Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-05 / 274. szám
8 üj Dunántúli napló Háttér 1994. október 5., szerda A frontok megmerevedtek, a pártokat a politikai tehetetlenségi erő fojtogatja Péntek reggel a parlamentben elsőként felszólaló szocialista képviselő - nyomban helyreigazított - nyelvbotlással ellenséget mondott ellenzék helyett, kiváltva ezzel a jobboldalon helyet foglalók gúnyos tapsát. A freudi elszólás jól érzékeltette az országházban uralkodó feszültséget, noha ekkor még csak a pótköltségvetés tulajdonképpen tétnélküli, rutinszerű vitája folyt. Valójában azonban már mindenki a délutáni összecsapásra, az önkormányzati törvénycsomag feletti szavazásra készült. Nem mintha kétséges lehetett volna a végeredmény: a kormány által beterjesztett alkotmány- és törvénymódosítások jóváhagyása. S ha csak a szikár tényeket nézzük, nem is történt más, mint hogy az országgyűlés - az Alkotmányban megkívánt - kétharmados többséggel úgy döntött: a következő önkormányzati választásokat egyfordulós rendszerben tartják, s a legtöbb szavazatot szerző jelölt lesz polgármester, illetve önkormányzati képviselő, függetlenül attól, hogy a leadott szavazatok hány százalékát szerezte meg, illetve, hogy az adott választókerületben egyáltalán hányán mentek el szavazni. Nincs szó viszont a „győztes mindent elvisz” elvről, hisz az önkormányzati helyek negyven százalékát az úgynevezett kompenzációs lista szerint a vesztes pártok között osztják el. Vagyis minden úgy történik, ahogy azt a kormány javasolta. Bár a múlt hét elején is folytak még az ötpárti egyeztető tárgyalások (a kisgazdák minden ilyesfajta pártközi „alkudozástól” távol tartják magukat), amikor szerda délután a szocialista és szabaddemokrata képviselők megszavazták a törvény- javaslatok feletti vita lezárását, már tudni lehetett, hogy kudarcot vallott minden kompromisz- szum-kísérlet, a frontok megmerevedtek, a pártokat immár a politikai tehetetlenségi erő mozgatja. Péntek délután már nem az volt a kérdés, hogy egyfordulós lesz-e az önkormányzati választás, hanem, hogy a kormánykoalíció mennyire lesz egységes a szavazáskor, illetve, hogy az ellenzéki pártok hogyan reagálnak előrelátható vereségükre. Nos, a négy ellenzéki párt együttes kivonulása, Göncz Árpádhoz intézett levelük, illetve a szocialista és sza- baddemorkata képviselők - Tölgyessy Péter volt SZDSZ-elnök kivételével - feÖnkormányzati csatatér gyelmezett szavazása azt mutatta, hogy mindenki az önkormányzati választáson túlmenő politikai jelentőséget tulajdonít az ügynek. Abban ugyanis kevesen kételkednek, hogy decemberben nagyjából a májusi eredmények megismétlődésére lehet számítani. Az ellenzéki pártok számára legfeljebb az jelentett volna esélyt, ha sikerül néhány hónappal elhalasztani a választást, hátha ez idő alatt csökken a szocialisták és a szabaddemokraták népszerűsége, Kuncze Gábor belügyminiszter rán már ötpárti egyetértés született például a polgármesterek és a megyei önkormányzatok közvetlen választásáról. Az MDF - úgy tűnik - ki akarta puhatolni, hogy mennyire elszántak a kormánypártok a parlamenti fölényük érvényesítésében. Másrészt bizonyára lesznek, akikre hatnak majd Kónya Imre és Orbán Viktor aggódó szavai a „parlamenti diktatúra” veszélyéről, arról, hogy 1990 óta most történt meg először, hogy konszenzus, az ellenzékkel való előzetes megállapodás nélkül zékelhető volt, amikor Kuncze Gábor belügyminiszter (és koalíciós miniszterelnök-helyettes!) felvetette: mégiscsak az 1990-es játékszabályok szerint rendezzék meg az önkormányzati választásokat. A szocialista párt részéről Szekeres Imre nyomban tiltakozott és a koalíció „szakítópróbájáról” beszélt. Az SZDSZ ezután szinte Kuncze „írói munkásságának” körébe utalta az ominózus véleményt. Horn Gyula bizonyítottnak látja, hogy az ellenzék nem is A pártok vezetői a köztársasági elnöknél a rádiónak