Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-12 / 312. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1994. november 12., szombat Balogh Péter, akinek semmije sincs, csak egy tízéves mosógépe Fotók: A dél-baranyai Alsószent- márton valamikor horvátok lakta település volt. Aztán a hatvanas évek végén a faluszéli cigánytelepről folyamatosan beköltöztek a családok a faluba, az őslakók pedig egyre másra eladták a házukat. Akkoriban még volt munkalehetőség bőven; hitelek és különböző akciók tették lehetővé a házvásárlást és a felújítást. Miközben Pécelen az emberek egy része tiltakozik az ellen, hogy egy cigány család költözzék szomszédságukba, másutt pedig embereket vernek meg azért, mert cigánynak születtek, Alsószentmártonban béke van. A faluban ugyanis, a német nemzetiségű plébános kivételével mind az ezer lakos cigány. A rendezett, jó benyomást keltő faluban a román nyelvet beszélő beás cigányok élnek. A beások valamikor a századforduló körül érkeztek Magyarországra Romániából, ahol elsősorban bányászattal és földműveléssel foglalkoztak, így tehát Magyarországon viszonylag könnyen alkalmazkodtak a falusi környezethez. De amíg az ország keleti vidékein jó körülmények között éltek, a Dél-Du- nántúl kisebb falvainak szélein nyomorúságos körülmények között vegetáltak.-Akik itt élnek, azok soha sem lopásból, betörésből szerezték meg a megélhetéshez szükséges pénzt - mondja Szilágyi Péter polgármester -, innen mindig 8-10 autóbusz vitte az embereket Siklósra, Harkányba, Pécsre, Komlóra vagy Szekszárdra dolgozni, s este vissza. A többség segédmunkás volt. Aztán ’89-90 körül, a szanálások idején már elmaradtak a járatok. Ma a lakosság 95 százaléka munkanélküli. Munkanélküli segélyből, jövedelempótló támogatásból élnek, de laknak itt olyanok is, akiknek állandó szociális segélyt kell biztosítani. Az óvodások és az alsó tagozatos iskolások kétszázan, az önkormányzat segítségével ingyenes étkeztetésben részesülnek.- Sokan nem végzik el az általános iskolát?- Most 140 általános iskolás gyerekünk van, az alsósok helyben, a felsősök Egyházas- harasztiba járnak. Közülük tíz százalék nem fejezi be az iskolát. Ennek fő oka: a lányok már 13-14 éves korukban olyan fejlettek, hogy összeállnak valakivel, s az élettársi viszony miatt kérik felmentésüket az iskolalátogatás alól. Egyébként az idősek 15-20 százaléka analfabéta.- Van valamilyen munkalehetőség a környéken?- Lényegében semmi. Az önkormányzat tizenöt embert foglalkoztat közhasznú munkán. Megpályáztunk egy német alapítványt biomassza termesztésére. Ha bejön, akkor 50-100 embert tudnánk foglalkoztatni. Az egyházon keresztül meg- krestünk egy holland alapítványt, mely kézműipari üzemet hozna létre 30-40 emberrel. Az ehhez szükséges telket az ön- kormányzat díjmentesen átadja Alsószentmárton Egy falu kilencvenöt százalékos munkanélküliséggel az egyháznak. De a dolog húzódik, egyelőre csak reményeink vannak.- Miből élnek?- Átmenetileg csak alkalmi munkák adódnak, tavasszal csigagyűjtés, aztán a korán érő zöldborsó szedése néhány hétig, esetenként kubikos munka.-Az önkormányzat nem tud segíteni?