Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-12 / 312. szám
Irodalom - Művészet 1994. november 12., szombat 10 aj Dunántúli napló A Jelenkor novemberi számából Pécsett szerkesztett Jelenkor novemberi számának élén Takáts Gyula versei, valamint Mészöly Milós Családáradás című regényének részlete állnak. A szépirodalmi rovatban olvashatók még Kukorelly Endre versei, N. Horváth Béla Kukorelly költészetéről írott tanulmányával, továbbá Péterfy Gergely A költő és a gyilkos című elbeszélés, illetve Kovács András Ferenc verse. A rovatot az ez évi Getz írói Díjjal kitünteti Sándor Iván rgényrész- lete záija. A lapban külön blokkot képez az a három írás, amely Hamvas Béla munkásságához kapcsolódik: Dolinszky Miklós Az életmű körülírása (Variációk Hamvas Béla mondataira) című essszéje. Bazsányi Sándor a hamvasi epikáról szóló tanulmánya A regényformát cserben hagyó szellem címmel és Kelemen Zoltán A láthatatlan elmélet című elemzése Hamvas nem létező könyvekről írt kritikáiról. Szabadságérzés és zavar a címe Lengyel András figyelemreméltó tanulmányának, amelyben a fiatal Bibó István pénzről vallott nézeteit veszi nagyító alá. E számban olvasható a Karátson Endre Franciaországban élő íróval Kelevéz Agnes által készített interjú második, befejező része. A folyóirat A Karkasszban című elbeszéléssel köszönti a nyolcvan esztendős Határ Győzőt. Pálinkás György Felhők Könyve című, most készülő regényének első fejezetét olvashatják az érdeklődők Parti Nagy Lajos és Thomka Beáta írásai mellett, melyek Pálinkás Pécsről szóló. A városban esik az eső című albumkönyvét méltatják. A novemberi számot Fáy Miklós portréja zárja, melyet a világhírű görög származású, idén ötvenéves operaénekesnőről. Ágnes Baltsáról készített. Takáts Gyula Mert mindig velünk Lapozva sziklát, geológiát a vers, mint bíbiceknek a vizek és mert a nincs és van együtt világ, köztük keresi Csu tovább, amit fehérrel írt a mészre a víz, a tér és az idő ... Olvasni, írni - úgy, ahogy azok -, tanulva új poétikát. Áttenni, mert mindig velünk a van s szólít a testes, élő téren át és sejti Csu, nemcsak a kő s a toll, a vers is hallja a maga szavát.. . A csillagok lába között Az ablakon át épp csak akkora s a falon át nagyobb és hozzátéve még az éjszakát derengeni kezd a rossz vas ágy és a csillagok lába között az egyre szebb és egyre feketébb Vénuszt szülő világ. Hosszúhetényi műterem- látogatás Bocz Gyulánál Hosszúhetényi háza egyedülálló hangulatú műterem. Otthon, lakás, műhely. A patakig lenyúló udvar zöldjében kövek, fák, szobrok. Bocz Gyula senki másra nem jellemző alkotásai, születésük helyszínén. Aki rányit, munkában találja. Legutóbb rajzait állította ki a Pécsi Nevelők Házában. Három-négy évtized grafikái ezek, és noha nem biztos, hogy szoborvázlatként készültek, valamennyi a szobrász kezéről, gondolkodásmódjáról árulkodik. Erőteljes bennük a plasztikáról, a térről való tudás.-A szobrász azt rajzolja ki magából, amit nem lehet szoborba formálni - mondja rajzairól Bocz Gyula. - Rajzolni nagyon jó dolog, kellemes állapot. Egy bizonyos időpont őszinte lenyomata kerül ilyenkor a papírra. 30 rajz szerepel ezen a kiállításon az évtizedek alatt született 300-ból. Állandóan dolgozom - most egy kisméretű domborművön: találtam egy szép falapot, és annak erezete előhívta a formákat. Számomra nincs nagy és kis munka, és talán ebből adódik, hogy nem tudok megrendelésre, határidőre dolgozni. Iparosmunkát teljesíteni. Örömmel vállalom a feladatokat, de a maximumot akarom mindig kihozni egy-egy szoborból. Legalább én legyek elégedett a munkámmal. Nem biztos, hogy remekmű születik, de engem megnyugtat, hogy megtettem minden tőlem telhetőt.- Mennyire fontos mindehhez ez a hosszúhetényi ház, az itteni munka ? Gyerekkoromban itt töltöttem a nyarakat, dolgoztam nagyszüleimmel a szőlőben, segédkeztem az aratásban. Pécsett éltem, aztán elhagytam a várost: a villányi művésztelep is ezt a menekülést jelentette, ez pedig végképp. Hosszúhetény az elvonulás, a nyugodt munka színtere. Mindig magányos voltam, karakteremnek ez a visszavo- nultság felel meg, ami azt is jelzi, mivel nem értek egyet.-Mit jelent az ihlet annak, aki ennyire eggyé forr a munkájával?