nyilatkozva azt is elmondta, hogy szerinte az ellenzék az egyeztető tárgyalások elhúzásával éppen ezt akarta elérni. S ugyancsak az esélyekkel - pontosabban a parlamentben ellenzékbe szorult pártok önkormányzati esélyeinek a további csökkenésével - függ össze az a pont, amiről a kormánypártok még csak tárgyalni sem voltak hajlandók: a visszalépésekre, alkalmi pártszövetségekre módot adó második forduló eltörlése. Ebből kiindulva viszont a legnagyobb ellenzéki párt, az MDF úgy értékelte, fölösleges az egyéb részletekről tárgyalni, nincs értelme például a KDNP és a Fidesz javaslata alapján megállapodni a kormánypártokkal egy csökkentett érvényességi küszöbről, nem érdemes azzal törődni, hogy a korábbi szakmai egyeztetések somódosították az alkotmányt. Erre persze a válasz az, hogy most először rendelkezik a kormánykoalíció az ehhez szükséges kétharmados többséggel, annak idején az An- tall-kormány egyszerűen rákényszerült a kompromisz- szumra. Mégis, az SZDSZ szombati sajtótájékoztatóján Pető Iván bár elítélte, „súlyos fejleménynek”, „szélsőséges eszköznek” minősítette az ellenzék kivonulását a parlamentből, egyúttal aggodalmát is kifejezte a koalíció és az ellenzék jövőbeni kapcsolatait illetően. Pető azt mondta, ha a koalíció előre sejtette volna, hogy az ellenzék teljesen elveti a törvényt, bele sem fogott volna a módosításba. Az hogy a szabaddemokratáknak nincs ínyükre az ellenzékkel való totális szakítás, néhány nappal korábban már érakar megállapodni: „Az a személyes véleményem, hogy ha bármilyen más javaslat került volna a parlament elé, azt is elutasította volna az ellenzék” - nyilatkozta a miniszterelnök. Leszögezte, hogy nem engednek az ellenzék tiltakozásának, mert a májusi választásokon az ország a változásra szavazott, s - mint mondta - a koalíció egységes abban, hogy folytatni kell az ehhez szükséges törvényalkotói munkát. A most történtek alapján kevés esélye van annak, hogy a közeljövőben az ellenzék ehhez partner lesz. Kérdés, hogy a szembenállás erősíti-e a koalíciós összetartást, vagy egy újabb kétharmados törvénynél - például a médiatörvénynél - Tölgyessy Péternek társai is lesznek a nemmel szavazásban. Hajdú András Fekete halál Száz éve fedezték fel a pestis kórokozóját: a Yersinia pestis baktériumot. A kórokozó hordozói rágcsálók - mindenekelőtt patkányok, de •mormoták, hörcsögök, egerek vagy akár mókusok is, valamint ezek parazitái, a bolhák. A gyilkos baktériumot 1894-ben fedezte fel egymástól függetlenül Alexandre Yersin (1863-1943) svájci orvos és a japán Shibasa- buro Kitasato (1856-1931), aki Robert Koch egyik tanítványa volt, s Emil von Behringgel együtt a szérumterápia megalapítójaként tartják számon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ez év márciusában hívta fel a figyelmet arra, hogy a pestist gyakran nevezik ugyan a múlt szörnyű betegségének - csak a középkorban sokmillió embert ölt meg Európában - a veszély azonban nem múlt el. A WHO tudomása szerint 1992-ben összesen 1768 pestises eset fordult elő: Madagaszkáron, Zaire-ban, Brazíliában, Peruban, az Egyesült Államokban, Kínában, Mongóliában, Burmában (Mianmár) és Vietnamban. A kór ellen létezik antibiotikum, de csak akkor használ, ha a beteg időben megkapja. Létezik védőoltás is, bár a trópusi Az AP amerikai hírügynökség közölte, milyen országok tesznek intézkedéseket az indiai pestis ellen. A többek között van: Banglades: megszüntette minden repülőjáratát Bom- bayba és Újdelhibe. 