Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-11 / 311. szám

10 aj Dunántúli napló Háttér 1994. november 11., péntek (vagy) Nyugat-európai Unió-s tagság NATO és 1994. november 7-én a Művé­szetek Házában két dokumentum- és tanulmánykötet bemutatójára került sor, melyeket a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet jelente­tett meg. Az intézet igazgatója dr. Gazdag Ferenc szerzőként be­szélt arról, miért tartják alapvető feladatuknak az Európában mű­ködő katonai és biztonságpoliti­kai intézmények bemutatását és dokumentumaik fordítását. 1989 óta a magyar politikai életben résztvevő pártok egyér­telműen állást foglaltak az ország külpolitikai orientációinak meg­változtatása mellett és hatpárti konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy szorgalmazzák Magyarország felvételét az euró­pai integrációs intézményekbe. ,A változó NATO” című kötet a szervezet történetét áttekintő rö­vid bevezető tanulmány után a szervezet vezető testületéinek 1989-1994 közötti dokumentu­mait közli. Az előadó kiemelte, hogy teljesen téves az az elképze­lés, amely szerint egy kívülálló állam egyszerűen csak belép a NATO-ba, hiszen az alapokmány szerint ez csak úgy lehetséges, ha a 16 tagállamból álló szervezet egyhangú szavazás után meghívja soraiba az adott államot. Ugyan­akkor látni kell azt, hogy a bipolá­ris világ összeomlása óta a NATO is identitás-problémákkal küzd és képletesen szólva egy olyan 16 kocsiból állószerelvényre szeret­nénk felkapaszkodni amely - e dokumentumokból érzékelhető - nemcsak új sebességre kapcsol, hanem kanyarodik is. A kö­zép-európai országok befogadása c. katonai politikai szervezetbe at­tól függ, hogyan ítélik meg az Egyesült Államokban e régió biz­tonságának jövőjét, Gazdag Fe­renc véleménye szerint az USA-ban felerősödött azoknak a politikusoknak a befolyása, akik a folyamat felgyorsítását szorgal­mazzák. Szerinte a decemberi NATO csúcson a térségre vonat­kozó elképzelések további fino­mítása válható. Természetesen tudnunk kell azt, hogy a jelenlegi körülméynek között a csatlako­zásra sem anyagilag, sem techni­kailag nincs Magyarország felké­szülve. A kötet végén található adatsorok jól bizonyítják, hogy még a NATO kis országai is a sokkal fejlettebb hadipolitikájuk mellett többszörösét fordítják ka­tonai kiadásokra, mint a magyar költségvetés. A „Nyugat-Európai Unió (WEU) - tanulmányok-dokumen- tumok” kötet azért kiemelkedő je­lentőségű, mert először jelent meg magyarul terjedelmesebb ismertetés e szervezetről és a ki­advány a 40. évfordulóra látott napvilágot. 1954. októberében a párizsi tanácskozás keretében módosították az 1948-ban Brüsz­szelben elfogadott regionális biz­tonságpolitikai szerződéseket és létrehozták ezt az intézményt, mint a NATO-val szorosan együttműködő „Kis Európa” kül- és biztonságpolitikájának koordi­nálását végző szervezetet. 1960-as évektől 1984-ig a WEU „csipkerózsika” álmát aludta és valójában a maastrichti szerződés biztosít helyet számára az Európa Unió mellett, bár még mindig kü­lön intézményként. WEU legje­lentősebb feladata a délszláv vál­ságban Mosztár polgári közigazg- tásának újjászervezésében, illetve a dunai embargó ellenőrzésében van. A visegrádi országok helyzete speciális e szervezetben, hiszen társult tagságunk itt biztosítja a legtöbb jogot és a Tanács minden második ülésén képviselőink részt vehetnek. Ez egy fontos lé­pés a csatlakozás menetében, de tudomásul kell venni, hogy a pol­gári demokráciák döntési mecha­nizmusai sokkal lassabbak hiszen a különböző érdekek összehango­lása - Gazdag Ferenc hasonlatá­val élve olyan mint egy nagy amőba mozgása, amely alaposan és minden oldalról öleli körül a bekebelezendőt. A közeli években várható, hogy a WEU az Európai Unió egyik külpolitikai döntéshozó szervévé válik és éppen ezért a magyar politikusoknak egyidejű­leg törekedni kell mind a NATO, mind a WEU teljes tagság eléré­sére. Hiszen az ország