-Amit tudunk, megteszünk, de így is két és félmillió OTP hitelt kellett felvennünk, amely a 30 százalékos kamattal együtt a következő évi költségvetést fogja terhelni. Próbáltunk pénzt szerezni a Népjóléti Minisztérium pályázatán, amelyet önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések számára írtak ki, de elutasítottak bennünket, mondván, hogy jogos a kérésünk, de csak ötszáznegyvenha- todikak vagyunk a sorban, a keretük pedig kimerült. A kisebbek az óvodában Klement Józsefné, Erzsi néni mosolygós arcú, kedves, közvetlen ember. Siklósról ment nyugdíjba, s most már két éve tanít az alsószentmártoni iskolában. Gyűdön lakik, onnan jár hol busszal, hol gyalog az iskolába. Nyáron is bejárt, mert úgy érezte, hogy két gyereket át kell segítenie a negyedikbe. A harmadik osztályban tanít.- Nagyon aranyosak és fegyelmezettek a gyerekek - mondja -, számtanból például kifejezetten jók. A magyar nyelvtannal kell egy kicsit többet foglalkoznunk, hiszen otthon románul beszélnek. Járunk színházba is Pécsre, sőt Budapesten is voltunk már. Háta mögött, a tábla teleírva számokkal, egyértelműen előrébb tartanak már matematikából, mint a pécsi általános iskolák nagy része. - A gyerekek már unták az anyagot - mondja a tanítónő -, muszáj volt továbbmenni. Az óvoda kulturált, tiszta. Meleg van. A kisebbeknél a gyerekek a szoba közepén lévő nagy szőnyegen ülnek. Az óvónéni, Kovács Istvánná tíz évvel ezelőtt települt át Erdélyből Magyarországra, ő itt, a lánya pedig az iskolában tanít román nyelvet.-Tartsa föl a kezét az, aki rossz! - szól a gyerekekhez váratlanul. Senki sem mozdul, csak nagyokat nevetnek. - Pedig némelyikük olyan, mint az égedelem - mondja sok szeretettel a hangjában, s mutat az egyik nagyszemű szépségre, aki most éppen olyan ártatlanul néz ránk, mint egy ma született bárányka. Szilber Péter és felesége az iskola szomszédságában lakik. A négy szoba konyhás ház konyhája az övék, a szobákban az anyós, após, sógor, sógornő, a másik sógor és három gyerek lakik. Nekik még nincs gyerekük. A töredezett betonpadlójú konyhában egy ágy, egy konyhaasztal, a sarokban egy szekrény, a másik sarokban pedig egy tűzhely áll. Árválkodik ott még egy kis asztalka is, azon állt a tévé, amíg el nem romlott. A .javítóba” vitték.- Van munkájuk?- Nekünk szerencsére van. Az egyikünk az iskolában, a másikunk pedig az óvodában dolgozik - mondja a fiatalasz- szony.- Mit csinálnak?- Takarítunk és fűtünk.- Mennyit keresnek?- Én hétezret, a féljem pedig ti zennégyezret.- Ez nettó vagy bruttó?- Bruttó. De nyáron kevesebbet kapunk, mert akkor nincs fűtés.- Tartanak állatot?-Csak tyúkot. Drága a táp, nem érdemes disznót tartani.-Mit csinálnak szabad idejükben ?- Nyáron napszámba megyünk, néha horgászunk. Esténként meg tévét nézünk. Vettünk részletre egy készüléket meg parabola antennát. Más lehetőségünk nincs. Se diszkó, se mozi, se semmi.- Miben bíznak?- Semmiben. Ignácz Márton a faluszéli telepen lakik egy vakolatlan kis házban. Felesége otthon van, hét gyerekkel küszködik. A legidősebb 13 éves. Márton épp biciklivel megy fáért.- Itt egy kicsit szegényebbek az emberek, mint a faluban - mutat körbe, az elvadult növényzettel körülvett apró, rozzant házakra. Itt csak villany van, más semmi. Balogh Pétert ’14-es veteránnak nézné az ember, fején katonasapkát visel. Elnyűtt, kopott szatyorral igyekszik ő is fáért az erdőbe.-Hatvanhét éves vagyok - mondja -, itt születtem a telepen. Feleségem tíz éve meghalt, élettársammal élek és a húszéves unokával egy roncs házban. Már soha többé nem tudom rendbehozni.-Miből él?