30 orvos megvizsgál minden Indiából érkező utast a repülőtéren. Pakisztán: Nem fogad semmiféle repülőgépet, amely Indiából indult. Szünetel a vasúti közlekedés is a pakisztáni Lahore és az indiai Amritsar között. Srí Lanka: Figyelmeztet mindenkit, ne utazzék Indiába. Megvizsgál minden Indiából érkező utast a repülőtéren. Karanténba helyezett egy orosz te- herhajót, amely Bombayból érkezett, minthogy egy tengerészen gyanús tüneteket észleltek. Leállított minden Indiába irányuló repülőjáratot. Kína: Intézkedéseket tett a pestisjárványnak az országba történő behurcolása ellen, ezeket az intézkedéseket azonban nem hozta nyilvánosságra. Szingapúr: Azt ajánlja, senki ne utazzék fertőzött vidékekre. Megvizsgálják az Indiából érkező utasokat. betegségek orvosai szerint nem éppen ideális: nem mindig jelentkezik a hatása és csak mintegy fél évig biztosít védettséget. A tüdőpestis két okból is különösen veszélyes: egyrészt a nem kezelt esetek rendszerint halállal végződnek, éspedig a betegség 2-5. napján. Másrészt ezt a betegséget cseppfertőzéssel, így például tüsszentéssel az emberek egymástól is elkaphatják. A pestisnek ez a változata ezért különösen gyorsan terjedhet. Gyógyulás csak a gyors diagnózis és időben történő kezelés esetén lehetséges. A tüdőpestis jellemzője a láz, köhögés, véres köpet, később tüdővizenyő és vérkeringési elégtelenség. A bubópestis kórokozói ezzel szemben a patkányok fertőzött bolhái révén kerülnek az emberbe. A betegséget a nyirokcsomók fájdalmas megduzza- dása (bubó) jellemzi. A bubópestis azonban tüdőpestisbe csaphat át és akkor az emberek ismét megfertőzhetik egymást. A bubópestises esetek 25-50 százaléka halálos kimenetelű. A lappangás ideje, vagyis a fertőzés és a betegség kitörése közötti idő 2-10 nap lehet. A tüdőpestis lappangási ideje általában valamivel rövidebb. * ---------------------------------T haiföld: Átvizsgálja az Indiából érkező hajók és repülőgépek személyzetét és utasait. Fülöp-szigetek: Megvizsgálja az Indiából érkezőket. Japán: Karanténállomásokat állított fel a repülőtereken és a kikötőkben. Hazahívta bombayi és újdelhi vállalatai dolgozóinak feleségeit és gyermekeit. Ausztrália: Megvizsgálja a repülőtereken az Indiából érkezőket. Szórólapot osztogat, amely leírja a pestis tüneteit és a rendelkezésre álló gyógykezelést. Malajzia: A légitársaság leállította Indiába irányuló járatait, megvizsgálja az Indiából érkezőket a repülőtereken, a kikötőkben és a határállomásokon. Egyiptom: Megszüntetett minden Indiába irányuló légi járatot, beleértve az átmenő forgalmat is. Szaúd-Arábia: Megszüntetett minden indiai légi járatot. Nagy-Britannia: Megfontolás tárgyává tette az Indiából érkező utasok orvosi vizsgálatát. Németország: A frankfurti repülőtéren megvizsgáltat minden utast és személyzetet az Indiából érkező repülőgépeken. Szlovákia - hamis hangok nélkül? A vasárnap ismertté vált adatok fényében meglepő lenne, ha Michal Kovác szlovák köztársasági elnök nem Vladimír Me- ciamak adna a legközelebbi napokban kormányalakítási megbízást. A Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) a voksok csaknem 35 százalékát szerezte meg, míg a második helyezett, a Közös Választás nevű négytagú baloldali koalíció csupán 10,41 százalékot ért el. A parlamentbe összesen hét tömörülés jutott be, tehát a HZDS mögötti bolyban meglehetősen nagy a tolongás. Ekkora arányú HZDS-győze- lem esetén Kováénak alighanem túl kell tennie magát Meci- arról alkotott saját véleményén, s el kell felejtenie azt a választások előtt kiszivárogtatott ígéretét, miszerint boldogan ad majd kormányalakítási megbízást olyan politikusnak, aki eléggé stabil koalíciót tud ösz- szehozni Meciar nélkül - feltéve, ha lesz ilyen politikus. Ilyen politikus nincs. Szlovákia demokratikus meggyőződésű politikai értelmiségének meg kell békélnie azzal, hogy - vélekedjék bárhogyan Meciar politikai stílusáról, fedezzen fel benne bármilyen diktatórikus, viszály- és ellenségkereső, demagóg, populista hajlamokat, tartsa bármilyen kiszámíthatatlan, intrikus és a zsarolás módszereitől sem visszariadó személynek - a lakosság jelentős része itt és most (meg már egy jó ideje) érte lelkesedik. A külföldi megfigyelőnek sem lehetnek illúziói: ha a felvilágosult olasz és cseh sajtó szlovák nemzeti katasztrófaként