jövője biz­tonságpolitikai szempontból is egyértelműen a „kompországi” funkció feladását követeli meg és - a hasonlatnál maradva - a ha­jónk lekötését a nyugati part keleti peremén. A két kötet megvásárolható a Széchenyi István Közgazdasági és Jogi Könyvesboltban. Laczkóné dr. Tuka Ágnes Katekizmus A katolikus egyház most megjelent katekizmusát mutatta be Paskai László bíboros, prí­más. A katekizmus a római ka­tolikus egyház hitének teljes körű összefoglalását jelenti. Rómában összeállított katekiz­mus utoljára 400 évvel ezelőtt, a Tridenti Zsinat után készült. A mostani mű szerkesztésére 1986-ban adott megbízást II. János Pál pápa egy 12 tagú, bí­borosokból és püspökökből álló bizottságnak. Á testület feladata az irányelvek meghatározása és a munkák alakulásának felügye­lete volt. A tervezetet széles körű véleményezésre bocsátot­ták: megkapta világszerte min­den katolikus püspök, a püspöki konferenciák, a teológiai fakul­tások és a hitoktatási intézmé­nyek. A katekizmus egyfelől ki­fejti az egyház múltba gyöke­rező hitét, emellett korunk kér­déseire is választ ad, római ka­tolikus szemszögből. Nem elég megfogni a pénzt Békési, a stratéga A z új pénzügyi kormány­zat hónapokon keresztül azt a kellemetlen benyomást keltette önmagáról, hogy a sarki fűszeres gondolkodásmódjával közelít a gazdaság létfontosságú kérdéseihez. Ezeket a hónapo­kat a nyugdíjak kifizetése körüli huzakodás, az Expo lemondása, a leértékelések, adóemelések, támogatás-megvonások, áreme­lések, „no még egy kicsi pénzt az államkasszába” szemlélet tette emlékezetessé, miközben a vállalkozó is, a fogyasztó is egyfolytában bosszankodott, ha ugyan nem szenvedett. Mindezen körülmények abba a gyanúba keverték a koalíciót és annak gazdasági főminiszte­rét, hogy az országnak van egy erős akaratú, céltudatos, ám némileg fantáziátlan pénztár­noka, akinek egyetlen gondja van: az államkassza további ki­ürülésének megakadályozása. Ám most, az új adórendelke­zések kidolgozásánál a pénz­ügyi kormányzat végre a tanúje­lét adta a nagyobb ívű és távlatú gondolkodásra való készségé­nek. Mégpedig azzal, hogy a gazdasági társaságok számára gyakorlatilag 50 százalékos adócsökkentést irányzott elő a nyereségnek a vállalkozáson be­lül befektetésre kerülő részére. Forradalmi változás lenne ez ahhoz képest, hogy az adórend­szer korábban 40, majd 36 szá­zalékos adóval sújtotta a beru­házásokat. Belátható: 18 száza­lékos adóteher mellett érdeme­sebb a nyereséget beruházásra, fejlesztésre fordítani, mint ki­venni a vállalkozásból és oszta­lékban kifizetni, vagy mint a kisvállalkozások világában elég gyakori: kanári szigeteki turis- tautakra költeni. Minden kezdet nehéz. De ha a főpénztámokban egyszer megmozdult a stratéga, ha elis­merte, hogy a restrikció nem a legjobb eszköze egy gazdaság „beindításának”, akkor érdemes újból szemrevételezni néhány kártékony makrogazdasági közhelyet. Közülük a legmaka­csabb az, mely szerint Magyar- országnak semmire nincs pénze, s mely ezen a héten ab­ban is manifesztálódott, hogy a parlament szolgálatkészen megerősítette az Expo lemon­dását. Ha egy ország kitörésre készül, akkor nem zárja el az ehhez szükséges csatornákat. Ha egy országnak van 70 milli- árdja egy másodosztályú bank (Magyar Hitelbank) vesztesége­inek finanszírozására, akkor le­gyen ugyanennyije egy másod- osztályú világkiállítás megren­dezésére. Feltéve, ha elszánta magát, hogy a gazdaságot nö­vekedési pályára állítja. Egy újfajta, a szűkebb térsé­günkön túltekintő stratéga abból indulhat ki, hogy a pénzszűke a világgazdaság jelenlegi állapo­tában természetes és viszonyla­gos. Természetes, mert a nyolc­vanas évek elejétől kezdve Ma­gyarország azokhoz a gyengén fejlett országokhoz csatlako­zott, amelyek tőkebefogadó­ként, magyarán adós országként próbálták megteremteni a fel­színen maradáshoz szükséges tőkét. A pénzügyminiszter a minap maga is egy ilyen kísérle­tet tett, amikor kétmilliárd