyre több helyen használhatók. Győződjön meg róla a Westel 900 GSM mobil bemutatótermében! Többek közt megismerkedhet a világ legkisebb készülékével az Ericssontól, a hatféle színben kínált Nokia telefonokkal, s azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket a mobiltelefon szolgáltatás nyújt Önnek. Akár már félórán belül saját telefonján beszélhet. Hogy menjen a bolt. Szeretettel várjuk Pécsett november 3-án, 4-én és 5-én a Széchenyi téren, majd Szigetváron november 6-án és 7-én a Fő téren. Természetesen később és mindig rendelkezésre áll a Westel 900 GSM Baranya megyei üzletkötője: (06-30) 303-920, valamint Pécsett a Westel Rádiótelefon Kft. üzlet: Rákóczi u. 19. Tel.: (06-60) 327-900, a Fotex üzlet: Bem u. 45. Tel.: (06-72) 336-197 és az Ofotért üzlet: Király u. 3. Tel.: (06-72) 310-692.