- Nyugdíjat kapok. Nyolcezret. Nagyon kevés. Amíg a Kádár élt, jobb volt. Most tízszer is emelnek árat egy évben.- Mivel tölti az idejét?-Csak úgy vagyok. Nekem nincs se rádióm, se tévém. Nincs semmim, csak egy tízéves mosógépem. Esténként néha beszélgetünk egy kicsit, aztán lefekszünk. Cseri László Magyarul - magyarán A tök és társai Nem a főzeléknek és takarmánynak használt vete- ményről kívánok szólni, hanem a hagyományos stilisztikában nagyításnak, illetve túlzásnak nevezett jelenség napjainkban divatos formájáról. Ha jó barátok, ismerősök hosszú idő után találkoznak, gyakran mondják egymásnak: Ezer esztendeje nem láttalak - pedig lehet, hogy még egy év sem telt el utolsó találkozásuk óta. - Vagy ha a beszélgető társ fokozott figyelmét kérjük mondanivalónk meghallgatására, ő így biztosít bennünket figyelméről. Csupa fül vagyok. A nyomatékosítás, hatásosabb nyelvi kifejezés eszközei ezek, gyakran bizalmas, tréfás hangulati töltéssel. Gyakran a divat kap fel egy-egy nagyító jelzőt, amely a kelleténél több fokozattal erősíti fel a kifejezést, és sokszor ésszerűtlen túlzássá válik, illetve néhány szavunkat megfosztja eredeti kifejező erejétől. Szinte mindenki ismeri a közelmúltból, ha nem használta a következőket: állati okos (egy értelmiségi anyuka jellemezte így fülem hallatára az átlagosnál kétségtelenül értelmesebb fiacskáját). De van állati jó, baromi édes, borzasztó kedves, oltári barom, hullajó, dögjó - legújabban (de lehet, hogy csak nekem) tökjó és változatai: tökmindegy, tökrészeg, tökhülye, tökjózan, stb. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül az isteni jelzőt, amely a bulira éppúgy vonatkozhat, mint bármely kedvenc ételünkre (pl. a töltöttkáposztára), amelyet egy isteni bulin takarmányoztunk magunkba, hogy utána megjegyezhessük: imádom az ilyen kaját, amelyért marhára hálás vagyok. A pokoli, haláli, dögletes, angyali, isteni a legtöbbször semmivel se akar vagy tud többet mondani, mint a nagyon. A felső fok, a túlzó fok elkopik, uniformizálódik. Hol van már mindaz, ami rémes attól, hogy valóban megrémüljünk: borzasztó attól, hogy valóban félnünk kelljen? Az irtó meg ahelyett, hogy irtóza- tot keltene, már szinte kedélyes. Az őrült már csupán feltűnő, aki megőrült és dühöng, legfeljebb csak szokatlanul viselkedik. Mai nyelvhasználatunkban mindennek az ellenkezője is föllelhető, vagyis az erősítés, nagyítás helyett a szándékta- lan kicsinyítés, diminuálás, közömbösítés. Van, aki csak jó ruhát, jó nőt, jó darabot ismer. Sohasem szépet. Akit becsül, szeret, az rendes ember, ha rendesebb, akkor jó fej. Amivel nem kell törődni, vagy ami nagy baj ugyan, de felül akar kerekedni rajta, az nem érdekes. A nyelv maga bonyolult rendszer, sokféle árnyalata, rétege van. Annak pedig, aki használja, tudnia kell, hogy az egyes eszközöknek hol a helyük, mi az értékük. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés november 21-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az október 29-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Ne velem foglalkozz, menj ki és nézd meg, ki csengetett!”. Utalványt nyertek: Bóday Barna, Pécs, Pollack M. u. 17., Feith László, Pécs, Dobó I. u. 64., Kengyel Virág, Gör- csöny, Ady E. u. 11., Plávics Eszter, Mecsekpö- löske, Dózsa u. 1., Vékony Miklósné, Pécs, Éva u. 15. Az utalványokat postán küldjük el.-< •t