állítja is be a Pozsonyban és attól keletre élő választók ilyen bűnös eltévelyedését, a diplomácia világában Meciart teljes értékű tényezőként fogadják majd. Könnyen elképzelhető, hogy Václav Klaus cseh miniszterelnök hamarosan időt talál naptárában az újabb cseh-szlovák kormányfői találkozóra. Merthogy ez már az elmúlt hónapokban esedékes lett volna, de Jozef Moravcík rövidnek ígérkező hivatali időszakában áthidalhatatlan terminus-egyeztetési problémák tornyosultak egy ilyen találkozó előtt. Klaus Meciarral folytatta 1992-ben azokat a bizalmas tárgyalásokat, amelyek végeredményeként kettéválasztották Csehszlovákiát. Klaus jól tudja, még Meciarral is lehet kiegyensúlyozott megállapodást kötni, ha sikerül vele pontosan rögzíteni a kényszerítő körülmények „tartozik-követel” listáját. Meciar eddig kétszer volt szlovák kormányfő, de egyszer sem tudta kitölteni hivatali idejét. Mindkét alkalommal parlamenti támogatottsága olvadt el: addigi politikai híveinek lett elegük belőle. Aztán a lakosság visszaszavazta őt a hatalomba. Kérdés, hányszor lehet csaknem ugyanabba a folyóba lépni. A Munkásszövetség most egészen egyszerűen olcsóbb kenyeret ígér, és ezzel magabiztosan bejutott a parlamentbe. A pozsonyi tévé szombat esti ke- rekasztal-vitájában képviselőjük elzárkózott mindenfajta kormányrészvétel elől. Nem tudni még, valóban elvből ragaszkodnak-e az ellenzékiséghez, vagy csak kéretik magukat. Ha csatlakoznak a HZDS-SNS duóhoz, akkor összejön a kormánytöbbség. Ilyen felállás esetén Szlovákiának van egy sok mindent ígérő, de az ígéretek teljesíthetetlenségén gyorsan rajtakapható kormánya. A választások nagy vesztese a mérsékelt baloldaliak négyes koalíciója, azon belül is annak túlsúlyos vezető ereje, a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL). Tulajdonképpen az SDL szorgalmazta leginkább az előrehozott választásokat, mert remélte, hogy megszorongathatja (vagy akár le is győzheti) Meciart. A Peter Weiss által összehozott választási koalíció végül mindössze két tizedszázalékkal kapott többet, mint a háromtagú Magyar Koalíció. Lehet, hogy Meciar az SDL-t is be tudja vonni a kormányába, de akkor előbb Weiss bizonyára megbukik saját pártjában. Ez fájdalmasan érintené azokat, akik szalonképessé szeretnék tenni az SDL-t a Szocialista Intemacio- náléban. Egy HZDS-SDL kéttagú koalíció borotvaélen táncolna, ezért ezt bővíteni kellene vagy az SNS-szel, vagy a ZRS-szel, vagy mindkettővel. E változat csak valamicskével kedvezőbb az előzőeknél: még mindig túltengene benne a balos demagógia. (Az SNS, a maga éles nacionalizmusával ugyan szélső- jobboldalinak is minősíthető, de gazdaságfilozófiája egyfajta „nemzeti államkapitalizmus” ami, - ha nagyon akarják - ösz- szeegyeztethető a szociális jelszavakat hangoztató etatizmus- sal.) Weiss szerint most „nagyvonalúságra” van szükség. Ez az ő értelmezésében a széles koalíciót jelenti, vagyis a HZDS-nek be kellene vonnia a kormányba az SDL-t, a liberális centrista Demokratikus Uniót (DÚ), valamint a kereszténydemokratákat (KDH). Ez lényegében azt jelentené, hogy az eddig fennállt - és az új erőviszonyok fényében immár tarthatatlan - széles koalíciót „megfejelik” Meciarral és „kivonják belőle" a magyar pártok eddigi csendestársi kormánybarátságát. E konstellációban Szlovákia talán elindulhatna á gazdasági kibontakozás útján. Kérdéses viszont, hogy a közélet demokratizálódását kellőképpen szol- gálná-e. Egy ilyen kormány nyilván azt hangoztatná, hogy a „szélsőségeket” sikerült ellenzékbe szorítani. Merthogy az SNS (és talán a ZRS) mellett a magyar pártokat is előszeretettel nyilvánítják szélsőségesnek. A választásokon most kiválóan szerepelt magyar koalíció alighanem csak egyet tehet: jelentős súlyú ellenzéki tömörülésként váija, míg Szlovákia lakossága megtapasztalja minden egyes párt értékét, képességét. Néhány éven belül talán tisztul a kép.