ECU-s hitel tárgyában szon­dázta meg az európai partnere­ket. De viszonylagos is a pénz­szűke: egy profitorientált világ­ban mindig van pénz arra, ami­ből pénz néz ki. Jó, ha a kormányzat kezd nagy tételekben gondolkodni. Megteheti. A világgazdaságban a hitelező országok fejlődésé­hez éppúgy hozzátartozik a hi­telkihelyezés lehetősége, mint az adós országokéhoz. Az adó­ból hitelezővé alakulás pedig több évtizedes, de normális fo­lyamat, melyet tervezni is lehet, s a következő évtizedekben: egészen státuszának fejlődőből fejletté válással történő megvál­toztatásáig - kell is tervezni Magyarországon. Ehhez a tervezőmunkához azonban nem elegendő vissza­fogni a kiadásokat és az expor­tot, kitalálni és megvalósítani a következő évi hitelfelvételeket és sikeresen lebonyolítani az ezekhez kétségkívül elengedhe­tetlen IMF és világbanki tárgya­lásokat. Extra külső és belső források kellenek, amelyek az adósságtörlesztésen túl a fellen­dülés anyagi bázisát is létrehoz­zák. Olyan beruházásokra van szükség, amelyeket a következő öt-tíz évben a hazai vállalkozá­sok még nem lesznek képesek finanszírozni. A tőke becsalogatásának módja nemcsak az ügyes dip­lomácia, nemcsak a vállalkozási lehetőségekről szóló szép bro­súrák elkészítése, nemcsak a jó propaganda. Fontosabb olyan előnyök és feltételek biztosítása a vállalkozók számára, amelyek arra bírják, hogy tőkéjét, vagy egyszerűen csak a jó fejét ne tő­lünk északabbra vagy délebbre, hanem éppen ide a Kárpát me­dencébe hozza. Amíg a hazai lapok „kifosztott kisbefektetők­ről”, „pénzügyi kőkorszakról”, „primitív bankrendszerről” ír­hatnak, addig a kormány és a parlament is tűzoltóságnak használhatja a pénzügyminisz­tériumot. A dókönnyítés, hitelbőség, mozgástér a modem vál­lalkozó és a külföldi tőke szá­mára, az infláció leállítása, a mezőgazdaságnak, mint a nem­zetgazdaság legbiztosabb pillé­rének támogatása, - ezek a fő feltételei egy gazdasági fellen­dülésnek Magyarországon. Ha Békési, a stratéga, megtalálja a módját annak, hogy a jó vállal­kozások és a szorgalmas embe­rek gyarapodjanak, akkor az or­szág és mellékesen a kincstár is gyarapodni fog. Bokor Pál Kamatozó Kincstárjegy 1995/XI. Rövid távon - előnyösen Bizonyára Ön is rendelkezik olyan megtakarított összeggel, melyet egy éven belül nem tervez elköl­teni. Ha ezt a tartalékot igazán megfontoltan sze­retné gyarapítani, olyan befektetést kell találnia, amely erre az időtartamra magas kamatot kínál, ugyanakkor biztonságos. Ez a Kamatozó Kincstárjegy 1995/X1. A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves futamidejű értékpa­pír, amely erre a rövid időszakra igen kedvező ka­matot nyújt. Természetesen, mint minden Magyar Állampapírra, a Kamatozó Kincstárjegyre is érvényes az állami garancia. A Kamatozó Kincstárjegyet nem szükséges magánál tartania, tarthatja letétben, névre szóló értékpapír­számlán, így nem tudják ellopni, nem veszíthető el. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1994. november 14-18-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1994. november 18. Évi nettó kamata 25%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változnak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolyamon eladhatja a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincs­tárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ekkor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kama­tozó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 7601 Pécs, Rákóczi u. 44., Pécs-Újmecsekalja, Komló, Mohács, Siklós, Szigetvár, Pécsvárad, Sásd, Sellye, Szentlőrinc, Villány • MKB Rt. Pécs, Kossuth L. u. 47. • MNB Baranya Megyei Igazgatóság 7621 Pécs, Geizler Eta u. 8. • Quaestor Értékpapír Kft. 7621 Pécs, Jókai u. 11. • Cooptourist Rt. 7601 Pécs, Irgalmasok u. 22. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) • Cenzor Broker Kft. Pécs, Rákóczi út 35-37. AT0> «,» ÁLLAMPAPÍR

Next

/
Thumbnails
Contents