-Nem szívesen beszélek az ihletről. Inkább az anyaggal való találkozásról, amely olyan, mint a másik emberrel való találkozás. Bele kell hogy szeressek a kőbe vagy fába. Akkor másképp fogom meg, másképp bánok vele. Amikor az ember így feltöltődik, belső sugárzása megjelenik a munkáján is. Ilyenkor nem az a fontos, fizetnek-e érte, vagy miként értékelik. Ahogy egy gyermek megszületik, ahhoz az önfeledt boldogsághoz és szeretethez tudom hasonlítani azt, amikor így dolgozom. Nem szeretem ezt misztifikálni, én így tudok dolgozni, ehhez van adottságom. Arra születtem, hogy szobrokat készítsek. Nekem ez a legfontosabb, noha tudom, hogy a kinti világ más értékrendet vall. Ennek mérlegelésén azonban már rég túl vagyok: valamikor kivívtam magamnak azt a jogot, hogy teljesen a munkámnak élhessek, és minden külső kényszer nélkül azt csináljam, amit a legjobban tudok. Gállos Orsolya Sárándi József Kivonulás-kezdet a személyesből Szerelmünk emlékét is széthordják hangyaszorgalmú másodpercek Űr keletkezik Csupán arra utalhatnak múlt (Papíron - mindig jelen időben) jövő hogy átvészeltél mellettem évtizednyi rémtörténetet elfogadva olyannak amilyenné naponta másultam: szörnyetegből öngyehennán „tisztuló” személynek kihez hasonlíthatsz úgy hasonlíttok mint pohárból fogatmosó a csapból pazarlóhoz reménykedőn szeretve másikukban a könyörirgalmas Díjbeszedőt N ézze, uram, azért mégiscsak ez a legnagyobb ünnep az ember életében, el is jött mindenki, a csirke is elfogyott meg a töltött káposzta is, a két húszliteres kamisztert is megnézheti, egy deci bor sincs bennük, nem mintha én olyan ivós lennék, de azért mégis, az asszony sírt, persze, látom a szemén, sebaj, mondtam neki reggel, Valikám, házszentelő csak egyszer van az életben, most ne törődjél mással, de látja, hiába, a sörből maradt fél rekesszel, jó lesz az később is, hát miért maradtak volna reggelig, én se vagyok oda a nagy mulatozásért, legénykoromban még csak-csak, de az ember megkomolyodik, különben hogy lett volna meg ez a ház, tiszta fej kell ide, biztos kéz, ahhoz meg aludni kell, különben semmi se lesz az egészből, ott hátul a közben is nekiálltak tavaly a Seregi meg az apósa, és még mindig az alapozásnál tartanak, nem lesz abból semmi, hallom, a felesége már el is költözött, a gyerekeket is vitte magával, nem nézte tovább, hogy isszák meg azok ketten az építési kölcsönöket. Nézze, uram, ajánlottak már nekem ezért kétmilliót is, pedig a kazán még bent se volt akkor, de én kiröhögtem, mit kezdek a pénzzel, négyen vagyunk, a kisebbik gyerek, a Lacika harmadik éves, amikor ő született, akkor kellett elkezdeni az építkezést, nem maradhattunk tovább az anyósnál, hát jól van, mondom, belevágunk, kétszázezerrel indultunk, annyi volt, most meg már kétmilliót ér, látja, de én előre elterveztem az egészet, mondtam az asszonynak, három év múlva meglesz, sem előbb, sem később, és meg is lett, mondtam, az első évben az alapozás, több nem megy, a második évben aztán tető alá hozzuk a házat, a harmadikban pedig jöhet a víz, villany, fűtés, parNemes István ketta, a külső pucolással ráérünk, nincs nekünk pénzünk emberre, kértük a bankkölcsönt, meg a szociális politikát, és belevágtunk az első nyáron, azaz még jó tavasszal, mert a szikkadt föld az nem embernek való, a szerszámot is megeszi, akkor kell ezt, amikor elég nedvesség van, szóval nekiálltunk, a zsaluanyagot kölcsönkaptam egy munkatársamtól, csak a fuvart kellett állnom, meg három hétvégét segíteni nála, esténként aztán válogattam a deszkákat, fölschiltoltam rendesen, ne kelljen majd kapkodni, ha kész a gödör. Nézze, uram, az öreg Józsi elaludt, meghívtam, persze, meghívtam, itt volt végig a munka alatt, sok hasznát ugyan nem láttuk, a szomszédban lakik egyedül, özvegyember, a családja mind leköltözött Gyulára, hívták magukhoz, de az öregnek nem akaródzott, a szívével van leszázalékolva, ha mást nem, hozta a szódát, a kaját, úgysincsen dolga, elaludt, nem baj, majd hazavisszük, a többiek meg már mind elmentek, maradjon csak, uram nyugodtan, egy sört még megihatunk, szóval a gödör, az alap, hát azzal is majdnem befürödÚj ház tem, jött a markoló, de a második forduló után megállt, a Gyuszi meg kiugrott a sofőrülésből és káromkodott, szedte szét mindjárt, délutánig ve- szkődtünk vele hiába, megrepedt a dugattyú oldala, na mondom magamnak, húszadikán ha a fene fenét eszik is, itt alapozni kell, a munkatársaimmal még februárban megállapodtunk, nem lehet áttenni, hát nekiálltam ásni először csak egymagám, aztán még szereztem három embert a környékről, kétszáz köbméter földet vettünk ki négyen a két hét alatt, azt hittem, megszakadok, hazajöttem a melóból, aztán csak gyerünk, neki az ásóval, de azért meglett időre, nem mondom, mégiscsak a legszebb nyár az volt, három évvel ezelőtt, ment minden, mint a karikacsapás, meglett az alap, a pince, a garázs, és akkor bent a cégnél felajánlották azt a bontást, én olyan boldog voltam, hogy még; Ercsi mellett egy régi gyárépület, minden hétvégén odamentem, néha az asszony is jött, máskor csak csomagolt, téglát, tízezret bontottam ki belőle, de a legértékesebb a faanyag volt, karácsonyig minden hétvége Ercsiben, akkor letakartam az egészet a tavaszi szállításig, hazamentem, és elővettem a papirost, mert én mindent előre meg akartam tervezni, az anyagot is mind ott akartam időben, hát most nem akarom itt untami magát, hogy a cementet honnan, meg a murvát, meg mittudomén, de a tavaszra ott volt az anyag, akárkitől megkérdezheti. Nézze, uram, van énnekem bent a szobába egy nagy dobozom, hát az tele van számlákkal, engedélyekkel, meg tervrajzokkal, de az mind rendben van egymás után, még arról is betettem a cédulát, hogy kinek, miért, mennyi jattot adtam, úgyhogy, amikor tavasszal elkezdtük fölhúzni a falakat, ment is minden, ahogy annak menni kell, a Szabó Laci, a kőműves hozta a két emberét, meg nekem hol egyik, hol másik komám jött segíteni, hát ugye, csak hétvégéken lehetett, de júliusra bent voltak az ajtók, ablakok is. Nézze, uram, ez egy ilyen dolog, mostanában már nincsenek nagy házszentelők, mindenki rohan, na egészségére, én azt mondtam, házat csak egyszer épít az ember, lentre legyen egy lakásnyi, és a tetőtérbe is a gyerekeknek, száznegyvennégy négyzetméter, papíron, de van az százhatvan is, nekem elhiheti, és akkor még keveset mondtam, úgyhogy a tetőt is fölraktuk végül, persze kiderült, hogy a bontott fa java gombás, talán azon a télen gombásodha- tott meg, amikor otthagytam letakarva Ercsiben, bár a gomba az olyan, hogy nem látszik, mindegy, valamit kellett csinálni, a parketta árából vettük a gerendákat, jó a melegpadló is, manapság már majdnem mindenütt azt használják, hát nekünk is jó lesz, de az asszonyt nehéz volt meggyőzni, hiába értetlenkedsz, magyaráztam neki, gerenda kell, különben nincs tető, a tél szétveti a falakat, úgyhogy csak elkészült a második őszre, ahogy terveztem, az ácsok ugyan folyton ellógtak, de még időben megelégeltem, és hozattam másokat, énnekem nincs pénzem arra, hogy itt üldögéljenek az emberek, na az újak aztán egykettőre összeütötték a tetőt. Nézze, uram, itt minden időre kellett, mert az anyag jött, a segítség jött, főzni kellett, sör kellett, hát ha itt ülünk és lógázzuk a lábunkat, a pénz akkor is megy, a kőművest is fizetni kell, úgyhogy minden este, mikor a gyerekek lefeküdtek, mi az asszonnyal lementünk, ezt összeszedni, azt ellapátolni, a szerszámokat elmosni, akkor meg tavaly télen a csövezés, azt már lehetett hidegben is, a csempét is kiválasztottuk, mondtam az asszonynak, amilyet ő akar, olyat teszünk, nem olaszt persze, de a színét ő mondja meg, mert a konyhába meg a fürdőszobába végig a plafonig csempe lett, látta, nem, világoskék, az asszony választotta, a padlószőnyeget is, én nem szóltam bele, azt már most nyáron raktuk fel, a tapétával együtt, a radiátorokat csak az alsó szintre, az emeletre még ráér, most úgysincs rá pénz, hát ugye azt már csináltatni kell, amit az ember csináltat, az drága, persze, én magam, látja, nem bírom, úgyhogy most ösz- sze kell húzni magunkat, amikor a kazánt tettük be, elegen voltunk, nem is az, de valahogy megcsúsztam a lépcsőn, ráestem a hátamra, altkor rögtön nem fájt, de estére aztán rettenetesen, becsípődött valami ideg, és elszakadt, ezzel a két bottal én nem bírok fönt cipekedni, elég nekünk lent is a fűtés egyelőre, attól még ugyanolyan ez a ház, nem igaz, hatszázötvene- zerből lett meg a kölcsönökkel együtt, de kétmilliót ér, hát benne van ugye az ember munkája, na akkor egészségére, uram.
